Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-21 / 164. (1791.) szám

^P^GM-MaCíVaRHIMiAP ^928 július 21, egomba.! 6 Vágdtmai halászélet Egy nap a komáromi halászok hozott — Rosszul megy a halászoknak, meri es€ih napioíkeliétőt napszálíaíig oldja SeI a finánc a csónakokat — Halászlé a csárdában — bér, ennyi parázs csillag alatt; jobb lesz meg­keresni a csárdát és a kedves, poharazó tár­saságot. Szinte jólesik, hogy a vársánc felől berreg az autó, értünk jön, egy buta, sírásra hajló nosztalgiát zavar el, istentudja, mi után, ismeretlen, vagy csak képzelt múlt után, amiben erő, szabadság és egyszerűség éltek, — ki tudja. Szamárság ilyen messze gondolni az ősökre, sose tudjuk meg, ki'k voltak igazán. De az erő, a szabadság és az egyszerű­ség vágyát azért csak örökölnünk kellett. V alakitól. Komárom, julius közepe. A Kulisár István alapította 50 ezer kö­tetes könyvtár és a híres 40 szekeres gazda­bandérium mellett még egy különlegessége van Komáromnak: a halászok. Kimegyünk a Vágdunához. Rózsa András mutogatja meg a halász­élet kellékeit. Rózsa András a régi dunai halászok közül való. Mikor 1907-ben egy „irodalmi" halászlére jöttek le Beöthyék s vele együtt Molnár, Herczeg és mások, ő főzte nekik a halászlevet és csinálta a csu­szát. Kétsorgomblyuku, ezüstpitykés mellény van rajta, barna bársony kabát és nadrág. Vasárnapi halászruhájuk is van: a selyem- mellény és a széles ezüst halászlánc, a tér- denfelüli bagariacsizma és a zöld ördögbőr­kabát, amik nélkül nem halász a halász. A vízi élet külön ruházkodást követel * ősi foglalkozás ez. Ősi szerszámok ezek a halászdolgok, a hálókötő fatük, a kapók és szákok, de főleg a hálók, amikből annyiféle van, hogy megjegyezni is sok, nem még ér­teni a velükbánáshoz. Már a nevük is egész különösen, szinte idegenszerüen cseng. Azt mondják, akik job­ban értik, hogy még valahol messze, a Volga táján, ma is ugyanezek a szerszámok vaunak a halásznépnél és a nevük is hasonló. Lehet, hogy ezer és egypár esztendeje is ugyanezek­kel fogták a halat. A különbség tán csak annyi, hogy ma több a háló és szerszám s kevesebb a hal. Egyre jobban látom, hogy mennyire kü­lön élet ez. Itt pentő-háló. Az alján ólom­gömbök, két vékonyabb kötél, az egész, így összeesve, van vagy másfél méter. A halász egy jellegzetes lépéssel hátra tapos, már a fogai közt fogja az ólomvéges hálószélt, bal­karja hátranyulik a hálóval s a jobb egy nagy lendülettel elveti a hálót, ami szabá­lyos körben esik a vízre. Az ólom súlya le- j húzza a fenékre, a zsinórt meghúzzák s a j hálószéle alul lassan összecsukódik, ki lehet emelni. Ha egy pillanattal később engedné el a szájából, jó pár foga bánná, kirántaná az ólom. De értik, nincs baj sose. A tükrös-balint-háló se marad mögötte érdekesség dolgában. Ezt a 70 méter hosszú sürü hálót két sor ritkább és lazább háló fogja körül: ez a tükör. A hálót csónakon húzzák, parafadarabok tartják fenn, ólom­darabok feszitik lefelé. A hal nekimegy s belekeveredik abba a kis zsákba, amit a ket­tős hálózat alkot, mennél jobban húzza, a kis zsák annál szorosabban fogja, úgy emelik ki a halakat. A legnagyobb persze a piszkés- keritő-háló. Egy ilyen háló 160 méter, de egy-egy kerítéskor kettőt is összekötnek. Egyen 85 kiló ólomgömb van alul. A két csónak bekerit egy víz-részt, a part felé ösz- szébb-összébbzárul, az ólom már a fenéken húzódik, nincs a halnak menekvése. A hálózás mellett azonban még sokféle módja van a halfogásnak. Ott van például a kocázás. A rúdon tartott, a csónakból kidu­gott zsákszerű hálót vontatják vizirányban. A hal fölfelé menekül, belészalad, kiemelik. Hasonlatos a villing-háló is. Ez is fára sze­relt háló, úgy néz ki, mint egy elől-fölül nyi­tott, elmetszett csónakorr. A gerinc helyett tartórudja van, a csónak végén vontatják, szintén vizen lefelé. Ha hal kerül belé, a merőszákkal kiemelik. Vagy az itt versének nevezett varsa, a halak egérfogója, furfangos nyílásaival. Aztán a segédeszközök, a hal kiemelésére szolgáló halhordé-szákok és horogszákok, a fenékhor­gokat tizesével összetartó faváz, a cserepcsik, a balint-háló két szélét egyenesen tartó ka­ró, ami az apacsur, illetve a balinthálóapa- csur büszke nevet viseli, az áradt parton hal­fogásra használt kisebb lepő, hogy a likas kanalat helyettesitő csusza-kapót el ne fe­lejtsem, amivel a halásztésztát kiszedik a vízből, mind hozzátartozik a mesterséghez. A csónakok úgynevezett bárkákat visz­nek magukkal. Elzárható, többreteszes, likas, felül is beborított kis csónakfélék ezek: arra valók, hogy a kifogott hal a vízben marad­jon, rle él se menekülhessen: ez a halak si­ralomháza. Ebben hetekig elél, a Dunaviz- ben marad, csak épp bezárva. * Persze az egész mesterség nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. Mert minden­nel bánni is kell tudni és főleg hal is kell hozzá. Aztán nem is mindenki vehet egy ilyen piszkés-koritő-hálót, mert egy ilyen testvérek közt is megvan 10.000 korona. Meg oszt ezeket a hálókat javítani kell, szári tani, összerakni, a balirithálónak, de kü­lönösen a fenékhorognak összerakása a rso- ref r'.ihni egész művészei. Képzeljék el, egy 150 méteres vezér-kötélen, minden fél mól er­re egy 40—50 centiméteres zsinór lóg le, rajta" egy kis göb és a horog, összesen há­romszáz ilyen horgot tartó csáp. Most kihúz­zák az egészet a partra. A sok zsinór, de különösen a sok éles kis horog úgy össze­gubancolódik, hogy ember legyen, aki szét tudja szedni. De erre van a cserepcsik, a kis lógó csápokat a horognál fogva tízesével ösz- szeszedik s becsikkantják a cserepcsik fájá­ba, a főkötél az lóghat alatta. Az egész ösz- szeszedett fenékhorog elfér egy másfélméte­res fán. A vizen száz és száz tutaj. 25—30 ezer köbméter fa jön le évente ide. A híres Pintye- zátony, ahol régente aranyat mostak, izzik a napban. Leláncolt csónakok, haltartó bárkák a vizszélen. Dél van. Kimegyünk a Nyitra- töhöz halászni. * Végtelen óriás füzesek. A Csallóköz. Csárda csárda mellett. Jó nevük van a ko­máromi csárdáknak. Van itt Szúnyog-csárda, Gólya-csárda, Béka-csárda. Magas part. De azért a folyó felől a cö­löplábra épített faház. Óriás topolya fölötte. Tutajok és csónakok a parton. Már itt van Szalay János, a tisztes ha­lászmester is. Meghívtak egy kis halászlére. Pompás emberek. Magasak, barnák, erősek, mintha bronzból volnának. Egész életüket a vizen töltik. De alig van köztük, aki úszni is tudna. Csodálatos. Vizi nép, amelyik nem tud úszni. Olyan nekik a csónak, mint a hu­szárnak a ló. A halászcéhben, melynek 'jelenleg Cil­iikig József a mestere, most 17 mester dolgo­zik. Régebben 400 család élt a halászatból. A mester adja a szerszámokat, a halászat- zsákmányon felesbe osztozkodnak a legé­nyekkel. A félzsákmány a mesteré, a fél a legényeké. Persze ma ők is panaszkodnak, de van is rá okuk. Sok a zaklatás, az adó. Különösen nagy sérelmük, hogy az éjszakai halászat tilos. Csak a nagy Dunán szabad éjjel is ha­lászni. Holott az igy fogott nyári halak nem jók, nagyrészüket csak egész frissen lehet piacra vinni. Ha csak napkeltétől napszálla- tig halászhat, éjjel már nem viheti piacra. De este szigorúan lelakatoltalak a csónakokat s ha valamelyik eloldja, a finánc 2—3 hétre is eltiltja a csónaktól. Halkimélés volna? Nem igen, inkább lenne kétbónapi tilalmi idő, mint ez a leheíetlen és sérelmes tilalom. Jólesik hallani a beszédjüket, ahogy a ponty, csuka, harcsa, kecsege, márna, süllő, compók, keszeg, bodor- és dévér-keszeg fo­gásáról mesélnek. A 60—70 kilós harcsák­ról, a gonosz csukáról, amelyik, ha fogságba kerül, kiadja a gyomrába zárt kis halakat. De nincs sok idő, indul a csónak, lerakja a fenékhorgot. * Alkonyodik. A viz vöröses, szélcsend. A csónak lassan úszik a Nyitratő felé. A lapos part szinte eltűnik, viz, viz mindenütt és a parton fák, egy-egy nagy topolya, sok fűz, egész erdők fűzből. Nagy kanyarulat, parthoz megyünk, egy gyökérben megerő­sítjük a fenékhorog vezérkötelét s lassan, ahogy a viz visz, a csónakvégben álló mester szakavatott, sebesen mozgó kézzel veti ki a háromszáz horgot, amit majd reggel von­tat be. Akaratlanul fürdőhelyi kirándulások jut­nak az eszembe és legyen az a Balaton, vagy Norderney, most mind olyan, mint egy ku­lissza, rikító, kifestett; ez a szürkébb az élet, ami verejtókes és nem játék, ez a muszáj- csónakázás, ez a minél kevesebb mozgás, minél kevesebb ut, minél kevesebb erőfeszí­tés, a szakmamunka, ez az igazi vízi élet. A Nyitra torkolatától visszafordulunk. A csárdánál épp a harcsát és pontyokat kezdi tisztítani Rózsa és Szalay mester. A csónakban puccolják, élve. Aztán fel- apritva, véresen belekerül a kondorba. Meg­mentik a folyóvízben s felteszik a tűzre. Fel- felrázzák, kavarni nem szabad. Pompás étel, egy kicsit könnyű hús, igy főve, de nem mindenkinek való. A jó neszmélyi bor igen csúszik utána. * Ilyen jó éjszakai csendet a naptól, víztől bágyasztó nappal után. Kőid, viz és ég. Hallgat mind a három. Egy pillanatra, ahogy kijöttem az éjsza­kába, magainban, nem tudom hirtelenében, hol vagyok. Fekete minden, a furcsa foglal­kozás, az elevenen megpuccolt, rángatózó ha­lak, a lassú erős mozdulatokkal evező halá­szok, az éjszakai cHÓimktilatom, viliing, apa­csur, haliul, cserepcsik, micsoda furcsa ze- i i éji.i szavak, ismerd len, rejtélyes Füzesek... Raranyny Jóska a Volgáról beszélt, meg az I ős magyar halászokról... Ezek is olyan óva­tosan bántak velünk, mintha idegenek len­nénk, vagy csak a felborulástól féltettek; j még emlékszem, milyen kongó, unott s mégis | erélyes szóval szólt rá egyikünkre, hogy ne álljon fel a csónakban, de maradjon veszteg. Egy kicsit ügyefogyott itt a magamfajta em­A Földtől? Igen, igen, minden anya csak az ő megjelenési formája, álom az egész élet, egy kicsi vér, egy kicsi könny, egy csomó elképzelés, sokkal több békével kéne tűrni s jobban kéne szeretni egymást. Győrv Dezső. Kalandos repül o keresztül Az eh® no, aki egyedül repülte keresztül Akikét — Lady Heath kalandjai Cape-Towtüól Londonig — Napszurás repülés közben — Kaland a beduinokkal — Büntetőexpedició Capronikkal — Elefánt- és bivalycsordák London, julius hő. Néhány héttel ezetőtt Croydonnak szenzációja volt. A híres repülőtéren egy kis kétfedelű gép szállt le és belőle egy karcsú, tipikusan angol asszonyalak szállt ki. Fogadtatására nagy tömeg gyűlt egybe. Hiszen, aki a kis 30 lóerős Avro Av- ian gépből kiszállt, volt az első női pilóta, aki a „legsötétebb" Afrikán elsőizben repült keresz­tül. A szó „legsötétebb" valójában nem megokolt. Egy német utazó nemrég kiadott könyve ezért Afrikát a legvilágosabbnak nevezi. Joggal, mert a trópusi nap borzalmas sugarai talán sehol sem olyan kíméletlenek, mint épen ezen a földrészen ahol az egyenlítő teljesen kopár, hatalmas siva­tagot metsz át. v Ennek a gyilkoló napnak a bátor pilótaasz- szony majdnem megadta az árát. Kis liija, hogy a legkülönösebb repülőszerencsétlenség nem érte ennek következtében. Pretoria és Bulavayo kö­zött ugyanis kénytelen volt egy 8000 láb magas hegységen keresztül repülni és a nagy magasságban a napsugarak olyan erő­re! tűztek le a gépre, hogy utasa félig önki- yiiletben hozta la a gépet a talajra. Utáná napokig feküdt yos lázban, mig magához tért és folytatta útját. Az ut bővelkedett kalandokban. Már maga a vállalkozás igy nagy bátoaságot kíván. A bere­pült útirány legnagyobb része ugyanis ismeretlen területeken vezetett végig. Egy motorhiba és a bátor asszony a kietlen sivatagban vagy az őser­dőkben pusztul el. De a kis 30 lóerős Cirrus két­fedelű gép az egész utón pompásan kitartott. — Egyszer sem volt motorhibája és igy az. egész utat a legszebben tette meg. A gép február 12-én star­tolt Cape Tovvnban. Innen útja Port Elizabethen, Durbanon, Bulawayon, Abercornon, Nairobin, Jin- gán, Karthumon keresztül Cairoba vezetett. Cai- roból Bengázin át Itáliát érintve Londonba re­pült Lady Heath. Croydont május végén érte el a gép. Az ut tehát körülbelül három hónapig tartott, ami nem valami gyors ugyan, de nem is rekord- teremtés volt a cél, hanem a kontinens átrepülé- se. Ez sikerült is, mert a kalandokban bővelkedő ut után lady Heath épen érkezeit meg a croydoni repülőtérre. A bátor pilótaasszonyt megérkezése után nyomban megrohanták a riporterek, hogy nagy­szerű teljesítményéről nyilatkozzon. Afrika fölülről nézve — Afrika — mondotta lady Heath — a leg- romantikusabb és leglenyűgözőbb kontinens a vi­lágon. Hallatlan természeti kincsek hevernek még teljesen kiaknázatlanul, érintetlenebb részein vadállománya még olyan állapotban van. akár száz eszetdővel ezelőtt. Éveket töltöttem a kontinensen, de csak repülé­sem alkalmával tudtam meg, hogy ez a földrész még ma is a természet teljes uralma alatt van. Az emberi letelepedésnek úgyszólván alig látni nyomát, annyira érintetlen benyomást tesz a föld­rész a levegőből nézve. Néhány parti zónái értve alatta, Délafrikót és Északafrikát kivéve, még teljesen ősállapotban van a kontinens. Hallatlan ásványi kincsek, végtelen erdők, beláthatatlan művelésre alkalmas területek húzódnak el a gép alatt. Ami ma Afrikának leginkább hiányzik, az a szervezett forgalom hiánya. Vasútvonalak, autóutak, esetleg rendszeres légijáratok néhány éven belül paradicsomot teremthetnek Afrikából, ahol ma még kietlen pusztaság terjeszkedik és áthatohatatlan elefántfii borítja a terepet. — Ennek dacára a repülőnek aránylag köny- nyü a dolga. Eddig ugyanis a kontinens területén nem kevesebb mint 50 repülőtér és leszállásra al­kalmas terület áll rendelkezésre az utasnak. Az angol légügyi politika előrelátásból Gap tói Kairóig a i'opülöállomások és benziuraklánvk láncolatát találja a repülő. Ezzel a Inadon capelovni repii- lőutiráuy szervesen kapcsolódik a London Ausz teáiig interkontinentális vonalhoz. ■ Vannak az útnak még kevéssé biztos sza­kaszai is. Ezek fölig a még nem paci fik ált törzsek területein vezetnek keresztül. Gépemet két helyen érte támadás alulról. Az egyik Sudánban, a má­sik Trlpoiiszbam történt. Mindkét esetben a meg­torlás nem váratott sokáig magára. Amikor Beng- kurs (Délszudán) helységet érintettem, hirtelen sürü puskatüzzel fogadtak a bennszülöttek. A go­lyók egyike talált is, r t átlyukasztotta a gép egyik szárnyát. A carthmmi repülőosztag parancs­noka nyomban fel is szállt, hogy a már egyizbeu ellenséges viselkedést tanusitó feketék virtusát kissé lehűtse. Magas földpiramisokból álló falujuk­ra 16 súlyos, 100 fontos bombát dobott le. A jö­vőben majd elmegy a kedvük a feketéknek béké3 repülőket megtámadni. Hasonló eset történt Tri- poliszban is. Ez a tartomány ma sincsen egészen leigázva és a bennszülött beduinok és az olasz csapatok között napirenden vannak a lövöldözé­sek. Ezért a büníetőexpediciók igen gyakoriak. — Amikor a sivatagon keresztül repültem, Thegrif közelében tevekaravánt pillantottam meg. Arány­lag igen alacsonyan repültem és nem gondoltam arra, hogy a békés karavánnak látszó csoport rosz- szat tervei ellenem. Valószínűleg olasz repülőgép­nek nézhettek, mert alig hogy föléjük értem, élénk puskatüzzel fogadtak. Nyomban irányt vál­toztattam és feljebb repültem. Csak amikor Beng- hazlba értem, vettük észre, hogy a gép egyik szárnya keresztül van lőve. A két golyó helyét most büszkén mutogatom mindenkinek. A bedu­inok támadása azonban nem maradt megtorlatla- nul. Commandante Morabito, a bengázii repülő­haderők parancsnoka másnap reggel három Cap- rini-géppel felszállt és délre már kezemben volt a megtorlást igazoló fénykép is. A súlyos bombák ugyancsak szétugrasztották a harcias beduinokat, a maradékot pedig néhány géppuskasortüz kész­tette menekülésre. A repülőgépről felvett fotográ­fián látszik a két bomba hatása és a szerteszét menekülő tevéken lovagoló beduinok, akik ugyan­csak szedhetik a lábukat, hogy a robbanás köze­léből elkerülhessenek. 3Ú0Ú év emlékei — Az idő mám miimdiig vofflt kedvező. Néha igen ■erős 'tmópilkius -első liapellit öreg. Lebetetfllem volt a fel­hők föllé k-erüűlní ás digy az <eigtélsz feOlhiősatoadiás a nyakaimba zudullt. Kjüűlöinősen egv feCIbősEakadiásna amillélkBzam, mely a Tagamyiiikia-itió iközeElébem fepetöt uniejg. A gép .egykielíitőaie itieflle Oleltít vtiizEetl és csak niajgymehieaem ibudüiaim az amánytüag gyenge gépeit a levegőben feurttiamii. Amiikor végne 'eíllénltlenn a Niiilluöt, az mltiináhy belilairbása imáir nem vo2!t mieünéz. A. Rudíoillf- tió (közeliében merni legyizlbem aflüdaüimiaan voGIt haltait" nnas eflidfántticS'O'ridláíulaai talMfkozní. Sőt az igen. oliittoa Xefhlár rimociórioiszit ils dilkieinüllt mléba mieigpdilHlamlíiamiOfm. Aflniika e része különbem igen gazdáig vadállományt anluitalt. Óriási bivailycsordáík, antilopok százai min­denfelé. A írnia már ritka zsiráf rits fefUbümiik mléha-miétha. iQriosEÍMinlt azonban nem OláJbflaim. VailősziimiMeg. mieiró csak icjjel imianéözíklediük tkü neijitPklheFJyiélbőil, padiig sárgálsfbiamnia saimie tmiilaitll ifeMiről neon velbelfő észre. Szudán, volt a llegmneillegeíbib bősze az ulllnlalk. Jilngábain olyan őrnagy voOlt a hősiéig, (hogy a napon fedeitalt sízeirezáimiolkiat main QieJh^tleitt nnegfiognii. Afllaeeoriyiam mieim lis igein lledneitieitit. nepüfci, a szörnyű bŐöégben aiz ember rniajdlniem eHiájjul. Iíliyebikor esteik a' maga­sabb inégiiőtoalt (kereslteim feli. Hit azután keflíllamelsebb lypfilt la biőmilélnackllet, sőt alléba Ihüivöís ils. Az ut Oar- diuimból 'Galiinoba már isoikkail tkeülleimieisebb volil. A Nílus völgye felülről a legszebb, amit el le­het képzelni. A nagy miaigaissiálgbóí a hűinek? egyiptomi tompl-vK:- roniolk alig iliáiU/ainiaik inoiTmclkminlk, > gy kis ifáulüázilá- vmll: euz eimben uizt hímmé, hogy 3(MX) i-tszieindő eíeve- inieidicfi rnicg adlaitía. — Remién yilieim, hogy ütem iineimiesnik epoHiszie­nüiaég szemlponltíáhóir (tesz inienvezeites. ha merni gyukor- llallii st?ieim(poni!bőll liis batszoinimail jár. Afrika ima csuk a ftoiigriliomi 'eimiek’siével k ölitliioíiő fel íviple iivy.-ka üRmából. Nem ;k a tain-ozci’lf ...r;j»4i 4ti vo­nl ai!, beírnom egy r-e.mlKW.as •Kgtforgv'iimi iV<7iiköi- lileiliós I;iiadioi'io.A aniaóy ma mGr main kall ."s iiiiein.viH.gai, járul maiid h-evvá alhlroz, Ivogy az elit ! y.nriió l.ciuir^’- c.uak os pa.ulagam hc\ r:u 1 kiiiniou'ik az ruulmni-'icg ’miKoiiara A.ülkiimalU. 1 B—y V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom