Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-20 / 140. (1767.) szám

4

1928 janim 20, saerda.

Objektiv« magyarok

A gümíöri ev. egyházmegye roasnyóá ülése után, ahol a mlagyar eisjxemesség ügyéiben a® első csatát vívtuk meg éfi a P.M. H. május Sl-áiki számában megjelemt ciitofeettn utóm, mifmiíkerttőrie való hivatkozással, „Objektív" aláírásul niévteJeo levelet kaptam. íróija valósággal ipimimdkeztyü'Vel dolgosait, mert a lóvéi gépen van irva a a bélyegzője a mozgé-póeta bélyegzője. A névtelen, levél a papir- ikosárba való, de

mivel annak egyes kijelentésed a Magyar

evangélikuso(k életében kezdenek éTttalámosaik- ká válni,

kötelességnek érvem, hogy az ilyen objektlveknek nevező magyar emberek mentaliitásánalk veszedelmes voltára rámutassak.

A szflovemsakói magyar evangélikusok egy része teljes letargiában él még ma is. Nem törődik semmivel, még magával sem. A vihar tombolása elől behúzódik saját MM csigaháziába s tőle föl- fordiulShat az egész világ. Ezek eSmondhaiiják magukról az angol költő 6zavát: Tulajdon lelkem kriptája tevék.

Vannak olyanok, akikben már egy kis önérzet is van... Ének fél-éeűjajdulnak néha... de csak párnázott szobákban, hegy ne hallja a külvilág kezak ökölbe is szorul néha... de csak a zsebükben, hogy ne lása senki.

Hogy megtartsam a fokozatot, azokat kell ern- ütemem a sorrendben, akik nyíltan is tiltakozni mennek, ha egyéni érdekelik vannak veszélyeztetve de ha saját egyéni sebeik gyógyulást nyernek, menten magúikba fojtják a szót, mert azzal meim törődnek, hogy a másik emberiek is van fájdalma, amelyik gyógyításra vár, hogy van egy szent közösség, amelynek védelme őreájuk is tartozik.

Azután jönnek a tétovázók, a körültekintők akiknek a'jkán minden elhatározás előtt ez a kérdés lebeg: mit szól hozzá a hatalom s akik, ment puha kocsonya-gerincük van, mindig odahajlanalk, ahová a hatalom nagyobb szele fújja.

Mindezek a karakterek hibáikban is annyiban becsületeseik, hogy legalább egy szlinben játszanak. De van szántjátsző karakt ernniuta is. Ezek az emberek a legveszedeknesebbek. Jelszavuik: elővigyázat, okosság, tapintat. Elővigyázatból nem haíla- nak, mikor az igazság mellett kellene hiitwallásít tenni. Okosságból nem ezótának, mikor már szinte a köveik is kiáltanak. Tapintatból nem látják mikor a jogtalanság a hatalom székébe beleül. A magyarság védőfaladra kiál lőtt harcosokat — ha négyszemközt beszélnek vetek — biztatják, telfce- eitüks, de rájok illik egy egyházi iró eme jeltenj zése: „Tüzek de tűzbe nem jön és nem megyen, lelkesít, de nem lelkesedik." Csodálatosan tudnak alkalmazkodni a környezetihez s meggyőződétít, elvet úgy cserélgetik, miiét a sfja-tiiszta a srinipada jelmezt, mindig az adott helyzethez megfelelőt. Mindenkivel jóviszonyban akarnak lenni, azért ajkúikról állandóan csak mézes szó csurog. Mieden- kinek kegyeibe akarnak jutni, azért hajladoznak, r:i%t az ingadozó nádsnál. Az ilyen evangélikus magyarok Btsererték meg a lutheránus névnek mint jelzőnek azt a lealacsonyító ailk'atknaizhatóeá- gát, amellyel csak az edköl^. defektust kapott embereket szokták jellemezni: „kétszínű lutheránus."

Nagyon sok magát „objektivnek" tartó magyar evangélikus jellemrajzát olyan palettáról lehet csak megfesteni, amelyen az eddig felsorolt színek mind rajta vannak. Holott ma a magyar evangélikus közérdeknek nem egy ilyen elmosódó, bizonytalan sfcinü karakterre, hanem egy erősen markáns, erősen 6Zubijekbi.vi3ziguátUTáju karakterre volna szüksége, hogy nemzeti hovatertozand'ó- sága, faji. jellege, éppen speciális helyzete folytán, színié Mrivő legyen. Ezért nem lehet elfogadni a névtelen „Objektív" m'agyar, de véle együtt másoknak is mindegyre jobban hangoztatott azon véleményét, mely szerint azoknak, akik a magya:'- evangélikusok kivánsiágadnak szószólói,

„jobban kellene alkiailmazkodniok a nuegválto- zott viszonyokhoz, e szelidebbb hangon kellen® kérniük azt, ami Megilleti őket."

Amint a vihar ellen r ém hasznát a harangszó, úgy fcenetítéljes szavakkal, szerény tiltakozással nem lehet védő haircunkait megkarcolni Ha valami az embernek a törvény, isteni és emberi jog alapján jár és azt megtagadják, azt nem lehet többé kérni, de követelni kell. Én mindig bosszankodom, ha ilyenekiei olvasok: .^Elismeréssel kell adózni az elnökségnek, amely nagy jóakarattal kezelte a magyar kisebbség ügyét, respektálta nyelvi jogait stb." Miért szállítjuk le a kegy színvonalára azt, ami minket százszoros jogon megillet. Miiért toljuk M önkénünkkel a hatalom embereit a jótékonykodás felmagasztaló polcára, mikor ezzel magunkat alázzuk meg. Egy csehszlovák politikus mondotta: ,yA csehszlovák köztársaságban mindenkinek annyi joga van, amennyit M tud verekedni me gának." Ebből érthető, miiért nem lehet itt jámbor, halk szóval valami eredményt elérni. Aki láija, hogy a hatalmi mámortól szunnyadó telkii- áemeretek féHóbresztiéséhea nemcsak a mi „erőa, támadó hangunk", haneim úgy látszik, a jertichői kürUök sem elegendők, az nem Ítélheti el az „Evangélikus Lap" szerkesztőinek becsületbe, bátor hangiját.

Ennek a kívánságnak az alátámasztására sokszor hivatkoznak velünk, lelkészekkel szemben a „krisztusi tétekre" éft „a* egyházak által ápolandó

békességre" — amint azt az „Objektív magyar" is tesz'.

Ilyenkor mindig eszembe jut Voltaire egy példázata, amelyben a vakond az embert hatalmas vakondnak, a cserebogár pedig hatalmas cserebogárnak képzelte. A kuisatiuM lelket sok ember magáról mintázza. Ezek nem állítanak maguk elé törvényeket, hogy azok szerint csólekedjonjefc, bánom először cseíekszenék ^ azután cselekedeteik igazolására csinálják meg törvényeiké! és azokat. Húsokra is reá akarják kóaypzoriteui. Ezért téveezitSk össze a stetödséget a gyávasággal, a békes- eégazenetet a megalkuvó cánJkossággal.

Alttól' a békességhőls amelyről az ilyenek ál- modornak, Mén mentsen! Mert az ilyen békességre el' lehet mondani: „Ezek bűneik palástját, védőpajzsét nevezik békességnek." Úgy nem lehet békességet terem teni, ha a keserűségeit belénk- fojtják.

„Nem azok az igazi krisztusi beszédek, amelyek a lelkeket bűnös békességre hangolják, hanem azok, amelyek felnéznék végzetes és kádhozatoe

nyugalmából."

Nemcsak a szlovák hivatalosak, de a magyar választottak közül íb főbben kárhoztatnak engem, hogy nemzeti érzésemet föliibe helyezem egyházi- ságomnak, amikor ezt az elvet vallom: először magyar, azután evangélikus. Van, aki azt állítja, (minit az Objektív ur is), hogy a szlovákok ilyen kijelentéisre nem ragadtatják el magukat, hogy először szlovák, azután evangélikus. Hát igen, ők nem mondják, de hivatalos egyházi életben minden cselekedetükkel art teszik.

Nemcsak én, de több más cikk is súlyos bizonyíté1 kokat hozott fel ezen álllitásom igazolására- De én még tudok más valamit is. Olvastam Raffay Sándornak egy, talán. 1916-ban megjelenít egyházi, vezércikkét, amelyben Jánoska György liptószenit- mikilástt ev. lelkészt, a keleti kerület jelenlegi ■püspökét azzal vádolta meg, hogy az ő vezetése alatt Zsolnán összejött szlovák egyházi férfiak ká- küimondotfák, hogy készek egyházaikkal, illetőleg népűikkel Mválni az ev. egyháziból, ha az általuk hangoztatott nemzeti érdekek továbbra is veszélyeztetve lesznek. Pozitív bizonyíték akkor, úgy tudom, senkinek sem volt birtokában, mert nem volt meg a zsolnád férfiakban, a nyíltság a köztélét fórumán is kinyilvánítani elveiket, de Raffay Sándor budapesti lelkész már akkor is volt valaki, aki, ha vádat emelt, nevét, egyéniségének súlyát nem olyan könnyen, mieggondolafclanul dobta bele a rágalom kockázatába. Ma ugyanez a helyset. Akkor a nyíltság hiánya miatt, most taktikáiból tagadják a szlovák hivatalosak art, amit én nyíltan hangoztatok és vállalom érte a felelősséget Isten, lelkiáism'erefem és az emberek előtt.

Egyed Aladár.

Magyar gyermek magyar iskolába való!

Minden szülő vésse szivébe és elméjébe a magyarság

tízparancsolatát I

I. Én vagyok az életed forrása több mint ezer éve! Bármere vet a sors, bármilyen életre kényszerít a végzet, sohase felejtsd el, hogy magyarnak születtél!

II. A büszke magyar nevet hiába ne vedd ajkadra. Ne szavakkal mondjad, de tettekkel bizonyítsd, hogy magyar vagy!

III. Ne feledkezz meg a magyar múlt tiszteletéről. Ezer év viharai közt őseid őrizték meg a nemzetet az elpusztulástól, a rájuk való emlékezés mindig ünnep legyen neked!

IV. Tiszteld a magyar jövőt a gyermekeidben, mert csak igy lehet nemzeted örökéletü a földön!

V. Ne öld meg a hitet gyermekeidben nemzeted iránt, ne szolgáltasd ki mindenre fogékony lelkűket idegen isteneknek!

VX Ne orozd el gyermekeidtől a magyar oktatás lehetőségét, mert csak az anyanyelven lehet tudást, élethez való jogot szerezni!

VII. Ne pazarold el gyermekeidet, a nemzet vércsöppjeií idegen iskolákban! Mindenki elvész a magyarságnak, aki nem magyarul szerzi tudását!

VIII. Hamis próféták színes Ígéretein ne add el a magyar jövőt. ^ Ne higyj a csábitó szavaknak, nem gyermeked javát, de nemzeted vesztét áhitja, ki fiad-leányod idegen nyelvre akarja fogni!

IX. Ne kívánd a másét, de a magadét ne engedd!

X. Tűrj, szenvedj, éhezz, de magyar voltodat soha, semmiért meg ne tagadd! Csak igy mentheted át nemzeted az igazság győzelmének szebb korába!

Ahol van magyar iskola, ne hagyjátok elsonyvedni gyermek híján! Ahol nincs, bár szükség van rá, hangos szóval követeljétek I

KÜLFÖLDI LEVELEK

írja: SZVATKÓ

EpUóg a

Paris, junius 13.

Párisban sem szűkölködünk nagy pörök- ben s például a prágai Michaiko-pöirel párhuzamosan futott itt a Mestorino-ügy, ugyanazokkal az effektusokkal. Különböző pőréink vannak errefelé. Politikaiak az okos emberek számára, rnint az elzászi autonómista pör volt, a fajszenvedélyt föikorbácsoló bírósági tárgyalások, mint a múltban Schwartzbardé, Petiljura gyilkosáé, szadista és hátborzongató esetek, mint a lengyel haramiák sötét iszonya, humorosak, mint ez a Glozel-pör, vagy a Comédie Francaise-é, csemegék úrasszonyok számára: a finom és finnyás szerelmi gyilkosságok exhibiciói, a „erime passio- nel“-ek, keresett áruk, mint amilyenre a legutóbb csináltatta toalettjeit Páris müértő közönsége: a Mestorino-ügy, az ékszerészé, aki me^rmlkolt egy másikat pénzért, vagy szerelemért, nem lehessen tudni, hisz a kettő annyira összefolyik.

Pörök kellenek a népnek. Jó üzletemberek szükségesnek tartották a legszebbek re- kapitulálását s csokorbakötését, amiből takaros könyvüzletág fejlődött ki Párisban. Géo London, a Journal főspecialistája, Torrés, az ügyvéd, Campinechi, Henry-Robert sorba kiadják gyűjteményeiket efféle címekkel: Az Elmúlt Év Nagy Pőréi, A Bíróságok Rejtelmei, Mi történt az elmúlt negyedévben a Palaisban, sőt, historikus hajlamú korunk anyagért visszaszáll a múltba és a könyvpiacot elárasztják a régi nagy történelmi pörök elbeszélései: a Királyné Nyakéke, a Vasmasz- ku Lovag, a Nagy Méregkeverők Pőréi. Ezek az életdarabok a legszenzációsabb ponyvák és nincs egyetemi tanár, vagy házmesternő, aki ellentáflhatna varázsuknak. Az pedig közismert, hogy a nagy tárgyalások folyamán mennyi ember Özönlik a bíróságra. A Journal humoristájának igaza lehet: nemsokára mindenki ott lesz a tárgyalóteremben, csak a vádlott nem fér belé.

A tömegszenvedély, s ezek az uj könyvek, a Bíróság összes Müvei, az Államügyész Válogatott Drámái, egy skrupulozus ember csendes töprengéseiben akár azzá a kérdéssé formálódhatnának: nem a közönség rendeli meg « gyilkosságokat, hiszen annyi van belőlük s a nép úgy örül nekik, mint az anya a gyermekeinek? — A cirkusz teljes. Az arénák működnek. Egy-egy ilyen pör már semmiben sem különbözik a római hanyatlás véres szórakozásaitól. Ruhákat csináltatnak a mulatságra, vörös szint választottak a .vérhez, paBztellsájrgát a halálveritók nüánszaihoz. De a rómaiak még egyszerűbben voltak brutálisok: nekik az tetszett, ha éhes oroszlánok tranzsirozíák a fehér nők habtesteit és akkor izgultak igazán, amikor a gladiátor fölnézett a császár páholyára és az imperátor-deusz lefelé fordított hüvelykujja nyomán a magasraemelt hegyes szigonyt lassan, kéjesen beleszurta az alatta fetrengő és sikoltozó (mert sikoltozott) izmos férfitest- bá, hogy a vér fölszökkent. — Micsoda kasz- kád és micsoda siker lehetett!...

Ma nem igy cselekszünk, mert nem vagyunk testi, hanem szellemi lények. Nem apollóniak, hanem fausztiak, jelentette ki Spengler s a másságnak arénáinkban is meglátszik hatása. A testi halál alig érdekel, ezt elvégzi a bakó, amikor a szellemi agyon- gyötrések és a mi kielégülésünk után a halálraítélt testet az unalmas fegyházudvarra vetjük, miután kifacsartuk belőle a lelket, mint a citromból a nedűt és félredobjuk, hogy a héjját is fölszeleteljék. Nékünk az a sikoly fontos, amit a kezünk- között, vergődő áldozat lelke ad ki, nem a teste. A mi szigonyunk a lélekbe vág. Az életéért küzdő rab lelke érdekel a tárgyalóteremben, a lassú kínzás, a halálveritók, ami a keresztkérdések alatt üt ki a rab homlokán — ó, micsoda párviadal, s micsoda izgalmas gyönyörűsége ha megfogjuk, hogy mégis ott volt, ahol bűnt követtek el ellenünk. Ez a szellemi torna lényegében ugyanaz, mint ama másik, a gladiátori, csakhogy a befejezés nem érdekel már, csak a kéjes procedúra, a „probléma", a lelki ösz- szeroppanós. Amikor azután a császár, a nép zsűrije lefelé fordítja hüvelykujját s a rabot aléltan kiviszik (ha a küzdelem „fair" volt), micsoda taps és micsoda siker I

Vannak dolgok, amit az ember kénytelen megcselekedni, de szégyenli. A bűnöst elítélni talán kénytelenség, de szégyenleni kellene. Elrejtve elvégezni, a testi fenyítést, a lelki inkvizíciót egyaránt. Azt mondják, az ellenőrzés kedvéért kell a publicitás. Ha igy van, mily kényszerű szadizmus ez a látványosság, mennyi cirkusz lesz belőle, mennyi római dekadánsz.

Soha nem éreztem ezt ennyire, mint mikor olvastam, micsoda ujjongás, ölelkezés és taps tört ki Prágában Michalko halálos ítéletekor és amikor látom, mennyi bűnös kéj virágzik itt Párisban a Mestorino-inkvizi- ció körül.

Parisról igen, Prágáról nem hittem volna. Vrhlicky és Rilke városa lágyab’mak tüntj mélabusabbnak. A csendes öreg házak

a dombokon, ahonnét elmosódottan látni Szent Miklós templomának gáliezöld kupoláit, a görbe utcák és a marcipánból formált lányok, Wallenstein palotája és kertje, mely-i ben mintha örökké szeptember volna, az ártatlan Moldva és a megbámult bárok, nem illenek a halálos emócióhoz, mely aznap este tört ki. Ismertem Michalkót, a gyilkost s tudom, az eset inkább tipikus, mint rendkívüli: a népből jött félintellektuel, aki érzi, hogy, úrrá csak a miurunk, a Pénz teheti, üget mögötte és sötét erdőbe kerül, egyre mélyebbre s végül megfojtják a bűnei. Fölösleges a hűhó s ha mégis van, nem Michalkóért van, hanem önmagáért.

Mily paradoxon, hogy a nép politikai pártjainak vezérei néha humanizmust prédikálnak s azt mondják, a humanitás gyökerei a népben vannak. Hol van, hogy nyilvánul meg? A baloldali intellektuellek például dicséretet zengtek Kosztecskáról, Klepetár védőjéről, mert szánalmat hirdetett. De a nép, a prágai, amelytől nem lehet elvitatni a demokratikus hajlamot, üvöltve követelt halált és tapsolt a palota előtt, amikor az erkélyre kijött az újságíró és lefelé fordította a hüvelykujját. Sirt a boldogságtól, ölelkezett, tiz koronát adott egy-egy ujságpéldányért s csodálom, hogy nem sütött ökröt a mezőn. Nagy ricsaj volt, mintha a nemzet reprezentánsai gólt lőttek volna az ellenfél kapujába. Akadtak soviniszták a végén, akik biggyesztett ajakkal mérlegelték az esélyeket s kevesel- ték az egy gólt, — három kellett volna, Klepetár és Sikorsky is, akiket kivédtek a kor- nerre.

Az ilyen halál, az elitéit halála, érvágás a rosszkedvű beteg testén: egy kis vér és a nagybeteg emberiség azonmód virgoncabb lesz. Halál mindig kell. A nép néha azt a koncessziót teszi, ha nincs más, akit kivégezhet, hogy önmagát öli meg és áldozza föl, öngyilkos lesz, vagy máriir. Embert óvni csak a fáradt tud, az intellektuel, akinek hiányzik az élet és az egészség és ezért becsüli azt mindenkiben.

Miért kell éljenezni Michalko halálát, miért kell annyira érdeklődni iránta? Fontos talán az ügy?

Most pedig, néhány nappal ezelőtt, az orrom előtt ítélt a nép, jóformán a bíróság ellenére, az utcán, a kávéházban, mindenütt. Mestorino büntetésével senki sincs megelégedve. Halál, halál és halál, bőgik a kürtők és nyafogják a gyermektorkok. Fél Páris orvoshoz futott, mert napokig nem tud aludni fölháborodásában, mégis csak hallatlan, hogy Mestorinót nem nyakalták le, nem szeletelték föl, nem akasztották felnégyelt testét a város kapuiba és szórták égetett hullájának hamuját a világ minden tája felé. Micsoda idők. mégcsak kerékbe sem törnek ma embereket, akik megérdemlik! Az avenuek és a boulevardok visszhangzanak a halál követelésétől, az Intransigeantból este hatkor vér fröccsen szét a százezrekre, reszkető ujjak' gyűrik a papirost és facsarják, mint Mestorinót facsarták a bírák Párisban, szemben a Notre-Dame katedrálisával.

Mestorino elájult a tárgyaláson. Föllo- csolták és kezdték elölről. Sirt és jajgatott: irgalom, irgalom. A teremben mereven ültek gyémántjaik mögött a dámák és plasztrón- jaikban a férfiak, a szemek kitágultak, az orr- cimpák reszkettek, a szájak kinyíltak, a haj égnek meredt, egyesek behunyták a szemüket és elhalavánvodtak, mások kivörösödtek, s Mestorino egy-egy krízise alatt a terem percekig várt, amig a gyilkos magához tér állati fájdalmából.

Az államügyész szűnni nem akaró taps között, védi a meggyilkolt Truphéme emlékét:

— Hős volt, a háborúban többször kitüntették. Rohamra vezényelt és harmincöt németet küldött a másvilágra. Micsoda erény! És ez a Mestorino itt, ez a haramia, most őt küldte a másvilágra. Micsoda bűn!

Páris a felháborodás paroxizmusában vette tudomásul, hogy Truphéme, amikor Mestorino karjai között vergődött, igy siki- tozott:

— Irgalom, irgalom, százezer frankért nem ölnek meg egy embert. Vidd el a száz-< ezret és hagyj élni.

De Mestorino nem hallgatott rá és fejben vágta a triboulettel.

A tárgyaláson Mestorino elhaló hangon nyögte :

"— Irgalom, irgalom, őrült, voltam. Tiz ember előtt nem gyilkolnak előre megfontolt szándékkal.

De senkisem akart ráhallgatni, s a nép szívesen vette volna, ha lenyakalják a guillo- tinonal.'

Ami leh^t igazság, ehhez nem értek, dó kéjelegni nem szabadna benn*t