Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-13 / 157. (1784.) szám

<KV«ÍAW v tA£rkAR.-HlifUtA£! íHaö juiLUé ló, p-eoue*. A premontrei a kassai ferencesed Irta: Szabó Adorján, a premontrei rend leleszi házfőnöke. Hahó atya a következőképpen árja ül© a kertiből! ünnepség lefolyását. Harsonák zoingása és dobper g!és között vonult fel a koravént a pnedJartiurtára, tiihoi Gaimjpe IJilés köszöntötte a nevemapjárt. ülő rendíő- nököit a koravént nevében. Maiid bt istentiszteltei vette kezdetet a taPimádságoklkjalll, amelytek: miének- lését a semtimiiia© követte. Az' irafnláB nagyimisét ma­ga az agg prépost '.tegezte Ennek befejezése utóm a pergeti, Csák GéHért, aikH egyszersmind a növen­dékek kiképző mestere is volt, az erre a óéira feí- állitott emejivtényrőt telkes üdvözlő beszédet inté­zeti; a -rend nagyérdemű, közszeretetnek örvendő légiéhez. Rendi fiainak őszinte hállágáifc nyiffivánitotth, (hogy a jászói préposttságot aranyi mefoiéaslég! és aka­dály élteméire is heóyreáliMitamiia és önáStlióSitfiaraiLa si­került Mtagiaszíalólag emlékezett (meg Itatafaaís afl- koitiösáiróiS, a díszes hapéfklről és a gyönyörűséges templomiról és Végüil a réndMinsaik nagy öröméit toilmécsoiila, hogy fáiradfhaitátíllan rttevtétoenyiségíélniek megkaromázásání azt a nagy öseanényt áö megiér- bébtev hogy az első föltviéifcel ikiitano növendékét, akik mán- az uj konvenllbein. axyetrtték kiikétpezbettéstükelfc, ünnepélyes fogmlaflondéttelPe Ibocsáilhartöa, A köszöntő beszéd elhaimgtzíáisa utóm az riktne- pólyee fogadalom tetevtélsének szeTtartós-aá folytak •ha, amint azok ma fis szokásban várnaiak. T. á, a feírnntandó jelölitek az oltár lépcsőire homWiak De, imíajjid egyenként a prépost el éjárulrtaik és flefloUvais^ tiáik -előtte áráéiban tett fogadalmukat s azt al!á!i(rrvlán és m almueiumot (kanonoki gallért) magukra ölt­ve, fogadták a rendi tagiok ibéfceesókijaiit.. Pár hét múlva, december Sikkén, fisomét hat újoncot ölltiözrtie.- tett he a pretLátus. (A leleszi névtár szeiránt a kö­vetkező. 1772. év márciusában töiritlánit a második nemzedék beöltözése. — Sairláy Iettváin, Stoppanek Vieáseel és Széniöilmr.ey Araiak — Ezenkívül még két ízben vett föl Saaiuibei'er újoncokat: ITTB-bam hatot, 1772-ben (fciámmiat öltöztetett bed És -ezzel a rtlaOtpntóOilitottt pr-gmenltr-ei rend meg­kezdte közhasznú munkásságát. Eleinte főképp a telkiekben senánytoedertifc, de csakhamar -egy ujjalbb hivatás beécllése is várt reá. leségjének bsdöiL Csáky Tteréeáa grófnőnek lelki üd­véért, akinek újszülött csecsemőjét ititi ő keresztelte znlegi pár nappal eüöblb.. A ferencesek templomának sírboltjába ugyanis a tieeltMéo'eken 'kivűl a hívek százan' temeilkeztiek, ifiéffliiak,. nők -és gyermekek, eíltőkeJő állású és ailla- e&onyiaíbb sorsú, polgárok, kisebb és magasabb ran­gra. katoteatlilsztek és sokan a íőrahgüak közül: a Batrkóczy, l&zeraiíftványi, Kilbbuisiiezlky.. Szfáray stib. grófok, különösen pedig a Csáfcy grófi család ifagljlaiL Osóky Terézia gpófoudSt alig két év múlva kö­vette atyja, Gsáky Aratói gróf ia, Abaujimiegye fő­ispánja lés a szepesi icáimara eünöke. Az eflökeflő ha- -1-otttol: m'ár a temetés ntegteilöző napijának esti órái­ban Aiiltltiéfc bartHovas gyáiszhilnitlón, ilolbogó fáM'yia- és gyertyafény között a templomba, annelgnek kapu­jában SzenJtnJmrey Imre gyardtón vette árt a halot­tat. a, pllébénioslbőli, innen pedig a fráterek hozták be és heüiyeztéík eili a szentiéHyben fetáilOljfrOft irattaton. Máauap IjO óraikor vette kezdetét a tesnefcési ezer- tertás, amelyet az engesztelő szentmiBeókiozaJttid együtt, Saaraberea1 prépost végzett e ennek betfefJeZéSe után. a vármegye ttisatgeá vittltiék ilie a koporsót a sír­ból-;, újonnan épített flülikiéjéJbe. Ellét héttel később, aimik-oaira a jolképekkeö. és fólliratokkal gazdagon disziiltieitt gyáiszravatal eilkészüllt, a váatmegye fölké­résére ismét ő mutatta be az ünnepi rekviemjét. (Folytatjuk.) I -emmmmm Duna-parton Á keíi&be szakított Komárom visszaáhitozza az ősük éleiét — A dunai kereskedelem híres gócpontjában egy halálra ítéli város vergődik — Hatvanhárom csehszlovák hivatal egy határvárosban in. Szauberer prépostot nemjcsak a. premontreiek ezerstték meg, hanoim a kassai ferencesek is őazinte ifáijdaíommiaill gyászolJtáik, mint atyai p'árt- fogóij,uikaJt -és jótevőjükéit. Maga Szauiberer is, éppen úgy, mint egész rendje, a kassai szerzetesrendek közül épp:en a ferences atyákkal szemben, viselitietertt a legnagyobb bizalommal, amelynek 'ők mindemkor készséges buzgósággtal fellelitek meg. Igijt, amikor arróil go-n- d-oskodhaJtot-t, hogy az oltár ikörüilli. ;,vzogá|l|atelt. Itiefflje- fiitiő ffiituik, akik körüíb-eiiül ti-zen voltak, kellő okta­tásiban réezesüllj eneik, eillegendő számú rendi 'ta-gok hiányában, Vol'pá't Jeromos teisítlvórt bdzta meg az­zal, hogy a jászéi kisdiákokat a gilmnázituJmii Ha- nulmányok bjIla5>ikiímcmeftieJi-r-© taniltea. (IA haljldani kolostori ifílooláJk íellujiirtáisa. volt ez; eilieiintle, 17Ö6- tól kezdve Sfr/ur ÍLipóit vezefésie allalfJt.) Volp’át az ;17f)0. év november 14-tiől 1.771 febtnuáir Ihlaválig vé­gezte ezt a f-eíáldaifiot és egyszersmind préposti kápTórikémt is működött a-z 1771. év rju-VniP haváig, amikor is egy domonkosreudh' tag váUfoiHta tflefl'. Volip-át lait.ya é-3 n iftöbbí f'eBrttvlértek nreolgjállartáiit a premoci'tiréi'etlc is viíwzon'oztók. Mágia Szmu.be ror pré-posrt is nem egyszer végezte Kasr-tán a ifőiWén­Kom,árom, július eleje. Abban a világban, amelyik még nem is­merte a vasutat, az autót és a repülőgépet, a lő vált a motor és a hullám volt a gőz. Aki a gyalog-szerrel utazást lassúnak, vagy kényel­metlennek találta, lovas szekérrel indult az út­nak. Mivel pedig Becs és a Balkán- vagy ha úgy tetszik Nyugat és Kelet századokkal ez­előtt is érezték, hogy egymásrautaltság esetén az élőt kicserélődés nélkül megfullad — amit elég csudálatosán, sokan m-ég ma is tagadni szeretnének — az óriás-távolság összekötésé­re felhasználták a természetadta módokat, azaz az egyetlent, a folyót. Az öreg Duna szabta meg Középeurópa népeinek történelmét és sorsát. Ha a Duna nincs, nincs Nagyalföld, ha nincs Nagyalföld, nem pont itt szerez hazát a ma­gyar, ha nem itt szerez hazát a magyar, a ke­leti hordák alán a mai Berlin-Bécs-Róma vo­nalon állanak meg, sőt ha a Duna nincs, még a Balkánnal se jutunk semmi kapcsolatba a söiélebbnek nevezett századuk alatt és a ke- ^ ^3ZÍ0 s hadaknak ee jutott volna eszükbe raj­tunk átvonulva utat mutatni a medinai pró­féta fanatikus népének, hogy arra gyertek Eu­rópába, amerre mi tárogatunk a Szent Sir földjére. Középeurópa mai sorsát részben még ak­kor indították el, mikor a szeldzsuk törzsfőnök Ozmán nevű fia fölvette a szultáni címet s má­sodik utóda átjött a kisázsiai Brusszából, Dri- nápolyba, Ázsiáiból Európába. Egy évvel ké­sőbb, 136G-ban már Nagy Lajos alatt megtör­tént az első összeütközés a magyarok és a tö­rökök között s -bátran mondhatjuk, hogy húsz évvel ezelőtt zárták csak le a nagypör ak­táit, uj nagyobb pöröket ültetve el benne, mikor megint csak a Duna mutatott Berlintől Bagdadig. Ha a Duna vagy ezer évig nem lett volna- lehet, hogy nagyon boldog és hatalmas nép volnánk, vagy tán az is lehet, hogy mér egyetlen ivadékunk se élne. De biz­tos, hogy ha van fátum, akkor a mienket a Dunával jelezték és szabták. 1 ií-.d •’ tel ir^radtó1'.-íjíiinulk -a ferepicPite&flTelí se- a fwenisftaeik irRfnd'í. üinlnipipe;<n. l/o, opyS-fommü (■:/fiinrt IWmyksdiú^iket te telíje- uú< ‘ <. így i> pontifiíi'.'iI.'ű-i i igyd*»>nl..'--(l (ípitey Fe­renc gTót dragtotn-yots kiapitány iflata-lbn elhurayl' ;te­A Duna azonban megvolt és mint egy rop­pant vércsatorna húzódott Kelet és Nyugat kö­zött s ha valaki mai fejjel meglátta Volna iga­zában, hogy akkor nekünk: a középdunai me­dence népének egy gigászi nagy jövő perspek- tiváját nyújtja: a köevetités minden feladatát és hasznát, bizonyára kiadta volna a jelszót, hogy: kereskedelemre magyar! Kereskedelemre magyar: Nyugatot vidd le Keletre és szedj érte vá­mot Ázsiát áruld Európának és kapard be az árát. Légy jóban ezzel is, azzal is, gazdagodj, sze­rezz, szülj és gyarapodj, mert egy népnek min­den hasznára van, csak a fogyás, a szegény­ség, a vérveszteség nem és ha még Darwin fel sem fedezte is nagy törvényét, az erő érvénye­sülését, akkor is erős az erős és tetszés ide, szimpati-a oda, egy nagy népet mindig muszáj volt respektálni s a kicsik mindig pórul jár­nak, he. eldobják a sulykot. Mindez könnyen eszébe jut az embernek, ha Komáromban van, a Dunapartou járkál és Komárom múltjáról, beszélget. Itt legalább i megpróbálták a próbát Komárom aízhoribon eléggé meglátta hely­zete parancsát, megerősítette maffiát Kelet ellen is, Nyugat ellen is, bezárkózott a fo­lyók közé, 8 hites hajói felfelé és lefelé egyaránt hozták-vitték az árul és haza a, pénzt, jólétet, függetlenséget. Kár, hogy csak a maga számára látta meg mindezt s nem az egész magyarság számára. * De ez a múlt és a felismerés Komáromot ma is érdekessé és jellemzővé teszi. Ha pilla­natnyilag semmi jövője sincs, hisz két részbe szakították, múltja az van. Múltért igazán nem kell a szomszédba mennie. És ennek a múltnak a hatása ma is letörül- hetetlenül megmarad a város belső struk­túráján, amelyet egy különös, nem is oly rég még egé­szen ritka és korai demokratikus lélek jelle­mez. Ma ennek a fogalomnak a csengése kis­sé hamis lett és kissé a Duriavalcer patinája rakódott le a komáromi lélek jellemző sajátsá­gaira is. * Komáromot a komáromiak úgy jellemez­ték, hogy egy város, ahol még egymás mellett él a mai magyar élet mind a négy osztálya. Az uriosztály, az iparosok, a gazdák és a munkások. Minöanégynek meg van a maga külön jelentősége, szerepe: a négy keresztmet­szete együtt adja a mai Komáromot. Csak a katonák vesztették el régi pozíciósukat. Mert régen különösen külsőiéig, Komá- vom katonaváros volt, sőt vár. A Duna-közép legérdekesebb helyén ala* kult. Dóiról a Nagyduna zárta el, keletről a Vág-Dun-a fogta közre a Csallóköz szigetének délkeleti csücskében. A Kisduna pár kilomé­terre a város fölött egyesül a hatalmas Vág- gal. közvetlen az egyesülés alatt már a Nyitra kapcsolódik be hozzá, amelyik egy jó ugrás- nyira a Zsitva-torákból már magával hozza a negyedik, folyót, a Zsitvát. A Nagyduna ko­máromi szigetét is figyelembe véve, a két nagy Dunaággal, a Vágdunával s a két folyóval együt szinte egyetlen pontban találkozik öt folyóág. Egész vizi város volt Ideális hely volt a zavaros időkben. Nem csoda, ha már az 1200-as években erős vára volt amit a mul-t század elején a Csallóközt szegő Nádorvonallal nyugatról is elzártak, úgy hogy a nagy vér erődítések és sáncok a folyó­tól a folyótig roppant félkörben fogták kö­rül a várost és a várföldeket a természetvédte ponton. Ezt a várat erővel sose is vették be e tör­ténelem folyamán: Innen kapta büszke nevét is: a „Seüz-Komáromu-ot. A várfal eg}ik kiszögell-ésén álló kőszüz is azt hirdette: „nec maTte, nec arte“. Sem erővel, sem csel­lel! Hiába is küldött a természet, csapást csa­pás után, vizet, vagy tüzet, a város megmaradt a várban, még a földrengések pusztításai da­cára is. Pedig a föld itt igen szeretett volna valamit kirázni magából, hordott magában va­lamit, döngette a talajt a komáromiak alatt, volt év, mikor tizenhárom földrengés volt s csak egyetlen egy közülük, a. június 28-iki 1763-ban 65 embert temetett a romok közé. A komáromiak azonban érezték a hely életadó jelentőségét és maradtak. Maradtak és kereskedtek. Termeltek és csereberéltek. A régi világban csak a folyó köthette ösz- sze Keletet és Nyugatot s a komáromi hajók lejártak egészen a Fekete tengerig. Élénk és ügyes kereskedők laktak itten. Eze­ket csak elevenitették a török elől ide mene­kült szerbek, akiket falujukról neveztek el rá­coknak, úgy hogy örökre rajtuk is maradt a név. A. Vág és a Nyitra ide hordták le a fát, a Kisalföld és a Csallóköz gabonája itt raktáro­zódott föl, innen ment. le és idejött föl majdnem minden áru., ami Bécs és Belgrád között utón volt. Az elzárt város iparosságának magának kellett minden szükségest előteremteni: az ipar virágzott. A hajóvontatás, az áruszállítás, a katona­ság pompás keresetet biztosítottak minden ló- tartó gazdának: a híres komáromi szekeres gaz­dákat csak a gőzkazán feltalálása tudta ugy- aliogy legyűrni vezetőpolcukról. Gazdag .ig, anyagi jólét és büszke füg­getlenség uralkodott a szabad városban, ahol az őslakosságé volt minden tisztesség és hata­lom, ugyannyira, hogy a múlt században a ka­tonaság és a. tisztviselő osztály, valamint a polgárság közül a rangban előkelőbbek az iparosok, gaz­dák és kereskedők voltak, akik nem igen adták hozzá a lányukat akármilyen kato- tiszthez vagy tisztviselöhez. Ezeknek csak évek hosszú során át sikerült kivívni az elsőranguságot s igy van az, hogy. itt a demokratikus belső élet már akkor is erősen ki volt fejlődve, amikor erről még nem nagyon lehetett beszélni. Az uja’ob idők tempója aztán megterem­tette a negyedik osztályt is s ma a szétszakítás folytán gazdaságilag is tönkretett városban egy hatalmas munkás­tömeg él, melyet keresem sorsa ezerszám hajtott a kom­munista táborba. % A Duna ma határfolyó és e város, amit két nagy hid köt össze, két államhoz tartozik. Komáromtól elvágták a. jobbparti vidékei: úgyszólván egész hmterlandjái s igy természetszerűleg északon kellett keres­nie az orientációt s itt akadt össze Újvár ér- dekeivíel] jis. 7 / Ez a helyzet ránehezedik a városra. A1 folyóait jelentősége amúgy is alábbszállott, mióta az orientexpress és vonattársai felvet­ték a versenyt s a gyorskocsik helyett még Bécs és Budapest is repülővel érintkeznek. A legközelebbi múlt pedig egyelőre megpecsétel­te Komárom sorsát, mikor a magyar határ- városra e kettős teher minden súlyát rárakta. A nagy múlt után szomorú jelen és ki­látástalan jövő nehezedik itt a telkekre. Talán itt lehet megtaláni annak magyarázatát, hogy a komáromiak oly szivesen merengenek el a múlton és erős konzervativizmusuk In- vetkeztetésére semmi kedvet nem árulnak el. Azt mondják, hogy ma összesen hatvanhá­rom csehszlovák hivatallal rakták meg a ma­gyar lakosságú határvárost az utolsó tiz eszten­dő folyamán és hogy a környező szinmagyar vidék negyedét-ötödét a földreform kaparin­totta meg az itteni hatalmas kidejedésü nagy­birtokok és egyházi birtokok testéből. Most. te­lepítik a Csallóközt s osztják a maradékbirto- kokat. Panasz, elkeseredés, sérelmek hangza­nak el a komáromi magyarok szájából mind­untalan. Azt. mondják, hogy az Aranyember sírjá­nak városában ma a vaskorszaknál is szomo­rúbb korszak köszöntött be. Az élet -megne­hezült, a pénz drága, a munkaalkalom rossz, a kenyérfélén emberek száma, nagy s hogy a komáromi őslakók keserű áhítattal gondolnak boldog őseikre, akik még hajókkal hozták ős vitték a nemes város kincset érő életének hi- rét széles e világba. Győry Dezső. 4 Ugvaris a Előír 1773-baoi fiedioszltatatt jezsuiil'a- peraá gilmatóizmiinM íkűBuil m vűtaaayéiit lejgyieilőrie a pre- monteeáekre iboizila se luraffiicdő. Saaubereír aomáíi készségesebben váilílaiiraa el az ómittéziet átvételét, hogy a anár mrataiíikozió bizonyíalajaeáigoík között ezzel ás íbázitofeiíttea (neradije jtötvőgléí. il>e (mivé'1: minid- jánt kezdőn ben neon itatta iaaí keltő számúi tamerő- vel eMfeá, Bédky Gábor főigazgaitő a feramaaselk- íöil ként kisegítő tanerőt. EeUMvásána a tasao kon- TOit Kíugjtaíka GelOértt taeofficijgfíiart eiWtetdőrtamárt küldte 2dL a nozsnyéi gímtasiűim rtetiotriita'i tónezé- kére. Az 1778-ikü iüskoM év m- ^kiálált azjonten már a yreiavourürcd-ek indították imteg Fejér Gálhoz Riogatása A rend telkéé főnöke aggkotra ét- temére ás Rozsnyóra sietett és onciiga cy'tefiía ékes Sajtóin, ibeszíédJdieíl a tómtós első e^tenidejét. De nem sokáne taáá'llhialtiía örömét reindjje föli- iteaidűiléscbeaL. MíeóJőiüt még a vármegyék álttafflán.'os ötajtósaira Leleszt is függertilietbMk&lbe votaa, ttabáir b kezdő íéjpiéiseket már ebiben az irányiban ás meg­tette. m 1770. év novetoJbeír 30-án csöndesen ©1- szjenderüilit, préjpostsá'sááraak 34-ik és áBdásos életié­nek: 79-ik iesatíemdeijébeíi. Temetése deoetmJbeír 5-jéra m'enit végibe. A gyá-szszerttartásá. Réray AnJtail gróf, rozsinyói püspök viégezte. A tatotli beszéd eillmon- •iáeára eredfebleg Btóbó atyáit kérték feli, de ő szerzetesi ailiázajtosságlálbain szegényen kítént e mueg- tdiszteliteittés eOjoOL Ferenceseink (közüli itiöblbeín geleinlteík meg a vtégtószrfieisségen és a másnap teiritott gyász- ástienit'isztetetem, valatmlimjt az eOltalálozlás (bairimin- cadiik napján ének-eillt gyá'szmís'ta, ajmieilyét Kenye­res József, exjezsuita, a kassai akiadémíia rektora., végzett. Az elíálnviuilit rétid ihagjali a (kövieitkező, 17S0. év március 7-dtk najpiján válaszioittáik snieg SzaiuJbeirer miéltó utódját Csák GeDért prior személyében, aki május eteejlén foglalta el íinnepfélyeis formák kö­zeit a préposti széílíieit. A meghtivéttak sothaiilbóll .ez- üttal sem hiányoztak a. ferences testvéreik: Ctolyó- ibíjs Aiüiíbrus gvardián és Károly Koranó'l thcológiai tanár k!ép-viselte a kassái komvenfót

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom