Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-22 / 117. (1744.) szám
7 Kíepetár védője rohamot intéz Exner szavahihetősége ellen lyen bizonyítékokról. Mik voltak azok? Kérem Kosztecska védőt, hogy ezeket a bizonyítékokat, ha kéznél vannak, nyújtsa be a bíróságnak. Exner szavahihetőségének és polgári becsületének megerősítésére hallgassa ki Schmejtz Vencelt, Matéjka jicsini rendőrtisztet és Ka- lina prágai fogtechnikust, aki a fogtechnikusok szövetségének a vezetője. Az 'ügyész tiltakozik az ellen, hogy minden tanú Michalko újságok utján keresi harmadik utitársát Az őr kivezeti Michalko!, a két orvosszakórtő utána megy, az elnökkel együtt, a vizsgálat, körülbelül tíz percig tart. Azután visszavezetik Michalkot. Az orvosok megállapitották, hogy Michalkonak torok- gyulladála van, de a mai tárgyaláson még részt vehet. A tárgyalás újbóli megkezdése után Hrabal dr., Michalko védője arra kéri az elnököt, hogy egy nyilvános fölhívásban szólítsák föl a harmadik ismeretlen utast, aki Michalkoval és Sikorskyval jjulius 15-én a gyorsvonaton utazott. Az elnök fölkéri a jelenlevő újságírókat, hogy tegyenek erről közlést lapjaikban. Minthogy a védő szavait nem lehetett jól megérteni, az újságírók fölkérésére föláll Michalko és az újságírók felé fordulva rekedt, gyenge hangon ezeket mondja: — Az a harmadik személy, aki velünk együtt utazott, szőkehaju. szemüveges, valamivel alacsonyabb mint Kíepetár. 1926. májusában vagy áprilisában hadgyakorlaton volt. Velünk együtt utazott a gyorsvonaton és emlékszem, hogy UngvárTitokzatos kezek fosztották ki a prágai Nemzeti Muzeum kincsekkel telt üvegszekrényeit Egy millió korona értékű ékszert és régiséget lopott el a foeterő — Prága egész bűnügyi rendőrsége üldözi a muzeum rejtélyes éjszakai vendégét 1928 május 22, kedd. ujsághirek alapján és befolyása mellett teszi igy vallomását a tanú. Ügyész: Tanú ur, ön itt említést tett vaíamiA teremben óriási az izgalom, a hallgatóság föláll helyéről, amikor Kosztecska védő hangosan ezeket mondja: Nem igaz az, hogy lefoglaltattam a levelezőlapokat, hanem önként ideadták nekem ezeket a tanú ur alkalmazottai. Ez egészen barátságos utón történt. (Derültség a hallgatóság körében). Az elnök erélyesen rendre- utasitja a közönséget és megfenyegeti, hogy ki fogja ürittetni a termet. Kosztecska védő folytatja: Igenis. Exnert mint egy szenzációs tanút állították be és nekem kötelességem a tanú szavahihetőségéről információkat szerezni. Jicsinben voltam és ott megismerkedtem a tanú egyik női alkalmazottjával. Megengedem, hogy a tanú bona fidtv járt el és mégis tévedhet. A női alkalmazottja ugyanis visz- szaemlókezett erre a csorbái utazásra és a barátnője, aki régebben alkalmazásban volt Exnernél, meg is találta az étkezökocsi étlapját, továbbá a repülőjáratnak a menetjegyét, sőt a pozsonyi vil- lanyosvasutnak az egyik jegyét is. Ezen jegyeket is bemutatom és megállapítom, hogy nem volt ez sem 12-én, sem 11-én, a tanú téved egy teljes héttel, mert július hatodikén utazott el személyzetével együtt Csorbáról. Teljesen fennáll a tanú azon állítása, hogy Zsolnán a személyzete leszállt, Pozsonyba utazott és onnét repülőgépen Briinnön át Prágába repültek. Kérem a bíróságot, hogy erre vonatkozólag hallgassa ki Klepeta Jarmillát, a tanú alkalmazottját és Wanicek Irmát, a tanú volt alkalmazottját. Mindakettő megmondhatja, hogy július hatodikén utaztak el Csorbáról. Javasolom továbbá a tanú rendelőkönyvének a beszerzését, amelyből megállapítható, hogy a tanú a kérdéses július 11-én rendelőórákat tartott. Elnök: Mit szó'l mindezekhez, Exner ur? Exner: Megengedem, hegy tévedhetnem egy héttel, azonban határozottan álllitoim moisít is, hogy ezen utazás Után ismét csütörtökön, julius 15-én utaztam Csorbára. Siegel smvazéhiTÓ: Vezet ötn rendelőkönytvet? ■Exner: Nem vezetek. Kosztecska: Én majd a számláival fogom bebizonyít ami , ■ hogy vezet. Elnök: A két tanúhoz nincs több kérdésem, elmehetnek. Kosztecska: Kérném, hogy Exner még maradjon j'tt.- . .. , Imii távozik a teremből és msrt a közönség azt hiszi,, hogy isméit unalmas jegyzökönyvisnier- teíéisre kerül a sor, tömegesen elhagyja a termet. Kosztecska nagy beszédbe kezd. Óriási érdeklődés mellett jelenti be a kővetkezőket: Súlyos vádak a koronatanú ellen — Védői kötelességemnek teszek elegét akkor, amikor a vád tanúinak szavahihetősége után kutatóik. Jicsimhem jártam. És ott többektől információkat szereztem be Exner tanúról. Megállapítom', hogy a tarau unnak számos polgári pere van, m'ert űzetni nem akar. Táborban egy fiókot nyitott és a fiók technikájának vezetésével egy teoh- mitousmőt bízott meg, de összepereit vele és a pert Exner elveszítette. A tanú Jicsinben közismert, mint hazárdkártyajátéko'8. Ha vészit, megfenyegeti a partnereit, hogy följelenti őket. Ezt egy alkalommal meg is tette. Egyeseket fölmentettek azon az alapon, hogy Exner szavahihetőség© kétségbevonható. A tanú mindemiülbt, miint vizsgázóit fogtechnikus llép fel. Tudomásomra jutott, hogy hosszú, ideig kávéházi, vagy vendéglői alkalmazott volt, azután magához vette Jiicsin városbirájai, MonyAk dr. és embert csinált belőle. Hálájául Exner egy pamflietitét adott ki a városbiró ellen. Mmyák dr. és annak apja sajitópört indítottak Exner ellen. A t'ann ele®, több büntető eljárás is folyik. B© volt biztosítva a lakása, a biztosítást föl akarta emelni. A régi biztosítótársaságnál ez nem sikerült, erre nagyobb összegre bebiztosította a lakását a „Oechosllovián“-miál. Nemsokára rá tűz támadt a lakásában. Vizsgálati fogságban ült csalás és gyújtogatás vádijával. Erre vonatkozólag kérem Ruzsioskovániak a kihallgatását. A tanú ellen bűnvádi feljelentést tettok azért is, mert életveszélyesen megfenyegetett egy Kooh nevű hivatalnokot. — Nekem az a benyomásom, hogy az ő jelentkezése arra irányult, hogy a jicsini ügyészség az ügyeit jóhiszemüleg kezelje. Bérem Boch és Orensteín kereskedő kihallgatását. Végiül megállapítom, hogy tanú a háború alatt elmeheteigségjct ezáimuMUt. Elnök: Mit szól mindezekhez, Exner ur? Exmer feltűnő nyugodtan válaszéi: — Tény az, hogy Táborban vitás ügyem volt az ottani fogíechinikuenővei és a bíróság a lakbér megfizetésére marasztalt el engem. A kártyázása eset pedig a következő: Névtelen feljelentés érkezett » bírósághoz és én azonnal jelentkeztem. Megneveztem partnereimet és mindnyájunkat el- ditiélíek. Nem igaz, bogy revolverrel megfenyegettem volna valakit, hanem az csak egy kapukutes volt és Kooh ettől megijedt. A vizsgálatot ebben az ügyben tudtommal már beszüntették. Papik ügyész még egyszer megismételteti az Exner elleni összes ügyeket és kéri a bíróságot, bogy az erre vonatkozó összes iratokat a lehető leggyorsabban szerezze be. Továbbá ellenindit- ványként kéri a bíróságot, hogy \. Prága, május 21. A rendőrség pár szavas kommünikében közölte a sajtóval egy vakmerő betörés hírét. A sajtóiroda mindössze arról tájékoztatta a sajtót, hogy szombaton este a prágai Nemzeti Muzeum tizes számú szobájában betörők jártak és az üveg- szekrényekből nagyértékü antik aranytárgyakat loptak el. A szűkszavúságra minden oka megvolt a rendőrségnek, mert a raffinált betörök, akik a Nemzeti Muzeum kincsekkel telt vitrinjeit dézsmálták meg, betörési csinvjükkel valósággal provokálták a prágai rendőrséget. A Nemzeti Muzeum ugyanis a város szivében, a Vencel-tér torkolatánál áll és mind a négy sarkán rendőrök vin-váznak a forgalomra és a közbiztonságra. Ezenkívül a muzeum nappal és éjjel őröket tart a helyiségekben, akiket az éjjeli szolgálatban kétóránként váltanak. Ilyen körülmények között kissé különösnek tűnik, hogy a betörő sikerrel hajtotta végre tervét és a város középpontjában, a legjobban őrzött épületből lopott ki nagyértékü antikvitásokat. A betörés első felei Felette titokzatos a betörés és a prágai rendőrség bűnügyi osztályának detektivjei ugyancsak törik a fejüket, hogy tudta a tettes kijátszani a rendőrök és a múzeumi őrök éberségét. Vasárnap reggel az egyik múzeumi őr jelentette rémülten a rendőrségnek, hogy a Nemzeti Muzeum tizes számú szobájában az éjszaka betörést követtek el és eddig még meg nem állapítható számú és értéktt antik tárgyakat tüntettek el a vitrinekből. A helyszínre siető detektívek először az éjszakai szolgálatot teljesítő múzeumi őröket hallgatták ki. Az egyik őr esti kilenc órától tienegy óráig teljesített szolgálatot. Az előírás szerint félóránként át kellett járnia az őrizetére bízott szobákat és megnézni minden zugot, hogy rendben van-e. Az őr híven teljesítette kötelességét és a tizes számú szobánál egy pillanatra állva maradt, mert feltűnt neki, hogy a szoba egyik külső ablaka nyitva van. Besíetett a szobába, felhúzta a függönyt, de rossz sejtelmei elcsitultak, mert a belső ablakot zárva találta. Ezért nem is tulajdonított a kisebb szabálytalanságnak komolyabb jelentőséget. Éjjel ti■aa——i—i ihuiti———b—y. szavahihetőségét igy kétségbevonjók. Továbbá azt kérdezi Exnertől, hogy hajlandó-e önként elmeállapotát megvizsgáltatni, mire Exner azonnal bejelenti a hajlandóságát. Michalko beteg Az egész vita és szóharc folyamán Michalko teljesen görnyedten ül a vádlottak padján, arca sápadt, látszik rajta, hogy rosszul érzi magát. Védője az elnökhöz siet és szól neki valamit, mire az elnök fölkéri az orvosszakértőket, hogy vizsgálják meg az elnök jelenlétében M'nl,<>l- kot az esküdtek szobájában. nak akart utazni. Emlékszem, hogy beszéltem vele még 1927. júliusában. Podjebradban találkoztam vele és elmeséltem neki a párisi, berlini és drezdai élményeimet. Michalko betegsége miatt a mai tárgyalást korábban fejezték be Aa izgalom ismét alábbszáll ott, aa érdeklődés csökkent, mivel, Michalkonak Sikorskyhoz becsempészel t leveleinek a felolvasását folytaiják. Az egyik becsempészett levélben figyelmezteti Sikor- skyt, hogy tépje szét azonnal a leveleket, ment ha megtalálják nála, akkor ebből bajok lesznek. K©6őbib megint azt tanácsolja Sikonskymak, hogy rejtse el a leveleket s ha majd az esküdteknek mieigtmiuítajtja, nagy csodálkozás lesz. Azonban neon hiszi, hogy ez használhatna. Folytonosan hivatkozik Sikorsky becsületére. Az egyik levélben elismeri, hogy könnyelműek voltak és ez az egyetlen büniük, azonban a jövőben már okosak, észszerüek lesznek. zenegy órakor váltotta fel társa az éjjeli őrt, aki csak futó szóval említette meg, mit észlelt a tizes számú szobában. A másik éjjeli őr éjféltájban ért el ellenőrző körútja során a tizes szobába s mint alaposan kürölnézett, a parketten üvegszilánkokat fedezett fel. Most már aggódva vizsgálódott körül és meglepetve konstatálta, hogy négv vitrin üvegoldala be van törve. Az őrszobába rohant és felverte társát. A Napóleon nászajándéka érintetlen Együtt mentek vissza és még egyszer átnéztek mindent. A teremben leltár nem volt kifüggesztve, igy nem is tudhatták megállapítani, elvittek-e valamit a vitrinek kincseiből. Miután hasonló eset évtizedek óta nem fordult a múzeumban elő, az őrök most sem gondoltak betörésre, hanem inkább arra, hogy a látogató közönség nyomta be éretlen csínyből vagy vigyázatlanságból az üvegszekrények üvegtábláit. Megerősítette őket feltevésükben, hogy a teremben levő nagy vitrin teljesen épen állott helyén s hogy a legnagyobb érték: Napóleon ajándéka feleségének, ebben a szekrényben volt elhelyezve. Alig felbecsülhető, de mindenesetre sokmilliós értéket képviselt a nagy és a mellette álló, szintén sértetlenül maradt kis vitrin tartalma. Minthogy azonban mégis fönforgott a gyanú, hogy esetleg betörők járhattak a múzeumban, az őrök kora reggel értesítették a rendőrséget. A detektívek több múzeumi tisztviselő kíséretében jelentek meg a helyszínen és a leltári jegyzék alapján kétségtelenül megállapították, hogy betörés történt és a betörő nagy értékű zsákmányt ejtett. A vitrinekből ugyanis körülbelül száz apróbb-nagvobb antik arany csecsebecse, aranyékszer, gyűrűk, órák, tűk, nyakéket és elefántcsontdiszek hiányoztak. Ezek a 12—17. századból valók. Hozzávetőleges becslés szerint az eltűnt antik ékszerek értéke meghaladja az egymillió csehszlovák koronát. A szakértő betörő nem hagyott ujjlenyomatot A detektívek a betörés színhelyéül szolgáló teremben a betörő ujjlenyomatai után kutattak s már az első percekben megállapítottá]^. hogy " * .....‘ Ki s Alhambra TH£aTR£ AtHANBRA PRAHA II, VACUVSKS NAM. 11 Naponként szenzációs műsort 10 elsőrangú tánc és egyéb mutatvány Kezdete 9 óra 1© perckor Magyarok kedvenc találkozóhelye. .jMiardíke'tite'n szegény szülök gyéren ekei vagyunk — írja Midhalko az egyik levelében —, ezért kell egymáshoz ragaszkodnának. Hiszen már nagy dolgokban is egyek voltunk, amikor egymásért feláldoztuk magunkat, legyünk most is egységesek újjászületésünkkor. Nem jól tetted, hogy engem is belerántottál, nekem kellett volna lennem a főit'auiu)dnak.“ Ismét egy másik levélben tanácsolja Sikorsky- nak, hogy írjon egy levelet a törvényszéki elnöknek, jelentse be, hogy az egész vádirat hamis alapokon nyugszik és a vizsgálóbíró előtt telt vallomása nem felel meg a valóságnak. Azután becsületszavára és szülei egészségére kijelenti Sikor- skynak az egyik levélben, hogy öngyilkosságot követ el, ha ki nem szabadiul. Klepetárra vonatkozólag azt írja, hogy a közvélemény azon a véleményen lesz, hogy két szlovák gyilkos tünkíre akar tenni egy cseh irótf. „Én már három ízben figyelmeztettem Kiepei tárt — árja Midhalko — az esetleges következményeikre, ő azonban minden alkalommal ezeket mondta: „Hagyd csak, tudom, mát csinálok." Knobloch orvos szakértő látja, hogy Midhalko már alig ül a pádon és ezért az elnökhöz megy és kéri a mai tárgyalás befejezését. Az elnök a becsempészett levelek egy részét még felolvassa és azután a tárgyalást berekeszti. Midhalko alig áll a lábán és szinte tántorogva hagyja el az üléstermet. szakavatott professzionista kezek végezték el a betörési műtétet. Egyelőre csak feltevésekkel tudják a betörő munkáját rekonstruálni. Valószínű, hogy a tettes a múzeumlátogatás óráiban került a muzeum épületébe és a szomszédos nyolcas szobában, ew szekrény mögé rejtőzött el. Bezáratta magát a terembe és megvárta, mig az éjjeli őr esti körútja közben elhalad a terem mellett. Azután kisurrant rejtekhelyéről, átment a tizes terembe és végrehajtotta gondosan kieszelt tervét. A betörő kézrekeritésére egész apparátusát mozgósította Prága bűnügyi rendőrsége. A villámhárítón kúszott le a tolvaj Kétségtelen, hogy a tolvaj teljesen ismerős volt a körülményekkel és a muzeum berendezésével. A betörő az ablakon keresztül kúszott le a muzeum épületéből. Az ablak előtt meglehetősen széles párkány vonul el, a párkányon meglehetős kényelemmel haladhatott, mert közben az erősen kiálló négyszögletes reneszánsz ékítmények szögletébe kapaszkodhatott kezével. Az ablakhoz egész közel esik a múzeumépület homlokrészének össze- szögellése a szükebb hátsórész falával s ebben a szögletben villámhárító vezet le a múzeumi parkba. A rendőrség megállapította, hogy a villámhárító két oldalán ott vannak a falon a tettes cipőjének nyomai. Az egyik múzeumi asztalon a porrétegben zsákszerű kelme nyomait látni. Valószínű, hogy ebbe csavarta bele a betörő a rabíott kincseket. A rendőrség széles terjedelmű intézkedéseket tett. A rablásról értesítette az összes közbiztonsági hivatalokat, határrendőrségeket. Megkereste továbbá valamennyi európai főváros rendőrségeit és a nyomozást illetően megegyezést létesített a berlini rendőrséggel, mely nyomban rádióval tudatta a német nyilvánossággal a nagyszabású lopás megtörténtét. Háromszáz értéktárgy tűnt el A nyomozás újabb megállapítása szerint a tolvaj legalább is háromszáz tárgyat tulajdonított el. Elsősorban gyűrűket, igen sok dohányszelencét s nagyszámú elefántcsonttárgyat. A tárgyak kiválasztásában a legnagyobb szakavatottságot árulta eL Például
