Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-26 / 145. (1772.) szám

> 1928 június 26, kedd. —MM IIIIMMIHIIIIIMIpiHIMi I II l—lll <PM<^MagÍARHTRLM» Jugoszlávia belső háború és nemzetközi konfliktus küszöbén fii olasz Mrii-fíiSa fefvoRri a dalmít partok mentén A kcmny azonnali lemondását uj választást és önálló Horvátországot követel a demokrata-parasztnál?! koalíció — A király közvetít a szemlenáíiö pártok között Prága, június 25. A zágrábi gyászün- nopség komor csendje, a harangod szüntelen zúgása, melynek halál zenéje betöltötte egész Horvátországot, a búcsúzó és búcsúztató sza­vak, százezrek fogadkozása a tünetei annak a lázas betegségnek, amelynek krízisét most éli a horvát nép. Ami a véres tragédiákig csak lappangva bujkált és kimondhatatlanul feszi tette a búrokat, azt a két horvát kép­viselő holtteste mellett szavakba formálva kiáltották világgá: A horvát nép nem él sza­badi nemzeti életet, szuverén jogait nemi adta meg az ország uralkodó nemzete, az Ígért jogoktól megrabolták őket, nemzeti ön­érzetükben megalázták, a közjavakból ki- semimizték és ma sokkal rosszabbul megy soruk, mint Magyarországon ment, ahol széleskörű, nemzeti autonómiájuk volt. Kimondta ezt az igazságot olyan súlyos egyéniségű politikus is, mint Trumbics volt külügyminiszter, aki az eltulajdonít ott hor­vát szuverénitás visszaszerzését irta a gyá­szoló horvát nép zászlajára. Még ennél is to­vább ment Zágráb polgárimestere, aki uj harci jelszót adott ki: Ez így nem mehet tovább. Mától kezdve uj szellem tölt el bennünket. Magunk vesszük kezünkbe jövőnk irányítását és kivívjuk jogainkat minden poklokon keresztül. Ezek a harci szózatok a szerb kormánypárti törvényhozóik távollétében hangzottak el, mert a szerb képviselők nem lehettek jelen ■tragikus sorsú társaik temetésén. Nem jö­hettek el Zágrábba, hogy kifejezést adjanak gyászuknak, mert a horvát parasztpárt ve­zetősége nem tudta garantálni személyi biz­tonságukat. De a jugoszláv állam rendőrei­nek egyenruháját sem lehetett ezen a teme­tésen látni, mert az a pár rendőr, akiket a temetésre kivezényeltek, őrizkedett attól, hogy jelenlétével provokálja a gyászolók háromszázezernyi tömegét. És ami a köz­hangulatra még jellemzőbb, a barriikádharcokat követő napon nyolc­van zágrábi rendőr kérte elbocsátását a szolgálati VI azzal az indokolással, hogy ők soha többé nem tudnának a nép közé lőni. Á zágrábi temetés egyes mozzanatai, a le­húzott üzletredőnyök, a gyárakban, üze­mekben megálló munka, Rádiós Pál özve­gyének a koporsó mellett eljajveszékelt eziv- szaggató bucsuzója s végül a horvát nép im­pozánsan megnyilvánuló, tettre kész egysé­ge bő alkalmat nyújtanak a következtetések és tanulságok levonására. És a kormány mégis habozik, mintha a forrongó néphangu- lat még nem égett volna a körmére. A kor­mány, hiába hangzik fel egyre sürgetőbben a követelés és hiába éri száz oldalról is szemrehányás, még mindig nem nyújtotta be lemondását, amelyet — mint felelős té­nyezői őszintén megváltották — Radics Ist­ván betegálliapotától tesznek függővé. Hogy ez a nvilt színvallás és kétes dgéret ele­gendő-e a horvát nép megnyugtatására és megfékezésére, az több mint kétséges, de hogy a kormánykörök és a belgrádi sajtó részéről megnyilvánuló Tészvét inkább pro­vokálja, mint enyhíti a gyászoló Horvátor­szág fájdalmát, ez annál is bizonyosabb, mert a temetés napján gyászkeretben meg­jelent belgrádi lapokat Zágrábban utcai szemétkosaraikba dobták és a sárba tiporták. így alakul a belpolitika pillanatnyi mérlege s a belpolitika egén tornyosuló viharfelle­gek mögül távolról külpolitikai kompliká­ciók mennydörgése hallak. Az olasz adriai flotta felsőbb parancsra kifutott a tengerre és a dalmáciai partok körül foglalt állást. Olaszország attól tart, hogy Jugoszláviában belső zavargások törnek ki, amelyek olasz állampolgárok személyi és vagyonbiztonsá­gát veszélyeztetik és az Adria-f'ctta mozgó­sítása az olasz vagyon- és életbiztonság megvédésére történt. A Balkán tehát ismét középpontjába került az európai politikának és a balkáni országból érkező nyugtalanító hírek a véletlen különös szeszélyeképpen éppen akkor öntenek ürmöt az európai po­litika örömkelyhébe, amikor Kellogg állam­titkár a világbéke alapjait lerakó újabb jegyzékét küldte át az európai hatalmaknak. A jugo-szláviai helyzet alakulásáról az alábbi távirati jelentéseink számolnak be: Hivatalos jelentés a temetésről Belgrád, junius 25. A zágrábi rendőrfő­nökség jelentést küldött arról, hogy a két hor­vát képviselő és a barrikádharcok áldozatai­nak temetése a legnagyobb rendben zajlott le s sehol rendőri beavatkozásra nem volt szükség. A temetés idejére tett rendkívüli in­tézkedéseket másnap reggel hatályon kivül helyezték s a hónát főváros élete visszatért a rendes kerékvágásba. Belgrádiban elégtétellel állapították meg, hogy a gyászszertartásra összegyűlt százezrek megőrizték önuralmukat és méltóságteljes nyugalommal viselték el a csapást. Zágráb, junius 25. A meggyilkol? horvát képviselők temetésén megrázó jelenet játszó­dott le. A meggyilkoltakkal együtt temették el a barrikádharcokban elesett három isme­retlen embert is. A koporsók leeresztése előtt egy Bjelos nevű fiatalember arra kérte a ha­tóság képviselőjét, hogy megtekinthesse a ha­lottakat. Néhány nappal ezelőtt eltűnt a fivé­re és az a gyanúja, hogy ő is az áldozatok közt van. Az engedélyt erre megkapta és a kopor­sók egyikében kitörő zokogással ismerte fel a fivérét. A tragikus jelenet megrázó hatást váltott ki a közönség soraiban. A horvátok autonómiát követeinek Belgrád. junius 25. A temetés napjára Horvátország valamennyi városa és községe gyászba öltözött és amíg a temetési menet Zágráb utcáin fölvonult, az egész országban három órán át zúgtak a harangok. A lakosság idegeiben még mindig nagyfokú izgalom vib­rál, de mindenütt meg tudta őrizni hidegvé­rét. A véres események reakciója abban je­lentkezik, hogy a horvát nép vezérei és a tömegek rohamosan radikalizálódtak és most már teljes autonómiát követelnek. Belgrádiján a követelés szerint csakis a legfontosabb közös érdekű reszortokat lát­nák el, mig más téren Horvátország teljes önállóságot és egyenjogúságot követel. Belgrád, junius 25. Racic képviselő tetté­nek bírósági vizsgálata folyamán nehéz bün­tetőjogi kérdések vetődtek fel. A vizsgálóbíró még nem tud dönteni afelett, hogy Racic egyes szerb képviselőtársait, akik a kormány- koalíció tagjai, terheltekként, vagy tanúként hallgassa-e ki. A kérdés eldöntése azért okoz különösebb nehézséget, mert a nyomozás több olyan momentumot vetett felszínre, melyek Racic egyes képviselőtársait az erkölcsi fel­bujtó és bűntárs szerepében tüntetik fel­lavult Radics állapota Belgrád, junius 15. Radics István állapo­tában javulás állott be. Tegnap már hosszabb időre elhagyhatta az ágyat. Sebe gyorsan gyó­gyul, de a. tüdőgyulladás veszélye még min­dig nem múlt el. Radics közérzete igen jó. Kedélyesen beszélget el kezelő orvosaival, akiket humoros kiszólásaival és élceivel szó­rakoztat. Hogy a gyógyulási folyamatot sem­mi se zavarja, a látogatásokat csak a legszű­kebb időre és a legszükségesebbre korlátoz­ták. Belgrád, junius 25. Radics István állapota nem változott. A vasárnapra virradó éjszakát álmatlanul töltötte és vasárnap orvosai min­den látogatást megtiltottak. Még hozzátarto­zói is csak pillanatokra láthatják a paraszt- párt vezérét. Radics láza ugyan csökkent és a tüdőn konstatált aggasztó tünetek is mutóban vannak, de a vérnyomás rendetlenné vált. Az orvosok a beteg állapotát kedvezőnek talál­ják, miután a cukorbaj a gyógyulási folyama­tot nem zavarja. A hőmérséklet 37.8, az érve­rés 104. A király vasárnap újból megjelent Radics István betegágyánál. Az ellenzék követelései Belgrád, junius 25. Radics István beteg­sége következtében a demokrata-parasztpárti koalíció vezetése Pribicsevics Szvetozár ke­zeibe jutott. Pribicsevics legutóbbi nyilatko­zatában leszögezte, hogy 1. A demokrata-porosztpárba koalíció a je­lenlegi szkupstinába nem tér vissza. 2. A Vu- kicsavics-kormányna<k vissza, kell lépnie. 3. Az uj kormánynak fel kell oszlatni a parla­mentet, ki kell imia az uj választásokat és az álKamigtozgkít-ás decentrdizáe iója jegyében re­vízió alá kell venni az alkotmányt! Kijelentette Pribicsevics, hogy a köve­telések nemteljesitése esetén a kormánjmak számolnia kell a belpolitikai helyzet teljes el­mérgesedésével. A d em. okrata-p ar ais z tp árt i koalíció a királytól várja, hogy az események fejlődésének helyes irányt adjon. Kormánykörökben ezzel szemben úgy nyilatkoznak, hogy a demokrata-parasztkoa- liciő elihirtelenkedte állásfoglalását. A szkup- síinában történt és rendkívül sajuálatos ese­mények még nem adnak jogot a kisebbség­nek, hogy a többségre rákényszerítse aka­ratát. Pribicsevics ismét a királynál Belgrád, junius 25. Marinkovics dr. kül­ügyminiszter, aki szombaton érkezett vissza Bukarestből Belgrádba, vasárnak kihallgatá­son jelent meg a királynál, aki utána Vuki- csevics miniszterelnököt s Korosén belügymi­nisztert fogadta. Sándor király ma kihallga­tásra kérette a temetésről visszatérő Pribi­csevics képviselőt. A királyi megbeszélések a kormány kü­szöbön álló rekonstrukciójával, vannak összefüggésben. \ Ezzel kapcsolatban a paraszt-demokrata koa­líció nyilatkozatban közölte, hogy Zágrábban és egész Horvátországban provokációnak te­kintik, hogy a konnány nyomban a szkupstinAban történt vérengzés után nem adta be le­mondását. Kormánykörökben viszont úgy vélekedneik, hogy amíg Radics István állapotában döntő változás nem áll be, addig a kormánynak nem kell demmisszióját bejelenteni. Belgrád, junius 25. Az itteni lapok az európai sajtó é$ közvélemény állásfoglalá­sáról írnak és cáfolni igyekeznek az esemé­nyeknek azt a beállítását, mintha a szerbek és a horvátok közötti fajgyűlölet készítetie volna elő a szenvedélyek sajnálatos kirobba­nását. A szerb lapok úgy tudják, hogy nem a nemzeti ellentét, hanem az egyes politikusok féktelen, eszközökbe® nem válogatós sze­mélyi harca feszitette végsőkig a húrokat. A testvérharc ebben az országban — írják — nincsen és bizonyíték erre, hogy a legna­gyobb ellenzéki párt vezérei: Pribicsevics szerb és Radics István horvát. Olasz készételéi! Pár is, junius 25. A Petit. Párisién Belg- rádból keltezett jelentést közöl, amely sze­rint az Oilasz flotta, négy cirkálója és egy tor­pedója útnak indult a dalmát partok mellett fekvő Lapost a sziget felé. A flotWjyMriancS- noksúgnak közlése szerint, a hadihajók a hadvezetőség utasítására beavatkozásra, ké­szen helyezkednek el a partok közelében. Parancsa, hogy amennyiben, Jugoszláviában zavargások ütik fel a fejüket, az olaszlak la partvidék lakosainak vagyonát és személyét megvédje. A belgrádi férés színjáték rendezői, szereplői és killssiitltkii Zágráb, junius 21. Belgrádban nincs titok. Meg kell nézni a szerb fővárosból érkezett la­pokat, amelyekből kiderül, hogy a politikai kávéházakban éis különösen az ifjúság gyüle­kező helyein napok óta vitatkoztak a készülő drámáról. A lapokban cikkek és interjúk je­lentek meg Radicsék meggyilkolásáról. Negy­vennyolc órával a véres szkupstina-ülés előtt Radics István maga köré gyűjtötte az újságíró­kat és közölte velük, hogy a .,Jedin&tvo“ cirnü lapba Markovics Lá­zár irta a cikket, mely a horvát paraszt- párt vezéreinek meggyilkolására izgat. Mikor az újságírók megjegyezték, hogy a cikk alatt valami Ifkovdcs szerepel szerzőként, kü­lönben a stílus sem Markovicsé, azt a választ adta, hogy Iíkovics csak strohman, a stílust pedig szándékosan ferdítették el. Akárhogy is van, a megvádolt Markovics jellegzetes alakja a szerb politikának. Ter­metre legkisebb a szkupstinaképviselők kö­zül, de a balkáni üzletszerzésben kimagasló Herkules. Évek óta feje fölött lóg az ellenzék vádirata, amely negyvenegynéhány százmilliós visszaélé­sére követeli a felelősségre vonását. Az ellenzék uralomrajutása számára a fegyházat jelenti. A veszéllyel szemben an­nak nagyságához mért energikus eszközöket alkalmazott eddig is a balkáni politikusok fegyvertárából. Markovics 'kiváló, nemzetközi összeköttetésekkel rendelkező pénzember. A .politikusok közül egyike a neveseknek, akik­nek varázsszavára Belgrádba áramlanak azok a külföldi tőkék, amelyek rendszerint puccsok, véres felfordulások utján érik el céljukat. Sándor király nem birja elviselni még Markovics Lázár jelenlétét jelenlétét sem. A második sztár Radics István mint rendesen, most is bőrével fizette a poli­tikai játszma kockázatát. A honét főparaszt zseniális, de nem eléggé elővigyázatos agent-1 provokátor. Még mielőtt emigrációba indult! volna, egy jegyzőkönyvet juttatott el Sándor királynak, aikát arról biztosított, hogy a horvát mozgalom köztársasága a habs- hurgizmus és a bolsevizmus kiirtására való, csak üriigy. Nemsokára Bécsben tárgyalásba bocsát­kozott a legitimista körökkel, amelyeket meg­nyugtatott. arról, hogy a horvát köztársasági mozgalom csak Szerbia és a Karagyorgyeviesék ellen irá­nyul. Még később Moszkvába ment, ahol kije­lentette, hogy a horvát köztársasági mozgalom csak átmenet a bolsevizmushoz. Radicsnak most se lett volna kedve elle­nére, ha a n eltűnői konvenciók parlamenti tárgyalása valami hallatlan botrányba ful­ladna. A politikai fegyverbarátság Radics 'és a harmadik sztár: Pribicsevics Szvetozár között ujabbkeletü. Nemrégiben még halálos ellensé­gek voltak. Évekkel ezelőtt Radics lapjában, a „Slobodni Dom“-ban megirta a zágrábi nemzeti tanács döntő ülésének történetét, amelyen kimondták a Szerbiához való csatla­kozást és amely után Pribicsevics öt meg akarta öletni. Miközben az ülés folyt, a zágrábi rendőr­főnök suttogó hangon közölte Radics István­nal, hogy az épület előtt már gyülekeznek azok az egyének, akiket Pribicsevics az ő meg­gyilkolására bujtatott fel. Radics ekkor odament Pribicsevicshez: — Hallom, Szvetozár, — mondotta neki, hogy meg akarsz öletni. Figyelmeztetlek azonban, hogy Zágrábban negyvenezer pa­raszt áll készen. Ha engem megölnek, akkor a te fejed is leröpül, a testvéreidé is, az egész esaiádodc. Pribicsevics súgott valamit a titkárjának, az kiment és a gyülekezők szétszéledtek. Pribicsevics pályája kétségtelenül véres csillag alatt halad és még nem lehet tudni, hol áll meg ez a pa­rabola, mert Pribicsevics Szvetozár hallatla­nul nagyravágyó és ugyanilyen nagystílű öcs­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom