Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-23 / 143. (1770.) szám
Mas ssAmnnls 12 ©Mas ^ Va évf. 143. (1770) szám ■ SsOKlbat a 1928 junius 23 . Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága ÍL, Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha "40 Germán-szláv közeledés (sp.) Páris, junius 20. Rathenau és a rapallói szerződés ideje itt gondollak Nyugateurópában először ar- , hogy a németség és a szlávság, amely a boruelőtti évtizedekben állandó feszültség- n élt egymás mellett, a megváltozott .köriil- ínyek hatása alatt egymásra talál, kibékül blokkjával megtöri a kontinens román fának háboruutáni vezető frontját. Abban az 5ben a közös elkeseredés hajtotta egy tarba az oroszokat és a németeket s csak a [ügyesebb angol diplomácia előrelátásának derült az orosz—német szövetség veszedel- it kikerülni olyképpen, hogy a locarnói ü'ződésben felkínált békejobbal a birodal- .t szabad és egyenrangú félként visszahe- izte a nyugatén rónai népek közösségébe, palló orosz—német közeledésének nem lett vetkezménye s Németország lélegzethez jut- í, a locarnói napoktól eltelt három év alatt üthatta a legcsodálatosabb európaizáló :dasógi és politikai regeneráció útját, me- t a világ valaha látott. A birodalom ma régi hatalmának fényé- í ragyog a Rajna és a Visztula között, aza jelentős különbséggel, hogy mig a báni előtt gyűlölt és ügyetlen hatalmasság t, ma szeretett és hajlékonyán ügyes nagyalom, mely elepeszthetetlen vitalitásával íyit tanult a háború elvesztéséből, ameny- t csak tanulni lehetett belőle. Vannak kainak, amelyek elveszthetik a háború megírásét, mert a dicsőségtől megmámorosod- x és könnyelművé válnak; a német biroda- í föltétlenül megnyerte a háború elveszté- , mert megismerte és belátta hibáit és el- jztithatatlan energiájával e hibák orvoslá- oz látott. Hogy csak néhányát emlitsek: a nosi fenhéjázás helyett rokonszenves pro- jandára alapozott külpolitikába kezdett, nokratikus berendezésével rengeteg látens it szabadított fel belsejében, a junker-hibá- í ; eltüntette és hozzáidomult a nyugati fran- j —angol mentalitáshoz, finomult, megeny- j t, elvesztette kellemetlen tulajdonságait,! §lkül, hogy munkakészsége csökkent volna. í Ilymódou a régi ellenségek legtöbbje szilen kereste a közeledést feléje. Anglia test- mépként kezeli, Amerika a pénzét kamatát ja nála, Franciaország legújabban nagy relációként kezdi megszeretni a német ze- ; és a német irodalmat, Oroszország pedig, nem is jutott szoros szövetségi viszonyba e, még mindig a legközelebb áll hozzá rópában. A régi ellentét nem aktuális töb- — hisz Oroszország és Németország kö- t számos ütközőállam keletkezett, amely a dódásokat felfogja. Azt pedig az orosz in- lektuellek sohasem felejtik el, hogy a nőitek voltak, akik az orosz lelket, az orosz >dalmat a háború után nagy szeretettel föl- lezték Európa számára. Természetes, hogy a megerősödött biro- lom ismét elfoglalta kiváltságos helyét Kö-j peurópában is, amelyre földrajzi és etno-! áfiai helyzete révén egy ezredév óta állan- i 1 — hol üdvös, hol átkos — nyomást gyako- lt. A háború előtt ez a nyomás a legtöbb izápeurópai nép előtt nem volt rokonszen- is és egyedül a magyarság volt az, amely az söpréssel fenyegető orosz veszedelemmel I emben szívesen látta a germán protekciót. í a ez az orosz veszedelem megszűnt s a ma- j mrság ugyanolyan szabadon állhat a német- j ig elé, mint állt az elmúlt évszázadokban, I adarász Henriktől ötödik Ferdinándig. Most | ká'ob a többi középeurópai nép keres gyá-1 lolitót a rokonszenvessé vált birodalomban, i mely nem tartja többé igájában ezeket a né- ekec s okulva a közelmúlt kellemetlen ta-j asztalataiből, nem is igyekszik erre, hanem j ikább az olyasféle belső jóviszony kiépité- én fáradozik, mint amilyen a háború előtt dkileg a magyarsághoz fűzte. A procedúra nnj nehéz: a középeurópai népek .legtöbbje ászorul és szívesén látja .(ha a birodalom { "-yesen intézi) a germán erő támogatását.! kár gazdaságilag, akár politikailag. Ez al-j cr lommal a középeurópai szlávságon vari a! ■or, hogy kibéküljön a németekkel. E szlá”-l ág most nem számíthat testvérnépre, az ‘ Prága, junius 22. Zágráb utcáin vér folyt. Rendőrlovak patája csattogott... Az utca kövén sortüzek dördültek ... és a vériszapoiS aszfalton egymás hegyén-hátán menekült a tüntető tömeg. A szkupstinában történt vérengzés már tegnap előre vetette újabb véres események árnyékát. A horvát parasztpárt két képviselője átlőtt szívvel és tüdővel kiterítve holtan hever a belgrádi kórház halottaskamrájában. Radics István, akinek nevét a horvát nép és a parasztság mindennapi imájába foglalja, akire igen sokan úgy néznek fel, mint prófétájukra, kormánypárti szerb képviselő golyójától sebzetten élet-halál közt lebegve nyugszik a kórházi ágyon. A másik betegszobában a horvát parasztpárt egy másik képviselője fekszik átlőtt tüdővel és még bizonytalan, hogy megmenthetik-e az életnek. Ahány golyó süvített, valamennyi a horvát nép egyegv parlamenti képviselőjét és azon át magát a horvát népet találta. A megsebzett, megbántott nép lázongásban tört ki. A csendőr- szuronyokkal öklök feszülnek szembe és a rendőrség sortüzére a tüntetők revolverrel felelnek. Zágráb utcáin tegnap éjszaka és ma délelőtt vér folyt, nemcsak a tüntetők, de a rendőrök vére is vörösre festette az utca kövét és ez a vérrel festett szürke térkép mutatja az eljövendő események útját. Horvátország egyetlen kavargó és forrongó káosz. Nem tudni, mi lesz holnap. Nem tudni, elég erősek-e a kormánycsapatok a lázongó nép fé- kentartására és azt sem tudjuk, meri-e a szerb kormány tömeges emberáldozatok árán tnrtib- ni pozícióját. Lehet, hogy bukik a kormány, de ez még mindig nem oldotta meg a délszláv állam egységét veszélyeztető nagy problémákat. Zágráb véres éjszakája Zágráb, junius 22. Horvátország fővárosának lakossága az egész napot ideges, lázas izgalomban töltötte. A vidékről seregestől áramlottak be a horvát parasztpárt hívei, de talpon volt az egész város és az utcákon ősz-! szeverődött sokezer főnyi tömeg várta a parasztpárt vezérének, Radics Istvánnak betegágya mellől érkező jelentéseket. A tömeg egy része a parasztpárt palotája elé vonult és ott tanyázott egész délután. Csoportok alakultak, amelyek bejárták a várost és gyujtóhatásu tüzes szónoklatok hangzottak el, melyek a tüntető tömegben felpezsdítették a vért. Az emberek lelkén úrrá lett a gyűlölet. Szenvedélyes, izzó gyűlölködéstől áthatott kifakadások hangzottak el a kormány, a kormány rendszere ellen, amelyet a zágrábialt felelőssé tesznek a merényletért. Esti nyolc óra tájban sem oszlott szét a város utcáin hemzsegő sokadalom. A paraszt- párt palotája elé gyülekeztek ismét és várták a híreket, amiket az egyik titkár a palota erkélyéről kiáltott le minden félórában. Nyolc óra körül járt az idő, midőn a tömegben egyszerre átvibrált a hir: Radics István meghalt. egyszerre harsogó A csendes morajlás egyszerre harsogó zsivajjá erősödött. Halál a gyilkosokra! Halál a gyilkosokra! — kiáltozták. — Halál a horvát nép ellenségeire! — Dúlt arcú, magukból kikelt emberek székekre állva ordítoztak a tömeghez, amelyben már a tettek lendülete feszült. Az izzó hangulatban ért a parasztpárt palotája elé egy fiatalemberekből álló csoport, amely gyászfátyolos zászlókat és koszorúkat hozott. Ezek a fiatalemberek, a parasztpárt rohamcsapata, kiáltásaikkal még jobban feltüzelték a tömeget, amely vezetésük alatt fékevesztetten, vérszomja- ! sau hömpölygőtt a Jelasics-tér felé. Az egész nap készenlétben álló rendőrség és csendőrsóg tehetetlen volt a sokezer főnyi tüntetővel szemben. A rendőröket váratlanul érte a meglepetésszerűen kirobbant tüntetés és a gyérszámu kordont úgyszólván elsodorta a feltartóztathatatlanul előretörő tömeg. — Ki velük a városból! — adták ki a vezérek a jelszót. — Ki a szerbekkel Zágrábból! ötezer tettrekész, mindenre elszánt ember tartott a Corso-kávéház felé. Ez a kávéház kedvenc szórakozóhelye a Zágrábban élő szer- beknek és az esti órákban is a város egész szerb fiatalsága ott tanyázott. A tümető tömeg közeledésének kire a kávéházban nagy pánikot keltett. Az emberek hanyatt-homlok menekültek és mire a tömeg odaért, már csak egy pár ember lézengett a hirtelen megürült kávéház asztalai között. Kövek repültek és a kávóház óriási üvegtáblái csörrenve hiP^itak a földre. A rendőrség még ekkor sem tudta felvenni a harcot a tömeggel. Sürgősen megerősítést kért és rövid percek múltán lovasrendőrök érkeztek galoppban a helyszínére és kivont karddal láttak hozzá a rendteremtéshez. A lázongó nép egyik vezére a rendőrök láttára uj jelszót dobott a forrongó lelkekbe: — Halál a rendőrökre, a mi hóhérainkra! Ne féljetek, üssük őket! Kövek repültek a rendőrök felé és többen közülük véres fejjel zuhantak le lovukról. A lovasrendőrség parancsnoka felszólította a tömeget: — Menjenek haza, senkinek nem lesz bántódása! es a A felszólításra újabb kőzápor volt a válasz. Rövid parancsszó hangzott és a rajvonalban felfejlődött rendőrök sortüzet adtak a levegőbe. Most a tüntetők zsebéből is előkerültek a revolverek és a Corso-kávéház előtti téren megkezdődött a harc. A tüntetők golyója leteritett egy rendőrt. Erre másodszor is felcsattant a vezényszó: Tüzelj ! oroszra, nyugateurópai szövetségesei egyrészt távol vannak, másrészt rendkívül jó viszonyban élnek Németországgal, :á közelben pedig számos olyan aggasztó jelenség kezd elterpeszkedni, amely üdvössé teszi a Németország felé való közeledést. De főok kétségtelenül az, hogy e kis szláv nemzetek, amelyeket az újra világhatalommá vált Németország csaknem körülölel, mind gazdaságilag, mind politikailag jónak látják még kellő időben és a jelenlegi helyzet garantálásával elnyeri a hatalmas szomszéd kegyét. Franciaországban tudatában vannak a középeurópai germán—szláv közeledésnek. Amikor e sorokat irom, két jellemző újságcikk fekszik előttem, amely e közeledéssel foglalkozik. Az egyiket Sauerwein irta, aki rendes külpolitikai riportkörutjainak egyikét végzi, ez alkalommal Jugoszláviában. A ■ Maiin befolyásos publicistája az olasz—jugoszláv határon tartózkodva, minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy Jugoszlávia olaszországi testvéreinek sorsa következtében nap- ről-napra inkább közeledik a németség felé. „A zágrábi és az innsbrucki egyetem polgárai az olaszországi német és szlovén kisebbség meleghangú, patetikus táviratokat váltanak, vállvetve küzd a hatalom ellen, a németeket és az osztrákokat szívesen fogadják a jugoszláv városokban, mert az általános benyomás szerint a veszedelem máshonnét jön. A szlávok és a germánok csakhamar széles szövetségben fognak egyesülni ezen a vidéken." A jugoszlávok német gyámolitást keresnek Olaszország ellen. De ugyanakkor északon is mérföldes lépésekkel halad a német— szláv közeledés, amelyről egy másik cikkben Pertinax rántja le a leplet az Echo de Parisban. „Benes állítólag azt az ígéretet tette Berlinben, hogy ha a birodalom lemond keleti territoriális követeléseiről, a kisanhent túlnyomó (prédominante) befolyást biztosit Berlinnek Középeurópában. Benes gondolatai rendszerint igen ügyesek — véli Pertinax — és valószínűleg ezzel a foranulázáasal meghamisították azokat. Mindazonáltal igaz, ha a Középeurópai Blokk kialakul, a fokozott germanizáció veszedelmét nem igen lehet kikerülni." Bármennyire jó a viszony pillanatnyilag Franciaország és Németország között, a középeurópai szlávság és a germánság közeledése nyugtalanítóan hat Párisban, annál inkább, mer! belátják, hogy természetes és megindokolt. A prágai kormány német—csehszlovák egységét amugyis gyanakodva figyelik innen s hiába nyugtatják meg önmagukat a franciák azzal, hogy a csehországi németek lehetnek jó csehek, mint ahogy a svájci németek jó svájciak és az elzászi németek jó franciák, — éppen az elzászi németek példája mutatja, hogy mégsem olyan jó franciák, mint Párisban szeretnék. Mindehhez hozzájárul, hogy Romániát legújabban szoros gazdasági kötelékek fűzik a birodalomhoz s a Bukarestből visszatérő franciák szomorúan beszélnek a német kereskedelem és a német ipar térhódításáról, amely ma már csaknem akkora, mint a törökországi német gazdasági befolyás volt a háború előtt. Egyszóval a germánság „terpeszkedik" Középeurópában s a szlávság nem küzd ellene. sőt szívesen látja és elősegíti, ami francia felfogás szerint jelentős politikai következményekkel fog járni a Duna medencéjében. Barrikád. sortüz, halottak és sebesültek Zágráb utcáin Százezres tömeg vonul fel Radics Pál temetésére és a leszámolásra Ct flottja és negyvenhárom sebesültje van a teguau esti zágrábi barrftádharcoknak — Száz emberi letartóztattak — Csak a kormány lemondása és a szkunstina fölosziaiása nyugtathatja meg Horvátország lázongó népét fiz éjszakai ütközet
