Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-01 / 125. (1752.) szám

1928 Janin s 1, pjínielr. A lipcsei rádió — meg a cigányzem Irta: Alföldy Károly főmérnök A rádió kétségtelenül egyik legbámulat raméltóbb találmánya korunknak és csak as leket közömbös vele szemben, aki még soha* sem élvezett egy modern készülék által fel­vett rádióelőadást. Akik maguk is rádió­amatőrök, azoknak nincs szükségük arra, hogy ezeket az élvezeteket részletezzem, — a többiek számára pedig talán megkapóbb lesz, ka a rádió csodálatos teljesítményét a következőkben mutatom be. Vasárnap reggel van és a keti rádió- programból megállapítom, hogy a varsói nagy leadó a • poseni székesegyházban tartandó nagy zenésmisét fogja közvetíteni. Bekapcso­lom tékát készülékemet és csendes falusi lakásomban nagy áhítattal hallgatom a tel­jes erővel szóló gyönyörű orgonát, a magán­énekeket és zenei betéteket. Az utána követ­kező lengyel szentbeszédet — 'sajnos — nem értem, de azalatt igy elmélkedem: Felemelő gondolat az, kogy én zavartalanabbik, esetleg érthetőbben, de mindenesetre hamarabb hal­lom mindazt, ami a poseni székesegyházban történik, mint aki ott ül a templom középső padjaiban, — tegyük fel — éppen 33 méter­nyire az oltártól. A_z illetőhöz tudvalevőleg pontosan 1 másodperc alatt érkezik az ott miséző pap hangja. Ezzel szemben én nem a lassan terjedő hanghullámokon, hanem a csaknem százezer­Legjobban rácáfolt azonban a bevezetőre a felolvasást követő hangverseny, amelyet a cigánybanda a Himnusz-szal nyitott meg, utána a szebbnél-szebb magyar népdalok egész sorát húzta, közöttük több kuruc dalt. Ez utóbbiak a kuruc vitézek tábori életébő! fa­kadtak, jellemző katona nóták, dallam és tar­talom elválaszthatatlan egységet alkotnak, hü kifejezői annak ' a sajátos lelki világnak, amelyben kivirágoztak. Hogy ezek is cigány­nóták volnának, azt csak olyan állíthatja, aki nem ismeri őket. A cigányok érdemeit nem akarja senki elvitatni. Voltak kiváló dalköltők közöttük, még fontosabb, hogy terjesztői, sok esetben talán fentartői egy-egy eredeti szép magyar nótának. Másrészt azonban nem egészen alap- j tálán az a panasz, kogy sokszor mintegy ki-1 forgatták eredeti jelleméből, meghamisítottak i egyes magyar népdalokat. Hangsúlyozom^ a! $ müdalról, amely egy szerzőnek egyéni alko- i fása, nem beszélek itten, hanem a valódi nép- i dalról, amelynek szövege és dallama a ma* i gyár nép lélek szülötte. Persze, ha cigány ját- s sza, az sajátos előadásmódjával reányomja a - maga bélyegét (hangsúly, cifrázatok stb.), • ahogy a cigány egy táncdarabot, vagy ope­rettmelódiát is másként játszik — cigányo- san! — mint egy szalonorcheszter vagy a katonazenekar. A magyar nóta megzenésített népdal, szövege és dallama rendszerint egy időben született a nép ajkán, ritmusa is a magyar népköltészet sajátosságaiban gyökerezik, ez meg annyira összefügg nyelvünkkel, annyira eredeti és jellemző, hogy — alig tudtam ma­gamhoz térni a meglepetéstől, amikor a fent- ) említett tudákos sületlenséget hallottam. — ! Pedig az illető kétségtelen .jóakarattal „intéz- Ite el“ a magyar nótát! Hotel Blauer Stern Praha II, Pfikopy a legelőkelőbb ház a központban Teljes komfort MAGYAROK TALALKOZOHELYE Magyaml beszélnek Vitágkrizis a h-iai Márm Sándor szer gyorsabb elektromos rezgések szárnyain kapom a mise hü mását; a felvevő mikro­fonok egyike az oltárnál, másika az orgonán van elhelyezve. A felvett rezgések kábelveze­tőkén jutnak először a poseni rádióközpont­ba, — onnét ismét a varsói leadóállomásra, amelynek leadóantermái kisugározzák azokat mint elektromos hullámokat minden irányba. Ugyancsak kerülő utón jut el tehát hozzám, — de mi az a fürge villamos rezgéseknek, amelyek kerekszám 300.000 kilométernyi utat futnak be másodpercenként. Legyen a poseni rádióközpont akár 10 kilométernyire a városon kívül, ÍPosen távol* — Varsótól légvonalban 'körülbelül 300 kilométer, az én falum ugyanonnét vagy 440 kilométer, — az elektromos hullámok által megteendő összes uí tehát mintegy 750 km., amelyet ezek, — a fent említett sebesség mellett — a másodperc 1/400-ad része alatt futnak bei, — ami azt teszi, hogy én 400-seot rövíctóbb idő alatt hallom a (misét, mini a templom közepén ölő áj latos hivő. De a rádió nemcsak mint fizikai tüne­mény bámulatos, hanem rendkívüli elter­jedtségénél fogva kulturális szempontbél is megbecsülhetetlen eszköz. Ma már minden állam kellően méltányolja is ezt és fel is hasz­nálja a rádiót a legkülönfélébb tudományok népszerűsítéséi©. Elengedhetetlen kötelessége volna tehát mindazoknak, akik a rádió utján a közönség széles rétegeivel közölnek bizo­nyos ismereteket, hogy a legnagyobb lelki­ismer etee segg el válogassák meg mondandói­kat. Sajnos, — előfordulnak súlyos tévedések is — és ez az oka, hogy a lipcsei rádiót meg a cigányzenét itt szóba hozom. Még a tél végén volt, hogy a lipcsei rádió­állomás egy'estét a magyar cigányzene ismer­tetésének szentelt, amikor is a bevezető fel­olvasás szerzője nem kisebb ostobaságot állí­tott, mint hogy mindaz, amit a cigány magyar népdalként játszik: tulajdonképpen cigány- nóta. A felolvasó nevét nem jegyeztem meg, távol is áll tőlem minden személyeskedés, 'de rendkívül csodálom, hogyan fér Össze a híres német alapossággal az, hogy ilyen — zene- történelmi és egyébb szempontból is — elég •lényeges dologban egy szakember (mert an­nak kellett lennie) ennyire elhajítsa a kala­pácsnyelet és hallgatóinak tízezreit ilyen — enyhén szólva — hajmeresztő tévedéssel vezesse félre. Erről a kérdésről, Liszt Ferenciül kezdve, az illetékesek már kötetekre valót írtak össze és e helyen nem térhetek ki á dolog érdem­leges tárgyalására, — de az már minden mü­veit magyar embert mosolyra késztet, hogy ha „a fonóban szól a nóta ...“, akkor a ma­gyar leányok ott cigány népdalokat énekel­nek! A népies magyar zene hivatott kutatói Bartók és Kodály professzorok évtizedes fárad­sággal több mint 20.000 magyar népdalt gyűj­töttek össze a magyar falvak népe között. Természetesen százával van közöttük, ame­lyeknek idegen eredetét mindjárt kimutatták, igy — magától értetődik — nagyon sokban a szláv hatás egészen világos. Legnagyobb része a népdaloknak magán viseli a (magyar zene félreismerhetetlen bélyegét. Kisül azon­ban. hogy mindez tévedés, mert lipcsei zene­tudósunk szerint mindez csupa cigány népdal. Amit ez az öreg bűnös, Douglas Fair- banks ur, a bagdadi tolvaj s más nagyszabá­sú filmremekek fürge hőse Párisban mon­dott, hogy t. i. neki már elég volt, nemcsak, mert annyi a pénze, hogy nem érdemes már ugrálnia a gép előtt, hanem, mert gyomorral és idegekkel se bírja tovább, az körülbelül fedi a film mai helyzetét. A krízis itt van, a betegnek negyven fok a láza, s a hozzátarto­zók minden pénzt megadnának valami medi­cináért, ami uj életre segíti a múzsák legfi­atalabb lokonát. A gyerek koraérett, megle­pő gyorsasággal fejlődött, mint bizonyos ja­pán növények, amik percek alatt a szemünk előtt bomlanak ki bimbóból növénnyé s her­vadnak el szemétté, — tegnap még tájékozat­lanul topogott mázolt kulisszák között s gyer­mekesen túlzott gesztusokkal közölte fájdal­mát és örömét, ma már nagyvilági bizton­sággal adott be a nagyvilágnak biztos sikerű banalitásokat, s egyszerre megdöbbent meg­lepetéssel veszi észre, hogy ugyanaz a bana­litás, ami tegnap még jó volt, tegnap még készpénzt ért az egész világon, amiért ma­gyar pengőit éppen úgy adtak, mint angol fontot, s minden belefektetett dollár az elmúlt tizenöt évben ötven másik dollárt fiadzott, ha nem sokkal többet, — hogy ugyanaz, de haj­szálra ugvanaz a teljesítmény egvszerre nem kell, a mozik rosszul mennek, üresek, nem „húznak", nemcsak itt, hanem Pekingben is. Mi történt? Egész Hollywood a fejét fogja. Hol csinálták a Elbát? Mikor, miben? Ugyan­azok a szerzők ucrvanazoknak a staroknak ucwanolyan szerepeket írnak, rendezők, dra­maturgok, tömegpszychoiogusok, pénzügyi szakemberek nagyszerű törzskara őrködött aprólékos gondossággal, hogy zavaró hang meg ne bontsa a nagy keresési melódia har­móniáját, a technikája e nagy üzletnek elképesztő tökélyre fejlődött, amit Európá­ból emberben és ötletben meg lehetett vá­sárolni, azt már mind megvették, a második generáció gyönyörű Ígéretekkel bontakozott j ki az érett starok árnyékában, a világszer­vezete a giccsnek kiépült (óriási nagyhata­lom a sajtó mellett, amit mégis kötnek nyel­vi korlátozások,) fiatal eszkimók aludtak el a nagy hidegben Mary Pickford képével lelki szemeik előtt, falusi Zsuzsikák a magyar Al­földén Gunnar Tolnaes igézetében borzong- tak, olyan üzlet volt ez, ami rugóra járt, s expansiója hihetetlen erővel fonta át a gló­bus "két pólusa között az emberlakta terüle­teket. S most ez a nagy üzlet torlódást érez, akadályokat, tempója lassul, gesztusa bizony­talanabb. A film kétkedik, leépít, Bé-listára tesz, redukál, s mindenekelőtt töprengeni kezd. Azt mondja Douglas Fairbanks ur, aki ped:g maga is ludas jónéhány nagy giccsben, hogy ezt már nem lehet gyomorral bírni. Fő­ként a publikum gyomra az, ami nem bírja, — csodálatos, titokzatos, érthetetlen, de igy van. Az amerikai piacról — s ha filmről be­szélünk, másról nem is szabad beszélni, mert az európai piac csak halk függvénye, s bi­zonyos értelemben tehertétele az amerikai filmnek — egészen különös hirek érkeznek, a hollywoodi ezeregyéjszaka fölött hajnalo- dik, s a józan világításban, kulissza és kel­lék nagy szemétdombja fölött, ott ül az egész társaság, halk jajongással, kezeit tördelve, s várják a megváltó szerzőt, aki megtalálja az uj giccset, az átmenetet a régi giccs és az elkövetkező film között, valami, amit még el lehet adni. Persze, egy ilyen nagy üzem vál­sága lassú és bonyolult, — a nagy verkli még jár tovább, a gyárak, igaz hogy csak fél sze­mélyzettel és félgőzzel, produkálnak tovább, s a publikum, fél személyzettel, de fogyaszt egy bizonyos mértékben egyelőre tovább. A film átköltözött Hollywoodból New-Yorkba, I TANK-f ABARIN I Praha-Vinohrady, Mikovcóva 4. A íegintlmsbb bar a Viwohrsdyn! Népies árak! Hetenként ui műsor! Népies árak Excentric *— Jazzorchestcr a meseváros kezd kihalni, a nagy társasá­gok nem újítanak meg szerződéseket, nem szerződtenek újakat, minden vissza, min­denre hangfogót, s mindenekelőtt ez a nagy feszültség, hogy mi a hiba igazi oka, s mi a gyógyszere? Ami a filmben ma történik, az a giccs vi- iágkrizise. Valljuk be, hogy ez a krízis a le­vegőben lógóit, egy kissé mindenki várta, s ha elment egy belvárosi vagy külvárosi mo­zi piakatjaí mellett, tiz esetben ötször úgy érezte, hogy most már elég volt, ez, igy, ilyen merev tenyészetében a tömegmákonynak, kéjgáznak és túlfeszített ostobaságnak nem mehet tovább. Soha nem is gondolta el, tiz esetben ötször valami homályos csömörrel nem váltott jegyet, hanem odébb ment. Ame­rika tuletette a világot egy giccsel, ami édes volt és szirupos, egy ideig, a méretekhez ké­pest elég rövid ideig, tetszett is, de ami olyan menthetetlen gyomorrontáshoz juttatta a tömegizlést, hogy a csömör automatikusan beállott. * Ülsz egy moziban, mindegy hogy hol, Pesten vagy Athénben, lehetsz akárki, hiva­talnok vagy orvos, varrólány vagy csiílagke- reszíes hölgy: a pianista zenéjére egy sötét teremben hatni kezd reád egy mese, amiben kaland van, egy vagy több szép nő, idegen tájak, napsütés vagy fenséges havas idő, egy szép és nemes, továbbá egy rut és gonosz fér­fi, akik a hölgy kegyéért versengenek, s több-kevesebb bonyodalom árán, amik hol tragikusak, hol humorosak, a végén a szép és nemes férfi elnyeri a szép nő kegyét. Ez az élet. Jó láini és hallani, mert, sajnos, az élet egyáltalában nem ez és nem ilyen: az élet­ben a szép és nemes férfinek nincsen egy vasa sem, s a rut és gonosz ember nyeri el a szép hölgy kegyét, gonosz eszközökkel és machinációkkal, amikre nem jó gondolni sem. De különös tekintettel arra, hogy az élet zord és igazságtalan, itt van a film, kor­rektúra az életen, jóvátétel és optimista igaz­ságszolgáltatás, szinte a krisztianizmus egy válfaja, ami emberek millióival tudja egy órára elhitetni, hogy az életben magasabb törvények bocs belátása a végén elégtétel­hez juttatja a jót és nemest, s visszaküldi a rutát és gonoszt a büntetés örök tűzzel fütött katlanjaiba. Ez a tipikus moziéímény, a vi­lágélmény, amit a mozi előtt csak a ponyva produkált, s amit a mozi hatványozott erővel és szuggesztivitással, nagyszerű közlési mód­jának fölénves eszközeivel nyújtott az > em­beriségnek. Az emberiség szomjasan és mo­hón kapott az ezüstpapirba csomagolt élmény után: pontosan ez kellett, pontosan ez, a ka­nadai gépirókisasszony s a tokiói elárusitóuő egyformán sírtak a megengesztelt örömben, hogy vannak még fiatal bankárok a földön, akik Rolls Royce-on jönnek ki Whitechapelbe s viszik a rongyos kis Swansont fürödni De- auville-ba. Az örök élmény, az örök nyomor vágyódásából kihajtott élmény, az édes vég, a boldog finish, ezt a film gyönyörűen meg­találta. Megtalálta és kitartott mellette. Lát­ta, hogy a tip jó, ráállitotta az egész üzemet, egy óriási üzemet. Hollywood volt ebben a nyugtalan tizenöt évben a világ nagy vigasz­gyára, ahol többmillió méterben gyártottak egy lelki angoltapaszt a mindenfaju emberi­ség lelki horzsolásai és nyitott sebei részére. Az emberiség, fájdalmában, mert a horzsolás örök, s örömében, hogy tapaszt kap reá, két kézzel kapott a tapasz után. Tiz-tizenöt évig. Ami aztán törtéig, az nagyon érdekes. A publikum reájött, hogy a tapasz csak ragad, de nem gyógyít. Hit nélkül vették, a kiábrándulás itt volt, mint bizonyos pilulák- nál, amik nagyszerűen használnak étvágyta­lanság ellen, amig hisz bennük a páciens, de fabatkát sem érnek, ha szkepszissel nyeljük le étkezés előtt. Az ember nézte, nézte a szép történetet, néz­te egy évig, kettőig, tiz évig, de a tizenötödik évben émelyegni kezdett. Hisz ez nem is igaz! — sivitott valahol a sötét nézőtéren egy suszterinas, fi mindenki, az egész nagy terein, homályosan érezni kezdte, hogy ez nem is igaz. Ismerik azt az érzést, mikor az ember detektiv-regényt olvas és drukkolni kezd a i szellemes gonosztevőnek, akit a jószándéku,, nemes és egyszerű detektív sikerrel kerget. Jaj, csak el ne fogja, — végeredményben; mégis ő szimpatikusabb egy pillanatra, mert1 több ereje van, mert egyedül áll az akcióban, inig a detektív segítségére ott áll a londoni rendőrség s a világ minden rendes és derék embere. Ami a film nagy sikerének, s nagyr válságának egyik legfőbb oka, az a happy end. A publikum ecw évtizeden át örült an­nak, hogy minden jól végződik, aztán ásítani i kezdett, s azt mondta, hogy ez nem is igaz,, mese az egész, kitalálás és trükk. A dolgok ; nem végződnek mindig jól. De mert a filmjj nél mindenki tudta előre az üzletileg garantált ; boldog véget, a néző megunta a várakozást és> a bonyodalmakat, — mire jó az egész hühó’J mikor a Zuckor úgy sem engedi meg, hogy a. végén baj történjen. Az amerikai játékfilmnek!; tudatalatt mindenki előre tudja a végét, —# ez az egyik ok, amibe belebukott. Van sok, nagyon érdekes részlete a kőnak: például az, hogy a film technikailag óriási igényeket támasztott önmagával szem­ben, s a trükk áilátszó lett, mindenki reájöitj hogy ez csak színjáték, sőt annál is kevesebb,! nem ftunszt, ha valaki leugrik a harmadik] emeletről, mert csak le kell állítani a gépet,| s később újra forgatni kezdeni — (egy rész* let, ami például nagy garanciákat nyújt a film s a színház “harcában a színház fölényéi nek, mert a színpadon nem lehet ejtrükkölni aj dolgot, a néző szeme előtt történik minden,; ellentétben a filmmel, ahol az atelierben tö;- ténik minden,) — minden néző okos fiú lett az idők során, aki fölényesen magyarázta szom4 • szédnőjének, hogy nem is ugrott le a Haroldf Lloyd, csak alulról fotografálják. Tovább nv-f gyek: nemrégen láttám egy nagyolj szép. de nagyot bukott filmet, „Királyok! királya" címmel, egy Krisztus-filmet, ami'] ízléssel és komolvsággal készült. Ahogy ül4 iem a nézőtéren, egvszerre megéreztem, hog.a a film nem hat reám, nem hathat reám, mértj a csoda már nem hat a filmen. Ha a bibliában! olvasom, hogy Krisztus a kánai menyegzőn aj vizet borrá változtatta, vagy feltámasztotta aj kafarnaumi százados leányát, megejt a köz-] lés jóhiszemű misztikuma, elhiszem a csodát; de filmen? Mi az már a filmnek, életre kel­teni egy halottat? Láttunk sokkal nagyobb csodákat, Az ember hallja. Griffith szavát, aki odaszől a leányzónak: keljen már fel, kérek ötven lámpát balról, kész? Mehet. — A fiira leleplezte önmagát. Nem hiszek a csodában,; mert nem a szemem előtt készül, hanem Ame­rikában, egy atelier-ben. Nevetséges lenne különösebb kulturális] reményeket fűzni ahoz, hogy a giccs válság­ban van: a film ebből a válságból kivezető útnak csak egy uj giccset érez, s ebben igaza van. De érmen ez a végtelenül finnyás problé­ma, aminek megfejtésén most a hollywoodi] váteszek töprengenek: a giccs nem is olyan, egyszerű valami, mint Paramount hitte, a giccs végtelenül bonyolult valami, mert az emberiség legmélyebb lelki szükségleteiből táplálkozik, s „szórakozást" nyújtani ott, ahol a tömeglélek homályos ösztönnel és kereslet­tel mindenekfölött az igazságban érzi a ki­elégülést, bonyolult feladat; lám, még a Pola Negri sem tudta, Spenglerről nem is beszélve. Minden pénzt megadna Hollywood egv em­berért, aki fel tudja öltöztetni a giccs köntö­sét az egyedül lehetséges tömegélményre, az igazságra. A film telehazudta a világot egy boldogsággal és igazságszolgáltatással, ami­ben senki nem hisz. Most kezdheti élőiről. — Más kérdés, hogy az uj film addig meg nem születhet, mig fel nem ismeri, a saját, film­szerű feltételeiből következő egyedül lehet­séges problémákat és feladatokat: tehát, hogy nem irodalmi szurrogátumot kell adnia, ha­nem cselekményes fotográfiát, aminek témája a világ s az emberek, s eszköze egy fényérzé­keny gép. Akkor, star nélkül, talán megszü­letik az uj film. Addig, több vagy kevesebb starral, tart tovább a giccs; biztos kitalálják Hollywoodban az uj élményt, amit el is hi­szünk egyidőre megint nekik; kitalálják, mert rendkívül okos emberek. így fiatalít és szépít a Corüll-oréme Corall-pudüf CdFall-szappan FSlerakot t £. S. R, Vörös Rák gyógytár, Bratislava. i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom