Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-13 / 134. (1761.) Második kiadás

1938 Jufifu* 18, mérék.

Losoncon kirobbant a szlovenszkói magyar irodalom legnagyobb plágium-botránya

Bizonyos Lőrinczy Dániel Losoncon a saját neve alatt verseskötetet adott ki Darvas János és Sólyom Lajos elorzott költeményeiből — A tolvaj, mikor a plágium gyanúja fölmerült, Darvasnak adta ki magát s a költő nevével szélhámoskodott tovább

Prága, június 12. A szlovenszkói magyar irodalmi életnek eddigi szép számú pikantériái közül egyik sem vetekedik azzal a komikus plágium'botránnyal, mely most pattant ki Losoncon s amelynek hőse egy Lőrinczy Dániel álnéven garázdálkodó irodalmi kalandor.

Néhány héttel ezelőtt Losoncon termett egy ismeretlen fiatalember, aki nyomdászkö- uröfekel keresett összeköttetést, mert, mint mondotta, verskötetet kíván kidobni a könyvpiacra. Megismerkedett a „Guttenberg" nyomda tulajdonosával, az ügyletet hamarosan megkötötték, a nyomda négy iivnyi terjedelemben kinyomatta a könyvet, melynek elme „Zugó erdők". A könyv negyven darab költeményt tartalmaz. A szerzője bizonyos Lőrinczy Dániel, de mint az alábbiakból kitűnik,

a Lőrinczy név cmk álnév, mely mögött egy veszedelmes szélhámos rejtőzködik.

■Á szélhámosok általában ügyes és józan emberek szoktak lenni, de Lőrinczy a kevésbé józan fajtába tartozik, mert véletlenül abban a szerencsétlen mániában szenved, hogy mindenképpen 'költő hirébe szeretne keveredni és verskötettel szeretne pénzíhez jutni. Ez a balga vágya ragadtatta — tehetség híján — a plágiumra, a plágium egyéb csalásokra, úgy hogy gyorsan el kellett tűnnie Losoncról, rövid és csúfos irodalmi karrierjének színhelyéről.

Losonc, a hálátlan terep

A megjelent verskötettel Lőrinczy Dániel nagyban házalni kezdett Losoncon. De a könyv megjelentetésére és terjesztésére rossz helyet választott. Könyvének bevezető hét és befejező tiz költeményét ugyanis nem úgy költötte, mint mindem halandó költő szokta, hanem „szerezte". Egy másik könyvből szerezte, Darvas Jánosnak, a losonevidéki származású szlovenszkói lírikusnak 1914-jben megjelent „A csönd felé" cimü könyvéből. Darvas költeményei fölé uj dm eket irt s ezzel éleget vélt tenni a költői eredetiség követelményének.

Darvas Jánosra azonban Losoncon élénken emlékeznek még abból az időből, amikor a középiskolát a losonci gimnáziumban végezte s igy egykori ismerősei és költészetének hívei közt egyik-másik tüstént rájött arra, hogy Lőrinczy Dániel Darvas könyvét meg- dézsmálta, hogy plagizált. Ez valahogy Dániel költő 'füléhez is eljutott, mire ő a „költő hazudj, csak rajt* ne fogjanak" jeligével még merészebb poetica licentiára határozta el magát.

Darvas János mimikrije

rA versek azonosságát nem lehetett letagadni Darvas János verseivel, Lőrinczynek nem maradt tehát hátra más, mint továbbmerészkedni a hazudozásban s ez lett a veszte. Azt kezdte állítani, hogy nemcsak a versek, hanem ő maga is azonos az 1914-ben megjelent „A csönd felé" című könyv szerzőjével és

mini Darvas János aUeregója kezdte még seMiámwZkoáásmi ptogizátot könyvének terjesztésével.

így köszöntött be például egy losonci könyv- kereskedő nejénél és egyéb helyeken is, míg végül pórul nem járt. Darvas egyik diákköri ismerőse nagyot nézett, amikor egy teljesen ismeretlen ember Darvas Jánosként mutatkozik be neki és a „magyar ügy" nevében megvételre kínálja zugkönyvét. Rajtakapta a hazugságon a hazudozó költőt, kíméletlenül lehordta és megfenyegette, hogy ha nyomban el nem tűnik Losoncról, akkor följelenti. Természetesen Darvast is, aki Prágában él, értesitette, hogy az álköltő az ő nevével szél- hámoskodik Középszlovenszkón. Egyben a plágium illusztrációjaképp megküldte a kérdéses könyvet is.

Az „eklektikus4* költő

Ekkor tűnt ki, hogy Lőrinczy neon közönséges plagizátor, akinek irodalmi tehetsége tizenhét Da.rvas-vers ellopásában merülne ki, ő ennél válogatósabb volt, a szó legszorosabb értelmében vett eklektikus plagizátor. Darvas nagy, meglepetésed tormert rá nemcsak a saját verseire, hanem a kötet többi versének az eredetét is rögtön megállapította. Lőrinczy Dániel ugyanis a könyv többi huszonhárom költeményét Sólyűm Ujjasnak néhány héttel ezelőtt Léván megjelent „Zug a tenger" cimü kötetéből csente el.

így született meg Darvas János és Sólyom Lajos könyvéből egy harmadik könyv: Lőrinczy Dániel könytve. A Darvastól lopott verseknél legalább a címeket változtatta meg, még elég szerencsésen, de Sólyommal szemben már annyira könnyelműen és szemtelenül merész volt, hogy szőrös tül-bőrös tül átvette verseit címeikkel együtt. Az a humor is megesett vele, hogy Sólyom „Fa-ló" cimü verséinek 8 vesrsszaka közül az első őt szedés közben elkallódhatott s igy csak az utolsó hármat közli le a versből. -Persze igy a költeménynek se füle, se farka, illetve csak a farka van meg

Hogy született meg Lőrinczy könyvének cime?

Ezek szerint Lőrinczy Dániel költői ereje a negyven elorzott költeményben nem nagyon tombolhatta ki magát:

az egyetlen ser, amiben eredetű adhatott volna, az maga a könyv cime. És Lőrinczy még ezt is plagizálta!

„A zugó erdők" cim természetes reminiszcenciája Sólyom könyve címének, a „Zug a tenger" címnek. De valójában ezt is Darvastól kölcsönözte, akinek „Erdők lelke" című versét a költemény első két szava után „Zúgó erdők" címmel keresztelte el s ezt a verskezdetet tartotta meg az egész kötet cinjéül is. Teüiát még ebben is szolgailasr utánozta á megrablottakat.

Mit mond Darvas a szélhámos álköltőről

Megkérdeztük Darvas Jánost, milyen megtorló lépést szándékozik tenni az irodalmi szélhámos ellen.

— Semmdlyet — felelte Darvas. — Hiszen beteg emberről van szó, akit csak sajnálni lehet. Ha valaki pénzt, értéktárgyakat lop, azt valahogy csak megértem, de a mai világban verseket lopni? . . . Ilyesmire igazán csak beteg ember vállalkozhatik. És naiv ember. Mekkora naivság, hogy azt hitte, hogy verskötettel pénzt is lehet keresni. Ha hozzám! óidul tanácsért, én már tapasztalatból

megmondhattam volna neki, hogy épp ezek-!

kel a versekkel nem nagyon érdemes próbálkozni. Nagy bolond idealista lehet Azt is megértem, ha valaki például Vilmos császárnak. vagy a spanyol király öcosének, vagy, államtitkárnak, vagy attasénak, vagy ha épp irodalmi babérokra! pályázik, Petőfi Sándornak adja ki magát. De egy Darvas János álarcában keresni és találni irodalmi kielégülést? Nem lehet normális, szegény. Nem is haragudhatom rá, hiszen rám nem dohos nesztáló, ha valaki ellopásra érdemesnek tartja ifjukori verseimet Mindazokat azonban, akiknél egy bizonyos Darvas János ezeie után is jelentkezni talál, tisztelettel megkérem, szíveskedjenek kirúgni, miivel az nem én leszek, mert tudtommal osak egy példányban élek Csehszlovákiában s magam éveik óta nem mozdulok ki Págából. Egyéb elégtételt úgysem kaphatok nevem meghurcoltatásáért. Sőt még azt a hátrányt sem fogja érezni ez az ember a leleplezés révén, hogy a könyvét, pardon, a könyvünket ne vásárolnák tőle, mert, igenis, a könyv, amely ily furcsa botrány árán született meg, egyenesen kiönyvérdekesség lesz és az emberek kapkodni fogják. Az eredetit annál kevésbbé, ami oly magától értetődő — mondotta kesernyés mosollyal a kárvallott Darvas.

Ki az a „Lőrinczy Dániel"?

Lőrinczy Dániel most fölfedezett tragikomikus kétágú plagizálásának még egyetlen pontja vár földerítésre: kicsoda tulajdonképpen igazi polgári nevén őmaga, a Dániel keresztnévre hallgató irodalmi kalandor? Mert csaknem bizonyos, hogy a vezetékneve álnév. Reméljük, a felelet nem sokáig várat magára s nemcsak az irodalom, hanem a társadalom is rövidesen kiközösíti magából ezt az irodalmi babérokra vágyó s idegen toliakkal ékeskedni kivánó furcsa élősdit. (x)

5

■mmammmmi

Az öreg hönigsbergi luvarosgazda nem ind mit kezdeni az öl éhe hullait milliós dollárörökséggel

Egy valóra vált örökségi legenda — Négymillió dollár tévedt

a 73 éves gazda házába

KÖnigsberg, június 12. Abból a hetvenhárom esztendőből, amit mostanáig élt, hatvanötöt munkában töltött, a. munka verejté- kes, szüntelen járó, gépszerü taposómalmában. Már nyolc éves korában kenyeret kellett keresnie. Idegen embereik közt, társtalanul, magárautalva kezdte az örök nagy birkózást a mindennapi kenyérért. A nyolcéves gyerek nyáron teheneket őrzött, télen iskolába járt, de az iskola kapujából egyenest az istállóba vezetett az útja. Etette, gondozta az állatokat és igy érdemelte ki az odavetett harapnivalót. A mo'st hetvenhároméves Jahr- markt Róbert königsbergi gazdának nem voltak ragyogó elképzelései a jólétről. A gyerek egy karéj száraz kenzéren élt s a szürke robot színét vette lelkében az anyagi bőség rózsás ábrándjainak. Ha az ünnepi pihenés ritka perceiben mégis felvetődött előtte a jövő kérdőjele, hogy mit aklar és mit vár az élettől,

legmerészebb vágya sem szárnyalta bű a párholdas kis ffv-zdaságot, a hozzávaló jószággal és egy takaros házacskával.

Az elérhetetlen milliók, autó, palota soha, egyetlen pillanatra sem foglalkoztatták fantáziáját.

De az élet játszik. Bolondos, hóbortos játékot s úri szeszéllyel tréfálta meg az öreg

königsbergi fuvarosgazdát. ügy esett a „baj", hogy a Jahramidet család három őse 1813 táján kivándorolt Amerikába. Évek, évtizedek múllak el és az itthonmaradtak, rokonság, leszármazottak mit sem hallottak a tengerentúl kalandozó ősök sorsáról, mígnem hat i évvel ezelőtt

megéhezett a hivatalos irat, hogy a kerek egy évszázaddal ezelőtt kivándorolt három Brenner fivér egyikének feiesé- ge, egyetlen örököse elhunyt és négy millió dollárnyi vagyont hagyott hátra. Jahrmarkt és nővérei pár hónappal ezelőtt megkapták Berlinből az értesítést, hogy Amerikában egy örökség várja őket, mint az egyetlen igényjogosultakat és a hagyaték összege német valutában nem kevesebb, mént, tizenhatmillió német márka.

Az emberi szem a fénysugarat és a fül a hangot csak egy bizonyos erősségig bírja érzékelni. így volt a szegény fuvaros a töméntelen pénzzel. Ezer vagy tízezer márka talán nagyobb és érzékelhetőbb örömet okozott volna a königsbergi örökösök körében, akik egyszerilen nem értették, meg a milliókat és értetlenül állt a szerencsével szemben Jahrmarkt Róberi, az öreg fuvar os- aazda is.

ö tudta, hogy nagy öröm gazdag embernek lenni és érezte, hogy az ölébe hulló milliók minden rejtett vágyát beteljesíthetik, de mire ez a nagy szerencse reászakadt, már nem voltak fellengös, ábrándkereső vágyai.

A hetvenbarmadik életévét töltötte be most a gazda, aki évtizedek serény és szorgalmas munkájával, garast-garasra rakva hozta ösz- sze azt a kis vagyonkát, amely neki különb paradicsoma, mint a newyorki Brodway leg-^ káprázatosabb kincses palotája. A váratlanul jött milliók a Jahrmarkt család életében semmi változást nem okoztak, némi örömmel, de azért nyugodtan fogadta a családfő azt a hirt, hogy Amerikában feloldották a német vagyonokat és hogy a legrövidebb időn belül, talán már pár nap múlva birtokába jut az örökse,? mesebeli kincseinek. A takaros parasztházacska, a párholdas gazdaság és megelégedett tulajdonosai élik tovább a maguk szürke, csendes boldogságot nyújtó életüket. A vagyon hire sokkal inkább foglalkoztatja a szomszédokat és a külvilágot, mint az örökös- söket.

SzerencseMvánók, ügynökök adják egymásnak a kilincset, de az öreg fuvaros- milliomosnak s zemmeM áthat óh g | ínyére az idegenforgalom és legszívesebben bezárná ajtaját a feléje áramló érdeklődés előtt.

Az ujjságok kiküldték munkatársaikat Königsbergbe és egy nap ujságirő kopogtatott a gazda ajtaján. A látogatásról beszámoló re- ferádában üdítően hatnak az eyszerü emberek egys-zerü szavai. Az ujságirő leírja a kis gazdaságot és az öreg Jahrmarkt büszkeségét: az istállóban álló négy lovat, a kedves baromfiudvart és a nyugodt családi élet meghitt atmoszféráját.

— örülök, hogyne örülnék a nagy szerencsének — beszéli el kedélyeskedve, okuláréval a szemén az öreg fuvarosgazda, — de hát

mit kezdjen az ember ilyen vénségbe hajló korban azzal a sok pénzzel.

Az egész életemet munkában töltöttem. Sohasem dohányoztam, nem ittam, nem kártyáztam. Egész életemet betöltötte a munka és elértem azt, amit álmodoztam, az enyémnek mondhatom a házacskát s a kis gazdaságot. Én már nem akarok változást az eddigi életmódomban. Dolgozni szeretnék úgy, ahogy eddig tettem, mert

most már nem tudnék munka nélkül élni.

Azt sem, tudom tulaj dónk épen, mit kezdjek a millióimmal. Az egyetlen talán, amire még. gondolok, hogy egy pár holdat hoz zává sár ölök a gazdaságomhoz, a többi pénzből pedig ellátom a családot, akiknek nem jutott az örökbe kapott milliókból. Én már csak úgy akarok -meghalni, ahogy éltein.

íme tehát egy ember, 1928-ban, a vér é» arany kerge korszakában, aki nem tud mit kezdeni az $lébe hullott milliókkal6