Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-19 / 139. (1766.) szám

r&zS jfnnítii 19, kfcdrt. PRÁGAI LEVELEK Pályaválasztás küszöbén Kedves Fiatal Barátom! Három év óta nem hallottam hirt felőled és most levelet kaptam Tőled. Abból a* alkalom­ból keresed fel régi tanárodat, hogy ezen a héten sikerrel tetted le az érettségi vizsgálatot, bene maturus vagy, ott állasz az élet küszöbén az isko­lai bizonyítvánnyal a kezedben és most kissé pesszimista hangulatban, nagy tanácstalanságod­ban hozzám fordulsz, régi tanítómesteredbe* és azt kérded; Quid nunc? Mi történjék ezután? Hidd el, ez a kérdés ma nemcsak a Te ajkad­ról hangzott fel, ez a kérdés minden kortársad­nak és sorstársadnak kérdése, a modern élet egyik legkinzóbb problémája, do különösen sú­lyos kérdése a kisebbségi életre kárhozott ifjú­nak, aki az amugyis megnehezedett életbe ma­gyarságának súlyos hendikepjével indul. Azt hallottad az iskolában folytonosan: Non scholac, séd vitae discimus. Nem az iskolának, hanem az életnek tannluuk. Most pedig kérded, hogyan hasznosítsad mindazt az életben, ebben a mai életben, amit tizenkét esztendőn át állítólag az ólet száriára magadba szedtél? Vájjon as a tudás, amit az iskola nyújtott, elegendő-e arra, hogy úti rezervoárod legyen a megnehezedett viszonyok közepette? Csalódottság és némi szem­rehányás érzik ki a szavaidból és e* panasz pa­pírra kívánkozik. Azt írod, hogy tulajdonképpen boldogtalanná tett az iskola, megtömte a fejedet egy csomó ismerettel, amikre az életben aligha lesz szükséged, igényeket ébresztett benned, amelyek valószínűleg nem teljesülhetnek. Nem' tudsz visszatérni apádhoz a faluba, hogy ott kis földeteken gazdálkodj, undort érzel a paraszti foglalkozás iránt és itt állasz csalódottan, kifosz­tó tian, tanácstalanul. Ezek a szavak örvényre mutatnak rá. Rég érzem magamban középfokú oktatásunk alap­vető hibáját és akkor is, amikor a katedráról be­széltem hozzátok Neustria és Austrasia harcairól, Earolingekről és Merovingekről, amikor hegy­csúcsok magasságával terheltem meg memóriáto­kat. mindig titkos szemrehányás támadt fel ben­nem és lényegében nagyon sajnáltalak benne­teket. Sajnáltalak titeket, hogy ilyen haszontalan dolgokkal töltjük meg a fejeteket, ahelyett, hogy valóban az életre készítenénk elő. Ludmilla fialnak geneolégiáját ismeritek, az állattani osz­tályokat bemagoltatták veletek, a kristályok osztályozása is pompásan megy, azonban a városi gyerek nem tudja megkülönböztetni az árpát a búzától és odahaza nem tudtok megjavítani egy elromlott villanycsengőt. De még sokkal ko­molyabb veszedelem is van itt, az, amire magad is ösztönösen rámutattál. Ti, akik ebben a neve­lésben részesültetek, undort éreztek az iránt az állapot iránt, amelyben születtetek és kikiván- koztok belőle. A munkás nem akar tovább mun­kás maradni, a paraszt nem akar paraszt lenni és a legutolsó nyárspolgár sem képzel a fiai szá­mára más pályát, mint valami államilag javadal­mazott hivatali Az iskolák, ahelyett, hogy tény­leg az élet számára készítenék elő az embert, államhivatalnokokat nevelnek, hol sikert lehet aratni anélkül, hogy az illető megerőltetné magái vagy egy személyi bezdeményezőképességének tana- jelét adná. Ti azonban a mostani nevelésnek ezt az „olőny“-ét sem élvezhetitek, mert az állam­hivatalnoki pálya másoknak van fentartva. Ha tehát nem tudjátok leküzdeni azt az undort, ame­lyet az iskolai „műveltség" ültetett belétek szü­léitek foglalkozása irányában, arra a sorsra vagytok kárhozottak, hogy a szellemi proletáriá- tus seregét szaporítsátok. Don Quijote nevetséges szerepére vállalkoz­nám, ha most síkra szállnék nevelési rendszerünk ellen. Ezt megbolygatni ma már olyan nehéz do­log volna, mint amilyen nehéz dolga volt Galilei­nek, aki be akarta bizonyítani, hogy a föld mo­zog. A kisebbségi ifjúság jövőjéről ankéteket rendeztünk, egész sereg meg3zivlelésre való jő tanács hangzott el lapunk hasábjain is a magyar élet vezetőinek részéről. Én sem mondhatok egyebet, mint amit azok mondtak. Le kell győz­nötök magatokban azt az undort, amelyet as iskola plántált belétek a kézi munkával szemben. Ha már az angol-szász nevelési rendszer előnyei­ben nem részesültök, amelyben a mérnök a gyár­ban képződik ki és ha nincs benne kezdeményező képesség, meg invenció, megmarad egyszerű gyári munkásnak, magatoknak kell végigmenni ezen az iskolán. Az úgynevezett általános művelt­ség, amelyet bemagoltattak veletek, arra minden­esetre jó lesz, hogy nagyon értelmes és intelligens iparosok, gazdák, gyári üzemvezetők legyetek. Azután az a válság, amelyben ti most vagy­tok, fejlesszen ki bennetek erős kötalességérzetet fiaitok iránt. Azon kell dolgoznotok, hogy a ma- gyár életet kultúrában, szellemi és anyagi kultú­rában erőssé tegyétek, hogy ez a magyar élet kenyeret tudjon adni gyermeketeiknek s ne szo­ruljanak azok arra, hogy az állam kegyét várják, amely ugyan tankönyveivel diplomásokat kreál, de csak nagyon kevésnek veszi hasznát és a leg­többet állás nélkül hagyja. Különösen pedig állás nélkül hagyja a magyar ifjakat. Egy rövid válaszlevélben természetesen nem ölelhetem fel ennek az óriási kérdésnek egész anyagát, de te tisztafejü, értelmes gyerek voltál ott a harmadik padsor balszélén, azt hiszem, megértetted mindazt, amit a sorokban és a sorok között elmondottam. Jól sikerült érettségidhez gratulálok, rle ne feledd, hogy az igazi érettségről most fog megvizsgáztatni nettet! MŰSORON KÍVÜL írja: MARÁI — Térdnadrág — Maurice de Waleffenek, aki a francia fér­íilábak szépségét propagálja két esztendeje a francia boulevardsajtóban, különös öröme telne ezen a pesti korzón, a Belvárosban, ahol annyi a térdnadrágos férfi, amennyit Waleffe nem is ál­modott. Waleffe a térdnadrág újjászületését hirdeti, mert vagyonos ember és ráér az ilyesmire. A Joumal-ban, a Paris Midi-ben hasábos vezércik­ket ir arról, hogy térjünk vissza őseink viseleté­hez, mutogassuk a lábszárainkat, mert az úgy sokkal szebb és előkelőbb. Kitalálta ezt és nem enged belőle. Londonban leszavazták. Az angolok ugyan hordanak térdnadrágot, de nem utcára, hanem a hegyekben, nem frakkhoz, hanem bekecshez. Egy-két szerződtetett férfi-mannequin megkísé­relte a térdnadrág bevezetését. Párisban és Lon­donban, egy-két nagy szabó elkészítette a model­lehet s reménykedett és ügyeskedett vele. Lqndon bevárta a velszi herceg döntését s a herceg agy döntött, hogy a térdnadrág, mint utcai és társa­sági viselet egy nagy szamárság. Erre megbukott a térdnadrág. Waleffe most kitalálta, hogy az angolok azért buktatták meg a térdnadrágot, mert csúnya a láb­száruk. Hosszú elméletet állított föl, hogy az an­golszász férfinépség lábszára idomtalan, de a la­tin fajtából a lábszárak kifogástalanok. Ebből persze semmi sem igaz. Hamarább igaz annyi, hogy a latin férfifajta fizikumban satnyább, mint az angolszász. S még ennél is inkább igaz annyi, hogy minden ilyen általánosítás ostoba, mert úgy a latin, mint az angolszász-fajta egyedei egyé­nen- és esetenként szépek, vagy nem szépek, sat­nyák vagy daliásak s kinek mi köze ehhez? Nehéz elmondani, hogy Waleffe, aki nagyon ismert publicista, milyen komolyképü affért, egy pillanatig majdnem kulturkérdést tudott csinálni ebből a térdnadrágból. Belelovalta magát s te­kintve, hogy ráér, dühösen ordítja minden héten egyszer-kétszer, száz-százötven sorokban, hogy vissza kell állítani a térdnadrággot, mint intéz­ményt, mint divatot, mint kulturjelvényt. Vecércik- ket irt a térdnadrágról. Ebben az a szép, hogy egy gazdag és nagy népnek mi mindenre telik, ha akarja. Van idejük és módjuk játszani az élet­tel. Képzeljük el, hogy egy magyar napilap, mond­juk a Journal súlyával, vezércikkben kampányt indítana, hogy a férfiak ezentúl színes cipőzsdnó- rokat hordjanak... S az ankét során a Tudomá­nyos Akadémia, a klérus, a Vendéglősök Szövet­sége és a Hadviseltek Egyesülete társadalmi, erkölcsi, kulturális és irodalmi szempontból hoz­zászólna ehhez... Mindennap megesik Párisban. Itt Pesten öröme lenne Waleffe-nek. Ami Londonban ás Párisban nem sikerült, az a pesti Belvárosban sikerült. A térdnadrág itt utcai vise­let. Kétségtelen, hogy van, vagy volt ebben a di­vatban valami gáláns. Talán az az utálatos ben­ne, hogy gáláns. S talán az a csábitó benne azok részére, akik hordják. Valami nagyon gáláns van körülötte, kellemetlenül gáláns és csinált. Egy negédes korban a gavallérok viselete volt. Eb­ben a szegény és kevéssé negédes korban is a gavallérok viselete maradt. Ez valami csodálatos, hogy hány . példány mászkál belőle Pesten. A térdnadrág eredeti értelme annyi, hogy akik nagy hegyisportokra készülnek, szóval olyan utakra, ahol tüskés cserje és gizgazos bozót el­tépheti a pantalont, a turista rövid nadrágot húz s vastag bőrkamásnival védi a lábszárait. De hol van a Váci-utcában itt Budapesten tüskés cserje? Hol van a Duna-parton itt Budapesten gizgazos bozót? Melyik kávéházban tartanak cserjét? Cser­jen nincsen sehol, amerre néz az ntas, nem lát sehol egy árva cserjét, de minden előkelőbb utca tele van XVII. és XVIII. századbeli már­kikkal. S nem viselnek harisnyát, vagy bőrkamás- nyit hozzá, hanem vékony és áttetsző harisnyá­kat, tűni se lehet, miféle anyagból? Flór-, vagy selyemharisnyát viselnek. Tehetik, mert ahová mennek, ott úgy sincsen cserje. Térdnadrágot lehet még viselni, ha az em­ber piramisokat készül megmászni, vagy ha át­repüli az óceánt, vagy ha fölmászik az Alpesek- be. Térdnadrágot a legkülönbözőbb alkalmakkor lehet viselni. Élnek vad törzsek, akik egész éle­tükben csak azt viselik. Térdnadrágot mindig és mindenhol lehet viselni, tehát városban is, csak kérdés, hogy minek? Mert ahhoz a sportteljesítményhez, hogy vé­gigmenjen valaki a Lánchídon, vagy hogy a kávé­házban fölmenjen az első emeletre alsózni, ehhez nem kell a térdnadrág. Nyilvánvaló, hogy ez a sok fiatalember nem azért viseli itt Pesten, mintha hegyi túrákra ké­szülnének. Az alja, a homályos elindulása ennek a divatnak más lesz. Valami fajtája ez a keltetés­nek, amivel a férfi ezekben a nehéz időkben be­vonul az életbe. S megmutatja sáros időben a bokáját. A 70-es évek Pschütt-humora juthat az eszünkbe, amikor a vicclapok erotikus humora abban merült ki, hogy a hölgyek sáros időben föl­emelték a sleppet s megmutatták a bokájukat. Ez a gáláns humor ma visszatér. Az urak megmutat­ják a térdnadrágos, selyemharisnyás bokájukat. Az ember első pillanatra azt hiszi, hogy a térdnadrág valami különösen férfias viselet. Ké­sőbb rájön, hogy nem az. Nőies viselet. Mondom, öröme lenne Waleffe-nek. Menny P&rten Pösiyénben megnézte a saját Hímjét — Théátre parée a pöstyéni moziban — Pöstyén, junius közepe. Eenny Portén elutazott már PöstyénbőL Ami­kor a Therinia-Palace előtt reá várakozó autó­ban elhelyezkedett s finom mosolyával utoljára fordult a búcsúztatók felé, nagyon mélyről jövő hangon, végetlen melegséggel szólt le: — „Es war wirklich wunderscliön.. J* Magához szorította a hatalmas, gazdag virág­csokrot s fehérkeztyüs kezével akkor Is intege­tett, amikor már a hid felé futott az autó... o tíenny Portén pöstyéni tartózkodásának volt két rendkívül emlékezetes momentuma. Az egyik az a garden partié, melyet a Thermia-Pa- lace Hotel parkjában rendezett Pöstyén szegényei javára. A lapokban megjelenő kommünikék meg­emlékeztek ennek a jótékonycólu estélynek nagy anyagi sikeréről. De nem beszéltek arról, milyen bűbájos háziasszonynak bizonyult a filmművészet egyik legnagyobb sztárja. Több mint 100 vendég volt hivatalos ezen az elegáns estély-n s a bűbá­jos háziasszonynak mindenkihez volt egy-két ked­ves szava. Csupa fesztelenség, közvetlenség volt ez a ragyogó asszony, aki megható lelkesedéssel igyekezett minél eredményesebbé tenni a jótékony akciót. Visszaemlékszem az elmúlt esztendőre, ami­kor a hordágyon Pöstyénbe szállított művésznő a lassú gyógyulás utján Is a legmerevebb vissza- vonultságban élt. Amikor eseményszámba ment a luxushotel előkelő, nemzetközi publikuma számá­ra, ha egy-egy negyedórára mutatkozott a napos park egyik legelhagyottabb zugában. Emlékeztettem őt erre. Boldgogság sugárzása enyhítette a visszaemlékezés szomorúságát, ami­kor elgondolkozva mondta: — Ah, tavaly az egészen más volt... Akkor attól féltem, hogy sajnálni fognak az emberek . . Most annál boldogabb vagyok, hogy itt, éppen a Thermiában, éppen ahol tavaly annyit szenved­tem, két bottal, meg egy bottal, éppen itt mutat- kozhatom úgy, ahogy nem is nagyon reméltem . .. Hát meg kell ezt hálálnom a csodatevő pöstyéni víznek... S néhány perc múlva Henny Portén ‘áncnlf már. A jazzband egy édes tangót játszott, s Henny sti mgfit a Moöu ös másodpercek alatt megritkultak a táncolók, mert mindenki őt nézte. Ünnepélyes csend és meghatottság vett erőt ezekben a percekben a parkünnepély résztvevőin. ! A saxofón sejtelmesen búgott, a hegedű lágyan dalolt, a dob halk ütemekre pattogott, a levegő tiszta volt, s tavaszi enyhülés tisztasága volt ben­ne, ragyogó fény, ragyogó keret, s ebben a ragyo­gó keretben egy csodálatos asszony, akii majd­nem elveszített a Művészet... Milyen megnyugtató, hogy a természel kiter­meli magából azt a* áldott vizet s azt az áldott iszapot, amely csodaszerben visszaadja a művészt elvesztett hivatásának ... Henny Portén pöstyéni tartózkodásának leg­kiemelkedőbb eseménye az a mozielőadás volt, melyet egy nappal elutazása előtt a pöstyéni moziban rendeztek. Ez a szerény, -kis mozi nem képzelhette, hogy valaha ilyen ünnepélyes ese­mény fog lezajlani kopott falai között. A Henny Portén tiszteletére rendezett dísz­előadáson, melyen a „Meine Tante, deine Tan­te" cirnii Henny-Porten-filmet mutatták be, meg­jelent maga a művésznő is. Csak természetes, hogy ez a hir ezt a mozi­előadást valóságos théatre paréevá tette. Este fél 9 előtt már nagy tömege jegynélküli szomorú ember adta fel a reménytelen küzdelmet egy-egy jegy szerzésére. Tizszerezen „túljegyezték" a készle­tet. A kimaradottak megelégedtek azzal a lát­vánnyal, hogyan vonul ki a fürdő legexkluzivebb közönsége ebből az alkalomból. Autó-autó hátán igyekezett a tűnd éri fényben úszó parkon ke­resztül a mozá felé. Estélyi ruhás, villogó diadé- mos hölgyek, szmokingos urak. Ilyenkor a legszebb Pöstyén. A tündéri park kivilágított sétányán nyüzsgő élet. A Parkzene kedves melódiákat játszik. Zsúfoltak a széksorok, zsúfoltak a sétányok, a Kurszalón, a divatba jött pompás Parkbodega. Az igazi világfürdő lenyű­göző látványa, mert nem csak egészséget tud ad­ni ez a hely, hanem nyári passziókat, is és élet­örömét azoknak, akiket a szenvedés hajt a forró iszaphoz, a gyógyuláshoz... Félkilenckor csak úgy tódul a «í*íí: ísiSI a tö­a S»5i fctéeSf - r Henny Portén autója közeledik. Mint egy ki­rálynő. Oldalán Férje: dr. Wilhelm von Kauf­nrnnn. Az autó lépésben haladt csak. Az ováció szívélyes, meleg, szeretetteljes. Amikor Winter Lajosnak és Winter Imrének, Pöstyén urainak kalauzolásával belép a terembe, a közönség felállva, kitörő tapssal s „Hock!" ki­áltásokkal fogadja őt. Elhelyezkednek a felvirágzott páholyban. Az ováció addig nem szűnik meg, mig el nem ho­mályosainak a villanykörték s meg nem kezdődik az előadás. Henny Portén megnézi a saját filmjét. Különös érzés lehet. Mindenki őt figyeli, őt lesi, milyen érzés fe­jeződik ki arcán. Taps a szereposztás vetítésénél, taps a filmen való első feltűnésénél... A rendes, nyugodt mo­zihangulat csak percek múlva áll helyre. Kedves, ötletes vígjáték a „Meine Tante, deine Tante". Még a betegség előtt készült. Szünetben kérdezem, milyen érzés a saját filmjét megnézni. Érdeklődve hallgatja a kérdést. Egy pilla­natig nem tud felelni. Elgondolkozik, magába mé- lyedve kutatja, milyen volt a príméi’ érzése. Az- tán tágranyilt szemekkel, elgondolkozva mondja: — Rossz érzés... Az első pillanatban nagy szomorúság fogott el. Tudja, amikor láttam ma­gamat az első jelenetekben, táncolva, frissen, mozgékonyán... Hiába, ennyire még ma sem vagyok, pedig nagyon meg vagyok elégedve... Meg aztán olyan különös érzés az. látni a filmet, ami egy befejezett, megváltoztathatatlan valami s tehetetlenül arra gondolni egyik-másik jelenet­nél, hogy ezt másként kellett volna ... Elgondolkozva folytatja: — Milyen könnyű a színpadi művésznek.., Nem kínozza őt ez a rettenetes, tehetetlen ön­kontroll ... A szünetben kedves formalitásokra került a a sor. Valóságos virágözön. Gyerekek, felnőttek, hivatalosan, önként hozták hálájuk és szeretetiik virágait. Beszédek hangzottak el. Henny Portén hálás mosollyal hallgatta valamennyit s meleg kézszoritással köszönte meg mindegyik szónok­nak ... Tulajdonképpen egészen rendkívüli ez a szo­katlan szeretetteljes ünneplés, amelyben Henny Portén pöstyéni tartózkodása alatt részesült. ügy hisszük, ezt a szőke művésznő nemcsak nagy filmnépszerüségének köszönheti s nemcsak annak a különös rokonszenvnek. mellyel Pöstyén- ben találkozott, mégcsak nem is hálás reakciója annak a nemes gesztusnak, mellyel Henny Por­tén impozáns összeget nyújtott át a pöstyéni sze­gények javára. Pöstyén hálás és hálás is lehet Henny Por- tennek azért, hogy csodálatosan gyors gvó- gyulásával —, melyről sok cikkben emlékeztek’ meg a német lapok — felhivta a német nép leg­szélesebb rétegeinek figyelmét a pöstyéni fürdő rendkívüli jelentőségére. Ezért hálás neki Pöstyén ... De hálásaik lesznek azok a betegek is, akii az egészségüket fogják megtalálni... Sándor Dezső. A színház A nagyságos asszony színházjegyet aján­dékozott a szobaleánynak. Másnap megkérdi. — No, Mari, hogy tetszett a színdarab t ’A leány fölsóhajt: — ó, nagyon, na-gyságos asszony, ké­rem! Leginkább az tetszett, amikor egy szó- baleány jól és alaposan megmondja a vélemé­nyét a naccs ágújának. RÁDIÓMŰSOR KEDD PRÁGA: 16.00 Gyermekülésén. — 16.50 Nép- miivelődési előadás. — 17.00 Hangverseny Brünnből. — 18.00 Németnyelvű előadás. — 19.15 Vak gyermekek hangversenye. — 20.00 Vidám est. — 21.15 Hegedühangverseny. — 22.20 Hang­verseny Brünnből. — POZSONY: 17.00 Hangver­seny Brünnből. — 18.00 Énekhangverseny. — 19.15 Szlovák képzőművészek. — 23.00 Tánczene. — BUDAPEST: 9.30 Hirek, közgazdaság. — 12.00 Gramofonzene. — 17.00 Katonazene. — 18.45 Gallai-Gaibel Sándor dr. előadása Cervantes Don Quihote-járól. — 18.15 Rádiőamatőrposta. — 19.50 Teleky Sándor müdalokat énekel Bura Sándor cigányzenekarának kísérete mellett. — 21.10 A Budai Dalárda hangversenye. — 22.15 Jazzband a Dunapalotából. — BÉCS: 11.00, 16.00 Zene. — 20.05 Mandolinzene. — BERLIN: 17.00 Zene. — 20.10 Éva, Lehár operettje. — BRESLAU: 20.15 A pacsirta, Lehár operettje. — BRÜNN: 16.10 Zene. — 20.00 Népdalok. — 21.00 Hangverseny. — KÖNIGSBERG: 16.30 és 22.30 Hangverseny. — LANGENBERG: 19.30 A milánói Scala elő­adása a kölni operaházból: A sevillai borbély, Rossini operája. — LEIPZIG: 15.00 és 16.00 Zene. — 19.00 Az újság fejlődésének veszedelmei és árnyoldalai. — 21.15 Tarka est. — MILÁNÓ: 16.30 Kvintett. — 23.00 Jazzband. - MÜNCHEN: 19.30 Énekhangverseny. — 20.00 Három egyfel- vonásos színdarab. — NÁPOLY: 21.30 Színházi- előadás. — POSEN: Halka, Moninszko operája. — RÓMA: 21.15 Andrea Chenier, Giordani drá­mája. — VARSÓ: 19.30 Poseni átvitel. — ZÁGRÁB: 20.00 Könnyű esti zene. — ZÜRICH: $0,15 ttsftort 'Eulenberg-est, 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom