Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-08 / 106. (1733.) szám

pEgsaaaMMttiwi^Mi^1 ■^ ■mwflifTmw rjnkggs*mmuMsuimiBnitunimmBMmmtíssssi^ " -■- "ísüüul jl ■., . , -----------------•——— Hits ch: He bántsátok a Tátra idesenforsalmát mert az ideaenforáalom pénzt és életet jelent Hitsch képviselő késmárki beszédében súlyos kritikát gyakorolt szombaton a kormány sziovenszkói gazdaságpolitikája főiéit - A dezindnsztriálás bűnös Jelszava — Állami, politikai segítség, vagy önsegély? - Az idegenforgalom és a Tátra-törvényf réme 4 1928 május 8, kedd, b——D—WP9——SBWDMa——— Csilláréit, lámpák, márvány és alabástromből 250 K-tól feljebb. Irószergarniturák, órák, szoboráll ványók és különféle diszmütárgyak márványból. Kérjen árjegyzéket HORN kőipar • gyártelepe, Baftská-Bystrlca. Késmárk, május 7. (Saját tudósítónktól.) Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő, a szepesi németók pártjának törvényhozója, szombaton Késmárkon egy népgyül'és ©lőtt hatalmas beszédet mondott. A képviselő sú­lyos kritikát mondott Prága alapjában elté­vesztett sziovenszkói gazdaságpolitikájáról iés élesen állást foglalt a készülő Tátra-tör- vény ellen. A nagy lelkesedéssel fogadott beszédet jelentőségére való tekintettel az alábbi bő kivonatban ismertetjük. Parlamenti tevékenységem edső pillana­tától — mondta a képviselő — ismételten fölhívtam a közvélemény, a parlamenti kö­rei és Szlovenszkó gazdasági tényezőinek figyelmét arra, hogy Szlovenszkó iparát a morvámtóli ipar kedvéért elfojtották. Ezt ma már számos szlovák politikus és gazdasz is állítja, akik erről mindezideig politikai okokból hallgattak. Csehszlovákia az egy­kori monarchia iparának 65 százalékát vette át, ebből 19 százalék Szlovenszkóra esett. Az újonnan alakult államok, melyek úgyszólván semmiféle vagy csak igen gyenge iparral rendelkeztek, az uj hatánbeoszíás következ­tében uj ipart teremtettek maguknak. Hogy iparukat főn tartsák és részére a hazai pia­cot biztosítsák, magas vámfalakkal vették körül magukat. E vámhatárok megakadá­lyozták az egészséges árucserét az egyes ál­lamok között. így azokban az államokban, melyek erős iparral bírtak, túltermelés és ám fölösleg jel entkezett s a krízisben a gaz­daságilag gyengébb országrész a centrummal szemben áldozatól esett. Hogy azonban ezt Szlovénszkón némileg maszkírozzák, kiadták a jelszót, amit különben Bella zsupán ápri­lis 17-én tartott olmützi előadásában is le­szögezett, hogy a sziovenszkói ipar rddó és magyar ke­zekben van, hogy ezt az ipart a magyar kormányok mesterségesen teremtették meg és tartották fönn, $ ezért kiadták a jelszót: Rá kell szorítani Szlovénjükét az őstermelésre! Ez a jelszó nagyon kellemes volt a naciona­lista füleknek. Azonban mit takar a való­ságban? Ha Husztnál fölülünk a vonatra és végigutazunk Szlovén szkón Pozsonyig, ak­kor látjuk, hogy Szlovén szkón a mezőgazda­ságra alkalmas területek csak egészen kis hányadot képviselnek, ellenben a földnek éppen a kétharmada mezőgaz­dasági megmunkálásra alkalmatlan. Szlovenszkó lakossága a háború előtt főleg iparból és az iparral kapcsolatos vállalatok­ból élt s csak egy egészen kis hányad: a lakosság 18 százaléka foglalkozott tisztán iöldmiveléssel. Az a fölfogás tehát, mely Szlovenszkó t visz- sza akarja vezetni az őstermeléshez és az állítólag mesterségesen létrehozott ipartól mentesíteni szeretné, alapjában hamis és a helyzet nem-ismerésén alapszik. Beszédes példa erre a helyzetre a Sze- pesség, mely nem mezőgazdasági vidék. A talaj itt köves és aiaosonyabbrendü, Az idő­járás hídig s csak Igló környékén, a Szepes­ség déli részén vannak mezőgazdasági tekin­tetben jobb földek és viszonyok, de az egész Szepességhez viszonyítva ez a terület szinte tekintetbe sem jöhet. A Szepesség mezőgazdasága mindenütt a nagy ipari vállalatokra támaszkodott és üzemét ehhez képest rendezte be. A legnagyobb ipartelepek a városokban vol­tak, ahol az iparral párhuzamosan a keres­kedelem is kifejlődött. Hogy milyen volt az ipar a Szepességen, erre példa gyanánt első­sorban Koromipát idézem, ahol még 1913- ban is 12.000 vagon vasat termeltek, amihez 264.000 vagon vasércet, 14.000 vagon kok­szot, 35.000 vagon szenet, 10.000 vagon me- szet használták föl. A vasmű 3000 munkást alkalmazott 35 tisztviselővel és 70 mester- előmunkással. A vasműhöz tartozó bánya­munkásokkal együtt összesen 20.000 ember élt ebből az iparágból. Egész könnyen meg­magyarázható, hogy a Korompa-környéki mezőgazdaság en­nek a 20.000 embernek az élelmezésére rendezkedett be és hogy az egész keres­kedelem és a kisipar a munkásság el­látásából élt. Alá. Koromba és környéke, az eggkon vi­rágzó ipartelep, csak rom, de a gazdasági ro­mokkal együtt az emberek élete is rombadőlt, mert elvesztették az éltető gazdasági vénát s a vasmű munkájának megszűnésével elestek kereseti lehetőségüktől. Természetesen az összeomlás nemcsak a munkásokat érte, hanem a kereskedelmet, a kis­ipart és a mezőgazdaságot is. Ugyanilyen szomorú állapotok vannak Kézs- márkon, ahol még a háború alatt is vala­mennyi textil- és szövőgyár és kötődé teljes üzemmel dolgozott, ma már csak egyetlen egy vállalat működik s az is az üzem kapacitásá­nak nagyon kis kihasználásával. Poprádon és a többi szepesi városban ugyanezeket a viszonyokat találjuk. Egyes üzemek ugyan ez évben ismét munkába kezdtek, de még nagyon sokáig fog tartani, amig békekapaci­tásukat elérhetik. A szepesi bányák a háború után béke­termelésük felével dolgoztak s csupán ez évben kezdtek intenzivebb munkát, de az ércbányák továbbra is vegetálnak. A Gölmic- és Boldvavölgyi vasipar nem tud magához térni. Különösen rossz a helyzet a bőriparban, ahol a bénulás teljes. Főleg vo­natkozik ez Liptószentmiklósra, ahol tizen­hat bőrgyár még a háború: alatt is teljes gőz­zel dolgozott, ma pedig már alig négy van üzemben. Az ipar lebontása következtében a mezőgazdaság elveszítette fogyasztóit 6 ezr által a szepesi gazdák válságos helyzetbe kerültek. Olyan válságos helyzetbe, amilyen csak a hetvenes években volt, amikor Ame­rika először özönlötte el terményeivel az eu­rópai piacokat. Az intenzív gazdálkodásra berendezke­dett üzemeknek extenziv gazdálkodásra kellett átorientálódniok. A mezőgazdasági többtermelóst hangsúlyozó háborús jelszó revízió alá került, mert a több­termelés költségei nem álltak arányban az értékesítési lehetőségekkei. A mezőgazdasági termékek kivitele a történelmi onszgok ipari városaiba a magas és Szlovenszkó hátrányára megállapított fuvardijtételek következtében még mindig meg van bénítva. A tarifaátszá- mitást a helyiérdekű vasutaknál még mindig nem hajtották végre. Sőt a fuvartételek terén a birodalmi német mintát sem vették át, mely szerint nagyobb távolságoknál a fuvar­tételek progresszive siilyednek. Ha összeha- sonltijuk a csehszlovák államvasutak fuvar- tételeit a német államvasutakéval, úgy lát­hatjuk, hogy a fuvartételek 500 kilométerig megegyeznek, 500 kilométertől kezdve azonban a né­metországiak sülyednek, mig a cseh­szlovákiaiak emelkednek. A mezőgazdaság válságával párhuzamo­san halad a kereskedelem és a kisipar válsá­ga, ami főleg a sok csőd esetben jut kifeje­zésre. Az óriási adók, a dézsma és az adó­hátralékok^ a- (rendszertelen’ adókivetés és behajtás, a hadikölcsönveszteségek és a ban­kok veszteségei fölmorzsolták az úgyneve­zett háborús gazdagokat s ma a bankok gra­fikonjaiban azt láthatjuk, hogy a betevők görbéje egyre aiilyed s az adósoké pedig fölfelé tart. A pénzkereslet mindegyre nagyobb, a kíná­lat egyre kisebb. A hitel kérdése, nevezete­sen a hosszúlejáratú olcsó hitelé, annyira fon­tossá vált, hogy föl tétlen megoldást igényel. Egyenesen érthetetlen, hogy a köztársaság­ban csak két bank nyújt hosszúlejáratú amortizációs kölcsönöket, de e kölcsönök is aímyi sok nehézséggel vannak összekötve, hogy az igénylők kénytelenek elállni tőlük és inkább rövidlejáratu, de igen drága váltó- kölcsönöket vesznek igénybe. A legnyomasztóbb közterhek a terme­lésben a szociális terhek, melyek a gaz­dasági életből kivonják a pénzt és a nagy centrumokba halmozzák föl s a centrális intézmények, ahová a pénz áramlik, nemsokára már az egész pénz­piacot, sőt az egész nemzetgazdasági életet uralni fogják. Ezeket az itt felsorolt súlyos tényeket különösen érzi a Szepesség. Feladatunk nemcsak az, hogy kritikát gyakoroljunk a vi­szonyok fölött, hanem arra is gondolnunk kell, miképpen szabaduljunk legalább rész­ben ebből a válságból. Erre három ut lehet­séges: 1. állami segély, 2. politikai segítség, 3. az Önsegély. Az első kettőtől nem sok remélnivalónk van. Az államsegély legtöbbször igen nehézkes. Vagy egyáltalában nem jön, vagy ha megjön, akkor oly súlyos kikötésekhez van fűzve, hogy egyáitalábau nem vehető igénybe. A politikai segítség hatékonyabb lenne, ha a sziovenszkói politikusok pártokra és nemzetiségekre való különbség nél­kül ki mernék mondani nyíltan, hogy a sziovenszkói probléma, elsősorban és legfőképpen közgazdasági kérdés. És Szlovenszkó ezen legfontosabb kérdésé­ben Prágával szemben egységesen kellene föllépnünk. De ehhez ezekben a politikusok­ban hiányzik a szükséges belátás. Nem ma­radt tehát más mód, mint az önsegély s a Szepességnek ott kell kiutat keresnie, ahol éppen talál s amire földrajzi helyzete s .mű­vészeti, történeti és természeti szépségei predesztinálják: az idegenforlomban. A mi jövőnk: as idegenforgalom. Mezőgazdasági tényezőink ezt a körülményt már két évvel ezelőtt fölismerték s Szepes­ség mezőgazdasága, mely a magtermelésre rendezkedett be és mellékfolalkozásként a fuvarozást űzte, az idegenforgalomhoz ido- dult át, hogy azt a vendégáradatot, amely szükebb hazánkat fölkeresi, élelemmel lát­hassa el. A magtermelés helyett a takarmány­termelést s ezzel kapcsolatosan az állatte­nyésztést fokozta, hogy a tejtermelést emel­hesse. Ha tekintetbe vesszük, hogy a köztársaság idegenforgalma a múlt évben egy és fél milliárd bevételt hozott, valamennyi állami tényező be kell, hogy is­merje az idegenforgalom óriási jelentőségét. A szepesi gazdaság átorientálódására szüksé­ges előkészítő munkák már megtörténtek. A Karpathenverein idegenforgalmi osztálya hat hónap óta ernyedetlen munkában van, hogy a szükséges propagandát kifejtse a lakás- kérdét, a közlekedési viszonyokat ismertes­se és a fölvilágositási igényeknek eleget te­hessen s igy a Szepességre mennél nagyobb látogatótömeget vonjon. Szükéges, hogy a lakosság is átérezze az ügy fontosságát és saját maga is hozzáfogjon a munkához. Azon­ban alig kezdődhetett meg ez a nagy mun­ka, alig hozta meg első gyümölcseit, ami­kor egy újabb veszély jött, amely a gazda­gsági újjáépítésnek egész törekvőiét meg­semmisítheti. Alig adtuk ki a jelszót: „Az idegenforgalomban a jövőnk", amikor Bérmáiásl ajándékok legnagyobb választékban, olcsó árak mellett cégünknél kaphatók. Első szlovák ékszer-, arany* és ezfistgyár Tulajdonosom FROSTI6 TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely : Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50 °/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk fölbukkant egy uj rém: a Tátra-törvény réme, amely egy tetszetős jelszó leple alatt jön: a Magastátra higiéniai és egészségügyi viszo­nyainak rendezése címén, azonban rendel­kezéseivel le akarja törni a Tátrai idegen- forgalmat s ezzel a mi gazdasági reményein­ket is. A Magastátra legkulliváltabb, legjob­ban látogatott központjainak zónákba való beosztása az évtizedes kulturmunka tönkre­tételét fogja jelenteni: a gazdasági ínség visz- szatérését. Iparunkat tönkretették, kisiparunk tönkrement, kereskedelmünk megbé­nult, mezőgazdaságunk alig vegetál a Táíravidék ellátásával s most utói-> reményünket, az idegenforgalom eme- lése utján való életkilátást vennék el tőlünk. Magától értetődik, hogy minden erőnkkel vé­dekezni fogunk ez uj veszély e'íen, mely logi­kai folytatása a velünk szemben eddig Köve­tett gazdaságpolitikának. Egy aránylag kis területre, a Magas Tátrára külön törvényt akarnak szabni, pedig az államnak Szloven- szkón sokkal fontosabb és sürgősebb föl­adatai vannak. A fennálló törvényekben elég rendelkezése van a Magas Tátra fürdőiben a bigiéna biztosítására. Ennek dacára paragra­fusokba akarják szorítani a Tátra legértéke­sebb részét, mely egy nagy vidék lakosságá­nak áldása. Olyan paragrafusokba, mik csak a való­ságos helyzet nem-ismeréséből születhet­tek meg. Mi a törvényjavaslat tartalmának nyilván os- ságrajutása óta küzdöttünk az idegenforga­lom lehengerelése és általa a gazdasági újjá­építés megakadályozása ellen. S harcunkat mindaddig rendületlenül folytatni fogjuk, in% valamennyi illetékes helyen nem győz a be­látás : Ne bántsátok az idegenforgalmat, mert az idegenforgalom pénzt és életet jelent! Az idegenforgalom viszont a külfölddel szem­ben csak akkor lehet versenyképes, ha nem szorítják a paragrafusoik Prokrusztesz-ágyába, mely Csehszlovákia eme fontos jövedelmi ágának szabad és természetes fejlődését le­hetetlenné teszi. Baden Pociéi. a wllágcserkészíjsozgalesn fővezére Budapesten Budapest, május 7. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Az Üilői-uti FTC sportpályán tegnap délután 15.000 cserkész vonult fel a Budapestre érkezett világfőcser- késznek, Baden Powelnek üdvözlésére. A tribünökön mintegy harmincezer ember fog­lalt helyet. Megjelentek az ünnepségen Jó­zsef, József Ferenc, Albrecht főhercegek, Izabella, Gabriella főhercegnők, Klebelsberg és Hermann miniszterek, valamint Ripka Fe­renc főpolgármester. Baden Powel az üdvöz­lésekre válaszolva elismeréssel emlékezett meg a magyar cserkészek kiváló teljesítmé­nyeiről, majd a közönséghez intézett beszé­dében kijelentette, hogy ,ybarátságra, szere- tetre tanítjuk a cserkészeket, hogy terjesszék a világ jövendő polgárainak egymás iránti megértését, hogy megteremthessük a béke és igazság alapjait."-Tegnap este József Fe­renc főherceg és felesége vacsorát adtak Ba­den Powel tiszteletére, aki ma délelőtt a kor­mányzónál, Bethlennél és Albrecht királyi hercegnél tisztelgett. Az osztrák pénzügyminiszter olaszországi útja Bécs, május 7. Kienböck dr. pénzügymi­niszter a Morgen cimü lap értesülése szerint abból a célból utazott Itáliába, hogy ott Mus­solinival tárgyalásokat folytasson. Az olasz kormány ugyanis Seipel dr. kancellár emléke­zetes déltiroli beszéde óta nehézségeket tá­maszt Ausztria külföldi kölcsöne elé és a pénzügyminiszter most ezeket a nehézsége­ket akarja eloszlatni. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténe­tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető la'1 púnk könyvosztályában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom