Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-13 / 157. (1784.) szám
2 1928 jttllq* 18, péatcfc. ■ jl ám inoMr5—i»i"7rE Csuchuovski. orosi repülő. Kopenhága, julius 12. Abban a kérdésben, hogy Csuchnovski orosz repülő valóban a Malmgreen-csoportot fedezte-e fel, az északi országokban még bizonytalanság uralkodik. Nemcsak de Gree svéd sarki kutató, hanem más szakértők is annak a feltevésüknek adtak kifejezést, hogy az orosz a Sora-cso- portot látta. Ez a csoport tehát letért volna eredeti útirányától és északi irányba vetődött. Az a körülmény, hogy Csuchnovski a három ember mellett nem látott szánokat és kutyákat, még semmiféle következtetésre nem jogosít. Sverdrup Ottó norvég kutató viszont meg van győződve arról, hogy Csuchnovski tényleg a Malmgreen-csoportot fedezte fel. Ha a Krassin raktárában még elegendő szénkészlet vau, Malmgreenék megmentése biztosra vehető. Csachnomks gépének balesete Róma, julius 12. (United Press.) A moszkvai jelentéssel bizonyos ellentétben áll a Citta di Milano által továbbított jelentés Csuchnovski sikeres útjáról. Eszerint ugyanis a Krassin tudatta a Citta di Milánóval, hogy Csuchnovski a Malmgreen-csoport felfedezése után ködpadba került és nem tudott visszatérni a Krassinra, hanem a Cap Platen közelében leszállásra kényszerült. Repülik gépe közben meg is sérült. Mindazonáltal ő és négy kísérője sikeresen elérték North East Land partját. A moszkvai jelentés viszont azt mondotta, hogy Csuchnovski felde- ritőutja után visszatért anyahajójára, benzinkészletét kiegészítette és újból elindult a Malmgreen-csoporthoz. Mindenesetre meg kell várni az újabb jelentéseket ennek a kérdésnek tisztázáisához. Amint a Citta di Milano még jelenti, a légköri és mügnességi zavarok teljesen megszűntek és a hajó újból felvette a rádiókapcsolatot a Viglieri-csoporttal, melynek földrajzi helyzete most az északi szélesség nyolcvanadik foka és hu- szonkilenccdik perce és a keleti hosszúság huszonnyolcadik foka és negyvenedik perce. A Krassin tegnap este tizenkét csomő- i nyira (18 kilométer) volt a Malmgreen-cso- ! porttól és 42 csomónyira a vörös sátortól. Moszkva, julius 12. (United Press.) A hajótöröttek megmentésére kiküldött repü- lőexpediciókra különös balvégzet nehezedik- A Krassin jelentése szerint a hajó szikiaíáv- iratot kapott Csuchnovski repülőtől, amelyben a pilóta közölte, hogy a három ember felfedezése után sürü ködpadba került, mely arra kényszeritette, hogy a Cap Platen közelében a jégmezőn leszálljon. Eközben gépének cbassis-sza megsérült, úgyhogy nem startolhat mindaddig, mig a sérülést ki nem javítják, amihez műszerekre, tehát külső segítségre van szükség. A legénység sértetlen maradt és húsz napra elegendő élelmiszere van, mindenki el van látva meleg ruházattal és lőfegyverekkel. A Krassin közölte a szovjetkormánnyal, Elvégeztetett! A sarki tragédiának újabb hősi halottja van, az alig harmincéves kiváló svéd tudós, aki a meteorológiában fiatal kora ellenére nemzetközi nevet biztosított magának és a sarki tenger légjárási viszonyainak egyik legalaposabb ismerője volt. Neve örökké élni fog a tudomány világában, mert elválaszthatatlanul egybefe rótt a sarki kutatások történetével. Malmgreen nagyszabású munkát, végzett Am-undseiv expedicióiban is, úgy a Maiidon, mint a Norgén ő volt a meteorológiai szakértő, akinek útmutatásait Amundsen mindig rendkívül nagy rab ecsülte. A tudománynak újabb mártírja, az emberiségnek újabb eszményképe van Malmgreen személyében. Megilletődött, könnyes szemhogy az orosz repülőket ért incidens miatt eredeti célkitűzését nem adja lel, hanem először a Malmgreen-csoportot menti meg, azután a Viglieri-csoporto<í kutatja fel és csak munkájának sikeres befejezése után megy el az orosz repülőkért a Cap Pla- tenhez. A Malmgreen* csoport katasztrófája Moszkva, julius 12. Malmgreen csoportja Csuchnovski jelentése szerint egy egészen kicsi és a víztől teljesen körülvett jégszigeten vau, úgyhogy nem lehetett’ a számukra élelmiszereket és egyéb szükségleti cikkeket ledobni. A jégsziget a XII. Károly-sziget délkeleti partjához van közel és a&t mutatja, hogy Malmgreenék kitűzött útirányuktól északra tértek el, egy napon olyan jégfömbre kerültek, mely az ösz- szeiüggő jégtömegről levált és igy nem menekülhettek meg. Nem volt ugyanis egyetlenegy összehajtható csónakuk sem, amivel átszelhették volna a jégszigetet körülvevő kis csatornákat. A három ember rettenetes viszontagságokon ment keresztül, hiszen nem volt sarki gyaloglásra alkalmas csizmájuk, nem volt sátoruk és nem voltak fegyvereik. Negyvenegynapos Útjukra mindössze félmázsa kekszet, csokoládét, és biszkuitet vittek magukkal. mel gondolunk a Krassin fedélzetén felrava- talozott nemes halottra, kinek sokat szenvedett, kihűlt testét a svéd lobogó takarja. Az egész emberiség részvéte kiséri el őt utolsó utján! Mariano lába lefagyott Moszkva julius 12. A Krassin újabb rádiójelentése, szerint a megmentett olaszok közül Zappi az orvosi vizsgálatban egészségesnek bizonyait, Marianónak Azonban egyik lába lefagyott, úgyhogy valószínűleg amputálni kell. Az utóbbi két héten át egyáltalán semmi táplálékot nem vettek magukhoz. A Krassin jégtörő teljes gőzzel folytatja utiat a Viglieri-csoport felé. A szenátus ma tartotta utolsó ülését a nyári szünet előtt Prága, julius 12. A szenátus ma tartotta tikkasztó hőségben utolsó ültéit. A tárgy- sorozat első poentja volt a jubileumi alapítványok adó- és illetékmentességére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. Hosszabb vitát idézett elő az erdőőrökről és a mezőgazdasági tulajdon védelméről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalása. A vita folyamán hét szónok szólalt lel, mely után elfogadták első és gyorsított eljárásiban második olvasásban is ezt a két törvényjavaslatot. Továbbá második olvasásban elfogadta a szenátus az e hét folyamán letárgyalt javaslatokat és végül hozzájárult a szenátus a nemzetgazdasági és költségvetési bizottság azon indítványához, hogy az elemi csapások által előidézett károkat vizsgálja felül a kormány és a károsultak kárát térítse meg. Ezután Hrnbáu elnök bejelentette, hogy ezzel a tavaszi ülésszak befejeződött és a szenátus nyári szabadságra megy, amely azonban valószínűleg nem lesz olyan hosszú, mint a tavalyi volt. A szenátus az előjelek szerint, szeptember 20-ika körül fog ismét ülésezni Szeptember 9-ére elrendelték a lévai képviselőtestületi választásokat Léva, julius 12. (Tudósítónk távirati jelentése.) A lévai városi képviselőtestületet hosszú hónapokkal ezelőtt feloszlatták és a város élére kormánybiztost neveztek ki Jászénak Gyula személyében. A város ügyeit azóta a kormánybiztos intézte. Most a zsu- párii hivatal eleget tett a város polgárai régóta áhított kívánságának és a községi választást szeptember 9-ikére elrendelte. A magyar kétraiseföház nyári szünetre mint Budapest, julius 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj ©leütése.) A képviselő ház ma tartotta utolsó ülését, amelyen harmadszori olvasásban is elfogadták a beruházási törvényjavaslatot. Ezután mentelmi ügyeket intéztek el. A képviselőház nyári szabadsága október 16-ig tart. A Kraszinmegmenti kéi olaszt — Malmgreen — Moszkva, julius 12. (United Press.) A Kraszm jégiorő elérte a kis jég- szigetet, amelyen Malmgreen csoportja tartózkodik, ^almgreent holtan találták. Mariano és Zappi olasz teagerésztisztek rettenetesen le- gyöngiiif állapotban voltak, amikor a hajó legénysége felvette őket a Kraszinra. Ugyanoda vitték Malmgreen holttestét is. Csuchnovski jelentése tehát mindenben beigazolódott. Azok az alakok, akik zászlókkal integettek, az olasz tisztek voltak, mig mellettük fekvő társuk m halott Malmgreen. Malmgreen halála már juníu» tizet lkán be- következett. / Kraszin tovább folytatja útját a Viglieri-csoport felé. »■—im m IMI— II ii>Mi-na-»M»TWMn»rwiiMiwOT)B\3cii«wmiiciiii«iiiw Ml Tívmiwnimn mm íw iiwwwhwbb—wi —mii i amnur iimuii—u—■a— ■■ i i—m n ■ ■ima— lWmui tnmrrm mmm- ti ■■■■ mwarn winwnrww.-TOM a mm i ■ r—— iww a muirnnm MAROM MESE Ma: BETHLEN MARGIT grófnő Mese a királyfiról, kinek tövis volt a szivében Élt valamikor r égés-régen, egy elátkozott királyfi. Keresztelőjére elfelejtették meghívni a gonosz -tündért s az bossz/uból megátkozta. Egy tövist szúrt szivébe és varázsigéket mormogott fölötte, hogy ne lehessen azt kivenni soha és fájjon és sajogjon szüntelenül. Mig csak nem talál valakit, ki őt annyira szereti, hogy kész a tövist siját szivébe szúrni és helyette szenvedni halála napjáig. Mikor a királyfi pedig felnőtt és férfivé lett, elindult a nagyvilágba keresni azt, ki őt szenvedéseitől megváltaná. S'okáig keresett kitartással és reménnyel. Sokakat szeretett és sokan szerették, de a tövist szivéből senki sem vette ki. És ahányszor azt -hitte, hogy most megtalálta és csalódott, a tövis csak mélyebbre szóródott szivébe. És -a királyfi még mindig keresett, kitartással, de már remény nélkül. És egy nap fáradtan, elcsigázva, elérkezett egy kertbe, ősz volt, körülötte hullottak az arany falevelek és egy hosszú, egyenes utón szembe jött vele a tavasz. A király leánya. Aranyba ja lebontva omlott körülöttié, arca rózsás volt, ajka mosolygott s kék szemét a királyfira emelve, szólt: ki vagy és mit kere/sel? Szegény, szomorú, idegen. A királyfi pedig felelt: Én elátkozott királyfi vagyok és keresem azt, ki engem megváltana, mert én szivemben tövist hordok, amely ég és sajog szüntelenül és senki azt onnan ki nem veheti, csak az, ki annyira. sz,e- ret, hogy kész tövist szivébe szúrni és helyettem szenvedni örökkön örökké. A királyleány mégegyiszer rátekinett és szelíden szólt: Feküdj le é* pihenj, én majd őrködök fölötted, „mert én szeretlek, te szegény, szomorú idegen". És a királyfi lefeküdt a fák alá a leány lábához &f bánatosain mosolygott: Te is szeretsz. mások -is szerettek, de azért egyik sem áldozta fel érettem arcának rózsáit, a:jka mosolygását és szivének nyugalmát. Hanem -azért köszönöm neked, kiráLyleámy, hogy lábadnál lepihenhetek és ha rövid időre is, elfelejtem kinjaimat! És amikor a királyfi elaludt, a királyleány letérdelt melléje és megcsókolta szivét. És fehér kezével óvatosan, csendesen kihúzta belőle a tövist. És újra megcsókolta és a seb bezárult. A királyleány pedig felkelt és elindult i„:san a hosszú, egyenes utón, két kezével erősen szivéhez szorítva a tövist, mely mind mélyebben, mélyebben fúródott beléje. Szeméből könnyek hullottak, szivéből pedig piros véres oppek. És minden könnyből egy fehér rózsa lett és minden vércseppből egy piros rózsa. Mikor a királyfi felébredi, vidámnak, frissnek és fiatalnak érezte magát. Félté- kintieft és megpillantotta a halovány király-1 leány távoli ködben tovatűnő alakját. Egy pillanatig elgondolkozott, azután felugrott, elindult és járt, mint még soha életében, fájdalom helyett boldogsággal szivében, járt járt, mosolyogva, fehér és-piros rózsák fölött. Mitől kapta a rigó a dalát Élt egyszer égy kis rigó. A tollazatja szép, fényes, aranysárga volt, röpülni is jól repült, de nem tudott énekelni. És ez nagyon bántotta. Mindenképpen igyekezett, de sehogysem akart sikerülni. Végre egy mátyás azt a tanácsot adta neki, hogy menjen el a vén bagolyhoz, mely oly bölcs s az odvas fában lökik, hátha az segíthet az ő baján. De csak nappal menjen, mert éjszaka ... az már veszélyes. A kis rigó elröpült az odvas fához s félénken kopogtatott. — Ki az. mii kell? — mor-got-t egy álmos hang s a vén bagoly szemeit hunyorgatva, megjelent az odú nyílásánál. A kis rigó előadta bánatát s a vén bölcs fejét ide-oda hó- longatva, ki mond ta a szentenciát: — „Ha majd egyszer olyasvalamit adsz oda, mi az illető elölt a légért ékesebb a világon, akkor megtanulsz énkelni." — Evvel befordult s tovább a-ludJt. A kis rigó felszállt s elgondolkodva röpült hazafelé. Egyszerre egy gyönyörű, kövér hernyót látott meg egy fán. Felkapta s ugyanekkor megpillantott egy szarkát. Szarka! Értékes előtted ez a hernyó? — kérdezte reménykedve. — Értékes — felelte mohón a szarka. Nesze, neked adom-, — szóit a kis rigó s kitátotta csőrét, hogy hátha tud már énekelni. Kissé megszomtyclodva rövid t tovább s mikor fészkéhez ért, ott talált egy veréb-párt. Vágyakozva nézték a szép, kényelmes lakóhelyet s a kis rigó újra reménykedve kérdezte: — Kell! nektek ez a fészek? — Keit, .kell, — csiripelték vígan a verebek s rögtön bele is ugráltak. De hiába próbálta, a szegény kis rigó még sem tudott énekelni Lassanként mindenét elajándékozta s szomorúan röpködött ágról-ágra, mikor egy nap gyönyörű kis rigóleányt pillantott meg. Oly szép volt és oly szelid, hogy a kis rigó szive elkezdett hevesen dobogni. Odaszálit melléje s igy szólította meg: — Óh gyönyörű kis rigólány; Mindent neked adnék, amim csak van, de lásd, nekem már semmim sincsen. Semmim, csak a szivem. Lám, azt neked ad n. de nem hiszem, hogy ez előtte! oly értékes volna, hogy cserébe érte megkapjam az éneket, mellyel meghódíthatnám a te szivedet! . . . A rigóleány ránézett s azután szemérmesen a szárnya alá rejtette kis fejét. A kis rigó pedig lehajolt hozzá, megcsókolta ... és fejét felvetve, elkezdett hangosan, csattogva, diadalmasan énekeiéi! És mitől kapta a tiizHlUöm a hevét Egy leány sétált esténként a folyó partján. És néha egy fin csatlakozott hozzá. A fin beszélt s a leány mosolyogva hallgatta: „Olyan vagy, mint a liliom, olyan karcsú, büszke és fehér. S olyan a lelked is, átlátszó, tiszta és hideg. Oh bár oda varázsolhatnám a szerelem égő piros rózsáit arcodra, óh bár megérhetném azt a csodát, hogy szived iángragyulj'on s hogy forró, fényes virágok fakadjanak belőled!" így beszélt a fiú * mind gyakrabban, gyakrabban kereste fel a leányt. Az pedig csak mosolygott... és (hallgatott. Egyszer meglátták őket együtt sétálni a leány, czüleá s másnap hiába várt a fiú a folyó partján, a leány nem jött. A fiú várta sok napon át, végre ő is elmaradt. A leány pedig ült esténként az ablaka mellett s nézett, nézett oda, ahol a folyó vize kicsillant a folyó szegélyező fák közül. És napról-napra fáradtabb és bágyadtabb lett. Elhívták hozzá a vén háziorvost, ki ismerte és szerette, mióta született. Az megkérdezte, mi a baja s ő fáradtan felelte: Semmi. Meg- viszgálta, hosszan a szemébe nézett, aztán megsimogatta a fejét: Szegény kislány, milyen forró a szive. Szüleinek azt mondta, hogy vigyék el innen, messzire . . . Akár hová . . . Szórakoztassák, utazzanak vele. Elvitték. Felmentek vele a hegyek közé, hol örökösen csillog a hó és elmentek a tenger mellé, hol télen is melegen süt a nap... de a lány nem lett jobban. Akkor aztán hazahozták és keresték a fiút. De az már nem volt sehol. Azt beszélték a faluban, hogy hajóra szállt, elment, messze, tengeren túli országokba . ... talán már el is pusztult . . . talán haza sem jön többé soha . . . A lány pedig egyre gyengült és hervadóit, mint a virágok ősszel s egy reggel, mikor a felkelő nap legelső sugarai bearanyozták szobáját, elaludt csendesen, örökre . . . Eltemették a kis temetőben, a folyó partján, ahol a viz a domb oldalát, mossa s a sírjára fehér liliomokat ültettek. És hosszú idő múltán, n vén orvos kiment a temetőbe, hogy megint egyszer, mint régen, meglátogassa kis betegét. És a sirhoz közeledve, már messziről vakítóan világított feléje valami s miikor odaért, látta, hogy a sir gyönyörű, fényes, tűz szinti virágokkal van beborítva. Mert a hideg fehér liliomok átváltoztak. Átváltoztak vérvörös, forró, mélyszinti. lángoló hiborkelyhekiké. És a vén orvos lehajolt s ajkaival megérintette az egyik virág k,elvliét, miközben halkan -mormogta: -— Szegény kis lány, milyen forró volt a ■szive.
