Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-10 / 132. (1759.) szám
1® B ! |IM / f ^ Az taofoslas problémája Hogyan lehet kétheti időtartamra előre megállapítani a csapadékok idejét és számát? Köböflfent, jiumius 9. Néhány hjétteil ezelőtt a P. M. H. hösáibgaiin. olvaettaan egy küMüldli 'ttod<tenalk hk 193ő-a6 évekre szóló jöv'endöiéstefllt a gyors tempóban fejlődő techímlka különböző riYmá nyalnak elédhiető cöodálaltioB eredményeiről. Látnoki létekkel olly képekéi álllilt ellénik, amelyeknek esetleges tnegvtaléteuMsa btánnuílaifiba ejtenék az. emberiségei. És még csak (kételkedni sem merülik profi ólai meglátásaiban, mert hiisren a fielttialiálásek, a fellé- deresek és a rekordok koráit éljük. Egyebek között. eltol ondja a cdlkk azt is. hogy egészen, bizonyosan előre meg fogják áffQápákatoí az időjárást is kétheti időtartamra. iHlát ez a probléma csekélységem és azok előtt, akiket annak megílsmeréaére vezettem, nem rejtély. Már 15—20 év előtt kártyőszei'ti fallémes lapot akáirflám kiibocisáflítami arról, Ihogy két bét alatt hányszor és mely napokon várhattunk esőt. Egyedül! cetak az tartott vissza, hogy ha mégis megtörtént volna, hogy valamely előjegyzett (éppen nagyon várt és kdvánatos) csapadék egy nappal később jött, vág}7 elmaradt volna, nyomban lecsapott volna a sújtó itlélet is: nem tud semmit! (Hogy azonban még sem maradjon véka. alatt sokévi gyakorlat ültjén, szerzett tapasztalatom, kezdetben legközelebbi környezetemmel, majd a falusi gazr dákkal1, akiknek kenylérkérdés az eső, ismertettem .meg a dolgot. Majd meghitt társaságokban fogaida- sok'at tettem az előjegyzett csapadékok pontos, néha óráira szóló bekövetkezésiére. S a fogadásokat kevés kivétellel megnyertem. Avagy bárhol meg- forduliam, feltűnő helyen (mert az emberek nagyon feledékenyek) feljegyeztem a várható csapadékok dátumait, S legtöbbször (már akik el nem feledték) megírták, hogy megjött az áldásos eső. A sikert kötvető siker önmagámnak is nagy örömet okozott s mindig pontosabb megfigyeléseikre ösZtökiélt. Utóbb aztán az iskolásgyermeke- ket is rávezettem a jelenségek megfigyeléséire s ők is .udounque meg: tudták mondani, hányszor és mikor lesz két hét alatt. esiő. S éppen ezen utóbbi kijelentésemből következtetheti mindenki, heg}7 az egész tudománynak bázisa a lehető legegyszerűbb. Nem kel® hozzá se baromié tér (sőt jobb, ha nincs, mert ez könnyen befolyásolhatja következtetéseiben), sem 6eimimliiSéile meteor elégiái, vagy asztronómiai készülék, mert M'sz‘ azokból úgyis csak egy, vagy legfeljebb két napra terjedő következtetéseket lehet levonni, sőt néha még annyit aem. Hányszor előfordul1, hogy a meteorológusok, akik oly nagy gyakorlattal bimaík, gazdag fölszereléseik s nagy vidékkel való állandó összeköttetéseik alapján esőt mondanak be ® nem esik, vagy megfordítva; aVagv csak arról szól jelentésűik, ami éppen küszöbön van. Teljesen függjeítlemil, egyedül a jelekből következtetöve kél] nWjgiállla^iitam a rántható csapadékokait, vagy a derült időt. De nem nyújtom tovább bevezetésemet. Álljon itt egyszerű szavakban a legegyszerűbb tudomány. Az esőknek, vagy a 'tiszta időnek két hétire szóló megjóslása a Holdujulá® és Holdtöltének perceiben történhetik. A Hold ezen változásainak jelzését minden jóravaló naptárban mindenki könnyen megtalálja. Akit tehát' érdeket az időjárás kérdése, tekintet nélkül arra, hogy éjjelre-, vagy nappalra eslik-e a HoldVáltozás idejet, abban az órában, illetőleg azon percekben menjen ki a szabadba (falum az udvarra mienni is elég), ahol az ég alsó piéreméiig ellát. Mos-t éles szemekkel vizsgálja és lássa mleg a levegő tisztaSó|gát, vagy pánatelteégétt s a pánralteiltsótg miért ti iíkiét. Ha ezt tévedés nőikül fel tudja ismére i, akkor már mindient tűid, ami a továbbiak megállapításához szükséges. Ebben a vizsgálódásunkban sokféle körülmény van segitségüinkre. Legpáratentebb a levegő természetesen akkor, ha országos eső esik; kevésbé, ha lokális, vagy pászítás, még kevésbé, ha nem esik. Ezen utóbbi esetben is lehet a levegő nagyon páráiéit-, há például teljesem borult az ég, va<gy ha szakadozott ölomezánü lomba felhők úszkálnak, kivált, ha alacsonyan úsznak s a felhaszegélyek szinte szemünk láttára láthatatlan páráza'ttá fosz- lanak. Ilyienlkior az ég azur-kéksége is veszti számiét s ködössé lesz. De eléggé párlatéit a levegő akkor is, ha az ég alsó peremén felhőzet, vágy nehéz párázat üil, ami elég gyakori s amiből' kivált napnyugtakor mindenki tud más-, vagy harmadnapra esőt. jósolni. Párátelt&ég&t állapithlaíumk meg akkor is, ha a Nap fénytelenül ragyog, vagy udvara van. Nehezebb azonban felismerni a párateltséget akikor, ha tiszta kék az ég, ha csak itt-ott elvétve úszik rajta egy He gy lepedőnyi felhő. Miégis sokszor ilyen parányi, felhő legbeszédesebb lehet, ha annak magija Van. Egész bizonyosan legalább két jó esőt várhatunk ily parányi felhőből is köveitkezr- tetve, ha annak közepe ólotmszürke, még jobb, ha sZélzeite foszílány'oB. mítot amilyentek az leeóző felhők szoktak lenni. Ne tévesszük össze azonban a P^tyoílalfehlértségü .felhőkkel1, amelyek, ha nagyobb terjedelműek, se jelentenek semmit. Azokat egyszerűen üreseknek szoktam nevezni. Amiint a leáldozó Nap tüzwöröe fényében úszó felhőktől sem vár senki esőt, legfeljebb szelet, úgy ezek is je- leutőségnélküláek. Sokkal nehezebb a levegő pá- ra'beltségét s annak mértékét felismerni éjjel. Azonban olyankor is jórésZben a fentebb jelzett borúlátók, páráBati jelenségek, kivált holdfényes éjszakában könnyen feOiiSmeirthJetők. A Hold ténye előtt elvonuló legkisebb felhőcskémiek is a magja könnyen felismerhető. Ha a Hóidnak egy, esetleg két udvara is van; ha. csak ^ nagyobb csillagok. azx)k is Homályosam fényiiemetc, a párázat je/letnjíétöét igazolják. Nehezebb agt felismerői & H^.dju4<yíláifl éjjelén, amikor alig van fix pontiunk, amire támaszkodhatnánk. De ekkor meg kisegít a csillagos égbolt. Ha a csillagok nem, vágy alig láthatók, az sűrű párnázatnak a jele. Klisebhiné-rt ékü az, ha szűkösen villannak elő. Sok ilyen jelenséget keílieme míég papírra vtenem, ha mindent meg akarnék Írni, pl., hogy ne mondjak többet, a reggeli s esti. harmatot, annak bőségét, vagy csekélyebb voltát, a reggeli ködőt, a lecsapódó füstöt, amelyek mind a pár ázatnak jelenségei; de legyen elég ennyi. A fentebbiek megismerése után a -gyakorlat adja meg a többit. A páramenties levegőt, sokkal könnyebb felismerni. A fentebb elsorolt megfigyelések ellentétese a derült, tiszta idő. Pórázait- és hlarmatníét- küii ragyogó Niapkeliés, verőfényes felhőtlieru ég, 'amelynek gyönyörű azúrkékjén legfeljebb palyo- laltifehérslégü tartalmatlán felhők terpeszkednek; a keleti és déli sZálraz szél, a felhőtlen Napnyugtáé, éjjel, a csillagok tündöklő ragyogása, még a legkisebbek és legtávolabbiak feltűnése stb. mind a száraz levegő jelenségei. Ami most. már a csapadék szánnának megái la- palását illeti, az talán a legnehezebb dolog. Azért mindenekelőtt szükséges, hogy a párázat mértékét legalább 3—4 kategóriába osszuk, hogy ahhoz alkalmazzuk a csapadékok bőségét és azoknak száméit, amiket várunk. Ha pl. a párázat jeleni évé síének legkisebb miértekét konstatáljuk, akkor is legalább egy esőre számíthatunk. Ha a derült • égem azok az úgynevezett magvas felbőcskék láthatók (familyenek e hó 3-:án 1.8 ő. 13 p.-kor is elég szép számban jelentkeztek) avagy éjjel, amikor nagyobb csillagok is alig láthatók, az ég alsó peremén meg éppen nem láthatók, vagy a Holdnak nlagy udvara van stb., legalább két esőt jegyezhetünk elő. A pórázait harmadik kategóriája szerint, pl., ha az ég teljesen be van borulva, legalább há- .roun esőt von maga Után; ha pedig a Hold vált ozás órájában esőik, akkor nyhlc-kilemc napon bélül mindem másnap, Vagy kezdetben mindem nap is zuhog az eső, miint, ahogyan az a legutóbbi két hétben is beigazolódott. A két hétnek utolsó 3—5 napjón rendszerint kiderül, mint azt legutóbb is tapasztaltuk. A csiapad'ékok napjainak megállapítása, mór sablonos dolog. Rendezel'int mindemkor a hajmia- dik. elvétve a negyedik napon jön. meg -az eső. így, ha a kiindulópont 1-jie, akkor az I-ső kateg. saeritolt. 3-ón; a II. kateg. szerint 3., fkán; a III. kat-eg. szerint 3., 6., 9., vagy 9. helyett 10-én; a IV. kateg. szerint minden másnáp, va'gy amiint legutóbb láttuk, csaknem minden nap, illetve kevés miegszakitássa.1 esett az eső. Ha olykor élte- rések fordulnak elő. azok hő- vagy fagyhuMómo-k- n'ak, esetleg kivételes szeleknek t'UilajdorJthat'ók. Megfigyeléseim a fiéli időjárásra nem terjedtek ki. Különbem is akkor teljesen mindegy: eslik-ie, •vagy nem esik. De a tavaszi, nyári,' őszli eső kenyeret jelient annak is, akinek gabonavetése nincs. Megállapításaim máéirt-jiét nem írom le-, mert az még sok szót kívánna. I,egyen elegendő most annyi, hogy a Föld csapadékiaiinak viszonylatait legfőképpen a Hold vonzóereje befolyásolja. Végezetül pedig, hogy ha valaki ezen egyszerű alapokon nyugvó időjóslást el akarja sajátítani, 1928 június 10, ras&rttap. ■iiiHi..iiicnunmi..iUUn.mni..»uii..tiun.rifH.o..jntii..umi.«i«uifmtniii.uHni.iHHiiiifliiiiiimit. Sártfa - GjfásíHö klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger szine felett, 6000 holdas fenyveserdo közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb* orvosok által javalva. Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság Bardsovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szeptember végéig. I íj lTl,',Ul|jlf■>'il||lHU||Ml*,*■l|^ín‘l”,lí^íTf|míú!t■■ífítl¥f"íüt^“lMÍ^t>'■ml7I7flll1^1i■,<i,i ITÍíTafiTi'1 áíií'i"Hii 11 r vágja ki e sorokat, hogy aszerint tehesse megfigyeléseit g csak hónapok múlva, ha beváltak, vágy nem váltók be feljegyzésiéi, Hja m,eg, hogy KÜLFÖLDI írja: SZVATKÓ PÁL — BAJ VAN A SZiHÁZAK KÖRÜL — Paris, junius 4. A nyavalya eljutott Parisba is. Baj van a szin- házak körül. Nagy baj, ha ide is eljutott, mert itt nem lehet az okok között a háboruutáni desperációra hivatkozni, talán még a jó darabok hiányára sem és számításba kell venni, hogy ha egyszer a színház és a kapcsolatos színházi ipar kritikus helyzetbe kerül Parisban, a krízisnek sokkal rettenetesebb következményei vannak, mint Középeuró- pában. Paris és a francia nyelv, a nemes veretű szavak kultuszának és a nagy szenvedélyek pate- tikus kifejezésének utolsó arénája, mint volt a görög élet alkonyán Alekszandria, ahol utoljára hömpölyögtek végig a méla epigónok idegein Homérosz verssorai és a Kalokagatia ábrándképei. A nemes veretű szavak kultusza és a nagy szenvedélyek patetikus kifejezése klasszikus erény, de a párisiak értették a módját, hogy modern erényekkel párosítsák, amennyiben monopolizálták és óriási nemzeti indusztríát építettek rá. Egy pillantás Páris színházainak 1927-es statisztikájára meggyőzhet. Parisban tavaly napi átlagban 777.780 ember látogatta az előadásos és belépőjegyes szórakozóhelyeket, — háromnegyed- millió fizető néző mindennap csaknem annyi, mint Budapest lakossága! (Franciaország területén ugyanebben az időben a mindennapi közönség létszáma 1.656.1C0 volt.) E közönségért hatvankét nagy színház, hatvannyolc music-hall és kabaré mérkőzött a százhatvannyolc mozival, miközben egyedül az állam több mint ötvenhét millió frankot keresett a belépőjegyeken, nem szólván a városról, amely legalább négyszerannyit. Elképzelhető, hány ezer ember él ebből az iparból, még akkor is, ha a tulajdonkcpeni érdekelteket, a színészeket, az írókat és a kritikusokat kikapcsoljuk. A nemes veretű szavak kultusza igen jó nemzeti iparnak bizonyult. A színművészet egyszóval nem fityeg feleslegesen Parison, mint az ócska medália az obsitos mellén, s — most, amikor az 1927—1928-as szezon végén a szakavatottak észrevették, hogy nyavalya töri a színházakat, nagy volt az ijedelem. A betegség jelei? Ugyanazok, mint nálunk: a színházak üresek, a színházak átalakulnak, a színházak eltűnnek, s a színházi alkalmazottak kenyér nélkül maradnak. Színházi alkalmazottak alatt nem színésznőket és a színészeket értenek, sem Írókat vagy kritikusokat, hanem a színházi világ munkásait, a gépészeket, az ügyelőket, a borbélyokat, a jegyszedőket, a reklámfőnököket és a tűzoltókat. Ezek azok, akik baj esetén ezerszámra maradnak munka nélkül, mig az általános felfogás szerint a többien nem vesznek el: a színésznő gazdag barátot talál, a színész gazdag barátnőt, az iró újságírónak csap fel, a kritikus Írónak. Maga a színész Franciaországban védtelen vad. Az ötezer tagot számláló Union Artistique, az uj párisi szinészegyesület, váltig panaszkodik, hogy tagjai tulajdonképpen törvényen kiviil állanak, mint a brigantik és a kurtizánok, nincs jog. amely speciális gondjaikkal törődne, pedig speciális problémák és sérelmek minden pályán adódnak, hát még a színészin! őket kizsákmányolják, nem védik. Van néha úgy, mondják, mintha egy me- nazsória vadállatai volnának, az egész cirkusz belőlük él és mégis ki vannak zárva az emberi jogközösségből és csak dédelgetett árudarabok. Az egyetlen civilizált ország Franciaország, ahol a nőknek nincs választójoguk és a színészeknek külön jogvédelmük, pedig Parist az asszonyai és a színészei tették naggyá. Mindazonáltal most nem velük, hanem a színházakkal van baj. Kezdenek eltünedezni. Az első áldozat a Vaudcville volt. Megszivlendő, hogy ez a színház nem inflációs gomba, amelyet senkisom bán, hanem Augier és Dumas-fils sikereinek porondja • nevéhez több irodalmi világsiker fűződik. Természetesen mozi lett belőle, a Párámon ntü. Követte csakhamar a Porte-Saint- Martin, ahol Sarah Bernhard ragyogott Sardou darabjaiban és a Cyrano bemutatóját tartották meg. A szezon végével a Renaissance és a Femina örökre bezárják kapujaikat, s hiába építi André Pascal a Eue Pigalle-on a Nouveau Theátrct, amely nem igen fog irodalommal foglalkozni, aggasztó tünet, hogy e szezon alatt a hatvankét színházból négy igen jó eltűnt. Az újságokban komoly viták folynak e krízis okairól. Néhány orgánum felhozza, hogy mig a magánszínházak panganak az ürességtől, az állami színházak előtt sorbaáll a tömeg a jegyekért, ami a komoly, régi és állami darabok sikerét bizonyítja, s a megnemesült francia nép utálatát a magánszínházak többnyire ledér darabjai iránt. Egyszóval vannak, akik a pangást örvendetes tényként könyvelik el. Viszont az ellenvélemény szerint az állami színházak virágzását nem a nép irodalmi magábaszállása okozza, hanem a szubvencionált színházak olcsósága. Van Páris lakosságának egy rétege, a kulturfiliszter kisburzsoá- zia, amely kötelességének tartja, hogy színházba járjon, mindegy, melyikbe s egyetlen irodalmi princípiuma, amely szerint igazodik, az olcsóság. Az állami színházakba ez a réteg jár, kiegészítve azokkal a nyelvet tanuló szorgalmas idegenekkel, akik Soréi Cecília kisasszony tragikus görcsei á la 1880 között is a fonetikára ügyelnek és örömmel üdvözlik a Comédie Franfaise utolsó mohikánjainak argotmentes, lassú és ünnepélyes dikcióját, mely oly örvendetesen emlékeztet a középeurópai kisvárosok francia tanítónőinek egyszerű nyelvére. Ez az ellenvélemény nem egészen állja meg helyét, mert< tény, hogy a közönség közönnyel nézi a magánszínházak egyhangú sze'-lemeskedését, amely az évtizedek alatt menthetetlenül antitoxint fejlesztett ki a lelkekben, s manapság úgy hat, mint a sok és finom nyalánkság, mely végeredményben elrontja a gyomrot. Mindig ugyanazt adja, szellemességet és szellemességet, egy-egy ötletet, amely tulajdonképpen nem alapvető ötlet többé, hanem ötlet arra, miként lehet egy régi ötletet újszerűén feldolgozni, s ez a végnélküli szellemeskedós már fáj. Az esprit ma sérti az emberek önérzetét, mert nyomorultaknak érzik magukat és nincs szükségük a kigúnyolásra. Az esprit jóllakott korokban a boldog hájjasságban pikegőknek igen hasznos menientó lehet, mely egyrészt kellemes hizsergető mazochista örömökben részesít, csiklandoz és csipked, másrészt szükség van rá. hogy a boldog fák buta önérzetükben ne nőjjenek az égig, — de ma felesleges, hisz minek csipkedés és figyelmeztetés, ha úgyis nyomorultaknak és hibásaknak érezzük magunkat, ma sajnálat kell és érzelem, nem szellem, amelynek erőszakolt poénjeit szomorúságunkban megutáltuk. így tanítja az uj színházi statisztika, ahol a szellemes francia iskola első helyét lassan a legszellemtelenebb romantika, az érzelmes, de élményeken alapuló uémet iskola foglalja el. Tagadhatatlan, hogy a német literatura módszerei teret hódítanak Párisban még a színházakban is, ahol a francia polgári dráma zilált finise után a pillanatnyi ürességben kezd fel-feltünedez- ni egy-egy német befolyás, mint feltünedezett Párisban 1820 körül a franci a klasszicizmus halálakor a német romantika hatása. A mai nagy párisi csendben először a német zene csendült fel. A Beethoven centenárium lelkesebb volt, mint Németországban, követte a Schumann-láz és négy nagy Schumann életrajz, a Mozart ciklus, az óriási Honeggor siker, a Brúnó Walter mámor és a bécsi opera vendégszereplése, olyan hatással, mint amilyet Wagner Tannháusorénok híres bemutatója óta Páris zenében nem látott. A színházakban sincs másként. Az Avejuiebpn két évig adtak egy darabot, a Mayat, amely a leggutz- kovibb német romantikára emlékeztetett, s most a Champs-EIyséen bemutatták Girodoux Sieg- friedjét, amelynek nem csak tárgya, hanem felépítése is német-francia és amelynek megbirálá- sakor az egyik leghivatoítahb kritikus Madame de Stael lelkes német-barátságának vissza- jövetelct jelentette be. A párisi színházi csömörben a szellemeskedések lejártakor, uj, tisztult atmoszférát teremt ez a rajnántuli fu valóm? Egyesek szerint igen, mások szerint a színházak hajainak nincsenek ilyen mély, s - íncsenek ilyen üdvös átértékeléshez vezető okaií Ami a párisi színházaknak árt, az két fizikai ok: elsősorban az autó, másodsorban Páris vezetőszerepének lehanyatlása. Az autó annyiban árt, hogy Franciaország hétszázezer autótulajdonosa a családjaival körülbelül azt a hárommillió embert jelenti, aki a színházak közönsége volt. Az autótulajdonos egyrészt minden pénzét az autójára költi és természetszerűen számos olyan sportszerű foglalkozásra, amelynek mentalitása közelfekszik az autótulajdonos mentalitáshoz, másrészt szabadidejét autóturákra és nem színházlátogatás- * ra fordítja. Az autó nem csak a lovak cs az ökrök jelentősegének ártott, hanem a színházak jelentőségének is, s a week-end egyúttal a színházak végét jelentette. Merész oknyomozás, de amenv- nyiben az autó alatt szimbolikusan összefoglaljuk az összes sportágakat és kapcsolt részeiket (Franciaországban a legnemzetibb, mert legepikureis- tább sport az autótartás), a színházi konjunktúra csökkenésének néhány százalékát bizonyára benne találhatjuk. A sportnál és a week-endnéJ nagyobb baj Páris kategorikus vezetőszerepének a megszűnése. Ma nem minden, ami uj és jó, Parisból való, mert a francia fővárossal és a francia invencióval párhuzamosan sak más főváros és más invenció fut a világon: csak az angolszász faj éíetsémáiának előretörésére és hóditására kell gondolni, amely csaknem diadal és a kissé maradi, kissé háboruelőtti és kissé vénkisasszonyos francia élet bajkotálásához vezetett. Valamikor minden, ami Parisból jött, jó volt, nemcsak az értelem és a szív részére, hanem sokkal kollektivabb területeken is, mint a divatban, az élet- beosztásban, a szalonokban és a gondolkozásmóá- ban. Ma a divatban London és Newyork számit, a gondoikozásmódban az angol sport-like vezet, s a világ inkább követi az angolszászokat, akik szerint minden lakáshoz legalább egy fürdőszoba kell, mint a franciákat, akik szerint a fürdőszoba egyáltalában felesleges. Sőt, ma sok tekintetben Páris is függvény s Európa szive morózusan baktat az angolszász kitalálások után, főleg ami a higiénikus és kollektív életberendezést illeti. Vannak már párisiak, akik nyáron világos ruhát öltenek, levetik a mellényt és a kalapjukat otthonhagyják, ami Harmadik Napóleon, a kecskeszakállas Napóleon, ruházati hagyományainak csúfos meghazudtolását jelenti. A színi iparban ugyanez a jelenség. A háború- előtti két évtizedben és a háboruutánni években az egyetlen drámai műfaj, amely nem volt experimentum, hanem üzlet, a francia társadalmi dráma és vígjáték volt. Elég volt belőle. Más, invencióban párhuzamosan futó országok más és jobb szórakozásokat adnak a népeknek. Amerika Chaplint és az autót, Anglia a sportot ós az uj angol konfor-kalokagatiát, Oroszország a kommunizmusát és a lelkét, Németország technikát és iramot, — a kizárólagos francia példaadás ideje megszűnt. A párisi színház elvesztette előkelő emelkedettségét, e z a koturnusz is eltűnt, épugy, mint a koturnusznak beillő magas párisi női cipősarok, melyet Anglia, a világ és a sport alacsony és egyszerű cipősarokká épített le. Valamikor Párisban franciák írták és játszották a drámát, s az idegen bámulta, ma idegenek írják és játszák és senki sem bámulja. Ha megi- gondoljuk, hogy a nagy francia színésznők kihaltak és helyettük idegenek, Popescuk, Pitoefek, Falconcttik, Rubinsteinek, Serginek képviselik a parisiennet a párisi színpadokon, ha meggondoljuk. hogy az olyan szellemes és fűszeres vig^ játékok, mint íbben a szezonban a „Vient de paraitre“, a ,,Vingt ans Madame!“j a uCoup de