Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-19 / 162. (1789.) szám
1928 juliuig 18, csütörtök. r Állatkák a tengerparton Írja: SZVATKÓ PÁL La Baule, julius 14. Állat-élménynek nevezhető, amit a láztól lomha, uapszurásos fürdővendég érez, amikor a tengerparton, a szörnyű hőségben, nem tud már testének élni, mert elrontotta és a nyár kikezdte s tiznapi sport, fürdés, evés és napfürdő után bemenekül a lefüggönyözött szobába egy összegyűrt és fölöttébb egyszerű könyv társaságába. Ekkor veszd észre a négy falat, a biológián túl lévő dolgokat s úgy érzi, az Atlanti Óceán partján különös állatvilág hemzseg, amiből most kidőlt Állat, állatka, állatocska minden, ami itt él, mozog, vagy meghalt. Az őstermészet közelrukkol az emberihez, aki pihenni jön, kikapcsolja a cél és az értelem tranzmisz- szióit, leállítja a navigátort és a kormánykereket, egy helyben futtatja éktelen robajjal, reggeltől-estig, a test motorját, bejáratja, kipróbálja, megolajozza. Meztelenre vetkőzik és rohanászva ordít. Voltaire Rousseaut gúnyolva mondotta: vissza a természethez annyit jelent, mint hogy az emberek ismét négykézláb fognak járni, mint az állatok. Helyesen jósolt, itt a tengerparton az emberek négykézláb járnak, mint az állatok. Ami a megszűrt és megszeppent embert körülveszi, aki felöltözik és egy gyámoltalan védekező mozdulattal a szellem felé nyúl, nem egyéb, mint hiperbolikus zoológiái kert, ahol Linné örülne a föllelt különleges genusoknak és specieseknek. Semmi sincs itt, ami kontaktusba ne kerülne, föl ne szívódna, össze ne keveredne az állatvilággal. Kezdődik a koszton, amelyben az állati j jelleg sokkal pregnánsabb, mint a mi táplál- \ kozásunkban. Látni és érezni benne, hogy az ember állatokat fal, ugyanúgy, mint az i oroszlán, vagy a kígyó. Az állat a tányéron r többnyire természetes nagyságban és érzékelhető formákban, vagy biztos emlékeztető- • jelekkel jelenik meg. A juh és a borjú véres, i a csirke egészben jön, a bárányt a maitre d'hoted ott nyiszálja szét az ember orra előtt s mit mondjak, még a szardíniának is feje , van. Ma két szolga egy hatalmas tálon vala- 1 mi óriási turbót nevű halat hordozott végig ebéd előtt a teremben, megmutogatta s a kosztosok helyeslőén bólintottak a virágok között kiterített dög láttára. Természetesen a tengeri állatok dominálnak. Az eledel nagy része: páncélos, olyan állat, aminek vastag páncélja van, mint csiga, kagyló, rák stb. A pincérek mindenekelőtt letesznek az asztalra két harapófogót, egy hosszú, masszív vésőt, egy kalapácsot ezüstből, több orvosi tüt s néhány elferdített formájú villát. Ez az eszcájg. Az előétel húsz rózsaszínű kagylóból áll, egyszerű, vastagpáncélu kagylóállatból, nyersen és csukva, amit föl kell törni a kalapáccsal, vagy össze kell Toppantani a harapófogóval, vagy szét kell feszíteni az emelő- rúddal, biz* Isten, nem tudom, mi illik s félek, neveletlennek tartanak emiatt. A csöpp francia leányka mellettem bizonyára odasug- •ta göndör testvérkéjének: nézd, ez kalapácscsal eszik és nem vésővel, — quelle horreur, — ki látott csigát kalapáccsal enni! A mögöttem ülő idősebb hölgy ájuldozik, mint odahaza Málcsi néni, ha a mustot vásárló üzleti vendég késsel kanalazta a szaftot. Nálunk az emberek idegei gyöngébbek, vagy nem szeretjük az igazságot, mert a leg- agyafurtabb módon leplezni akarjuk kosztunk állati eredetét. Kérdem: mennyiben emlékeztet a bécsi szelet a borjú élő formájára, vagy a gulyáshus az ökörre, amelyből vétetett? A snicli és élő eredete között legfeljebb olyan vonatkozás van, mint egy futurista női portré és élő eredete, a szép asz- szony között. A mi kosztunk abstaTkció és nem természetkövetés. Vannak eledeleink, amelyekről nehéz megmondani, hus-e még, vagy főzelék s a szakácsnőn kívül egyedül az állat- és növényvilág elmosódott határait kutató tudós tudna felvilágosítással szolgálni. Itt a breton parton (nem Párisban, ahol a transzformáló perverzitás ugyanakkora, mint nálunk) senki sem köntörfalaz és szem- melláthatőlag állatokat eszünk. A kagylók után pöttöm tengeri rákok jönnek, amolyan vizi bogarak s más páncélosok, homárok, languszták, langusztinák. A halak (mindennap délben és este) ugyancsak eredetiben érkeznek. A fejes szardínia igen furcsán hat s az idomtalamul nagy kobak láttára a gyenge kis testen, arra gondoltam, milyen furcsa, ennek is feje van, éppúgy, mint a szórakozott és felejtő embernek, akiről az/t mondják: fejetlen. — Végre fölvonulnak az emlős állatok, a kisebbek egészben, a nagyobbak földarabolva, de nyersen és a csöpögő vér nem enged illúziót. Ez a fogás is véres valóság. Közben a menazsériát olykor-olykor fölváltja némi tengeri moszat főzelékként, vagy zöl- délő, zsenge fü, úgy, ahogy a természet szülte és a legelő marhanyáj fogyasztja. — Tulajdonképpen nem sok az egész, középeurópai ember éhes marad s ha igy megy tovább, reggel busán kiballagok a tengerpartra s fogok magamnak tízóraira egy kis ázalagot. Szellemi lénynek, aki finomkodik, nem foereti ás anyagi#* valóságot év Qgyfi» Ipftlézéssel készült vesepecsenyét és ötletesen formált májashurkát fogyaszt, roppant rosszul esik ez a brutálisan állati koszt. Itt nem helyezik az eledelt származást tagadó más síkokra s nem spiritizáLnak, mint nálunk, ahol csak halk emlék jelenti, hogy a citromos bécsi szelet borjúból való és a majorámás tor- másvirstli — sertésből. Ez a szellemi lény botránkozni fog és immorálisnak tartja a breton konyhát. De busán beletörődik s mindent megeszik, ügy tesz, mint valaki tegnap a strandon. — Dagály idején a tenger egy zselatinszerü, nyúlós, nyálkás, undok valamit hoz a homokra s apálykor ottfelejti. Tanakodtunk, mi lehet, állat-e, vagy növény. Szétmálló, rothadtfényü, mozdulatlan és hólyagosán posvadt anyag volt, de mintha mászott volna végtelen lassan gennyes és va- rangyos pókhasával. Megérinteni nem mertük, annyira undok volt. Végre egyvalaki siri hangon megszólal: — Hagyjátok. Ha holnap az étlapon a „sültek" rovatában lesz, akkor állat, ha a „főzelékek" rubrikáján, akkor növény, ha pedig a „dezert"-ben, akkor ásvány.-0Egyszóval a kosztunk olyan, mint a húsevő állatoké: állat az állatnak, nyersen és leplezetlenül. Mégis, amiről beszélni akartam, nem ez. Egy kép ragadott meg ma délelőtt a strandon, amikor napszurástól bágyadtan őgyelegtem ott felöltözve és nagyon éreztem, tétlen testtel, lüktető fejjel most egészen más vagyok, mint a ficánkoló, vagy mozdulatlanul felevő meztelenek körülöttem. Véletlenül megakadt a szemem egy fiatal fürdő páron. Soha emberek között állatibb képnek nem voltam tanúja, pedig semmi illetlen nem történt. Legföljebb a ruházat csaknem teljes hiánya növelte az illúziót, mert a férfire mindössze fürdőnadrág, a nőre áttetsző és mindenfelé igen rövid trikó feszült. Labdáztak. A him komolyan és fölényesen állt egy helyben, néha bőgött egyet (idegen nyelven, de különben is artikulátla- •nui csengett), a nőstény, ősi ösztöneinek engedelmeskedve, tetszelegve szökdelt összevissza, futkosott és utánozni igyekezett a hímet. Azután eldobták a labdát és hangos uj- jongással belegázoltak a vízbe, elől a hím, a nőstény engedelmesen utána. A him úszott, a nőstény ijedten topogott körülötte a meglehetősen sekély vízben és gondterhelt óvó hangokat hallatott, mire párja visszajött, ta- nitgatta és gyámolította, majd viháncolva fröcskölték egymást és kifutottak a partra, ahol tovább kergetőztek, a him mindig méltósággal, a nőstény mindig tetszelegve. Közben elfáradtak, meglassultak és alkalmas 'helyet kerestek szaglászva a forró homokon, 'lefeküdtek, testük teljes hosszában elnyuj- itózkodva a nap felé és kéjesen engedték hunyt szemmel, hogy a nap bölcs sugarai tetszés szerint enyelegjenek még pihegő formáikkal és óvatos lassúsággal aszalják meztelen, ruganyos, állati testüket. A férfi harmincéves volt, a nő huszonkettő. Ez a kép olyan hihetetlenül embertől- elvonatkoztatottnak tetszett előttem, hogy ettől fogva csak szép és boldog menazsériát láttam, ahol az emberi szónak nincs a hangr hordozás jelén kivül más értelme, a mozdulatok függetlenek az emberi konvencióktól és szimbólumoktól s a cselekedetek elveszítik az életkortól diktált társadalmi mezurát. összefüggés a komplikált emberi élet és a természetbe való felolvadás között nincs többé. Hol van itt más, mint test, mint ösztön, mint biológia? Hol van itt mozdulat, mely lelket árul el aszalás közben, — s a szellem legtöbb kifejezése a hatévesekben van, akik a nedves homokból szabályos várkastélyokat modellálnak. A többi’ korlátlan, meztelen, vad odaadással éli ruganyos, vagy kevésbé ruganyos testének animális létét s nem látni az emberek együttélésének nyűgeit, a sok chichí-t, amit máshol a megélhetésért és a rangért magunkra rakunk. A konvenciókat levetették és nem maradt más, csak az állat. A természet démiurgosszá válik s itt nem harcolnak vele, vagy másolják és lopják, mint Prométheusz — ami emberi —, hanem kényére-kedvére beilleszkednek, A koalíció nem tudott megegyezni a cukor- és szeszkérdésben 70:30 arányban osztják föl a szeszkontingenst a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak között? Prága, július 18. A koalíció parlamenti nyolcas bizottsága, mint előrelátható volt, pártpolitikai okokból nem tudott végleges döntést hozni a cukorkérdésben. A bizottság csupán abban egyezett meg, hogy Bradács elnököt megbízza, hogy tárgyalásokba bocsátkozzon a kormánnyal és kifejezésre juttassa azt a kívánságot, hogy a jelenlegi provizórium fönnálljon mindaddig, amíg a kormány a cukor és a szesz kérdésében egy uj törvényjavaslatot nem nyújt he a parlamentnek. A szeszgazdálkodás kérdésében a koalíciónak az a kívánsága, hogy a jelenlegi provizóriumot hosszabbítsák meg egy évre és ezen idő alatt az ipari szesztermelők egyezzenek meg a mezőgazdasági szesztermelés kérdésében. A koalíció nyolcas bizottsága ennek alapján a szeszkontingens elosztásáról lényegileg nem is tárgyalt. Valószínű, hogy az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak között a kontingenst 30:70 arányban fogják fölosztani. addig élnek, amig neki tetszik és ösztöneik parancsszavain kívül semmivel sem törődnek, ami állati. A jövő fogalma kikapcsolódott, az élet egyedekre bomlott föl a természet nagy egységében és nincs küiön, lázongó, szellemi, emberi szolidaritás; itt mindenki úgy közeledik egymáshoz, mint darab a darabhoz, rész .a neszhez. Sok ezer ember egyetlen animalitásban pikeg. Jól teszik? Jól teszik. Ha jól ’ emlékszem, Odysseus is tengerparton látta állatoknak társait, amikor Kalipszó nimfa ökrökké és disznókká változtatta őket. Az Atlanti Óceán sekély partján, apálykor, negyvenöt fok hőségben, az arany- homokon, a saison elején, én se tudtam mást látni, ha nem is állatokká formált embereket, hanem egy uj állatosztályt, a strandoló embert. Tizenotezren hemzsegtek lent a csigák között, micsoda felkavart kas, mely megszállta a víz szélét! Kis fekete gyerekál lat- kák kergetőztek az öregebbek felügyelete alatt, kik óvatos tyuklépésekkel követték a •haincurozókat, hol felkiáltottak és falatot mutattak nekik, hol visszahúzódtak és lekuporodtak leeresztett szempillákkal órák hosz- szat. Szellem nincs. Az az újságárus, aki az Ami du Peuple-t árulja tizenöt centimesért, jó üzleteket köt, veszik az olcsó lapot, de szavamra, csak azért, hogy papirhajckat és staniclikat csináljanak belőle, senki sem olvassa el. S micsoda jámbor állatcsorda! Nem mar és nem ugat, legföljebb jelentéktelen bogarakat és ázalagokat ragadoz. A felöltözöttel nem törődik, legföljebb lenézi, mint Bemard Shaw majmai az embert. Alig csahol, alig nyávog, csak játszik, hancuroz és eszik. Még hátul a strandon, az az idomtalan fekete tömeg sem bánt, amely árnyékot vető fekete potrohhal, csípőre tett fehér pőklábikarral, nehezen és lassan áll és nézi a nyüzsgő rajt s piheg egyedül, jóakarattal. Az állatkák között ő a nagy állat, a megvastagodott főpéldány, amely csak néha lubickol egyet, vagy dől el körülményesen egy kiszemelt és különösen lágy homokdarabra, miközben elégedett gutturális hangokat hallat, — ő, a szo- litérállat, aki német élesztőgyáros Frankfurtban. & A felöltözött és lázas lény, vagyis az ember, elmegy a homokmezőről, ahol a csorda legel és könyvesboltot keres. Csodák-esodája, talál. Jules Romains uj regényét kéri, de ezt ■az irót itt nem ismerik, kinek kellene errefelé és a Cook-iroda nem küldött róla prospektust. De van egy könyv, ami nem utazás, igen, emlékeznek rá, valami Paul Va- ‘léry irta és érdekes regény lehet. Hozzák elő! Nagysokára elsárgult, öreg kötet jelenik meg. Je suis navré, mondja az árus, nem regény, hanem versek. Sebaj, megveszem: a nagy költő egyik régen nem kapható füzete, ■ amiért Párásban kétszáz frankot kérnek, s itt hat frank bolti áron adják. Az őshomok fö. lőtt a kőparton, a nyüzsgő állatkák fölött, a ’ tiszta hőségben föllapozom, — érdekes, ép■ pen a legtökéletesebb vershez jutok, mely ■ illik is a tengerre és a nyárra. Lefordíthatatlan. ügy kezdődik: Nyár, tiszta levegő, szikla... Rosszabbodik a körmöd és stubnyavidéki németség kisebbségi helyzete az ni közigazgatási rendben — Miért csatolták a garamszentkeresztieket a körmöci járáshoz? — Körmöcbánya, julius 18. (Saját tudósítónktól.) A körmöcbányai járásban eddig a lakosság 63 százaléka néniéi volt. A németeknek e nagy többségük dacára állandóan küzdeniök, harcolniok kellett kisebbségi jogaik érvényesüléséért. A közigazgatási reform életbeléptetése — mint előre látható volt — a körmöcvidéki németség kisebbségi helyzetében újabb súlyos visz- szaesést jelent. A körmöcbányai járás német közönsége — az előrelátott, fenyegető veszély elhárítása érdekében — már hónapokkal ezelőtt nagyszabású akciót indított az iránt, hogy az eddig a turócszentmártoni járáshoz beosztott, de gazdaságilag mindig Körmöcbányához gira- vitáló német községeket csatolják a körmöcbányai járáshoz, ügy Körmöcbánya városának, mint a járás minden egyes községének képviselőtestülete magáévá tette Tonhaizer Ferencnek, az országos keresztényszooialtsta párt titkárának indítványát s feliratban kérte a kormánytól az említett német községeknek a járáshoz való csatolását. Külön fölkérték a két német minisztert is, hogy az ügyet támogassák. Az intervencióra Mayr-Harting igazság- ügyminiszter azt válaszolta, hogy a járások megváltoztatásáról szó sincs s ennélfogva a körmöcvidéki németségnek nem kell féltenie kisebbségi jogait. Ezzel szemben mostanában megjelent a* a tormányrendejet, sjn$lK A garamszentkereszti járást megszünteti s azt a körmöcbányai járáshoz csatolja. Miután ennek az uj területnek 90 százaléka szlovák, a körmöcbányai járás németsége meglehetősen kicsiny kisebbséggé zsugorodik össze. Mennyivel nehezebb lesz tehát ezután ennek a németségnek a helyzete, mint eddig volt (pedig eddig is nagyon sok alapos panaszra volt oka!). A kisebbségi jogok szellemének egyedül az a megoldás felelt volna meg, amit a körmöcvidéki németség kért és javasolt. Ebben az esetben a volt stubnyai járás tizenkétezer német lakosával került volna a körmöcbányai járáshoz b ezek a németek is hozzájutottak volna kisebbségi jogaikhoz. Minden jel arra vall tehát, hogy a közép- szlovenszkói néüietséj* kisebbségi helyzetébe az uj közigazgatási rendszer nemhogy javulást nem fog hozni, hanem inkább még súlyosabbá fogja azt tenni. Fölötte érdekes volna megállapítani azt, hogy micsoda kulisszamögötti munkát végeztek ebben a kérdésben Körmöcbánya bizonyos vezető tényezői, akik maguk árulták el, hogy amikor katonaságot kértek a városban letelepíteni és amikor egy szlovák községet csatoltattak a városhoz, kérvényeiket mindig az itteni németség gyengítésének — szerintük — kívánatos voltával indokolták. Sajnos, hogy a vezető tényezők köze tartozik A yMos Bzociáldemokra la Bztarosztája isi f)Hé, (neveibe d'íinir pár. élt ltot, amdentte mohé 0 műér! épatrpiHOJéie etn mliHe anPriiöhes eur Lefs tulMeks dítutti ©dhattr ifriaiidbe comtmte une :cnudhja Et [jiusqiuie idlaaiB ttta taudh© mi (boairidoiritnie Itacun*, Et WL, mlaiecxn IböruDainitie, Egpiatce, dh'er Espaice Beroez Tiemiflamlt onaváe em un pomis afcmdiil. Az agrárpárt az állati vámok felemelését követeli Prága, július 18. A félhivatalos Prager Presse értesülése szerint az agrárpárt javaslatot dolgozott ki arra vonatkozólag, hogy az állatok darabvámját szUiyvámmá változtassák át. Ezt a javaslatot rövidesen a képviselőház kezdeményező bizottsága elé terjesztik és a párt azt akarja, hogy a képviselőház a javaslatot még a novemberi választások előtt lo is tárgyalja. Az agráriusok ezenkívül még azt is követelik, hogy a parlament még ez év őszén tárgyalja le a jégkár- és állatbiztosító intézet létesítésére vonatkozó javaslatot is. Az agrárpárt tehát az ősszel meglehetősen nagy követelésekkel fog előállani s így a parlament őszi ülésszaka igen élénknek Ígérkezik. Srdinfko IföMmiveiésügyi mliniszter fáz agrárpárt egyik népgyillésén ugyancsak bejelentette, hogy az ősz folyamán az állattermelés védelmét a parlamentnek le kell tárgyalnia. Követelte az állattermelésnek a külföldi konkurrenciával szembeni védelmét. Ugyanilyen értelemben beszélt ez agrárpárt főtitkára, Beran képviselő, valamint Zadina dr. képviselő is. Az agrárpárt újabb akciója csak azt bizonyltja, hogy a szocialistákkal való megegyezés még egyelőre nem aktuális s a kormány mindenáron meg akar maradni a helyén a köztársaság tiz éves jubileumának , ünneplése ajatt is, r" 6
