Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-16 / 137. (1764.) szám
^I^GAlAYMSfoCRHIKtiAI* 5 1928 június 16, szombat. A pozsonyi nagymegye utolsó ülésén eltemette a megyerendszert A k8z5nsÉ$ visszasírja még a megyéket, — mondotta Petrásek Ágoston, a keresztényszodallsta párt szlovák osztályának elnöke - Hagy beszédben fejtette ki, hogy a tartományi rendszer a centralizmust szolgálja A pozsonyi nagymegye Pozsony, junius 15. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése). A pozsonyi nagymagyo utolsó gyűlését ma délelőtt fél 11 órakor tartotta Marsik Emánuel zsupánhelyettes elnökletével. Az ülés külső képén meglátszott, hogy ez a nagymegye utolsó ülése. A tagok csak gyér számban jeléntek még. a karzatokon is alig lézengett néhány ember. " Gyűlés előtt n tagok között kiosztottak egy 300 oldalas könyvet, amely Szlovenszkó községeinek statisztikáját tartalmazza. Ebből megtudjuk, hogy Szlovenszkóban 3479 község vau 3069.153 lakossal. Másik elnök bevezető szavaiban utalt arra, hogy a mai ülés a nagymegye utolsó ülése. A tartománygyülés folytatni fogja az alkotmányos munkát és folytatása lesz tulajdonképpen az ösz- szes megyéknek. Ezután Petrásek Ágoston, az országos keresztényszocialista párt szlovák osztályának elnöke szólalt fel. Szlovák felszólalását magyarul a következőkben közöljük: Tisztelt megyegyülés! Nem szívesen szólalok fel itt a pléniimban, hiszen eleget beszélek a választmányban. Itt a kinevezett tagok úgyis majorizálnak bennünket. Most azonban be akarok számolni egyrészt a választmány négyévi működéséről, másrészt illő dolog résztvenni a teme- tésen. Temetjük a megyerendszert. A requiemet elsírjuk, de a liberóját is az uj íremtszenneik. Moh dUini te nőm sütetem t! Lakodalom ez, de nem énekkel, zenével, tánccal, hanem reqniemmel. A megyei választmányban is egyhangúlag emeltük fel szavunkat a tartományi rendszer ellen és csekélységéin is résztvett a sürgöny megszövegezésében, egy buzgó kormánypártival együtt, mint amilyen Ivánka Milán dr. Seuki sem tudja, talán Hiinkát kivéve, miért kel! nvA«t a prüg'eilpaitemtes öreg osztrák kalapokat megemésztenünk egy kevés prágai rosszal leöntve. Talán csak azért, hogy mindent felejtsünk, ami a magyar érára emlévolt, a zsupán és a referens urak legjobb akarata velünk együtt hajótörést szenvedett a törvény betűin. Nem volt alkalmunk és sajnos, nem lesz alkalma a tartományi gyűlésnek sem, hógy * befolyását érvényesítse. Ha azonban visszatekintünk a megyei választmány négyévi működésére, objektive konstatálhatjuk, hogy az adott keretek között kis hatáskörünket jól és lelkiismeretesen töltöttük be. A bizottságokban apró részletekig mindent elő- készitéttiink, havonta tartottunk üléseket, amelyek három-négy óra hoászárig tartottak. Nem játszót- tunk parlamentárosdit, pártviszálykodás nélkül szolgáltunk a közérdeket, a különböző világnézetek mellett harmonikusan működtünk, mert a szociális érzés mindnyájunkat átitatott. A kommunista tag urak sem láthattak sehol burzsoa, vagy klerikális szempontokat érvényesülni. Nehezebben képzelhető el harmonikusabb, csaknem barátságos együttműködés, mint a megyei választmányban volt. Lojálisán és örömmel kell konstatálni, hogy ebhez nagyban hozzájárult a zsupán ur, de különösen Marsik dr. kormánytanácsos ur és az összes referens urak politikamentes, részrehajlatlan, megértő eljárása, bürokratamentes szakreferádája. Mindezek szolgáljanak indokul ama szerény javaslatom támogatására, amely szerint utolsó kívánságként írjunk fél a kormányhoz, hogy a lehetőség szerint alkalmaztassanak a központban sz összes pozsonymegyei referens urak a tartományi rendszer bevezetése során. Adja Isten, bog}' a tartományi rendszer jobban segítse elő a köz érdekét, mint a megyerendszer, amiben én erősen kételkedőm. Nemcsak magáim, hanem sokán mások, szakértő és kompetens emberek kételkedhet ebben és rövid életet jóeoteaik neki. Magam is tálán jó próféta, leszek, ha megjövendölöm- hogy a közönség visemsirtja majd a megyéket. A temetésre ugyan eljöttünk, a requietmeri. el kell mondanunk, de talán nem az örök requiemet. Sajnos, hogy emeltei a liberót is el kell mondámnak és csak így iidvöaöHtetjük az ug rendszeri. Petrásek beszéde ütem Szaibady Ignác oztevák néppárti szólalt fel, aki szintén b'uceiuztett a a megyét és nwgy derültség közben azt jelentette ki, hogy jó volna, ha a vásárokon eltiltanák a hazárdjátékokat. Ezután Lukovioh (Ferenc magyar kisgazda- párti szólalt, fel és többek között a következőikéi mondotta: Úgy tudom, hogy a mai megyegyülés az ni öltsó. Tör tén elírni napokat élünk. A megye- rendszer a magyar kiisebfbőié'gneik nem valami sok jót kozott, de megvolt mégis a jóakarat a referensekben, úgyhogy jóindulatukig kezelhettük az összes ügyeket. A most körvetkező éra ex-texet ■hoz, mert hiszen nincs megválasztva mlég a tartományi gyűlés 'és nincs oly szerv, amely vezetné az •ügyeket. Ha kinevezett bizottsági tagoknak fogják átadni! a vezetést, vagy pedig az elnök fogja kormányozni SzlovensZkót, úgy ez sonínüiképp sem nevezhető alkofmáayos eljáráisnlak. Fába’y volt zsupán közbeszól: Tévedésiben van az ur! Lukovioh: Az uj tartományi, rendszernél különösen nagy hatalma lesz a nácselnikeknek és a községi jegyzőknek, akik máris bábáskodnak a néppel. Félő. hogy a zsupánok kezéből a hatalom átcsúszik teljesem a járási főnökök kezébe. 36 választott tag fogja ezentúl igazgatná Szlovem- szkót. 45—&2.000 szavazó bizalmából kerül be valaki a tartománygyiiléebie. Hol létezik még a világon, hogy 45.000 emíber küldjön egy kép visel őt. Ezt is eftensulyoznli fogja a kinevezett tagok nagy szánta. Hol itt a demokrácia ? koztet. Hiszen csak a rosszat kellene elvetnünk és mindent, ami jó, megtartanunk. Különös, hogy nem a hatalmas német befolyástól félnek, hanem a gyenge magyarságtól. Jól tudjuk, hogy a nagyinegye-rendszer nem volt autonómia, de a tartományi rendszer még nagyobb centrálizmus. Idáig hat nagyzsupa volt, ezentúl csak egy lesz. Sokszor a választmányban egyikünk sem ism ute a szóban forgó községi ügyet egy nagyfnégyéből. Mi lesz majd ezután? Kassáról majd Pozsonyba kell jöuni sürgetni az ügyeket. Ez az intézmény nem demokratikus, inkább arisztokratikus, megfordított virilizmussal, mert a kinevezett tagok nem felelnek vagyonukkal, sem a viszonyok ismeretével niucsenek tisztában, mert nem őslakosok. Idáig a referenseknek és a választmány tagjainak könnyebb volt informálódni az egyes ügyekről, most leginkább csak a járási főnök jelentésére lesznek utalva. De legalább beismernék, hogy ez burkolt abszolutizmus. Az egész tartományi rendszer Szloveüszkón deus ex machinaként villan le nem is az égről, hanem a szlovák néppárt akaratából. Hiiiszeu maga Hliitnkia nevezte a szlovák néppárt kormánylépésekor „felvillanásnak". Később Tu- ka észrevette a bajokat és injekcióként „vacuum iurist“ adott be pártjának. Legújabban Hlinka -az autonómia itöcrtesztiésiéuielk festi, le hívei előlit a, tartományrendszert. Ha a törlesztések ennyire távolodnak el az autonómia fogalmától, aggodalommal kérdezzük, hogy mi lesz majd a tőkével? Néhányan azzal ámítják magukat és másokat, hogy majd kifejlődik ez a tartományrendszer valamelyes autonómiává. A felelet rá könnyű és gyászos. A törvény adva van, csak annak keretén belül lehet mozogni és nem tovább. Még a kormánypárti Tribuna is beismerte, hogy a hatalom Prágában lesz, a minisztériumok, a parlament, a pénz és a gyeplő ott van, Pozsony csak végrehajtó hivatali szerve lesz Prágának. Jobban tehát nem is lehetett eltávolodni az autonómia fogalmától. Láttuk egyébként a zsuparend- szernél is, hogy az sem fejlődött ki önkormányzattá. A törvény keretei kötöttek bennünket mindenben. Talán erkölcsi kötelességünk a zsupák haldoklásakor megmondani a nyilvánosság előtt is, hogy a választmánynak sok-sok nehézséggel kellett megküzdeni, hiszen a minisztériumokban sokszor leintettek bennünket még kicsiségekben is. még akkor is, ha egyhangú és a megyékre üdvös határozatokat hoztunk. Nehezen kaptunk megyei pótadókat, segélyezési és úti választmánynak nevezett minket a közvélemény. Nem volt befolyásunk a legfontosabb dolgokban sem. Ami a népnek fájt, például az iskolakérdésben, földreformügyekben megkíséreltük, hogy némi befolyással bir/rank, de minden hiába való nsnesienben felles az anarchia A külföldi képviseletek a nemzeti kormán? mellett — Csaneszolin él? — London, juDius 15. Tiencsinben a legnagyobb anarchia uralkodik. Tegnap az északi hadsereg felfegyverzett csapatai, amelyek még a városban maradtak, az arzenált a levegőbe röpítették. Az északi csapatok 400 embere és a déli csapatok között utcai harcokra került a sor. Tiencsin utcái teljesen elhagyottak és mindenütt fegyveres katonák táboroznak. Azt remélik, hogy a 15.000 főnyi sansi sereg megérkezése után újból helyreáll a rend. Tokio, junitté 15. A kinai követség, közölte a japán külügyminisztériummal, hogy tokiói épületén ezentúl a délkinai lobogót tűzi ki. A külügyminisztérium ez elten nem éM kifogással, de kijelentette, hogy ezzel még nem ismerte el a délkinai nemzeti kormányt. Paris, junius 15. A Daily Mail shanghai jelentése szerint azok a hírek, hogy Csang szolin belehalt volna sérüléseibe, nem felelnek meg a valóságnak. Csangszolin manifesztumot bocsátott ki tisztjeihez, amelyben további engedelmességet követel. Washington, junius 15. A kinai követ közölte az állami kormányzással, hogy ezentúl a kínai nemzeti kormányt fogja az Egyesült Államokban képviselni. Michaíko legújabb vallomásában isméi másképen adja - elő a gyilkosság leMyásáí „Klepelár; Mészáros tanár1“ — Nem julias 16-án Csorba melleit, hanem 24-én, Utátralüred közelében történt Michaíko szerint a bűntény Prága-, juuius 15. Jelentettük, hogy Michaíko János alig néhány nappal a főtárgyalás befejezése után ismét megváltoztatta vallomását s egészen másképpen adja elő a végzetes kriváni kirándulás lefolyását. Mint emlékezetes, a főtárgyalásoou előbb beismerte hogy jelen volt a bűnténynél, később azonban visszavonta vallomását s arról sem akart tudni, hogy Margit halott. Alig hangzott el a halálos Ítélet a feje fölött, váratlanul azt közölte az ügyvédjével, hogy Margit az ő tudomása szerint is halott, csakhogy a bűntényt Sikorskv maga követte el. Elmondta azt is, hogy Margitot nem 1926 julius 16-án, hanem julius 24-én s nem Csorbató mellett, hanem Tátralomnicon, vagy ótátrafüred mellett tette el Sikorsky láb alól. Védője, Hrabai dr. s Klepetár védője, j újabb nyomok alapján már jártak te Szlo-J venszkón s újból oda készülnek. Ezalatt pedig — A Národni Politika szerint — Micbal- o újabb -.döntőerejü adat"-tal lepte meg védőit s a nyilvánosságot. Most egyszeriben, közel egyévi vizsgálati fogság s négy hétig tartó főtárgyalás után visszaemlékszik arra a bizonyos harmadikra, akit az ügyészi vádirat Klepelár dr.-ban jelölt meg s akinek a bűntényben játszott szerepéért az esküdtbiróság Klepetár dr.-t életfogytiglani fegyházra Ítélte. Michaíko most azt módja, hogy ez a h-armfld&'k nem Klepetár volt, hanem egy elegáns külsejű, megustermetu magyar férfi, aki annakidején az Opera-kávéházban üldögélt. Michaíko — legújabb állilás-a szerint — maga is többször volt szemtanúja, hogy MarMIT MOND HABFI? Takaríthatsz reggel a főzöget- hetaz délig, Mert elvégzi Schlchtal a nagy- mosáil félig. ruhafőzéshez való, Őrölt színszappan fegö’ Schlcht György r. t., Ausslg PgQ Eouitáai 'továbbra is krititeOja a tartományi rendesért és azzal tejért be beszédét, hogy a műit* 'ben. nem volt öröm és a jövőbe nincs remény. Gregr Emánuel dr. kinevezett tag felszólalásában kijelenti, hogy a járási bizottságok továbbra' •is működnek és így brirtorttják a jogfolytonosságot. Bodnár liuterámis tellkéez, kinevezett tag dicséri a tartományi rendszert és egyet tart csak fontosnak: a háziafisáigoit. Treszkony Ernő szlovák néppárti örül annak, •hogy végire Szlovenszkó nj keretet kapott ép menti lesz ezentúl Felvidék vagy Tótország, hanem a neve egész egyszerűen Szlovákotrszág tesz. Vjtchalck szociáldemokrata szántón búcsúztatja •a megyerendszert, amely után Marsik zsuipánihe- tyettes utat arra, hogy bár az egyes szónokok pofi teáltek, a szói nem vonta meg tőlük, mert hiszen ez úgyis az utolsó megyegyülés volt. A megyegyülés ezután az évii zárszámadásokat elfogadta és délután, fél egy órakor véget ért a pozsonyi nagyasnpa utolsó gyűlése. git, aki a magyarral igen közeli viszonyban volt, több Ízben átment az Opera-kávéház- hoz közeleső magyar követségre. — Julius 10-én — mondja Michaíko — ő, Margit és Sikorsky elmentek a Tátrába. Az a harmadik férfi- akiben a tanuk Klepelárt ismerték föl, éppen az a magyar férfi volt, akivel Margit barátságot tarlott fenn. A Tátrában a társaság különböző helyeken tartózkodott néhány napig. Ezidőben Michaíko Si- korskyval többször leutazott Vázsecre is. Ebben az időben hívták meg Vázsecre Vörösmarty Jolánt Kassáról, akivel Michaíko azután visszautazott Kassára, hogy Margit számára a bankban pénzt vegyen fel. Julim 25.-én tért pissza a Tátrába Mi- chalko s a társaságot több ótátrefüredi penzióban kereste, de a társaság egyetlen tagját sem találta. Estéjét aznap egy cseh képviselő tár- ■saságában töltötte. Másnap a villamossal visszautazott Csorbára, ahol Sikorskyt egyedül találta. *„ Sikorsky ugyanis Miehalko távollétében eltette Margitot láb alól. A gyilkosságot julius 244-én követte el Ótátrafüred közelében egy erdőszélen, ahol a holttestet is elásta. Az a bizonyos magyar Mészáros tanár volt, akit akkoriban a csehszlovák kormány ba n k j egy ha m is itás miatt is körözött. Michaíko legújabb vallomása szemmel- láthatóan nagy hézagok és zavarosságok jellegét viseli magán. Mészáros egyetemi tanár személyét Michaíko, aki eleitől fogva szerette volna a bűnügyet a politika vágányaira átírni, i yiván csak méntőrtanírnak szálúba, olyan mentőtanunak, akiről, mint már jelentettük, hivatalos alibi van, mert Mészárost éppen a gyilkosság időpontjában körözték a csehszlovák hatóságok és Törökországtól, ahol akkoriban tartózkodott, kiadatását kérték. A magyar követség emlegetésével is o^ak azt akarja elérni Michaíko, amit Mészárossal: politikumot keverni bele a bűnügybe. Scotus Viator Prágában Prága, junius 15. Selon Watson dr. szlo- venszkói és ruszinszkói tanulmányutjának befejezése után visszatért Prágába, ahol pénteken az irányadó tényezőkkel beható tárgyalást folytatott. A professzor szombaton hagyja el Csehszlovákia fővárosát és Parison át Londonba tér vissza.
