Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-22 / 165. (1792.) szám

F!?rasEfflrcEffiB? T>iw^yv\AfiteRHiiaiAR '■T?.^rv;rOTTgsiM^*^a^g*3»ttimuuuawraB>B«aBTO :.■ wjmmx.rnrxTC.'tuiLWxmiMj'iiíJítmB^ssi'Zitwa 1928 juEus 22, raa&m&p. (Jerraneu Márványmozaiklap-müko és Cementárú gyár SCHMIDL és NAGY Lycenec Fiók és eladási iroda: Gratislava, Stefaoik a. l/II. Gyárt: Márványmozaik és cementlapokat, Mükölépcsöket, Márványzuzalékot minden szinben és nagyságban, Müvakolatot „Kristaiit** néven. Készít: Terrazzo és Xylolith padlókat. i 37 — Egy elpuskázott .élet! — mondogatta Petőfi Júlia n kanapén szenvedve, miközben a magas tárniaju dívány felett lógó fényképe-, két nézegette, mintha egyenként bucsuzkod- na a fotográfiáktól, amelyek annyi boldogta­lanságot és boldogságot okoztak életében.. Barabás fantasztikus rajzát már javában mel­lékeli Emich Gusztáv Petőfi Sándor össze­gyűjtött költeményei elé, — de Júlia még kórágyán is hangsúlyozza kevéske látogatói előtt, hogy ez a rajz nem hiteles. — Petőfinek sokkal szelidebb arca volt — álmában. Sokat virrasztottam mellette, mert a boldogságtól nem tudtam soha el­aludni. Mindig szerettem volna ébren lenni, hogy mindig láthassam őt. Elveszettnek tar­tottam minden percet, amelyben őt nem lát­hatom. Már Költőn elkezdtem ezt az éjszakai őrséget. A pesti lakásunkon folytattam a vir­rasztást. A könyökömre dőlve figyeltem őt altában és szerettem volna belehatolni az ál­maiba. Miről álmodhatott, amikor hirtelen összeráncolódott a szemöldöke és miről ál­modhatott, amikor rémületeset sikoltott ál­mában, ami rendszerint olyan férfiak szoká­sa, akik ébren nem tudnánhk a haláltól sem megrettenni? Vachottné Csapó Mária, akit egykor barátnőmnek hittem és hallgattam tanácsaira, mert hiszen jóval idősebb volt nálam, azt javasolta, hogy Petőfinek hidegvi­zes borogatást rakjak a szivére, ha nyugtala­nul alszik. Vachottné házipatikájában általá­ban nagy szerepe volt a hidegvíznek. Mond­ják, hogy faluhelyen, ahol senki sem látja, mezítláb sétálgat a nedves fűben és a bősé­ges nátha miatt nem járhat társaságba. — í)e Petőfinek voltak szelidebb álmai is ... Azergeutcai agg nő szerint (aki ezeket a történeteket egykori lakójáról nekem el­beszélgette a mesemondásokra való estéken)1 Szendrev Júlia élete utolsó napjaiban min­dig Petőfiről beszélt. „Mintha nem lett vol­na magánál szegény asszony. Olyan orvossá­gokat hoztak neki a doktorok, amelyektől néha jajveszékelt, máskor pedig úgy kaca­gott, hogy az utcán megálltak a járókelők. A „major", aki a szemközti házban lakott, egész éjjel ablakánál ült, hogy pisztolyával bele- lőjjön azokba a kísértetekbe, amelyek Petőfi- nét kínozták. Egyszer valóban ráduplázott egy szegény kéményseprőlegényre ...“ — Voltak szelidebb álmai is Petőfinek — mondogatta Júlia, — amikor arra ugv megszelídült, mint a gyermekeké vagy az an­gyaloké. Ha valaki látta valaha angyalnak Petőfit: az én voltam, mert felejthetetlen mennyei mosolygással fektette fejét karjaim­ba, amikor észrevette, hogy mellette vagyok. Csak a női szemek, amelyek hozzá vannak szokva a finom kézimunkához: vehették ész­re ennek a rendkívül arcnak az elváltozásait. Én mindig a pejparipa orrához hason)itottam az orrát. A szája ugyan dacos, de mégis gyer­mekes és félő, mintha álmában voltaképpen mindig az édesanyját hívogatta volna. Akár­hogyan fésülte a haját a fésűvel, nem lehe­tett annak növésén változtatni: mindig olyan hullámok alakultak ki benne, mint a tiszai nádasok bóbitái között, mikor azokat a szél hajtogatja. És ha álmában kiáltott: az is olyanforma volt, mint. a vadmadáré, mintha puszták felett éjjel utazgató vadmadaraktól tanult volna beszélni. Bizonyosan tudott a vadludak nyelvén, megértette a mondókái- kat, amelyeket éjjel kotyognak egymás kö­zött, amikor alacsonyan repülnek. Sok min­dent tudott ő, ígérte, hogy mindenre megta­nít, talán még a legnagyobb tudományra is: hogyan kell verset írni? De nem volt ideje semmire a jurátusok miatt, akik mindig ott kurjongattak az ablakaink alatt. Nem volt olyan jó lé]ek Magyarországon, aki Petőfin segített volna, aki eldugta volna őt az ordíto­zó tömeg elől, mindig ragyogni kellett, mint a legnagyobb csillagnak az égboltozaton. Is­tenem, annyi időm se volt, hogv végleg meg­szabadíthattam volna arcát azoktól az apró, puskaporszinü pattanásoktól, amelyek a bar­na férfiak arcán előbb-utóbb mutatkoznak. „Hagyd békésebb napokra!" — dörmögte és ádámcsutkája szinte olyant futnmoA U, mint egy csiga. * A zergeutcai agg nő szerint (aki ezeket getik sárguló lépteiket, keresztespók kötözi be az ablakot, a falban valahol kalapálnak az őszi vendégek, mintha láthatatlanul is jelt akarnának adni, hogy mely hiányosságokat észleltek a régi házban. És Júlia állapotában ne né ir'énik változás. Mintha egy hosszú te- hervoi'.'it menne, amelynek már az elejét se látni, fb; a végéi még kevésbé. Az' ember nem tudhatja, mikor látja meg az utolsó ko­csinak a hátát, — mondta az agg nő, akinek volt egy öreg vasutas is a ín miiiá jában, akitől ilyen dolgokat tanult. Zoltán is ellátogatott az édesanyja beteg­ágyához, bár Petőfiné nem szerette jelenlétét. — Ráér még maga szenvedni, fiam. Ne szomoritsa magát itt mellettem. Nem esik jól, ha látom, hogy mindennap szomorúbb lesz az arca. De jó volna, ha dacosnak, engedetlen­nek, vidéki csepürágónak láthatnám megint, amint egykoriban ellenségei előttem lefestet­ték, hogy eltávolítsák az anya szivét fiától. De volt olyan ördög a világon, akinek ilyes­mi valaha sikerült? Majd ha bővebben szedett orvosságot: szemei el sárgultak, mintha már az örök sö­tétség közeledne: megragadta fia kezét és hangosan kiáltozott: — Maga nem is fiam nekem, hanem az öcsém. Olyan nagy, olyan megnőtt, hogy nem mondhatom ki nevetés nélkül, hogy fiam. In­kább pászol na az öcsémnek. Milyen nagysze­rű volna, ha a többi öcséim is életben marad­tak volna! Három öcsém kisérgetne sétáim­ban és maguknak is volna egy jó nénikéjük, akitől többet tanulhatnának, mint akár a leg­jobb iskolában. írnék maguk helyett szerel­mes leveleket, amikor annak megjön az ide­je. Szeretném én látni azt a csalfa lányt, aki túljárna az én eszemen! Hát csak mindig mondjon el nekem mindent, ami a szivét nyomja. Egy idősebb nővértől nem szégyen tanácsot kérni. Az csak egy lány, aki néha többet megért, mint az édesanya. Zoltán öcsém! — ejtegette a szavakat kábul tságában Júlia. (A szegény zergeutcai agg nő az ajtó előtt térdepelve imádkozott. Műveletlen volt sze­gény. Ne mtudta szegény, mily hódítók azok az orvosságok, amelyek elveszejtik a haldokló eszét, hogy ne lássa halálát közelegni.) * Máskor a falhoz szorította a fülét Júlia és percekig hallgatózott. Úgy vélte, hogy valahol bontják a falat, egyenletesen, kalapáccsal, vé­sővel, mintha valaki mindenáron behatolni akarna az ő jól elzárt szobájába. — Zoltán, vedd azt a lovaglóostort a szek­rény tetejéről, amellyel már több pesti fics- urt megfenyítettem, midőn tolakodni meré­szelt közelembe. Az ostort dugd a hátad mö­gé és óvatosan lépjél ki a kapun. A falat még Kolozsvárott sem akarták rámbontani, pedig ott tülekedtek leginkább a közelemben a lé- hütők, amikor Petőfi sírját kerestem. Zoltán anyja megnyugtatására levette az ostort és kiment a szobából; véznán, betegen, árnyék módjára; szinte szélsuhanásként sur­rant vissza. — Senki sem jár az utcán. Csak a szél zörgeti a gázlámpákat. Messzire egy nyurga, hosszúlábú ember oltogatja sétapálcájával a lámpákat! — És maga, öcsém, nem ismerte fel, hogy ki ő? — kiáltott fel a beteg, hogy az izga­lomtól szivacsszinü lett az arca. — Szüksége van egy idősebb nővérre, ki felvilágosítja az élet tudományában. Az a hosszúlábú lámpa­gyilkos senki más, mint Lauka Gusztáv, aki­nek már húsz esztendővel ezelőtt is az volt a szenvedélye, hogy eloltogassa a lámpásokat azokban az utcákban, hol hölgyismerősei lak­tak. Ez volt az ő hódolati bemutatása.. Ó, mi­lyen kisfiú maga! Zoltán lehajtotta fejét, mint aki belátja, hogy nagyon éretlen még az élethez. (Bez­zeg, odaát a gyaluforgácsos házban minden csekélységért kész volt harcra kelni.) — Lauka! — folytatta Júlia, mintha ta­karójáról betűzte volna: Vergiszmein-nicht ist meine Náme, Vergisz inéin nicht, du, kieine Dáme! — Mi ez? — kérdezte Zoltán. A legnépszerűbb magyar humorista ezt szokta írni a hölgyek legyezőjére, vagy em­lékkönyvébe, ha erre alkalmat adnak néki. Petőfiné felült a kanapén, ahol most már éjjel nappal feküdt és szomorú cipruszként hajtotta le fejét. A nagybetegek és haldoklók, akik már csak jóformán természettől kapott, öszíonsze- rü mozdulatokat tesznek testükkel, nem is sejtik, hogy mily bubánatos ez a mozdulatuk, amely ciprusz lombjához hasonló. E meghaj­lásban benne van egész élettörténetük. A megbocsátás és a bocsánatkérés. Az Istentől való mozdulat ez. És mégis a Halál jár mö­götte. Zoltán az ajtó felé közeledett, mert attól félt, hogy összerogy fájdalmában. — Menjen, öcsém, igen, menjen, — mond most a bucsuzkodó hang. — Lau­kának valóban szokása volt, hogy a leg­közelebbi sarokról visszatekintget az el­sötétített utcára, vájjon nem kerekedik-e valamely skandalum? Még utolérheti őt. hozzá nyugodtan csatlakozhat, mert atyját szerette és a Felső-Tisza mentén sokáig ke­Tiszaparí, julius. Gyönyörű, gyönyörű a Tisza. Egyet ka­nyarodik, olyan, mint a selyemszalagos cso­kor egyik fodra. Szél fut végig, könnyű szél a habján, csókolja az ég a szőke vizet. Füzes ezüstgomb bokrai bozótolják, szár­csa kiált, vadkacsa fürdik a tövén. Ennél szebb pont nincs a tájon. A kecsege felüti he­gyes orrát, a süllőt kézzel szedik a gyenge sárban. Szép • szál halász ül a parton vasárnapi ruhában, a sokliku bárka ott billeg a viz szí­nén ballal megrakva. Bőség, gazdagság, nyu­galom, a magyar természet pompás szakasza. Valaki kinézte ezt a helyet, egy urlalkü, bohémszivü ur; nagyurak fia; a szabolcsi kis­királyok maradéka, vadászpuskával vállán cserkészett erre s parancsot adott emberei­nek, hogy tanyát építsenek a szabolcsi vinkő s a tokaji bor számára e helyen. Nem kérdezte, ki földje, mi van a telekkönyvbe Írva, magas cölöpépitményre házat rakatott, kis falusi templom formájában, betonnal verette ki a cölöpök közét, hogyha jön a zöldár, el ne vi­gye. A Tiszától jobban féltette, mint a ma­gántulajdon vészeitől. S igaza volt. Pár éve jött egy árvíz... a töltések, a hatalmas, Szé­chenyi húzta nagy töltés martjáig színeit a viz, a házat is csaknem ereszig elöntötte. De megmaradt a ház, csak épp a szőnyegeket, meg a bútorokat vitte el (zárt ajtón keresz­tül; ilyen csodák esnek). Hanem a tanya itt maradt s a csipp-csupp tulajdonjogi dolgok is elintéződtek s most a szabolcsi urak vadász- társaságának van itt egy hét megyére szóló, híres, nevezetes tanyája, ahol tölgyesek re­mek alléja szegélyezi a rétet, ahol’az ég de­rest e őt, még a muzsikus cigányok között si. Mondaná meg neki, hogy izenjen nekem va­lami vidám tréfát, amellyel mostanában mu­lattatja az országot... Már elmúlt iránta régi utálatom, már nem haragszom rá, hogy min­dig csak ostoba tréfákon töri a fejét. Itt az ideje, hogy engem is megnevettessen! Egy jót nevetni, azután... Menjen, öcsém és holnap reggel látogasson meg. Zoltán szinte eszméletlenül fordult ki a szobából, mintha a legárvább árva lett volna ebben a percben. Nem látott a könnyeitől. Ájulást érzett a szívdobogásától. Gyötrelmes őszi éj odakünn. Az utcai fák már gyűlölik egymást, miután megöregedtek. És gallyai­kat egymáshoz csapkodják. * A zergeutcai öregasszony elfoglalja he­lyét az imazsámolyon, ahol félig térdepelve, félig ülve, virrasztja az éjszakát. rüsebben néz, mint másmerre s ahol a fe­csegő nyárson sülve izesebb, mint valaha a Pruth és Szeret mellett, mint a Volga part­ján, mint az ázsiai steppék vizein. Valami ősi kedves van itt. Nem lehet azt szóval kibeszélni, c-sak érezni lehet. Ikszlábu hosszú asztal a remek fák alatt, magyarok ülik körül, vérbeli, bővérű úri magyarok, bölcs alispán, pompás szolgabi- rák; mind olyan, csak insurgensruhát kellene rájuk adni s mehetnének újra Napóleon ellen. És micsoda nóták, nótázások. Kár ezért a főbíróért, hogy csak itt hallatszik fel a dala: Szép aosBcxniytnník álbaiáaalt(jla, Visz ODgiean a gywllázaittna ! .. s * Régen voltam ennyire otthon magyar vi­lágban. Dagad a sziv s a tüdő s valóban a gyo­mor is megkapja a magáét, olyan halászlé, olyan zsiványpecsenye s különösen minde­neknek a koronája, a legősibb, honfoglalás­kori csemege, a nyárson sült kecsege, egy kis só minden fűszere, mint egy különös vi­rág, rózsaszínű és Ínyenc falat. Az nem lehel, hogy ennyi erő, ennyi fér­fiasság, ennyi emberi pompa, végső lobba- nása legyen egy fajnak. Az nem lehet, hogy ez a fajta csak éppen idáig hozta volna a nemes vért: ebben a jö­vőnek kell jelen lenni, egy uj és kemény és hajnalos jövő ígéretének. Itt valahogy tömören, tőménymődon van meg a magyarság minden ur erénye; . oly egészségesen, oly zordon és sorskihivó po- tentiávai, hogy büszke századok első szaka­szának látszik, a vármegyei autonómia ez utolsó napjaiban. Virít a Tisza és virítanak a fák és füvek és az egész élet: mcfjlS- . ^ , él magyar, áll Buda még. * Köröskörül büszkén lihegnek fel a ma­gyar halmok s rekordtermést ringat a szárán a szél. Mintha valami roppant erő dagasztaná ezt a magyar kertet. Csak összefogni, csak kezet kézbe fogva uj munkára indulni, hóditő, uj élő munkára s újabb ezredév emeli árvalányhajas kalap­ját a magyar faj elölt... Ma nincs fájdalom s nincs csügged és, ma nincs kishitűség, nincs szegénység, nincs kolduspanasz, ma nincs csüggedtség, nincs verejték. Autók találtak ide a füzek ;Mó s a puskák hallgatnak és a magyar tervek rajta repültek fel, mint méhe* raj, munkának s teremtésnek boldog rajai. 7 VBTXSBS&rXVBBSTBtö Hatásztanyán Irta: Móricz Zsigmond Á XlX-ik század vizitkártyái Irta: SKrűdy Qyula — Juliskák Juliskája — 6 SS ElsS szlovák ékszer-, arany- ezfistoi ár Égi | jp|j TafiBaJ«a©n<©S©l«s FÜ&OSTI3S TTEjg|| | Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. jjj Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. || Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban Bj — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon H ’átdolgozását a legolcsóbb árak mellett Mc'aJH vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával | w I Ijlra a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek p'É® Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak i tótói! Javításokat azonnal eszközlünk Lnai* ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom