Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-02 / 126. (1753.) szám

* '■ ■ 1928 junius 2, szombat KÜLFÖLDI LEVELEK írja: SZVATKÓ PÁL. fejlődés a csillag felé Páris, május vége. Minden a* Etoile felé fejlődik. Az Etoile, a Csillag. Páris legszebb tere a Concorde után, ott fekszik a város északnyugati végén, azon a kis dombom amelyen az elysiumi mezékről elnevezett városrész terül el, a közepén van a kilencven méteres Diadalív az ismeretlen katona örökmécseses sírjával, s a széléről a város­ba tizenkét nyílegyenes A venne fut be, melyek többnyire Napóleon csatáiról és hadvezéreiről vannak elnevezve s mindegyikük legalább olyan széles, mint az Andrássy-ut, sőt vannak hosszab­bak és háromszor olyan szélesek is. (Watterlöról és Leipzigről egyetlen ut sem kapott nevet, ellen­ben az Etoilet körülfogó két kis utca egyikének a neve Rue de Presbourg, lásd: pozsonyi béke.) Ezernyolcszázban itt még Katonák gvakorlatoztak és birkák Jegeitek, s a messzi Páris kényelmes lakosainak ez volt kedvenc kirándulóhelye; de ma a Champs-Eiysées kerülete a városépítészet legtökéletesebb geométriai remekműve, amely nem az amerikai metropolisok fegyfcázsz&bály- szeriiségére emlékeztet, hanem kicirkaf mázott csoda, arabeszktervrajz, pikáns és delikát utca fonadék, megfejelve az esztétika kanonizált tör­vényeinek. S egyúttal a város legfelkapottabb része, az előkelő negyed, ahová minden fejlődik. A franciák városuk fejlődésének irányát ..marche vers FEtoiie“~nak, nevezték el, az Etoile, a Csillag, felé való menetnek. Azt mondják, a nyugati irányú fejlődés minden világvárosnak közös tulajdonsága, s Berlin épugy a legelőkelőbb West felé növekszik, mint London, mint New York, mint Páris. Egyesek a szelek járásából magyarázzák ezt, mert a szelek iránya általában nyugatról keletre tartó s igy nyugaton kevesebb a füst, ami az ottlakást kényelmesebbé teszi, má­sok a korábban beálló alkonyaiból, ami a bel­városok kifáradt dolgozóit gyorsabb pihenéssel és kényelemmel kecsegteti, de bárhogy van, a nyu­gati fehérember máskép cselekszik, mint az arc­cal a keleti Mekka felé boruló török; nyugatfelé néz nagyvárosaiban, ami elvégre illik is okciden- tális kulturlényiségéhez. A fejlődés üteme szédítő. Az utcák ezen a vi- 1 déken évről-évre, sőt bónapról-hónapra más ru- ; hát öltenek, s a változás annyira szembetűnő, hogy én. az idegen is észrevehetem. Amikor 1923- han Parisban jártam, az Etoile északi környéké még csendes és rendes quartier volt, ahol ugyan J éppúgy álltak a házak, mint ma és ugyanazok a házak ugyanazon utcák mellett, de ha besötéte- ! deit, nyugalom költözött feléjük, s világosságnak •* elég volt az ötven-ötven méter távolságban szabd- ' lyosan pislákoló villanylámpa. Ma, — ha leszáll az ‘ este, vibrálni kezd az Etoile, s ez az esti élet a : fejlődés leghatározottabb ismertetőjele. Yan itt J egy utca, az Avenue-do-Wagram, amclr éjjel * élénkebb, mint Montmartre vagy Montparnasse. * Egy másik, a Mac Mahon, Páris legfelkapottabb dancingiainak ad otthont. Egy harmadik, a Hóeke, előkelőségben vetekszik a negyedikkel, a bon- * lognei liget híres sudárutjával. Az ötödikről, a ‘ Nagy Hadsereg Útjáról és a hatodikról, az Ely- f siümi-Mezők Útjáról, felesleges beszélni, annyira ‘ ismertek és Páris legszebb utcái közé tartoznak. Itt gyorsabb és amerikaibb az élet, mint oda- lent. a városban, de tisztább és barbárahb is. Te­gyük fel, tiz évig nem látom az Ue-de-la-Citét. a ‘ Szajna kis szigetét, amely a város magját alkotta és ahol Nőire Damo katedrálisa áll. A kommunis­ták 1871-ben felgyújtották a városházát, amelyet azóta újra felépítettek, különben semmi változás. Szent Lajos szigetének girbe-gurba utcáin sem fog az idő, de a belváros kész berendezettségén sem, amit annakidején még Hansmann prefektus i alapozott meg, — s ahogy a város falai sorba le- g omlottak, a Kayeteké, ötödik Eárolyé, Tizenhar- r madik Lajosé, a forradalomé és a legutolsó, az t 1841—1845-ös erődítményeké, úgy rétegeződéit le ( a lakosság az egyes kerületekbe, mindenütt más­más szint, más-más vérmérsékletet, más-más at- g moszíérát jelentve, ami elvégre nem is csoda, s mert Páris lakosságának száma van olyan, minit egy különféle karakterű tartományokra bomló or- 1 szágé, nagyobb, mint Svájcé és annyi, mint a há- 1 rom balti államé együttvéve. c Csak itt, az Etoile körül izgalmas és határo- c zatlan az élet. Miben áll a fejlődés? Abban, hogy ! harc van. Az emberek itt az Etoile körül akarnak 1 a leginkább kenyeret keresni, illetve mindannyian 1 ide jönnek, akik a többi quartierben rendes fran- ^ cía, nyugalommal nem tudnak megélni; s ha fel- * tételezzük, hogy Páris egy egész világ, akkor az 1 Etoile környéke a világ fiatal Amerikája a tizen- s kilencedik század derekán, amelyet most tölte- í nek meg nagy mohón. Wild-West a szó gazdasági 1 értelmében. Ha színház nyílik, — itt nyílik, ka 1 színház bubik, itt bukik. A minap egy garázst! c Musik-Hallá alakítóiak át és egy Musik-Hallt ga- 1 rázzsá. Minden harmadik házban mozi van és a 1 korcsmák megszámlálhatatianok. Üzleteket épí­tenek át, üzleteket tataroznak, üzleteket nagyita- ^ nab, üzleteket nyitnak és csuknak. Ha megszá- c molnám a nagyobb kávéházak terasszaín lévői £ asztalokat és székeket, bizonyára két asztallal és 11 nyolc székkel többet találnék naponta, s elképzel- f hetö. micsoda dagadást jelent napról-napra ez az ' állandó bővülés. A kávéházak már kinőtték az f utcákat, már nem lehet a járdán járni, csnoa A szék és asztal az egész és mindig tele van min- ^ den. Éjjel tizenkettőkor mozdulatlan embertöme- f gok táboroznak a terasszokon, nyüzsögnek, mint [ í a rákok a csalánban, s ez a quartier az Etoile j környékén veszedelmesen hasonlít ahhoz a fához. I amelyet a méhkasból kivonuló méhraj száll meg 1 és csökönyösen ellep az utolsó levélig, hogy úgy kell erőszakkal leszedni az agyonült ágakról. Mindez pedig történik ezerkilencszázhuszonnyolc deflációs évében, amikor egy kissé beljebb a vá­rosban, keletebbre, a Montmartreon, katasztrofá­lis tespedés és üresség van és az ásító portások között tizenegy ntán egy-egy tücsök átveszi csen­des birodalmát. A fejlődő Etoile és környéke egyetlen része Párisnak, amely amerikaiasan él. A másik Pá­ris, a balpart bohémjeivel és a város közepe, hii maradt a tradíciókhoz. Ott is van forgalom és fejlődés, de szabályos és meggondolt. Ami itt van az Etoile körül és a legfeltűnőbb, az a bizonyta­lanság, kapkodás, hirtelen felvillanás, hirtelen eltűnés. A franciák, akik mindenben tempósak, másfólórát ebédelnek és két éráig beszélik el, miként köszöntöttek ma délután egy régi isme­rőst; akik három-négy százévig gyűjtik a kis csa­ládi vagyont, és ma is abban a tálban mosaksza­nak, mint a déd-dédapáik, akik között ismerek! barátságokat, amelyek már az ötödik generáción nál tartanak egyszerű polgárembereknél, s ahol a szinésznek-szinésznőnek g kell várnia ötvenes dik életévét, hogy tapsoljanak neki, — nem kia megütközéssel nézik a fejlődő Etoile mentalitás sát. Ha igy megy, mondják, szörnyű lesz, s még| megéljük, hogy a fiatalság egy harmincéven aluli színésznőt nagynak és hírnévre érdemesnek tan Iái! Számban ssiiyosan mee?emafi!eez8alff' #m iáinkban. ittágéi^sMÍek a sárosi €fwan§élii®ns@li ©$5&&élgj8®fé$ Viktorral a magyar ©sg&eresság kérdéséről s as s^er|®slf bártfal és leísss^hiesti magyar evangélikusok kelysetéroS — eperjesi magyar áEsSctf képének afiig párja a világóra44- Első kiöaLeimiéaiy — Eperjes, mláijiuis vléglém. '(KilvüTdö’M m‘iinlkatársunk'tiál.) Eperjesiem' járva, irégi kedves tervemet valósítottam meg, amikor uwgiut'eirjuv'OÍtaim az eperjesi maigyainsiág egyiilk legkiválóbb, íegmumkiásabb re^paiezemrt'ánsiáit, Kielieí- szlovenezlk'ó egyik legkiválóbb magyatr h!Mszóno­két : Fábry Viktor evangélikus lelkészt. Első volt ö it/t Sárosába, aki a fájdalmas tépelődés és keser- glés helyeit a cselekvés zászlaját ragadta a kezeibe, aiki az idők változása óla, kezdettől fogva azt val­lotta és hiuideitte, hogy magyarságunk jövőjéuelk legerősebb bázisa.: a magyar kultúra, a miagyaar szó, a magyar dia;! ápolása. És ezt nemcsak hlirdeffite, hanem valóra is váltotta már 1919 óta az evangélikus ifjúsági egyesület élelrehiLvásával, műkedvelői előadások rendezésé­vel, a magyar dalltes tviórek csoportjának megalaki- tásával: a minden társadalmi osztályt felölelő ma­gyar kulturmunka csöndes megszervezésével. Az eperjesi magyiairság küzdelmes életét köze­lebbről ismervén, régi tisztelője vagyok Fáibry Viktornak. Tisztelem benne az energikus, íárad't- eágot és meghátrálást nem ismerő, cselekvő ma­gyar kuilibuirtmurnkást, bámulom benne a szónokot, a magyar szó művészét, becsülöm egyenes, szín­tiszta magyar jeileimlét és szeretem közvetlen, me­leg egyéniségét. A zipseriföld szülöttje. Talán on­nan hozta magával: ennek a földnek és megszen­telt hagyományainak rajongó szeretetét, a mélysé­ges vallásosságot, az egyszerűséget és szeirényöé- get, de emellett a szívósságot-, a kitartást és az ön­érzetet is. Mint szónoknak, beszéded olyanok, mint a Tátra hegyi patakijai1: kristálytiszta a vizűik, fel- üdiitik a szomjubozókat, csobogásuk lágy és ainda- liltő, partjaikon, azáinee virágok, tükreikben napsu­gár csillog. Fábry beszéded is átlátszóan tiszták, színesek, üdítőik s amikor hallgatjuk: mintha mély­séges muzsikát édiveznléuk .., Érdekes ellentétekből van összetéve az egyé­nisége. Harcias, bátor, elszánt, ha a magyarságért kell küzdenie és mint ember, mint pap: a békes­ség apostola. Áldozatokra kész, nagy szeretettel' ápolja a megértést, az együttérzést az összes bit­ié! ekezetek papjaival és híveivel. Mint papnak és egyibázi szónoknak is talán legnagyobb érdeme, hogy a gyászok, a szenvedések idején békességet, megnyugvást olt Mivel léikébe szerető szívből fa­kadó meleg szavaival s Istenbe vetett rendíthe­tetlen bitiével. A magyar esperessé^ kérdés© A magyar—miémet evangélikus egyház impo­záns iskolaépületében keresem föl' Fábry Viktort, aki készségesen áld rendelkezésem re s kérdéseím- íre érdekes helyZetiképét adja a sárosi ma'gyar evangélikusok és az egiész eperjesi magyarság mai életének. Első kérdésem az evangélikusok legaktuáli­sabb problémájára, a magyar esperesség kérdé­sére vonatkozik. — Ez a kérdés — mondotta Fábry Viktor — nem mai keletű, sőt köztudomású, hogy közvetle­nül a politikai átalakulás után nyomban fel vető­dött nemcsak a magyar esper elegeknek, hanem egy miagyar egyházkerületnek a kérdése is. Egy­házi téren az autonómiának a felfüggesztésével más fontos kérdésekkel ez is lekerült a napirend­ről, mert hiszen1 abban az időben nem érvényesül­hetett az evangélikus egyházban a reformáció sar­kalatos elve: a gyülekezeti akarat'érvléüyesüilée, nem az egyházközségekből indult ki az egé'sz&éges gondoláit, hogy megjárván az egyházi hatóságok Jóruimaiit, mint 'törvény kerüljön vissza, hanem az u. n. radálknak (tanácsok) lett időközileg kisajátí­tott j-oga a rendeletek gyártása', amelyeket Merar- cbifcus módon rákény&zeniitettpk a gy^üilekezetekre. Abban az időben magyar esperes9égek létesítésé­ről még csak beszélni sem lehetett. — Az autonómia visszaállítása után nyomban fölvetődött ez az ügy 8 azóta is állandóan napiren­den maradt a Magyar Evengélikus Szövetség köz­gyűlésem. Az említett szövetség legutóbbi, lévai választmányi gyűléséin elhatározták, hogy miután a gondolat megért, realizáltassék. A helyzet ma az, hogy a rozsmyői egyház klözgyüilésilieg már kimon­dotta a magyar esperesslég létesítésének szükséges voltát és alaposan kidolgozott memor anduimlmai fordult mindazon egyházakhoz, amelyek a ma­gyar eepeoesség tagsága számára kombinációba jöhetnek. Azóta az eperjesi és bártfaii numgyar—nőmet «gythá- »alk is Tniagukévá tették imipraátiVs köz-gyiilébi « mmM égytol iűy^táü s éirtesüjliésem van róla, hogy Sárosban mlég a kis- szebeni magyar—német egyház is h'rronlőan fog határozni. — A magyar eisper esség számára kombiaiá- oiólb'a kerülő egyházak közgyűlési határozatai meg­járják az egyházmegyei közgyűlésien át az egyház- kerületit, amely dönt e kérdésben. Alkotmányunk rendelkezései és annak szelleme szerint, a döntés nem lehet kétséges és nem hiszem, hogy Isteniben boldogult Zodh püspök ur felfogása, vailamiimt a közelmúltban Jánoska püspök ur nyilatkozata után a miagyar esperesség feláliitásia körül komolyabb aka­dályok fölMerülkefcniéniek. Előreláthatóan csak a magyar—szlovák vegyes- nyelvű gyülekezetek csatlakozási szándéka lesz az ütközőpont, de egy kis jóiLnduiiatital s főleg evangé­likus lelkütettiei -ez sem képezheti mere v elzárkó­zás alapját. isár, de fiörwe nem... Milyen a sárosi magyar—német evangélikus gyülekezetek helyzete? Erre a kérdésre a követ­kező kimerítő választ kaptam: — A sárosi espereseégben három magyar— német egyház él. A bártfad egyház, amelynek nagynevű szervezője Sínekéi Léuárd volt, azuitián az eperjesi és végül a kisszebemi. Mind a három egyház keletkezése visszanyulik a magyarországi refoirmáció első évtizedébe, a XVI-ik század első negyedébe s minit olyanok, a legrégibb történelmi múlttal báró egyházak. Az idők változása fájdalmasain megtépázta eze­ket az egykor viruló, gazdlag kultúrájukkal messze földre hatással báró egyházakat. Bártlfának még csak másfél év óta van ismét ren­des lelkésze, miiutáin közel egy évtizeden át ad­minisztráció alatt vegetált. Azőifa a csekély lélek­számú gyiüiekezeitben ismét uj élet pezsdül s a templomiból már-már ©lszoikött Mvek tömegesen keresik föl újra az Isten házát. Fiatal-, ambiciózus, leilkes ember a bárltifadak papja, akinek agilitása a halódó társadalomba is uj életet, éln'iak aráét ol­tott. Sajnos, anyagilag nehezen küzd az egyház és helyzetét még súlyosbítja a-z is, bogy kanigtruáit nem kap lelkésze számára. Ez azonban miár nem tarthat igy sokáig, mert meg­győződéseim az, hogy a bártfaiii egyháztól jogtala­nul1 megtagadott államsegély peres ügye mielőbb kedvező döntésre talál a közigazgatási bíróságnál. — Kisszeben ezidőszerint lelkész nélkül van. Boldog emlékű Ailtrniann Gusztáv lelkész elhalálo­zása után az ugyancsak kicsiny lélieközádimal ren­delkező gyülekezet azt határozta, hogy nléhánj?- éven át mieui tölti be a lelkészt áillást. Miként Bártfa, úgy Kisszeben is megérezte a politikai át- alaleuláis hatását az egyház híveinek megfogyatko­zásában. Hs eperjesi magyar ©vegygélifeusok élete — Die még sokkal érezhetőbbé vált ez a sor­vasztó hallás az eperjiesi egyliázban, az egykori lutheránus Rómában, amely a politikai áitailakuMs első évedben tömegesem veszilteltt© a csailáldlolkait- 8 a legutóbbi 8—10 éven ált közel 800 lélekkel apadt a léís zárna. Ez az egyetlen adat is elegendő ahhoz, hogy rávi­lágítson a Magymultu egyház mai- állapotára. Lük­tető életlforráBadt, mint amilyen volt a jogaikadié- miá, a teológia, gimnázium s tanít óképezd e, r ész­ben megszüntették, részben szlovaikizálták, saját polgári leányiskoláját bezárták, három tan erős elemi iskoláját egy tauenejűivé reétringálták. — Hogy e pótolhatatlan veszteségek dacára az egyházi élet még nem jutott holtpontra, annak egyetlen magyarázata az, hogy a lélékszáimban hi- heteflenffl megfogyoft és intézményeitől meigíos-z- tott egyház hivednek páratlan áldozatkészségében* bitbüJségében és aibban a fölemelő tényben találta további életalaipj-át, hogy miként az elődök, úgy -a iielenlegi egyháiztagok is a válságos időkben mu­tatták meg hii'bhüségüknek és áld-ozatkészségüurnek ragyo'gó példáját. Nem először hangoztatom, ismé­telten és büszkén állíthatom, hogy m eperjesi magyar evangélikus gyülekezett áldott népének alig van párja a világom! Csak iigy érthető, hogy ez a kis gyülekezet anyagi erejének teljes megfeszítésével otthont létesített elsősorban a-z -ifjúság valláöerkölcsi nevelésére, nemkülönben kultúránk ápolására, ahol már 1919- bem megindultak a magyar nyelvű vallásos esté­lyiek, előadások, amelyeknek a rendezését az ak­kor már működő ifjúsági egylet, a Nőegyiet és az egyházi dalárda intézte. musraka a magyar kaa§f£SPááí‘f — örömünkre szolgált, hogy a szipvenszkói evangélikus ifjúsági egyesületek a mi mintánkra- létesülitek és láttak munkához, örömmel konsta­tálhatom azt is-, hogy velünk egyidőben a k eres ztényszoedalistla. páilfc kebelében fennáll!ó leányklub, npmsolkálria utá­nunk a kereskedők társulata is halsotníló kul- turfmunfeát végzett azokban az időkben, amá- kor városijaikban inás köziiletben míagyar nyel­vű előadások rendezéséről szó sem' lehetett Elévülhetetlen érdemeket szereztek ezen a téren! Lábán Zsenka, Rovó Gyula, Szétsényi Gyula, Austerlitz Tivadar d-r. és másolc, atoiiMtel a legtel­jesebb harmóniában ápoltuk kultúránk mellett a felekezeti békességet és testvéri szeret etet. — Egyházaimról még csak annyit, hogy a hí­vek egyházszeretebe és áldozatkészsiége áítsegitette az anyagi válság nehéz küzdelmein, buzgósága in- tenziiV i&ten'tiszteletí életet állandósított, vallásos es'télyeinket és előadásainkat örömmel látogatják s ha számszerűen meg is fogyatkoztunk, szívben és lélekben megedződtünfc a változott viszonyok élete számára háttiteü, bizalommal Isten megtartó kegy elunó ben. (Folytatjuk.) RÁDIÓMŰSOR így fiatalít és szépít a Corall-créme 0@ra!l-puder Corall-szappaa P81«rakat a C. S. R. régstoas Vörös Rák győgytár, Bratislava. VASÁRNAP PRÁGA: 10.00 Templomi zene. — 11.00 Ma- . tiné. — 12.00, 16.00 és 22.20 Zene. — 18.00 Német ; dal- és zongoraelőadás. — 19.00 A két özvegy, S'metana komikus operája. — BRÜNN: 10.00 Templomi zene. — 11.00 és 12.00 Szimfonikus és zenekari hangverseny. — 16.00 és 22.20 Zene. — 18.00 Német előadás. — 19.00 Zongora előadás. — 19.20 Népszerű hangverseny. — 20.20 A veréb, komédia. — 21.00 Hangverseny a kulturkiállifás­ról. — POZSONY: 10.00 Templomi zene. — 11.00 Zika-kvartett matiné. — 16.00 és 22.20 Hangver­' senyek. — 17.00 Futballmeccs a Bratislava pályá­ról. — 18.55 A két özvegy, áthozat Prágából. — KASSA: 9.00 Zenés mise a Dómból. — 11.30 Sétahangverseny. — 20.05 Szalon-kvintett: kedé­lyes est. — 21.30 Zene az Európa-szállóból. — BUDAPEST: 9.30, 11.45, 13.00, 15.00 és 21.00 Hírek. — 10.00 Katolikus mise. — 11.00 Reformá­tus istentisztelet, prédikál Baltazár püspök. — 12.00 Harangszó, utána katonazene. — 16.00 Meseóra. — 17.50 Szórakoztató hangverseny: könnyű zenekari est. — 19.30 A heidelbergi diák­élet, Förster zenés vigjátéka. — 21.50 Sportered­mények. — 22.00 Cigányzene. — BÉCS: 16.00 Zene. — 19.45 Leohner kvartett. — 20.30 Egyetlen egy éjszaka, Stolz operettje. — ZÜRICH: 12.30, 20.00 Hangverseny. — 20.30 Francia operaáriák. — LONDON: 21.05 Katonazene. — BERLIN: 18.00 Operafantáziák. — 22.30 Tánczene. — STUTT­GART: 16.00 Zene. — LEIPZIG: 19.30 Kedélyes zenei-est, utána tánczene. — MÜNCHEN: 20.00 Die spanische Nachtigall, Fali operettje. — LANGEN- BERG és KÖLN: Dér fidele Bauer, Fali operettje. — KÖNIGSBERG: 20.00 A bajazzó és Paraszt­becsület, operaelőadás. FRANKFURT: 20.00 Sporthírek, utána tánczene. — RÓMA: 17.00 Hangverseny. — 18.00 Tánczene. 21.10 Nagy zenekari est. —- MILÁNÓ: 17.15 Jazzband. — 21.00 Turandot, Puccini operája. — NÁPOLY: 20.50 Operazene. — ZÁGRÁB: 20.00 Carmen, a párisi opera vendégjátéka. —, KRAKŐ: 17.00 Varsói hangverseny: szláv zene. — 20.30 és 23.30 Szórakoztató és tánczene. — KATTOWITZ: 19.50 4 __

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom