Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-20 / 140. (1767.) szám
2 na f928 junfag 3X), werft. „A magyar kérdés egy év alatt igen nagy lépéssel futott eloreu Rothermere lord párisi nyilatkozatában a magyar-olasz baráti viszony ápolása mellett a Franciaországgá való fóviszony kimélyitését1 is ajánljja Magyarországnak — Angol vélemény Benes optimizmusáról teiánypártoik, hogy az alkotmány és a törvények előírásainak betartását felesleges formaságnak tekintik és a javaslat indokolásába csempészik be azokat az intézkedéseket, amelyeket törvénybe kell foglalni, hogy érvényesek legyenek. A szlovák néppárt pedig, amelynek a kormánykoalícióban Szlo- venszkó önkormányzatát kellene késhegyig védelmeznie, maga volt az, amely e javaslatot kezdeményezte. És hogy a komédia teljessé váljék, az nj elnök személye körül a pártban olyan tülekedés folyik, amilyenre még a csehszlovák köztársaságban sem volt eddig példa. Zaleski beszédének következményei a német és francia sajtéban Berlin, junius 19. Zaleski külügyminiszter egy interjújában a aajtó képviselőinek nyilatkozott legutóbbi párisi és brüsszeli utjának eredményeiről. A miniszter megemlítette azt a beszédét is, amelyet párisi fogadtatása alkalmából mondott és amelynek lényege abban a kijelentésben fejeződött ki, hogy az, aki a békeszerződések revízióját követeli, ugyanolyan mértékben veszélyezteti a békét, mint az, aki fegyveres erővel törekszik erre a revízióra. A francia sajtó megállapította, hogy Za- leskinek ez a nyilatkozata a német sajtóban nagy izgalmat idézett elő. Ez természetszerűleg ismét könnyelmű következtetésre vitte a francia sajtót, amennyiben a német sajtó állásfoglalásából azt a konklúziót vonja le, hogy Németországban egyáltalán nincs békekészség. Sándor király Jugoszlávia nemzetiségi politikájáról Paris, junius 19. A Matin mai számában Sauerwein közli azt az interjúját, amelyet Sándor királlyal folytatott. A tárgyalás nem érintette az égető politikai napi kérdéseket és főleg a nemzeti kérdés körül mozgott. A jugoszláv király szerint a külföld tévedésben van, ha azt hiszi, hogy Jugoszlávia olyan különböző nemzetiségekből áll, amelyeknek las- sankint kell egymáshoz szokniok. Jugoszláviában úgyszólván nincsenek kisebbségek, vagy ha vannak is, nem okoznak problémát. Jugoszláviában csak egy nyelv van és az összes juroszlávok a nagy szláv faj leszármazottjainak tartják magukat. A politikai vita lényegében a módszerek, nem pedig a politikai eszme körül mozog, A görög kormány cáfolja a forradalmi híreket Athén, junius 19. (Hivatalos.) Egyes külföldi lapok a hadiflotta első osztagában történt lázadásokról számolnak be. Ezek a hírek nem helytállók. Úgy látszik, hogy a tervezett általános sztrájk meghiúsult. Párás, junius 19. Az Est lapok tudósítója meginterjúvolta a Párásban időző Rother- mere lordot, aki először is fia magyarországi látogatásáról emlékezett meg és meghat ottan, hálás szívvel mondott köszönetét Budapest, Szeged és Debrecen népének. Tudja jól, hogy ez nem kizárólag a fiának, nem is csak az ő személyének, hanem egyenesen annak az eszmének szól, amit ők képviselnek és a lelkesedés, amellyel Harmswort- hot Magyarországon fogadták, kifejezője volt annak a keserűségnek, amit a nehéz jelen f elett a m agyar nép egy7 etem esen átérez. — Anélkül, hogy a magyar politika belső kérdéseit érinteném, — mondotta Rőtbe miére — örülnék, ha a társadalmi összefogás és a politikai ellentéteknek az a letompiíása, amely fiain látogatása alatt érezhető volt, a jövőben is fennmaradna, mert az én akcióm csak az egységes és ha kell, kölcsönös, jóindulatú kompromisszumok alapján is, de a teljesen megbékült magyar társadalmat érzi maga mögött. — Túlzott reményeket nem szabad kelteni, állítom azonban, hogy itt volt már az ideje annak, hogy a trianoni béke kérdése a világpolitika arénájába dobassák. A tíz esztendős passzivitás után nem várhatunk még tíz évig és az újabb tíz esztendős passzivitás nem jelenti azt, hogy az idő ez esetben valóban magyar igazságok javára dolgozott volna. Nincs ok letargiára és lemondásra, azonban terminusokat bejelenteni nem szabad. Azt azonban nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magyar kérdés egy év alatt igen nagy lépessel jutott előre. . . Ezután Rothermere lord a beszélgetés során nagyra értékeli azt a körülményt, hogy Mussolini hivatalosan a revízió lehetősége mellett foglalt állás*, mert ezzel a kérdés beáldáttatott a közópeurópai politikába és egész Európa kénytelen tudomást venni erről és beilleszteni saját koncepciójába. — Bármennyire fontos azonban — mondotta Rothermere — Olaszország barátságos állásfoglalása, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy Magyarországnak igen nagy súlyt kell helyeznie arra, hogy viszonyát Francia- országgal minél barátságosabbá tegye. Hiba lenn e-figy©lombé nem venni ellenfeleink állítását, miszerint a revízió útja csak Franciaországon keresztül vezethet. Annál is inkább keresni kell a francia barátságot, mert hiszen a középeurópai kérdés kielégítő megoldása Franciaországnak is igen komoly érdeke. Ezután Benes európai politikai körútjáról és az erről tett beszámolójáról beszél Rothermere lord. Benes beszámolójában — úgymond — az elhallgatott részek a legérdekesebbek. Egyetlen szót sem szól arról Benes, hogy Mussolini beszédét mennyire tudja össze, egyeztetni a maga túlságosan optimista londoni tapasztalataival. Én magam egyébkén! nem tudom hinni, hogy ami Angliában szeri zétí impresszióit illeti, csakugyan indokolttá tennék-e ezek az ő nagy optimizmusát. Ab bán igaza van, hogy úgy a hivatalos, mint < nem hivatalos Anglia a békét akarja, azon bán nem kerülhette el figyelmét Angliába: az sem, ho^y úgy a hivatalos, mint a nem hí vatalos körökben erősödik az a felfogás, hog; a béke tökéletes biztosítása éppen a béke szerződések egyes rosszul sikerült rendelke zései is zavarólag hatnak. Bármily kielégítő nek is lássák Magyarország ellenfelei a hely zetet, nem tévedek, — mondotta végül Rőt hermere lord — ha azt mondom, hogy az el múlt év eredményeivel őszintén meg léke' tünk elégedve. A francia katonai aviatika gyásznapja Egy húsa gjépből álló francia botmfbavHő repülőcfeztag junius 14-én éjjeli hadgyakoría/torás közben Pária közelében viharba keíKitt a kömitiük hat glép részben lezuhant, részben kényszerleszállás közben szerencsétlenül járt Képünk egy lezuhanó kétmetoroe Fa/nmian-gépet mutat be. üoíiiiimak kastélya — BÖNÖGY3 REGÉNY — irta: Edgár WaSlace m — Akkor menjen el, kérem, a kút nyilasa alól — figyelmeztette Brill. —- Nem hiszem ugyan, hogy én lee.sek, de valószínű, hogy apró törmelékek potyoghatnak majd le, mialatt fölfelé kapaszkodom. Ez az óvatosság helyénvaló is volt, mert a kutból egyre hullott a föld és a kőtörmelék, amint Brill fölfelé mászott. A detektív időről-időre megállt pihenni. Egyszer le is kiáltott valamit, de Margaret nem értette meg a szavát. Valószínűleg figyelmeztetni akarta, hogy vigyázzon, mert néhány másodperccel később emberfejnagyságu szikladarab zuhant le és szerte töredezve a földön, éles szilánkokat szórt el mindenfelé. Margaret időnként föl-fölpislogott a kut- ban és látta, hogy Brill lámpásának fénye egyre halványodik. Most, hogy egyedül maradt, kezdett ideges lenni és, hogy kissé bátrabb legyen, megnyomta a nála hagyott villamos zseblámipás gombját. De alig gyűlt ki a lámpás fénye, oly hang ütötte meg a fülét, amelynek hallatára a torkába ugrott a szive a nagy rémülettől.... Lépéseket hallott: valaki közeledett feléje a folyosóban. Villámgyorsan eloltotta a lámpást és hallgatózott. — Az őrült Flack hangját hallotta!... Gsak az övét: senki másét. A! vén gyilkos önmagával beszélgetett: rikácsoló hangja olyan volt. mint a viz bugyborékolása és egyre hangosabb, világosabb lett. Aztán, nagyon messzire, visszaverődő világosságot is látott a kanyarulat mögül, ahol megbújva leskel ődött. Ettől úgy megrémült, hogy kibújva cipőiből, harisnyában menekült vakon búkkör kifulladt a rohanásba:';, szédülve támaszkodott a fáihoz és hátranézett. Már nem látta a világosságot, és, mivel hangokat se hallott, lassanként neki bátorodott és visszafelé indult a kúthoz. Mivel nem merte kinyitni a lámpást, csak találomra botorkált a folyosóban és csakhamar tűiment a kúton, — jóval tnl azoD a helyen, ahol Brill hagyta őt. — De hová tűnhetett el Flack? ... Az alagútból semerre se nyílt oldal- folyosó. Ezen tűnődve, Margaret neki támaszkodott a sziklafalnak, amelynek a felülete egyenlőtlen és meghasad ózott volt. Kissé rákönyökölt egy kiugrásra, amikor megrémülve érezte, hogy a sziklafal megmozdul — távolodik tőle s az egyik hasadékon át, amely most tágulni kezd, fénysugár szűrődik át... Ez a hasadők egyre tágult, a nyilas fokozatosan szélesebb lett, mig végül a sziklafalnak jókora darabja befelé lendült, mint a befelé nyíló ajtó s a mögötte levő szobából kihallatszott a beszélgetés! — ... ma éjjel, kedvesem, ma éjjel... Most fölmegyek és megnézem Davert. Ez a Daver aggaszt engem ... Gyanakszom rá ... Mondd, Olga, angyalom: nem követett el ez a cseléd semmit, ami megingathatná benne a bizalmamat? — Tudtommal nem, apám. Mit is követhetett volna e*l? Olga Crewe hangja volt. Még valamit mondott, amit azonban Margaret nem érthetett, oly halkan mondotta, ellenben hallotta, amint az őrült Flack vihogva fellelt rá: — Reeder? Az most Londonban llót-fut az arany után ... De ma éjszakára visszajön. Oh, bizonyosan itt lesz! Olga Cí éwe ismét mondott valamit, amit Margaret nem hallott, illetőleg nem értett meg, oly bágyadtan beszélt a leány. — Nem találták meg a holttestét — hangzott a válasz. —. Nem akartam bántani azt a lányt, de hasznos lett volna... A leg- iuvKK.ailiAlrÁTfraáan mnAi D jett «wűhva a Majátok, amivel Reedert megfogom. Már mindent elő is készítettem. Megint egy érthetetlen kérdés... és rá a felelet: — Azt hiszem. A tengerdagády nagyon erős mostanában. Annyi bizonyos, hogy láttam, mikor lezuhant... Margaret tudta, hogy róla beszélnek, de ez nem érdekelte őt annyira, mint az a lehetőség, hogy felfedezhetik. Lábujjhegyen hátrált tehát, óvatosan tapogatózva minden lépésnél, buzgón imádkozva: bár találna valami fülkét, amelybe behuzódhatik!... És pár pillanat múlva talált is egyet: — éppen idejében, mert a vén Flack nemsokára kijött a szobájából és, a folyosón állva, beszélgetett vissza: — Rendben van, majd nyitva hagyom az ajtót... Eh, képzelődés. A szobában elég levegő van: jő ventilátor az a kút! Csak légy nyugodt: estére megint itt leszek. MargaTet. meg se moccant a rejtekhelyén, annál kevésbé mert kikandikál ni. De mikor a vén Flack lépésének visszhangja elhalt, óvatosan kidugta a fejét. Az ajtó még mindig nyitva volt s a szemben fekvő falra kivetődött Olgának egyre növekvő árnyéka, amint közeledett az ajtóhoz. Ugylát- szik utánanézett az apjának és Margaret h ilotta, hogy nagyot sóhajt. Aztán az árnyék ismét fogyott, — Olga visszament a szobába, Margaret pedig elöbujt a fülkéből és a lélegzetét is visszafojtva, lábujjhegyen, harisnyában osont a nyitott ajtóhoz és nesztelenül meghúzódott mögötte. Az ajtó belső oldala vastag tölgyfából volí, a külső felét pedig úgy elburkolták a cementtel kevert sziklatörmelékek, hogy semmiképpen se lehetett megkülönböztetni magától a tömör sziklafaltól, amelybe hajszálpontossággal beleillett. A kíváncsiság mindig, erős ösztöne a gondolkozó embernek és Margaret, miután móBt niár c»ek#^bhék. lá$a i met, megkockáztatta, hogy benéz az őrült Flack otthonába: — milyen lehet ez a földalatti lakás? — Megleptek a tágas szoba nagy arányai, de még jobban meglepte a szegényes, minden kényelmet nélkülöző berendezés. Puha szőnyegeket, fényűző bútorokat várt — sebzemkárpitokat a sziklafalakon is — ehelyett csak közönséges asztal állt a szoba közepén, rajta petroLeumlám- pás, a földön olcsó és kopott futószőnyeg, két-liárom kerti fonott szék és egyszerű tábori ágy a sarokban. Olga az asztalnál állt és szórakozottan lapozott valami újságban, háttal az ajtónak, úgy hogy Margaret nyugodtan kémlelődhetett tovább. Az asztal mellett három-négy hatalmas útitáska hevert, jól megtömve és már leszij- jazva, — csak éppen a yachtra kellett vinni őket. Az ágyon keresztben prémes bunda hevert: — a fényűzés egyetlen jele a komor és barátságtalan szobában. De Olgán kívül még valaki volt odabent: hátul, az árnyékban, meggörnyedve gubbasztott — mrs. Burton — Margaret kissé hirtelen hajolt előre, hogy jobban lásson, — lába megcsúszott a sima kövön, úgy hogy nekiesett az ajtónak. — Ki az? — rezzent föl Olga megfordulva. — Te vagy, apám? — Margaretnek elállt a szívverése s pár pillanatig úgy megde r m esz tette a rémület, hogy mozdulni se birt. De mikor meghallotta Olgának közelgő lépéseit, villámgyorsan megfordult és lélekszakadva futni kezdett, görcsösen szorongatva kezében a villamos zseblámpást. Olga hangosan kiabált utána, — de ő csak szaladt, ahogy a lábai bírták. Csak jó idő múlva vette észre, hogy a folyosó világosodni kezd s ekkor iszonyodva eszmélt arra, hogy riadt zavarában rossz irányba menekült és most a nagy barlang fölé rohan talán egyenesen az őrült FI: ck karjaiba!
