Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-09 / 107. (1734.) szám
1928 májas 9, sseráa. Átkot szór és hosszúért kiált a meggyilkolt Vörösmarty Margit megtöri szivii édesanyja Az anya és a testvér drámai jelenetben ismert rá Margit rózsaíiizérére és menyasszonyi selyemruhájára — Az újabb tanúvallomások sem tisztázták Klepetár szerepét — Michalko a csorbái kirándulás után a tömeggyilkos Bazsant „ügyességét“ dicsérte Prága, május 8. A Vörősmarty-gyilkosság bünpörónek ötödik tárgyalási napja a hallgatóság változatlan érdeklődése mellett kezdődött ma reggel fél kilenc órakor. A biróság bevonulása, a vádlottak bevezetése után Hla- dik elnök megállapítja, hogy Pánthy Erzsébet, Vörösmartyék magyarországi rokona, Margit nővére, a tárgyalásra nem jött el, ezért a vallomását tartalmazó jegyzőkönyvet fogják a tárgyaláson felolvasni. Az elnök szavai után Hrabal dr. védő emelkedik szólásra s indítványozza, hogy a tárgyaláson jelenlévő magyar újságírók segítségét is vegyék igénybe a csehül nem tudó tanuk kihallgatásánál, mivel tudomása szerint a magyar tolmács a tegnapi tárgyaláson nem adta vissza teljesen híven és pontosan a tanuk szavait. Az ügyész ellenzi a védő indítványát, mire a biróság tanácskozásra vonul vissza. Alig fél perc múlva visszatér, az elnök kihirdeti, hogy a védő indítványát elutasítja, mert a tolmács törvényszéki hites tolmács. Eosztecska dr., Klepetár védője: Tegnap megjelent nálam a Gentleman cimü folyóirat Ratkovszky nevű szerkesztője és bejelentette, hogy Klepetárt a kritikus időben Prágában két nő és egy férfi társaságában látta. Indítványozom Ratkovszky szerkesztő utólagos beidézését. Margit anyjának és Sikorsky volt feleségének súlyos vádjai Az ügyész a védői indítvány elvetését kívánja s a biróság úgy is dönt. Bevezetik a tárgyalóterembe özvegy Vö- rösmartynét. Mig az ősz asszony tegnap magyarul, tolmács segítségével vallott, ma kelet- szlovenszkói szlovák dialektusában folytatja vallomását. Elsőnek Chmelik dr., Sikorsky yédője intéz kérdéseket a tanúhoz. Chmelik dr.: Mit Ígértek Sikorskynak azért, ha Margitot Michalko eljegyzi? Tanú: Semmit. Chmelik dr.: Verte Sikorsky a feleségét? Tanú: Nem verte, csak egyszer pofon- Ütötte. Michalko feláll (a tanúhoz): Maga megesküdött arra, hogy az igazat... Elnök: Ehhez magának semmi köze. Michalko: Maga azt mondta nekem egyszer, hogy Sikorsky egy képpel magára támadt, ugvhogy a kép kihullt a keretből, amely magán függve maradt. Tanú: Hazudik! Sikorsky kérdésére a tanú elmondja, hogy Michalko, midőn Kassán járt, állandóan panaszkodott Sikorskyra a tanú előtt, hogy hazug, dologtalan, mulatós ember. Annyi igaz, — mondja Vörösmartyné, — hogy Sikorsky szeretett hazudni. Az elnök ezután bevezetteti Vörösmarty Jolánt, Sikorsky válófélben levő feleségét. Vörösmarty Jolán elfogulatlanul lép a bírói emelvény elé, midőn elhalad a vádlottak padján legszélén ülő férje mellett, csakúgy mint tegnap, rá sem tekint. Sikorsky valamennyire megőrzi nyugalmát s csak kevéssé rezzen össze, amidőn felesége elhalad mellette. Elnök fölveszi Vörösmarty Jolán személyi adatait. Amidőn az elnök a személyi adatok felolvasásánál megkérdi a tanútól, hogy férjétől elvált-e, a tanú azt válaszolja, hogy csupán ágytól-asztaltól választották el a csütörtöki kassai válópmri tárgyaláson. Az elnök* tolmács utján megkérdi a tanútól, akar-e vallani. Tanú (erős hangon): Vallani akarok! A tanút ezután magyarul megesketik vallomására és Vörösmarty Jolán belekezd vallomása elmondásába. A hozzáintézett kérdésekre előadja, hogy férjével eleinte jó viszonyban élt, de férje két évi házasság után elhagyta s csak egy év múltán tért hozzá vissza, amidőn kikerült a kassai törvényszék fogházából. 'Amikor a fogházból kiszabadult, Vörösmarty Margit már Kassán volt. Sikorsky teljesen pénz és foglalkozás nélkül állott, ezért Margit 250 koronát adott neki. Sikorsky azután saját kezdeményezéséből, anélkül, hogy Michalko- yal erre vonatkozólag érintkezésbe lépett volna, felutazott Prágába, hogy állás után nézzen. >■ Elnöki Staiky, tettet irt haaa drágából, amelyben közölte önökkel, hogy Miohal- ko személyében jó partit talált Margit számára. Tanú: Előbb csak Margit fényképét kérte. Két-három hét múlva Sikorsky eljött Prágából s magával vitte Margitot. MaTgit akkor csak egy-két napig tartózkodott Prágában. Elnök: Visszaérkezése után említette Margit, hogy pénzt adott Michalkónak? Tanú: 500 koronát adott Michalkónak mindjárt az első prágai látogatása után. Elnök: Michalko azt mondja, hogy az 500 koronát a Margit elszállásolásával és élelmezésével járó költséged fejében kapta. mindenki ladja, hogy Ungár sorsjegyei szerencsések! A főhuzisok májas 23-ig tartanak — Pót- és vétclsor8- iegyet csakis UNGÁR bankháznál, Bratislava, Vcntur-u. 20. vásároljon, illetve rendeljen. A vádlottak a tanúkihallgatás alatt Sikorsky fejét az arcába temeti, mögötte Michalko, mellette a fogházőr. Oldalt Klepetár dr. Tanú: Erről nem tudok semmit. Elnök: Mennyi pénzt hozott haza Margit Amerikából? Tanú: Nem tudom. Michalko címére egyébként még hús vét előtt én magam adtam fel Margit pénzéből 5000 koronát. Elnök: Mire küldte Margit a pénzt? Tanú: Előlegképpen a villa vásárlására. Michalko ugyanis azt mondotta, hogy lakást nem lehet kapni, hanem csak egy villát venni. A tanú ezután elmondja, hogy Michalko és Sikorsky, akiknek húsvétikor kellett volna Kassára érkezniük az eljegyzésre, csak hus- vét után jöttek meg. Még mielőtt megérkeztek volna, Michalko magyarázó levelet irt, amelyben közölte Vörösmartyékkal, hogy Sikorskyt Prágában letartóztatták, ezért vannak akadályozva az eljövetelben. Margit a levél megérkezése után táviratban értesítette Miehalkót, hogy ismeretségét felbontja és kéri vissza a pénzt. Michalko erre ajánlott levelet irt Margitnak, amelyben megígéri, hogy a pénzt visszaadja, de kevéssel a levél után Michalko Sifcorsky- val együtt Kassára jött. Elnök; Mikorra tűzték ki az esküvőt? Tanú: Pontos dátumot nem állapítottunk meg, mert Margit azidőtájt Magyarországra készült és úgy egyeztek meg, hogy Margit megtáviratozza visszaérkezését s azután majd Kassán megtartják az esküvőt. Michalko ezen látogatása idején hallottam, amint Margit az egyik szobában pénzről beszélt Michalkóval, nővérem később mondotta is, hogy huszonötezer koronára szóló betétkönyvet adott át Michalkónak. Az elnök itt félbeszakítja Vörösmarty Jolán kihallgatását, bevezetteti a mára beidézett tanukat. Mintegy harminc tanú vonul he a 'tárgyalóterembe s mialatt az elnök kioktatja őket, valamint egynéhányuknak még átnyújtja az idézőlevelet, Vörösmartyné szemeit töriilgeti, felzokog és kivehetetlen szavakat mormol. Klepetár alibije körül Az elnök bejelenti, hogy Ternyed László újságírót saját kérésére, hogy újságírói hivatása teljesítésében ne legyen akadályozva, , soronikivül njogt hálig&tja &.* ítekivatja Pernyeit és Chmelik védő kívánságára megesketi. A tanú, akit az álesküvőre vonatkozó, Klepetárral folytatott beszélgetése ügyében hallgatnak ki, elmondja, hogy Klepetárral egy nap a kávéházban találkozott és megkérdezte Klepetárt, hogy mi igaz az álesküvőről szállongó hírekből. Az álesküvőről a Csehszlovákiai Népszavában megjelent cikkből értesült és megemlítette Klepetárnak, hogy az egyik résztvevőt a személyi eirás alapján benne gyanítják. Klepetár tagadta az áleskü- vőt, kósza híreknek minősítette az egészet, a gyilkosságról pedig szintén nem beszólt. Az elnök: Szóval Klepetár tagadta az álesküvőt? Tanú: Tagadta. Ügyész: Volt önnek valami peres ügye Klepetárral? Tanú: Volt. Együtt akartunk egy lapot alapítani és Klepetár később, 1926 decemberében 1500 korona miatt keresetet adott be elleneim Ügyész: Kellett volna 1926 július 16-án Klepetárnak öntől pénzt kapnia? Tanú: Klepetár 1926 júniusában pénzt kölcsönzött ki tőlem, de pénzt nem kellett volna tőlem kapnia. Az 1500 korona ügyében Klepetár ügyvédje, Bartosek dr. csak ősszel vagy télen adta be ellenem a keresetet. Ügyész: Szóval Klepetárnak nem kellett volna Öntől julius 16-án oénzt kapnia? Tanú; Nem. Margit bűnvádi följelentése Ezután folytatják Vörösmarty Jolán kihallgatását. A tanú elmondja, hogy egy kassai szomszédnőjük a Vázsec melletti Teplics- kán lakó nővérétől hallotta, hogy Michalko már nős, amit a szomszédnő közölt velük. Margit akkor otthon volt s azonnal levelet irt ez ügyben Michalkónak, de Michalko egy nyomban írott válaszában az egészet erélyesen cáfolta. Hladik dr., a biróság elnöke Elnök: Miért tette meg Margit a bűnvádi följelentést Michalkóék ellen? Tanú: Egyrészt azért, mert nem jöttek el a húsvéti eljegyzésre, másrészt azért, mert prágai tartózkodása alkalmával Michalkóék csak kívülről mutatták meg a villát s midőn a szomszédaink erről tudomást szereztek, figyelmeztették Margitot, hogy ezt igen gyanúsnak találják. Végül pedig azért is, mert az esküvőt állandóan halogatta. Elnök: Mikor jött fel* ön Margittal Prágába?, A tanú elmondja, hogy Prágába május végén vagy junius elején érkezett meg Margittal. Margit Michalkonál, Jolán pedig Sikorskynál szállott meg. Két napig volt fent Jolán, de a másik éjszakát ő is Michalkonál töltötte, mert esett az eső és nem akart hazamenni. Reggel Michalko megkérte, hogy jöjjön vele a városba a házassági iratokért. Jolán bement a városba Michalkóval, alti betért egy nagy épületbe, de hogy ott mit . végzett, nem mondta meg. Csak amikor ismét hazajöttek, húzott elő Michkalko egy írást a zsebéből, leült az asztalhoz és hozzáfogott az irás kitöltéséhez. Sorra kérdezte Margit adatait, hol született, hány éves, milyen illetőségű stb. Amikor r. tanú az esküvő dátuma után érdeklődött, Michalko azt mondotta, hogy erre. legföljebb i két-három nap múlva kerülhet a sor. Margit és a három vádlott neve egy levelezőlapon Elnök: Beszélt Michalko a villáról? Tanú: Azt mondta, hogy vett egy villát. Egyébként igyekezett keveset beszélni a villáról, mindig kitért a kérdések elől. Elnök: Miért nem lépett fel erélyesen Michal- koval szemben? Tanú: Nem az én pénzem volt, Margit pedig hiába lépett volna fel. Elnök: Miért ment el Prágából? Miért nem várta meg az esküvőt? Tanú: Hazaküldtek mindahárman. MSrgit azzal küldözgetett, hogy otthon vár a kisfiam, Michalko azzal az ürüggyel, hogy nem lehessen tudni, mikor van az esküvő, Sikorsky pedig még pénzt is adott az útra. Elnök: Mikor Margit később az álesküvő után hazajött Kassára, mit beszélt? Tanú: Azt mondta, megvolt az esküvő, anyakönyvvezető előtt esküdtek, az anyakönyvvezető nemzeti szinü szalagot viselt. Még előbb kaptunk Margittól egy lapot, amelyen Michalko, Sikorsky és Klepetár voltak aláírva. A lapon Margit közölte velünk, hogy megvolt az esküvő. Táviratot is küldött hasonló szöveggel. Mikor Klepetár aláírását megpillantottam, nem tudtam, hogy ki az. Mikor Margit később hazajött, megkérdeztem őt Klepetár felől s akkor Margit azt mondta, hogy Klepetár Michalkónak jóbarátja. Az elnök kérdésére úgy Klepetár, piint a tanú kijelentik, hogy nem ismerik egymást. Az elnök erre előmutat egy levelezőlapot, amelyet Michalko irt Jolánnak s ezen Klepetár is szívélyesen üdvözli Jolánt. Az elnök kérdésére Sikorsky kijelenti, hogy a címet Michalko irta, Klepetár viszont azt mondja, hogy a lapot ugyan ő is aláírta, de a kp akkor még nem volt megcímezve s a címet csali később Írták rá. Elnök: Mikor ment fel Margit ismét Kassáról Prágába? Tanú: Michalko sürgönyére utazott fel. Elnök: Michalkoéktől mikor érkezett meg Vázsecről a levél. Tanú: Egy héttel Margit elutazása után. Mi- chalkoók mé?r sürgönyöztek is. Azt Írták a levélben s a sürgönyben: hozzam el a betétkönyveket. Vichodnán, ahol leszálltam, Sikorsky várt rám s rögtön kijelentette, hogy Michalko és Margit a vázseci tanítónővel a Csorba-tóra rándultak ki. Délben értünk Vázsecre. Itt három napig voltunk Michalkoéknál. Michalko apját nem láttam. Michalko maga este érkezett meg Csorbáról s akkor ugyanazt mondta Margitról, mint Sikorsky. Este Michalko ismét elutazott Csorbára s másnap reggel visszajött. Azt mondotta nekem, hogy Margit nagyon jó) érzi magát Csorbán ... Elnök: ön miért nem ment Csorbára? Tanú: Fel akartam menni, de Michalko lebeszélt azzal, hogy rossz az ut. Elnök: Valami izgalmat nem vett észre Mi- chalkon? „Ne utazz Michalkóval éjszaka .. Tanú: Nem láttam semmit. Pénteken reggel azután Michalko levelet hozott s azt mondta, hogy a levelet Margit küldi. Rövidesen eljön Csorbáról s addig is küldi zt a levelet. A levélben azt irta, hogy a pénzt Kassán adjam át Mi- chalkonak. Én rögtön észrevettem, hogy az irás nem Margité, s erről említést is tettem Sikorsky előtt, de Sikorsky azt válaszolta nekem: „Talán csak nem hiszed, hogy másvalaki irta volna!“ Elnök: Nem mondta Sikorsky, hogy Margit a vázseci tanítónővel Prágába utazik? Tanú: Nem mondta, csak azt, hogy Csorbára ment. Mikor utolsó este ott voltam Vázsecen, Michalko azt mondta, hogy utazzam el vele Kassára. Én el akartam utazni még az este, de. Sikorsky óvott attól, hogy Michalkóval éjszaka egyedül utazzam. Azt mondta, hogy sem- Áj mi szin alatt ne menjek vele éjszaka. Erre reggelig még ott maradtam s csak reggel utaztunk el. Elnök: Nem mondták Miehalkoék, hogy Michalko és Margit majd Párisba utaznak? Tanú: De igen, Sikorsky és Michalko is mondta. Elnök: Miért nem fogott gyanút? Tanú: Mikor Vázsecre jöttem, Michalkóék csak a betétkönyveket tudakolták tőlem, pénz iránt nem érdeklődtek. Mondták nekem, hogy, ne menjek Csorbatóra, én meg nem érdeklődtem sokat s nem gyanakodtam, mert nem gondoltain rosszat, hiszen intelli* ! gens embereknek tartottam őket... Siegel szaTazóbiró; Mikor 21-én, szerdán __5^
