Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-03 / 127. (1754.) szám
1928 junius 3, vasárnap. amKfJlTrJ8^aCT»rCT!B^^^mwgBcg)gt«isaii«MMBBBra«iiMw i ■■ iim MŰSORON KÍVÜL írja: MÁRAI — SÉTA, BALBA — Az autóbusz végállomásától balra visz föl az ut, a kórház s egy divatból kiment temető között, nyavalyáink és. múlandóságunk jelképes ösvényeként, s a végében, mint minden uí végében, egy reménytelen nyári vendéglő áll, ahol pállott a sör s a fák lombjai között két vasárnapra szerződtetett apró madár sváb trillákkal énekel. A természetet éjjel megöntözték, az egész világ fel van hintve friss földdel, a gyümölcsöskertek szezoncikkeket hirdetnek a láthatáron, a cseresznyefák szalvétát csaptak a hónuk alá s igy várják hajlongva a kirándulót. Mindenki a kirándulót várja. A kiránduló lassan megy föl a hegyre, s meg van hatva, hogy tiszteletére ilyen pazarlással készültek föl; kissé zsénben is van, mert amit itt fogyaszthat, az minimális, ebben az üzemben, s nem hiszi, hogy a természet megtalál- je mellette a maga számítását. Amit a kiránduló Természetben fogyasztani szokott, az igazán a legkevesebb. A szellőztetés különben kitűnő a lokálban. A domb tetején kilátás nyilik, a bokrok között két nyári pincér áll fehér kabátban s egy lasszóval gyakorolnak délutánra. A kilátás önkényesen fog össze távlatba egy darab világot, egy világrészt, ha úgy tetszik: fát, dombot, házat és mezőt, szuggesztiv és lezárt vonalakkal, mintha azon túl már nem is lenne semmi, ez a veleje a világnak, a legszebb kivágás, a legsikerültebb panoptikum, Gea chef d" oeuvre-je, amit kiállít: ez a három domb s ami közte van. Csakugyan, milyen csinos. Kilátások örök optikai csalása, hogy mellbevágják a nézőt, aki az orránál csak száz kilométerrel lát tovább, s nem hiszi el, hogy a kilátás távlata mögött öt centiméterrel már újabb kilátás kezdődik, aminek szerves része az előbbi táj, s szerves része már egy kissé az is, ami mögötte van s amit a nyugvópadról nem is látni már. A kilátás a természet lokálpatriotizmusa. Vigyázzon a kiránduló, ne bigyjen neki; meg akarják ejteni, szivét megkötözni, elhitetni vele, hogy ez a legszebb, holott turistajegye ezen a csillagon végtelen tájakra érvényes, még járhat éjt és napot, egy vagy több életet, s mindig uj sávokban forog eléje a föld, minden tüneményével e^vmás- ban pihenve, egymás mellett és végtelenül együtt; csak nem megállani, csak nem leülni, csak öt centiméterrel mindig tovább. Közben persze kimelegedett s mindenki izzad. * A temető ellenben, szemben a kórházzal, teljesen elzüllött. Mindennek sorsa van, a halálnak is. Kövek, amiket gyászoló érzés rendelt és avatott kéz faragott, hogy egy tankerületi főigazgató mulhatatlanságát hirdessék az időben, visszavadultak emlékműkből kőnek, kegyeletből anyagnak, gyászból suta ténynek, ahogy a tankerületi főigazgató visz- szavadult tankerületi főigazgatóból ősanyagnak. ami úgy pedagógiai, mint társadalmi szem pontból óriási változás. Mindenfelé sir dombok, sírkeresztek, a maguk privát, külön el- mulási tragédiájával, az általános elmúlásban — emlékművek, amik önállóan meghaltak egy halott fölött. Egy temető, ami kiment a divatból. Ki jön még ide örök álmot aludni? Egy temető, ami nem sikk, rossz a közlekedése, és nincsen őre. Aki idekerül, az aztán olyan végérvényesen meghalt, igazán el van temetve. Mert az élet csak részben annyi, amit tudunk a világról, s a másik részében mindig annyi is, amit a világ tud rólunk. Ha az ember meghal, az affér egyik része lezárult, mondjuk a „tartozik“-rovat; de egy ideig él még tovább tartozásaiban s beváltatlan Ígéreteiben, sírkövében és nadrágjaiban, s mindazokban, akik egyszer megfogták kezét. Mindenki után marad egy kevés „követek*. Két év előtt Dessauban meghalt egy százéves asz- szony, aki még személyesen ismerte Goethét, — abban a pillanatban, mikor ez az asszony meghalt, elmúlt Goethe is a világból s átköltözött a halhatatlanságba. A kiránduló arra gondol, hogy ez az a temető, ahol nem szeretne feküdni egyetlen ambiciózus halott sem. így meghalni, ennyire meghalni, mint ezek itt, ezt mégsem szabad: tiltja az életösztön. A kiránduló, aki hajnalban szokott feküdni s féltizkor felkel, mert nem mer aludni, mert állandóan az az érzése, hogy alvás közben elmulaszt valamit, egy jó dolgot, egy jó időt, egy embert, egy tüneményt, lemarad valamiről, nélküle tartják meg az előadást, a kiránduló megborzong a gondolattól, hogy itt kellene kivárnia két élet között a felmondási időt. Soha nem az a baj, még jobb családokban sem, hogy meghal az ember; mindig csak az, hogy nem élt még eleget. Szemben a temetővel, a pünkösdi reggelben, az elmebajosok gyógyosztályának rácsas ablakában egy elmebajos áll, a karját lengeti és vigyorog. A kiránduló visszaköszön, mert volt gyerekszobája. Most igy állanak egy pillanatig, az elmebajos az ablakban és a kiránduló kalappal a kezében, s körülöttük énekelnek a madarak és tüzes nyelvek libegnek az utmenti topolyák fejei fölött. A kiránduló az Értelemre gondol és mérges lesz. Mit vigyorogsz? — kérdi csöndesen a vigvor- gó elmebajostól. .— Azt blfiaflfl, feogy ejs yjalíi(TMnnyomás tilos) mi nagy kunszt, hogy;te bolond vaov, valami nagy cselekmény, amire büszke lehetsz? Azt hiszed, nem sokkal nehezebb idekint? Az nem kunszt, fiam, odabent, a rács mögött; de jere ki, csináld ezek között tovább, reggeltől reggelig, mindig fejjel neki a falnak, láthatatlan érzékek kényszerzubbonyában, szomjasan és tehetetlenül, s hallgasd a zagyva beszédjüket s nagyzási hóbortjukat, ahogy mindegyik [ embernek képzeli magát — azt hiszed, ez ; nem sokkal nehezebb? Jere ki, itt majd leszo- j kod ezt a boldog és gondtalan vigyorgást. Azt j hiszed, te vagy a finomabb bolond? Ah, ha ! tudnád, te bolond. i SZERKESZTŐ UR KÉREM (Képek egy kezdő újságíró éleiéből) hja: KARINTHY FRIGYES Valami lesz. Valami készül, valami mozgolódik, még nem tudom mi. Valami vár rám, ami mással nem történhetik meg, csak velem. Ez magától van, ezt nem én akarom, ez történik. Erre nem is kell gondolni, akarni se kell, foglalkozni se kell vele, magától jön majd, mint a bajusz és a szakáll, ha ideje elérkezett. Tudatosan nem is foglalkozom ezzel a valamivel, a jövömmel — káprázatos fényesség az, nem lehet belenézni, megvakulnék. Minden tapasztalás, ami életre és halálra vonatkozik, elhalványul ebben a fényességben: nem vonatkozik rám, nem jelent semmit. Igen, beszélik, hogy az ember egy ideig él, pályát választ, jól-rosszul betölti, viszi valamire, vagy nem viszi valamire és aztán meghal. Eddig legalább igy volt. De mi közöm nekem mindéhez, amit az eddigi tapasztalások szűrtek le, rongyos öthatezer éve? Velem minden máskép történik. Ez természetes. Minek készülnék, vagy mire, az örökkévalóság előlit, amit egy darabban, megszakítás nélkül készülök leélni, nem azon a hülye és elcsépelt módon, ahogy az inkarnáció zavaros tana hirdeti, valahol, Ázsiában. Hogy miért éppen velem? Erre bajosan tudnék felelni. Költőnek és írónak is készülök, az igaz, de csak úgy mellékesen. Ez a sző velem kap-, csolatban egészen uj és lényegesen bővített tartalmat kap. Ó, igen, tudom, tudok róla, hallottam, hogy Goethe, Schiller, Shakespeare, Petőfi és Ady is költők voltak és aztán meghaltak. De ezt kielégítően megmagyarázza egész költői működésűk. Attól, amit ők írtak, egészen bátran meg lehetett halni. Én azonban valami egészen mást fogok csinálni. Az első igazi versem (szóval nem azok, amiket eddig irtain) nem könyvben fog megjelenni, hanem falragaszon. Másnap összehívják a képviselőházat, az elnök ünnepélyesen felolvassa. A kormány lemondj Anglia mozgósít. Mindenütt megáll a munka. Első versemben ugyanis meg fogom fejteni a világrejtvényt, amit eddig hiába kerestek. Lehet, hogy nem is vers lesz, hanem egy egész könyv, vagy ilyesmi. Még nem határoztam. Hogy mindezt mire alapítom, miből gondolom, hogy nekem ilyen jövőm lesz? A múltamra. Nyolcéves koromban elolvastam Petőfi összes verseit. Mélyen megrendített és elhatároztam, hogy ón is költő leszek. Elővettem e célra egy tiszta, kéménykö- tósü füzetet, a címlapjára, vignettát ragasztottam és nyomtatott betűkkel ráírtam: Da SC. W. motorkerékpárok AcSier-RoyaB írógépek Használt alkalmi vételü írógépek Vezérképviselet eV gyári lerakat: R ü € @ m 9 ** Kogiíe, Ürobár-utca 32 — Telefon 389 írógépek szakszerű javítása és karbantari&sa „Skurek Sándor összegyűjtött költeményei" Fejezetcímeket is adtam, ilyeneket: „Elegyes versek“, aztán „Elbeszélő és más müvek■“ s végre a végén: „Töredékek.“ Főként ez az utolsó műfaj tetszett. Aránylag kevés fáradtság jár vele. Állítom, hogy i irodalmunkban én írtam a legtöbb töredéket. Első versem határozottan biztató. Cime: „Egy gondolat bánt engemet . . Ezt igen szép betűkkel másoltam le Petőfiből, szórul- szőra, elejétől végig és a végére, kissé bel- jebbezve, hogy művésziesen hasson, odaírtam a nevemet. Nagyon meg voltam hatva, hogy én ilyen szép verset tudok írni. Hogy a dolgoban van valami furcsa, valami kis plá- gium-gyanu merülhetne fel esetleg, eszembe se jutott. Meg voltam győződve róla, hogy Petőfi is valami könyviből irta ki és ez legkevésbé sem kisebbítette értékét a szememben. Később már fejlődött valamicskét művészi erkölcsöm. Wellsnek „Emberek a holdban“ cimü müvét elolvasván, leültem és ismeretlen inspiráció hatása alatt kezdtem imi első regényemet: „Emberek a Napban" címen. A cim nyomtatott betűkkel készült, csak az „N“jbetüvel volt egy kis baj, éreztem, hogy valahogy nem jól van, de csak évek múlva, hagyatékom vizsgálata közben jöttem rá, hogy az „Ar“-betüt fordítva írtam. Egyébként a műből csak az előszó hészült el, melyben a kiadó ismerteti Skurek Sándort, a fiatal írót, kit már eddigi müvei alapján is érdeme szerint ünnepelt a közönség, de akinek páratlan népszerűségét jelen 'müve fogja öregbíteni és véglegesen megalapozni. Néhány intim részletet is közöl a kiadó szerző magánéletéből, amikhez, mint ahogy megjegyzi, elég fáradsággal jutott hozzá, ha tekintetbevesszük szerző végtelen szerénységét és minden reklámtól való irtózását. Történelmi drámát sokkal fiatalabban írtam, mint Katona József. „Csák Máté“ volt a cime. Később, úgy február vége felé, mikor a Hunyadiaknál tartottunk az iskolában, ugyanennek a műnek a sokkal megfelelőbb „Mátyás ifjúsága“ címet adtam. Tizennegyéves koromban kezdtem először érezni, aminek Goethe óta minden liri- kus-epikus szükségét érezte pályája alkonyán — hogy bensőséges alapon, nyiltan feltárva a lélek mélyét, mint Rousseau az ő vallomásaiban, képet adjon az emberről magáról, akiből a kor csak a művészt ismerte eleddig. Ekkor kezdtem irni a tizennégy kötetre tervezett nagy memoárt, aminek „Életem története“ címet adtam. Visszapillantás volt ez a mü, őszinte, leplezetlen nyíltsággal beszélt azokról a hányattatásokról és lelki harcokról, melyeken egy művész keresztül kell, hogy ve- rekedje magát, mig révbe ér. Születésemmel kezdtem, röviden kitértem első érveimre, majd könnyes meghatottsággal szenteltem né-1 hány fejezetet a boldog és csapongó ifjúság bohő napjainak, hogy aztán a férfikor küzdelmes mesgyéjére térjek. Tisztáiban voltam vele, hogy a közönséget és a izét, na, szóval azt a dolgot, amit utókornak szoktak nevezni a naiv dilettánsok és amire én természetesen nem szoktam gondolni, minden érdekli, a legkisebb apróság is, ami a művész életéhez tartozik. Emellett bölcs mérséklettel, szerényen tiltakoztam az ellen a közfelfogás ellen, hogy a lángész mint ember is valami egészen' különleges és magáiban álló jelenség — én bizony őszintén megírtam, hogy gyermekkoromban én is csakúgy játszadoztam, futkosJW> Magamról, e nagyszabású vallomások keretében, természetesen nem mondtam véleményt. Legfeljebb annyit engedtem meg magamnak, hogy közöljem néhány nagyobb angol és amerikai napilap vezércikkét, melyek szerény személyemmel foglalkoztak, megjelent és sajtó alatt lévő müveim alkalmából Az „Életem története“ cimü műből, sajnos, csak az első kötet első négy fejezete készült el — az a rész, mely bezárólag harmincéves koromig tárja fel leplezetlen nyíltsággal magánéletemet. A negyedik osztályba való beiratkozásom után abbahagytam. TÉL Szivem a hó lassan belepte, Álmaim fái zúzmarának. Messze, messze, messze kell néznem, Hogy tavaszt és kerteket lássak. A szivemen különös hó van, Egyszer hideg, másszor parázsló, S egy gondolat a tűnt tavaszból ügy fut át rajta, mint a szánkó. Falu Tamás. MARGIT gyógyforrás Svaljava, Ruszinszkó a gyomor, belek, húgyhólyag és különösen a légzőszervek hurutos bántalmainál igen jó * hatású még akkor is, ha vérzések esete forog fenn. K 37.— K 80.iMiii ................................................................. Sz épségápolás S „IZA“ speciális árjegy-ék kivonata Bratislava, Stclániková 19., II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen preciz hatású szereinket kimerítő használati utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett. ,.IZA“ Szeplő és májfolt elleni garnitúra, mely 3 kiváló szerből áll . K 37.—* Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar bőr elleni ga utura K 37.— „IZA“ Fonnyadt, száraz, sárg , ráncos arc elleni garnitúra...................K 80.— (Ezen szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak készítve.) ,.IZA“ Bőrujitő garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, miután 4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy gátolná a hivatásában, 6 drb. legfinomabb preparátum . . i . .............................K 120.—* ,IZ A“ Szőrtelenitő garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, avagy más nyomot hagyna vissza ...............................................K 37.— „I ZA“ Mellhizlaló és fejlesztő, 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy férjes asszony részére lesz a szer. Táplálko: 'si és légzési rendszert mellékelünk...................... .... . . K 77.— Te ljes kúra ....................................K 120.— (Ahol ví zvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA“ Szemölcs, griz és dudorodásokat eltávolító . . . . . i . . . K 37.— „IZA“ Mindennapi toilette-garnitura, 4 kiváló szerből áll........................K 47.—* Dupla, minden rprósággal felszerelve, bálokat és estélyeket látogató hölgyeknek nélkülözhetetlen. Használati utasítással . . K 120.-4 „IZA“ Ha .póló, hajhullás elleni jő garnitúra ................................... . . K 37.-4 „I ZA“ Hajfesték. Kapható minden árnya- v , latban minta szerint Használati ' utasítással.................................. . K 77.— Becses látogatásé* és cégünk ismerősei köré* ben való ajánlását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel 1 JZA“ KOZMETIKAI INTÉZET / Alapítva 1833. Telefon 33. Ü s > díizmfl ^ üveg, parcellán j nagykereskedése. q í V ' ■■ | I ö S I C E, F & Nagy választék. Jutányos árak. 4
