Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-16 / 137. (1764.) szám

Az angol alsóház ~1

nagy szdtdbbséggel másodízben vetette vissza az imakönyv reformját

A kálvinista és puritán érzelmű Anglia ellene van a némával vai© megegyezésnek — a canterB»ury-B érsek és ffersier bíborul világpolitikai akciójának kudarca

1Ö28 junius 16, szomb&L 1

■■aBwan—^——a—e——

után átressi z mentési munkálatok iré* nyitását.

Malmgreen csoportját megmentették

London, június 15. Az angol távirati Irodák Kingsbay-ből érkező legújabb jelentése szerint a Braganza bálnahajó megérkezett North Ea-st Land-re és óit megtudta a vadászoktól, hogy az a mentőexpedició, amely kutyaszánokkal indult ki a Hobbyról a három menetelő ember felkutatására, találkozott Malmgreen csoportjával és megmentette őket.

Az emberi tétek rádiója

Róma, jimius 15. Olaszország közvéleményét rendkívüli esemény tartja izgalomban, amelynek hitelességéhez kétség sem férhet, mert írásos bizonyitékok vannak róla.

Pszichológiai körökben világszerte ismerik Luigi Bellotti tábornok, egyetemi tanárnak, a rendkívül érzékeny médiumnak a nevét Bellotti professzor junius elsején, amikor Nobile antennái még nem teremtetted kapcsolatot a külvilággal,

a lélek rádióján, alvás közben csodálatos üzenetet kapott a sarki jég világábél és élményét még másnap ajánlott levélben tudatta Nobile feleségével és az

olasz léghajózási minisztériummal.

Levelében a következőket Írja:

„A junius elsejére virradó éjjel egy órakor alvás közben fontos lelki közlést (pszi- chografiát) kaptam: Umberto Nobile és társai meg vannak mentve. Az Italia léghajó, amely a május 25-i'ki nagy vihar alkalmával Slinlopen közelében elvesztette az irányt, a heves szelektől hajtva északnyugatra került és most mintegy 1600 kilométernyire van Kingsbayrtől és az északi szélesség nyolcvanadik fokán, harmincadik percén, a keleti hosszúság huszonynoicadik fokán vannak jelenleg. A léghajó első része és a parancsnoki kabinok teljesen szétrombolódtak. Nobile tábornok ezt az üzenetet továbbította nekem: Bizakodó reménnyel várunk. Éljen Itália!" A legénység két csoportra szakadt és harminc kilométernyire vannak egymástól. A rádiót részben már helyre állították. Azonnal segítséget kell küldeni a jelzett helyre."

A pszichológusok szerint megfoghatatlan rejtéllyel állunk szemben. A médium igazáról a több példányban elküldött levél kétségtelenül tanúskodik.

xx A ponyvairodalom mételyeid hatásától óvja meg gyermekét, ha jó olvasmánnyal látja el. Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikát.

2

London, junius 15. Az angol parlamentnek és az angol közéletnek nagy napja lezajlott. Két hónap alatt másodszor történik meg az, hogy az anglikán egyház főpapjai, elsősorban a politikai dicsvágytól sarkalt 83 éves canterbury-i érsek, elvesztették azt a reményüket, hogy az általuk annyira sóvárgott bibornoki kalaphoz hozzájussanak.

Az angol alsóház a decemberi szavazásnál elért többséget tizenegy szavazattal meghaladva, újból visszavetette az imakönyv reformját. Az a nagyszerű diplomáciai munka, amelyet Belgium érsek- primása, Mercier bíboros vezetett be, hogy az anglikán egyházat visszavezesse Rómához, meghiúsult.

A szavazás most újból amellett tanúskodott, hogy az angol nép többsége nemcsak, hogy protestáns, hanem éppenséggel kálvinista és puritán érzelmű.

Baldwin és Chamberlain hiába vetették latba egész tekintélyüket, hogy a konzervatív többsége mellett is erősen főpap-ellenes angol parlamentet meggyőzzék az Empire érdekeiről, amelyet sokkal kényelmesebben lehetne összetartani és kormányozni egy anglikán liturgiáju katolikus egyházzal, mint egy anglikán liturgiáju protestantizmussal. Baldwin felszólalásában — amely különben az alsóház minden oldalán heves viharokat váltott ki —

olyan széles alapon felépített anglikán egyházat kivánt, amelyben mindkét irányzat: az evangélikus—luteránus és az anglikán—katolikus megférne egymás mellett. Olyan egyházat követelt, amelynek két lelke és két hite van.

Már Churchill, akiről köztudomású, hogy ő fogja vezetni a konzervatív párt választási küzdelmét, a rettenetesen felizgatott alsóház elé azzal a kívánsággal lépett, hogy ne komplikálják az amúgy is bonyolultnak Ígérkező választási harcot a vallási kérdésnek felvetésével.

Lloyd George, a liberális párt vezére és az ellenzék választási küzdelmének manage- re, végighallgatta Churchill beszédét és ebben a kérdésben még az este folyamán hosz- szabb beszédet akart mondani. Amikor a megállapodott időben nem jelentkezett szólásra, egy munkáspárti képviselő emelkedett fel. Még egy pillanatra várakozásteljesen visz- szatekintett Lloyd Georgera, vájjon az utolsó pillanatban nem határozza-e el magát a beszédre, azonban a liberálisok leaderje részéről egy rövid gesztus jelezte, hogy nem kíván a beszéd jogával élni.

Ekkor már felcsendültek a szónoki emelvényen a szavak:

— Az imakönyv reformjának ügyében már ítélkeztek. ítélkezett a skót szocialista ügyvéd, Michell, aki tegnap éjjel újból mesterien bélyegezte meg a katolicizmussal játszó angol társaság snobizmusát és ítélkezett Inskip főügyész, aki tegnap este Lloyd George helyén a zárszót elmondotta. Inskip elmondotta a lélckzetét is visszafojtó háznak, mint tették meg ő és barátai nehéz utat Can- terburybe, hogy az anglikán egyház egységét megóvják. Elmentek, hogy megkérjék az érseket, hogy

f,

az imakönyv reformjából csupán egyetlenegy pontot töröljön, a szentség imádá- sát s ebben az esetben a szigorúan evangélikus körök is készen lesznek arra, hogy az uj egyházi alkotmányt elfogadják.

A canterburyi érsek azonban a pápai csalat- kczhatatlansághoz hasonló bölcsességében — igy mondta tegnap a bristoli előkelő patrícius — a küldöttség fejtegetéseit egyáltalán nem vette figyelembe. Meg akarta tenni a Rómába való utat. Hogy miért akarta az érsek, az evangélikus körökben a protestantizmus rossz szellemét kárhoztatva, a római utat megtenni, csak akkor lesz világos, ha az utolsó tiz esztendő egyházpolitikai történetét áttekintjük. Stockholmban és Lausanneban az angol püspökök egybegyűltek az angol és amerikai szabad egyházak s a német és skandináv országos egyházak képviselőivel, hogy létrehozzák az egyház egységét. Egyidejűleg azonban az anglikán püspökök Mechelnben is tárgyalásokat folytattak Mercier bíborossal az angol államegyháznak a római katolikus egyházzal való egyesítése érdekében. A canterburyi ér- sekprimás két vasat melegített a tűzben és ha lehetséges, el akarta foglalni a sztratégiai középállást egy világegyházban. Mig az evangélikus egyházakkal folytatott tárgyalások kedvező mederben haladtak előre, a mechel- ni tárgyalások megakadtak, mert

Róma a szervezeti megegyezésről való tárgyalások bevezetése előtt garanciákat köreteit Caníerburytöl a programmatikus fogalmak feladásának formájában.

Hogy a Rómával folytatott tárgyalásokat siet. tetni lehessen és egyúttal a svájci kálvinista egyházzal éreztetni lehessen az ő gyengesé' gét egy római katolikus és anglikán egyesült ; világegyházzal szemben, ezért kellett az ima' könyv reformját kétszer egymásutánban ai alsóház elé hajszolni.

A beszédek elhangzásával megtörtént a szavazás, amelyben az angol alsóház ismét nagy többséggel visszavetette az imakönyv reformját.

Az agrárok is a

református lelkészek

Prága, junius 15. A Slovensk? Dennik cikkben foglalkozik a magyarság pártjainak aktivitásával Keletezlovenszkón, amit annak tulajdonit, hogy „Keletszlovenszkón rettegnek az agrárpárttól". A lap szerint „Szent. Ivány pártja a legelkeseredettebb harcra készül a republikánus párttal szemben s ezért hív össze sorra népgyüláseket a legeldugottabb falvakba is." A lap úgy igyekszik föltüntetni a dolgot, mintha a magyarság két pártja rivalizálna abban, hogy a mostani kampányban a maguk oldalára vonzzák a református lelkészeket, akiket azzal gyanúsít meg, hogy az agrárokkal ko- keltáinak és néhányuknak az agrárpárthoz való csatlakozása „az irredenta frontjának áttörését jelenthetné". Csak annyit kívánunk megjegyezni a Slovensk^ Denruik eme nevetséges beállítására, hogy a magyarság két pártjának semmi oka a rivalizálásra, főleg abban nem, hogy a református leiké* ezeket kellene a magyarsághoz és annak' pártjaihoz vieszacsábitaniok. A református lelkészek elődei vallási meggyőződésükért a gályái ab ságra mentek, a mai református lelkészek sem fogják megtagadni magyar meggyő ző désüket

Borzalmak kastélya

— BŰNÖGYI »£<SÉNY —

irta: Edgár Wallace

(45)

Megérzett Olga hangján a leány csüggedtsége, de ugylátőzott, hogy az öreg gyilkos ezt nem veszi észre.

— Az ország legszebb fér fia lesz a férjed, kedvesem — ábrándozott a vén Flack. — Olyan kastélyod lesz, hogy királyi hercegek is irigyelni fogják. Fehér márványból építtetem, aranyozott kupolákkal — te leszel az ország leggazdagabb asszonya, Olga. Ezt terveltem ki számodra. Minden éjszaka, amíg álmatlanul vergődtem abban a földi pokolban, folyton ezt hajtogattam titkon: „Ki kell törnöm innen, hogy megalapozzam Olga jövőjét —" Látod, ezért szöktem meg: csakis ezért, angyalom. Egész életemen át csak te érted dolgoztam.

— Anyám azt mondja — kezdte a lány.

— Eh! — vágott közbe John Flack

megvetően. — Közönséges teremtés, egy csöpp fantázia nélkül: szakácsnőnek született szolgalélek! — Hogy jól gondodat viselte? Rendben van: ez a szerencséje! Sohase bocsátottam volna meg neki, ha elhanyagol téged — Hát Daver? Kellő tisztelettel és alázattal szolgált neked? Mindig adott any- nyi pénzt, amennyire szükséged volt?

— Igen, apám.

Margaretnek úgy tetszett, hogy elosuk- lik a leány hangja.

— Daver jó szolga: gazdaggá is teszem — rikácsolta az öreg. — Csatorna-töltelék, de hűséges. Meghagytam neki, hogy legyen a házőrző ebed és meg vagyok vele elégedve. Csak még egy kicsit légy türelmes, angyalom. Már látom, hogy beteljesül minden álmom.

A vén őrült hangja ellágyuR és oly gyöngéden csengett, tele szeretettel és

beszélt volna. De aztán ismét megkeményedett és nyers ■ lett a szava:

— Az ezredes megjön ma éjjel. Megbízható ember — Gregory is az. Királyi bőkezűséggel fizetem meg őket — Ki kell még bírnod egy kis ideig, Olga. Aztán vége lesz minden kellemetlenségnek. Leszámolok Reederrel is. Holnap hajnalban indulunk a dagállyal —

A hangok távolodtak és végül már érthetetlen dörmögésben haltak el. Brill most már ismét mosolyogva nézett a leányra.

— Hát lehet ezzel birni? — kérdezte, őszinte csodálkozással. — őrült: tetőtől talpig őrült, de nincs nála nagyobb eezü ember egész Londonban! Maga mr, Reeder is ezJt mondja... Oh, Isten: tiz évi fizetésemet és előléptetésemet odaadnám egy revolverért!

— És most mit csinálunk? — kérdezte Margaret, hosszabb szünet után.

— Egyelőre itt maradunk, mig csak a tengerdagály be nem kerget bennünket a barlangba. Akkor be kell mennünk, mert a hullámverés a sziklához paskolna bennünket.

— A sziklákon sehol sincs ut fölfelé?

Brill csüggedten rázta a fejét:

— Ut csak a barlangon át vezet kifelé:

bár megtalálnánk! & nem is egy ut: talán egy tucat is! Mondom önnek, miss Belman: olyan ez a szikla, mint a méhkas. Keresztül- kasul turkálták alagutakkal s egy szép napon úgy összeomlik, mint a kártyavár! — Hallottam, mikor Daver ezt mondta s a vén Flack te ráhagyta, hogy úgy van — őrült? Szeretném, ha nekem annyi eszem lenne! Azt mondta, hogy leszámol Reederrel? — Hát. kérem: a temetők tele vannak olyan

fickókkal, akik mind fogadkoztak, hogy leszámolnak Reederrel!

XVII. FEJEZET

Egész örökkévalóságnak tetszett, rr'g megjött a tengerdagály és a hullámok kezdték elárasztani a homokos strandot. E vára- .JKQgáf.-töMMLgí egyedül volt,

a sziklaifülkében, mert Brill minduntalan e'l-eltünt és „földerítő kirándulásokat" tett a barlangban. Margaret is szerette volna elkísérni, de a detektív nem engedte: kelten már nehezebben rejtőzhettek vagy menekülhettek volna veszedelem esetén, mint ő egymaga.

— Várjuk meg a dagályt — mondta Brill. — Mert addig koromsötét van a barlangban; de mihelyt elárasztja a tenger, a víztükör visszaverődő fény© zöldes világosságot áraszt a barlangban, úgy hogy elég jól lehet majd látni az utat, amerre megyünk.

— Van odabent valaki? — kérdezte Margaret.

— Két fickót mindeneséire láttam — felelte Brill: — ezek a yacht körül dolgoztak. A yacht most fél oldalt és szárazon fekszik, a barlangba nyúló tengerág medrében; de a víz fölemeli, mihelyt a dagály elönti a barlangot.

A hullámok már körülnyaldosták a sziklákat, mikor Brill kijött a barlangból és intett Margaretnek.

— Mindig maradjon a fal mellett — súgta halkan — és jól fogja meg a csuklómat.

Margaret bólintott és óvatosan utánament. Balra fordultak és mentek előre a csaknem vízszintes utón. Mielőtt a barlangba értek, Brill figyelmeztette a leányt, hogy semmi körülmények közt ne beszéljen, még suttogva se, hanem csak úgy, hogy tölcsért csinálva a kézéiből, leheletként súgja fülébe a szavakat. Mert a barlang akusztikája olyan, hogy a legcsekélyebb neszt is sokszorosan megnagyitja.

Sokáig mentek, folyton balra tartva és Margaretnek úgy tetszett, hogy járt, csinált utón mennék. Csak nagysokára kezdte észrevenni a vizvájta barlang kolosszális méreteit. Jó idő múlva Brill háfranyult és megfogta Margaret jobb kezét, jelezve ezzel, hogy most már jobbra fordulnak.

Még odakint, mialatt a dagályra yártak,

Brill nagyjából fölvázolta a barlang alaprajzát a homokba és biztosította Margaretet, hogy azon az utón, amerre menni fognak, seholse találnak majd akadályt. Most megszorította a leány kezét, ami intés volt arra, hogy meg kell állmok. Brill ugyanis itthagyta a cipőit és most lehajolt értük. Innentől kezdve hol föl-, hol lefelé vezetett az ut; Margaret lassankint látni kezdett és a közeli környezetet eléggé jól meg tudta különböztetni, de a barlang távolabbi része annál feketébb sötétségbe borult. Most ismét megállt a detektív; gyöngéden balra tolta Margaretet egy tágasabb sziklafülkébe és megsimogatva vállát, lenyomta, hogy üljön le pihenni.

Körülbelül egy óráig várakoztak itt, mig az első hullámfodor zizegve beáradt a barlangba és ekkor — mintha csak varázslat működött volna: a barlang egész belsejét kísérteties, zöldes fény világította meg. Hogy milyen magas a barlang, azt nem állapíthatták meg onnan, ahol éppen ültek; mert pont azon a helyen egészen alacsony volt a barlang boltozata. A, túlsó oldal körülbelül ötven yardnyira lehetett tőlük s ott már függőlegesen emelkedett fölfelé a sziklafal — szinte végeláthatatlan magasságba.

Innen már jól lehetett látni a petróleum motoros yacbtot. Szürkére festett, hosz- szu és karcsú hajó volt: a födélzeten semmi árbóc, — hogy mennél kevésbé legyen észrevehető a tengeren. Most az oldalán hevert és Margaret látta, amint egy ember nagy óvatosan végigmegy a rézsut dőlt fedélzeten s aztán eltűnik a legénység fedélközi lakásában.

Minél több viz tódult be a barlangba, annál élénkebb és erősebb lett a kísérteties zöld1 fény. Margaret tölcsért formált két kezéből, egészen odahajolt Brillhez és bele- lehelte a fülébe:

— Itt maradunk' vagy megpróbáljuk megtalálná az utat kifelé?,