Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-06 / 129. (1756.) szám

2 Jt sáros! evangélikus esperesség is kívánja a magyar egyházmegye felállítását Felügyelő- és esperesválasztás a sárosi egy­házmegye eperjesi közgyűlésén Eperjes, junius 5. A napokban tartotta a só- rosi ev. esperesség évi közgyűlését Halmi Aladár esperes és Flórián Károly dr. felügyelő elnökle­te alatt. A szokásos gyámintézeti istentiszletete- ken magyar nyelven Marencsin Zoltán, komlós- kereszteni lelkész, egyházi iró, szlovákul pedig Hajsó Gusztáv, abosi lelkész prédikált. A szava­zatbontó bizottság bejelentette, hogy az esperesség egyházközségei felügyelőnek Flórián Károly dr.-t, másodfeliigyelőnek Gal- lay Vladimír dr.-t választották meg a követ­kező ötévi ciklnsra. Az esperesi tisztségnél pótválasztás lesz Halmi Aladár és Hajdú Gyula között, az alesperesség be­töltésénél pedig Hajdú Gyula és Pogány Gusztáv között. Az esperesség többi tisztségeit a közgyűlés közfelkiáltással a következőleg töltötte be: A presbitérium tagjai Pogány Gusztáv és Fábry Vik­tor lelkészek, Gallay Vladimír dr. és Tbomka Lajos világiak, Patkó Mihály tanító, világi fő­jegyző Víest Rudolf, világi jegyző Ruman Kornél, egyházi főjegyző Bartho András, egyházi jegyző Pogány Gusztáv, levéltáros Hajdú Gyula, ügyész Weiszer Emil dr., pénztáros Baloghy Farkas, el­lenőr Melicsko János, esperesség! egyesbiró Körtvélyessy Dezső dr., az esperességi törvényszék elnökei Halmi Aladár és Flórián Károly dr., tör­vényszéki bírák Hajdú Gyula, Hlavács Milán, Fábry Viktor lelkészek, Tbomka Lajos, Toperczer Géza dr., Kocsvara István dr. világiak, törvény- széki jegyző Pafkó Mihály, az esperességi gyám­intézet elnökei Galló Pál és Martincsek Márton, pénztárosa Fuchs András, jegyzője Dzurik Gyula. Iskolalátogató dékánok a felsőtarcai kerületben Martincsek Márton kisszebeni, az alsdtarcai kerü­letben Fuchs András sárosófalvi és a tapolvi ke­rületben Bartho András girálti lelkész. A julius hó 25-én Liptószentmiklóson meg­tartandó egyházkerületi közgyűlésre az esperesség Gallay Vladimír dr. és Toperczer Géza dr. vi­lágiakat, valamint Berg Géza bárt!ai és Balogby Farkas budaméri lelkészt küldte ki rendes ta- , gokul. Póttagok: Weiszer Emil dr. és Thomka ' Lajos, illetve Hlavács Milán és Hajdú Gyula. A közgyűlésen nagyobb vitát váltott ki az eperjesi, kisszebeni és bártfai magyar—német egyházközségek azon határozata, mellyel kimon- ( dották, hogy , kívánják a magyar esperesség felállítását, { hogy annak megszervezése ntán ahhoz csatia- j kozhassanak. Az esperességi presbitérium e g határozatoknak az egyházkerülethez pártoló- { lag való felterjesztését javasolta, s ezzel szemben Gallay Vladimír dr. ellenindit- \ ványt terjesztett elő azzal a megokolással, hogy f az egyházközségek határozataiból nem tűnik ki, s hogy a létesitendő magyar esperesség mely egy- s házközségekből állana. Azt pedig, hogy az espe- f resség netán területileg össze nem függő egyház- 1 községekből álljon, a maga részéről nem helyesel­heti. Toperczer Géza dr. pártoló Galló Pál ellenző felszólalása után az elnökség elrendelte a szavazást, melynek ereményelcéppen a presbitérium javaslatét 20 szavazattal 18 ellenében elfogadták. A közgyűlés tudomásul vette még az esperes be­Páris, junius 5. Poincaré a kamarában és a szenátusban holnap mondja el az uj kor­mány deklarációját, amelyben a francia par­lament tradicionális szokásaihoz híven beható részletességgel ismerteti a kormány egész leül- és belpolitikai programját. A legnagyobb 'érdeklődéssel a kormánynak a valuta stabili­zációja kérdésében elfoglalt álláspontját vár­ják. A küszöbön álló stabilizáció ismételt be­jelentése és az egymást érő cáfolatok arra en­gednek következtetni, hogy a kormány tagjai ebben a kérdésben nem értenek egyet. A kormány kebelében felszínre került nézet- eltérésekről a lapok nyíltan beszámölnak és megírják azt is, hogy Marin nyugdijügyi mi­niszter a frank stabilizáció kérdésében elfog­lalt álláspontjához oly mereven ragaszkodik, hogy el van főkéivé a bizalmi kérdés fölveté­sére is. Prága, junius 5. A képviselőház elnöksé­ge ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, ame­lyen elhatározták, hogy a képviselőház legközelebbi ülései ju­nius 12., 14. és 15-én lesznek. A jövő hét keddjén, junius 12-én tesz foga­dalmat Tóth görögkatolikus lelkész, a meg­gyilkolt Zsalobin agrárpárti képviselő utóda, továbbá Klapka és Vlcsek nemzeti szocialista párti képviselők, akik Stríbrny és Trnobran- sky képviselők mandátumát kapják. A keddi ülés napirendjén szerepel a büntetés elévülé­séről, az ipariörvény módosításáról szóló ja­vaslat, melyeket a szenátus már régebben el­fogadott, továbbá meghosszabbítják e. kény­szermunkatelepek létesítéséről és a köztár­sasági elnök, valamint a kormány bűnvádi felelősségéről szóló törvényjavaslatok tárgya­lásának határidejét. Junius 14-én, csütörtö­hatő évi jelentését, a lelkészi értekezlet és a ta­nítóegyesület közgyűlésének jegyzőkönyvét, vala­mint határozott a bártfai szlovák egyház által be­adott felebbezés ügyében, melynek helyt adott, de egyúttal utasította a bártfai két egyházat, begy közöa jogviszonyaiknak szabályozására záros ha­táridőn belül szabályrendeletet dolgozzanak ki. A lapok ma azt a hint közük, hogy a kor­mány tagjainak egy része a jelen pillanatot nem találja alkalmas­nak stabilizációs manőverre s hogy ezek között van Briand és Kerriot is. A várakozás most minden vonalon Poin­caré felé fordul és ha nem is a véglegesen döntő szót, hanem a stabilizációs kérdés kom­plexumának megnyugtató tisztázását várják a miniszterelnöktől. Poincaré nehéz feladat előtt áll, mert ha hallgat a miniszterek többségére és elhalasztja a stabilizációt, szembetalálja magát Franciaország legte­kintélyesebb pénzügyi köreivel de az ál­lami bank igazgatójával, Morreauval is, aki bejelentette, hogy amennyiben Poincaré kormánya a legrövidebb időn belül nem lát hozzá a frank stabilizálásához, leköszön állá­sáról. kön a képviselőház tárgyalni fogja a háború előtti, nem biztosított adósságokról szóló tör­vényjavaslatot, valamint az öt- és tiz-koronás ezüst pénzérmék ve­réséről szóló törvényjavaslatot. Előkészü­letben van a Kanadával kötött kereske­delmi szerződés, a hadikárosulíak határ- jövetjelmének megállapításáról, valamint a gépek vámkedvezményéről szóld tör­vényjavaslat. A mai elnökségi ülésen Stivin szociálde­mokrata és Slavicsek cseh nemzeti szocialista alelnek kifogást emelt az ellen, hogy a par­lamentet oly hosszú időn át nem hívták egy­be. Malypetr elnök kijelentette, hopy semmi­féle törvényjavaslat nem volt tárgyalásra ké­szen, ennek folytán nem is lehetett a parla­mentet egybehívni. Végül az elnök előter­jesztette, hogy Ríha parlamenti elnökségi fő­A képviselőház SuEfus végéig* a szenátus augusztus közepéig fog ülésezni — A képviselőhöz legkőzeSehOi ülése junius 12-én lesz — A frank stabilizáció kérdésében megingott az uj francia kormány egysége — Nagy érdeklődéssel várják Poincaré nyilatkozatát — 1928 Junius 6, szerdai .. MBHOBHUBHiní titkárt közigazgatási bírósági tanácselnöki/ Mikuska titkárt pedig közigazgatási birós® tanácsossá való kinevezésre terjesztette feli ■ Az elnökség köréből nyert információi' szerint a képviselőház most már folytatólagosául fog ülésezni s a ház munkája valószínű*! lég julius harmadik hetéig fog eltartani Utána a szenátus fogja elintézni mindazo! ú‘ a javaslatokat, amelyeket a képviselőház k í ben letárgyalt, úgyhogy a szenátus cs •. augusztus első felében mehet szabadságra Lengyelország katonai szerződést készül kOtnl Romániával Pdris, junius 5. A Petit Journal jelen hogy (keddre Varsóba várják azt a román k :f tornai bizottságot, amely Lengyelország p Románia közt egy újabb katonai szerződé készít elő. t j A magyar hápnliiliii4' folytatta az öregségi és rokkantsági Savasig tárgyalását Budapest, junius 5. (Budapesti szerke3* tőségünk telefonjelentése.) A képviselőké' mai ülésén az öregségi és rokkantsági javat lat tárgyalását folytatták. Meskó Zoltán szó lalt föl a vitában, aki * f oldani vés osztály meg szervezését és szociális gondozását sürgette. .91 Be kellene sorozni — mondotta — az egy milliónyi földmwesnépet is az öregségi és rokkantsági biztosítás kötelékébe, nemcsak az ipari munkásokatt. A földimivelési osztályt támogató javaslatot sokáig váratnak magukra. Nem min decit látják szívesen azt a mozgalmat, amely a me zőgzadasági munkásoknak is jóléti intézné nyékét akar juttatni. Kéri a földmivelésügy minisztert, hogy ne engedje magát befolyó soltatai, legkevésbé olyanoktól, akik nem tud­ják magukat beleélni a mai világba. Maya- János földmivelésügyi minisztertől függ, hog* lesz-e agrárszocializmus ebben az országban Végül határoztai javslatot terjeszt be, melj szerint a képviselőhöz utasítsa a kormányt, hogy a mezőgazdasági munkásság bál- esftbizbosUása tárgyában egy éven beüli nyújtson be törvényjaváátatot. — A pápa a katolikus diákságémt. Riámábá jelentik: A pápa tegnap fogadta a római katoMctt diákegyesületek küldöttségeit és ezt az alkalma fölhasználta, bogy rámutasson azoikira a sérelmek re, melyek a katolikus diákságot az utóbbi hetek ben érték. A pápa sajnálkozásának 'adott kifej a zést, hogy a diákokkal szemben való ellenségeské dés éppen a diákok katolikus életfelfogása miatt kapott lábra. Borzalmak kastélya — BöNDGYi REGÉNY — Irta: Edgár WaSlace (37) Éppen csak hogy le tudta rántani a ke­zét: mert ahogy a gynjtő a kanóchoz ért, ugyanabban a pillanatban fütyülve csapott be a szobába valami és éles csatbanással vá­gódott bele a szoba faburkolatába. Durranás azonban nem hallatszott, — tehát l'égpisz- tollyal lőttek — és a golyók süvöltözve pat­togtak, hullottak a szobába, mint a zápor­eső, — de a papírhenger már égett, szipor­kázott, vakító lángja kirobbant és nappali fényt árasztott a kertre —- s a tűzköve, mely bíborvörös szikráikat hányva szökkent föl a magasba, mértföldekre látható veit a sötét éjszakában. Futólépések zűrzavaros dobogása baü- latezott a kertben, de mr. Reeder nem mert kinézni az ablakon, bár tudta, hogy a segít­ség már jön. Ám, amikor a rendőrökké! megrakott teherautó robogva nyargalt a kastély elé — a vendégeknek már nyomuk se volt. A szolgákat nem számítva, mindössze ketten voltak csak Larmes Keepen, mikor a rendőrök megkezdték a kastély rendszer és átkutatását. Csak mr. Davei és a buskomor ■mrs. Burton maradtak ott — „Hothling ezre­des" és a tiszteletre méltó „Dean esperes" oly nyomtalanul tűntek el, mintha a föld nyelte volna el őket. Az őriástermetü Bili Gordon vállalóra fogta Davert. — Itt van a Flack-banda főhadiszállása és ezt ön is tudja — kezdte szigorúan. — Figyelmeztetem a saját érdekében, hogy mentse a saját bőrét és tegyen őszinte val­lomást. — nyavalygott mr. Daver: — soha élétem­ben nem is láttam! — Ennél szörnyűbb csa­pás nem ért még, amióta élek! Hát felelős lehetek én a vendégeimért és az ő tetteik­ért? —Ön komoly és logikus ember? Per­sze, hogy az: látom! — Én nem 'tudtam, hogy kik voltak ezek a vendíégek; és hogy­ha valóban Flack cinkosai voltak is: nekem sejtelmem sem volt erről. Tessék, kutassa át a kastélyt a padlástól a pincéig: és vi­gyen azonnal börtönbe, ha a legcsekélyebb gyanús dolgot találja is. Különösen is meg­kérem: nagyon megkérem erre — Hát neim őszinte és becsületes ajánlat ez? — Látom, hogy ön is így gondolkozik, persze! Hiába volt itt minden faggatás: se Da­ver, se mrs. Burton, se a szolgák ,— szóval senkise tudott semmit, amiből meg lehetett volna állapítani az eltűnt vendégek személy­azonosságát. Miss Crewe már hosszabb idő óta minden évben öt-hat hónapot töltött a kastélyban. Si'ltbury rendőrkapitánya pedig, mikor telefonon megkérdezték, hivatalosan igazolta mr. Daver állításait: hogy tudni illik Larmes Keep kastély már huszonöt év óta. az ő tulajdona és hogy mr. Daver kifogásta­lan gentleman, akinek a múltja szeplőtlen. Rendben voltak a telekkönyvi okmányai is: és a hall hatalmas péhzszekrényében őrzött három doboz is tele volt, mindenféle hivata­los aktával, amelyek mind igazolták mr. Da- veT jóhiszemű ártatlanságát. Bili Gordon komolyan tanácskozott mr. Reederrel a hallban, forró feketekávé mel­lett, hajnali bárom órakor.-- Bizonyos — mérgelődött Bili Gor­don —, hogy az a két megszökött gazfickó meg a Crewe leány is beletartoznak Flack John bandájába és valószínűleg ők készítet­ték elő annak az Őrült rablónak a szökését is. De hogy merre és hogyan tűntek el in­nen: azt csak a jó Isten tudja! hat emberem - -m - ói kéi felén, ami óta beaifco­cyodott és mind a hat égre-földre esküdö- zik, hogy egyetlen teremtett lélek se távo­zott a kastélyból. — És Brill se mondott semmit? — kér­dezte mr. Reeder, akinek most hirtelen eszébe jutott az eltűnt detektiv. Brill? — hökkent meg Bili Gordon.- Hiszen ő neki itt kell lennie!... Hát nem ön rendelte az ablaka alá? Mr. Reeder csüggedten hajtotta le a fe­jét. Pár rövid szóval elmondta, hogy mi tör­tént, aztán együtt fölmentek a 7-es számú szobába. A faliszekrényben nem volt a leg­csekélyebb nyom se, amelyből az eltűnt de­tektív hollétére következtethettek volna. Végigkopogtatták a fal faburkolatát, de se­hol se kongott tompán, mintha titkos folyo­só rejtenék mögötte, bár mr. Reeder szerint ez nem volt lehetetlen, mivel a kastély még a „romantikus" középkorban épült. Két embert küldtek ki, hogy nyomoz­zák a kertben az eltűnt detektívet, Reeder és a „vastag" Gordon pedig visszatértek a feketekávéhoz, a hallba. — Az ön teóriája legnagyobb részében bevált — ismerte be Gordon: — csak Da- vemek a cinkossága nem sült ki. — Pedig Daver mégis az — jelentette ki mr. Reeder 'határozottan. — Nem ő haji­gái ja a késeket: de ő eszelte ki és rendezte a jelenetet. És mise Beiment is azért csá­bította ide... — Hogy túsz legyen, akivel önt sakkban tartja! — vágott közbe a vastag Bili indula­tosan és idegesen vakargatta a fejét. — Ez a pokoli gondolat is csak az őrült Jack kopo­nyájában születhetett meg. De miért akarta még külön is agyonlőni önt? Miért nem érte be azzal, hogy hatalmában tartja miss Bel­ül ant Larmes Keepen? Erre mr. Reeder se talált magyarázatot hamarjában. De egyelőre nem is keresett: — hí&aen őrülttel volt dolga, afcínefe minden ■ ötletét és cselekedetét beteges szeszély sifc ■ gallta ... Hogyan is lehetett józan logiká' várni John Flacktől? Tűnődve simította hátra gyér haját és tűnődve mondta: — Rejtélyes, izgató dolgok ezek, amiket nem lehet magyarázni. Azt hiszem, jobb lesz, ha lefekszem ... Mélyen és nyugodtan aludt — hiszen ágya fejénél a Scotland Yard egyik eletek- tivje virrasztóit —, mikor a vastag Bili, mint a bomba, bömbölve rohant be a szo­bába: — Keljen föl, Reeder!.. — Nos, mi baj? — kérdezte a detektív, fölülve ágyában. — Hogy mi a haj? — üvöltötte Bili Gor­don. — Hogy az arannyal megrakott páncél­autó ma hajnalban öt órakor elindult az Ár­éul Banktól Til'burybe s azóta nyomaveszetü XIII. FEJEZET Az történt, hogy az Angol Bank igaz­gatósága az utolsó pillanatban elhatározta, hogy mégis elindítja Ausztráliába az aranj- küldeményt. Az első szállítmány 53.000 an­gol font volt, amelyet napszálltakor indítot­tak el, külön páncélautón, melyet a wool- wichi arzenálból kértek kölcsön, ahogy ezt a nemzeti bank minden ilyen alkalommal, szokta. A páncélautót nyolc, állig fölfegyverzett detektiv kisérte és a katonai soffőr is fel, volt fegyverezve. A nagy lóerejü Lassavar- autó éjfélután két órakor érkezett vissza' Londonba és a bank udvarában rakták föl rá teljes hivatalos ellenőrzés mellett a má­sodik aranyszállitmányt, amely már 73.000 font sterling volt. Azután, mikor a jól be­szögezett, megpántolt és leólmozott ládák már mind bent. voltak a páncélautó belsejé­ben. fölszállt az autóra a Scotland Yardnak nyolc válogatott, kipróbált detektivje és a kocsi kagördíöt « bank udvaráról

Next

/
Oldalképek
Tartalom