Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-03 / 127. (1754.) szám

ség végül is megengedte, hogy a diákok el­hagyhassák az egyetemet. Egy csoport diák a francia konzulátus előtt nagy tüntetést tar­tott Franciaország mellett. A laibachi diákok belgrádi diáktársaikkal szemben szolidaritá­suk kifejezésere háromnapos sztrájkot kezd­tek meg. Belgrádi, junius 2. fíir szerint a jugoszláv kormány pnár megszövegezte az olasz jegy­zékre adandó választ, amelyben állítólag saj­nálkozását fejezi ki az incidensek fölött, telje­sen honorálja az olasz követeléseket, a bűnö­sök szigorú megbüntetését és teljes kártérí­tést helyez kilátásba. A jegyzők szerint a ju­goszláv hatóságok a jövőben könyörtelen szi­gorral fogják megakadályozni a hasonló inci­denseket. A jegyzék, amelynek hivatalos szö­vege ugyan még nem jelent meg, ellenzéki kérőikben óriási felháborodást váltott ki és a parlamentben is heves támadásokra készül­nek. .Hűvös fogadtatásban részesül Poincaré kormánya az ni francia kamara megnyitásán A jofe&>° és bandái eSégedeSEen a kföszöhönállá kermány- kiagészitéssel szemben — FfankEIn-BousSSon vagy IB©u8ss©n Sess a kamara elnöke? Aihlr a mojtvar mmzm párt ©ri^án^i pirfPiisg- fisSiiiseüs üléséről Prága, junius 2. Egyes prágai lapok po­zsonyi forrásból a magyar nemzőid párt jú­nius 4-én tartandó országos párt vezetőségi ülésével kapcsolatosan azt a kombinációt vetik föl, hogy Szent-Ivány József, a magyar nemzeti párt vezére, a párt vezetőségi ülé­sen leköszön mandátumáról. Mondanunk som kell, hogy a hir teljesen ros színidül a tu, alaptalan,, légből kapott koholmány. Június 25-én Essz a psr kúriai filárüslása Budapest, junius 2. (Budapesti szerkesz- őőégünk telei on. jelentése.) Ma hivatalosan kitűzték a Hatvany-per kúriád főtárgyalását és pedig junius 25-ére, hétfőn délelőtt 10 órára. A tárgyalás minden valószínűség sze­rint egy napig fog tartaná és a délután folya­mán már itéleíkikirdetés is lesz. A tárgya­láson Ráth Zeigmond kúriai tanácselnök fog elnökölni. A referens Szlávek Ferenc kú­riai biró lesz és Vargha Ferenc dr., a koro­naügyészség elnöke fogja képviselni a vádat. Páris, junius 2. Az újonnan megválasz­tott francia kamara megnyitása tegnap ment végbe a szokásos ünnepélyes külsőségek kö­zött. A megnyitó ülésen a kormány teljes számban megjelent. Briand-t, aki betegsége óta először jelent meg a nyilvánosság előtt, minden oldalról nagy ünneplésben részesí­tették. Az újonnan megválasztott képviselők majdnem teljes számban voltak jelen, csak a íéltucaí kommunista maradt el demon­stratíve és a két elszászi képviselő, akik fogházfalak mögött ünnepelték a kamara megnyitását. Sibille korelnök egyetértő munkálkodásra, a pártkülönbségek áthidalására kivta fel az uj kamarát s hangsúlyozta, hogy Franciaország nyugodtan tekinthet a jövő elébe. A korelnök beszédét a kamara meglepő hűvösséggel fogadta, s a beszédnek még azok a passzusai is, amelyekben a korelnök Poincaré érdemeit emelte ki a frank stabilizálása körül, csak igen szórványos tapsot váltottak ki. De nagy vihar keletkezett, amikor a korelnök a sors­húzás utján megválasztott választási bizott­ságokat felhívta, hogy munkájukat kezdjék meg mindjárt másnap. Az uj kamara, amely­ben a „fiatalok" 307 először megválasztott képviselővel csaknem túlsúlyban vannak, Rieger Testvérek orgonára Jagenidorf »*>«««> Világhír!! tem­plomi orgonák, praspektsfpok, villamos fujtatü- szerkezeí. Kitűnő ajánló le­velek e'sörangu szaktekintélyek­től. 54 éves tapasz­talat. 1927-lg 227Ű új orgonát szereltünk. Brackner, R!eger-fé!e orgonáján játszik. nem csak sokkal temperamenlusabbnak lát­szik, hanem szkeptikusabbnak is. A feltűnő hűvösség, amellyel a kormányt mindjárt bevonulásakor is fogadták, élénk vitát váltott ki a kamara folyosóin. A rossz fogadtatást a kormány azon határozatának a reakciójaként fogja fel, hogy a kabinetet ki­egészítik. A jobboldal elégedetlen Louchcurnak munkaügyi miniszterre való dezignálá- sával, a baloldal pedig azt a tényt, hogy a legszélsőbb jobboldali Marin-csoport- hoz tartozó Oberkirchet a közmunkaügyi minisztériumba alállamtiíkárnak nevezik ki, Poincaré koncessziójának tekintik, amelyet a miniszterelnök a legszélsőbb jobboldalnak nyújt. ­De a Marin-csoport is elégedetlen s elhatá­rozta, hogy a kamaraelnök megválasztásánál a baloldal és a közép által támogatott Fer- nand Bouisson ellen fog szavazni, akit a kor­mány is támogat, egyúttal ellenjelöltet állít föl Franklin Bouillon személyében. Az elzászi ps-ssislémai i&ysS! az uj kamara Páris, junius 2. A ma reggeli párisi saj­tó szemmelláthatóan tanácstalanul áll az uj kamarával szemben, amely Poincarét tegnap oly jéghideg fogadtatásban részesítette. A francia nyilvánosságban még egyáltalában nem merik föltenni a kérdést, hogy a Poin­caré és a Poincaré jelszavával megválasztott kamara közötti első kontaktus nem fog-e rög­tön az első konfliktusra vezetni, de nem hall­gathatják el, hogy a Bourbon-paloía politikai barométere igen rossz időjárást mutat. A ma reggeli sajtó elhallgatja azt a tényt is, | hogy az államtitkárnak kiszemelt Oberídrch , elszászi képviselő a Poincaré kormányba j való belépésének föltételéül azt szabta meg, j hogy az elfogott Ricklin és Rosse elszászi i képviselőket szabadonbocsátják. Poincaré ezt a föltételt má már nem teljesítheti, mivel még régebben bejelentette, hogy a képviselők szabadlábrahelyezésére vo­natkozó indítványnál tel fogja vetni a bi­zalmi kérdést. Az egyedüli, amit a reggeli sajtó közlésre ab kalmasnak talál, az a tény, hogy Oberkircli a felajánlott alállamtitkári állást még nem fo­gadta el, igy tehát az ő valamint Loucheur, kinevezését egyelőre jövő keddre kellett eb halászatni. Oberkirch egyébként tegnap este Strasszburgba utazott, hogy választóival és politikai elvbarátaival összeköttetésbe lép­jen. Vasárnap Strassburgban nagy nyilvános népgyülést rendeznek. 1928 ftmlitf 8, raafríMg. eacaMiKiiL'tHiaaBiBKireja Borzalmak kasféiia — BÖNÖGYI REGÉNY — Irta; Edgár Wallace (34) Szinte egyszerre szólaltak meg mind a hárman, — a negyedik személy felé fordulva, aki nem ült köztük, hanem az asztal végénél állt. Mrs Burton volt, a fonnyadt arcú, gyá­szos özvegy, aki, mint sötét árnyék olvadt be­le a hall homályos hátterébe, mikor a detektív beléptekor, nesztelenül ki­ment a teremből. A két férfi tüntető udvarias­sággal állt föl az asztaltól és megköszönte mr Reedernek, hogy kisegíti őket „szives közre­működésével"; aztán kisorsolták a partne­reket és mr Reeder szembekerült a katonás külsejű Hotihling ezredessel, balján a sápadt Olga Crewe ült, jobbján pedig a viharvert arcú, nagyon tiszteletreméltó Dean esperes. — És milyen tétekben játszunk? — kér­dezte mély hangján az ezredes, megpödör­ve hatalmas bajuszát, acélszürke szemeit me­rően bekapcsolva mr Reeder arcába. — Azt gondolom, hogy kis alapon — fe­lelte a detektív szerényen: — tetszik tudni, nem vagyok jó játékos . . . — Six-penceben százat — ajánlotta mr Dean: — iöíbbet el se bírna a magamfajta szegény esperes. — Se a magamfajta nyugdíjas veterán dörmögte bólintva az ezredes; és sixpences alapon folyt a játék. Két játszmát játszottak szinte halotti csöndben. A detektív érezte a lázas izga­lommal telített feszültséget, de semmivel se árulta el, hogy észrevette társainak belső lelki harcát. Az ezredes volt legidegeeebb és kesernyésen mosolyogva mentegetőzött is, hogy — katonaviselt ember létére —■ ennyire kihozta sodrából a játék. — Pedig .a nóta is mondja: „katonaélet, gyöngyélet!" — jegyezte meg mr. Reeder mosolyogva. Ke tsze r ~hár o m szó r észrevette, hogy Olga Crewe reszkető kezében táncolnak a kártyák, — csak az esperes volt nyugodt: hidegvérrel, hibátlanul játszott és egyetlen arcizma sem árulta el, hogy nyugtalan. A harmadik játszmában az ezredes hi­bát hibára halmozott és mr. Reeder ennek folytán gyalázatosán elvesztette a partit. Mintha megunta volna a játékot, hátratolta székét az asztaltól és patétikus hangon föl­sóhajtott: — Milyen furcsa is a világ!... Akár­csak a kártyajáték: olyan az élet is! Akik • jobban ismerték mr. Reedert, tudták már, hogy a detektív akkor legve­szedelmesebb, mikor filozofálni kezd. De három partnere az asztal körül csak ezt a köznapi üres frázist hallotta, nem is sejtve, hogy mi következik a banális előszó után. — Vannak játékosok —- morfondírozott mr. Reeder, fölfelé révedezve a magas mennyezetre —, akik csak akkor boldogok, ha minden ász a kezükben van. Én viszont annak örülök, ha kezemben tarthatok min­den filkót. — ön nagyon számitő játékos, mr. Ree­der. Ezt a megjegyzést Olga Crewe tette, de a hangja rekedt, a beszéde habozó volt, mintha nagy erőfeszítésébe került volna a megjegyzés. — Egy-két játékhoz valóban értek — hagyta rá mr. Reeder. — Részben talán azért, mert nagyon jó a memóriám: sohase felejtem el a filkókat — Csönd lett. A célzás ezúttal sokkal vilá­gosabb volt, semhogy félre lehetett volna érteni. — Amikor még fiatalabb voltam — folytatta mr. Reeder, senkire se nézve —, ismertem egy vörös filkót, aki nagyon csi­nos fiikő volt és azzal kezdte — izé — a karrierjét, mint coeur-filkó, hogy bigámiát követett el, aztán megfordult, mint hamis­kártyás, valamennyi játékbarlangban és végre belekeveredett a hírhedt denveri bankrablásba. Sok évig nem láttam ezután, de a cimborái egymás közt „ezredesinek hivják, mert katonás külsejű, daliás gentle­man és pompás társalgó is máskülönben — Amíg beszélt, rá se nézett az „ezredes"- re és igy azt se láthatta, hogy ennek arca hogyan sápad el. — Nem láttam, amióta bajuszt növesz­tett — mélázott tovább a detektív: — de azért bármikor megismerném aoélszürke, szűrős szemeiről s arról a mély. sebforrakás­ról, melyet a tarkóján visel; valami szeren­csétlen éjjeli verekedésnek az emléke ez. Mondják, hogy pompásan megtanulta a kés­dobást — hajszálnyi pontossággal hajágálja célba a kést és Délamerikábaif tanulta ezt a mesterséget: a coeur-filkó, akiből bicskás ezredes lett — izé! \ Az ezredes úgy ült a helyén, mint a szobor: egyetlen arcizma &e mozdult, bár •egyébként halálsápadt volt. — Úgy hallom — folytatta mr. Reeder és tekintete odarévedezett Olga Crewe ar­cára —, hogy ez a filkó oly magas társadal­mi pozícióba könyökölte föl magát, hogy mo-st már a legelőkelőbb szállodákban, pen­ziókban lakik és nem fél a rendőri razziák­tól sem. Meg se rebbent a leány sötét szeme, amint hidegen farkasszemet nézett a detek- tivvel. Csak erősen összeszoritott, vérpiros ajkai vonaglottak meg, mielőtt erőlködve, vontatottan megszólalt: — Mily érdekes dolgokat tud ön, mr. Reeder! — Igaz, amit mr. Daver mond, hogy ön összeköttetésben van a rendőr­séggel? Mandarin - Cacao - Dló-Créme . Cherry. Triple-Sec — Curacao — Karlsbacli keserű „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve" „A Nemzetközi Dunakiállitáson aranyéremmel kitüntevet, Ungvári és komáromi kiállításon kitüntetve ________ xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténe­tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető la­punk könyvosztályában. — Oh, csak esetlegeden — nem közvet­lenül. — Ismer még más filkókat is, mr. Reeder! — Az esperes kérdezte ezt, hideg, kimért hangon és a detektív széles mosolygással fordult feléje: — Ismerem például a gyémántos filkót — mondta nyájasan. — Nagyon találó jelző ez, mert a gazdája öt évig hízott abbm, hogy összevásárolta a lopott gyémántokat Délafri- kában és utána öt évig aszott a fokvárosi íegyház mocsárié lepem. így lett belőle ka­pás filkó, sőt ceákányos filkó, akit, ha jól emlékszem, kegyetlenül meg is vesszőztek, mikor egy ízben orozva megtámadta a fegy- őrt. Nem sokkal aztán, hogy kiszabadult, résztvett egy johannesburgi bankrablásban: de azt már nem tudom bizonyosan, hogy be­került-e ezért a transwaali Pretoria-fegy- házba vagy sikerült megszöknie. Arra azon­ban egész határozottan emlékszem, hogy mint veszedelmes bankóhaimisitó megfordult a kezem alatt is — Ejnye — izé — mi is volt csak a neve? — Hm! Elgondolkozva nézett az esperes arcá­ba, aki bronzpofával állta a detektív fürké­sző tekintetét. — Igen — Gregory Dones! — bökte ki végre mr. Reeder, elégedetten mosolyogva: ez volt a neve — Gregory Dones! Most már jól emlékszem rá: a bal felső karján teto­vált angyal van, mintha jelképezné a mély vallásos meggyőződést és az erény kultu­szát, mely idővel az Anyaszent egyház szol­gáinak táborába vezérelte őt. A nagyon tiszteletreméltó Dean esperes felkelt az asztaltól és kimarkolt egy csomó pénzt a zsebéből: — A játszmát ugyan elvesztette ön. de azt hiszem, hogy pontokban mégis nyert. — mondta. — Mivel tartozom önnek, mr. Reeder ?-----r- '■minim .....................■■ ] A természetes Q^EEEZEB keserüvíz I mv © m ®r és béltisztitó Is a f á s a páratlan. | Az iemándií ne tévessze össze másfajta keserüvizzei! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Scbmidthauer kúíválíalaí Komárom, ff %

Next

/
Oldalképek
Tartalom