Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-15 / 159. (1786.) szám
TO^€M-MaG$ARHTKIi2^ luas^eBas^EáBiffi-HrBTiWíUKrirr 1928 július 15, rm&rmip. SttBRXS! 523^//aS®TSWH^15EB8BS>(HROTn«K« KÜLFÖLDÉ írja: SZVATKÖ PÁL Szemtöt-szembe az AÜanii Óceánnal La Baule, julius 11. Reggel kilenc óra. Az Atlanti óceán szikrázó vizére világoskék ég borul, egyre szürkébben és ritkábban a láthatár pereme felé, hogy ott, ahal megérinti a tengert, csaknem fehérnek tűnjék és töretlen opálban metsze el a mélyszinti zöldeskék elemet. Uj és tiszta villánk féligzárt teraszán a fehér falon széles patkóalaku nyílás van s az egyik •karosszékből e nyilason át nagy darab domború vizet és homorú eget látni a a kép közepéig benyúlva Le Croisic félszigetét, a pornicheti öblöt elzáró cap-ot, amelyen feketén és laposan húzódik a tengerbe a Bois d'Amour pinea-erdeje, alig tarkítva néhány pornici fehér-piros házzal. Apály van s a strand sárgásszürke homokja most ernyedten szétnyujtott és üres. Most a reggeli ideje van, a teraszoké, az újságé, az érkezéseké és az indulásoké. A tengert nézni kell és hallgatni, a levegőt mű- értelemmel szivni és megbírálni, várni a dagályt és lesni a Saint-Nazaireből induló hajókat, melyek magas orral, magas farral, mély derékkal és alig füstölgő egyetlen kéménnyel vonulnak lomhán a horizonton Anglia felé. Két hófehér hidroplán kanyarodik a partra, Londonból. jönnek fürdővendégekkel, ez a reggeli járat, egy első és egy második osztály. Nézni kell és megbírálni. — Az Atlanti óceán különös zamatja — véli velem szemben a mexikói kereskedő, ki hét nyelven beszél, óriási Buick-kocsiját maga hajtja, nem úszik és reggel hatkor éktelen zajok között próbálja ki a motort a szobám alatt a garázsban —, hogy a dagálya és az apálya sokkal viTulensebb, mint más tengereké. Nem kell messze menni, csak lehasalni közvetlenül a viz partjára a homokba, várni a sebesen tolakodó hullámokat és már megtudjuk, miért nehéz például átrepülni ezt a tengert. Nyugtalan. Bizonytalan. Lázas. Beteg, örökké beteg, nem tudom, mi a baja, talán a Golf-stream bántja, ez a gigantikus rendellenesség a gyomrában, mely marja, füti, izgatja é3 föl- és alászaladgál benne. De lehet, hogy más, egy emlék, egy félelem, egy lelkiismeretfurdalás: a földrész emléke, amit meggyilkolt, az a, hogyismondják — — Antarktisz. — Trés bien, Antarktisz. Először tisztában kell lenni, hogy a tengerek állnak az összes tárgyak közül legközelebb az élőlényhez. Megint hasaljon le a homokra és engedje a vizet a füléhez, nem baj, ha egy crevette a hajába mászik, majd leveszi onnét, és hallgassa a morgást. Már az, hogy morog. A hang a leginkább élet a világon. Szaga a dögnek is van, színe a rothadásnak, de ami önmagától hangot ad, az mozog és él. A tenger pedig nem csak véletlenül ad hangot, ha megcsapja valami, hanem mindig, szabályosan, nem zörög, hanem piheg. Lélegzik, szóval él. Erre azt mondják — hogy ismond jak? — Gravitáció. — Trés bien. Azt mondják, a hold vonzza és ezért emelkedik és esik, mint az élőlények melle a lélegzéskor. Lehet, de az élőlényeken kívül mi mozog még ily módon, mi emelkedik és esik ily szabályosan? Mosolyog? Nem bánom, ne firtassuk a kérdést. Elég azon, a tenger piheg és az Atlanti óceán a legvadabbul piheg az összes tengerek közül. Ott tartottunk, hogy miért? Mert (lázas és a lelkiismeret bántja Antarktisz miatt, amelyet meggyilkolt. Nagy bűnt követett el az Óceán Antarktisszall Képzelje el, itt most elöltünk nem terpeszkedne ez a behemót viz, hanem egy földrész terülne el. Micsoda gazdagság! Egy tudós — hogyishívják? s—. Sckliemann. — Trés bien, Schliemann, napnál világosabban bizonyította egy vázából, amit Mexikóban talált és a hozzávaló két fület Trójában, a hetedik lerétegződésben, a világ legrégibb városában, hogy valami volt a két világrész között. Valami, amit eltüntettek, ez a 'vén, sunyi gyilkos, az óceán tüntette el, meggyilkolta és bedobta a vízbe, ahol még; most is ott van. Valaki hiányzik a földrészek közül. Képzelje el, hatvan millió békés polgár élt az Antarktiszon egy, vagy több virágzó országban, békésen hadakoztak és kereskedtek, tudósaik voltak, akik megdönthetetlen és változhatatlan törvényekbe cikke- lyezték a természet status quo-ját és mindenkit kinevettek, aki nem hitte el biztos alapélveiket. Könyvtáraik voltak, szardiniásdo- bozaik és kijártak a tengerpartra strandolni. Talán vonatjuk is volt s innen auftfcut vezetett Mexikóba, s repülőgépeiknek nem kellett átrepülni az óceánt. Mit sem sejtve bárfáztak palotáik előtt, amikor eljött ez a dög élőlény, az óceán és megette Őket. Elöntötte Antarktiszt. Szörnyű. Hát csoda, ha most a legnyugtalanabb a tengerek között, a lelkiismerete bántja, olyan, mint a bolond, föl-le, előre-hátra, felhős a homloka, viharos az arca, a szeme villámokat szőr és nem lehet átrepülni. Ha békés, még akkor is háromszor oly erős a dagálya, mint más tengereknél. Ez az Atlanti óceán épp oly nyugtalan és bizonytalan, mint uj gazdája, a nyugateurő- pai fehérember. A jellege — hogy is mondják? Fauszti. — Trés bien,» fauszti, mint Spengler mondotta. Folyton gondolkozik és megbízhatatlan. Ha igy van, hát úgy akarja, ha úgy van, hát igy. Töpreng és a legnagyobb szerencsétlenségeket okozza ezáltal. Mily más a Földközi Tenger, amely megbízható, mint a kezes bárány és fogalma sincs, mi a dagály, vagy apály. Ha egy kis misztráí fuj, vagy tra- montána, bóra, vagy sirokkó, az emberek már szörnyüködnek és sietnek belefutni a vízbe. Mi az a misztráí, bóra, sirokkó, vagy tramantána? E szeleknek szépcsengésü nevük van és a nép tündérmeséket költ róluk. Az Atlanti Óceán nyiltszini szeleinek már neve sincs, oly szörnyűek. Ez maga a Szél, amelynek már csak azért sincs névé, mert amikor az emberiség kisded volt és becézőneveket adott mindennek, ebből a szélből nem jött ki gálya és nem jött ki ember, hogy följegyezze az óceán közepén sivalkodó szél nevét. Éppúgy a Szél, mint a Halál, a Halál, nem X, nem Y, hanem a H a 1 á 1, igy egyszerűen, csontból és kaszával. Szegény Ódisz- szeusz, ezt a szelet próbálta volna fiaskóba záratni istenével és elpakkolni a hajófenékre. Micsoda légnyomás és micsoda robbanás lett volna! Penelope még ma is köthetne. Holmi szeleket az Égéi Tengerről be lehet dugaszolni, mert ott a vihar is olyan, hogy a legkisebb-szellő az Atlanti óceánról eltaposná, de — az óceáni viharok, az más. A Földközi Tenger vidékén könnyen kifejlődhetett a déli népek világa, a — hogyismondják? Hellén kultúra. — Trés bien, a hellén kultúra, hisz az a viz nem volt tenger, hanem sétatér. Áthajózni Itáliába, vagy Karthágóba? Csak gyufaskatulyába kellett ülni (ha lett volna gyufaskatulya) és ezek a — palackozott szelek már átringatták a szicíliai gabonát Korintusba és a görög textilipart, a peplonokat és iparművészeti cikkeket, szoborfejeket, Afrikába. Rá keleti szólni a vízre: „muci, ne“ s az engedelmes hullámok hízelkedve nyaldosták a görög bárkák oldalfalait. Ha mégis rosszalkodott, Xerxes virgácsot fogott és elnáspángolta. Micsoda mulatság volt tengeri csatákat liferálni ezen a tükörsima vizen! A naiv vizecske ámult-bámult, ahogy a legénykék bárkáikkal nekimentek egymásnak, cibálták . a hajókat, villákat szúrtak a hajőoldalakba, engedte az egészet, sőt jóságos szeleket küldött, hogy az athéni flotta kellő időben érkezzék Snlamisba a látványosságra. Egyszóval, a görög és a latin nép, ezek az apró és hencegő déli legénykék, fönnakadás nélkül építhették a maguk világát a Földközi Tenger körül úgy, mintha a viz nem is tenger, hanem édesanya lett “volna. Merészkedtek volna az -Atlanti óceánra! Befellegzett volna a kényelmes dicsőségnek. Hogy ezt a tengert, mely az atlantiszi bűn óta igen ember- gyűlölő lett, megfékezzék, más legények kellettek. Szikár, északi germánok, hallgatag óriások, akik nem palackozták a szeleket, hogy époszokat csináljanak belőle. A vikingek belepusztultak az óceán meghódításába. A gótok vándorújának utolsó lökését az Atlanti óceán jelentette. Vizigót volt Maghelles, longobard Columbus, normán, frank és szász ivadékok hajóztak velük nyugat felé, a francia és a spanyol nyelv csak álöltözet volt: ezek az utazók germánoknak számíthattak a szivük mélyén. A latin és a görög eredetűek otthon maradtak, szobrot faragtak, vagy verseket írtak púposán és pókhassal. S az Atlanti Óceánt végleg csak akkor hódították meg, amikor a germán népek virága, Anglia, a porondra lépett. Ez a — hogyismondják... — Fulton. — Trés bien, Fulton Róbert föltalálta a gőzhajót. Ezzel végre nyugodtan járhattak az óceánon, mely nagynehezen ugyanolyan fontos része lett a nyugateurópai civilizációnak, mint volt a görögnek a Földközi Tenger. A Csendes Óceán nem okozott nehézséget, pa- cifikusságát senki sem vonja kétségbe. Az Indiai Óceán nem fontos és nem veszedelmes. Arrafelé inkább a föld háborog: ott a viz még nem gyilkolta meg végleg az elnyelt földrészt, mint az Antarktiszt, s a lebirt világ még föl-fölágaskodik a viz alatt, vagy a szigeteken. Az Atlanti Óceánban maga a viz veszedelmes. De most már hova-tovább mindent tudunk e vízről; azt, mily rettenetes bűne van, azt, miért nyugtalan. A dagálya háromszor akkora, mint másutt, ám jó, annál kényelmesebb fürdeni benne. Sehol nem olyan kellemes a hullámfürdő, mint az Atlanti óceánban. Itt nem mártogatás a lényeg, itt hullám jön és visz. Egyméteres vízben már nehéz megállni, már fölemel és partra csap. Baj nem történhetik, de nagyon kellemes. Ez az atlantiőceáni strandoknak a különös zamatja. Főleg La Baule-nak, mert Biaritz nagyon bent van a biszkájai öbölben s arra nincs meg a másik csoda: a Golf stream, a fűtőtest. Júliusban semmi másért nem adnám La Baule-t, éppúgy, mint augusztusban Deauville a grand chic, szeptemberben Biaritz, január-februárban Nizza. És más tengeri fürdők pocsolyák. Az az olasz is, — hogyismondják.. „ — Lido. ^ — Trés bien, a Lido... Hat tenger ez az Adriai Tenger? Legföljebb politikai kérdésnek jő. Ez már megint egy olyan viz, amely-' bői a népek csinálnak valamit, mert nagyszerűen lehet tengericsatázni a fölszinén. Az Atlanti óceán megtiltaná, hogy csatázzanak rajta, egyszerűen kikérné és elfujná az egész hajótársaságot. Nem is volt soha komoly ten-i geri csata rajta! Közben a dagály száz méterrel közelebb, hozta az Atlanti óceánt. A mexikói szemmeL láthatólag félt ettől a közelségtől és retirált, A fürdők ezrei már ellepték a tizennégy kilométer széles labaulei strandot és a hullámok morogva cipelték ide-oda a sikoltozó népet. Mint békés elefántok végezték kötelességüket, föl-le, előre-hátra. Vitorlások úsztak össze-vissza, a kilenc innen látható világítótorony egyhangú rudként unatkozott a nyugodt tisztaságban és a gyerekek homokvárakat építettek. A mexikói hátra vonult és ellenlármát csinált a tengernek motorjával. Szapulta az óceánt, de félt tőle. Nem fürdik s megvárja, mig a lelkiismeretfurdalás elepeszti a vizet, hogy Antarktisz utjain autón térhessen vissza Mexikóba. Két szem dió Ma : Fa la Tamás — Te itthon maradsz és tanulod a leckét. Kemény anyai parancs volt. Ellentmondást nem tűrő. A gyerek elszontyorodott, de meg sem próbálta a tiltakozást. Ajka lefelé kerekedett, a könyvespolchoz ment, kelletlenül elővette a földrajzkönyvet s fellapozta benne a holnapi leckét, Pest megyét. Jó lett volna elmenni a Mari nénihez, akinek édes és illatos befőttjei voltak az éléskamrában. Rikító sárga barack, kacér meggy, nagyszerű ringló és fűszeres dió. Főképpen dió. A Mari nénitől tanulta az édesanyja ás a dió eltevését. Súgva mondta el neki a nagy konyhaütkot, hogy más meg ne hallja. Hiába, szabadalom, az szabadalom. Törje rajta más Í3 a fejét. I A kapu odakinn becsapódott. Nem maradt a házban senki. Még a kutya is elment a mamával. A cselédnek kimenője volt, apa kaszinóba ment egy órával ezelőtt. Kínos, félelmes csend volt a néma falak között Pest vármegye térképe hiába kínálta városneveit, vasút ainak szalagját, járásainak görbe vonalait. A. két szomorú, csalódott gyerekszem csak nézte, de nem látta őket. A térkép fölé Mari néni éléskamrájának szabályos kockája rajzolódott. A városok mellé rajzolt karikák meggyszemek voltak, baTackszemek és díószemek. Főleg diószemek. Mert Mari nénié); azonnal felbontanak egy üveg dióké- főttet kiemelik nagy vágyakozással a barna szemeket, melyekbe szegfűszeget, fahéjat s ki tudja, miket tűzdelt még a szakértelem. A gyerek hirtelen összecsapta a könyvet s dacosan felállt. Elég volt a tanulásból. Kiment az előszobába, ahonnan az 'éléskamra ajtaja nyílt, rátette a kezét a kilincsre. Az ajtó nem volt bezárva. ‘Kinyílt. Most már nem kellett gondolkozni. Csak fel kellett nyúlni a polcig, leemelni a hólyag- kontyot viselő üveget, levágni spárgáját s kiemelni belőle a bűnre csábitó diót. A szomorúság azonnal elmúlt. Már az első harapás elmulasztotta. A duó olyan nagy volt, hogy a gyerek be sem vehette egyszerre a szájába. Ketté kellett harapnia. Boldogan csámcsogva tartotta két ujja közt a fél diót, amikor az anyja megütödött hangját hallotta a háta mögött: — Pali! Pali megrezzent, kiesett ujjai közül a fél dió s sápadtan nyelte le a szájában hullámzó bűnt. Az anyja nem szólt semmit. De a némasága fájóbb volt a mogyoróvessző csapásánál. Szeméből tüzes szavak lángoltak hangtalanul. Ahogy kiegyenesedve, az erkölcsi felháborodás szobraként állt a küszöbön, elviselhetetlen vádbeszédként hatott. A gyerek lehajtotta fejét és hallgatott ő is. Jól esett volna neki egy záporos prédikáció, egy kis íülrángatás, vagy a ktvezettetés az ígéret földjéről. Nem történt semmi. Az anyja visszament az előszobába, kivette a szekrényből az otthon, felejtett ernyőt, amelyért a sarokról jött vissza. Á gyerek utána kullogott s besomf ordáit a szobába, Pest vármegye térképét kiteríteni maga elé s beletörődni abba, hogy a városok nevei mellett levő karikák nem gyümölcsszemek, hanem egy gyermekében csalódott anyának kimeresztett szemei. Azután sok-sok esztendő következett. A harmadik elemista gyerekből nagy fiú lett, a nagy fiú önállóvá tette magát, megnősült, családot alapított. Ember lett. Ember, amilyen az apja volt, komoly, verejtékező, dolgos polgár. Az anyjából pedig öregasszony lett. Magára maradt, gyámoltalan öregasszony. És még hozzá szegény asszony is. A vagyonát elvitte a háború, mint ahogy elvitte két másik fiát s az urát, aki meghalt a fiuk után. A' gyönge női szív kibírta a háromszoros csapást. Nem repedt meg. — Ide vesszük a mamát, — mondta az •egyetlennek maradt fiú a feleségének. — Jő lesz, — hagyta helyben a feleség. — Legalább nem lesz egyedül és közelebb lesz hozzánk. 'Az öregasszony odaköltözött a fiatalokhoz, akik még csak hárman voltak. Hároméves apró lányukkal. Külön szoba jutott a nagymamának. Nem valami nagy, nem olyan tágas, mint amilyen a régi, boldog világban terpeszkedett körülötte. De szoba volt, lakás, otthon, a szeretet napjával s a hűség csillagával. — De csalk jók vagytok hozzám, gyerekek — mondogatta sűrűn, mikor egy-egy kockacukorral többet tettek a teájába, mint annakelőtte, vagy ráadást kapott a befőttből. — De csak jók vagytok, gyerekek. Mikor a fiatalok sétálni mentek, neki adták a kulcsokat. Rábízták a házat s örültek az örömének, melyet afölött érzett, hogy szerephez jutott a házvezetésben. — No, csakhogy nekem is látjátok valami hasznomat, — örvendezett. Tavasszal minden délután sétálni vitték a gyereket. Szép volt a sétatér, jókedvű játékok zajától hangos. A vadgesztenyék siettek dús lombokat szerezni nyárra s az alattuk rohanó hegyi patak vidám pisztrángokat táncoltatott. — Pá, pá, — integetett a gyerek mindig az utána, néző nagymamának. — Pá, pá, — integetett mindig vissza a boldog nagymama. — Ejnye, — mondta egyszer az urának a fiatal asszony, — úgy látom eső lesz. Nem lenne szives visszamenni az esernyődért? Ott áll a ruhaszekrény sarkában. Uj kalap van rajtam, meg a gyerek kabátját is féltem. A férj már szaladt is. Benyitott a házba. Látta, hogy az éléskamrában van valaki. Benézett. Az anyja ott állt a befőttes polc előtt, kezében egy szegfűszeggel és fahéjdarabokkal megtűzdelt dióval. Az öregasszony elsápadt. Nekitántorodott a falnak, hogy el ne ejtse a befőttes üveget. S nem tudott szóhoz jutni. A fia is némává meredt. Nem, mintha szemrehányást vagy megütközést érzett volna. Csak a régi dió gurult a leikébe, a régi illattal, régi szegfűszeggel s a régi leleplezéssel. S mikor látta, hogy az anyja-nem tudja szája felé fordítani az Ínycsiklandó gyümölcsöt, az emlékezés és megértés könnyes meghatottságával biztntla: — Tessék megenni, mama. Ezzel az egy szemmel ikülön tartozom magának, 4 Alapítva 1833, Telelőn 33. \J S > diszmft /fh fivev, porcellán nagyk~‘"Jske'£és<3» KOSICE, Fi-EÍca 19. Nagy választék. Jutányos árak. Á ■ * , v- v . ,
