Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-17 / 160. (1787.) szám

^I^<^-A^tííAR-ÍÍÍB!»a& 7 1928 julius 17, kedd. és Kovárovánah régi vágya fog teljesedésbe menni a fegyház kápolnájában Klepetár már tavaly közvetlen letartóztatása előtt el akarta venni kedvesét — Kővárává nyilatkozik Klepetárról, mostani életéről s jövő terveiről — Prága, julius 16. Megírtuk, hogy Hladik ár. tanácsa he'yt adott az életfogytiglani {egyházra elitéit Klepetár dr. azon kérelmé­nek, hogy feleségül vehesse koronatanúját, Kovárova Máriát. Az esküvő a pankráci fegy- ház kápolnájában fog lefolyni a nyilvános­ság teljes kizárása mellett, Kővárévá a por folyamán az újságokban mint Klepetár ked­vese szerepelt, mivel akkor még senki sem tudta, hogy az intim viszonyban álló két ember ré­gebben, közvetlenül Klepetár elfogaiása elöli éppen egybekelése útját egyengette. Tizennégy nappal Klepetár letartóztatása előtt, 1927 júliusában Kővár óvá Máriának vidéken, Husineoben lakó szülei levelet kap­tak Klepetártól, amelyben megkérte lányuk kezét Mielőtt azonban még eljutott volna Kle- petárhoz a szülői beelegyezést tartalma­zó válasz, Klepetárt letartóztatták s az es­küvőre csak most fog sor kerülni... A Vecerni Ceské Slovo mai száma Ková- rová Máriának egy nyilatkozatát közli, a cikkből pontosan nem vehető ki, hogy a volt táncosnőnek ez a nyilatkozata magánlevél, szerkesztőséghez beküldött írás vagy pedig beszélgetés-e. Az érdekes megnyilatkozást az alábbiakban adjuk vissza: „Klepetárt Machov táncmester mutatta be nekem a prágai Reprezntációs Ház kávéhá­zában. Nem volt szép, de kellemes és szóra­koztató. Ez volt egyedüli oka annak, hogy ve­le jártam azután, noha nem szerettem. Ez 1925 tavaszán történt. Nyáron, amikor a szín­házak zárva voltak s én szüleimnél Husinecen tartózkodtam, azzal állott elő Janda (Klepe­tár), hogy menjek el vele Parisba. A szülők tiltakozása ellenére elmentem vele. Franciául nem tudok s igy öt hétig, párisi tartózkodásom ideje alatt, teljesen rá voltam utalva. Színhá­zakba vezetett el, elvitt a dekoratív müvésze- ek nemzetközi kiállítására, sok ajándékot vett nekem. Például egy jappán ernyőt is. Minta­szerűen és kedvesen viselkedett. Három heti párisi tartózkodásunk után el- fogoytt a pénzünk. Jenda uelutazott Prágába, hogy apjától’kölcsönt vegyen fel. Négy nap múlva visszatért. Az apja úgy látszik, sze­mére vetette, hogy velem érintkezik és gon­doskodik rólam. Ugyancsak engem okolt jogtalanul azért is, hogy fia \e{\h\mtyagdlja tanulmányait. E{\ örökre' elválasztott engem Jendü családjától. Soha nem beszéltem sem az apjával, sem a húgával. Parisban még tizennégy napig marad­tunk, azután visszatértünk Prágába. Vissza­mentem az Arénába, noha Jenda ellenezte ezt. Azt mondta, hogy feleségül vesz, én meg igyekeztem őt arra rábeszélni, hogy végezze el tanulmányait, mert az esküvőre ráérünk a doktorátus megszerzése után is. Akkor még nem ismertem sem Micbaikót, sem Sikorskyt, ő sem állott velük ismeretségben. Mikor az­után megismerkedett velük, Michalkó állan­dóan arra törekedett, hogy Jenda szakítson meg velem minden összeköttetést. Nekem is mondta, hogy ne járjak Jendával, mert nem hü hozzám. Én azonban nem hittem neki s ezért Sikorskyt is jobban kedveltem. Mikor azután Jenda Michalkóval megszö­kött előlem Parisba, sírtam és átkoztam Mi- chalkót. Hosszabb ideig haragban is voltam Jendával. De megbocsátottam neki s ismét együtt jártunk. Jenda az esküvőt sürgette, én pedig a doktorátust, ő nem tanult, de tudott. A doktorátust letette. Ebben nagy örömem telt. Azután levelet irt szüleimnek s megkérte a kezemet. Esténként a színház előtt várt rám s hazaki;--érgetett. Egy alkalommal azt mondta nekem, hogy a renddrbiróságra kell mennie Michai- kfí bőröndje ügyében. A lakásomon szintén ott találtam az idézést s másnap a rendőr igazgatóságon a várószobát a hivatalszobától elválasztó ajtó mögül Jenda hangját hallottam, amint valami úrral beszél­getett. Az ajtóban, összeütköztem Jendával, aki köszöntött engem s azt mondta nekem, hogy este a színház elé jön. A viszgálatot ve­zető rendőrhívatalnok, most már tudom, hogy Celansky dr. volt, azt kérdezte tőlem, hogy volt-e Michalkónak valami magyar nőisme­rőse. Amit erről tudtam, elmondtam, de Vö­rösmarty Margitról egy szót sem, mert én nem is ismertem. Este a színház előtt Jendia nem várt rám. Telefonáltam a szülészeti kli­nikára, ahol akkor praktizált, de azt a vá­laszt kaptam, hogy egész nap látták. Mi ez? — kérdeztem magamtól. — Történt vele valami? A választ, sajnos, hamar megkaptam. Mind­járt másnap a reggeli újságokból, amelyek letartóztatása hirét közölték. Eszembe jutott a i kalapja, amelyet kihallgatása alatt az előszo­ba egyik székén láttam heverni és elfogott a sajnálkozás. Elsírtam magam. S azután hosz- szu ideig nem láttam öt. Elkövetkezett a főtárgyalás. Bizonyos vol­tam benne, hogy Jendát fel fogják menteni. Beidéztek a bíróságra. ,,Kovárová Mária, Kle­petár kedvese vagy szeretője" — ez állott a lapok beszámolóinak a címében. Ez oly ki- nos volt számomra! Viszonyunkról beszélnek a lapok. De hiszen csak tizennégy nap válasz­tott el minket az esküvőtől! Hányszor megsajnáltam, hogy már előbb egybe nem keltünk. Ki szólhatott volna igy szót is ellenem, ha Jen­da felesége vagyok? Az Ítéletről a lakásomon értesültem. Jól­lehet az újságot a kezemben tartottam s az esküdtszéki Ítéletet minden kétséget kizáró módon láthattam, nem tudtam elhinni s ezért először nem is sírtam. Csak nagy szomorúság fogott el. Azután elutaztam Prágából Husinecre a szü­léimhez. Junius 15-e körül érkeztem haza. Mielőtt Prágát elhagytam volna, beszéltem Jendával. Az első alkalommal csak rövid1 Ideig, másodszor pedig Igen-igen 'hosszam. Csaknem egy egész órát. Ekkor Jenda azt ifi mondotta nekem, hogy kérvényt akar be­nyújtani az esküvő engedélyezése céljából. Beleegyeztem. Otthon azonban nem szóltam semmit. Szüleim csak abból a levélből értesüllek elhatározásomról, amelyet juliw 4-ike körül kaptak Jenáétól. Tiltakoztak. Igye­keztek lebeszélni a dologról. Nem enged­tem. Feleségül megyek Jenáéhoz. Kaptam tőle két levelet s mindkét levélre ugyanazt válaszoltam: „Feleségül megyek hozzád." Ha ingadoztam talán valamennyire elhatározásomban, csak szüléimre való tekin­tettel tettem. De szüleim elállnak tiltakozá­suktól, amint mindig elállotak, amikor vala­mi el akartam érni. Az esküvő után nem térek vissza a szín­házhoz, hanem beállók valami irodába. Jenda mindig azon volt, hogy lépjek ki a színháztól. Itt Husincen magányosan élek. Szüléi­mét és testvéreimet kivéve senkivel sem érintkezem. Délelőtt olvasok, déhUán fürdőm s korán fekszem. { Szomorú vagyok s előre örülök Prágának. Senki sem látogat meg az ismerőseim közül, senki sem ir nekem. Arról, hogy az esküvőt engedélyezték, még nem tudok. De mihelyt értesítenek erről, elmegyek Prágába: felesé­gül megyek Jendához!" Halálos baleset érte Csehszlovákia legjobb autóversenyzőjét A Niírburg-Ring tegnapi versenyén a pálya aszfaltja megolvadt s ez okozta a szerencsétlenséget — Junek felesége állítólag szintén megsebesüli Prága, julius 16. A németországi ade- naui Nürburg-Ringen tegnap lefolyt nemzet­közi autóverseny elkalipával, amelyen 80.000 néző előtt 33 versenyző indult, halálos, szeren- szétlenség történt, amely Csehszlovákia leg­jobb autóversenyzőjét, Junek Cenek brünni gyárigazgatót érte. Junek Cenek, a tragikus véget ért sport­ember, számos nemzetközi versenyről vitte el a sebességi rekord pálmáját, mi­előtt a legyőzött sebesség halálosan meg- boszulta volna magát rajta. Feleségét, Eliska Junkovát szintén beavatta az autóvezetés titkaiba s oly kitűnő ered­ménnyel, hogy Junkova asszony ma a világ legjobb női versenyzőinek egyike, aki számos európai versenyen nyerte már meg az első djat. Junková tavaly éppen a Nürburg- ring első versenye alkalmával az egész sport- világ feszült érdeklődése mellett futott be el­sőinek a célba, miután férje előkészítette őt a versenyre. A Nürburgring a világ legnagyobb ver­senyországutja, a németek nem sajnáltak pénzt és mun­kát, hogy a világ legszebb versenypájá- ját kiépítsék. A pálya a startnál és a célnál egy-egy kilo­méternyire betonból van ópitve, különben pe­dig aszfalt makadámúval borították, úgyhogy teljesen pormentes. Húsz méter széles a startnál, az egyenes síkon tiz méter, a fordu­lóknál pedig tizenkét-tizennégy méter. Az ed­dig százmillió koronába került versenypályát tavaly nyitották meg, amikor Eliska Junková és Urban Emerich Hugó, két csehszlovák ver­senyző nyerte meg a két első dijat. A tegnapi verseny 28.3 kilométernyi területen folyt le Németország sportkocsijai­nak nagydijáért, 45 versenyző jelentkezett. Azonban az utolsó pillanatban tizenkettő visz- szalépett. Csehszlovákia részéről Junek igaz­gató és Emerich Urbanon kívül több verseny­ző is indult. Junek nagy térninget vett a ver­senyre, úgyhogy fitten indulhatott Bugatti ko­csiján. Közvetlenül a verseny előtt egy ujság- iró azon kérdésére, hogy a versenypálya mely részét tartja a legveszedelmesebbnek, kije­lentette, hogy a cippermtnni, brünneheni és schvoeden- kreutzi szakasz a legnehezebb. Juneket már a verseny előtt kisebb ka- lamltás érte a Breitsoheid nevű fordulónál, melyet a tapasztalt versenyző, noha a pályán szorgalmasan trenírozott, úgy látszik, nem tartott veszedelmesnek. A verseny napján a kánikulai rekkenő hőségben a pálya asztfáltja sokhelyütt megpuhult s olvadni kezdett, úgyhogy az ut csuszom­lóssá vált. Épnek következtében a -harminchárom ver­senyző közül csak kilenc versenyző ért a cél­ba, a többinek fel kellett adnia a nehéz küz­delmet. Junek szerencsétlenségét az olvadó asz­falt okozta. Az Adenaüból érkezett rövid táv­irati híradás szerint Junek kocsija, amelynek kisérőülésén állítólag Junek felesége ült a breitscheidi éles derékszögű fordulónál a hetedik kör­ben kisiklott, keresztülszáguldotta a pá­lyát, felfutott a pályát szegélyező töltés­re és felfordult. Junek kísérőjén keresztül kiröpült üléséről s oly szerencsétlenül zuhant le magas Ívben a földre, hogy koponyájával egy kőre esett. A zuhanás következtében koponyáit betörte. A szerencsétlenség után még felemelkedett, egy pillanatig tánto­rogva állott, azután holtan esett össze. Kísérője, aki állítólag a felesége volt, könnyebb sebesüléssel úszta meg a ka­tasztrófát. A szerencsétlenség déli tizenkét óra öt perckor történt és hírére a többi csehszlovák versenyző a gyász jeléül azonnal feladta a ver­senyt. Prágában Junek igazgató katasztrófája a legnagyobb részvétet váltotta ki. Junek tragikus halála egy jelenetet idéz emlékezetünkbe, amely néhány héttel ezelőtt egy prágai bárban játszódott le. A jelenet sze­replői Junek igazgató, a felesége, két másik társaságbeli ur s Hanussen, az ismert telepat- ha, maguk is inkább tréfának vették az egé­szet, semmint komolyan. A társaság amulet­tekről és talizmánokról beszélt, anielyek min­dig szerencsét hoznak az embernek. Junek direktor eldicsekedett azzal, hogy mindenütt és állandóan, különösen pedig versenyein egy halott orrcsontját hordja magával, amely őt minden veszélytől megóvja. Hanussen ekkor hosszan és szomorúan tekintett Junekre, azután pedig halkan, mint­egy messzi távolból ezt mondta neki: — Egy zsidó orrcsontja ez, aki öngyilkos­ságot követett el! Dobja el, különben nem éli már meg a zsidó ünnepeket! . . . A telepatha jóslásának az egész társaság­ban nem tulajdonított senki jelentőséget. Min­denki nevetett . . . Ensíif nMsztcr belebukik a cukoikérdétbe? Ellentétes hírek a pénzügyminiszter lemondásától — A koalíció nem tud megegyezni a cukorkérdésben — Újból drágább lesz a cukor? Prága, julius 16. A szociáldemokrata Pravu Lidu parlamenti körökből nyert értesü­lései szerint Engiis pénzügyminiszter végleg benyújtotta lemondását. Lemondásának az az oka, hogy nem ért egyet a kormánypártokkal a, cukorkérdésben. Engiis utódjául a nemzeti demokrata Vlasák pénzügyminiszte ri osztályfőnököt emlegetik, aki jelenleg is helyett*siti a pénzügyminisztert. A lap kételkedik abban, hogy Vlasák a kormányban ér­vényesíteni tudná pénzügyi elveit. A Pravo Lidu jelentésével szemben a Národni Poli­tika azt ívja, hogy Engiis e napokban Prágában tartózkodott és a minisztériumban a jövő évi költségvetés terveit tanulmányozta. Mielőtt azonban ismét elutazott Prágából, végleg letett lemosást szándékáról. 1 Nyolcas Smfisii tárgyai i ssitoápr válságéról A koalíciós pártok parlamenti nyolcas bizottságé, a múlt hét folyamán több Ízben ta­nácskozott a cukoripar válságáról, azonban nem tudott megegyezni s ennek folytán ked­den újból összeül, hogy véglegesen állást foglaljon a kérdésben. A szociáldemokrata sajtó szerint Kramár a nyolcas bizottságban a cukorgyárosok mellett foglalt állást és számukra évi 190 millió koronát követel a kormánytól. A többi pártok azonban nem hajlandók ebbe belemenni, mert ez a cukor árának újabb emelését jelentené.

Next

/
Oldalképek
Tartalom