Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-01 / 125. (1752.) szám
^RMIM-yVVAGtoR-grRhaR 1928 június 1, péntek. A kisebbségi magyar aj nemzedék útja a falu felé Az ifjúság a falu érlékei és kérdései iránt érdeklődik — A fellendülő magyar vidéki étet tud csak kenyeret biztosítani a most serdülő intelligencia számára — A népi sajátosságok ápolásából egy gyökeresen magyár kisebbségi kultúrpolitika ígérkezik szont nagy nyereségre tettek szert, mert a közönség fizető rétege nem kérdezte a huszfil- léres példányok árát, hanem látatlanban nyomott a rikkancsok kezébe egy- és ötkoroná- eoktat is. Az ítéletet a várakozó tömeg egy kifelé törtető újságírótól tudta meg, aki stentori hangon hirdette azt ki. Az emberek szájról- szájra adták a hirt s a morajló tömegben egyszerre csak fel viharzott a taps, amely végigszaladt az egész ntcán. A tapsot kiáltások fojtották el, amelyekkel a tömeg a bíróságot és az állam/ügyészt éltette. Az emberek még órák hosszan topogtak egy helyben s a legkülönbözőbb társadalmi állású egyénekből összeverődött csoportok élénken tárgyaltak az ítéletről a késő éjjeli órákig, amikor végül is sikerült az utcát megtisztítani. De nemcsak a Spalenában, amelyben a törvényszéki épület áll, játszódtak le izgalmas jelenetek, hanem végig a tágas Vencel- téren, a Grabenen és a környékező utcákban. Rikkancsok száguldottak, az emberek kapkodták kezükből az újságot. Sokhelyütt megállt a villamos egy-egy rikkancsnál, az utasok, a kalauz és a vezető kiszálltak, mindenki vásárolt egy-egy példányt, amely az ítéletet tartalmazta, azután ismét beültek a kocsikba s a villamos elindult. De az úttesten nem haladhatott teljes biztonsággal sem autó, sem villamos — úgy hogy a jármüveknek csökkenteni kellett sebességűiket —, mert végig az útvonalakon uj- ságlapokba mélyedt emberek bandukoltak. Az egyik cseh lap palotája előtt a Vencel-té- ren hatalmas tömeg állott, miután a lap vil- lanyujságján néhány perccel az ítélet után már tüzes 'betűkkel futott az ítélet. A villamosok hirtelenében megállókat rögtönöztek a vili anyu jság előtt, a motociklisták és a soffő- rök meg nem engedett standot teremtettek s úgy olvasták le a villanyujság szalagját. Egy másik prágai lap szerkesztősége előtt ugyancsak százakra rugó tömeg szorongott, amely benyomta az egyik kirakatot is. A szerkesztőségekben egyre csengett a telefon, egyszerű emberek a népből, egyetemi tanárok, közéleti tényezők, politikusok érdeklődtek a Vörösmarty-tra- gédia utolsó felvonása iránt. * Mégis, minden belátás és megbocsátás, tömeglélektani ismeretek ellenére sem lehet teljesen megérteni az egyébként hideg és tartózkodó prágai utcának ezt a hallatlan és eddigelé nem tapasztalt arányú érdeklődését. Erkölcsi impulzus sodorta csoportba ezeket az embereket? Az igazság állítása s a bűntett elítélése ? Vagy csak a felcsigázott kíváncsiság s a szenzáció utáni alacsony emberi ösztön? Sokban emlékeztetett tegnap a prágai utca az olyan napokra, amikor a Spártá vagy a Slavia valami fontos mérkőzést játszik s az emberek égnek a vágytól megtudni az eredményt. Ha morális erő hajtotta ezeket az embereket a törvényszéki épület elé és a kivilágított utakra, akkor ezt jóleső örömmel lehet jóváhagyni. De ha csak a szenzáció áhitása, akkor ez igen kóros jelenségre vet rikító fényt. * És végül egy kis, de felette tanulságos statisztika. A por pontosan május 3-án kezdődött s 30-án ért véget. Vagyis összesen 28 napig tartott, de tárgyalási nap csak 21 volt. 'A 21 napon összesen 200 óráig tárgyaltak. Kihallgattak 136 tanul. Eredetileg 114 kérdést tettek fel az esküdteknek, de ezeket azután 125-re bővítették ki. Naponta átlag 30— 40 újságíró jegyezte a tárgyalást s több ezer ember hallgatta, mert a jegyek kézröl-kézrc vándoroltak s a legtöbb hallgató csak félnapot, legjobb esetben egy egész napot töltött a tárgyalási teremben, öt karrikaturista ceruzája dolgozott állandóan s a tárgyalásról elkészítettek egy filmet is, melyet azonban betiltottak. Még számos statisztikai adatot lehetne itt felsorakoztatni. Csak a két legszomorub- bat nem: Milyen összegben s mennyi esetben kötöttek fogadást az ítéletet illetően? (mert számosat kötöttek s nem is kis összegekre) s milyen eredménnyel végződött az egyik prágai lap ugyancsak hasonló tárgyú „tippe- lésd verseny“-e, melynek eredményét a lap még nem hozta nyilvánosságra. Anglia és Olaszország a csehszlovák-német vámegyezmény ellen London, május 31. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa ismételten hangsúlyozza, hogy Anglia és Olaszoroszág nem járulhat hozzá egy középeurópai egyezményhez, amelyet minden jel szerint Schubert német külügyi államtitkár és Benes dr. megbeszéltek. Egy ilyen vámegyezmény előbb vagy utóbb Németország kerekedne fölül úgy gazdasági, mint politikai tekintetben. Ez okból szeretné Franciaország egy dunai gazdasági szövetség megalakítását, amelyből Németországot. kizárná. A Temps egyébként Benest nemrégiben óvta attól,- hogy ‘a Németországhoz való közeledésében túlságosan messze menjen. A csehszlovákiai magyar fiatalság mozgalmainak egyik érdekes szellemi megnyilatkozása a falu iránti érdeklődés. Ez a magyar egyetemi hallgatóság életében szokatlan irányzat a lévai és rimaszombati diákkongresszusokon ugyanúgy felve'ődött, mint az ifjúság különböző sajtótermékeiben is a legutóbbi évek folyamán. A fiatal nemzedék havi folyóirata, A Mi Lapunk, lassanként szellemi iskolát jelent a városi, diákok és iparosfiuk, cserkészcsapatok és ifjúsági egyesületek számára, rendszeres nevelést, mely a falu rejtett kincsei, a magyar népi kultúra sajátságos szépségei felé tereli a serdülő nemzedék figyelmét és ezzel a szellemi irányadással a falu kérdéseihez, a falu érdekeihez, a falu népéhez kapcsolja a jövendő magyar intelligenciáját. A losonci református teológusok kőnyomaíos körlevelei, melyek „Egymás terhét hordozzátok" címmel bizonytalan időközökben jelennek meg, a protestáns fiatalság táborában terjesztik a falu kultuszát. — „Testvéri kezet nyújtunk és férfias megbecsülést, sőt támogatást kérünk felekezeti különbség nélkül mindazoktól, akik szeretik a magyar népet, akiknek fáj a kakasos, vagy keresztes tornyu magyar falu magára- hagyottsága s mozdulatlansága" — írja ebben az egyszerű folyóiratban az egyik teológus. És az a hir, amit a most szervezkedő nagyszombati magyar katolikus papnövendékekről hallunk: hogy ők is a magyar nép énekeit, a falu ősi gyökerű szellemiségét keresik és szeretik, önkéntelenül is testvéri felelet a losonciak nemes felhívására. A prágai, brünni és pozsonyi főiskolás cserkészek Szent György Köre tervszerűen foglalkozik előadó és vitagyülésein a magyar falu társadalmi és művelődési kérdéseivel és nemrégiben zárt le sikerrel egy országos néprajzi pályázatot, melynek beérkezett munkáit a Magyar Néprajzi Társaság legkiválóbb tudósai is elismeréssel bírálták meg Budapesten. A pályázók szintén egyetemi hallgatók voltak, akik saját falujuk népi kultúráját igyekeztek megörökíteni tanulmányaikban. Örvendetes jelenség, hogy a falu felé irányuló lelki mozgolódásnak a 18 éven aluliak, főként a középiskolás diákok között is egyre növekvő tábora van. . • A kisebbségi cserkészet gyökeresen átalakul. Az angol polgári mozgalomból a magyar viszonyoknak megfelelő népi szellemű cserkészet lesz, mely egyrészt gyakorlati pályákra nevel, másrészt a szellemi pályákra menő fiút is a magyar agrárélet szerves kiegészítőjévé, a falu védő és fejlesztő barátjává: a magyar föld széles mezei horizontját átfogó intelligens vezetőve neveli. A regősdiákok mozgalmát ma már az egész szlo- venszkói és ruszinszkói magyar közvélemény ismeri és becsüli, a falusi gyerekekkel játszó, énekes cserkészeket, tábortüzek mesemondóit mindenütt örömmel várja a nép. Érdekes a regősjárás élményeinek benyomulása az iskolai önképzőkörökbe is. Érsekujvárott a reálgimnázisták az elmúlt ősszel nagy érdeklődéssel hallgatták az első ilyen tárgyú, úttörő előadást, melyben egy hetedikes regősdiák a város környékén előforduló rigmusokat, népdalokat, szokásokat és népmendá- kat ismertette, nem feledkezvén meg érzékeny beszámolójában a falu szociális és kulturális hiányairól sem. A Mi Lapunk legutóbbi, májusi számában egy pozsonyi hatodikos diák arra a kérdésre, hogy „ki a legkedvesebb iróm és miért?", többek közt ezt feleli: — „A világtalan magyar falu leghatalmasabb megszőlaltatója: Móricz Zsigmond a legkedvesebb iróm. Tősgyökeres magyar iró, a magyar földmüvesosztály problémáinak legmélységesebb átérzője." — Egy ipolysági maturáns ugyancsak azért vallja Móricz Zsigmondot kedves irájának, mert a falu szólal meg írásaiban. A diák vallomásából az uj ifjúság lelke szól: — „Túri Dani eszével, erejével, törekvéseivel túlnőtt a hétköznap szokott méretéig Szociális indulatok lobognak benne; gazdagítani akarja a falut..." — A sok apró jelenség elárulja, hogy a fiatalság lelke mélyén ébredezik valami. Egy különös magyar eszmélkedés. Az életre készülő magyar intelligencia a fain felé tapogatózik, mert érzi, hogy ott van nagy nemzeti hivatása, szaktudásának értelme, szellemi megújhodásának pogányul egészséges gyökere. A fiatalság törekvéseiben olyan erők nyilvánulnak meg, melyek a külön szerves életet kezdő kisebbségi magyarság belső fejlődési törvényei. A csehszlovák köztársasághoz csatolt magyar nemzetrész világváros nélkül maradt és Budapesttől decentralizált helyzetében az elsősorban falusi jellegű tájerők jobban érvényesülnek. A keverékvérü nagyobb városokban, mint Pozsonyban, Kassán, Ungvárott, a magyarság arányszáma évről évre csökken, nemcsak a csupán félig magyarrá emésztett idegen származású elemeknek a magyar testből való fokozatos kiválása és a magyar tisztviselő réteg kivándorlása következtében, hanem a . hatalmas tömegben beözönlő uj honfoglalók számának nyomására is. Azok a színtiszta magyar városok, melyek azelőtt is a magyar agrárélet vidéki központjai voltak a Kis Alföldön, Gömörben és a Felső Tisza vidékén, mint Érsekújvár, Komárom, Rimaszombat, Beregszász vagy Nagyszöllős, a köztársaságbeli mező- gazdaság jelentőségének emelkedésével párhuzamosan egyre fokozottabb összeköttetésre hivatottak a magyar falvakkal. A magyarság gazdasági ereje a falu, és az önfenntartás ösztönével szervesülő magyar kisebbségi élet e körű! a legbiztosabb nemzeti megélhetési bázis körül készül zártan kialakulni. Ennek az agrárius magyar néptestnek a nagyvárosokban úgyszólván csak különböző érdekeltsége és képviselete van, de nem talaja. Nem csoda, ha az a fiatalság, mely a változott visszonyok folytán nem a régi életsémákba nő bele, hanem maga neveli ki magából az uj magyar élet uj formáit, ösztönösen is a falu felé hajlik és nem sodortatja el magát a magyar földtől úgy, mint az előtte járt nemzedékek. A főiskolás diákság nagyrészét falusi magyar fiuk teszik. Nemcsak a falusi intelligencia, hanem a gazdaközönség gyermekei is. Diáktársaságban mindig hallani tájbeszédet, már a kiejtés elárulja, hogy ki csallóközi, ki palóc, ki tiszaháti, vagy más sajátságos beszédű magyar vidékről való. Ezt a fiatalságot az idegen egyetemi város, Prága vagy Brünn, a szaktudományoktól eltekintve alig érinti. A magyar fiuk a világvárosi életben: idegen sziget. De nemcsak múltjuk, családi érdekkörük fűzi őket a faluhoz, hanem jövendőbeli megélhetésük is. Az állami pályákról kirekesztett magyar ifjúság önálló pályákra készül és elsősorban egy fellendülő magyar vidéki életben remélhet magának biztos kenyérkeresetet. A fejlődő intelligencia lassan ébredező falusi orientációja tehát egyrészt onnan ered, bogy a tényleg falusi diákelem saját szülőföldjén: a magyar vidéken kényszerül és igyekszik szaktudásának érvényesülési teret biztosítani. A fiatalság érdeklődésének a falu felé való tolódása azonban szellemi okokra is visszavezethető. Az a nemzeti érzés, mely az idősebb generációkban a magyar állam iránti odaadásban talált megnyilatkozási lehetőséget, a kisebbségi sorsban felnőtt nemzedék gondolkozásában elválni kényszerült az állam jogi formáitól és némi ingadozás utáni a természetes népiség, a ^aji sajátosság, a paraszti magyar kultúra, a magyar agrárdeterminációs népélet felé fordul. Hűen kifejezi ezt az irányt a kisebbség életét iró Győry Dezső egyik verse, a Magyar Falu, mely a fiatalság körében különösen kedvelt: — „szavaink és hiteink gyökerét beléereszt- jük a falusi rögbe: viruljon jól felszívott életük." — Ez a lelki „fordulás a falu őserői felé már nemcsak az eredetileg is falusi diákság eszmélkedése, hanem a városi ifjúság sajátságos szellemi iránya is. Törvényszerű jelenség ez, mert ha nem igy történnék, akkor a kisebbségi magyarság fejlődése folyamán a városi elem elvesztené szerepét a nemzet közösségében. A kisebbségi élet jövője a történelmi és gazdasági hatalommá emelt egészséges, öncélú magyar vidék. Ifjúságunkra természetesen nagy hatással van a demokratikus korszellem is. Előttünk egy ifjú nemzedék, mely népivé mélyült nemzeti érzésével, szociális építő akaratával és szaktudásának érvényesülési igényeivel egyre öntudatosabban a falu felé fordul. Ifjúsági mozgalmaink kötelessége az uj nemzedék törekvéseit rendszerbe foglalni, hogy a népi magyar értékek szeretetéből egy gyökeresen magyar kisebbségi kultúrpolitika fejlődhessék ki és a diákság helyesen irányított társadalomtudományi és szaktudományos ismeretszerzése idővel tényleg a kisebbségi magyar agrárélet hasznsra legyen. Kessler-Balogh Edgár. A zsibvásáron — Mondja, mindenütt valódi gyapjú ez a kabát? A zsiibárus gondolkodik. — Hogy őszinte legyek, a gombok nem! — Magyar himnuszt énekeltek Kistapolcsány- ban. Nyitrai tudósitőnk "jelenti: Múlt év júliusában a kistapolcsányi korcsmában vigadozott a fiatalság és éjféltájban Verzál Mária jókedvében a magyar himnuszt kezdte énekelni. A csendőrség bűnvádi feljelentésére eljárás indult és a nyitrai törvényszék büntetőtanácsa tegnap vonta felelősségre a himnuszt éneklő asszonyt és a zenekiséretet szolgáló cigányokat. Verzálná nem „tagadta bűnét", de ittasságával védekezett, míg a három cigányvádlott beismerő vallomást telt. A biróság a vádlottakat egy-egy havi fogházbüntetésre Hélte. A legérdekesebb az ítélet indokolásának azon része, amely kimondja, hogy szigorúan kellett elbírálni a vádlottak teliét, mert éppen Kistapol- csányban a köztársaság elnökének gyakori .tartózkodásának helyén követték eL Az autonómia is a magyarság Prága, május 31. A félhivatalos Ceskoslo- j venská Republika cikkben foglalkozik teg-ij napelőtti vezércikkünkkel, melyben a pitts- burgi szerződésért folytatott szlovák autono- mista mozgalommal párhuzamban leszögeztük a szlovenszkói magyarság egyedül lehetséges korrekt és lojális álláspontját. A félhivatalos lap azonban nem tudja elképzelni, hogy vala-. ki ugyanazt gondolja, amit leír és olyan abszurditásokat magyaráz bele az őslakóseszme realitásaira épülő állásfoglalásunkba, amilye- neket csak a legkritikátlanabb kávéházi soviniszta engedhet meg magának. Vezércikkünket mindenekelőtt farizeus deklarációnak minősiti, melynek „hamisitatlan magyar értelmezését" szerinte a budapesti „Magyar Szemléből" lehet kiolvasni,(!) amely folyóirat, úgymond, leplezetlenül beismerte, mi mindent vár Magyarország Szlovenszkó autonómiájától. A Ceskoszlovenszká Republika fordítása szerint ugyanis a Magyar Szemle a következőket irta: — Az uj autonóm Szlovenszkón a köz- és politikai élet vezetése egészen magyar és az úgynevezett magyarón intelligencia kezébe menne át, mint amely egyedüli komoly és politikailag egészséges rétege a lakosságnak. A demokratikus önkormányzatra vonatkozó követelések teljesítése egyértelmű volna a csehszlovák államiság gondolatának föladásával. A’ magyar ur mindenkor mintapéldája lesz a nem magyar lakosságnak. Amit a csehek nem adhatnak meg a kormányoknak (felsőmagyarországiaknak) azt, vagyis a hornyák autonómiát, teljesen nyugodtan megadhatja Magyar- ország. Szlovenszkó mai gyarmati helyzetéből csakis a Szent István koronájának országaihoz való visszatérése utján emelkedhetik föl a dominiumok színvonalára. Ezt és még más ehhez hasonló dolgokat olvas bele a gazdag képzeletű félhivatalos a Prágai Magyar Hírlap cikkébe. A régi nóta: kitaláljak fantazmagórákat, nekünk tulajdonítják és felelősségre vonnak érte. Még meglepő szerencsénk, hogy a budapesti Magyar ~ Szemle vagy a Csikágói Magyar Krő^.aa§y0,, j talmáért nem bennünket okolnak és azltíályok t keiért nem kívánják a Prágai Magyar h.aai‘ | elkobzását. Mert a Ceskoslovenská Repubd^' jj rabulisztikából logikusan ez következne. -v Jj A félhivatalos lap csodálkozik cikke továb-jP bi részében azon, bogy a csehszlovákiai és ■ magyarországi magyar lapok úgyszólván „uj- 1 jongnak" affölött, hogy a Népszövetség 3-tagu j bizottsága szót emelt Ruszinszkó autonómiája , érdekében. Hát nem kell örülnie minden de- j mokratikus érzelmű embernek azon, ha a de- |; mokrácia legelemibb formája, az önkormány- I zat egy lépessel közelebb jut a megvalósulás felé, tekintet nélkül arra, hogy azt az önkormányzatot mely nép, mely terület kanja a világon? A Ceskoslovenská Republikának, mely a világ egyik legnagyobb demokratájának Ma- saryk államának félhivatalos lapja szintén örülnie kellene már annak a puszta ténynek is, hogy módjában van autonómiát nyújtani a testvéri ruszin népnek. A félhivatalos lap azonban nem örül és a ruszinszkói autonómia gondolatát is megmérgezi gyanúsításával, amikor azt mondja, hogy a magyar lapok „teljesen meg vannak győződve arról, hogy a pod- karpatszka ruszi szejm első összejövetelének első határozata az lesz, hogy Podkarpatska Rusz ismét Magyarországhoz csatlakozik, hogy ez már szinte befejezett dolog. Egy komoly államalkotó laptól az ilyen olcsó és felelőtlen gyanúsítás nagyon olcsó és méltatlan demagógia. A komoly politikai személyiségeket nem lehet áltatni ilyen üres kortesmesékkel s az önkormányzat eszméjét nem lehet agyonhallgattatni frázisokkal és rabulisz- tikával. Ruszinszkó eddig eltaktikázott autonómiája már a nemzetközi jog tényei közé tartozik, a szlovenszkói autonómiáért folyó harc pedig a demokrácia legalapvetőbb erkölcsi elvein nyugszik s igy minden egyéb retrográd machináció nélkülözi a demokrácia erkölcsi alapját. Letartóztatták Mextttó vezérkari főnékét Mexikó, május 31. A mexikói vezérkar főnökét, Alvarez Jósé tábornokot Calles elnök elbocsátotta álláséból, mert bizonyos külföldiekkel összejátszva megengedte, hogy Mexikóba jogosulatlanul importáljanak árukat. Az II Universal jelentése szerint Alvarez generálist letartóztatták és rendőri őrizetbe vették. Niieikaiigyi konferencia Géniben Genf, május 31. A nemzetközi munkaügyi konferencia, amely tegnap tartotta első tárgyalási napját, ma az üzemi balesetek elleni védekezés kérdésével foglalkozott. Megbeszélték azokat az általános alapelveket, amelyeket az egyes országok kormányainak és munkásszepvezeteinek irányelvül ajánlanak 6
