Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-10 / 132. (1759.) szám

WB8 janim ÍO, vasárnap. ^míkiMag^arhirlap 7 Az uj párisi kamara háromszáz fiatal képviselője „realista" forradalmat készít elő a Patais Bourbonban Európa legfiatalosabb parlamentje — Az uj emberek megválasztásának következményei — Gambetta és Waldeck-Rousseau pártjai ellen — A poincaréista centrumpárt megalakí­tásának kísérlete — A francia belpolitika uj perspektívái — Az „erősu parlament és Poincaré fiatat feheteingesei — Désintéréssement a középeurópai ügyekben Párig, junius eleje. 'Amikor két évvel ezelőtt, a frankpánik ide én, Herriot egynapos kormánya ntán Poincarv neg tudta alakítani a francia nemzeti koncentrá oiió kormányát, Páris és a világ a „nagy és erős' rancia kabinetről beszélt, amely tömöríteni tudtí t< ,z ország összes számottevő államférfiait, a lég óbb erőket, amelyeket a nemzet veszedelem nap aiban felsorakoztathatott. Poincaré és Herriot i iarraut és Tardieu találkoztak a bársonyszéke :en, s a koncentráció akarása, ami Franciaország , an nem frázis, hanem jelentős nemzeti erény é* ehetség, tényleg csodálatos eredményekkel járt íz uj kormány legyőzte az inflációt, amelynek ha- álmadarai már ott lebegtek a Palais Bourbon fe- ett. E politikai műalkotás érdeme elvitathatat- anul Poincaré nevéhez fűződik. Talán a parlamentarizmus történetének log- virtuózabb fejezete, amit ez az ember végzett, hiszen a jobboldal leadorja az 1924-i kama­ra baloldali többségét tudta engedelmes esz­közévé tenni, azt a többséget, amely semmit sem gyűlölt jobban, mint miniszterelnökének hajlithatatlan jobboldaliságát. i nagy kormány beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. De minden francia polgár, aki szivén vi- elte hazájának a sorsát, még egyet kívánt: vajha nagy kormány megtalálná nagy parlamentjét is, :ogy munkáját ne zavarja feleslegesen az alkal­matlan eszközzel való operálás gondja. Nos, az .prilis 22-i és 29-i választások valóra váltották e eményt: Franciaország nagy és erős parlamentet ka­pott, olyat, amelyben a kormány mögött csak­nem négyszázötven munkára kész, többnyire fiatal és lelkes, poincaréista képviselő áll. I harmadik köztársaság tizennegyedik parlament- e tegnap tartotta meg első ülését. Egész Európa zempontjából fontos ennek az uj francia parla- nentnek belső struktúráját megismerni, mert ninden, ami a kontinensen az eljövendő négy év­ien történik és ahogy történik, összeköttetésben og állani a francia parlament lélektanával. Őtrfén százalék uj ember Az uj francia parlament politikai arculatát közvetlenül az uj választások után senki sem lát­hatta. A pártokba, illetve a szükebb keretet je­lentő politikai csoportokba való iratkozás május folyamán történt meg s így végleges képet csak most lehet rajzolni. De nem ez a fontos. Ami lé­nyeges, az ennek az uj kamarának tagadhatatlan belső dinamikája, melyet két jelentős belső krité­rium határoz meg. Először, hogy a parlamentnek csaknem ötven százaléka uj ember, másodszor, hogy a képvi­selők szivvel-lélekkel egy Franciaországban eddig még kevéssé hangoztatott politikai jel­szóra esküsznek: a realizmusra. Erős, jelentős, fontos és érdekes parlamentté ez feszi az uj francia kamarát. Soha még Párisban elő nem fordult, hogy eny- nyi uj ember került a Palais Bourbonba. Most 612 képviselő között 340 olyan van, aki nem szerepelt az előbbi szesszióban és 255 olyan, aki még egy­általán nem volt képviselő. Ez utóbbiak nagy ré­sze fiatalember és volt frontharcos, (van közöttük néhány 25—26 éves gyerekember és sok háborús rokkant, vakok, bénák, kezetlenek). Ha az uj kép­viselők foglalkozási ágait vesszük szemügyre, csodálkozva állapíthatjuk meg, hogy míg a régi képviselők között túlteng az ügyvéd, a tanár és az újságíró, az uj képviselők között egyre több az orvos, a mérnök, a kereskedő, az iparos és a hi­vatalnok, még altkor is, ha a szocialista és a kom­munista pártot, az egyetlen ellenzéket, nem vesz- sziik figyelembe és pusztán a számításba jövő poincaréista többséggé maradunk. Az úgynevezett reális foglalkozások előtér­benyomulása nem maradhat hatás nélkül: a jogászi politika háttérbe fog szorulni, sőt a külpolitika is, s a diszkussziók előterébe az ország materiális újjáépítésének problémája kerül. A fiatalemberekben sok a lendület, az ambíció, a naivitás és az optimizmus is, mert nem ismerik a parlamentek kulisszamögötti agyafúrt gépezetét, a fejük tele van tervekkel, s ha senki más, leg­alább ők maguk koomlyan gondolják ígéreteiket, amelyekről a választási gyűléseken beszéltek vá­lasztóiknak. 4 Az egységes centrumpárt kialakulása felé A fiatalemberek parlamentje realista. A fran­cia politikai élet ma ettől a szótól hangos. A „Revue des Yivants" a napokban bankettet ren­dezett a kamara embereinek a tiszteletére és az estélyen sok olyan nyilatkozat hangzott el, amely, ha komolyan gondolták, megerősíteni látszik az uj, erős parlamentről alkotott véleményeket. * A fiatalok kijelentették, hogy emberekkel és suvakkal nem fognak törődni, esak té- ji nyekkel. Mindenekelőtt & gazdasági stabili­zációt tartják fontosnak és a gloire hagyomá­nyos körülhizelgését egyelőre ad acta teszik. Fegyelmezetten ragaszkodni fognak Poincaré- hoz, akit szeretnek és aki ismételten bebizo­nyította, hogy az ország vezetésére egyedül ő alkalmas. Szórakétákkal sohasem fogják el­homályosítani akarni a nap békés és melegítő fényét, de dolgozni akarnak Poincaré napfé­nyében, nem uj ideákat adni, hanem régi jó terveket realizálni. Mintha valami fascista fuvalom vonult volna vé­gig a „Revue des Vivanst** lakomáján, nem az olasz fascizmus fuvalma, hanem egy panamenta- rizá-lt. önkéntes és a francia természethez hozzá- idomitott fasció>, ugyanakokkal az elvekkel el­látva, mint az olasz: fegyelmet, erőt, munkát, nemzeti öntudatot, rendet hirdetve, de nem ab­szolút hatalom eszközével operálva, hanem a par­lamentarizmus raisonjával és az értelem önkéntes belátásaival. Az intenciók jók, de a tervek megvalósítása sok komoly akadályba ütközik. A fiatal képviselők érezték, amig a francia kamara a mostani hely­zethez hasonlóan szétforgácsolt, realizáló munká­ról és parlamenti ravaszkodások leépítéséről ezó sem lehet. Az első feladat tehát egy egységes és mérsé­kelt központi kormánypárt megalakítása lenne. Nyomban a választások után a fiatal képviselők — a vak Scapini, Fels, Petche, Cels és Donnáim vezetésével — hozzáláttak a poincaréista centrum­pártnak megszervezéséhez. A terv világos: kikü­szöbölni a szétforgácsolódásból eredő és rengeteg energiát fecsérlő parlamenti imbrogliókat é» a kamara akcióképessógét száz százalékra emelni. Ha ez a centrumpárt létrejön, ez lett volna a francia parlament legjelentősebb pártalakitási tette Gambetta és Waldeck-Rousseau ideje éta. De a centrumot egyelőre nem sikerült megalkotni. Mindenki elismerte, hogy szükség van rá. Min­denki hangoztatta, hogy véget kell vetni a pártok végzetes szétfő rgácsoLódásának. Ha az egypárt- rendszert, amellyel Mussolini kísérletezik annyi sikerrel Olaszországban, nem lehet bevezetni, leg­alább az angol—amerikai kétpártrendszer felé kell törekedni, ami a kormányzást mentesíteni tudná a parlamenti számadások terhétől. Lám, a francia ellenzék már eljutott a központi sűrűsö­désig: amennyiben az unifikált szocialisták dön­tő szerepet játszanak benne: A kormánypártnak is el kellene kezdeni a kristályosodást, s tengelyként igen alkalmas­nak kínálkozik a tervezett centrum. Egyszer már történt kísérlet a kétpártrendszer be­vezetésére, amikor a „Cartel des gauches“ és a „Bloc National'* antagonizmusa jelentette a po­litikai életet Párisban, de ez a két nagy csoport tulheterogén elemeket egyesített és eleve bukás­ra volt kárhoztatva. Most ebben a fiatal és poin­caréista parlamentben, ahol erő és realitás a' jel­szó, mert a nézetek divergenciája csökkent, s ahol Poincaré neve igen alkalmas fókuszpontnak, ked­vező alkalom kínálkozik a differenciálódás meg­szüntetésére és a tömörülés megkezdésére. A fiatalok akarták, de a terv egyelőre mégis megbukott. Mi buktatta meg? Azt mondják, az öregek hiúsága. Ebből a többnyire délvidéki elemekből álló. átér­tékelő reformokat, egyenlőséget, bunnaimtást, pro­gresszív radikalizmust hirdető pártból indult út­nak Dou-mergue, Caillaux, Malvy, Herriot és Per- diinaud Bouisson. A másik nagy tömörülés a hajdani Alliance Dérrroeratique-ból k(építkezett, amelyet Wal- dook-Rousseau alapi tett a hazafias kispolgár­ság száiiniára, Paul Deschanol fejlesztett lei és Raymotad Poincaré tett naggyá. Virágzását az 1919-es kamarában érte el, amikor í- 164 taggal (és Marin 185 képviselőjével összhang- z bán) Bloc National néven párt abszolutisztikus mó- i- dón uralkodott a nemzeten. Ez a jobboldali kom- ;- plexiim idők folyamán alig-alig összefüggő laza [- csoportokra bomlott, amelyek között a lég Bén ye- t, gesebbek a baloldali demokraták, a független bal- i- oldaliak és a baloldali köztársaságiak csoportja. ■- '(Ismétlem, ezek az elnevezések korántsem jeten- s temek politikai baloldaliségot e csak elnevezések.) A hajdani Alliance csakhamar két je/lemtös a fattyúhajtást eresztett, amelyek már nem is ne- i vezhötők csoportoknak a laza szövésű párt ke­belén belül, hanem külön pártoknak: az egyik Louis Marin pántja volt, az All/ancetól jciib- 5 oldalit lévő Union répubfeaLroo démocuiatique, amely a jelenlegi törvényhozásban 116 képvi­selővel rendelkezik, s \ másik Laurent cso­portja, a mai demokrata pórt. < Mindez csak az alapvető differenciálódás. A i valóságban a bomlás még nagyobb és egyre tart. • 'Az említett csoportokon kiivüíl a ház közepe .felié - számos imás kaiméleonszerü, p'iliamgőélet ü és mi- ? imózatermészetű apró csoport — fleötuait, séd non J miergitur. Nemcsak az Alliance bomlott tdz-bizen­• két csoportra, hanem a nagy radikális pért is, s a köztársasági, szocialisták éppiugy diis&zjidieusei a •radikálisoknak, minit a fönt említettek a nagy Al- dianoe-nak. A fiatalok nyugtalansága A fiatalok riadtan állnak az egyre jobban fe­nyegető szétfőrgácsolódás látványa előtt és kct- ■ Bégtoeesetten kívánják a koncentrációt. Nem akar- 1 jók bántani Gambetta és Waldeck -Rousseau párt- . struktúráit, de a kettő között a disszidens kis cso- . .portokat egy uj, harmadik közösségbe kívánják ( vonni. Maradjon baloldalt a szocialista párt és a ra­dikálisok kartellhü része, jobboldalit Marín reakciósai és a hajdani Alliance jobboQdali szárnya, miig a középső forrongó és elhelyez­kedésit találni nem tudó massza tömörüljön Poincaré vezetése alatt centrum néven uj egységbe. A terv kivitele nem sikerült, de az eszme latens s komoly tehetőséged, vannak a mai „realista** fia­tal parlamentben. Ha a francia centrum megszüle­tik és a csoportaJaMtgatás mániája megszűnik, ez lenne a harmadik köztársaság parlamenti politiká­jának legnagyobb eredménye és a nemes veretű nyugati parlamentarizmus legszebb diadala — önmagán. Volt valami megnyugtató ebben a rövid é« szenv­telen, szabályos ce sima megnyitó ülésben: mun­kakedv és összhang. Az uj ház lég rokonszenvesebb alakja Scapini, a vak képviselő, a fiatalember és a hős. akinek a két szemét húszéves korában kilőtték Artois mel­lett s egyszer úgy kellett őt előkaparná a halál­gödörből, de akii soha neon látott energiával any- nyira vitte, hogy ügyvéd, publicista, képviselő tett, aktív munkás ember, aki most éppúgy lapozgathat —ujjaival — feljegyzésed között, mint társai. Ez a vak Scapini a francia koncentráció és energia mintaképe, nem hiába Korzikáról való. mint Napóleon. .Amikor fönt, a padok mögött, belépett a terembe, a parlament percekig tapsolt, mintha önmagának a tüzet, a saját törhetetlen energia ka rását, a bi­zonytalanság és a sötétség megvetését ünnepelte ix) ina. 1919 az ünneplés parlamentje volt, 1924 a gyű­löleté. A két francia véglet kitombolta magát, föl­vonulhat a francia erény. A fiatalok park inon tje a munka erős parlamentje akar lenni. Csak belpolitika ! A fiatalok egyelőre még nem győztek és min­den a régiben maradt. A kedvező előjelek ellenére uj harc, uj szét húzás kezdődik? Lehet, de egyrészt a belpolitikai problémák megoldásának szükséges­sége és a nép türelmetlensége, másrészt a kamara fiatalos lelkesedése és a Poincarét körülvevő n.ngy tisztelet, nem ezt a véleményt látszik igazolni. A miniszterelnök — akinek parlamenti módszere, személyi súlya és biztos többsége, összes emberi és áilamflérfiuii tulajdonságai oly meglepően hason­lítanak Bethlen gróf eszközeihez — biztos eréilycl őrködik erős parlamentje fölött és realitásokat — kedvenc ételt — ad neki enni. Mindenekelőtt meg kell szavazni a végtelenül komplikált fölépitósü francia költségvetésit, majd fontolóra kell venni a szociális biztosités kérdését. Az ogységes iskola törvényjnvada/ta. amely az elmúlt szesszióban annyi port vert. föl, egyelőre eliteanletleltfcnek látszik, de helyette nemsokára megkezdődik az Oífieiol-ben a sta­bilizációra vonatkozó keserves pénzügyi ren­deletiek közlése, ami anyagi kottizckvctnciálivlal óriási megrázkódtatávclkat fog okozni a nem­zetben. Hiába, ezt a keserű pilülát le kéül nyelni. Poincaré nagy föl készültséggel indul a nehéz harcba, hogy a háboruelőtti, „douoe pays de Francé** keltemét visszavarázsolja, — tűzön, vizen keresztül. De szükség van arra, hogy az Úristen — mint a né­met közmondás mondja — megint Franciaországba költözzék. A nagy kabinet teljes. Legaljábban a munkaügyi tárcát Loneheur kapta meg, az az egyetlen nagy szaikömíber- politikus, áld még hiányzott a niintakortmányból. A kamara elnöki székiébe pedig a világ legtöké­letesebb házeinöfce, a „grand techniliien** Fendi- nand BoaiÍB6on kerül. Tagadhatatlan, a hajó kor­mányánál az ország legjobbjai állnak, a matrózok csapata pedig friss, fiatal és munkára vágaté. Nincs mitől félni, mondják a párisiak, Franciaország ha­jója nyugodtan evezhet Európa hullámzó tengerén. Külpolitikai désintéréssement De mi van ezzel a tengerrel és a külpolitiká­val? A belső problémák, a fáradt francia nép csön­des kiivámEága: az olcsó és a rendezett élet, pilla­natnyilag fontosabbak a külső problémáiknál. Kívül nincs veszedelem. Bríand nyugodtan lus­tálkodhat, a nagy mü ináT magáitól forog, az alkotó pihen és egy-cgy foggantyu megraga­dása, egy-egy gomb megnyomása elég az üzeim- bantartáshoz. Briamdban megbízik az ország — elsősorban maga (Poincaré — és a nép boldog, hogy végre önönma­gára gondolhat. A német—francia közeledés a dol­gok természetes rendjévé vált és szoiiddá, amelyet miég oly sajnálatos epizódok sem tudnak megza- yami, mint a hamburgi titokzatos gázrobbanás egy­részt és az elzászi pőrben hozott furcsa Ítélet más­részt. A „mauvaise volonté** legendája halott: Franciaország csaknem megbízik Németországban. Az uj parlamentben Marin csoportjának szélső­séges elemein kívül senki sincs, aki ne a locar- nói politikát támogatná. Mindez jelentős változást okoz é6 nagy föllélegzést. A németországi baloldal győzelme igen megnyugta­tóan hatott Párásban, mert megerősítette azt a vé­leményt, hogy Berlintől pillanatnyilag nem kell félni és hozzá szabad fogná a belső bajok megol­dásához. A német—francia feszültség komoly enyhülése és a belső problémákkal való elfoglaltság érdekes következményekkel jár Franciaország középeurópai politikájában. Az uj parlament désintereseement-t jelent he Körépeurópávai szemben. A Duna-medencéje lassan-lassan elfoglalja azt a helyet, amelyet a háború előtt töltött be: a parlament nem törő­dik vele, hiszen az ottani szövetségesek a né­met—francia enyhülés következtében elvesztet­ték eminens fontoisságukat. Az összetartás csökkenésének jelei? Nos, legutol­jára Franciaország Genfbem nem védte oly tüzesen Tituleecut, mint eddig és Benes, a prágai szeizmo­gráf, kitűnő ösztönének engedelmeskedve, Berlinbe utazott orientációt keresni. S most méginkább ágy lesz, Franciaország nem ér rá Középeurópával tö­rődni, ami többé nem is érdeke. A fiatalemberek párisi parlamentjét hidegen hagyja elődjeinek raJlalt kötelezettségei s más­ra nem gondol csak ocrszágáank Restaurálására. A. közJépeurópai nemzetek lassan-lassan elvesztik íáboros gyámjaikat, természetes helyzetbe kerül­lek és őnönéletképességükre maradnak utalja. En- télfogva most fog eldőlni, ki az igazi legény a du- ísá csárdában, — Szvatkó Pál dr. y A trancm kamara eddigi struktúrája A baj ott kezdődött, hogy a fiatalok lenézték és megelőzni akarták az öregeket, amennyiben teljesen a saját szakálükra dolgoztak, összejöve­telt tartottak, s kezdetben a régi politikusoknak egyetlen vezető helyet sem kínáltak föl. A következmény természetesen az lett, hogy a régi politikusok szkeptikusan mosolyogva távol maradtak és nem voltak hajlandók le­bontani az eddigi pártkereteket Tudni kell, hogy a francia parlament struktúrája igen flexibilis és individuális alapokra van he­lyezve. A választásokon a képviselőjelölt elsősor­ban személyével vonz, nem pártjával, s az agitá- ciók folyamán mindössze hozzávetőleges pártpro­gramot ad, mig végleges politikai elhelyezkedése, a megfelelő pártcsoportok kikeresése, csak a vá­lasztások ntán történik meg. A. firaucáa szocáaliötáktól eltekintve (akikből' a kommunisták az 1920-áM toursd kongresszuson ki­váltak), a francia polgári pártok két alapvető cso­portra oszlanak. Az egyik a balloddaiH csojpomt: a reuliikállis és radikális szocialista pánt (a szocialista szó hovatovább minden francia párt- elnevezésben bent les:s, minit a „baloldali** és a demokrata** szavak már régen benn vannak, anélkül, hogy a mi értelmünkben vett. politikai baloldaliságot, vagy szocializmust jelentemének), amely 1869-ben született meg és Gambetta pro­gramjára támaezifcodlfc. A Drevfus-pör idején nőtt naggyá, Emilé Oombes-ezel. Guévy-vel, Jules Si- monmai, § 1906-lbiB 2SU. képviselővel reodelikeaetit, Az uj parlament megnyitásának rendkivülisége Az előjelek biztatók: Franciaország miég soha oly egységes szessziómegnyitást nem látott, mint a tegnapi volt. Hatszázfáz képviselő — köztük há­romszáz uj és fiatal — valóban harmonikus nyu­galommal ült helyén Sibille, a korelnök beszéde alatt. Milyen más képet nyújtott 1919-ben a Bloc National parlamentje, amely hangos és exaÍtélt semmittevésével pusztán a nagy vérontás ünnep­lésére gyűlt össze, milyen más mentalitást imau- gurált 1924-ben a kartell parlamentje, amely a haragot, a szociális ingerültséget és minden meg­lévőnek zajos lerombolását tűzte napirendjére! 1919-ben a képviselők egy emberi jöttek rakotn ünnepelni: Poinoarét, 1924-ben egy emberi jöttek becsmérelni és gyűlölni: Poinearét, 1928-ban egy emíbert jöttek szeretni, szolgálni és sejteni: Poincarét. Amikor tegnap a miniszterelnök belépett a Palais Bourbon termébe, a fiatalok parlamentje olyan arányú óváriéban részesítette, mint Mussolinit szokták fékétedngeeei és a volt frontharcosok, meg a fiatalok tekintete oly mohó lelkesedéssel tapadt alakijára, mint a Grande Araiée gyermekkatonái- nak tekintete tapadhatott a bálványozás zenitjén álló Napóleonra. Látszott: ez az ember a kezében tartja a par­lament pompás, fiatal anyagát s a nemzet kép­viselői akár a halálig, akár a stabilizációig követni fogják őt. Ezen az első ülésen nagy beszéd, szóvirág nem hallatszott, — mily szokatlan jelenség az eszme- rifcomyák legnagyobb kaszkádjában, a francia parlamentben ! A képviselők láz és mámor nélkül ültek he­lyeiken, hacsak nem türelmetlenül, s a oseend- 1 ben mindössze néha haPafszOtt egy-egy felkiál- i tás: ^bizottságokat, bizottságokat, dolgosai j-----------------akarunk!/5 -- j.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom