Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-28 / 147. (1774.) szám
4 PRÁGAI LEVELEK ■"■■' "■ Mimjgaiw III > H^—B—II Egy elkésett nekrológ Ab újságíró szabadságon van. Eldugott kis, 3e nagyon kedves fürdőhely az Elba pardubíci nagy kanyarulatában, ahol a megsebzett tőidből csodálatos erejű meleglorrások fakadnak, nagyszerű iszapforrások gyógyitgatják a fájó tagokat és több holdnyi kiterjedésű lombos, meg tűlevelű erdő ad enyhületet a hirtelen betört kánikula ellen. Nincs több, mint hétszáz vendég, akik legnagyobb részben a történelmi országokból rekru- tálódnak, Bohdanec egyáltalán nem lép fel a világfürdő igényeivel, de minden nagyon nyájas, nagyon kedves itt, egy jó órányi távolságban a fővonaltól és ha nem kellene ezt a hetet úgy töltenem, hogy napról-napra le kell ülnöm egy-egy sakkpartihoz és megmérkőznöm Chrudim, Vysoké Myto, Pardubic és Königgratz bajnokaival, akkor talán az abszolút semmittevés kissé rendbehozná az idegeimet. Annyira nem szakadtam ki a kultúrából, mint Nobilénak a jégmezőkre került kis csoportja, mert hiszen telefon is van, a pósta-, meg a fürdő-autóbusz pedig sűrűn közlekedik, újság azonban — már tudniillik olyan, amelyet megérthetek — nem igen jár ide, néha látom a Prager Presse egy-egy elkésett számát, igy hát sok tekintetben vonatkoztam el mesterségemtől. Mit csinálhatnak vájjon Kinában? Él-e Csangszo- lín, vagy pedig tényleg meghalt? Úgy izgat ez a kérdés, mint egy emberöltővel ezelőtt izgatta újságolvasó elődeimet a halhatatlan Menelik nyégus sorsa. Mi történik most Horvátországban? Megkerült-e Amundsen, vagy pedig eltűnt a köd világában, mint elvesztek a Óceánra fabárkáikon kimerészkedő viking ősei? Az első ujságlap, ami a kezembe került, — pósta hozta ki hozzám, — az én lapomnak, a Prágai Magyar Hírlapnak vasárnapi száma volt. Nem jobb lett volna, ha ez sem kerül el hozzám? Mert bizony megzavart és meg is szomoritoít. Megzavart az eseményeknek az a változatos kaleidoszkópja, ami végigviharzik a sarkoktól az ekvátorig és megszomoritott egy kis napihir az első hirkolumnán, amely temetésről szólott, temetésről akkor, amikor a halálhírt sem olvastam. Eltemették Budapesten "" én legkedvesebb, leg- szeretettebb egyetemi professzoromat, mesteremet és atyai barátomat, Balagi Aladárt. Ifjúságom minden színes és feledhetetlen emléke megrohant. Megszakítom tehát a pihenést, hogy ezt aa elkésett nekrológot papírra vessen. Ballagi Aladárról, a tudósról, bizonyára nagyon szén visszaemlékező cikkek jelentek meg. Elmondták ezek az emlékezések, hogy az újkor történelmének egyik nemzetközi viszonylatban is legelismertebb kutatója volt, akinek munkásság? számos uj szempontot derített fel és uj meg- világitásha hesta a spanyol inkvizíció korát, a francia reneszánszt, Magyarország történetének arí az idejét, amely a mcbáerí veszt megelőzte. Colhcrtrfti írt klasszikus munkáját bátran állíthatjuk Binkéaak akármelyik klasszikus müve méné. óriási tudása volt ennek a kis ';i*os, kuruc embernek. Most is látom magam előtt, amint házisapkával a fejé*, ott szaladgál fürgén a létrán könyvtárszobájában, amelynek falait legalább tiz emeletes polcok töltik meg. Most is visszaemlék- szem élvezetes egyetemi előadásaira, amelyekben a történelmi ismereteknek olyan gazdag tárházát tárta elénk, hogy mindnyájunkat elkápráztatott. Hegel filozófiai rendszerének volt a hive, az általános világlélek érvényesülését hirdette, amely egyidőben hatva ugyanazon történelmi eredményeket hozza létre (aranybulla, magna charta, stb.). Nem volt a történelmi materializmus hive. Elismerte a gazdasági erők irányitó hatalmát, azonban az emberi lélek szabadságát is a főkomponensek sorába helyezte. Soha nem szűnt meg dolgozni. Életének utolsó részében, amikor már harminc évi tanárkodás után odahagyta az annyira szeretett katedrát, ajándékozta meg nemzetét a magyar történelemirás egyik legragyogóbb alkotásával, a Budapestre vonatkozó külföldi emlékek ismertetésével, amely címét és körét mesz- szire meghaladva a legtökéletesebb magyar korrajz. Mindezt, mondom, el fogják majd róla mondani az akadémiai emlékbeszédben, amely füzetes kiadásban is megjelenik és ott fog porosodni majd minden akadémikus könyvtárában. Én Ballagiról, az emberről és a pedagógusról kívánok néhány szót elmondani. Hat szemeszteren át hallgattam és olyan élvezettel csüngtem előadásán, hogy minden indexolvasás nélkül nem mulasztottam volna el egyetlen óráját sem. Az akadémia.! negyedóra elteltével a tanári szoba felől lépett be a terembe. Szapora lépésekkel sietett fel katedrájára. Mindig halk éljenzés fogadta. Én őt csak mosolyogni láttam. Levette evikkerét, kibontotta jegyzeteit, amelyekbe olykor-olykor bepillantott és szép lassan, de nagyon élvezetes előadási modorban kezdett prelegálni. Hangja végtelenül kellemes, beszéde jóizü, kissé kecskcméties zöngésü magyar beszéd volt. Néha-néha balkezével gesztikulált, ebben tartotta evikkerét. Minden szavát jegyezni lehetett, ügy repült el a háromnegyed óra, amig előadott, mintha egy pillanat lett vclna. Amikor a villanycsengő hangja végigborregett a folyósón, összehajtotta írásait és szobájába vonult. Csak akkor hosszabbította meg az órát öt vagy tiz perccel, ha valami kedvelt tárgykörébe belejött. Ilyenkor izzóvá vált a hangja, szemei kigyulladtak és mindnyájunkat magával ragadott. Tiz éven át tanítottam én is történelmet és mint történelem- professzor mondhatom el róáa, hogy ideálisabb történelemtanárt nála el sem lehet képzelni. Szellemes anekdóiákkal fűszerezte előadását. Kilép a fogoly . • • Irtai GYÖRYDEZSŐ Kazinczy Ferenc hat és fél évi fogság után 1801. junius 28-án elhagyta a kuf- steini börtönt. Utolsó éjszaka a börtönben. A sápadt, vézna testben nem fér meg a léitek. Hol előre röpül, hol meg visszafelé, ahonnan a gárdista Báiróczy biztatása indította el az útra, „megsejdátvén a benne lakozó lélek árnyékát". így: „Légy ébresztő példája az elzsibbadt magyar ifjúságnak. Légy második Prométiheus: lelkesítsd meg az elevenség nélkül beverő testeket!" Ezekre gondolt akkor is, amikor leírta a kátét, akkor is, amikor a magyar nyelvet hivatalos nyelvvé akarta tenni. A fogoly szinte sző szerint emlékszik, mit is mondott: „Vétkezik a haza ellen, aki ezt a szent szándékot teljes erővel elő nem mozdítja, aki kész nem lesz ezért minden hasznát, minden előmenetelét föl nem áldozni...“ Amit mondott, állta is. A hetedik esztendő szalad már fölötte, mióta Regmeoen elfogták. A napot is csak akkor látta, mikor a Spiellbergről áthozták Kufsteinbe. No, de majd holnap. Ez mindenért kárpótol. Minden rendben lesz. A szava erősebb, az egészsége jobb, a munkakedve nagyobb. Van egy kis vagyonkája is, „boldog homályban" fog dolgozni. Hisz biztosan várják, szeretik, becsülik. * A fogoly kilép. Nézi az eget, a földeket, a meggy illőit sziklákat: most az ígéret földje ez. Szabad az ut haza. Hogy várta ezt a napot, hogy áhította ezt a percet, hogy megcsókolja a földet. A nap fakó, szaggatott felhők takarják, egy kicsit furcsa az egész, valami bágyadt- ság ül rá, se kacagás, se sikoltás nem kívánkozik belőle, mintha a nagy rendező elfelejtett volna valamit. De nem baj. A munka vár és az eredmény biztos. Érezte, hogy nyugodtan mondhatja el egyszer: „Mi csak kezdőnk a menetelést és életünk az irtás lelket ölő munkájában folyt el. De amit hagyok, az hevíteni fogja a sziveket, mikor már nem leszek is. Közel az idő, hogy istenifdak lépjenek a pályára « ragyoghatni fogják a magyar nevet, ami nekünk nem jutott és nem juthatott. De miénk a dicsőség, hogy el van készítve utjok. Nem futnának ők, hsa mi nem irtánk vala ...“ Ez lelkesítette. És igaza volt. Széchenyi és utána a többiek minden reformjuk átalakító sikerét az 5 irodalmi reformjainak köszönhették. Még a nevüket nem tudta, de a jöttükben már biztos volt © A széphalmi kastélyba megint eljött a nyár. Már több szabad esztendőben gondolt erre a napra, mint a kőfalak közt. S hét gyermek ette kenyerét. De a nyarak egyre borusabban jöttek. A testvérek perlekedtek vele, örökös lett a zaklatás, az adósságok nem hogy fogytak volna, de nőttiön-nőttek, Széphalom már szellemi központja lett a. magyar íróknak, de Kazinczy mégis ilyen sorokat vetett papírra: „Ulisszes hazajutván hosszas vándorlásából, sokaknak kedvek éllen esett hazajötte. Ez az én sorsom is. Irtózom papirosra tenni, amik értek s amit érzek. Legnagyobb becsű kézirataim is nyomtatót és vevőt nem leltenek az országban tizenegymillió népesség között." A nyári fák megrezzentek, olyan keserűen vágta le a tollat. Hát sosem indul meg a haladás munkája? Kétlaki élete sose lel harmóniát? Mig a költő-reformer szavára egy nemzedék vezérserege sarjad a semmiből, a bőr tön viselt, vagyonos embernek any- nyi küzdés után saját, szájától kell elvonni a falatot az érthetetlen élet és a közönyös emberek miatt, az adósságtól roskadó széphalmi háztető alatt? * Á kolera már a közelben pusztított, mikor leirta, hogy az utána következő magyaroknak, hiszi „javukra leszen élete szenvedései és tévedései, mert ezeken fogják láthatni az utódok, hogy mát kell kerülniük." A ragály kegyetlenebb volt a k amar illánál is. De az igék azért frissek még ma is, mert nincsenek beváltva. Nagy lelkek nagy tragédiája. MŰSORON KÍVÜL írja i MÁRA! SÁNDOR — A párisi modell — Százpengőre Ítéltek egy pesti szabásznőt, aki párisi modelleket lopott és kopi- rozott pesti hölgyek részére. A bíróság úgy találta, hogy a vádlott eljárása kimeríti a tisztességtelen verseny fogalmát. Ebiben a bíróságnak minden valószínűség szerint igaza van. A különös csak az, hogy miért éppen ezt a szegény Vormündl Etát pellengérezték ki, mert párisi modeiitolvaj több van, mint párisi modell. Ha ezen a nyomon indulunk el, sorra lehet büntetni Anglia, Közóp-Euró- pa, a Balkán és Amerika valamennyi kisebb divatszalonját. S ha nagyon utánanyamaznak, meg lehet büntetni a nagy szalonokat is. S ha egészen szorgalmasan nyomoznak, meg lehet büntetni a párisi divatszalonokat is, mert ezek egymástól lopják a modellt. Vannak dolgok, amiknek értelme és sorsa, hogy lopják őket. Ezek a dolgok az autóban felejtett piáid, a bécsi tánczene, a drágán fizetett újságcikk, amit ellop a vidéki lap s a párisi modell. Valahogy nem is eoht, ha nem lopják. A párisi modell márkájának egyik sajátsága, hogy lopható. Ez a jó benne s ezért jó, mert lopni lehet. Miért nem lopja senki a londoni, a berlini, a római modellt? Miért nem kell a kutyáinak sem a newyorkimodell? Laikus fejjel azt hiszi az ember, hogy Amerikában, ahol 120 millió ember ól és állítólag nagyon sok a pénz (az ember soha nem lehet elég óvatos, ha sok pénzről hall), mondom, azt hiheti az ember, hogy ott is akad egy két szalon, ami modellben, Ízlésben, anyagban, vonalban s a ruhamisztiikum ösz- szes műszavaiban legalább olyan jól tud szabni és fércein i, mint Párás? Valószinüleg tud is. Csak senki nem hiszi el neki. De ha bizalmasan odahajolni s a fülébe súgja: — Ezt a modellt Párásban loptam . . . Nem szabad azt hinni, hogy a párisi szalon túlságosan fájlalja ezt a sok lopást. íJi- vafcalosan nem törődik vele. A lopás bele van kalkulálva a párisi divat üzletmenetébe, ahogy a nagy áruházak bekalkulálnak az évi büdgetbe egy bizonyos százalék házitolvajt. A Ipás üzemköltsét. Patoutól ebben az évben sokat loptak, — ez azt jelenti, hogy Patou ebben az évben jó volt. Worth feiszisszen, ha azt halja, hogy Patout jobban lopják, mint őt. Praktikusan az úgy megy. hogy egy nagy párisi szalon csak ránéz a kliensre s rögtön tudja, hogy lopni jötl-e vagy venni, vagy mind a kettőt. Ha csak lopni jött, akkor kidobják. Ha venni jött, akkor leültetik. Ha egy kicsit venni és sokat lopni jött akkor nem adnak széket neki, de kap néhány modellt. Egyet megvesz, a többit ellopja. „Besurranok" — igv hívják e-eket a kedves bubifrizurás. nemzetközi tolvajokat. Csak a szemükkel dolgoznak, közönyösen, lorgnonon át, hanyag előkelőséggel. A nagy szalon chef de rayonja nézi őket és mosolyog. Ezek a rayonclhefek hivatalból a legnagyobb lélekbúvárok, detektívek, üzletemberek. Ezeknek nem imponál hermeniles be^ lépő, se a bérelt privátautó, se az angol akcentus, Mikor Vormündl Eta belépett a párisi szalonba, egészen biztos, hogy a chefek közül ketten összenéztek. Mert ezek tudják. De ha csak egy ruhát vesz a tolvaj ezer pengőért, ami az átlagos ára egy kezdő párisi modellnek, már megfizette azt a zagyva lopást, amit a vásárló a következő hat modellen elkövethet. Mert — s ez a párisi csalások teóriája — végeredményben ezt a modellt, a párisit, nem lehet lopni. Valami haut gout-ja marad annak, amit lopnak. Nem az igazi. A párisi modellben t. L benne van Páris. Én nem sokat értek hozzá, de még ón is felismerem, hogy melyik a legitim s melyik a lopott gyermek. Valami van a párisi modellben a város világításából, halvány színeiből, esti fényeiből, kedves, édes, marylandos és autógőzös nagyváros-szagából, édes mosolyából, nemes és egyenletes mozdulataiból. A redőiben van valami Páris eséséből. Ez az, amit nem lehet Londonban, Athénben, Budapesten, Prágában futánia^-iiP nálni. El lehet lopni a rajzot, a szövetet, meg lehet vásárolni azt a furcsa anyagot, amiből készül s ami csak Franciaországban készül. De a levegője, az elvész útközben. Marad egy ruha, szabott rongy, valami, ami hasonlít az eredetire, távoli rokona neki, de ha közelről odanézek, letagadja a rokonságot.. A párisi modellt végeredményben épP011 olyan kevéssé lehet lopni, mint a párisi esprit-t, ami van és él és mindenben kisugárzik, még a női ruhákban is. Páris csak mosolyog ezen a lopáson. Olyan nagy éS gazdag s úgy áll a világ közepén, sugározva telt és üde szépségében, gyönyörű kosztümjében, — mit bánja ő, ha idétlen mosollyal utánozni akarják csodálatos mosolyát? xx A Kis Pythagoras meghaló történetét kicsinyeik és nagyók örömmel olvassák. Minden kis részletre kiterjedt, amivel jellemea- hetíe a kort és a történelem figuráit. Beszélt V. Károly szerelmesének hattyunyakáról, amely a kortársak szerint olyan fehér és áttetsző bőrű volt, hogy átvilágított rajta a vörös bor, amikor ivott. A XIX. század közéleti férfiairól, akik édesatyjának és neki kortársai voltak, Arany Jánosról, Deákról, a többi nagyokról mind, tömérdek ismeretlen és jellemző adalékot mondott el. Ezek mind megvoltak gyűjteményében is. Memóriája egyenesen bámulatos és sohasem hagyta cserben. Elmondotta egyszer nekem, talán ez a részlet hiányozni fog életrajzából és a többi nekrológból, hogy amikor húszéves korában az Akadémia nagy dijára pályázott „A magyar nemesi testőrség története" cimü müvével, a kész kézirattal kiment a temetőbe édesanyja sírjához. Két nap múlva kellett a pályaművet benyújtania. A kéziratot a sírnál felejtette. Késő este kétség- beesetten rohant vissza a temetőbe. A kézirat elveszett. Már öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott. Akkor még az éjszaka nekilátott a munkának és két nap alatt bctüről-betüre, az idézetek pontos ismétlésével újból papírra vetette első n#a Müvét, m$i akadémiai fiélyadifct nyert, A negyvennyolcas hagyományoknak, Kossuth Lajos eszméinek mindhaláláig tántorithatlan hive és ezeket az eszméket nemcsak a katedráról hirdette, hanem kivitte közéleti harcaiba is. A Habsburg-dinasztiának ellensége volt, ellensége volt pedig történelmi tanulmányainak alapján. Mindig gerinces, meggyőződóses ember, aki elveit akkor is bátran hirdette, ha ebből kellemetlensége származott. Sohasem felejtem el, hogy egy szemeszteren át József főherceg, aki akkor jogáss- kodott. eljárt az előadásaira. Ballagi ekkor éppen a Habsburg-család történetéről prelegált. A főherceget Kratochvill ezredes szárnysegéd kisérte az előadásokra. Mindig a tanári szobába mentek és Ballagi előrebocsátotta őket, azután maga sietett fel a katedrára és megkezdte előadását. Egyáltalán nem feszélyezte az uralkodóház egyik tagjának jelenléte. Szókimondó volt, mint mindig, amikor most is a Habsburg-család terheltségéről beszélt. A főherceg közelében ültem, az első pádban, őfensége szorgalmasan jegyezgetett, de néhány óra múlva elmaradt. Valószínű, hogy Kratochvill ezredes jelentést tett és a fenségnek betiltották az előadások hallgatását. Ballagi soha vagy kitüntetést nem tagot*. Engem nagyon szeretett és ez a meleg atyai szerete nem szűnt meg az egyetem padjainak elhagyása után 6em, hanem mindmáig elkísért. Amikor huszonötéves egyetemi tanári működése alkalmával küldöttségileg üdvözöltük, albumot nyújtottam át neki, amelyet az egyetemi ifjúság megbízásából régi és akkori tanítványainak arcképeiből állíttattunk össze. Ezt az albumot később minden látogatójának megmutatta. Amikor az üdvözlőbeszédemet elmondottam, sírva csókolt meg. Megcsókolta galantériából és hamiskásan egyetlen női hallgatóját, Seratoris Hildát is, aki szép virágokkal lepte meg. Akkor még leányball- gatói nem igen voltak, mert az a hírt. terjeszt* gették róla, hogy a trixekke! szemben (igy neveztük a nőkollégákat) kegyetlenül szigorú. Hilda törte meg a jeget nagy sikerrel. Ettől kezdve három éven át mindennap beszéltem vele vagy a tanári szobában, vagy pedig lakására mentem. Később is, mikor már kikeril- tem az életbe, állandóan levelezésben állottunk s ha Pestre mentem, sohasem mulaztottam el egyetlen alkalmat sem, h?gy felkeressem. Amit tudok, amire vittem, neki köszönhetem. Ald&ssék az emléke értei (V. Z. dr.)
