Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-17 / 138. (1765.) szám
1928 jtmÍTM 17, Twsárn*p. A kis király meleg tejei iszik, szeret szalutálni, de elszökik a lefekvés elől és legbüszkébb a biciklijére Látogatás Mihály királynál, a világ tegiiatálabb uralkodójánál Bukarest ragyogott a napfényben, amikor elhagytam a szállodámat és beültem egy meglehetősen régimódu taxiba. A királyi palotába hajtattam, ahol bemutattak az ifjú Mihály királyinak. A királyi palota meglehetősen szerény épület, de azért mégis Bukarest legszebb háza. Kényelmes, hosszú épület. Különös ablakai vannak, úgy, hogy az ember nem hinné, hogy uralkodó lakik benne. A kapuban egy őr feltartóztatta rozzant autómat. Felmutattam azonban az ajánlólevelet, amelyet az udvarmestertől kaptam. így azután néhány perc múlva az egyik királyi lakáj bevezetett egy elsőemeleti pompásan berendezett szalonba. Itt egy udvarhölgy fogadott, egv perccel későbben pedig He'lena görög hercegnővel állottam szemben, akinek felmutattam azt az ajánlólevelet, amelyet Titulescu külügyminisztertől kaptam. — Szeretné látni a királyt? — kérdezi mosolyogva. A király a játékszobában Keresztülmentünk egy szép szobán. Itt a hercegnő megnyomott egy csengőt, belépett egv szolga, akinek a király anyja megmondta, hogy hozza be a kis királyt a játéfcszo- bából. Ót perccel később apró gyerek lábak kopogása hallatszott a márványfolyosón. Kinyílt az ajtó és belépett egy apró gyermek fehér zisemperben, rövid nadrágban és szandálban. Egyenesen odaszaladt a mamájához. — Hivattál mama? — mondta. S mikor észrevett, gyerekesen elbújt anyja szoknyája mögé. — Gyere, kisfiam, köszönj ennek a hölgynek, — mondta nevetve a szép hercegnő — mert ő hozzád, jött. Őfelsége félénken felém tipegett, meghajtotta magát és kezet nyújtott. Mikor látta, hogy én nem vagyok a vasorru bába, elmosolyodott és felkiáltott: — Jöjjön, néze meg az uj biciklimet. — Addig nem fog nyugodni, amiig meg1 nem mutatta önnek, •— mondta mosolyogva a hercegnő. — Menjen csak vele, majd megmutatja önnek az egész palotái. Mihály, vezesd a hölgyet a játékszobába és aztán a kertbe. Kézenfogva mentünk végig a román királlyal a palotában. Az első emeleten van a játékszobája. Hatalmas, szeldős szoba és az elképzelhető legkülönfélébb játékok vannak itt összehalmozva. A falakat a különböző román királyok arcképei díszítik. A 'király megmutatta nekem összes játékait, azután ismét kézenfogott, levitt a kertbe, végigvezetett a parkban, aztán élvitt az istállókhoz, ahol megmutatta vadonatúj gyermekbioiklijét. — Borzasztó büszke rá. A demokratikus uralkodó Miközben a kertben mentünk, a kertészek időnként, levették a kalapjukat a király előtt, aki viszont igen demokratikusan a keresztnevükön szól'itotta őket. A gyümöl- csöskertben a király bevitt az egyik üvegházba és az egyik * kertésztől szőlőt kért, amit barátságos mosollyal felajánlott nekem. — Adjon egy szemet, — néni, — mondotta — de meg ne mondja senkinek, mert csak az anyukától szabad szőlőt elfogadni. Adtam neki néhány szemet. A király jóízűen elfogyasztotta és a magokat kiköpte a füvek között lévő kődarabokra. Mindegyiket pontosan eltalálta. — Szeret királynak lenni? — Hogyne, — felelt Mihály király — nagyon jó, különösen, ha anyuka elvisz ko- osikázni. Az emberek mind éljeneznek és nekem integetni kell a kezemmel. Egyszer majd igazi aranykoronát fogok viselni. Ugy-e, ez nagyon vicces lesz? Közben némileg zavart arccal megérkezett egy nörsz és átvette tőlem a kis királyt. 'Láthatóan szomorúan vált meg tőlem. Borzasztóan vigyáznák rá és a palota körül állandóan detéktivek lézengenek, nehogy a_ kis gyereket politikai okokból valaki elrabolja. A kis királyt még nem nagyon foglalják le az államügyek. Reggel nyolc órakor felkelti egy nörsz, meleg tejet ad neki s megfürdeti. Ezután a király könnyű reggelit eszik, majd játszani megy a játékszobába. Anyja és nagyanyja, Mária királynő meglátogatják ilyenkor, nekik adja miden nap az első audienciát. A napi program Tíz óráig játszik a szobájában, vagy pedig lent a kertben lovagol apró ponnilován. Ezután az angol nevelőnő veszi gondjaiba és fél egyig beavatja az írás, olvasás és számolás titkaiba. Utána következijs*a dezsöné. Rendszerint csirkét eszik a király, egy kis halat és gyümölcsöt. Saját szobájában fogyasztja el, bár néha megengedik, hogy anyjával és nagyanyjával együtt villásreggelizzen. Ezután körülbelül négy óráig alszik, vagy pedig sétál az anyjával. Négykor teázák vagy csokoládét iszik, majd félhétig játszik. Ekkor le kell feküdnie. A király ilyenkor mindig haragszik, és csak nagynehezen lehet rávenni arra, hogy lefeküdjék. Gyakran eltűnik ebben a kritikus órában. Ekkor a palota egész személyzete keresi az uralkodót és ha megtalálják, némi fenyíték következik. A fenyíték a beavatottak szerint a királyi anatómia bizonyos részét érinti érzékenyebben. Ekkor az egész palota visszhangzik őfelsége hangos sírásától. Lefekvéskor felkeresi anyja és meghallgatja fia imádságát. A kis király sosem hagyja ki ezt a mondatot az imájából: „Isten óvd meg apuskát." Gyakran ít is az apjának. A bukarestiek nagyon szeretik a kis királyt. Ha anyjával és nagyanyjával Idkocsizik, mindig a román hadsereg ezredesi egyenruháját viseli. Mesélik, hogy egy alkalommal miniatűr ezredesi ruhájában elszökött a dajkájától és éppen egy gyakorlótérre érkezett, ahol egy tiszt gyakorlatozott a katonákkal. Ófelsége nyomban átvette a vezényletet és egy félóra bosszat kommandirozott a katonáknak vékony hangján. Már régen el kellett volna vonulniuk a katonáknak, a tisztek azonban nem merték megzavarni a király szórakozását. — Szerencsére kinézett az ablakon Helena hercegnő és gyorsan behozatta egy dajkával a gyermek-királyt. Groener bárónő. Mécs László: Tudom, hogy lógnak hívni (éged Tudom, titok vagy, rügy vagy még a fában. Világra jász s úgy hívnak majd: Gyümölcs. Vagyis; virág leszel, színekkel tündökölsz, méhek s lepkék jól köriiludvarelnak, aztán sár lesz menyasszonyos ruhád, a galy kínjává gömbölyülsz bilincs közt, s lehullsz a zörgőn röhögő avarba. Tudom, titok vagy, tojás vagy a fészken. Világra jösz 8 úgy hívnak majd: Madár. Vagyis: vékony hangszálaid kígyóinak, lánghúrjukon cimbalmoz a tavasz, a láng kialszik és borzalmas csend lesz. Szárnyad kinő, repülni fogsz az űrben —- s a gyilkos földről nem tudsz elrepülni. Vagy enned vagy pihenned kell a földön, vagy lépre szállsz, vagy dér fagyasztja szárnyad g lehullsz a zörgőn röhögő avarba. Tudom, titok vagy, szerelemfán rügy vagy, himes tojás vagy anyád fészek-álmán. Világra jösz s úgy fognak hívni: Ember. Vagyis: (mint Mózest rég) egy rózsaszirmon anyád kitesz a fekete folyóra. És visz a csónak, mosolyogni fogsz és nem látod a kínok vad vizét, inig a gyerekkor kirothad alólad. Aztán titkos kezek bús kényszer-zubbonyt húznak rád: a törvények zubbonyát. És igy kell úsznod a halál folyóján. Van öröm is: a Tavasz áll a parton s az égre szines álmokat rakétáz a mindenség kék, mint a Cápri-barlang, a víz viola s mintha állna, állna! Percek csalása. A Tavasz csak tréfált. Sötétség lesz s kényszer zubbonyban úszol. (Lehet, hogy szent leszel s a kényszerzubbony szárnnyá lesz, ép úgy mint a denevérnél, repülsz, de mindig együtt a folyóval!) imádkozhatsz, agyad csodát rügyezhet, lehetsz lázongó, békés mint a bárány, a víz csak visz, elnyel a néma Barlang és nem térsz vissza soha, soha onnan ... „Szeressétek a magyar nyelvet" — üzeni az Elsodort Falu Írója a kisebbségi magyar ifjúságnak Szabó Dezső, Móricz Zsigmondi és Móra Ferenc a csehszlovákiai magyar cserkészek folyóiratában — A kis losonci diákújságból a kisebbségi élet jelentős kúlturtényezője lett Prága, június 16. A ezü'övenszíkőQ magyar csedsészelk havi folyó- Scratía, (A (Mii Lapuink, egy — m ifjúsági kereteiket mieiseze Mlhialadó — értékes irodíaüimi eBömiénnyel adóimén fosta meg a kiselblbségi magyarság árva kulifcuirióOetét. Szabó Di&zsiő, az Elteiodont FaiLn. ímeg- jieíemiése óla rnindenütt 'ismert nagy magyar regényíró, nyílt levléllbieüi fordul a diáklap most megjelent [júniusi számának [hasábjain Csebsrilovákna .magyar ifljjiuságáboz. Az üzenet mágiában fogűal|ja Szabó Dezső egész ifianialtltkiuis hliltl valláséit a népi lerőkből ígérkező nagy magyar megújhodásról és balt. pontban foglalva, gyakorlati itanácsókiat ad a magyar kultúráiéit, kimlélyíiitésléire a fiatalságnak. iKülönösíen meghatók ások a szavak, amelyek a magyar nyeltv szépségéi zengik a nagy művész ajkáról. Ezeket a szavakat míindien magyar szülő szívéibe kéne vésni, aki most, viszi a köztársaság ite- 'rül'etlén az iskolába beíratni gyermekét. ^Nagyon megnőtt a történeteim — Írja Szabó Dezső — és nekünk hozizá kell nőnünk, ha nem akartunk kiszorulton, a jövő jogaiból. Ma már a nyolcéves gyermeket is komoly feladatok várják: építenie kell magában '.a holtoaíp okosabb, pinairttku- 1 eiaíbfo egészségesebb ée hősiesebb magyarságát. Minden magyar .gyermek, minden magyar ifjú lelke készítő csodás műhelye az eljövendő messiási magyarságnak. És minden kicsi műhelyre nagy szükség van." „Szeressétek a magyar nyel vént! Nem is csiaik nyelv ez már: haatetmi legteljesebb Végtélen életünk. Mindem életünket megtmotnöó zene, im!a s munka erős riadója, legbetns&bb edirá- sunk és legszélesebb hitünk ez a nyelv. Ebben a nyelvben a magyar temetők nagy eilpihent- jed uj szeretettel támogatnak bemnmüket s a jövő megváltott magyarjainak léptei diöngémék. Szeressiétok ezt az örökké fakadó forró anyaságot a napnak és a földnek, a sziveknek lés az izmoknak ezt az örök jövő felé hivó indulóját: az édes magyar nyelvet. Ennek a nyelvnek munkása és apostolin Hegyien minden magyar gyemnek és itfjjiu." Szabó Dezső nagy 'programjával1, a magyar népi kullurerők kuitiatásáival és ápolásával A 'Mi Lapunk saóbaniforgó számlának bensőjében léptem- nvömön találkozunk. Mái yusföldii népszokások, illi- szalbáifii lakodalmas nóták ‘érdekűik oserkészöinket és a Szent György Kör hivatalos kőkeményeiben a nyári falujárás és néprajzi kutatás megint szerepek Jól esik megértenünk e jetemségek figyelembe vétele után azt az elismerést, amit Budapestről, Szabó Diezső tollából kapnak diákjaink: „Tudom, hogy a legtöbb utón, melyeket mulatok, ti mér régen, lelkesen és az edhliv&ifás szent hitével bálád- lók előre." De nemcsak Szabó Dezső emlékezett meg « kisebbségi korlátok közé zárt magyar ifjúságról. Móricz Zeigmond, aki már többször is egy^egy értékes eredeti Írásával lepte meg A Mi Lapuink fiatal olvasótáborát, most egy kedves áillaittoeséve# szerepel egyetlen, ifjúsági. folyóiratunkban* — „Dús nyelve talán visszahódít egy-egy városi magyar fiút, leánykát, a magyar beszéd, népi egészsége, élő, lüktető géniusza számára" — fűzi hozzá A Mi Lapunk. Szabó Dezső vezércikke és Móricz Zsigmondi ízes meséje mellett A Mi Lapunk júniusi számában a Móra-család négy irósarjá: Móra Ferenc, ÍJásZló, József és István is népi szépségű, tősgyökeres magyar Írásokkal szerepel. Érdekes tudni, hogy a Scberer Lajos losonci tanár szerkesztésében megjelenő A Mi Lapunk amely tulajdonképpen az egyházi, tanítói és más szaklapoktól eltekintve az • egyetlen csehszlovákiai magyar szépirodalmi jellegű folyóirat, bölcsőjénél nyolc évvel ezelőtt néhány lelke® gimnazista állott csupán, nyolc év leforgása alatt az akkori 300 példányról havi kétezer példányra vitte fel és ma történelmi jelentőségű irányítója egymillió magyar kui turfiaitaligágána k. Amíg A Mi Lapunk mái pozícióját elérte, igen komoly veszedelmekkel kellett megküzdenie. Egy éve lesz nemsokára, hogy az egyik pozsonyi magyar napilapban A Mi Lapunkat megtámadták. Azóta állandóan kiújuló harc vette körül a dáéik- folyóiratot. Nincs jóformán magyar újság SzToven- szkón, melynek hasábjait egészen a legutóbbi időkig ne foglalkoztatta volna a légéként élesebb oldalakról kifogásolt losonci csierkésZfolyóirat. Mi, akik Prágából figyelve a kisebbség életiét, régóta felismertük egy magyar ifjúsági folyóirat nagy nemzeti jelentő&égét és mindenkor helyénvalónak találtuk azt is, hogy a faaijalság a maga külön útját, uj magyar hivatását szabadon keresse, önömmel sietünk megállapítani, hogy a most megjelénti számmal, mely egy tiszta, modern és erősen népi gyökerű magyar kuitaszeimiléleitel árul el, minden nézeteltérésnek, minden támadásnak és viltámak Végeszakad't. A Mi Lapunk fejlődési perióduséi!; félre lehetett talán érteni, de a lehiggadt eredménnyel szemben megszűntek a vádak minden oldalról. A kisebbségi magyar társadalom vezéregyéni-i ségei közül1 Szálaséy Béla dr.-nak is megszívlelendő, mély jelentőségű tanácsokat tartalmazó, értékes cikkével találkozunk a fiatal nemzedék sajtóorgánumában. Ez a cikk figyelemneméltó bizonyítéka annak a bizalomnak, amellyel ifjúságunk modern szellemisége iránt a vezető magyar körök viseltetnek. A Vatikán az antiszemitizmus elten Róma., junius közepén. (A P. M. H. római levelezőjétől.) Az elmúlt óv folyamán Rómában magasrangu főpapok, közöttük számos bibomok protektorátusa alatt „Izrael Barátai" néven társaság alakult avval a céllal, hogy a katolikusok között a zsidósággal szemben való türelmességet hirdesse. A társaság meglehetősen intenzív propagandába kezdett és „Pax super Israel" cimü folyóiratát sok százezer példányban terjesztette. A mozgalom főként Franciaországban terjedt. Franciaországban a Vatikán tudvalevőleg az állam vezetőivel való barátságos együttműködésre törekedik, amely politikának következményéként a Szentszék és a rojalisták, az „Action Francaise" hívei között kinos összecsapások támadtak. A rojalisták az „Izrael Barátai" társaság működése kapcsán azt hiresztelték, hogy a Szentszék szövetségre lépett a francia szabadkőművesekkel és ezért indított harcot az antiszemitizmus ellen. Ez a rágalom-hadjárat igen kellemetlen volt a Vatikánnak és hogy véget vessen a híreszteléseknek, néhány hét előtt feloszlatta az „Izrael Barátaidnak társaságát. Félreértések elkerülése céljából azonban a félhivatalos „Civiltá Cattolica" most hosszú nyilatkozatban fejti ki a társaság feloszlatásának okait és megállapítja, hogy a Szentszék ezen intézkedése nem irányul a zsidó- ság ellen. — Hiszen — hangzik totábbá a Vatikán félhivatalosának közleménye, — a Szentszék volt az, amely a zsidóságot minden alkalommal megvédte az igazságtalan üldözésekkel szemben és amint mindig ellene volt a különböző népek egymással való ellenségeskedéseinek és mindennemű gyűlölködésnek, úgy elitéli a gyűlölködést a zsidókkal szemben is, azt a gyűlölködést, amelyet ma az antiszemitizmus nevével jelölnek meg. A katolikus egyház mindig imádkozott a zsidóságért, amely a Megváltó eljöveteléig az isteni megnyilatkozások letéteményese volt. A „Civilfa Cattolica" azután elitéli az antiszemitizmust „nem-keresztény formája és nemkeresztény szelleme miatt, amely ennek a zsidó- ellenes mozgalomnak számos vezetőjében kifejezésre jut és amely egyébként is összeegyeztethetetlen a katolicizmus eszmevilágával és a keresztény életfelfogással." Végül a közlemény megállapítja, hogy több, mint negyven pápai bulla és dekrétum liíija meg a zsidók élete és tulajdona elleni erőszakosságokat, a keresztények számára a zsidókkal való emberséges bánásmódot írja elő, megtiltja a kény- szer-kereszteléseket és erélyesen megcáfolja azt a vádat, hogy a zsidók husvéti szertartásaik részére keresztény vért használnak. A Vatikán ugyanebből a szellemből kifolyólag a megbékiiléstr és a keresztény szeretet megnyilvánulását kívánja a zsidósággal szemben. 10 ________
