Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-17 / 160. (1787.) szám

1 magyar kisebbség először jutott szóhoz a fraida-saitébaíi Siöilü iíza cikkével, amely a „le cri des peisples^-ben látott napvilágot 2 . _____________________ Pr ága, julius 16. Párisban néhány héttel ezelőtt érdekes lapvállalkozás indult meg. Bemard Lecache, egy ismert francia publi­cista, „Le cri des peuples" címmel hetilapot alapított, amelynek programja a nemzeti ki­sebbségek védelme és jogaikért váló küzde­lem francia nyelven a francia közönség előtt. A francia sajtó eddig kivétel nélkül az utód­államok szemüvegén keresz.nl nézte a nem­zetis’gi kérdést s ezért a Le cri des peuples megjelenése óta érezhető hiányt pótol a fran­cia újságírásban. Az uj lap szerkesztősége Csehszlovákiában Szüllő Géza dr. nemzet­gyűlési képviselőt, az országos keresztény- szocialista párt országos elnökét és Flach- barth Ernő dr.-t, az ellenzéki pártok közpon­ti irodájának igazgatóját, kérte fel munka­társai sorába. Szüílő Géza dr. a felkérésnek eleget is tett és a lap munkatársainak jegy­zékében, amelyben olyan világhírű nevek szerepelnek, mint Bemard Shaw, Henry Bar- busse, Stefan Zweig stb., most már Szüllő Géza nevét is megtalálhatja a francia olvasó- közönség, sőt a Le cri des peuples legújabb számában Szüllő Gézának egy cikke is meg­jelent, amelyben a magyar kisebbségek elő- harcosa a következőket Írja: — Az osztrák-magyar monarchia ösz- szeomlása után a csehszlovák köztársaság válí a polvglott állam prototípusává. — A csehszlovák köztársaságban egé­szen pontosan hét kisebbség van s a cseh­szlovákok maguk is csupán viszonylagos többséget alkotnak. — E helyzet folytán azt a kétségtelen igazságot lehet felállítani, hogy Csehszlo­vákiában csak kisebbségek vannak. — 3icgis ez abszolút igazság ellenére, az állam, az alkotmány, a törvények s a közigazgatás arra a tételre van alapítva, hogy a csehszlovák köztársaság egységes nemzeti állam. — Abban a pillanatban, amikor a logi­kai alap téves, a correlarium mindig hamis s ebben rejlik a csehszlovák köztársaság számára az állam problémája. — Qui boné uistinguit, bene docet. — Hogy jól megérthessük s helyesen megérthessük a kisebbségi kérdést, a kö­vetkező megkülönböztetéseket kell ten­nünk: — 1. Vannak kisebbségek, amelyek sohasem szerezték meg azt a magas fejlő­dési fokot, amelyet az ö fajtájuk már elért, azaz, amelyek sohasem érték el a nemzeti állam független és szabad exisztenciáját. — 2. Vannak kisebbségek, amelyek előbb többségek voltak, amelyek már el­érkeztek a politikai fejlődésnek ehhez a fokához, de amelyeket a békeszerződések deposszedáltak. — A csehszlovák köztársaságban van ejry kisebbség, amely ezer éven keresztül élvezte a függetlenséget egy nemzeti ál­lamban. amely mindig elismerte teljes sza­badságát, amely mindig gondozója volt K/xs&rzzxmwMuiBimMaMKmjmjjíwtijiiim]! jmiLiiumMWBiarraHPac nemzeti egyéniségének: a magyar ki­sebbség. — S amíg az uj csehszlovák köztársa­ság úgy ítéli meg a dolgokat, hogy az ö nemzeti politikáját leginkább ez a faj fe­nyegeti, az viszont világosan észrevenni véli, hogy 9 csehszlovák köztársaság politi­kájával az ő nemzetiségi egyénisége ellen küzd. — Ebből a helyzetből kölcsönös és Zágráb, julius 16. Zágrábban az utolsó napokban egyre jobban terjednek azok a hí­rek, hogy Radics István ellen újabb merény­letet készítenek elő. Ezek a hírek megerősöd­tek akkor, amikor csütörtök éjjel Radies há­zának kornyékén több lövés esett. A vizsgá­lat megállapította, hogy a lövések onnan szár­maztak, hogy a zágrábi helyőrség csapatai éjjeli gyakorlatot tartottak. A parasztpárt Prága, julius 16. A Slovensky Dcnnik jelenti: „Az iskolaügyi minisztérium külön rendeletben figyelmeztette az összes főisko­lákat, hogy a magyar főiskolákon való tanul­mányók különbözőségeire való tekintettel, valamint b magyar főiskolát végzettekkel nyert tapasztalatok alapján ez évi október 1-vel nem veszik tekintetbe a magyar főisko­lai oklevelek nosztrifikálására vonatkozó kérvényeket, illetve az ottani iskolákon vég­zett tanulmányokat. Az október elseje előtt benyújtott kérvényekről egyenkint és egyé- nenkint fognak dönteni. . Erre az intézkedésre sürgősen szükség volt, mert hivatalosan és nem hivatalosan — írja a SÍ. D. — olyan hírek érkeztek Magyar- országról, hogy magyar főiskolát végzetteket azzal a megbízatással küldenek Csehszlová­kiába, hogy Szlovenszkón irredenta propa­gandát csináljanak, amit természetesen tűrni nem lehet. Hozzá kell fűznünk, hogy hasonló mély elégedetlenség fakad. — Van-e erre megoldási mód? — Igen! — Először, ha érvényesítik a demokra­tikus elveket. — Azután, ha biztosítják a kisebbsé­gek védelmét. — Végül, ha a kisebbségeknek megad­ják szabad fejlődésük lehetőségét és meg­adják nekik a kulturális autonómiát! képviselői tiltakoztak az ilyen gyakorlatok ellen. Belgrád, julius 16. A horvát sajtó szem­behelyezkedik Hadzsies generális kormány­alakítási kísérletével, amellyel semleges ínunkakormányt akar létrehozni és semleges választási kormány megalakítását követelik, amely a szkupstinát azonnal oszlassa fel. kormányintézkedés már régóta van érvény­ben Romániában, ahol hasonló tapasztalatok­ra tettek szert, mint a köztársaságban/* Az agrárpárt szlovenszkőű sajtóorgánu­mának híre bizonyára élénk visszhangba ta­lál olvasóink táborában, mert ez a hir azt je­lenti, hogy az egész kultnrvilágban nemzet­közileg biztosított jogokat és szokásokat ha­lomra dobja az iskolaügyi minisztérium a vak soviniszta politikai okokból a magyar felsőiskolákon végzett tanulmányokat október 1-vel nem fogja elismerni, azaz magyar ok­leveleket nem lehet majd Csehszlovákiában nosztrifikálni. A rendelet szövegéből ugyan nem tűnik ki az indok, amely erre a lépésre késztette az iskolaügyi minisztériumot. Az okot azon­ban leplezetlenül elárulja Hodzsa iskolaügyi miniszter pozsonyi szócsöve. A Slovensky Dennik kommentárjából láthatjuk, hogy Hodzsa „apánk", aki annyira „szivén viseli" üsilisa megtiltotta a Eiiisr fSsisSfecs szerzett aklevsiek nosztrifikálását Az agrárpárt pozsonyi szócsöve irredentizmussal okolja meg a miniszteri rendeíetei 1928 Julim 17, ItaM. a magyarok sorsát, az irredenta mumussal indokolja meg fenti rendeletét, amely ellen a szlovenszkői és ruszinszkói magyarság már, most is a legerélyesebben tiltakozik. Az isko- laügyi minisztérium rendeletére még lapunk holnapi számában visszatérünk. ^ögMéRSKA-VO.VTONAw Franciaország uj londoni követe Paris, julius 16. Az Echo de Paris sze­rint angol politikai körökben olyan híreket, kolportálnak, hogy a Quai d'Orsay főtitkárát, Philippe Berthelot-t legközelebb londoni fran­cia követté nevezők ki. — A pozsonyi magyar konzul Drobny János országos elnöknél. Pozsonyi szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: A pozsonyi kon­zuli kar a napokban volt bemutatkozó láto­gatáson Drobay János országos elnöknél. Ez alkalommal Bartók László dr. pozsonyi ma­gyar királyi konzul nem lehetett jelien, mert nem tartózkodott Pozsonyban. Mint értesü­lünk, Bartók dr. ma délelőtt tett bemutatko­zó látogatást Rrobny országos elnöknél. Ugyancsak ma jelent meg az országos el­nöknél Palmieri pozsonyi olasz konzul is. —Egy hajó katesítrótá ja aa ujzee'andi vizeken. Aodtandbál tó'VÜtratoKai'k: A® Ifiaibefllk segléltyihajó Hofcilatmlbia kiiikö'flSjétoe valló beifiutéis köziben, Aoc- üanudltóil 200 kiliomléftentiytiirfe északira, az édhiulMláirn fkiö- veJtkea1:élbem. zátonyira (futott. A baljó nyolc főnyi ■ llegytéinySétgie eillpuemtiuilit. SPSItT REGÉNY (2) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY — Hogy volna — mondta Erditiheiím —, ha Trude kisasszony egyszer innen, a másik pariról nézve ajándékozna meg bennünket egy rézkarcsorozattal? Nem volna ez a rikí­tó ellentét egy nagyszerű állásifoglalás, ml több, agitáció? Hiszen az ellentét minden­nél beszédesebb. A festőnő nem felelt. Beesett szemei­ben a kigyuló fények reflexe ült, széles, duzzadt ajkai szigorúan szorultak egymás­ra, mint mindig, ha gondolkozott. — Mondja csak — kezdte nagyfokára — mért robogott ez a sereg filmszínész így ki- mázolva itt végig? ügy értem, azokban a természetellenes színekben, amelyeket a filmfelvétel megkíván ? — Ha felvétel közben nincs jelenésük, idejönnek egy negyedórácskára, akár Neu- babelBbergből ifi. Aztán visszamennek az a teherbe, a Jupi tér-lámpáik elé. Pont ez a kávéház kell nekik. Mintha a közbeeső száz másik kávéházban nem ugyanazt a konya­kot nyelnék whisky néven. Vagy egy kis reklám. önimu tóga tás. — És az a két ember, akire most min­dé nki felhám észkodik ? Az egyik Németország nehézsúlyú hoxbajnoka, a másik a Scehét agerenneu egyik legutóbbi győztese. Jobban mondva győztesének fele. —■ Hogyan? — Talán nem is tudja, hogy ezek a bi­ciklisták páronként küzdenek, egymást vált­va fel a hat napig egyfolytában tartó kerék­pározásban. — Nevetni fog. Itt élek és még sohasem láttam Sechstagerennent. — Pedig azt látnia kell. — És miért, ha ezabad kérdeznem': —- Mert a kor erővonalait fogja érezni ebben a látványban. Csak úgy, mint egy boximecosien vagy foot'ballmeccsen. Töltsön itt két hetet a centrumban. És állítsa szem­be ezt a világot a perifériák életével. Magas,, törékeny, női alak Imbolygóit él aiz asztal mellett fantoanszexÜen. Kréta/fehér- re meszelt arca valészinőtlenül foszforetez- kált az erős villanyfényben, fekebegyürüs, mélyen árnyalt szemei a koponyák sötétlő szemű regei re emlékeztették. Gertrudé Boll- witz előtt Ismerősnek tetszett a női hallál- úgy rémlett, hogy divatlapban látta évekkel ezelőtt ezt a felejthetetlenül bizarr arcot, amelynek most mintha kísérteties torzké'pe úszót volna el előtte a kávéházi iv- látmpák fényében. — Hát ez még él? — hüimmögött Erdt­heim. f! -i f | ,i(;; , .#>. — Ki ez? i — Lolita Bern. ’A botrányairól egykor hírhedt 'láncfenóimén, Két 'éve eltűnt. Le­csúszott. Ma már a kutya, sem 'ismeri/ De beszéljünk a rézfcar csorozatr ól. örömmel kötném le a lemezeket, ha el tudná szánni magát eme témakör feldolgozására. — Határozottan fel tudta kelteni érdek­lődésemet. Nem akarok egyoldalú lenni. Hiszen csak az ökör konzekvens. Elhallgatott, hogy ezemiugyfe vegyen egy pézsmaibundáiaj lángyöröshaju nöcskét, aki a kerékpár bajnokkal beszélgetett. — Meg fogom kísérelni — mondta aztán elgondolkozva. — Elvégre minden éremnek kiét oldala van. 2. Adoré Gfofinn pontosan végezte torna­szobájában a Mensend'ieok-gya ko rlatoka t. A tornamester meg volt elégeld ve. — Valóban, művésznő, a táncosok is megirigyelhetnék lelkiismeretességéért. Eny- nyire egyik sem ura a testének, pedig nekik miég talián fokozottabb mértékben volna szükségük erre. — Téved, mester. Á film jolbban ellen­őrizhető, mint a tánc. A mi mozdulatainkat lerögzíti a oeliluloidszallag, ezért nagyobb a felelösségérzetümk. Látta az erő és a szép­ség útija cimü filmet? — Sőt. Magam is rajta vagyok a növen­dékeimmel — mondta a mester, hogy ön lelt ífejib icce ütéssel búcsúzva, el száguld jen kö­vetkező leckeórájára. Adoré Ghilnn benyitott a szomszédos fürdőszobába és beszállt a fehér márvány­medencéibe, fejére gummisapkát húzva. An­nié, a méltóságteljes komoma megeresztet­te a hideg zuhanyt, a faliórára pillantva. .Pontosan Öt perc elteltével kiszólt az egyik ajtón: — Bejöhet, madame. Hatalmas, északivémet nő lépett elő a folyosó félhomályából, különböző frottix- lepedő'kkel Iáim adva meg a medencéiből ki­lépő művésznőt. Aztán egy széles panilagon dőgönyözte, a kor színvonalán álló mnsször- teőh ritkák igénybevételével. — Tizenkét perc — madame — mondta a komoma az órát nézve. . Az északnémet nő abbahagyta a dőgö- nvözést és lihegve nézte, mint bujtatja a komoma perzsa selyem pizsamába a mű­vésznő márványtagjait. — Ilyen test — mondta még mindig fúj­tatva. — Nincs még egy Berlinben. Ezt én mondom. Értek hozzá egy kicsit. Becky, az örökké mosolygó szobalány hozott be ezüsttálcán néhány levelet és név­jegyet. Adoré Ghinn gyorsan végigolvasott mindent. — Ezek itt fényképet kénnek. írja alá a fotókat, Annié és küldjön nekik, mind­egyiknek. A többi levelet az Íróasztalra, majd. a rendes levelezőnapon elintézem. Ahnnöder ur mikor jött? Csak nem váratta meg, Becky? Vezesse a reggelizőbe, neki is terítsen. Azt a majom Harrisont rúgja ki, úgyszintén a pacsinagolót is. — Az előbbit nem lehet., az utóbbit nehéz. — Nem lehet? Nehéz? Maga talán meg­bolondult? — Harrisou azt. mondta, hogy olyan paklit hozott, amilyen még nem volt Kol- ttaigbrunnban, olyan tippje van, ami arany­esőt jelent. Easendonok ur pedig egy revol­vert mutatott, azt hiszem, nagy baj lenne 'belőle, ha nem mél tózta tnék fogadni. — Okos lány vagy, Becky. Majd ni Mi­den! szép sorjában ... A hálóból áthallatszott a telefonosén;:ö i berregése. A kom orvra kimért léptekkel, sietség nélkül ment be és felvette a kagylót. (Folytatjuk.) UfaM> merényletet terveztek Riiis ellen! ; Gyanús lökések Radies fct&a tájékán — A honiatok Hadzsies ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom