Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-29 / 148. (1775.) szám
'aBaaaaatwiMw 1988 janim 29, pépjét. naik jogukban áll a törvényjavaslatot megszavazni, vagy ez ellen állást foglalni. Állandó közbeszólások történnek úgy a német szociáldemokraták, mint a német nemzetiek részéről. Siedel német nemzeti párti polemizál Luschkával. Fodorják kommunista Rnszinszkó gazdaFüssy teáim — Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Alig egy rövid év leforgása alatt immár másodízben foglalkozik a törvényhozás az úgynevezett közigazgatási reformmal, a szlovák néppártnak ama nagy vívmányával, melynek egyes balga, könnyenhivő politikusok szerint az volna a hivatása, hogy Szlovenszkó népének súlyos sorsán enyhítsen. A közigazgatási reform törvényén azonban nem lehet áldás, mert hiszen már a létrehozása vérál- dozatokat követelt: klubunknak, a magyar nemzeti párti és a szepesi német párti képviselők klubja két hospitáns tagjának, Mayer József és Hanreich György dr. volt képviselőknek mandátuma áldozatául esett ennek a szörnyalkotásnak azért, mert már másfél év előtt nyíltan merték vallani azt, hogy ez a törvény minden néven nevezhető önkormányzatnak a sírköve lesz. — Ez a törvény, mely első áldozatát a mi klubunk tagjai sorából szedte, a szlovák néppárt nagy vívmánya. Ma itt állunk a törvény életbelépése napjának a vigíliáján s kiderül, hogy a törvény nem hajtható végre. Aliitólag azért, mert a jubiláris esztendő gyönyöreit nem szabad megzavarni egy országos képviselőtestületi választás izgalmaival. A szlovák néppárt a köztársaság fennállásának ti.-edik esztendejére autonómiát ígért Szlovenszkó számtalan megpróbáltatáson átment népének s a való helyzet ezzel szemben az, hogy még C3ak egy oly embert sem tud produkálni, aki az országos főnökséget vállalhatná. Szlovenszkó a közigazgatási teóriák „kísérleti nyala" — De nézzük röviden azt, hogy mennyi reformon ment át Szlovenszkó közigazgatása ama legutóbbi tíz esztendőben, amelyben a szlovák nép állítólag maga intézi a saját ügyeit. Az évezredes múltra visszatekintő vármegyék — nagy számuknál fogva — csupán arra voltak jók, hogy nagyszámú, nagyhangú és éhesgyomru főkolompost zsupáni székbe juttassanak. A prágai centralizmus azonban röviden felismerte, hogy a volt magyar megyei rendszerben a legerősebb ellenlábasára találhatna akkor, mihelyt a szlovák nép felébredt a „felszabadítás" örömmámorából. Köztudomású, ihogy a magyar történelem évszázadaiban éppen a vármegyék voltak azok, amelyek mindig opponáltak a bécsi centralisztilrus törekvéseknek s a vármegyéknek köszönhető az, hogy ezek a bécsi centralista törekvések nem vezettek sikerre. Bátran merem állítani, hogy a volt magyar vármegyei köz-igazgatási beosztás mellett a szlovák nép is a legsikeresebben ellenállhatott volna az eícsehesités minden veszélyének. Ezt azonban a kellő időben megneszelte a Prágá-1 sági válságáról és nyomoráról beszél. A köz- igazgatási reform a legkevésbé sem fog a nyomoron segíteni. Ezután Ftíssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő a magyar nemzeti párt és a Zipser Deutsche Partéi parlamenti klubja nevében szólalt fel. Beszédét tettes terjedelmében alább közöljük: án beszéde bán székelő vezérkar s a közigazgatás egységesítésének ürügye alatt keresztülvitte a nagyme- gyékről szóló törvényt. Eme, a nagymegyékről szóló törvény végrehajtásával Szlovenszkó ahhoz a szánalmas szerephez jutott, amelytől a mai napig sem tudott megszabadulni s az előjelek szerint Ítélve még nagyon hosszú ideig megmarad ebben a szerepében. Szlovenszkó az a kísérleti nyiil, amelyen a csehszlovákiai elméleti, közigazgatási szaktudósok kipróbálgatják nagy fáradsággal kigondolt teóriáikat, nem törődve azzal, hogy a kísérleteket élő testen, Szlovenszkó őslakosságának a testén kell kipróbálniok, mely test éppen a kísérletezők bonckése alatt már számtalan sebből vérzik, amig osak el nem vérzik teljesen. — A nagy megyék kigondolt teóriája azonban szintén nem vált be s ezért az erre vonatkozó törvény az úgynevezett történelmi országokban sohasem lett végrehajtva, az elméleti tudósaknak újabb gondban főtt a fejük, uj közigazgatási rendszert kellett kigondolni. És rövidesen megszületett a tartományi rendszernek a terve, amelyet három nap múlva kellene életbeíéptetni. Az igazolt elsazéki álláspont — Mi már a tartományi törvény alkotásánál is rámutattunk azokra a hiányokra, súlyos hibákra, amelyek az egész törvényt alkalmatlanná teszik egy komoly, önkormányzaton alapuló köz- igazgatási rendszer kiépítéséhez. A kormányon levő többségi pártok azonban nem hallgattak az intő szóra csak azért, mert az az ellenzék soraiból hangzott el, akaratunk ellenére létrehozták a törvényt s egyévi gondolkodás után rájöttek arra, amit mi egy óv előtt mondtunk, hogy a törvény rossz. Bálnán azt memdtohnámik most az egész töihbség- neJk, elsősorban aizonbám a szlovák néppártnak, hogy most egyék meg azt-, amit sütöttek, mű neon fellelünk egy oly önkormányzatért, amelyben a centralizmus kinevezett miamielulkijaii úgy forgathatják a népakaratot, ahogyan azt éppen a prágai érdekek megkívánják. Le md nem tesszük ez!, hanem felelősségünk tudatában utoljára kérjük önöket, hagyják abba azt a c&ui játékot, amelyet Sdovenszkó köeágazgatáeával egy évtized óha űznek. A szlovák néppárthoz, a volt ellenzéki és volt szlovenszürői őslakos lestyérpárbhcz meg az a kérésem van, hogy hagyja aíblba azt a személyi kultuszt, amely a legutóbbi hetekben már egéisz nyíltan foiyta't, mert higyj'ék el uraim és hölgyeim-, Szlovenszkó számos baján nem lesz képes segíteni öt országos főnök sem, akár Tiszának, akár Dr-obnymaik, aíkiár Mederlinek, akár bármi másnak hívják az illetőt, ment ma egy Herkules sem tudná ^tisztogatni a szlovenezkői közigazgatás elpoe- ványodott berkeit. Az embernek könny tolul a szemébe, amikor látja, hogy a szlovák nép honatyád milyen ügybuzgősággal, szorgalommal dol- gotznak könyökkel elsősorban a saját érdekeik előbbre vitelén, elsősorban önmagukat tartják a legalkalimaBabbfekiiak a tartományi főnöki szók betöltésére s ugyanekkor tétlenül nézik a nócsel- ntikhad garázdálkodásait. — Tíz év alatt több reformon ment ét Szlo- venszkó közigazgatása, minit ezelőtt négy-ötszáz :év alatt. Külön fejezetben kellene foglalkoznom azzal, hogy a sok újítás elsőrendű, — ámbár be nem vallott célja volt a magyar és német kisebbség papíron- meglevő jogainak a kisemmiizéee is. Ezt azonban már számtalan Ízben volt alkalmunk kifejteni, ezért nem is térek M ezekre a körülményekre, mert hiszen sokkal általánosabb ér'tlékü okok szólnak a tartományi nemdlszer ellen, aime-ly Szlovenszkó népéit egy római provincia ezáin- vomaMna aJlacsonyitja le. — A mai ülés napirendjén levő javaslat nem lepd meg azt, aki a prágai törvténygyár üzenni1 tüJh kait isme-rd. Megszoktuk itt már azt, hogy „remekbe készült" törvényeket életbeléptetésük előtt javítgassanak. Az utolsó szabómester is szívesebben dolgozik uij anyagból, szívesebben alkot uj dolgot, minthogy elrontott ruhát átalakítson. A prágai nemzetgyűlésnek azonban különös örömet okoz az, ha már a kezdetnél e-lfeeróilhMja a dolgot, hogy nléhány hónap múlva újra legyen toldozrá- föltözni valója s nem törődik azzal sem a törvényhozás, hogy ezzel a foilitiozióvargához sem- méltó munkával az -egész müveit világ előtt kinevetteti magát. — Szlovenszkó őslakossága idegenkedéssel fogadta a tartományi rendszerről szóló -törvényt s igy idegemkedéssHe nézi, azt a törpejavaslatot is, amely ezt a törvényt módosítani akarja. A magyar nemzeti és a szepesi német párfrok törvényhozói elveteiítéik m eredeti törvényt s igy ©Ívelik annak módosításai is. — Szlovenszkó füldjiét egy uj elemi csapás réme fenyegeti. Néhány év előtt állítólag egy cseh kapitány Dél-sztoveuszkóm hódipatkány-okat telepített le s azt ígérte, hogy a betelepített hódpaHiányok prém-jié-böi Szlovenszkó népe meggazdagszik. A Mdipaikóny azonban már a kelletéméi jobban is elszaporodott annyira, hogy az mátr valóságos isten-csapás. A bőidpatkány feltúrja, aláaknázza a folyók védőgátjait annyira, hogy azok a legkisebb árvíz esetén is fetezakadínak, a bődpatkány pusztítja a mindjobban ritkuló nemes mezed vadakat, a nyálait, a vadíthat, Vadkacsát, de pusztítja a hJá- zaszárayasokat is, sőt előfordultak esetek, hogy a szabadban f-ürdőzó embereket is megtámadta és mérges fogatva! nehezen gyógyuló sebeket ejtett. A Szüorenezkóra telepített hódpatkány, melynek az volt a célja, hogy jóléteit teremteen, uj iparágakat hozzon lékre, a- ra lóságban a lakosság réme lett. — Aki Szlovenszkó népén igazán segilteni- akar, az segítsen pusztítani a betelepített hódpat- kányokat, bizony több jót tesz ezzel, mint ha azon veszekszik, hónapszámra, hogy ki legyen s tartományi főrababiombán. — A javaslatot klubom nem Fogadja el. Tiltakozás az ellenzéki beszédek elkobzása miatt Mikulicsek kommunista tiltakozik az ellen, hogy tegnapelőtti beszédét a házelnökség elkobozta és hivatkozott az alkotmánytörvény paragrafusaira, amely a szólósszabad- ságot és a gyülekezési szabadságot biztosítja. Bólén kommunista pártja nevében kijelenti, hogy a kommunista pártnak soha eszébe sem jutott, hogy politikai akcióját julius 6-án összekösse a prágai tűzoltó kongreszus- sal, továbbá nem igaz az a hir sem, hogy a kommunisták a legionárus kongresszust meg akarnák zavarni. Ezeket a híreket a prágai rendőrigazgatőság terjeszti és egyedüli célja, hogw nyugtalanságot szüljön és előkészítse a kommunista párt feloszlatását. A vita utolsó szónoka Jung német nemzeti szocialista volt, aki polemizált Luschká- val, végül a legerélyesebben kikelt a házelnökség azon legújabb eljárása ellen, hogy egymásután cenzúrázza a képviselők beszédeit. Ilyen eset még a régi Ausztriában sem fordult elő. Nem demokrácia tehát, az ami itt folyik. Ezel a vita befejeződött. Felolvasták a módosító javaslatokat. Majd pedig Danek előadó tartotta meg záróbeszédét Ezután első olvasásban elfogadták a közigazgatási reform novelláját és az összes ellenzéki módosító javaslatokat elutasították. Majd gyorsított eljárással második olvasásban elfogadták a vidékek villa- nyositásáról szóló törvényjavaslatot, valamint a közigazgatási reform novelláját is. A második olvasásnál történt szavazás után Juri- ga elkiáltja magát: — Éljen Slovenska Krajina, éljen az első szlovák elnök! A szlovák néppártiak nagy éljenzéssel és tapssal, a kommunisták közbeszólások- kal kisérték Juriga felkiáltását. A ház ezután elutasiiotta az összes benyújtott ellenzéki inerpellációk sürgősségét és az elnök bejelentette, hogy a következő ülés julius 10-én, kedden délután 3 órakor lesz. A tárgysorozaton szerepel a Kanadával kötőt ideiglenes kereskedelmi szerződés és több mentelmi ügy. Az ülés után a szlovák néppárt egyes törvényhozói Drobnynak, Szlovenszkó országos elnökének bemutatták a parlamenti tudósítókat. Drobny most részletesebben nem volt hajlandó nyilatkozni, hanem kijelentette, hogy ha átveszi hivatalát Pozsonyban, közös nyilatkozatot fog adni az összes lapok részére. . . . . - .................... It edzsa megláttál tanügyi reformjává! T Prága, junius 28. A Právo Lidii értesülése szerint Bodza iskolaügyi miniszter lemondott eredeti tervéről, hogy az iskolaügyi reformot még ebben az esztendőben a parlament elé terjessze. Borzalmak kastélya — BÖNOGYl REQÉNY — Irta: Edgár Wallace (55) Újra Bedugta a zárba a kulcsot, megfordította és hevesen maga felé rántotta a eafe ajtaját — és Margairet Bettinán egyenesen a karjaiba roskadlt! XX. FEJEZET. Ott állt, lábai a földre gyökerezve, karjaiban tartva a félájult leányt, akinek sápadt arcát szorongva vizsgálta a villamos lámpájának fényénél, — amikor hirtelen, minden előzetes jelzés nélkül, a safe lesiMott a mélységbe s a nyomán sötét akna tátongott. Ez fölrázta a detektívet álmélkodásából. Karjaiba kapva a leányt, lélekszakadva rohant ki vele az elátkozott kastélyból. Valaki messziről kiabált — az ő nevét kiabálta — és mr. Reeder vaktában rohant a hang Mé. Egyszer el is bukott — nem látta a széles repedést, 'ahogy meghasadt előtte a föld — de valahogy átvergődött rajta, moha már fogytán volt az ereje, mert az ájult leány nehéz volt — nagyon nehéz! De élít... lihegett; és meleg leheliete, mint fűszeres csók áradt mr. Reeder arcára. Ez uj erőt adott neki — és újra futni kezdett. Háta mögött rettentő robajjal omlottak össze a hatalmas falak. Az égzengés — a leg- faömyübb mennydörgés gyönge suttogáls volt ahhoz a hódító, fülrepesztő harsogáshoz képest, amellyel a sziklák, a százados falak a iöbhsBáz láb mélységbe zuhantak, — de mr. Reeder mindezt nem hallotta. A rémes katasztrófának kiilom6terekre eObalTatszó iszonyú morajlását tutibarsogta édes terhének halk libegőse és Margar^t szivének lassú dobogása. — Na, végre!... Csakhogy itt vannak! Valaki ki ragadta karjaiból miiss Belmant, egy kórihorgas katona belökto őt iis ez autóba, amelynek padlóján egész hosszában végigzukant, zihálva, léiig holtan — de az imádott leány mellett, 'akit szintén a földre j fektettek — aztán a motor berregni (kezdett 'és a ímentokocsi szédítő isebess éggel száguldót a lejtőn lefelé, Siltburybe... Mögöttük, a koromsötét éjszakában, szakadatlanul reose- dett, ropogott a borzalmak kastélya", kolosszális darabokban omlott össze, ahogy leleszakadt alatta a sziklafal, amelyre 'évszázadokkal azelőtt építették. Egyik fal a másik után zuhant le a mélységbe, aztán megcsúszott az egéisz kastély és féloldalt billenve állt meg utolsé maradéka a meredek sziklafal élén... Hajnalo dúskor százával 'és ezrével tolongott a nép a romok körül; autók, motoros kerékpárok és külön von átok ontották a kiváncsiakat a gigászi földcsuszamlás színhelyére s a tömeg megborzongva mutogatta egymásnak a kastélynak utolsó traktusát, amely ferdén ált a széditően magas sziklafal taraján, — hogy látni lehetett a kettészelt szobának belsejét s a fal mellett az ágyat, tele fekete vérfoltokkal... azt az ágyat, ahol a vén FlaCk — az őrült gyilkos — tizedik áldozatát leszúrta... Olga Elack vallomása, amit a rendőrségen jegyzőkönyvbe foglaltak, nem egészen vágott össze azzal, amit mr. Reedernek mondott et, mikor a detektív vendégül látta őt Bennett- streeti .lakásán. A detektív hagyományos pofaszakálla és pápaszeme nélkül nagyon kedves gentlemannek látszott és seb egyse emlékeztetett arra a rideg és kimért hivatalnokra, akinek eddig ismerték. — Igen, azt hiszem, hogy megölték Ra- vinit — mondotta Olga Orewe sóhajtva. — De téved, ha azt hiszi, hogy apám parancsára lén csaltam őt a szobámba. Ravini nagyon élesesaü ember volt és megismert engem. Azért jött Lairmes Keepre, mert... — itt habozott Olga: — nos, mert szerelmes volt auiias Benmanbe. ő maga mondta ezt nekem és én mulattam rajta. Akkor még nem is I tudtam a nevét, de a férjem tudta; és én is sejtettem, hogy Ravini árulta el az apámat, akit az ő árulása révén fogtak el. Ravini aztán megmondta nekem, hogy évekkel ezelőtt, amikor én még iskolába jártam, találkoztunk is, még pedig elég sűrűn. Éls abban a pillanatban, amikor rám. ismert, hogy ón John Flaoknek a leánya vágyóik, rögtön itudta azt is, hogy Lanmes Keep az apám főhadiszállása. — És mi történt aztán? — kérdezte mr. Reeder. — Neun ijedt meg és nem akart meinekülni ? Dehogy! — rázta a fejét Olga. — Erősen faggatott. hogy tudom-e, hol van elrejtve a „Flack-mtllió...“ ÉS, mialatt ő kapzsiságában csak a pénzzel törődött, én halálos agga- dailmakat szenvedtem miatta, mert nagyon jól tudtam, hogy miért fogadta be a penzióba, — Apám nemrégen szökött meg a dart- moori fegvházból — folytatta Olga rövid szünet után — s engem beteggé tett a rémület, hogy mi lesz, ha apám rájön arra a gazságra, hogy Daver kénysaeritett, hogy a felesége legyeik? ... Azt hiszem, a rémület elvette az eszemet akkor és kis hájjá, hogy teljesen el nem árultam az apámat. De annyit megmondtam Ravininak, bogv az apám megszökött ... Sajnos, nem úgy fogadta ezt a hirt, ahogy reméltem. Nem ijedt meg tőle. és esze ágába se jutott, hogy meneküljön Larmes Keepről Nagyon is mag ab izé volt és, természetesen, azt se tudja, hogy apám ott van a kastélyban, ahová minden éjjel följárt ,a földalatti barlangból... — A lejárat a földalatti barlangba a hallban álló nagy safeből nyílt, ugy-e? — kérdezte mr. Reeder. — Ez zseniális ötlet! Meg kell vallanom, hogy ez a safe lett volna a kastélyban a legutolsó hely, amelyre gyámkodtam volna, hogy rajta keresztül történik a közlekedés. — Már húsz évvel ezelőtt szerezte meg és építtette he a hallba apám ezt a safet —■ mesélte Olga. — A kastély belsejéből mindig volt lejárat a barlangba, amelynek fülkéjét vagy börtönnek, vagy kriptának használták a kastély ősi birtokosai. — Miért ment Ravini az ön szobájához? — kérdezte mr. Reeder. — Meg fogja bocsátani ezt az... izé .,, indiszkrét kérdést, de nagyon szeretném tudni.... Olga bólintott, hogy érti ;és igy felelt: — Ez Amit utolsó, kétségbeesett erőlködéseim, hogy Ravinit eltávolitsam a házból .. rá akartam beszélni, hogy meneküljön. Ne feledje kérem, hogy állandóan megfigyeltek engem; Daver vagy az anyám mindig a sarkamban voltak és nagyon féltem, hogy megtudják s aztán megmondják apámnak is, hogy figyelmeztettem Ravinit a veszedelemre. De Ravini... képzelheti... egészen másnak tulajdonította a meghívásomat. Azt hitte, hogy légyottra várom ... Én meghagytam ebben a tévedésben, de meg Ígért ettem vele, hogy a 'találkozás után az első hajnali vonattal Londonba megy, miután meghallgatta, amit mondani alkarok neki. — És mit akart neki mondani? — kérdezte mr. Reeder. Olga nem felelt azonnal, úgy hogy a de tektiv megismételte a kérdést. És halkan habozva jött rá a válasz: — Hogy apám... megesküdött, hogy.., megöli őt,., Mr Reeder félig lehunyta a szemeit és szel i dén kérdezte :- Igazat mondott most. Olga?... A le ány hol elpirult, hol el sápad t s végül szinte kihívó daccal szólalt mesr: iV égé koretkezi k.) I f i 2
