Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-01 / 149. (1776.) szám
1938 jnJBu* 1, vasárnap. npiwOT-7Vte(?5OTft<i:n’ NI fit* ■i»*lii«yn i n—ijiiia A zólyomi hegyektől a lévai síkig Fürdők, bányák és benedekrendi apátságok közt ér ka a Garam a magyar vidékre — A nyelvhatár és demokrácia Léva, június 2fi. A vonat Zólyomtól a Garami folyását követi: ószákra feieo rakó znak a kör möci hegyek, a ruittikai gyors büszkén vág neki a meredélynek, mi lenn maradunk a Völgyben. Elhagytuk Garamberzencét. Már magasan a fejünk fölött szeli a hegyoldalt a rnttkai sínpár: megy a volt Magyarország egyik legérdekesebb és legnehezebb terepszakasza felé: a Jánoshegy megmászására. Ez a vonalszakasz, Zólyomtól Stubnyáig, ma még különösebb feladatokra hivatott: az uj vasúti menetrendek térképei már jelzik szaggatott vonallal a tervezett és megépítendő szlovén szikéi vasútvonalakat. Ilyen pl. a Gölniobánya-Vörös- kő és a Handlova-iFelsőstubnya szakasz. Ezek a szaggatott vonalak már direkt összeköttetést jeleznek Pozsony és Kassa között az egész vágvölgyi és az egész Ksod-vasút megkerülésével: Pozsony - Lipótvár - Tapolcsány - Hajndlova- Stubnya; inn-en le: Körmöc-Zólyom; föl: Besztercebánya - Breznó - Vöröskő - Gölnic- M a rgitif alva-K a ssa: ez a menetirány mutatja a második, sokat emlegetett tranzverzális vasút útját. Volna ugyan ennek egy sokkal egsyzerübb és a P. M. H. által már ismertetett kidolgozott tervek szerint olcsóbb megoldása is: a í zólyom-pelsőci gyorsvágányok összekötése ! Torna-Kassával, ami tizedébe kerülne az állaimnak és Zólyomig kiépített gyorsvágányt jelentene, de a beavatottak olyasmit tudnak, ami szerint mégsem ezt a lehetőséget választják, ami a nyelvhatáron innen vezetné a tranzverzálist, hanem az előbbit, amelyik majdnem teljesen a nyelvhatáron tulnan futna. Akár igy, akár úgy: a zólyom-körniöci hegyi szakasz fogja az északi fővonal tehermentesítését biztosítani. Már felbukkan egy pompás sziklán Sas- kővára. A Garam szinte aiámoesa a lábát. Kezdődik a folyó nagy kanyarulata, ami Léva alatt ér véget. A ■ körmöd és a selm-eci hegyek itt egy .óriási krátert alkotnak, Köröskörül hegyormok, egész szabályos körben, az ember azt érzi, valami rég kialudt tűzhányó óriás torkában utazik. Jobbról G a, ramez entkeresz t halain ia.s püspöki palotája látszik, két magas, vársz#™ toronnyal. Régen benedekrendi apátság volt itten. A török harcok idején is szerepelt: Thököly itt vesztett csatát 1678-ban. Pázmány Péter is gyakran járt e vidéken- ő ■építette fel még 1631-ben. Ebben a kastélyban halt meg Pázmány Péter karjai közt Forgádh esztergomi érsek. A török kiűzése után ebben a palotában tartották a niegye- gyüléseket is. Több malomkő bánya van a határában, kőszénben is gazdag, de ezt még nem bányásszák. Egymásután hagyjuk el Szklenó, majd Vinnye fürdöcskéket és áttörünk a kráter- gyürün. A Rovistye szikláit megkerülve Újbányára szaladunk. Régi bányaváros; fellendülése, majd lehanyatlása szorosan összefüggött fémbánva- ipárának tempójával. A szabad királyi bányaváros, a Bars címerén is látható három „regi a. civil a s" egyike azonban ® múlt század második felében beszüntette az üzemet s most egyedül a „Hím m ekei eh "-on levő nagy malomköporfirbányáktól várhatja föllendülését. Jobbra újabb pompás vár szerű kastély: Garajnrszemtbenedek, a híres szentbe tied oki ap-átság székhelye, melyet még 1075-ben Géza 'király alapított. Egy időben ezé az apátságé volt a tiszai halászat is. Hunyady idején, aki a huszitáktól visszafoglalta, erősítették meg várfallal. Az apátsági templom és a monostor vagy öl ven éve leégett,- de stílszerűen restaurálták. Tolmács mellett az úgynevezett „Tót- kaku“ nevű sziklatömbpt áttörve kiérünk a lévai síkságra. A Garam elhagyta a he- gyelset. * A „Tótkapu" alatt húzódik a magyar- szlovák nyelvhatár. Tolmács még szlovák, Marosfalva, Mohi, Kálna már magyarok. Nézem, nézem a falukat és (keresem a ^nyelvhátért". Kissé tulgyakran emlegetett mó ez. Nagyon szépen hangzik, valami érdekes, eredeti és biztos ne van, mint például annak, hogy várerőrlitményöv, iködpad, elegy ujlás. De ezekkel is úgy jártam, hogy mikor kerestem, alig találtam meg őket, se előgyujtáskor az előgyújtási, se köd-bejutáskor a 'ködpadot, se vá ['területen az Övét nem láttáim még. Csodálatos, hogy a soffőrök, pilóták és katonák s a többi hasonló antlköltöi lények milyen pompás, a fantáziára dolgozó szavakat tudnak kitalálni, sőt még a politikusok is ilyen képzetetcsiklandó fogalmakkal operálnak. Nem vitatom, hogy teljes igaza volt-e annak, aki először kimondotta, hogy rosszat tett az emberiségnek, aki a barlangja előtt először húzta meg a határt, de azt biztosan érzem, hogy a pokolba kívánom azt, aki először kitalálta a nyelvhatár fogalmát, mert ezzel a kitalálással rontotta el az a beteg- fejű egész Közé péti rop a életét. Tessék? Hogy „demokrácia"? Igen, igen, még nem tudom egész pontosan megmondani, de azt hiszem, hogy itt megint a mai élet egyik legnagyobb ámításával állunk szemben. Kétségtelen tudniillik, hogy a vicinális nem alkalmas arrat, hogy az ember rendbeszedje rajba az eszét, mikor azt a keveset is fcirázza, ami esetleg benne van, de az is kétségtelen, hogy itt valami nagyon nagy baj van, amit az orvosok sem mernek bevallani. Az orvos bevágott a saját kezébe és most már nem a beteget félti, de magát. Nem az elvről van már szó, csak a veszett fejsze nyeléről: menteni, ami még menthető. S azt hiszem, jól tévedek akkor, mikor azt hiszem, hogy ma épp azok az előkelő, soviniszta politikusok, akik mindenüket a -demokráciának" köszönhetik öt évet adnának arz életükből ha ezt a demokráciát valahogy ész rév éli énül kidobhatnák a hajójukból... Mintha már próbálkoztak is volna ilyesmivel,,, dehát az a nagy demokratikus elv, no meg miegymás, nem engedte. Van is benne valami. Már az ő szempontjukból!... zen fekvő, hogy egyelőre magáévá tette határozatlan körvonalozásu, de biztos irányú vágyainak kimondására ezt a fogalmat. Persze egy szentté vált átértékelésben. Hisz, kérem, ez gyakran előfordul: „kenyeret", ki gondol akkor arra hogy csak kenyér kell a népnek: kenyeret az elbocsátott tisztviselőknek? de mennyivel többet: mindent: a fiaiknak még külföldi főiskoláztatást is! A katonákat is előbb szalutálni tanítják, csak szalutálni és állni. . * A fiatalságról még csak annyit, hogy — én nem is tudom pontosan, mi: tán a korszellem, tán őse rkészm ültjük, de valami egész határozottan — épp a demokrácia egyik igen rossz velejáróját: az egyéni szabadversenytórtetósrt erősen lediegradálta előttük. Egyéni érvényesülés ráblzcnyitása valakire ezek közt szinte erkölcsi halált je- lent, ha ez a többi'rovására történik, míg a® előző liberális és gyakorlati demokráciát épp az jellemezte, hogy az egyéni „aimbk ciókra" apelláltak és az egyén joga túlontúl is biztosítva volt. Paradoxon, hogy a kollektív érzés és a! demokrácia a mai fiatalságban igy nyilvánul meg? Majd megoldódik. A dió is zöldnek látszik, amig meg nem érik. * Már rengő búzatáblák és szaladó rozs-i földek közt kanyarodunk Lévára. A szép sző: a nyelvhatár, szemmel nem látható. A mi életűnkbe bedobott kő, aimí •sebzett és talán még sebezni is fog. Majd! jön egy élet, jobb, szebb és erősebb, ami be* gyógyítja a sebet, mint ahogy begyógyult a vallásháború is. Az uj ember rá fog jönni1 arra, hogy az embernek nem az ember eb len kell harcolnia, de közös ellensége: a® erőszakos Természet és a sunyi Halál ellem A vonat zökken. Bemegyünk Lévára. Győry Dezső. A demokrácia gyakorlati formája lehet, hogy sokszor jó valami, de sokszor rossz valami. Még a moszkvaiak is nagyon haragszanak rája. Ez azonban nem akadályoz abban, hogy én is ne gondolkozzam róla. Persze, most a szemembe lehet vágni, hogy: Hát akkor mit prédikál a magyar fiatalság annyit az ,uj magyar demokráciáról?' Hát kérem szeretettel, ez megint egészen más. Az uj magyar fiatalság ma még leginkább fiatalokból áll. Ezek a fiatalok pedig még — nem politizálnak. Ami itt azt jelenti, hogy nem a gyakorlat terén élnek és mozognak, mikor demokráciáról szólnak. Ez a demokrácia náluk sokkal, de sokkal többet jelent, mint minden eddigi demokrácia együttvéve. Náluk ez körülbelül annyit jelent, mint. amit Petőfi éknek a „szabadság" jelentett, ami természetesen többet jelentett, mint hogy egyszerűen megverjük a Habsburgokat és akkor minden rendben lesz, mindenki ehet-ühat és a mennyországba kerül. Ez nem program: ez több: hit egy uj élet s annak uj, jobb formái felé. Ez nem program: ez iránya a hitnek. Ks mint ilyen, jó. Hogy mi lesz vele később? Majd máskor. A fiatalságunk népi megújhodást akar, ké~ Á zürichi vizsgálóbíró harmadik emeíeíi szobájából leugrott és holtan terülteí egy csehszlovákká ügyvéd Ügyiele pénzét a zürichi tőzsdén eljátszotta és emiatt kerüli a bíróság elé Zürich, június 30. A zürichi törvényszék vizsgálóbírójának szobájában tegnap délelőtt megrendítő tragédia folyt le. A vizsgálóbíró épen kihallgatott egy letartóztatásban levő külföldi ügyvédet, aki ellen sikkasztás miatt tettek feljelentést, amikor a vizsgálati fogoly egy észrevétlen pillanatban a nyitott ablakhoz rohant és mielőtt ebben megakadályozhatták volna, leugrott a harmadik emeletről az utcára, ahol összetört tagokkal, holtan terült el. Az öngyilkosságot elkövetett ügyvéd Moskovits Mór dr. 47 éves csehszlovákiai ügyvéddel azonos, akit 300.000 frank elsikkasztása miatt jelentettek fel. Moskovits dr. még 1922-ben Parisban egy nyolcvanéves siketnéma festőművésztől megbízást kapott, hogy vegyen át a festőművész Lausanneban elhunyt- nővérének örökségéből 578.000 frankot. Az ügyvéd el is járt az örökösödési ügyben, azonban ügy-* felének csak részletekben fizetett, mikor pedig ez meghalt, az összeg nagy részét, 300.000 frankot, visszatartotta. A festőművész örökösei elszámolásra szólították fel az ügyvédet* aki erre hamisított nyugtákkal akarta igazolni, hogy az öreg festőművésznek már mindent kifizetett. Az örökösök erre megtették a feljelentést, amelynek alapján a sikkasztó csehszlovákiai ügyvédet Zürichben letartóztatták. Megmoto- zásakor mindössze 27 centimet találtak zsebében és lakásán fém találtak semmi pénzt Bevallotta, hogy az egész 800.000 frankot a zürichi tőzsdén elvesztette, sőt még 50.G00 frank adósságot is csinált, mert tőzsdeszenvedélyét nem tudta leküzdeni. , le! a -va&iestü és porcelláncsonfu gépember celluloid-hangszallagakon beszél — WewsSey mérnök tökéletesítette icsmlúsztikus találmányét — Prága, junius 30. Néhány hónappal ezelőtt beszámoltunk Roy A. Wensley amerikai mérnök szenzációs találmányáról, a beszélő gépemberről, amely a Televox névre hallgat. Mikor Televox néhány hónappal ezelőtt először lépett a nyilvánosság elé, még csak gyermekcipőit faposta, mert egész lénye nem volt egyéb egy köteg vákuumcsőnél s elektromos vezetékek halmazánál. Ugyan néhány szót ki tudott ejteni villanyos vasaj- kain, azonban a legkisebb igényt sem támasztotta az irányban, hogy oktalan gügyögésnek beillő szavait meg is értsék. Alkotója most, amint amerikai lapokban olvassuk, nagy mértékben tökéletesítette, ameny- nyiben nem csak külsejében tette az eleven hus- vér emberhez hasonlatossá, hanem lehetővé fette számára, hogy beszélni s társalogni tudjon magasabbrendü embertársaival. Televoxnak, amely—■ vagy aki — mégiscsak egy rézerekből s porcel- láncsontokbóí álló mechanikus organizmus, feltalálója jóvoltából most már celluloidból készült légcsője, gégéje, szájpadlása és hangszalagjai is vannak. Hogy azonban Televox gagyogása érthetőbbé váljék, beszélő filmtekercset építettek be szájába, amely lehetővé teszi bizonyos mondatok megismétlését. Televox szóbősége s társalgási témái természetesen egyelőre igen szűk körre korlátozódtak, annyi előnye azonban mégis van az emberekkel szemben, hogy minden előzetes nyelvtanulás nélkül bármely létező nyelven hozzáintézett kérdésre ugyanilyen nyelvű választ tnd adni. Ha ura és parancsoltja, Wensley mérnök, közönséges telefonon őt bárhonnan felhívja, Televox angol nyelven, öblös hangon válaszol s jelenti, hogy kicsoda s hogy [nunlrára kész. Amikor ugyanis Televox meghallja a telefon- csöngetést, a bennelévő beszélő filmtekercs megindul. a megfelelő mondatok elhangzanak s Tele- vox beszél... Televox ura parancsára fel tudja gyújtani a villanyt vagy el tudja oltani, vadász- kürtbe fuj vagy felemeli nehéz vaskarjait. De ő maga is fel tudja hivni telefonon Wensley mérnököt s már olyan fejlett képességekkel bir, hogy körülményes mechanizmusa utján magától tud jelenteni egy géphibát vagy ha a kazánt tuüütötfék. Roy Wensley meg van győződve, hogy gépembere még nemsejtett fejlődési lehetőségek előtt áll. Találmányáról egyébként még csak igen keveset árult el, inkább csak a gépember bemutatásával produkálta magát és sikerült is egész Amerika hangos csodálkozását kivívnia. — ösaliásisal vádolja a pátnisti álitaimiügyész B'lu- ituenstein bankárt. Párisiből jelenítik: Bkiimennsíeiín bankár bűnügyében az ©lőzeiten wjsgákitot befe- jeatiék és az iratakat a vizsgálóbíró a napokban küidite át az ádlamügtfésaBégraek. Az ügyészség ve-* zeitőije az inaitok áltamnlmlámyozáisa után úgy nyilatkozott, hegy a bankár és társai ellen nem okira libám is ifós, hanem csalás miatt e-mdaek váciul. ll?
