Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-02 / 126. (1753.) szám

S

1928 junius 2, 8gombai

rHlREK^-.

A PRÁGAI MOZIK MŰSORA 'ADRIA: Quasimodo, a notre-damei harangőr.

(Lón Chaney.)

HVÉZDA: Quasimodo, a notre-damei harangőr.

(Victor Hugó regénye után.)

FLÓRA: A bírósági tévedés. (Mozsukin Iván.) JULIS: A nő, aki nem tud „nem“-et mondani. (Lea Parry.)

LIDO: A vaklárma. (Harry Piel.)

LUCERNA: Aa áruló jelek.

OLYMPIC: A tenger. (Kellerman regénye után.) METRÓ: Az élvhajhász. (Jannings Emil.) SVÉTOZOR: A halálsas. — A harmadik óraiités.

Megfojtotta fiatat kedvesét

s holttestét piros rózsák közé temette egy elzüllőtt párisi kereskedő

Feleségét is agyonlőtte hűtlensége miatt — A gyilkosság után részegen akart belefordulni a Szajnába

Hogy született meg az első

Jókai-mellszobor ?

írta: Róna József

T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! Magyar, német, osztrák, olasz és jugoszláv vízumok megszerzése, illetve utlevelek meghosszabbítása végett mél- tóztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához, Brati- slava, Kórház-u. 44. III. cimre beküldeni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: “Pralia, II., Pánská 12. III. eszközli.

KASSAI SZERKESZTŐSÉGÜNK Ruinan-utca 6. szám alatt megkezdte működését. A szerkesztőség telefonszáma 495. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a telefonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassai szerkesztőségünkbe szíveskedjenek közleményeiket leadni.

Bella Heteid „apáik" magyar politikusa!

Azon két cikk hatása alatt, melyet ily cim alatt a P. M. H.-ban megjelentettem, a kommunistává oltott Bella Metód-pár ti Dobos Sándor után, most már a konlfráter Jármy Béla csamiaböi ref. pap is megszólalt a kormánypárti A Reggel és a Kassai Napló hasábjain. Úgy látszik, már van ádtejie cikkeket is inni, mert felhagyott régi merkantil tevékenységével. E cikk ékre röviden a következőkben válaszolok:

Engem, mint mindenben, úgy e cikkeim megírásában is, a legtisztább szándék és a legbuzgóbb nemzetszeretet vezetett. Rajongója vagyok a magyar ref. papság szent hivatásának. Azt akarnám, hogy e szörnyű neunzetpusztiló rendszer alatt elsősorban, a régi tradícióihoz illően, a ref. papság hivatása magaslatán álljon. Ezért dolgoztam az első perctől kezdve mindig buzdító, lelkesítő irányban, ezért irtom nemcsak politikai cikkeimet, hanem tartottam történeti értekezéseket is papi kongresszusokon („A ref. lelkiész szerepe a történet- ben“, „A pátens korának küzdelmei" stb.). örömmel töltötte ed a telkemet, hogyha nem is e munka hatása alatt, de benső Ösztönből, tiszteletreméltó leikészi karunk megmaradt a hagyományos utón. De annál nagyobb fájdalmat váltott ki belőlem, hogy újabban egyesek erről megfeledkeztek. Ez a bét cikk ennek a lehangoló lelkiállapotnak volt a visszhangja. Nem durván tettem szóvá a lényeiket, hisz ez nem szokásom, csak felháborodott érzésemnek adtam méltó kifejezést. És azt hiszem, hogy ez a keserűség minden igazi, magyar és ref. ember lelkének visszhangja volt. Mi történt ugyanis. Lejön a központból a vidék hiszékeny népe közé, a tiszta magyar nép közé, egy Stumd'a István nevű ref. papi jellegű egyén, kiáll a pódiumra és ott elkezd gyalázni mindent, ami magyar. Az a Stunda István teszi ezt, aki a magyar Herényiek által alapított, a Rákócziak, a Vajnak és a Mocsáryak által nagy virágzásra emelt sárospataki főiskolának köszön mindent, mert küllőmben ma is Lalkárton túrná a földet. És hozzászegő- dik egy másik ref. pap, Jármy Béla, egy állítólagos zsentriivadék, Szabolcsból, aki nemcsak sze- Jsundál népe előtt a nemzetünket gyalázó Stundá- mak, de gyűlés után leülteti az asztalához, megvendégeli, sőt beiratkozik az agrárpártba. Az a Jármy Béla teszi ezt, aki szintén a sárospataki főiskola emlőin nőtt fed, elszegényedett édesanyjának a sárospataki főiskola adván alkalmazást, miért különben ez a Jármy B. is ott maradt volna Szabolcsban a homokok közt, ki tudja, miféle létben. Ez botránlkoztatotit meg engemet és minden jóérzésű, becsületes embert. És én boldog lettem volna, hogyha J. B. erről az útról visszafordul és tévedését belátva, meaoulpázik.

Ő azonban ehelyett, kvalifikálhatatlan modorban, engem támad, piszkot.

Sem politikai szentenciáival, hogy t. i. ő bármelyik cseh pártban magyar embernek fogja magát tudni, sem ezzel a csúnya stílussal nem szándékom polemizálni, ő engemet ©érteni nem képes. Az ő piszkolódásai az én becsületemen, karakteremen egy mákszemnyi csorbát sem képesek ütni. Én papságom első percétől igaz munkása vagyok minden ref. egyházi és nemzeti ügynek, ezért jutalmazott meg engem ref. egyházam, szinte M- késZkedésem első évétől kezdve, mindig kitüntető bizalmával, ezért helyezett magasabb tisztviselői állásokba, ezért ruházott rám mindig minden nehéz munkát. Engem tehát az ő sárdobálásai be nem piszkolbatnak, ezért nem is kelek vele versenyre ezen a mezőn. Ezt megtorolni az egyházi Irat óság feladata. De egyet nem hagyhatok sző nélkül, nem önigazolásul itt sem, mert arra nincs szükségem, hanem azért, hogy megmutassam, mire képes ez a Jármy Béla. ő azt állítja rólam, hogy j én csak szóval hangoztatom a kitartást, a nemzeti ellenitáíllást, különben pedig kényelmes páholyból szemlélem ezt a dolgot, mert én, mig üdülés öélPáris, junius 1. A párisi rendőrség bűnügyi krónikájában ismét egy különös eset került feljegyzésre amely méltán illeszkedhetnék Poe Edgár kísérteties, fantasztikus elbeszéléseinek sorába. Egy hatvankééves ősziha- ju’ öregembert tartóztatott le a rendőrség, aki pár évvel ezelőtt megyilkolta feleségét, majd a bíróság felmentő ítélete után egy fiatal leányt vett a házhoz, akit kevéssel ezelőtt megfojtott, nyilván abban a hiszemben, hogy a bíróság másodszor is mentesiti bűneinek következményei alól.

Luzeau Mátyásnak hívják ezt az embert. Régebben üzlete volt, de tetemes vagyonát nem annyira tisztességes kereskedéssel, mint több mint gyanús machinációkkal szerezte. Még fiatal legénykorában feleségül vett egy táncosnőt, de házassága nem volt boldog, mert a házastárso-k kölcsönösen hűtlenséggel vádolták egymást.

Egy nap Luzeau bejelentette feleségének, hogy elutazik, de ehelyett Parisban maradt s este betoppant a lakásba. A szobában ott találta feleségét egy idegen férfi társaságában s Luzeau e-:t lába ki'ántotta revolverét.

Két lövés esett: az asszony holtan esett össze, a csábító kisebb sebesülés árán menekült meg.

Luzeaut letartóztatták s az esküdtszék elé állították, de az esküdbiróság a megcsalt férjet felmentette a vád alól.

Ettől kezdve azonban Luzeau életében éles fordulat állott be. Barátai elhagyták, szerencséje i; cserbehagyta, mert spekulációi egyre-másra balul ütöttek ki s minden pénzét elvesztette. Eladta üzletét, házát, hitelből ólt, de a lejtőn már nem tudott megállni s mikor már a végső szükségben vállalt állásából is elbocsátották,

a züllés legcsuszamlósabb útjára tévedt.

Alkalmi üzletekből, pénzkölcsönökből élt, legutoljára pedig egy külvárosi csapszék pincére volt. Egy évvel ezelőtt megismerkedett a hatvenegyéves ember

Godef Germaine-nel, egy huszonkétéves boltilánnyal

és szerelmi viszonyt kötött vele. Közös lakásba költöztek s egyideig zavartalanul éltek.

Nemrégiben azonban a házmesternének feltűnt, hogy sem a férfit, sem a leányt már napok óta nem látja. A lakást zárva találta s ezért gyanút fogott és a rendőrségen jelentést tett az esetről. A rendőrség behatolt a lakásba, melynek hálószobájában

Gödét Germaine holttestét oszlásnak indult állapotban találták mag.

A halál még nyolc nappal a bűntett felfedezése előtt állhatott be. A rendőrség, amely megállapította, hogy gyilkosság történt, különösnek találta, hogy

a lakást a gyilkos, aki nem lehetett mis, mint Luzeau, égő piros rózsákkal diszitet- , te fel,

amelyek már hervadtan, szinükvesztetten fonnyadoztak a tetem körül.

Luzeau azonban eltűnt Párisból s csak néhány napi lázas keresés után sikerült nyomára bukkanni. A Szajna partján találták meg eszméletlen állapotban, amit mértéktelen alkoholélvezet idézett elő. Zsebében levelet találtak, amelyben Luzeau bejelenti, hogy eszméletlenségig issza le magát a Szajna partján, hogy azután a habokba csuszhas. són le.

Ez azonban nem sikerült neki s beszállították a rendőrségre. Amikor mámorát kialudta, kihallgatásnak vetették alá.

Luzeau elmondotta kihallgatásakor, hogy kedvese megcsalta, vagyonából kifosztotta s mintegy negyvenzer frankjai szeretőjén:*k, egy ismeretlen férfinak ajándékozta el.

Mikor tudomására jutott kedvese árulása, első pillanatnyi vak felindulásában megfojtotta őt.

A kétszeres gyilkost j< irrtóztalták s vizsgálati fog-ágba helyezték. Mikor a folyosón elvezették, kísérletet tett arra, hogy az ablakon kivesse magát, de ebben megakadályozták.

jóból a fürdőkéit járom, addig a szenvedők részére miikor adtaim én csak száz koronát is? Én nem vagyok keresztyén léleknélküli ember és nem is kiválnom, hogy J. B. oly célból járja a fürdőket, mint én. Mindenki tudja, hogy én a legfárasztóbb és 1 egintienizivebb munkálkodást folytatom a ref. egyházban. Nem csoda azért, ha ez a szakadatlan munka beteggé tett- Ha szerény jövedelmemből félrerakott pénzecskémből (hiszen nekem nincs jövedelmezőbb paróchiám, mint neki) egészségemet helyre akarom állítani, ezt is csak azért teszem, hogy munkálkodásomat tovább folytassam. Ami pedig a jótékonyságot, az embenszer eletet illeti, azt hiszem, itt sem vagyok utolsó. Én 20 évig tartottam magamnál, egészen haláláig, egy árva ref. papleányt, már majdnem annyi idő óta van gondozó szárnyaim alatt egy özvegy papnő. Ha pedig bármely irányban jótékonyságra szólitaniaik fel, hála Istennek, mindig ott vagyok az első sorokban. De, kérdem, hol volt J. B. a jótékonyság terén, miikor bizonyos üzletekbő’ óriási jövedelmeket rakott zseore? De azt is tudnia kellene J. B.- nak, hogy nálaimnál senki seim harcolt többet, nem tárgyalt, püspökünk megbízásából, miniszterekkel és másokkal többéit a ref. lelkészek, az özvegyek és árvák fizetésének megadása tárgyában, mint én. Nem dicsekvésből mondom ezeket, miért ha dicsekszem, Isten szerint dicsekszem az apostol szerint, aki nékem erőt adott ilyen dolgokhoz is.

Végül miég cs:ak annyit jegyzek meg és ez az utolsó szavam Jármy Bélához, hiszen én vele több'é szóba nem állok, hogy ez a modor, ez a minden kritikán alóli stílus, melyet 5 produkál, nem újkeletű, hanem már pár éves a ref. egyház némely papjai részéről. Csak nemrég jelent meg egy röpirat egy másik ref. pap tollából, mely legfőbb kormányzókat óságunkat oly hallatlan módon 'támadja meg, amire nincs példa a ref. egyház történetében. Mi tudjuk, mit akar ez a Stunda által irányított maffia elérni. El akarja kedvettenitená, le akarná járatni a ref. egyház mostani vezetőségét, mely pedig semmi egyebet nem tesz, csak aranyit, hogy miig az országos törvények előtt meghajol, de viszont ragaszkodik nemes tradícióihoz. Am ők éppen e ponton akarják megtörni küzdelmünket és zavart, tekintélyt lejárató fejetlenséget támasztva, a zavarosban halászva, csehszlovák mentaLiltást akar becsempészni a* ref. egyházba. De ez ellen, ez után is, minden erőnkkel küzdeni fogúink, hiába öltcgeti ránk a nyelvét az e>lva- kultsá'g.

Gálszécs, május 27. Péter Mihály.

— Seipcl zarándokúira megy. Bécsből jelentik: Seipel dr. kancellár ez évi szabadságát arra használja fel, hogy csatlakozzon az

akadémia római zarándoktársaságához,

— A barsi ref. egyházmegye gondnokot választott. Lévai tudósítónk jelenti: A Kersék János dr. halálával megüresedett gondnoki tisztséget a barsi egyházmegye választás utján Demény Gyula dr. verebélyi ügyvéd, egyházmegyei tanácsbiróval töltötte be. amellyel Egyptomba és Palesztinába is ellátogat. Az expedícióban egyetemi tanárok, tudósok, e^-vházi férfiak és a keresztényszocialista párt számos képviselője vesz r'—f.

— Szavazatbontás a Kárpátaljai Ref. Egyházkerületben. Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: A kárpátaljai ref. Egyházkerületben történt választás eredménye szavazatbontás révén most került nyilvánosságra. Eszerint a presbitériumok egyházkerületi főgondnokká Polchy István dr. ügyvédet, egyházkerületi papi aljegyzővé Isaák Imre téesői reformé tus lelkészt, egyházkerületi tanítói képviselőkké: Szabó Sándor nagyszőllősi és Balogh Sándor szörnyei re. tanítókat, zsinati papi pótképviselővé Isaák Imrét, világi pótképviselőkké pedig Lator Istvánt és Roykó Alfré- dot választották meg.

— Halálozás. Mateóczon és az egész Sze pességen nagy részvéttel fogadták a hirt, hogy a gyógykezeltetése miatt Budapesten időző K a 1 i v o d a Jenő 42 éves mérnök, Scholtz Albert gyáros veje május 27-ikén meghalt Kalivoda Jenő és neje Scholtz Gertrud voltak mindig rendezői azoknak a mateóczi elő adásoknak, melyekre a Szepesség minden vidékéről elzarándokoltak, úgyhogy egyik-másik- előadást 15-ször is meg kellett ismételni. A nagy népszerűségnek örvendő Scholtz család gyászában az egész Szepesség osztozik.

— Református lelkészválasztás Alsóváradon. Léváról jelenti tudósítónk: A tragikusan elhunyt alsőváradi református lelkész helyébe a presbiteriufti Veress László bori-i lelkészt hívta meg. Az egyesült egyházközségek közgyűlése a meghívást jóváhagyta, igy az jogerős lett. Az uj lelekész két év múlva foglalja el uj állomáshelyét.

— Nyitramegyében ismét földmunkás- sztrájk fenyeget. Nyitrai tudósítónk jelenti: A nyitrai földmunkások ismét mozgolódni kezdenek, mivel a munkaadók, állítólag nem tartották be a nemrégen megkötött szerződés feltételeit. A tárgyalások azonban eddig eredményre nem vezettek, s igy ultimátumszerű felhívást küldtek a szakszervezetek a munkaadóknak, amelyben hétfőig kedvező választ kérnek, mert ellenkező esetben Nyitramegyej földmunkásai ismét sztrájba lépnek,

Eminek a történetnek van legalább ölvén esztendeje. A Józsefvárosi Polgárt Kör elhatározta, hogy Jókai Mór mellszobrát elkészítteti. Bemsdh szobrászművész engem bízott meg a munkával. Akkor, mint ifjú, színit© tanuló, kis félelmet éreztem.

Hensch kétségbeesetten járt föd-alá:

— Hiszen holnap már jön Jókai az első üléshez.

E pillanatban lépett be Schmidt tanár. Ismét ittas volt, ruhája, inge rongyos, gallérja piszkos.

— Nos, van valami munka? — kérdezte az ajtóban állva.

— Igen, Jókai mellszobrát kell megcsinálni.

— Megcsinálom, de kérek előleget... Elvégre egy kis itóka is kell...

— Holnap nyolc órára itt lesz Jókai, te is jöjj el pontosan.

Schmidt kitámolygotf.

Most pódiumot állítottunk föl és a forgószékre az agyagot elkészítettem, megadtam a fejformát, hogy Sohmidtnek megkönnyítsük a kezdőmumkát.

Nyolc órakor megjelenít váratlan pontossággal. Elég rendben volt az öltözéke, csak a nadrág volt komikusán hosszú. Jókai kilenc órakor megérkezett diszm agyar bán. Feje kopasz volt, akkor még nem viselt parókát.

Bemutatkozás után Schmidt hozzáfogott a munkához.

— Érdekes fej, — jegyezte meg Schmidt és belemélyedt a munkába.

Félóráig ült Jókai, miközben a tanár ur mókás elbeszéléssel szórakoztatta a meseköltőt.

— Nem megy a munka, — pattant föl hirtelen Schmidt. — Bort kérek!

Érte küldtek. A tanár ur rövidesen elfogyasztotta. A munka is jobban ment ezután.

— Sajnálatomra, el kell mennem, — mondotta Jókai és megtekintette a müvet minden oldalról.

— ViaJóban jónak találom, úgy látszik, az itóka megtette hatását, — szólt Jókai mosolyogva.

— Ez még semmi, — mondta Schmidt mester.

— Majd holnap folytatjuk.

— Kértek, Schmidt, most vesd le a kabátomat, mert tönkremegy, — szólt HenschSchmidt megsértődött.

— De kérek két pengőt, mert vacsorázni szeretnék ...

Utána össze-visszabeszélt önmagéról és a művészetről, kezeivel a levegőben hadonászott, majd az ágyhoz rohant és zokogásban tört ki. Megindultan hagytam el a termet.

Jókai másnap ismét megjelent. Utána egy ki® leány* nagy kosarat cipelt, melyből öt borosüveg kandikált ki.

— Remélem, Sohimidt ur, izteni fog ez a pompás tokaji.

— Ez Í6 jó, ha nincsen más, — morogta Schmidt s nyomban munkához látott.

Közben kinyitották az üvegeket.

— Nagyon jó, — jegyezte meg Schmidt.

— Ha a szobrom is olyan jó lesz, mint a bor, boldog leszek, — mondta Jókai mosolyogva.

— Biztosan sikerülni fog, — válaszolta a művész és szorgalmasan fogyasztotta a kitűnő italt, sőt még énekelt is. — Bocsánat, de munkaközben énekelni szoktam.

— Csak tessék, — biztatta Jókai.

A művésznek úgy megártott a sok iltaJ, hogy

nem tudott rendesen dolgozná s mivel ezt maga is látta, káromkodásban tört ki s a hónaalja alatt lévő borosüveget a szoborhoz akarta vágni. Szerencsére Hensch az utolsó pillanatban elkapta az üveget és megmentette a szobrot.

— Nem tudom!... nem tudom... ilyen szemek... nem tudom... — motyogta egyre a művész s könnyek folytak végig az arcán.

Szobámba vezettük s az ágyra fektettük.

— Nem tudom... — ismételte, majd elaludt. Jókai megrendültén állt saját szobra előtt.

— Mindennek én vagyok az oka, •— mondotta. Jókai. — Miért is hoztam ezt a nehéz bor.? Kár ezért a tehetséges emberért. Hiszen a szobor igen jó. Értek hozzá egy keveset, hiszen magam is szobrász akartam lenni.

— Semmi az egész, — nyugtatta meg Hensch a költőt. — Holnapra ismét talpra áll barátunk.

— De holnap és a következő napokban netn jön 1 :k el.

Schmidt egész estig aludt. Amikor fölkelt, egy pengőt kért és többé nem láttuk. Eltűnt a mesterem kölcsönruhájával együtt. Mégis nekem kellett a szobrot befejeznem. Elmentem Jókaihoz s elkértem egyik legújabb arcképét. Azt füllentettem, hogy a mesterem akar dolgozná 6 majd megüzeni, hogy miikorra kéreti újra a költőt.

Jókai megmutatta az ő ifjúkori szobrászmun- kódt. Azt hiszem, igen tehetséges szobrász lelt volna belőle. Közöltem is ebbeli véleményemet, amire Jókai igen büszke volt. öt pengőt kaptam s csak aztán sajnáltam, hogy nem dicsértem jobban, talán tizet is kaptam volna. De igy ás elégedett voltaim.

A szobrot befejeztem. Egy bizottság jött, hogy megtekintse. A zsűri tagjai a következőik voltak: egy cipész, egy pék, egy hentes, egy kereskedő, egy asztalos és egy ügyvéd.

Az egyiknek a szobor orra hosszú volt, a másiknak rövid. Mindenkinek más véleménye volt. Végül a többség mégis jónak találta. Én mindenesetre ellenkező véleményen voltam.

Nekem kellett a „müvet" gipszbe öntenem. Hensch megkapta érte a dijait. Neki ez volt a legfontosabb. Én három pengőt kaptam. Netkiean ex lvo'lt a legfontosabb. ----------