Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-22 / 117. (1744.) szám
<MWSArAJAGVARHlRLAR 1928 május 22, kedd. Michaiko: Visszavonom a vallomásom én nem voltam ott a gyilkosságnál! 1 MádhiaMko erre hiiirtelien. f'eletmellklefdjiik a vád- F lottak padjáról, jobb kéziéi szivére teszi, balkézért esküire emeli s emeli hangon jelenti ki: — Becsületerövaimlrö áliitöctm, á/líaimiigy'éis® ur és esküdt űrök, hogy nem voltaim jelen a gyilkosságnál!. Én a csempész ctöt leveleikben mindent csíalk ki kotnubináMámi, a gyükloíssálgtnál egyáltaláíbam nelm voltam jelen és julius 16-án Csorbán ültem. A hallgatóság soraiban a meglepetés moraja fut végig, de a bíróságot nem lepi meg láthatóan, hogy Müdhafllko a fötárgj'alá’son tértit részletes vallomását ezzel megcáfolja és egy rögebbi téziiöóit állítja fel ismét. NoTOitny dr.: Ha tehát nem volt ötöt, hol i vált el a társaságtól ? Michálko: Esküszöm, hogy nem voltam ötöt. Én a Grand Hotelben ültem. NoTotny: Miért inja akkor, hsogy Sikorskynak 1 Mepetárt kémként kellett volna Moplennie? Michaiko: Ez kombináció volt Sikorsky számára. * Novotny: Maga tehátö a kávéháziban ült? Michaiko: Igein. SiikoWsIky egyedül követte l el a gyilkosságot Én tudom, hogy ezekhefll a a csempészetöt levélekíkel teljesein sZérendsétile(nnjd tettem magaim. megöltem magám, mert túlságosain kieresztettem a fantáTÜámiatt. Ez az én £ f szerencsétlenségem, de történjék bármi velem, kijelentem, hogy nem tudóim, má történt Margittal. A yizsgtálaití fogságban úgy moind- fcian ©1 a dolgokat, ahogy eszembe jutott, azt hittem, hogy a gyilkosságét Sdlbotóky, esetleg Kfepetáir követte el. Nálam volt a törirény- könyv, ennék alapján adtaim tanácsokat Sikorskynak. Ügyész: Magja tehát Sikotrísíky éltéin gondolta ki ezeket a dolgokat? Michaiko: Igein... nemi... lanka... — Zavartan elhallgat, majd igy folytatja: — Arija ©tmlléikszean, hogy Sikorsky sebesültetn jött vissza, ,azt moinJditia nékem, hogy Margit leésetöt. Siegel dr.: Miiért nem irta a csempészért he-. Velllefcben Sikorskynak hogy mondja meg. az igazat? Michaiko: Megírtam ezt neki, de nem mutatta fel ezeket a leveleket. Siíegiel dr.: Elég. !j_ £ " & Ügyész: Hogy jött arra a gondolatra, hogy Sikorsky öttte meg Margitéit? Miékalko: Mikor Berliniből vissza jöttem, Si- kortskymak átadtam Margit kofferének a kulcsát, azt mondtam neki, hogy inltiézzie el1 az ügyet, mert az volt a benyomáslém, hogy Sikorekytnjak meg kellett ölűié Margjitot: * 5 azonban tagadta ezb F Ügyész: Mondja, Michaiko, meghalt Margit? Michaiko (gondolkozik): Ha Sikorsky igazat mond, akkor halott Ügyész: Én magától akarom tudni, hogy halott-e? Michaiko: Ügyész ur, nem vagyok próféta. Ügyész: Hallja, Michaiko, én már magát megkérdeztem egyszer, hogy halott-e Margit s akkor azt mondta, hogy igen. Most azt akarom magától tudni, vájjon megmondhatja-e nekem, hogy Margit halott. Michaiko: Ezt nem mondhatom meg Önnek. Én nem voltaim ott. Chmelik dr. megkérdezi a vádlottat, hogy miért nem kutatta menyasszonyát Csorbán, mire Michaiko azt válaszolja, hogy már nem volt a menyasszonya. Erről neki nyugtája is volt Margittól, de ez elveszett. Valószínű azonban1, hogy Sikorsky julius 16-án Csorbáról Kucerová Verának Raudnitzba egy levelezőlapot is küldött. Chmelik dr.: Ez volt a maga, uj komoly viszonya? Michaiko (felugrik): Semmiféle viszonyról nem engedek beszélni! Azuián elmondja, hogy Berlinbe való visszatérése után Sikorsky azt mondta neki, hogy Margit Amerikába ment s ezt Párisból Sikorsky kivánságára meg is irta Kassára. Azt a tizenötezer koronát, amelyet Sikorsky Jolántól átvett s amelyet átadott neki, yázse- cen kilopta a zsebéből, de Prágában ismét visszaadta. A csempészett levelek újabb szériáját olvassa fel azután Novotny szavazóbiró. Ezekben azt írja Michaiko Sikorskynak, vallja azt, hogy Palkovics adta neki a mérget, mérgezze meg Margitot, mert magyar kém. Azt írja továbbá, hogy a prágai lapok tele vannak az ő ügyükkel, halálbüntetésről árnak. Mivel jutalom van kiírva a jelentkező tanuknak, valószínű, hogy hamis tanuk fognak ellenük jelentkezni, de Klepetár ellen nem. Elnök: Miért nem Klepetár ellen? Michaiko: Azért, mert nem volt ott. Egy másik csempészett levélből kitűnik, hogy Michaiko igyekezett ismételten rávenni Sikorskyt, próbálja ügyüket a kassai vagy rózsahegyi esküdtszék elé vinni, ahol „az ő emberei" közé kerülnek. Kassára vonatkozólag azt Írja, hogy ott van Stuhlik és Kovárik, ott vannak a magyar lapok és a Slovensky Vy- chod. "-At-.sSf Ügyész: Miért irta ezt? v Michaiko: Hát csak megírtam. ^ * Ügyész: Nem gondolta, hogy esetleg valami befolyásra tehet ott szert?, ■' -■ Michaiko: Nem gondoltam. ■ '*••• * Felolvasnak egy levelet, amelynek szövegét Michaiko Sikorskynak egy hozzáintézendő levél tartalmául ajánlotta. A levelet Sikorskynak Mi-chalkónak nancy-i címére kellett volna irni 1927 julius 22-iki dátummal. | Ebben Sikorskynak azt kellett volna írnia: „Esküszöm, nem nyúltam hozzá, ő megcsúszott és leesett a folyóba. Ezt rég meg kellett volna mondanom neked. Majd, ha élj ősz, mindent elmondok neked.*' Elnök: Miért akarta, hogy Sikorsky ezt a levelet írja magának? Furfangos tervek az alibi igazolására Michaiko: Hasonló levelet tényleg irt nekem, de ez a levél elveszett. Sikorsky: Nem írtam ón semmiféle ilyen levelet. Ugyancsak kért Michaiko Sikorskytól egy másik levelet, amelyet/Sikorskynak Í926 december 6-ról kellett vplna datálnia. Ennek a levélnek azt. kellett volna tartalmaznia, hogy Margit Amerikába, Newyorkba ment s ott . íérjhe* „Karácsonyra talán küld majd nekem valami ajándékot/ Ha visszajösz Franciaországból, majd esténként elbeszélgetünk a dolgokról". Michaiko: Kaptam ilyen levelet is Sikorsky tői. t Elnök; Mi volt a célja ezekkel az utólagos igazoló levelekkel. Védekezni akart , velük? Michaiko: Természetesen. Elnök: Egy nyugtát is kórt Sikorskytól 14.000 koronáról ? Michaiko: Ez a Jolán pénze volt. Elnök: Amit maga elköltött? '• $$■' Michaiko: Nem költöttem el. A következő csempészett levélben Mi- cihalko azt Írja, hogy meteorológiai jelentéseket vár a vizsgálatiéi. „Egy brünni újságíró itt a fogházban azt mondta nekem, hogy intelligens emberek vagyunk és nem Leciánok, egyezzünk meg valami közös, egységes vallomásban, mert nincsen tanú ellenünk és esetleg magunk ássuk a sírunkat". Majd ismét olyan levelet olvasnak fel, amely a gyilkosság időpontjául julius 24-ét jelöli meg. Michaiko megjegyzi, hogy a dátumokban nem tudott megállapodni, mert az ügyről nem tudott biztosat s igy több feltevése volt. Ügyész; Nem függött ez össze Klepetár védekezésével? Michaiko: Nem. Ezt Sikorsky gondolta ki. Én Klepetárral soha a gyilkosságról nem beszéltem. Egy másik ezt írja Sikorskynak: „Kövess cl mindent, hogy a szlovák közélet ne szé- gyelje magát miattunk". Ne beszélj senkivel a dologról. Küldd el a leveleket, egy hónap múlva kint vagy. Miklós, meghallottad lelki- ismeretem szavát? Az ügyész kiterjeszti a vádat Xgyész bejelenti, hogy Michaiko ellen kiterjesztette a vádat, mert a vizsgálóbirtó szolgálata teljesítését illetően vádolta meg azzal, hogy nem teljesíti kötelességét, de a csempészett levelekben foglalt többi sértést, amelyekkel Michaiko alaptalanul vádolja meg a vizsgálóbírót, nem vonatkozik a vizsgálóbíró hivatalos funkciójára, igy tehát ez ügyben nem emel vádat. Az elnök ezután félórái szünetet rendel el. Laitl, a második csorbái utitárs újabb tanúvallomása > /? A" délelőtti szenzációt délután újabb meglepetés követte. Amikor az elnök félegykor megnyitja a tárgyalást és behívatja Laitl vasutast, akit Exnerrel szembesítenek, különös elfogódottság vesz erőt a hallgatóságon épp úgy, mint a bíróságon és az esküdteken. A teremben ■fülledt a levegő. Siri csöndben szólal meg az elnök. Figyelmezteti Laltit régebben tett esküjére és fölkéri, hogy mondja el mégegyszer részletesen az 1926 julius 15Jiki utazását. Laitl: Amikor a vonatra szálltam, már tömve vol. Határozottan visszaemléksze m arra, hogy olyan kocsiba szálltam, amelynek három fülkéje volt. Az egyik női szakasz volt, azután egy nagyobb dohányzó szakasz és egy kis nemdohányzó félszakasz. Nem emlékszem arra, hogy Pardubitzban fölszállt volna valaki, de biztosan tudom, hogy Oderbergig mozogni sem lehetett a kocsiban. Én Pardubitz előtt elaludtam és csak Oderbergben ébredtem fel, ahol megreggeliztem. Azután ismét leültem és aludtam Kralovánág. Elnök: Nem szálltak ki utasok Oderbergben? Tanú: De igen, egyesek kiszálltak és mások jöttek. ^ ^ Elnök: Hol ült Vörösmarty Margit? Tanú: Amikor Prágában fölszálltam, Vörösmarty Margit a női fülkében ült és Sikorsky meg Michaiko a folyosón voltak. Elnök: Nem látott a fülkéjében még egy negyedik férfit? Tanú: Azt ma már nehéz megmondani, hiszen a fülke tömve volt. Elnök: Vél ellenségből nem beszélt Exner fogtechnikussal a vonaton? Tanú: Nem beszéltem vele, habár ismerem öt, ugyan nem személyesen, de látásból igen jól. -tói. Elnök: Horniét ismeri Exnert? Tanú: Jdcsinből, még a prevrat utáni időkből. Ott tartózkodtam és többször láttam. Elnök: Oderberg után megmutatta vasúti igazolványát a kalauznak . Tanú: Nem mutattam meg, mert a kalauz jó ismerősöm és tudja, hogy az igazolványom rendijén van. .• Elnök: Nem emlékszik arra, hogy Margit fölállt volna a helyéről, vagy valaki leült volna mellé? Tanú: Nem emlékszem. Elnök: Exner tanú azt állítja, hogy amikor Oderbergben a kocsiba be akart szállni, abba a kocsiba, ahol Michaiko és Sikorsky is ült, valamilyen konfliktusa támad Michalko- val. Nem tud erről semmit? Tanú: Nem hallottam semmit. Elnök: Határozottan állítja, hogy Exnert nem látta a kocsiban? _ ___________ Tanú : Nem láttam, de megengedem azt a lehetőséget, hogy a nagy tolongásban valaki a mellettünk levő fülkében ülhetett, akit én egyáltalában nem láttam. Novotny szavazóbiró: Ki ült Margit fülkéje mellett? Tanú: Azt nem tudom. A női fülkében Margit mellett ült egy asszony a leányával, aki Kassára utazott. Elnök: Kralovánban már szabad volt a kocsi? Tanú: Azt hiszem, hogy nem egészen. „A folyosón ültek...ft Elnök: Hol ült Michaiko és Sikorsky? Tanú: Pontosan nem emlékszem, de azt hiszem, állandóan a folyosón ültek a leteritett kabáton. Kosztccska dr. (Klepetár védője): Látott Michalkoók mellett még egy harmadik férfit? Tanú: Én csak Michalkot és Sikorskyt láttam, a többiekkel nem törődtem, mert nem ismertem senkit. Elnök: Segített valaki Margitnak a kiszállásnál Csorbán? Tanú: Úgy emlékszem, hogy igen, azt hiszem, hogy Sikorsky volt az. Hrabal védő: Kralován és Csorba között már sokan készültek a kiszállásra. Lehetséges az, hogy nem vette volna észre Exner tanút? Tanú: Nem tartom kizártnak. A tanú vallomása egészen bizonytalan, ami nem is csoda, mert hiszen egy két év előtti, akkoriban teljesen jelentéktelen utazásra visszaemlékezni igen nehéz. Az elnök ezután behivatja Exnert. Elnök: Ismeri Laitlt? Exner: Igen, még Jicinből a prevrat idejéből. Exner nem látta Laitl-t Elnök: Melyik fülkében ült az a nő, aki véletlenségből megérintette a kezét. Talán a belső fülkében? Exner: Az első fülkében határozottan nem. Elnök: Észrevette Laitlt a vonatban? Exner: Nem, határozottan nem! Elnök: Hát hogy nézett ki az a vasutas, aki az igazolványát megmutatta a kalauznak? Exner: Olyon nagy lehetett, mint én, Laitl határozottan nem volt az. Novotny kérdésére megmagyarázza Exner, hogy a kocsi elülső ajtaján szállt ki. Elmondja, hogy a Csorba előtti utolsó állomáson, valószínűleg Kralovánban, kimentem a fülkéből és a folyosóra ment. Hrabal védő: Hol látta őket a csorbái állomáson kiszállni? Exner: Én már előrementem három kocsival és megfordultam és akkor vettem őket észre, sőt azt is, amikor kisegítették a nőt a kocsiból. Hrabal: Amikor a fülkéből kiment, Mi- chalkoék még bent maradtak? Exner: Igen, én az ajtóhoz siettem és az első voltam, aki a kocsiból kiszálltam. Exner és Laitl izgalmas szembesítése Ezután Laitl és Exner szembesítésére kerül a sor. A két tanú megerősíti azt, hogy ismerik egymást, azonban a vonaton nem látták egymást. Laitl újból hangoztatja, hogy a nő, azaz Vörösmarty Margit, az első fülkében ült, azonban arra már nem tudott határozott választ adni, hogy Vörösmarty Margit végig ebben a fülkében ült volna. Elnök Laitlhez: Kralovánban hol ült Michaiko ős Sikorsky. Laitl: Ahogy én emlékszem, a folyosón, a kiterített köpenvegen. Exner: Határozottan emlékszem, hogy mindketten a fülkében ültek. Kosztecska dr.: Figyelmeztetem, hogy Exner tanú most már kijavítja szombati vallomását és az „utolsó állomásról" beszél, mig szombaton határozottan Kralovánt említette. Hosszabb vita után megállapítják, hogy a Csorba előtti utolsó állomás nem Kralován, hanem Liptőszentmiklós. Novotny szavazóbiró felrajzolja a kocsi tervét és megállapittatja Exnerrel, hogy ő az elülső kijáraton szállt ki, mig Laitl saját vallomása szerint a kocsi hátsó részén állt, Kralovántól egészen Líptószentmiklósig. , A védelem megállapítja, hogy Exner tanú vallomása ellentétben áll Laitl tann vallomásával, mert Exner megmaradt azon állítása szerint, hogy Sikorskyék a fülkében ülve maradtak, viszont Laitl azt állítja, hogy Kralován után Sikorsky a folyosóra ment és ott hosszabb ideig beszélgetett a tanúval. A// m Bérmálási ajándékok legnagyobb választékban, olcsó árak mellett cégünknél kaphatók. Első szlovák ékszer-, arany- és ezüstgyér VilllaJflonesokl FROSTI6 TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely : Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk. Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak A védő és a tanú összecsapása Ezután ismét izgatott és igen érdekes jelenetre került a sor. Kosztecska védő ugyanis fölkéri Exnert, hogy mondja el neki mind a négy csorbái utazását. Exner a kérdésre adott válasza előtt még a következő nyilatkozatot adja le: — Az utazásokra nagyon jól emlékszem visz- sza és odahaza képeslapjaim is voltak Csorbáról. Itt ki kell jelentenem a következőket: Kosztecska dr. tegnap Jicinbe jött autón, fölkereste az én személyzetemet és lefoglaltatta a levelezést. Este mindakét gyakornoknőmet a moziba vitte el. így tehát ezeket a levelezőlapokat most már beszerezni nem tudom. Kosztecska dr. idegesen fölpattan a székéről és kéri a bíróságot, hogy Exner ezen bejelentését szószerint vegyék be a jegyzőkönyvbe. Exner ezután r szletesen elmondja, hegy az első utat 1926 május 24-én tette meg a Csorbatóra, onnét elment Kassára és leányával együtt repülőgépen Prágába jött. Másodszor julius elsején, csütörtökön utazott a családjával együtt, onnét folytatta az útját Kassára, ahol éjszakázott és másnap egy személyvonattal ismét a Csorbatóra ment, tizenegyedikén, hétfőn pedig visszaérkezett Prágába. A' harmadik' utat csütörtökön, julius 15-én tette meg és Csorbáról vasárnap tért ismét vissza. Elnök: Hogy van az, hogy olyan pontosan emlékszik a dátumokra? Exner: A szokolista kongresszus idejében volt ez és tudom, hogy előtte és utána mikor utaztam Csorbára. Kosztecska védő: Julius 11-én egyedül tért vissza Csorbáról? Exner: Nem. hiszen a személyzetemmel együtt utaztam Zsolnáig, ők aztán Pozsonyba utaztak és onnét repülőgépen jöttek Prágába. Ttt. 12-én ismét, találkoztunk és együtt utaztunk Jicsinbe. Hrabal védő: Miót* jár a fodrászhoz? Exner: Tlsfrom éve, de én csak hajat nyiratók a fodrásznál, mert magam borotválkozom, sp, Hrabal: Nekem az a benyomásom, hogy az
