Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-20 / 140. (1767.) szám
1928 junius 20, szerda. Egy leleplezett és megbélyegzett bécsi újságíró a törvényszéki tárgyalóteremben agyonlőtte a Neues Wiener Journal szerkesztőjét Bonyodalom a Kadivec-féle erkölcsbotrány bizalmas aktája körül Elcsapják a „besúgó44 újságírót — Bosszúhadjárat a bíróság előtt — A vádló véres leszámolása a vádlottal — Bécs, junius 19. A bécsi törvényszék tárgyalóterme ma délelőtt borzalmas vérengzés színhelye volt. A tragédia mo. rációjában, megrázó komorságában és különösségében példátlanul áll nemcsak a hasonló törvény- széki drámák sorában, hanem, miután aktív és passziv szereplői újságírók, a hirlapirás történetében és az újságírók életében is. A törvényszék termében a bíróság előtt két hivatásos újságíró állt szemben egymással és az egyikük izgalmában és elkeseredésében revolverrel vetett véget a pöruek. A véres dráma előzményei visszanyúlnak a négy év előtti időkbe, amikor a bécsi sajtó és a közélet egy pornográf színezetű botránytól visszhangzott. A rendőrség akkoriban ütött rajta Kadivec Edith nyelvtanárnőn, egy fiatal és élvvágyó asszonyon, aki a pedagógus tiszteletreméltó hivatását használta ürügyül arra, hogy beteg szenvedélyeit kielégítse. Kadivec Edith asszony eleinte beteges, passzióból tartotta lakásán későbbi hírhedté vált oktatási óráit, később azonban úgy látta, hogy a magániskola lefüggönyözött ablakai mögött folyó üzelmekből anyagi hasznot is szerezhet. A nagyváros romlottságával számolt és nem is tévedett. Szalonjában a bécsi társasági, irodalmi és művészi élet több ,,kiválósága“ adott, találkozót és Kadivec Edith háziasszonyi tevékenysége abban állt, hogy fiatal leány növendékeit megismertette és ősz- szehozta vendégeivel. Pszichopatológiai szakmunkák lapjaira tartozik, ami a nyelvtanárnő lakásában, zárt ajtók mögött történt s amire a rendőrség csak akkor jött rá, mikor már az egész város beszélt a nyílt és botrányos titokról. A rendőrség beavatkozása érthető pánikot keltett azokban a körökben, amelyek sűrűn megfordultak a nyelvtftnárnő szalonjában. Nem any- nyira a büntető eljárástól, mint inkább attól féltek, hogy a sajtó a-z afférbe keveri nevüket és kipellengérezi a hírhedt szalon vendégeit. Riporterek versengése A rendőrség leleplezte a nagyvárosi bün- barlangot és a bécsi sajtó versengve sietett a nagy szenzációt minél aprólékosabb részletekkel feltálalni. Ebben a nem éppen nemes, ’de annál lázasabb vetélkedésben nem annyira az erkölcsi felháborodás, mint inkább a jó üzlet reménye játszotta a főszerepet. A bécsi' lapok egy része hasábokon foglalkozott a nyelvtanárnő üzelmeivel és igyekezett minden olyan momentumot kikutatni, amelyet közönsége érdekesnek találhatott. A Kadivec-botrány bizalmas aktája Lázasan folyt a riportmunka a Neues Wiener Journal szerkesztőségében is s az egyik fürge újságírónak sikerült a Kadivec-affér olyan iralát megszereznie, amelynek lapszempontból elsőrendű értéke és érdekessége volt. A riporter az állami elmegyógyintézet egyik tisztviselőjétől megkapta a másolatát egy orvosi szakvéleménynek, amely a botrányos affér főszereplőjéről készült. A szerkesztőség tagjai bizalmas értekezletre ültek ősze qs ott beszélték meg, célszerűnek tartják-e az indiszkréció segítségével megszerzett iratot a lapban közzétenni. A szerkesztőségi megbeszélést követő napon egy rendőritisztviselő jelent meg a bécsi lap szerkesztőségében és a réndőrigazgatóságra kérette a főszerkesztőt. Rögtőnitéiő bíráskodás a rendőrségi besúgó felett A rend őr igazgat ős ágon azután kitűnt, hogy a rendőrség tudomást szerzett a szerkesztőség birtokában levő orvosi szakvéleményről és súlyt helyezett arra, hogy a cikk 'ne jelenjen meg a Neues Wiener Journalban. A főszerkesztő honorálta a rendőrség kívánságát, de ezzel az ügyet korántsem tekintette befejezettnek, mert már az első pillanatokban is tisztában volt azzal, hogy a szerkesztőség bizalmas megbeszéléseiről csak valamelyik munkatársa informálta a rendőrséget. Wolff Brúnó, a lap főszerkesztője, a német sajtó egyik legtekintélyesebb és puritánabb egyéniségű tagja, már a közelmúltban figyelmessé lett a szerkesztőség egyik tagjának tevékenységére, amit nem tartott az újságíró etikával összeegyeztethetőnek. Gyanúja, most ugyanerre a munkatársra, Pöffel Oszkárra, a, közgazdasági rovat vezetőjére esett, akiről már régebben is sejtették, hogy nem egészen korrekt ösz- szeköUetési tart fenn a rendőrséggel. Pöffelnek a szerkesztőség alkalmi bírósága előtt kellett védekeznie az ellene fölsorakoztatott vádakkal szemben, amelyek az ujságiró-etikába ütköző magatartást róttak a terhére. A kartársak Ítélkezése súlyos, de igazságos volt: Pöffel Oszkárt nyomban eltávolították a szerkesztőségből. és nemsokára végképp elbocsátották a lap kötelékéből. Perek lavinája indul Az elcsapott újságíró nem nyugodott bele megbélyegzésébe és kitaszítottságába, hanem a perek egész áradatát zúdította a szerkesztőség vezető tagjaira. Jóformán nem múlt el nap, hogy a bécsi polgári és büntető tanácsok valamelyike ne foglalkozott volna Pöffel és a Neues Wiener Jómmal szerkesztőségi tagjainak egyik-másik pőrével. Az egyik pörben a bíróság tanúként hallgatta ki Wolff Brúnó főszerkesztői, aki rendkívül terhelő vallomást tett Pöffelre és többek között zsarolónak nevezte. Ez a kijelentés egy újabb port idézett föl, melyet Pöffel rágalmazás ciánén indított Wolff ellen. Véres leszámolás a tárgyalóteremben Ma reggel kilenc órára tűzték ki a rágalmazás! pör főtárgyalását, amely számos érdeklődőt vonzott a tárgyalóterembe s ezek sorában megjelent Wolff felesége is. Wolff szerkesztő a vádlottak padján foglalt helyet, pár lépésnyire tőle felesége ült, a panaszos Pöffel Oszkár pedig közvetlenül ügyvédje mellé, egy székre telepedett. Az izgatottság feltűnőbb jelét ekkor még senki sem vette észre Pöffel Oszkáron. A tárgyalás nyugodt mederben indult. A biróság felszólítására Wolff főszerkesztő beismerte, hogy zsarolónak nevezte a panaszost és hajlandónak nyilatkozott a biróság elé tárni bizony itékáit. Csendes, monolón hangon sorolta föl a súlyosabbnál súlyosabb bizonyítékokat,melyeket a bíróság, az ügyvédek és hallgatók feszült figyelemmel hallgattak. Senki sem vette észre, amint a súlyos vádak Pöffel arcába kergetik a vért, hogy a zsebéből egy browningot bűz elő. A fiatalember vöröslő-sáppádó arccal ugrott föl, revolverét a bírák előtt álló s nyugodtan beszélő Wolff szerkesztőre szegezte és többször egymásután rálött. Az első revoLverlövés olyan váratlanul jött, hogy a teremben senki sem tudta, tulajdonképpen mi történt. Pánik, zűrzavar támadt, a rémület megbénította az embereket és f. egyedül Wolff felesége őrizte meg lélek, jelenlétét. Fölugrott és a gyilkosra vclelte magát. Az asszony félreütötte az exaltált fiatalember kezét és a hatodik golyó a terem mennyezetébe fúródott. Ez a beavatkozás azonban elkésett. A gyilkosnak elég ideje volt ahhoz, hogy ötször egymásután, mintha csak egy céltáblára tüzelt volna, röpítsen golyót az előtte álló emberbe, aki egyetlen jajszó nélkül, hangtalanul rogyott össze. Az első lövés fejét érte, a második golyó a szivén hatolt át és azonnali halálát okozta. Letartóztatják a gyilkost Néhány perc múlva a tárgyalóteremben lejátszódott tragédia színhelyére megérkeztek a mentők, akik már csak a véres dráma áldozatának halálát állapitolták meg. A gyilkos ezalatt egykedvűen ült székén,, a revolvert ügyvédje a\ialra tette és várta, hogy érte jöjjenek a rendőrök. Meg sem kísérelte az ellenállást és- engedelmesen követte a rendőrtisztviselőket, akik autón szállították el a rendőrigazgatóságra. A dráma halálos áldozata, Wolff Brúnó egyike volt az osztrák sajtó legszimpatikusabb és tehetségesebb munkásainak. Újságíró-családból származott. Édesapja, Wolff Róbert egy vidéki lap főszerkesztője volt, bátyja pedig éveken át szerkesztette a „B. Z. am Mittag“-ot. A tragikusan elhunyt ember telkes és kíméletlen purifikátora volt a közéletnek, de az újságíró társadalomnak is. Lapjánál nem tűrt meg sefikit, akire az ujságiró-etikával összeegyeztethetetlen magatartás gyanúja vetődött és még a lap közgazdasági rovatában sem vezette be azt az üzleties szellemet, amely otthonossá vált a bécsi sajtóban. Károly extrőnőrökös bsieefyssik a válásba?. Bukarest, junius 19. Egyes lapok szerint Károly ■extrónörökös Brüsszelben kijelentette volna, hogy nem hajlandó válni a feleségétől. Arról is Írtak a lapok, hogy Károly meg akar jelenni válóperének bukaresti tárgyalásán. A Lupta legutóbbi száma azt írja, hogy az idézés, amely őt a tárgyalásra megidézi, egyszerű formai okmány, aminek az előírás szeTinl meg kell lennie, de Károly mégsem jelenhet meg a tárgyaláson. Egyébként tegnap Bukarestbe érke- "zett Van Leystelle brüsszeli ügyvéd Károly extrónörökös megbízatásában, aki tárgyalt Inár a belügyminisztérium egy előkelő hivatalnokával. Van Leystellőnek az a feladata, hogy az illetékes kötöknek tudomására hozta, hogy az extrónörökös állítólag semmiféle kkadalyt nem gördít' a válás elé. A kassai ítélőtábla mégy és háromévi ítélt hét kémkedéssel vádolt magyar nőt Kassa, junius 19. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelen tése.) Sarkady Olga és Pal- zer Júlia a múlt év folyamán katonai kémkedés vádjával állottak a törvényszék előtt és Surkadyt egyévi, Palzer Júliát pedig nyolchavi fogházra ítélték. A kassai Ítélőtábla ma tárgyalta ügyüket zárt tárgyaláson és az újabb terhelő bizonyitékok alapján a tábla Sarkady büntetését négyévi, Palzer Júlia büntetését pedig háromévi íegvhazra emelte fel. Sarkady Olga az ítélet kihirdetésekor igy szólt az elnökhöz: — Miért nem ítéltek el mindjárt tizenöt esztendőre, ha annyi bizonyítók van a kezükben? Az elnök szigorúan rendreutasitotta a vádlottat, akit az Ítélet kihirdetése után megbilincselve kísértek vissza a törvény- széki fogházba, mert valóságos dührohamot kapott. A védők semmíségi panaszt jelentettek be az Ítélet ellen. Michalko és Klepetár védői több újságíróvá! Vörösmarty Margit hoíiíesíe után hutain a Tátrában A védők csak Michalko újabb vallomásának az igazolásától remélik a per esetleges ujrafelvételét Prága, junius 19. Michalko és Klepetár védői Hrabal és Kosztecska dr.-ok szombaton autón Szlovenszkóra mentek, hogy a Michalko uj vallomásában közölt adatok alapján kutatást kezdjenek a Tátrában. A két ügyvédet számos prágai újságíró is elkísérte útjára. Hrabal dr. és Kosztecska dr. az elutazás előtt még meglátogatták védenceiket a fogházban. Különösen Hrabal dr.-nak Michalkoval folytatott beszélgetése nyúlt hosszúra. A védők, úgy látszik, fontosnak tartják Michalko adatait s ezektől remélik, hogy a per ujrafel- rételét elérhetik, miután úgy találják, hogy a tárgyalás anyaga e tekintetben nem nyújt elegendő támpontot. Michalko, aki már a tárgyalás folyamán ellentétes vallomást tett Sikorskyval szemben a gyilkosság dátumáról, most kijelentette védőjének, hogy Margit 1926. julius 24-ig életben volt s hogy július 16-ika, vagyis a Sikorsky vallomásában a gyilkosság napjaként megjelölt időpont után Margittal és Sikorskyval egy tátrafüredi szállóban tartózkodott. ahol több személlyel érintkeztek. A Národni Osvobozeni szerint Hrabal dr. Michalko közlése alapján • tátrai szálló vendéglistájából megáHaftitotta. hogy kik érintkeztek akkoriban MichaJkoval. így többek Között adatai vannak egy bécsi hölgyről s a sógoráról, akikkel Michalko és Sikorsky 1926 julius 22-én együtt voltak. Most az vár kiderítésre, hogy az a nő, aki abban az időpontban a két férfi társaságában volt, Vörösmarty Margit volt-e, vagy másvalaki. j A bécsi tanuk maguk is nagy érdeklődést tanusi- | tanak az ügy iránt, amióta a dologról tudomást i szereztek s különböző dokumentumokat, fényképeket, leveleket keresnek, amelyekkel hozzájárulnának a helyzet tisztázásához. A Národni Osvobozeni mindehhez hozzáfűzi, hogy a védők szlovenszkói utjától egyéb szenzációkat is várnak: Vörösmarty Margit holttestének a fellelését. Michalko ugyanis újabban az állítja, hogy Margi- tot nem a Kriván tövében, hanem az Öttó környékén gyilkolták meg és Sikorsky a két csontot csupán a rendőrség megtévesztése céljából vitte le a Kriván aljára. Michalko az elterjedt hírek szerint térképen jelölte meg, hogy hol történt a j gyilkosság. Éppen ezért feszült kíváncsisággal tekintenek a tátrai expedíció eredményei elé. Furcsa utózöngéje támadt most a Michaíko- főtárgyalásnak. A Vecerni List még a főtárgyalás- j előtt cikket közölt a küszöbönálló tárgyalásról s cikkében Mickalkoról, Sikorskyról és Klepetár dr.-ról ' mint Vörösmarty Margit gyilkosairól irt. Klepetár a cikk tartalmát, illetve a ,.gyi'ícos“- kitételt magára nézve sértőnek találta s ügyvédje utján beperelte becsületsértésért a lapot. Mikor a marasztaló Ítélet elhangzott, a Vecerni List abban a hiszemben volt, hogy Klepetár, akit Vörösmarty Margit meggyilkolása miatt életfogytiglani fegyházra ítéltek el, visszavonja keresetét. De Klepetár nem vonta le elitéltetése konzekvenciáit, úgyhogy a Vecerni Li.stnck tegnap kikézbeőíették a bírósági iratot. amelyből kitűnik, hogy Klepetár kitart keresete mellett. A tárgyalás iránt jogász- és újságírói körökben nagy érdeklődéssel tekintenek. 7
