Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-12 / 156. (1783.) szám
7 1928 julius 12, csütörtök. 'PRAIGAI-MaG^AR-HIRIjAP A huszadik század „up H io date“ tragédiája Loewenstein, a „majdnem diktátorf, aki tutiéit a walesi hercegen és megakaría vásáraim Belgiumot mielőtt eltűn ég és víz között Egy csodálatos pályáiul®® története — Jókai valósággá vált regényalakja — Á tizenhétévé® bankár, aki megveszi Brüsszel legszebb és legelőkelőbb asszonnyái — Hatalomra és pompára vágyó keleti vér — Négyezer hold erdő Leicesíerben — A biaritzi vár, a légi flotta, a testőrhad és a vendégeknek béreli nyolc palota - Együtt Loewensteinnne 1 egy párisi lóversenyen öreg belebetegedett meggondolatlanságába, de még föl sem épült, amikor a zsi- d ágy erek nyolcvanezret hozott vissza, inig önmaga harmincat keresett két nap alatt. A vagyon igy nőtt, napról-napra ugrásszerűen, igaz, napi tizenhétórás megfeszitett szellemi munkával, idegőrlő éberséggel és halálos elszántsággal. Az igazi üzletember Löwenstein volt. Ha Amerikában valaki senkiből lett gazdaggá, rendszerint az újvilág kiaknázatlan vagyona segítette: az olaj, amely gazdára vár, a kőszén, mely parlagon hever, az őserdők rengeteg fája, a bevetetlen millió hektár termőföldek, amire csak rá kell tenni a kezet, — de Löwenstein a százszázalékosan elfoglalt és kihasznált Európát találta maga előtt. Itt a puritán és nyárspolgári amerikai milliárdosok tehetetlenek lettek volna, ők csak fölemelni tudnak valamit, ami a földön hever, Löwenstein azonban az értékeket kicsikarta, elrabolta másoktól, vagy a semmiből teremtette meg, ha kellett. Paris, julius 7. (Saját tudósitónktól.) Amikor e sorokat írom, Loewenstein Alfréd bankár misztikus haláláról bizonyára mindenki pontosan és részletesen értesült, de nem lesz érdektelen imégegyszer bonckés alá venni a tragédiát, amely egy párisi nagy lap véleménye szerint „a század legjellemzőbb és legtitokzatosabb halálesete*'. S bármennyire „up tibe da<te“ az ég és a viz között lejátszódott eltűnés, mégis olyan, hogy Jókai Mór tollára való volna, mert csak a nagy magyar mester fantáziája tudott oly Überniensch-aiakokat kitalálni, mint Loewenstein volt, csak ö tudott ehhez hasonlóan regényes életet elmesélni és ö tudott oly titokzatos és szörnyű eltűnési históriákat fabrikálni, mint amilyet az élet most tényleg megjátszott Dower és Oalais között, a levegőben. Továbbá aligha képzelik el Középenrópá- ban, hogy ennek a belga bankárnak, aki mint kis zsidóim kezdte Brüsszel külvárosaiban, hogy mint a harmadik leggazdagabb ember ,,in the world“ végezze életét ahhoz hasonló furcsasággal, mint amilyen furcsa egész élete volt, — hogy ez az Alfréd Loe- wensteio mit jelentett Nyugateurópában és mily feneketlen fölíordulást okozott halála a® európai pénzpiacon. Londonból jelentik: a Stock Eehangeon a Loewenistein-értékek katasztrofális bessze következtében két tőzsdebizományos öngyilkosságot követett el. S nemcsak a hivatásos pénzemberek, hanem a nagyközönség is meg döbben éssel, szinte szent borzadállyal fogadta a halál hírét, mert Franciaország és Belgium egy sötét emléket őriz, mely Loewenstein nevéhez fűződik, egy emléket, amely miatt soha a belga bankár nevét el nem fogja felejteni — de gyerünk sorjában. Kezdjük a saját emlékeimmel. Szemtől-szembe Loevesisteinnel az auteuiH versenyen Loewensteint junius 17-én láttam Au- teuilben, a lóverseny téren, amikor lova, a Magnelonne, megnyerte Franciaország leg- sikesebb versenyét, a Grand Steeplet. A gyönyörű, verőién yes napon, a győzelem után, ott álltunk a köztársasági elnök tribünje előtt, s mig a közönség lelkesen éltette a körülvezetett Magnel oinnet, vagy a pénztárakhoz tolongott a pelouseon a tiketjeit beváltani, mi újságírók figyeltük azt a jelenetet, amely az elnöki páholyban játszódott le. Doumergue fehér keztyüt viselt és mosolygott, mint mindig. Egy elegáns, szürke- cilinderes ur, Murát herceg, egy másik magas, szélesvállu, atlétatermetü és élesszemü urat vezetett a tribünre. Ez az utóbbi sötétszürke zsakettet és fekete cilindert viselt, vállán messzelátótok függött. Egyenes, bátor tartással közeledett Doumerguehez, aki jöttekor — hallatlan dolog — szinte fölugrott, elébesietett és úgy szorított kezet vele. A kis délfrancia elnök csaknem eltűnt a hatalmas idegen mellett, aki különben is az érdekesebbik volt kettőjük között, sápadt arca, felejthetetlen szeme, jellegzetes karvaly orra, atlétatermete és nagy lelki erőt sejtető gyors és száraz mozdulatai rendkívüli emberre vallottak. — Ki ez az idegen? — kérdeztem. • Loewenstein, „a harmadik lcggazda- gabb“ — magyarázta a mellettem levő újságíró ~, a Ma.gnello.ne tulajdonosa. Érd-eke.-. találkozás különben: az arisztokrácia, á demokrácia és a plutdkráicia fog kezet ebben a páholyban. — S valljuk be — szólt egy másik ismerős —, a plutdkrácia a leghatalmasabb ] köztük. Doumergue és Murát eltűnnek Loewenstein mellett. Közben Loewenstein egykedvű mosoly- lyal fogadta az elnök gratulációját. A három ur lassan elhagyta a páholyt, a pesage-hoz indult, megnézni a győztes lovat. A nép utánuk tódult a rendőrök kordonja mögött. Elhaladtak előttünk. A mosolygó Doumergue és a hajladozó Murát között fekete ur, gőgös renais- sance-lovag volt ez a paarvenü Loewenstein s mintha széles szájának keskeny ajkán gúnyos mosoly ült volna. A nép tapsolt, Doumergue köszöngetett, Loewenstein fütyült a népszerűségre. — Erről még sokat hallunk — mondta a francia kolléga. És. ebkor egyet-mást megtudtam Loewenstein ről. Mi a különbség Loewenstein és az amerikai milliárdosok között? 1874-ben született Brüsszelben. Hétéves korában üzleteket kötött, tizenhárom éves korában bankár volt, aiknek a kezén százezer aranyfrankok fordultak meg. Húszéves korában büszkén kijelentette: — Nekem megvan az a hallatlan fölényem kortársaim fölött, hogy egyetlen könyvet sem olvastam és nem is fogok olvasni. Aki olvas, előbb-utóbb a könyvek martaléka lesz és elveszett az aktivitás számára. Huszonhatéves korában megalakítja a Zágráb, julius 11. A jugoszláv lapok Löwen- síein bankár misztikus eltűnését egy jugoszláv milliomos leányának ugyancsak rejtélyes eltűnésével hozzák merész fantáziájú kombinációba. A találgatásra az ad alapot, hogy Löwenstein személyesen ismerte az eltűnt milliomosleányt, aki ugyanabban az időben tűnt el egy belga penzióból, amikor Löwenstein alakja is beleveszett a La Manche csatornába, vagy egy bőrzemanőver pénztenge- rcbe. Milovan Risztics csupriai szerb milliomos, Jugoszlávia leggazdagabb embereinek egyike, két leányát néhány hónappal ezelőtt elhelyezte a belgiumi Loevenben, egy előkelő penzionátusban, hogy megtanuljanak franciául. A két leánynak igen tetszett a leánypenzionátus élete s kérték szüleiket, hogy hosszabb időre hagyják őket az intézetben. Ljubica azonban három hónappal ezelőtt megbetegedett és levélben kérte szüleit, engedjék meg, hogy néhány hétre elköltözhessék a Kassel-loevei szanatóriumba, ahol egészségét helyreállíthatná. A szülők magától értetődően nem sajnálták gyermeküktől a pénzt s azonnal válaszoltak neki, hogy húgát is vigye magával a szanatóriumba. Az előkelő szanatóriumban néhány héttel ezelőtt. üdült az eltűnt Löwenstein bankár is, hogy megrendült idegzetét rendbehozassa. A társaságban több ízben találkozott és beszélt a feltűnő szépségű jogoszláv leányokkal. Üzleti ügyei azonban hamarosan elszálitották a szanatóriumból s Löwenstein elutazott állandó tartózkodási helyére, Biarritzba, ahonnan nagyarányú üzleteit intézte. Múlt. hét csütörtökén váratlan esemény zavarta meg az előkelő szanatórium csendjét. Risztics Ljubica aznap délután ápolónője kíséretében sétára indult a szanatórium parkjában. Alig hagytál* el a szobát, az ápolónőnek eszébe jutott, hogy valamit elfelejtett a szobában. Ezért visszafordult, „belga-canadienne“ társaságot 100 millió frank tökével. Az Internacional-Holding, a Hydro-Elec- tric Securities, a Sidro, a Société financiére internacionale de la soie artificielle tulajdonosa, papírjait a világ minden tőzsdéjén jegyzik. Egy szenvedélye volt: a villanyosság. Nincs olyan nagyobb nemzetközi villany- (kiilönö&en hydro-elektrikai) vállalat, amelyben vezető szerepet ne játszott volna. A vizet világszerte ő változtatja villannyá, ebből nem engedett, erre büszke volt. Vagyonát ma másfél milliárd dollárra becsülik, persze ez a becslés igen relatív s jóformán napról-napra változik öbhatszázmillióval. A világ legdolgosabb embere volt, a környezete szerint naponta nem aludt többet három óránál és napi háromórás sportoláson — igazi, atlétikus, fárasztó testmunkán — kívül egész idejét a financiális ügyeknek szentelte. Emlékezete, munkabírása, ítéletalkotása és ösztöne sohasem hagyta cserben g kora ifjúsága óta mindig azzal győzött, hogy tulravaszkodta vetélytársait. A szolid londoni kereskedők nem szerették, túl kalandos volt előttük. Mégis, aki csak szóba állt vele, azonnal és föltétlenül megbízott benne. így teremtette vagyonát is: akitől pénzt kért, adott neki bármennyit, valahogy már hitelképesnek született ez a szegény zsi- dófiu. Tizenhétéves korában egyszer egy belga gyémántkereskedö három órai ismeretség után ötvenezer frankot kölcsönzött neki. Ahogy a fiatal Löwenstein kitette a lábát a gyémántkereskedő házából, a szegény mig Ljubica lassú léptekkel haladt le a lépcsőn a parkba. Néhány perccel később az ápolónő a leány után ment, de sem az épület folyosóján, sem pedig a parkban nem találta. Átkutatta az egész parkot, Ljubica nevét kiáltotta, de Ljubica sehol sem jelentkezett. A leány eltűnése annál rejtélyesebbnek tetszett, mert a parkot magas kerítés övezi s a parkból nyíló egyetlen kapu zárva volt, úgyhogy a leány idegen segítség nélkül nem távozhatott el a parkból. Mikor több órai kutatás után a leányt sehol sem találták, értesítették a rendőrséget, amely hozzálátott a nyomozáshoz. A fiatalabb leány semmiféle okát nem tudta adni annak, hogy mi késztette volna nővérét a szanatórium elhagyására. A rendőrség alapos kutató munkát végzett, de semmi eredményt nem tudott produkálni. Risztics Ljubica eltűnt, de sem másodnap, sem harmadnap nem jelentkezett. A táviratilag értesített szülők azonnal óriási jutalom- dijat tűztek ki a leány felkutatására, a belga rendőrség pedig egész Belgiumban szétküldte és ki- ragasztatta Risztics Ljubica fényképét és pontos személyleirását, de mindezidcig senki sem :üentkezett, hogy a leányt vaLhol látta volna. Általában három föltevés uralkodik, amellyel a rejtélyes eltűnést magyarázzák. Az egyik föltevés az, hogy a milliomosleányt gonosztevők cipelték el, hogy a kétségbeesett szülőkkel busás válság- dijat fizettessenek, a másik hipotézis úgy hangzik, hogy Risztics Ljubica leánykereskedőknek lett az áldozata, végül pedig fölmerült az az eshetőség is. hogy Risztics Ljubica eltűnése és Löwenstein bankár nyomtalan elveszése között esetleg szoros összefüggés áll fenn. A rejtéllyel szemben azonban a rendőrség épp oly tehetetlenül áll, mint a bankár repülőgépének titkával szemben. A legnagyobb coup nem sikeréi! És Löwenstein, a harmadik leggazdagabb, még valami volt, ami hiányzott amerikai pándántjaiban. A zsidóvér és az öröklött élet-csucs-vágyás nem elégedett meg a pénzzel, mint a korlátolt, az egyszerű és az igénytelen amerikai milliárdosok mentalitása, neki még kettő kellett: hatalom és kényura- ság. Hogy törekedett Löwenstein a hatalom felé? 1926 májusában, a belga frankpániík legrettenetesebb napjaiban, amikor a katasztrófa előszele lidércként feküdt a belgák mellén, Löwenstein megjelent a fáradt, agyondolgozott és tanácstalan pénzügyminiszternél. — Százmillió dollárt ajánlok Belgiumnak kölcsönképpen. Azonnal folyósítani tudom, minden levonás nélkül, kamat nélkül. A pénzügyminiszter előtt elhomályosodott a világ. — És mik a föltételei? Löwenstein mosolygott. — Ellenőrzési jog Belgium összes ipari vállalatain, ellenőrzési jog az állam üzemeiben és az állam kiadásaiban. Intézkedési jog az állam gazdasági kérdéseiben és vétójog olyan állami funkcióknál, melyek zavarhatnák a pénzügyi restaurációt. — Egyszóval... — Egyszóval egyeduralom Belgiumban. A bankár merev és ezxirós tekintettel nézett a pénzügyminiszterre, aki szédülten az íróasztal sarkába fogódzott és csak úgy tudta kinyögni a választ: — Köszönöm, Löwenstein ur, a segítségét nem vehetjük igénybe. Belgiumot másképpen szanálták. De Löwenstein neve belekerült a köztudatba és a nép elnevezte „presque dicta- teur“-nek, „majdnem diktátorának. Máx akkor félénk és bizonytalan tisztelettel tekintett rá: erre az emberre, aki meg akarta venni Belgiumot. És csakhamar egész legenda öv vette körül a belga nábobot. A bankár különben megismételte ajánlatát Franciaországban is, amikor Páris néhány hónapra rá ugyanolyan nehéz helyzetbe került, mint Belgium. A franciáknál, akikben nincs annyi nehéz és misztikus északi vér, mint a belgákban, szintén népszerűvé vált személye, de itt inkább mosolyogtak rajta és „Loevenstein-le-dien“-nek, Löwensteinnek, as Istennek nevezték. Párisban különben megjárta. Az ügyes francia pénzemberek elfogadták a pénzét, ötvenmillió dollárt kaptak tőle gyorssegély címén, — de anélkül, hogy bármily jogot biztosítottak volna Löwensteinnek az államban, akinek meg kellett elégednie a kétszázalékos üzlethaszonnal, a kamattal. A három tüxidéri rezidencia A nagy vágy, a hatalom, nem teljesedett. Talán, ha Németországban vagy Középeuró- pában lép föl a nehéz időkben, Európának ma egy diktátorral többje van s egy olyannal, aki pénzzel vette meg a diktatúrát (ámbár igy is csak a mód lett volna más, mert képességek dolgában Löwenstein vetekedett bármely európai diktátorral). Belgiumban és Franciaországban nem sikerült a nagy „coup“. Maradt a másik álom: a kényuri élet. Löwensteinhez hasonlóan csak Jókai regényalakjai éltek. A bankárt a legnagyobb luxus vette körül, amelyet húsz század teremtett és a legnagyobb környezet-apparátus, amely valaha egy aktív és életmohó grand-seigneur rendelkezésére állt. Három rezidenciája volt: Bruxelles, Anglia és Biaritz. Brüsszelben a felesége várt rá és állt rendelkezésére. Ezt a ragyogó szépségű, fiatal és okos asszonyt úgy vette szüleitől, Belgium egyik legelők előbb nemesi családjától, — ámbár a nő mindig szerette, sőt imádta és csodálta a hatalmas energiájú embert, urát és parancsolóiát. A brüsszeli palota ragyogó estélyeket ismert, hatalmas, mondáin életet és Löwensteinné- nek szinte katonagárdója volt, valóságos beb Egy szerb milliomos Hatat leánya az nap tűnt él egy belga szanatóriumból, amikor Löwensteinis elhagyta repülőgépét A szerb milliomosleány és az eltűnt bankár személyesen ismerték egymást — A jugoszláv lapok összefüggést sejtenek a két eltűnés között
