Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-10 / 108. (1735.) szám
1928 május 10, csütörtök. A vád és a védetem uj és perdöntő tanukat vonultat fel a Vörösmarty-gyilkosság bünperében **■ Csalásokból és szélhámosságokból rajzolódik ki Sihorsky és Michalko jelleme — Michalko mint kapitány és nyugdíjas lelkész, Klepeiár a „Sórista“ és Sihorsky, az álhirtapiró — Ingatag tanúvallomás Klepeiár alibijéről — Kihallgatták a vádlottak szüleit- Prága, május 9. A monstre-pör az előző napi drámai kirobbanások után csendesebb mederbe terelődött. Jelentéktelen tanúvallomások követték egymást S csupán az egyes vádlottak karakterének a megvilágításához járultak hozzá. A hallgatóság, mintha ezt előre megsejtette volna, alig töltötte meg a padsorokat s láthatóan unatkozva várta a megszokott szenzációt, ami ma nem következett be. A közönség egyébként állandóan változik, naponta újabb és újabb arcok merednek kíváncsian a vádlottak, a tanuk és a bírák felé. Turnusokban jön el a tárgyalásra a hallgatóság, a belépőjegyek naponta változtatnak gazdát. Mindenki csak egy napot vagy fél napot tölt el a tárgyalóteremben, teleszivja magát a fülledt, fojtó levegővel, elraktározza magában a szenzációs pör egynapi képét s azután fel- hevülten hazamegy a „megnyugtató" tudattal, hogy ezen is túl van már... A folyosó hangos, izgatott és tultömött. A beidézett tanuk idegesen várakoznak kihallgatásukra, tanárok, újságírók mellett egyszerű liptói parasztemberek, három festőművész mellett modellnek is beillő hölgyikék topognak. A porig sújtott anya, akinek szüntelen fájó sebét a tárgyalás újra feltépte és Jolán leánya ma nem volt a törvényszéki teremben látható. rA folyosókon egyébként nyíltan tárgyalnak a bűnügyről s a pör kimenetelét tippelik öreg esküdtszéki konrádok. A mai tárgyalási nap a publikumra nézve kissé kellemetlen meglepetéssel kezdődött. A bíróság elnöke ugyanis elrendelte, hogy a közönséget csak reggeli kilenc óráig bocsássák be, vagyis legföljebb félóráig a tárgyalás megnyitása után. A rendszabályt a tárgyalást vezető elnök kívánságára léptették életbe, mert Hladik dr. elnök arról panaszkodott, hogy a hallgatóság egyes későn- kényelmesen érkező vagy éhesen-korán elinduló tagjai zavarják a tárgyalást. Hladik dr. elnök félkilenc órakor nyitja meg a tárgyalást és bejelenti, hogy ma folytatni fogják a tanúkihallgatásokat. Felolvassák elsősorban Vörösmarty Margit Magyar- országon lakó nővérének, Pánthy Erzsébetnek jegyzőkönyvbe mondott vallomását, mivel a tanú a tárgyalásra nem jött el. A felolvasott jegyzőkönyv szerint Páníhy Erzsébet a Vázsecen talált hajban és hajtükben felismerte Margit tulajdonát. Azután a már tegnap kihallgatott Lőrincz István feleségének, Lőrincz Erzsébetnek jegyzőkönyvbe mondott vallomását olvasták fel. A vallomás szerint a tanú elejétől fogva gyanúsnak találta azokat a leveleket, amiket Michalko és Sikorsky Kassára Írtak. Vörös- martyék ugyanis ezeket a leveleket a szomszédságukban lakó tanúnak megmutatták. Majd Fülöp Dezső dr. kassai ügyvéd tanúvallomását olvassák fel. Fülöp dr. azokat h körülményeket ismerteti vallomásában, amelyek között Margit vele a büntető feljelentést Mi- chalkoék ellen megtétette s azután visszavonatta. A halott levelei Elnök Michalkohoz: Miért irta a Párisból küldött levelezőlapon VÖrösmartyéknak, hogy „nagyon jól érezzük magunkat"? Michalko: Sikorsky igértette meg velem, hogy írjak majd Párisból. Elnök: Azután küldött még egy levelet is Margit aláírással, amelyben azt irta, hogy: „Még mindig Franciaországban vagyunk, igen sok ismerőssel találkozunk. Nemsokára indulok Amerikába, ha Jani nem kisérne el, akkor is elmegyek ..." Maga akkor már tudta, hogy Margit halott. Miért irta tehát a levelet? Michalko: Sikorsky kívánságára. Felolvasnak egy Sikorsky által Vörösmarty Jolánhoz 1926 augusztus 17-én Írott levelet, amelyben Sikorsky arról ir, hogy Margit jól van. Elnök: Miért irta két hónappal a gyilkosság után a levelet? Sikorsky: Hogy megnyugtassam feleségemet, aki állandóan aggódott Margit sorsa miatt. Gazember— nem gazember? I Az elnök most behivatja a mára beidéért tanukat. Elsőnek Starovsby Bohuslavot* egy prágai kávéház pincérét hallgatják ki. A tanú elmondja, hogy Michalkouak többször adott kisebb összegeket kölcsön, amikor Michalko azt mondta, hogy elfelejtett pénzt magával hozni. Egy ízben 100 koronát adott neki, ezzel az összeggel má is tartozik neki. A következő tanú Srámek Jaroslav prágai gazda, volt olasz legionista. Michalkot még 1919 óta ismeri, amikor az olasz légiókkal Szlovenszkőn járt. Azután Prágában találkozott vele több Ízben is. Hallotta régebben a tanú, hogy Michalko szélhámos. Az ő meggyőződésé az volt, hogy nem gazember. Síegei dr. szarazóbirő Egy Vokál Ferenc nevű prágai szabómester Sikorskyra nézve tesz terhelő vallomást, Sikorsky egy nap beállított hozzá és mint az Orbis-nyomdában készülő Nemzet- gazdasági Atlasz Jovanovics nevű szerkesztője igazolta magát. Ruhát rendelt a tanútól részletfizetésre. A szabómester a ruhát el is küldte inasával, de Sikorsky a ruhát nem lakásában, hanem az utcán vette át. Mikor nem fizetett, a tanú telefonon érdeklődött a Nemzetgazdasági Atlasz készítőjénél, Csihás mérnöknél, aki rögtön azt felelte neki, hogy csalás van a dologban, mert a Jovanovics név mögött Sikorsky rejtőzik. A tanú vissza kívánja a ruhát, amelyben Sikorsky most is a vádlottak padján ül, de megengedi, hogy a pör lefolytatásáig viselhesse. Ugyancsak Sikorsky ellen vall egy Ho- rák Mirosíav nevű prágai zughotelportás, aki egy este Sikorskynak és egy másik embernek szobát adott. Sikorsky, aki itt szintén Jovanovicsnak s a Nemzetgazdasági Atlasz szerkesztőjének adta ki magát, másnap eltűnt a szállóból s a hotelszámlát későbben Csihás mérnök fizette ki. „Sikorsky Michalko terrorja alatt állt" Az elnök felmutatja a Jovanovics névre kiállított legitimációt, mire Sikorsky beismeri, hogy ő csak alkalmazottja volt Csihás mérnöknek s a hamis igazolványt 6 állította ki. Egy Sike Emil nevű másik prágai penzióportást hallgatnak ki azután, akit Sikorsky szintén megkárosított 7—8 napi lakás árával, de ennek fejében nála hagyta kofferjét és levelezését, amit a rendőrség később le is foglalt. Amikor az elnök megkérdi a tanútól, kiván- ja-e az elszenvedett kár megtérítését, a tanú elmosolyodik s azt mondja: — Azt hiszem, hogy kárpótlást már fölösleges kérni... A hallgatóságban ez a kijelentés nagy derültséget idéz elő. Most Sors Iván festőművészt hallgatják ki. A tanú elmondja, hogy Michalkot és Si- korskyt a Národni Listy szerkesztőségéből ismeri, amelynek ő is dolgozott. Sikorsky egy nap, még mielőtt az álesküvőről szóló cikk megjelent volna, elmondta neki, hogy Michalko esketési komédiát játszott el egy nővel, azután kifosztotta 80.000 koronájából és elutazott Párisba. A tanú elmondta ezt egy újságírónak, aki lapjában megírta az egész esetet. Sikorsky nem mondta a tanúnak, hogy Írassa meg az esetet valamelyik lapban. Elnök: Mit tud Michalko és Sikorsky viszonyáról? Tanú: Annyit tudok, hogy Sikorsky sokszor állott Michalko tcrror- ia alatt. Többször mondta, hogy azt teszi, iamit Michalko jtkor. Különösen pénzdolgokban volt ez igy. Michalko: Ez nem áll. A tanú azért beszél ellenem,-mert a Národni Listy szerkesztőségéből énmiattam bocsátották el. Bosszú müve volt az is, hogy a cikket ellenem meg- iratta. Tanú: A cikket nem írattam meg, csak említést tettem az esetről egy újságírónak. Hrabal dr. védő (Sikorskyhóz): Miért terjesztette az álesküvőről szóló híreket? Sikorsky (melléhez nyúl, mintha lidércnyomás nyűgözné): Könnyíteni akartam a lelkiismeretemen Azután Palan Ferenc prágai hivatalnokot, egy biztosítótársaság tisztviselőjét hallgatják ki. Michalko a tanú intézeténél 50.000 koronás életbiztosítást akart kötni. A biztosítás tervezetét el is készítették, de Michalko azt nem irta alá, hanem ezer- koronás kölcsönt ve^t fel a biztositó intézet könyvelőjétől, A tanú nem emlékszik arra, hogy a könyvelő, akinek Michalko személyes barátja volt, levelezőlapokat kapott volna Mi- chalkóéktól Csorbáról. Az elnök felmutat egy levelezőlapot, amelyet Sikorsky, Klepetár és Michalko Írtak alá, de a tanú nem emlékszik arra, hogy ezt a levelezőlapot a könyvelőnek elküldték volna. Michalko a pap és kapitány szerepében Stadler Richárd törzskapitány a következő tanú. 1919-ben ismerte meg Michalkot a prágai hadseregfelügyelőségnél. Michalkot akkor Szlovenszkóra küldték ki szolgálattel- jesítésre. Michalko azért lépett ki a hadseregből, mert nem adta be annakidején a szükséges bejelentőivel ami mindne volt osztrák-magyar tesztnek kötelessége volt. Michalko: A bejelentőivet beadtam, de az okmányok elvesztek. A tanú ezután elmondja, hogy Michalko miatt vizsgálat is volt folyamatban, mert Michalko kapitánynak adta ki magát. Michalkot egyébként soha egyenruhában nem látta. A róla szerzett általános benyomása nem volt kedvező. Hejda Frigyes dr. a következő tanú. 1926 karácsonya előtt találkozott Michalkóval Nan- cyban, ahol Michalko mintegy két hétig tartózkodott. Néhány napi ismeretség után Michalko felemlítette neki, hogy a Národni Listy Párisba küldte el gázsiját és igy pénz nélkül áll. 350 frankot kért kölcsön a tanútól. Michalko többek között említette a tanúnak azt is, hogy mint nyugalmazott evangélikus papnak nyugdija van. Novofny dr. 9zavazóbiró Michalk o: Taga dóm. A tanú kitart vallomása mellett, végül még hozzáfűzi, hogy Michalko panaszkodott neki, hogy Párisban egy spanyol nő valósággal üldözte szerelmével, ezért nem tudott dolgozni. Baráti arckép Klepetárról Egy Radl Oftó nevű prágai diák, aki a prágai fiatalok irodalmi életében is részt- vet', a következő tanú. Klepetárt egynéhány hétig megjelent irodalmi lap szerkesztőségéből ismeri. Mohaikét Párisban ismerte meg a Caflfe du Dome-han, ahol feltűnt neki, hogy Michalko élénken érdeklődik Klepetár iránt. Ktepetánél a fetnuJiak az a vélemé.h&c, h$gg özvegy Vörösmartym kitűnő és szolgálatkész frarát, egyébként azonban szavaiban sokat túloz és nagyit. Úgynevezett fórista — mondja mosolyogva a tanú. (A fórista szó a prágai argóiban azt jelenti, hogy valaki állandóan igyekszik a túlzások, hazugságok révén saját személyét előtérbe nyomni és érdekessé tenni.) — Különben is úgy látom, — mondja a ta- . nu, aki fontoskodva teszi meg vallomását — hogy kevés tekintetet vesznek Klepetár fórizmusára. Szadista hajlamokat nem vettem észre nála, sőt ellenkezőleg Klepetár nőügyei igen furcsák voltak. Egy alkalommal például Kodicsek dramaturg társaságában meglátott egy leányt és másnap már elrohant Kodi- csekhez és megkérdezte, nincs-e valami célja a leánnyal, mert feleségül szeretné venni. Kis, erotikus dolgokban igen ügyetlen volt, nem tudott a nőkkel beszélni.. Ügyész: Ezek után, amik itt történtek, alig hiszem ezt. (Nagy derültség). Tanú: Klepetárt irodalmi körökben általában csak fóristának nevezték. Klepetár egyszer például Bécsben járt a Reinhardt-szin- ház egy előadásán és mikor visszajött, az't a hirt terjesztette, hogy igen jó összeköttetései vannak Reinhardttal. Most egy Ornács Jaroszláv nevű nagy- biecsei származású szlovák festőművészt hallgatnak ki. A tanú Párisban találkozott Mi- chalkóval, akinek társaságában akkor egy Csaklovits nevű szerb diák volt. Michalkóék ott megismerkedtek két Hughes nevű gazdag amerikai nővel. Egy este felszólították a tanút, hogy jöjjön velük és táncoltassa meg a nőket. A tanúnak az volt a benyomása, hogy Michalko meg akarta környékezni az egyik nőt, mert pénzt sejtett nála. Ez a nő néhány nap múlva a tanúhoz jött és kérte, világosítsa fel Michálko személye felől, mert Michalko pénzt kért tőle. Később a tanú elvesztette Michalkót szeme elől. Midőn szállójában kereste, majdnem vele fizettették meg Michalko hátrahagyott számláját. A tanú látta, hogy Michalko Párisban az ott élő csehszlovákokon élősködött. Tőle is 300 frankot pumpolt. Michalko: Nem igaz. Ügyész: Maga minden tanunak azt mondja, hogy nem igaz. Az elnök szünetet rendel el, majd pár perc múlva újból megnyitja a tárgyalást. Az első tanú Svejda Ferenc, a kassai Slavia futballcsapatának centere volt, aki még 1922-ben elzálogosította 500 koronát érő ezüst cigarettatárcáját és a zálogcédulát Sikorskynak adta. A vádirat szerint Sikorsky a cigarettatárcát eladta s ezzel sikkasztást követett el. Sikorsky még ma is azt állítja, hogy a cédulát átvette ugyan Svejdától, azonban a cigarettatárcát a zálogházból nem váltotta ki. Sikorsky apró bűnei Kerül József gölnicbányai munkás a következő tanú. Sikorsky sikkasztásáról vall, amellyel őt 1925-ben 15.800 koronával károsította meg. Arról volt ugyanis szó, hogy Sikorsky révén a kassai vasutigazgatóságtól megszerzi az átrakodási engedélyt. Kerül a cseh nemzeti szocialista párt kassai titkárságánál járt ebben az ügyben s ott Sikorsky és Penyáz titkár is azt mondotta, hogy az engedély megszerzéséhez valószínűleg nagyobb pénzösszeget kell letétbe helyeznie. Sikorsky ezután részletekben vett át tőle 15.800 koronát és 50 dollárt. Elnök: Kér kártéri test? Tanú: Kérek, mert hiszen én most koldusbotra jutottam és a hitelezőim állandóan ügyvéddel fenyegetnek. Elnök: De miből adjon magának, hiszen nincsen pénze neki? Sikorsky: Beismerem, hogy a pénzt fölvettem, de a titkárság pénztárában helyeztem el és onnét vettem kölcsön körülbelül négyezer koronát. Elnök; Nem az egészet? Mondja meg y^ÍMbwiansko Teplice %4^ttabnuafürdő'- $1 ovenska' RMEUMA, KÖSZVÉKY, ISOf/AS elle/v Odarberg-fcuítfea. -Bpesh, fővonal modem új szállók. 3
