Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-17 / 138. (1765.) szám
1928 janias 17, vasárnap. BERLINI JEGYZETEK írja: BÁRDOS ARTÚR — Szellem és — szellem — ^ Mindig foglalkoztatott a francia és a német szellem külömbözősége, e két szomszéd tragikusan ellentétes küldetése és a németek boldogtalan gallomániája, mely évszázadokon át alig tudott viszonzást kierőszakolni. Mintha a német fegyverek is mindenkor csak ezt a viszonzást akarták volna kierőszakolni, vagy mintha e viszonzatlan szerelemért álltak volna mindig, a nyers erő végső eszközével, elkeseredett bosszút... És ha a franciákat több ízben le is győzték, önmagukat, a szerelmüket nem tudták legyőzni. Nosztalgiájuk a francia kultúra minden talpalatnyi területe után — a művészettől le a divatig és a kozmetikáig — ma is le- birhatatlan. Jött közbiil egy kis angol és egy kis amerikai divat is; a német általában is hajlamos a sznobizmusra. De az állandó, igád és végzetes ideál mindig a francia szomszéd maradt. Főként pedig: a kultúra, a művészet mélyebb, szellemibb vonatkozásaiban. Az angol és amerikai divat legföljebb csak valóban a divatra és egyébb külsőségekre vonatkozott. De még ezekben is ... Csak körül kell nézni az utcán; az üzletek fölött, egyetlen felirat gyanánt, anélkül, hogy csak alcímben, a gyöngébbek kedvéért német felirat is szerepelne: „La corsetiére" ... „Maison de Paris".. „Le Coiiffeur" ... ésatöbbi, ésatöbbi. A mulatóhelyekről természetesen nem is szólva. De az utcanevek is: Béllé Allinnce-Pltz, Bellevue-Strasse... És a tárgyi elnevezésekben, kiirthatatlanul: Sálon, Coulait, Voilette, de lehet-e felsorolni? Időnként egy-egy áramlat indul: német szavakkal átkeresztezni a fogalmakat. Felröp- peotenek uj kifejezéseket, de bátortalanul, meggyőződés nélkül... Aztán marad minden a régiben. De temérdek fontos, sőt hivatalos szóra is egyáltalában nincs kifejezésük. Németül kell írnom és gyötrődve keresek német kifejezést száz fogalomra. Nincs. Le kell írnom — például régi, ősnémet témakörben ilyen anakronisztikusán hangzó szavakat —: De- batke (nemcsak a parlamentben, hanem a kofák között ás!)... Route... Alee... Jalon- sie ... Serie... Ph'antasie ... Némelyikük már egészen német szóvá gyökeredéit. Különösen, amelyek német formát is nyertek: Bukett... Novitát.., Theater... Temperament. .. A német népszellemnek csak egyetlen módja van a bosszúra: ,3©ll'aliánksz“-ot mond és „mezong“-ot, „szalong“-ot és „amüzmánk"- ©t... és hasonló jókat. * Most egy feltűnést keltő hatalmas könyv jelent meg ugyanerről a kérdésről. A német tudományos világ és a sajtó foglalkozik vele. A román filológia tanára a berlini egyetemen: Eduard Wechssler irta és a cáme: „Esprit und Geist." Magyarul: Szellem és — szellem. De a kétnyelvű cím, persze, a francia és a német szellemet kívánja megkülönböztetni és egymás mellé állítani. A címnek, állapítsuk meg, ez sikerül is. Ez a francia és ez a német szó így egymás mellett bennünk is elindít egy csomó képzeletet, mely a kétféle szellem kü- lömbözőségét mindjárt megcsenditá, megérez- ieti. Az „esprit" valami könnyűt, felszíneset, játékosat jelent, a „Geist“ valami mélyet, átiratát lés gyökereset... Ez a külömibség feltétlenül meg is van a francia és a német gondolkodásban és szellemi kitermelésben. De a könyvek 604 oldala van a címen kívül és ezt a rengeteg oldalt azzal az érzéssel kell olvasni, hogy a szerző a címnél alig jutott tovább ... Pedig kitűnő könyv és nem is egy élettől elvonatkozott szabatudós munkája. Sőt. A szellemi élet nagv jelenségein, az irodaimon és a tudományon túl feltűnő érzékkel bir ez a professzor a mindennapi élet minden jelenségei iránt is. Nemcsak hatalmas adat- ismeretekkel, hanem nagy emberismerettel és intuitív fajismerettel is rendelkezik. Behatol a két nép történelmi voltába, tudományába, művészetébe, jogéletébe, de hasonló fontosságot tulajdonit a társas élet, a mindennap, sőt az utca életének is. Behatolással, sőt elmésen foglalkozik a két nép kedélyei! ágával, érzelmi megnyilatkozásaival és szokásaival is. Amit e párhuzamok során elmond, az mind találó és érdekes. Száz olyan részlete van a könyvnek, amelyért érdemes volt meginni, még aikkor is, ha a kérdés egészéhez nem is vLsz közelebb. Mert nem visz közelebb. A végén megint csak és kizáróan csak azt a külömbsé- get érezzük, amely már a könyv címében megcsendült. Magához a kérdéshez, okaihoz és jövőjébez nem tudunk közelebb jutni. ^edig a könyvnek nemcsak „pour 1‘ art", hanem gyakorlati szándéka is van. „Meddig tartson még" — irja Wechssler — „hogy Európának egy népe a maga lényének vágyait és álmait, egy másik nép elriasztó tulajdonságaival szögibe sgjftgezae és ebben üz. őrületben nevelje fel gyermekeit? Meddig tartson még, hogy egy állam polgára azzal, hogy a gyűlöletet és -az utálatot tovább plántálja, nemzedékeknek tovább adja, hazafias kötelességének vél eleget tenni?!!! Az írót tehát a megértés leglojálisabb szándékai irányítják. Sőt. A könyv minden sorából ugyanaz a francia-imádat árad, amely a kulturnémetet lényegében 'és kiirthatatlanul jellemzi. És mégis. Nem tudom, hogy ez a könyv használ-e a francia-német megértésnek? Tartok tőle, hogy a franciákra éppen ellenkező hatással lesz. Mert, minden francia imádata mellett is, hangjából, fontoskodásából, maga- hangsulyozásából, minden Száváiból kiharsog, hogy német irta és csak német írhatta. Ez nyilván nem is lehet másként. A német it könyv, minél potensebb, csak annál németebb lehet. Annál inkább „Geist" és annál kevésbé „esprit" ... És az esprit népe annál kevésbé méltányolhatja. Hiába jelenti be jóelőre a legjobb szándékokat. Nem a szándékon múlik, hanem a „Gei9t“-e<n. Vagy az „esprit" — hiányán?.... Ezt a könyvet nem németnek kellett volna megírni. Megengedem, hogy franciának sem. * Egy fölöttébb lényeges dologról megfeledkezett WeohssLer. Pedig átlag-német és átlag-francia között ez a legáthidal- hatatlanabb fcülömbség. És a megértés nem a szellemi csúcspontok, hanem az átlagemberek problémája. A kimagaslók valahol, a szellem magasabb szféráiban, csak megértik egymást. De a nép?! Hiába taglaljuk a német és francia szellem küiömibségeit e szellemek legmagasabb megnyilatkozásaiban. Ez nem visz közelebb a nép megértéséhez. Különösen a németeknél nem. Mert az átlag-német kedélyvilágában és lényében, tehát lényegében, sokkal messzebb van Goethétől és Beethoventől, mint az átlag-francia Voltairetől és Ana- tole Francétól. Ha tudásban és érdeklődésben talán közelebb is ... Az átlag-németet lényének tulajdonságai nemcsak a franciáktól, hanem talán minden más néptől — még fajrokonait, az angolokat, sőt az osztrákokat sem véve ki, — nagy izoláltságban és idegenségben tartják. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: 3(rúdy Qyula Juliskák Juliskája I. Ha a Juliskák Juliskája életben lenne: ebben az esztendőben tölthetné be a századik születésnapját, ami nem is volt olyan ritkaság a régi Magyarországon. Minden valamire való faluban akad olyan öregember, akit százesztendősnek mondanak, még ha nem is volt annyi. (Az én nagyapámat, nagyanyámat javában százesztendős koruaknak mondogatják, pedig még javában élnek; a nagyapám pláne százesztendős korában köt törvényes második házasságot, igaz, hogy már ágybanfekve, féllábbal a másvilágon.) A Juliskák Juliskája azonban negyvenesztendős korában halt meg. A Zerge-utcában (ma Horánszky-utcának mondják) hónapos szobában, garzón-szobában, ahogyan a nőtlenek lakásait nevezték, mert Juliskák Juliskája élete utolsó éveiben független, önálló, mondhatnánk: regényes életmódot választott, amelyhez nem kedvezett volna a családi légkör, amelyet éppen ezért elhagyott. Hajdan Petőfi Sándornénak hívják vala a magányos hölgyet, aki az egykori Zerge-utca különbejáratu, hónapos szobácskájábán éldegélt, rövidrenyirott barna frizuráján piros török-fezt viselvén, vastag fekete szivarokat szíván és irás- közben feketekávés csészéket hajtogatva. Orcája halovány volt, fejtartása mélázó, nagy barna szeméről Magyarország legnagyobb költője irt. A házbeliek közül, még néhányan emlékeztek rá, amidőn én jogász-koromban bebotlottam a hűvös, józsefvárosi kapun, amelyen kiadó hőnaposszobát hirdetett a házmesteri irkafirka. A tágas, kertes, patriarhális udvaron egy tiszteletreméltó öregasszonyság bogarászott az utolsó őszi napsugara^ után, fehérbőrű, vöröslőhajzatu unokája, egy falusiasán hangos kisasszonyka vállalkozott a kiadó szoba megmutatására, az agg nő siri hangon utána szólott a korhelyszinü vadszőlőlevelek közül: — Ne felejtsd megmondani, hogy a szobában egykor Petőfi Júlia lakott. A kocsma pedig mindjárt a szomszédban van és ott olcsón lehet kosz- tot kapni. Mint afféle hajléktalan vidéki-Ji, talán e biztatások nélkül is felcsaptam volna uj lakónak az üres szobába. Tetszett a bútorzat... A görbe kanapé, amelyen se ülni, se feküdni nem lehetett. Az Íróasztal, amilyent a hatvanas évekbeli írónők emlegetnek müveikben, amely mindig kecsesen és hegyes lábbal állott helyén, még ha gazdasszonyos szarka lábakkal Írják is vala költeményeiket a hölgyek. Holt virágok illata a levegőben, mintha nemrégen ment volna ki innen az utolsó lakó. (Pedig körülbelül húsz esztendeje múlott, hogy ebből a szobából elvitték Petőfi Júliát, koporsóba zárva, a temetési munkálatokra a közeli Sándor-utcában lakó özvegy sógor, Gyulai Pál ügyelt, aki egyébként is örököse volt a Szendrey-vagyonnak.) Megtelepedtem tehát ez udvari szobácskábán és a húsz esztendős, romantikára nagyon is hajlamos fiatalember várakozásával nézegettem a papirkárpitos falakat. Vájjon, hogyan alakul tovább bizonytalannak látszó életem e helyen, ahol minden női-saru koppanásáról azt véltem, hogy SZendrey Júlia, özvegy Petőfi- né, férjezett Horvát Árpádné jár-kel a házban törökös, excentrikus papucsában! * A Juliskák Juliskájáról (amint Csukássi József nevezte a „szerencsétlen hölgyről" Írott nekrológjában) otthonülő fiatalember létemre eleget hallottam a zergeutcai házában, hogy olyanformán gondolhassak reá, mintha igazban meg se halt volna, csak éppen vizitbe ment ide, valahová a szomszédba, talán éppen Mari testvérét, a beteg Gyulainét ápolgatni........ Lakásadówi, ar, aggnő, a hosszasodó őszi estvéken: megemlékezett rolaj mint gontatlauul fizető lakájnál, aki mindig valamely szerkesztőségi szolgát várt, akinek bizonyos irói honoráriumot kell hoznia lepecsételt kuvertában; megemlékezett róla, mint betegeskedő hölgyről, aki napjait részint ágyban fekve, részben a kanapén heverészve töltötte, de ha néhanapján 'elöltözködött: rövid frizurájára nagy gondja volt, levette a gitárt a falról, keze- ügyébe helyezte, mintha énekelni készülne azoknak a vendégeknek a gyönyörködtetésére, akik meglátogatják, pedig jóformán senki se látogatta meg remetéskedésében (legfeljebb egynéhány furcsa asszonyság, akikről későbben lesz szó ebben a történetben, akik verseiket vagy beszédeiket olvasták fel a kanapén fekvő Júliának és olykor komoly neheztelésekkel végződnek vala a látogatások;) lakásadó asszonyságom, mint afféle „józsefvárosi-születés", boldogtalan szerelem nélkül nem tudván elképzelni a negyvenesztendős és elhibázott életű nők sorsát: még bizonyos roggyant, napsugártól, a szerelem szenvedélyétől végelgyengülésben már ingadozó férfiakat is emlegetett, akik koronként a kertes udvaron végigtántorogtak, mintha valakit kerestek volna molyette, dohos, magyaros öltözeteikben és kalapot emelve köszöntek minden virágcserepes ablaknak, amely mögött ábrándos Írónőt sejtettek. Ah, szerelem, téged valóban nem lehetett elfelejteni a koporsóig sem a régi józsefvárosi udvari lakásokban. Vájjon érdemes élni szerelem nélkül, kaktusz-cserepek között, amely kaktuszcserepek az ablakban igazában azt hirdetnék, hogy az ablak mögötti lakó az egyedülvalóságra rendezkedett be, látogatóját nem szívesen fogadja, önös buskedélye a hímzett, ablakfüggönyök mögött csendes fütyülgetésekben elégül ki, mint a Juliskák Juliskája fütyörészett egymagában, mikor a várt szerkesztőségi szolga nem hozta meg a kuvertát. Júlia negyvenedik éve fele éppen olyan borús volt, mint egy meg nem értett fiatal író, akinek éjszaka, álmatlanul Írott sorait a „nem közölhető" müvek közzé sorolják valamely lapirodában. Határozottan hanyatlott irodalmilag, nem használt ez eleven még amaz elhatározása sem, hogy különválva élt férjétől, mintha az alacsony termetű, görnyedt tanár ur riasztotta volna el a múzsákat neje őnagysága mellől. Nem jöttek a múzsák a Zerge-utcába se, legfeljebb azok a kiöregedett arszlánok, akik legtöbb történetüket igy szokták kezdeni: Boldogult urfi koromban... Az említettek közül némelyek lakást béreltek a környéken, hogy figyelemmel kísérhessék Júliát. És a földszintes ablakokból peckesen hajoltak ki, bőgj' mindent láthassanak, ami a Zerge-utcában történik. A „major" többnyire pisztolyát tisztogatta a nyitott ablaknál és mindenféle célpontokat keresett összehunyoritott szemével, de a ravaszt egyelőre még nem húzta meg. Egy vasderes úriember, aki egy régi divatlapból lépett elő:f a stilétes sétapálcájávaF kopogtatott végig az udvaron, hogy a tőr vacogva szólalt meg a boltban. Egy harmadik, ki csak néhanapján járt erre a Belvárosból jövet, ahol a szép Bagolyról nevezett házat, mint Szendrey-vagyont is figyelte, mindig esőt hozott .magával a Józsefvárosba. Júlia azonban senkit se engedett be a lakásába a lopőtök-fe'jüek közül, akik mindig a múlt időket, az elfogyott mámorokat akarták szivattyúzni az élet boroshordójából. Komolyan szenvedett és idegfájdalmai mély barázdát vontak halaványuló szemei körül. Elfojtott sírását hallotta az agg nő, de mély részvéttel hallgatta ugyancsak a házban lakó bognár is, aki ilyenkor mindig csendesebben kalapált. És a szerkesztőségi szolga még mindig nem jött a lepecsételt borítékkal, pedig azelőttiben nem lehetett bírni a lapszerkesztőkkel, akik mind JttÜA ttüv&t akartak kősóim, ,-4 rri- 15*' . MARGIT gyógyforrás Svaljjava, Ruszinjuké a gyomor,belelt, húgyhólyag és különösen a légzőszervek hurutos bántalmainál igen jó hatású még akkor is, ha vérzések esete forog fenn ’i „Naponkint árvább egy reménnyel, S egy csalódással gazdagabb; Szivünkből ekép fogy az élet, Cseppenkint igy fogy, igy apad." :I így ir a Juliskák Juliskája a Zerge-utcában, i Az agg nő még emlékszik a bőrkötéses könyvecskére, amelybe Júlia verseit irja, a párnája alatt tartogatja azt, sokszor előveszi naponként \ mint valamely imakönyvecskét, amelyben vigaszl \ keres, de sietve dugja el, ha lépések hangzanak 3 fel ajtaja előtt, mintha valamely nagy titkot rej' \ tegetne a könyvecskében. Ám a léptek reménytelenül tovább mennek. Csak a belvárosi öreg- ; macska volt, akinek a kaktuszokon volt szabad; Júliát figyelbe’ ú. — Én azt hiszem, hogy lakóm bármikor] j férjhezmehotett volna harmadszor is, — mond] 1 az aggnő, mikor az esték már havat zizegtetvel i érkeznek meg a Zerge-utcába és a történet* végefelé közeledni látszott, tehát illendő dolog® volt a házassági ügyekre is kiterjeszkedni, amimi ezt a régi mesemondás előírta. — Az asszony-* ságok, akik néha megvizitelték, azonban soha se* hoztak magukkal valamely gavallért, akit be-li mutattak volna. Szegényeknek, maguknak se volt* kísérőjük, aki a kapu alatt várakozott volna reá- f jttk, amíg vizitjüket Júliánál elvégzik. Nem Julis-| kához valók voltak ezek a látogató asszonyságok. akik dalolva, rekedten, levegő után kapkodva* énekeltek hosszú költeményeket, amelyeket nyíl-1 ván maguk írtak. Valami csatáról beszélgettek,* ha nem énekeltek, amely csatát Júliának kell* megvívni vala a sógorával, Gyulai Pállal, aki* azt irta Júlia barátnőiről, hogy kezükbe nem irótolL, hanem főzőkanál való. Júlia válaszolt is a sógorának, de nem hiszem, hogy a kis mérges ember másképen gondolkozott volna azontúl. A pöfögő macska innen, l közeli Sándor-utcából* egy napon karonfogva vezetett ide egy vékonyka* fiatalembert, akinek olyan arca volt, mint a ^ fogyó holdnak. Lassan jöttek és Gyulai ur útköz-H bén a hátát veregette az ifjúnak, mintha életre akarná serkenteni. De az csak lógatta a fejét. || Soha sem láttam még ilyen szomorú fiatalembert. — Mindjárt anyádnál leszünk, mond Gyulai ur, amikor az ifjúval befordult a zergeutcai ház kapuján. Petőfi Zoltán, mert történetesen igy nevez-: ték a látogatót, hirtelen megállóit. — Ne. Ne zavarjuk anyámat, — mondta és : sietve megfordult a kapunál, hogy az apróléptü Gyulai ur alig tudott nyomába érni. Szépségápolás! „IZA" speciális árjjegy-ék kivonata Bratislava, Stelániková 19., II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nero látogathatják az intézetünket, közöljék levélben , velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen preciz hatású szereinket kimerítő használati utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utáuvét mellett. „IZA" Szeplő és májfolt elleni garnitúra, mely 3 kiváló szerből áll . K 37.—, Mitesser, pattanás, zsiros, puro- zos fényes ar bőr elleni ga íitura K 37.— ..IZA" Fonnyadt, száraz, sárg . ráncos arc elleni garnitúra ...........................K S0.— (E zen szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak készítve.) „IZA" Bőrujiló garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, miután 4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy gátolná a hivatásában, 6 drb. legfinomabb preparátum . . ................................................K 120.— .I ZA" Szőrtelenitő garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, avagy' más nyomot hagyna vissza............................................................K 37.— „IZA" Mellhizlalő és fejlesztő, 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy fér* jes asszony részére lesz a szer. Táplálko: 'sí és légzési rendszert mellékelünk ........ K 77.— Teljes kúra..............................................K 120.— (A hol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA" Szemölcs, griz és dudo-odásokat eltávolító....................................................K 37.— „I ZA" Mindennap! toilette-garnitura; 4 kiváló szerből áll..........................K 47.—» Du pla, minden rprósággal felszerelve, bálokat és estélyeket látogató hölgyeknek nélkülözhetetlen. Használati utasítással . . K 120.— „IZA" Ha. .póló, hajhullás elleni Jó garnitúra ................................... . . K 37.— „I ZA" Hajfesték. Kapható minden árnyalatban minta szerint. Használati utasítással.................................. . K 77.— Becses látogatásé* és cégünk ismerősei körében való ajánlását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel , „IZA" KOZMETIKAI INTÉZET «
