Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-22 / 117. (1744.) szám

7 Kíepetár védője rohamot intéz Exner szavahihetősége ellen lyen bizonyítékokról. Mik voltak azok? Kérem Kosztecska védőt, hogy ezeket a bizonyítékokat, ha kéznél vannak, nyújtsa be a bíróságnak. Exner szavahihetőségének és polgári becsü­letének megerősítésére hallgassa ki Schmejtz Vencelt, Matéjka jicsini rendőrtisztet és Ka- lina prágai fogtechnikust, aki a fogtechnikusok szövetségének a vezetője. Az 'ügyész tiltakozik az ellen, hogy minden tanú Michalko újságok utján keresi harmadik utitársát Az őr kivezeti Michalko!, a két orvosszakórtő utána megy, az elnökkel együtt, a vizsgálat, körül­belül tíz percig tart. Azután visszavezetik Michal­kot. Az orvosok megállapitották, hogy Michalkonak torok- gyulladála van, de a mai tárgyaláson még részt vehet. A tárgyalás újbóli megkezdése után Hrabal dr., Michalko védője arra kéri az elnököt, hogy egy nyilvános fölhívásban szólítsák föl a har­madik ismeretlen utast, aki Michalkoval és Sikorskyval jjulius 15-én a gyorsvonaton utazott. Az elnök fölkéri a jelenlevő újságírókat, hogy tegyenek erről közlést lapjaikban. Minthogy a vé­dő szavait nem lehetett jól megérteni, az újság­írók fölkérésére föláll Michalko és az újságírók felé fordulva rekedt, gyenge hangon ezeket mondja: — Az a harmadik személy, aki velünk együtt utazott, szőkehaju. szemüveges, valamivel alacso­nyabb mint Kíepetár. 1926. májusában vagy ápri­lisában hadgyakorlaton volt. Velünk együtt uta­zott a gyorsvonaton és emlékszem, hogy Ungvár­Titokzatos kezek fosztották ki a prágai Nemzeti Muzeum kincsekkel telt üvegszekrényeit Egy millió korona értékű ékszert és régiséget lopott el a foeterő — Prága egész bűnügyi rendőrsége üldözi a muzeum rejtélyes éjszakai vendégét 1928 május 22, kedd. ujsághirek alapján és befolyása mellett teszi igy vallomását a tanú. Ügyész: Tanú ur, ön itt említést tett vaíami­A teremben óriási az izgalom, a hallgatóság föláll helyéről, amikor Kosztecska védő hangosan ezeket mondja: Nem igaz az, hogy lefoglaltattam a levelező­lapokat, hanem önként ideadták nekem ezeket a tanú ur alkalmazottai. Ez egészen barátságos utón történt. (Derültség a hallgatóság körében). Az elnök erélyesen rendre- utasitja a közönséget és megfenyegeti, hogy ki fogja ürittetni a termet. Kosztecska védő folytatja: Igenis. Exnert mint egy szenzációs tanút állították be és nekem kötelességem a tanú szavahihetőségéről informá­ciókat szerezni. Jicsinben voltam és ott megis­merkedtem a tanú egyik női alkalmazottjával. Megengedem, hogy a tanú bona fidtv járt el és mégis tévedhet. A női alkalmazottja ugyanis visz- szaemlókezett erre a csorbái utazásra és a barát­nője, aki régebben alkalmazásban volt Exnernél, meg is találta az étkezökocsi étlapját, továbbá a repülőjáratnak a menetjegyét, sőt a pozsonyi vil- lanyosvasutnak az egyik jegyét is. Ezen jegyeket is bemutatom és megállapítom, hogy nem volt ez sem 12-én, sem 11-én, a tanú téved egy teljes héttel, mert július hatodikén utazott el személy­zetével együtt Csorbáról. Teljesen fennáll a tanú azon állítása, hogy Zsolnán a személyzete leszállt, Pozsonyba utazott és onnét repülőgépen Briinnön át Prágába repültek. Kérem a bíróságot, hogy er­re vonatkozólag hallgassa ki Klepeta Jarmillát, a tanú alkalmazottját és Wanicek Irmát, a tanú volt alkalmazottját. Mindakettő megmondhatja, hogy július hatodikén utaztak el Csorbáról. Javasolom továbbá a tanú rendelőkönyvének a beszerzését, amelyből megállapítható, hogy a tanú a kérdéses július 11-én rendelőórákat tartott. Elnök: Mit szó'l mindezekhez, Exner ur? Exner: Megengedem, hegy tévedhetnem egy héttel, azonban határozottan álllitoim moisít is, hogy ezen utazás Után ismét csütörtökön, julius 15-én utaztam Csorbára. Siegel smvazéhiTÓ: Vezet ötn rendelőkönytvet? ■Exner: Nem vezetek. Kosztecska: Én majd a számláival fogom be­bizonyít ami , ■ hogy vezet. Elnök: A két tanúhoz nincs több kérdésem, elmehetnek. Kosztecska: Kérném, hogy Exner még marad­jon j'tt.- . .. , Imii távozik a teremből és msrt a közönség azt hiszi,, hogy isméit unalmas jegyzökönyvisnier- teíéisre kerül a sor, tömegesen elhagyja a termet. Kosztecska nagy beszédbe kezd. Óriási érdek­lődés mellett jelenti be a kővetkezőket: Súlyos vádak a koronatanú ellen — Védői kötelességemnek teszek elegét ak­kor, amikor a vád tanúinak szavahihetősége után kutatóik. Jicsimhem jártam. És ott többektől infor­mációkat szereztem be Exner tanúról. Megállapí­tom', hogy a tarau unnak számos polgári pere van, m'ert űzetni nem akar. Táborban egy fiókot nyi­tott és a fiók technikájának vezetésével egy teoh- mitousmőt bízott meg, de összepereit vele és a pert Exner elveszítette. A tanú Jicsinben közismert, mint hazárdkártyajátéko'8. Ha vészit, megfenye­geti a partnereit, hogy följelenti őket. Ezt egy al­kalommal meg is tette. Egyeseket fölmentettek azon az alapon, hogy Exner szavahihetőség© két­ségbevonható. A tanú mindemiülbt, miint vizsgázóit fogtechnikus llép fel. Tudomásomra jutott, hogy hosszú, ideig kávéházi, vagy vendéglői alkalma­zott volt, azután magához vette Jiicsin városbirájai, MonyAk dr. és embert csinált belőle. Hálájául Ex­ner egy pamflietitét adott ki a városbiró ellen. Mmyák dr. és annak apja sajitópört indítottak Ex­ner ellen. A t'ann ele®, több büntető eljárás is fo­lyik. B© volt biztosítva a lakása, a biztosítást föl akarta emelni. A régi biztosítótársaságnál ez nem sikerült, erre nagyobb összegre bebiztosította a lakását a „Oechosllovián“-miál. Nemsokára rá tűz támadt a lakásában. Vizsgálati fogságban ült csalás és gyújtogatás vádijával. Erre vonatkozólag kérem Ruzsioskovániak a kihall­gatását. A tanú ellen bűnvádi feljelentést tettok azért is, mert életveszélyesen megfenyegetett egy Kooh nevű hivatalnokot. — Nekem az a benyomásom, hogy az ő jelent­kezése arra irányult, hogy a jicsini ügyészség az ügyeit jóhiszemüleg kezelje. Bérem Boch és Orensteín kereskedő kihallgatását. Végiül megál­lapítom, hogy tanú a háború alatt elmeheteigségjct ezáimuMUt. Elnök: Mit szól mindezekhez, Exner ur? Exmer feltűnő nyugodtan válaszéi: — Tény az, hogy Táborban vitás ügyem volt az ottani fogíechinikuenővei és a bíróság a lakbér megfizetésére marasztalt el engem. A kártyázása eset pedig a következő: Névtelen feljelentés érke­zett » bírósághoz és én azonnal jelentkeztem. Megneveztem partnereimet és mindnyájunkat el- ditiélíek. Nem igaz, bogy revolverrel megfenyeget­tem volna valakit, hanem az csak egy kapukutes volt és Kooh ettől megijedt. A vizsgálatot ebben az ügyben tudtommal már beszüntették. Papik ügyész még egyszer megismételteti az Exner elleni összes ügyeket és kéri a bíróságot, bogy az erre vonatkozó összes iratokat a lehető leggyorsabban szerezze be. Továbbá ellenindit- ványként kéri a bíróságot, hogy \. Prága, május 21. A rendőrség pár szavas kommünikében közölte a sajtóval egy vak­merő betörés hírét. A sajtóiroda mindössze arról tájékoztatta a sajtót, hogy szombaton este a prágai Nemzeti Muzeum tizes számú szobájában betörők jártak és az üveg- szekrényekből nagyértékü antik aranytárgya­kat loptak el. A szűkszavúságra minden oka megvolt a rendőrségnek, mert a raffinált betörök, akik a Nemzeti Mu­zeum kincsekkel telt vitrinjeit dézsmál­ták meg, betörési csinvjükkel valósággal provokálták a prágai rendőrséget. A Nemzeti Muzeum ugyanis a város szivében, a Vencel-tér torkolatánál áll és mind a négy sarkán rendőrök vin-váznak a forgalomra és a közbiztonságra. Ezenkívül a muzeum nappal és éjjel őröket tart a helyiségekben, akiket az éjjeli szolgá­latban kétóránként váltanak. Ilyen körülmé­nyek között kissé különösnek tűnik, hogy a betörő si­kerrel hajtotta végre tervét és a város középpontjában, a legjobban őrzött épü­letből lopott ki nagyértékü antikvitá­sokat. A betörés első felei Felette titokzatos a betörés és a prágai rendőrség bűnügyi osztályának detektivjei ugyancsak törik a fejüket, hogy tudta a tettes kijátszani a rendőrök és a múzeumi őrök éberségét. Vasárnap reggel az egyik múzeumi őr jelentette rémülten a rendőrségnek, hogy a Nemzeti Muzeum tizes számú szobájában az éjszaka betö­rést követtek el és eddig még meg nem állapítható számú és értéktt antik tár­gyakat tüntettek el a vitrinekből. A helyszínre siető detektívek először az éj­szakai szolgálatot teljesítő múzeumi őröket hallgatták ki. Az egyik őr esti kilenc órától tienegy óráig teljesített szolgálatot. Az elő­írás szerint félóránként át kellett járnia az őrizetére bízott szobákat és megnézni minden zugot, hogy rendben van-e. Az őr híven tel­jesítette kötelességét és a tizes számú szobá­nál egy pillanatra állva maradt, mert feltűnt neki, hogy a szoba egyik külső ablaka nyitva van. Besíetett a szobába, felhúzta a függönyt, de rossz sejtelmei elcsitultak, mert a belső ablakot zárva találta. Ezért nem is tulajdonított a kisebb szabály­talanságnak komolyabb jelentőséget. Éjjel ti­■aa——i—i ihuiti———b—y. szavahihetőségét igy kétségbevonjók. Továbbá azt kérdezi Exnertől, hogy hajlandó-e önként elmeállapotát megvizsgál­tatni, mire Exner azonnal bejelenti a hajlan­dóságát. Michalko beteg Az egész vita és szóharc folyamán Michalko teljesen görnyedten ül a vádlottak padján, arca sápadt, látszik rajta, hogy rosszul érzi magát. Védője az elnökhöz siet és szól neki valamit, mire az elnök fölkéri az orvosszakértőket, hogy vizsgálják meg az elnök jelenlétében M'nl,<>l- kot az esküdtek szobájában. nak akart utazni. Emlékszem, hogy beszéltem ve­le még 1927. júliusában. Podjebradban találkoz­tam vele és elmeséltem neki a párisi, berlini és drezdai élményeimet. Michalko betegsége miatt a mai tárgyalást korábban fejezték be Aa izgalom ismét alábbszáll ott, aa érdeklődés csökkent, mivel, Michalkonak Sikorskyhoz becsem­pészel t leveleinek a felolvasását folytaiják. Az egyik becsempészett levélben figyelmezteti Sikor- skyt, hogy tépje szét azonnal a leveleket, ment ha megtalálják nála, akkor ebből bajok lesznek. K©6őbib megint azt tanácsolja Sikonskymak, hogy rejtse el a leveleket s ha majd az esküdteknek mieigtmiuítajtja, nagy csodálkozás lesz. Azonban neon hiszi, hogy ez használhatna. Folytonosan hivatkozik Sikorsky becsületére. Az egyik levélben elismeri, hogy könnyelműek vol­tak és ez az egyetlen büniük, azonban a jövőben már okosak, észszerüek lesznek. zenegy órakor váltotta fel társa az éjjeli őrt, aki csak futó szóval említette meg, mit észlelt a tizes számú szobában. A másik éjjeli őr éj­féltájban ért el ellenőrző körútja során a ti­zes szobába s mint alaposan kürölnézett, a parketten üvegszilánkokat fedezett fel. Most már aggódva vizsgálódott körül és meg­lepetve konstatálta, hogy négv vitrin üvegoldala be van törve. Az őrszobába rohant és felverte társát. A Napóleon nászajándéka érintetlen Együtt mentek vissza és még egyszer át­néztek mindent. A teremben leltár nem volt kifüggesztve, igy nem is tudhatták megállapí­tani, elvittek-e valamit a vitrinek kincseiből. Miután hasonló eset évtizedek óta nem for­dult a múzeumban elő, az őrök most sem gon­doltak betörésre, hanem inkább arra, hogy a látogató közönség nyomta be éretlen csíny­ből vagy vigyázatlanságból az üvegszekrények üvegtábláit. Megerősítette őket feltevésük­ben, hogy a teremben levő nagy vitrin telje­sen épen állott helyén s hogy a legnagyobb érték: Napóleon ajándéka feleségének, ebben a szekrényben volt elhelyezve. Alig felbecsülhető, de mindenesetre sok­milliós értéket képviselt a nagy és a mel­lette álló, szintén sértetlenül maradt kis vitrin tartalma. Minthogy azonban mégis fönforgott a gyanú, hogy esetleg betörők járhattak a múzeum­ban, az őrök kora reggel értesítették a rendőrséget. A detektívek több múzeumi tisztviselő kíséretében jelentek meg a hely­színen és a leltári jegyzék alapján kétségte­lenül megállapították, hogy betörés történt és a betörő nagy értékű zsákmányt ejtett. A vitrinekből ugyanis körülbelül száz apróbb-nagvobb antik arany csecse­becse, aranyékszer, gyűrűk, órák, tűk, nyakéket és elefántcsontdiszek hiányoz­tak. Ezek a 12—17. századból valók. Hoz­závetőleges becslés szerint az eltűnt antik ékszerek értéke meghaladja az egymillió csehszlovák koronát. A szakértő betörő nem hagyott ujjlenyomatot A detektívek a betörés színhelyéül szol­gáló teremben a betörő ujjlenyomatai után kutattak s már az első percekben megállapí­tottá]^. hogy " * .....‘ Ki s Alhambra TH£aTR£ AtHANBRA PRAHA II, VACUVSKS NAM. 11 Naponként szenzációs műsort 10 elsőrangú tánc és egyéb mutatvány Kezdete 9 óra 1© perckor Magyarok kedvenc találkozóhelye. .jMiardíke'tite'n szegény szülök gyéren ekei vagyunk — írja Midhalko az egyik levelében —, ezért kell egymáshoz ragaszkodnának. Hiszen már nagy dol­gokban is egyek voltunk, amikor egymásért fel­áldoztuk magunkat, legyünk most is egységesek újjászületésünkkor. Nem jól tetted, hogy engem is belerántottál, ne­kem kellett volna lennem a főit'auiu)dnak.“ Ismét egy másik levélben tanácsolja Sikorsky- nak, hogy írjon egy levelet a törvényszéki elnök­nek, jelentse be, hogy az egész vádirat hamis ala­pokon nyugszik és a vizsgálóbíró előtt telt vallo­mása nem felel meg a valóságnak. Azután becsü­letszavára és szülei egészségére kijelenti Sikor- skynak az egyik levélben, hogy öngyilkosságot követ el, ha ki nem szabadiul. Klepetárra vonatkozólag azt írja, hogy a közvéle­mény azon a véleményen lesz, hogy két szlovák gyilkos tünkíre akar tenni egy cseh irótf. „Én már három ízben figyelmeztettem Kiepei tárt — árja Midhalko — az esetleges következményeikre, ő azonban minden alkalommal ezeket mondta: „Hagyd csak, tudom, mát csinálok." Knobloch orvos szakértő látja, hogy Midhalko már alig ül a pádon és ezért az elnökhöz megy és kéri a mai tárgyalás befejezését. Az elnök a be­csempészett levelek egy részét még felolvassa és azután a tárgyalást berekeszti. Midhalko alig áll a lábán és szinte tántorogva hagyja el az ülés­termet. szakavatott professzionista kezek végez­ték el a betörési műtétet. Egyelőre csak feltevésekkel tudják a betörő munkáját rekonstruálni. Valószínű, hogy a tettes a múzeumlátogatás óráiban ke­rült a muzeum épületébe és a szomszédos nyolcas szobában, ew szekrény mögé rej­tőzött el. Bezáratta magát a terembe és megvárta, mig az éjjeli őr esti körútja közben elhalad a terem mellett. Azután kisurrant rejtekhelyéről, átment a tizes terembe és végrehajtotta gondosan ki­eszelt tervét. A betörő kézrekeritésére egész appará­tusát mozgósította Prága bűnügyi rendőrsége. A villámhárítón kúszott le a tolvaj Kétségtelen, hogy a tolvaj teljesen isme­rős volt a körülményekkel és a muzeum be­rendezésével. A betörő az ablakon keresztül kúszott le a muzeum épületéből. Az ablak előtt megle­hetősen széles párkány vonul el, a párká­nyon meglehetős kényelemmel haladhatott, mert közben az erősen kiálló négyszögletes reneszánsz ékítmények szögletébe kapasz­kodhatott kezével. Az ablakhoz egész közel esik a múzeumépület homlokrészének össze- szögellése a szükebb hátsórész falával s ebben a szögletben villámhárító vezet le a múzeumi parkba. A rendőrség megállapította, hogy a villámhárító két oldalán ott vannak a falon a tettes cipőjének nyomai. Az egyik múzeumi asztalon a porrétegben zsákszerű kelme nyomait látni. Valószínű, hogy ebbe csavarta bele a betörő a rabíott kincseket. A rendőrség széles terjedelmű intézke­déseket tett. A rablásról értesítette az összes közbiztonsági hivatalokat, határrendőrsége­ket. Megkereste továbbá valamennyi európai főváros rendőrségeit és a nyomozást illetően megegyezést létesített a berlini rendőrséggel, mely nyomban rádióval tudatta a német nyil­vánossággal a nagyszabású lopás megtör­téntét. Háromszáz értéktárgy tűnt el A nyomozás újabb megállapítása szerint a tolvaj legalább is háromszáz tárgyat tulaj­donított el. Elsősorban gyűrűket, igen sok do­hányszelencét s nagyszámú elefántcsonttár­gyat. A tárgyak kiválasztásában a legnagyobb szakavatottságot árulta eL Például

Next

/
Oldalképek
Tartalom