Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-08 / 106. (1733.) szám

............... 11 n ,nr—^j^’smssssmrmvimnvmrwfamsísssian 19 28 májas 8, kedd. vári gyűlés ezzel el is végzete volna feladata- I szelemekei nem lehetett olyan könnyen nyug­tát, de amint előre várható volt, a felidézett j vóna küldeni. Prrá lesi a forradalmi ttansulat A gyűlés után a tömegek nem mozdulta a városból. A hangulat mind izgatott abb let Az emberek nem elégedtek meg már egyszerű határozati javaslattal, mind viharosabban követeltek pozitív ered­ményeket, amelyeket egyszerű Ígéretek­kel nem lehetett lecsendesiteni. Most már a néptömegekből kerültek ki a szó­nokok. A paraszti és munkás-népvezé­rek valóságos forradalmi beszédeket tartottak, amelyekben heves hangon je­lentették be, hogy vezéreik akarata elle­nére Í9 Bukarestbe fognak menetelni, hogy ott Bratianuval leszámoljanak. Különösen forradalmi volt a hangulat annak a húszezer szénbán yamiumkásnak táboréban, akik pénteken a petrozsémyi és a valea- juliai szénbányában beszüntették a munkát, hogy Bukarestbe jöjjenek. Ez a csoport Vin- cul Dejoson feltartóztatott egy vonatot 'és az eg'úk munkás a vonaitvezető, a másik pedtijg a mozdonyvezető helyébe lépett. A vonatot megfordították és a húszezer munkás elin­dult Gyulafehérvárra. A parasztok és munkások szónokai arra tüzelték a nag" tömeget, hogy zárt so­rokban vonuljanak fel Bukarestbe, ott közöljék a régenstanáccsal a nép szilárd akaratát, amely többé hallani sem akar Bratianu kormányáról. ffeiti sSksrfil a iséjsel lecsendesüeni A párt-vezetőségre nézve, amely kezes­kedett a rend fen tar fásáért, nem volt kelle­mes ez a váratlan fordulat. Tanácskozásra vonult vissza tehát, amely délután öt óráig tartott. Végül a vidéki szervezetek vezetői megjelentek Maniunál és kérték őt, hogy teljesítse a nép kivánságát. Maniu kijelentette, hogy semmiféle for­radalmi lépésre nem vállalkozik. A pártszervezetek vezetői erre újból kimen­tek a tömeg közé, hogy megnyugtassák az embereket, ez azonban nem sikerült. „Bukarestbe, Bukarestbe!“ — kiáltozta százezernyi torok. Bukaresti feli Végűi Maniu kijelentette, hogy 5 az ügybe to­vább nem avatkozik. Erre Miohael Po- povios, Aurelian, Drobescu és Sever Bohus képviselők vették át a bukaresti felvonulás megszervezését. Automobilo­kon és autóbuszon Popovics Mihály ve­zetésével háromezer elhatározott em­bert küldtek előre Bukarestbe, A máso­k dik csoport Sever Bohus vezetésével 1.. Tövisen és Segesváron át halad és Bras­sóban újabb tömi egeket vesz fel, ame­lyek AlvincrŐl, Nagyszebénből és Foga rasból indulnak Brassó felé. Brassóból a két menet egyesülve folytatja tovább az útját. A tömeget azért osztották ilyenmódon két csoportba, hogy élelmezéséről gondoskodja­nak. fi báwászok már forradalmat csinálnak A bányamunkások kijelentették, hogy , ők majd más utón fognak eljutni Bukarestibe. Kivonultak az állomásra és a dejosi minta szerint újból lefoglaltak egy vo­natot, amelyet Tövis felé irányítottak. Tövis előtt -egy ezred csendőrség fogta körül őket és megakadályozta a továbbutazásban. Egy másik csoport munkás még egy vo­natot foglalt le a gyulafehérvári állomá­son és éppen útnak akarták ezt is indí­tani, amikor megjelent egy ezred csend­őr, körülvette a vonatot és a mozdonyt lekapcsolta. A nr nkások kijelentették, hogy az első lövésre dinamiital felelnek, amit nagy mennyiségben hoztak maguk­kal a bányákból. Nemcsak a vonatot, ha­nem az állomást is levegőbe röpítik. Tatarescu államtitkár, aki Déváról irá­nyítja a közbiztonsági szervek működé­sét, a csendörségnek '-defonon paran­csot adott, hogy minden erőszakos lépés­től tartózkodjék. A csendőrséig erre csu­pán őrséget hagyott az állomáson. A | munkások egy része erre kiszállott a vonatból s az állomás előtti téren sza­bályos haditábort vert. A munkásság­nak ezt a részét is csendőrök őrzik. A* első összetűzések Azt az automobiloszíagot, amely Popo­vics Mihály vezetésével * halad Brassó felé, egy ezred lovasság vette üldözőbe. Azok a parasztok, akik a folyőutat vá­lasztották, még vasárnap elérték Tövist és Alvincet. ahol a szabadban tábort vertek éa megvárják a Maniu ég Tata- resou között megkezdődött tárgyalások eredményét. A parasztpárt vezérei ugyanis Tat ároséul: ai.u akarják rábírni, hogy a. parasztoknak bocsásson elegendő számú vonatot rendel­kezésre, hogy Bukarestet elérhessék. A kor­mán’" csak arra a célra akar vonatokat adni, hogy ezeken a pa raszttömegekét ottbonuiklba szállítsák. A katonaság a Bukarest felé vezető hi­dakat lezárta és elbarrikadirozta. A tö­meg sok helyen a hidat őrző katonaságot szétverte és a láncokat, amelyekkel a híd le volt zárva, eltépte. Több helyütt kézi tusára került a sor, amelynek folyr- mán számosán megsebesültek. A snesRénnlt hírszoisála! A külföldi hírszolgálat teljesen megbé­nult. A gyulafehérvári gyűlés napjára a leg­nagyobb külföldi laipok, mint a Petit Pári­sién, a Times, a Daily Mail, a Chicago Tri­büné, a Corriere della Ser a stib. kiküldő felék munkatársaikat és legalább száz újságíró je­lent meg. A román kormány azonban a kül­földi hírszolgáltatást megakadályozta. A Bel- grád felé vivő telefont a nap legnagyobb ré­szében lezárták és azokat a jelentéseket, amelyek a parasztok bukaresti felvonulásá­ról számolnak be, hivatalosan letagadják, A Rothermere-1 apók munkatársát ma kiutasí­tották. Magyarország felé is megszakadt a tele­fonkapcsolat, úgy hogy a hírszolgálat csak staféták utján lehetséges. A vonatok közle­kedésében szintén zavar állott be. A hétfői bukarest-budapesti gyorsvonat Gyulára ma két órai késéssel érkezett be, mert Tövisnél a nagygyűlésről visszatérő parasztok feltar­tóztatták s azt követelték, hogt a vonatot fordítsák vissza és szállítsák őket Bukarest felé. A csendőrség közbelépett és kétórai el­keseredett tusa után sikerült a tömeget visz­Csizi Jód-Brőm Gyógyfürdő Ajánlva; Érelmeszesedés, ideg-, csont, bőr, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnél stb. Jódos fürdők, hidegvizkurák, fény* kezelés —■ Otthoni ivé-fürdokurák Prospektust küld a vFürdőigazgatÓ3ág Csizfürdó', CízkúpeTe. sz aszódtam, úgy hogy a vonat folytathatta útját Lökösháza, a magyar határállomás felé. Bukarestben két halott, húsz sebesült A gyulafehérvári gyűléssel egyidőben Jassyban, Krajovában, Csernovioban és Ki- senevhen is gyűléseket tartott a nemzeti parasztpárt. Legizgalmasabb volt a bukaresti nagy­gyűlés, amelyen mintegy harmincezer- főnyi tömeg vett részt. A tüntetők be akartak vonulni a régenstapác- palotá­jába, ebben azonban a csendőrök meg- f akadályozták őket. Verekedésre került a 1 ser, a csendőrök fegyverüket használták és két tüntetőt agyonlőttek, húszat ?u lyosan megsebesítettek. A más városokban rendezett pafaszipárii I gyűléseikről idáig még nem érkezett be hí teles jelentés. Ilreif proklaináclóla London, május 7. Károly ex trón örökös a Sumday Express külön tudósítójának kije­lentette, hogy minden pillanatban készen áll a Romá­niába való visszatérésre. Ha a román paraszí.párí a politikai hatalmat meg­szerzi és a román nép a herceget felszó­lítja a visszatérésre, azonnal hazautazik Romániába, hogy elfoglalja atyjának trónját és megvalósítsa a parasztpárt programját. Az elkövetkező huszonnégy óra, mondotta az extrónörökös, az én jövő terveimben döntő fontosságú lehet. Lehet, hogy a legrövidebb időn belül elhagyom Angliát. London, május 7. Károly exírónörökös, az angol rendőrség megállapítása szerint, egy „Népemhez*4 eimii proklamációt nyoma­tott ki százhúszezer példányban az egyik londoni könyvnyomdában. A proklamáció hátsó oldalán Károlynak tiszti ruhában fel­vett fényképe van és a proklamáció ezzel a í jelmondattal kezdődik: „No feledkezzetek meg királyotokról!“ A terv szerint vasárnap ; három angol repülőgépnek kellett volna va­sárnapon megjelennie azon városok felett, ? amelyekben a parasztpárt gyűléseit tartotta | és le kellett volna szórniok a proklamáció- I kát. A rendőrségi vizsgálat után az angol kormány megtiltotta a repülőgépeknek az elutazást. Károly he?e@g erre egy angol barátját Magyarországra küldötte, begy ott tegyen afánlatota magyar kormánynak, amely szerint a trianoni békeszerződés revíziója ellenében segítse elő Károly ] törekvéseit HároEy demokratikus programja Károly proklamációjában kiemeli, hogy a jelenlegi román kormány fiának öröksé­gét eltékozolja és ezért neki jogában áll, hogy a hazugságnak, intrikáknak és zsar­nokságnak rendszerét megszüntesse. Ro­mánia újjáépítésének programját a követ­kezőkben jelöli meg: Szabad választások, jól megfizetett hivatalnoki kar, független bíróság, politikamentes hadsereg, szabad Borzalmak kastélya- BÜN0QY8 REGÉNY — írta; Edgár Waiiace (13) — Mr Daver úgy határozott, hogy itt ma­radhat — mondta neki Margaret. — Majd. ide- küidöm a gazdasszonyt — folytatta és megta­lálva mrs Búr tont, gondjaira bizta az uj ven­déget. Nagyon bosszús volt önmagára, hogy nem beszélt nyíltabban mr Haverrel. Megmond­hatta volna neki, hogy: ha Ravini itt marad, akkor ő megy. Megmagyarázhatta volna még azt is, hogy miért nem akar egy födél alatt maradni az olasszal. Annyiban mégis szeren­csés volt a helyzete, hogy nem kellett talál­koznia a vendégekkel, ha csak ezek nem óhaj­tottak közvetlenül vele tárgyalni: és Ravini sokkal óvatosabb volt, mint hogy ezt, legalább egyelőre, megkísérelte volna. Ezen az éjszakán, mikor egyedül ma­radt, Margaret leült és hosszú levelet irt mr Reedernek, — de aztán jobbat gondolt és da­rabokra tépte. Hiszen csak nem szaladhat minduntalan J. G. Reederhez, ha valami kis kedlemetlensóge volt! . . . Elég baja lehet mr Redernek magának is — gondolta —- és, vélet­lenül, ebben igaza volt. Mert ugyanabban az időtájban, amikor ő erre gondolt, mr Reeder nagy érdeklődéssel vizsgálta azt a pokoli pus­kát, melyet az ő elpusztítására szereltek föl a Bennet Streeten. VI. FEJEZET Hogy igazságosak legyünk Ravini iránt, meg kell mondanunk, hogy nem kísérelte meg, hogy hozzáférkőzzék a leányhoz, bár távolról látta őt. Ravini mindjárt megérkezése után másnap reggel találkozott vele a réten, de <: :<!•; mosolyogva biccentett neki, aminek ta­lán az volt az ofc^ Jhpgg kozást talált s úgyszólván egy pillanatra se tágitotR Olga Crewe mellől. Margaret iutta őket este, amint egymás mellett állva, rákö­nyököltek a sziklafal párkányára és Ravini szemmelláthatóan nagyon meg volt elégedve önmagával. Még híres szerencsegyürüit is megmutogátta Olgának. Margit látta, amint a leány nézegette a gyémántokat és valami megjegyzést tehetett rájuk, amire az olasz hangosan fölkacagott. A harmadik napon végre megszólította az olasz Margareíet. A nagy hallban találkoztak és Margaret szótlanul elment volna mellette, de Ravini útját állta. — Azt hiszem, hogy össze fogunk békül- ni, miss Belman — mondta. — Nem fogok ön­nek kellemetlenkedni és bocsánatot kérek a múltért. Lehet-e gentleman udvariasabb ná­lam? — Nem tudom, hogy volna miért bocsána­tot kérnie, mr Ravini — felelte Margaret, kis­sé megkönnyebbülve az olasz szavaira. — Re­ményiem, hogy most már, mivel uj szórako­zást talál, tetszik önnek a hely is? — Kimondhatatlanul nagyszerül — ára­dozott az olasz, aki mindig szerette a túlzó frázisokat. — De mondja csak, miss Belman: kicsoda ez a fiatal lady, aki szintén itt lakik... miss Olga Crewe? — Csak annyit tudok róla, hogy ő is vendég. — Pompás hölgy! — kiáltott föl Ravini olyan rajongással, hogy Margaret elmosolyo­dott. — Bs tetőtől talpig kifogástalan lady — folytatta az olasz. ~ Megvallom: én csak báb vagyok, hitvány játékszer, az igazi ladyk kezében. Van bennük valami, ami megkü­lönbözteti őket az elárusító és gépirókisasz- szouyoktól — Nem önre gondolok — tette hozzá meri, ön. noha szintén gépírók is-, asszony, azért mégis izig-vérig született lady hogy ddetozatoíu ^ Bellis Royoe autómat és megkocsikáztatom a kornyéken miss Olgát — Ugy-e neon lesz féltékeny rá? Bosszúság és mulatság váltakozott. Mar- garetben, de végül mégis győzött a józan hu­mor, úgy hogy mikor elváltak, Margaret egyre nevetett magában, míg az irodájába ért,. Nem sokkal ezután mr. Ravini eltűnt. Es eltűnt Olga Crewe is. Tizenegy óra felé látta őket Margaret hazajönni. A hallba mentek; Olga még ,a rendesnél is sápadtabb volt, szótlanul suhant el Margaret mellett és egyenesen fölszaladt az emeletre. Margaret fürkészve vizsgálta az olasz, .akinek az arca lángolt s a szemei különös fényben égtek. — Holnap visszamegyek a városba —■ mondta. — A hajnali vonattal... ne tessék kocsiért telefonálni: gyalog akarok menni. Zavartan, össze-v issza beszélt. — Megunta már Larrnes Iveepet? — Micsoda? — Hogy meguntam? — Isten ments, dehogy! Sőt ez az igazi, nekem való hely! Hátra simította fekete haját és Margaret látta, hogy a keze nagyon remeg és szeren- csegyüriiiben kápráztatóan csillognak a gyé­mántok. Margaret megvárta, míg az olasz ki­ment, akkor gyorsan fölsietett az emeletre és kopogtatott Olga ajtaján. A leány szobája közvetlenül az övé melltett volt. — Ki az? — szólt ki nyersen Olga. — Miss Belman. A kulcs megfordult a zárban s az ajtó kinyílt. Csak egyetlen egy körte égett a szobában, úgy hogy Olgának az arca ho­mályban volt. — Óhajt valamit? — kérdezte. — Bejöhetek? — szeretnék valamit mondani ... Olga, habozott, majd halkan mondta; : — Tessék — éppen sirdogáltam — Re­aöifeMsáiiys**' A szemei vörösek voltak, a könnyek nyomai meglátszottak sápadt arcán. — Ez az átkozott hely rettenetesen rám nehezedik — mentegetőzött, mialatt egyre törülgette zsebkendőjével az arcát. — Nos, mondja kérem: mit óhajt? — Miről akar beszélni? Mr. Raviniről — felelte Margaret nyu­godtan. — Reményiem, tudja, hogy — tolvaj? Olga merően ránézett és megkeménye­dett a tekintete: ^ — Nem tudnám, hogy miért érdekelne ez engem — mondta lassan —, mikor maga mr. Ravini se érdekel? — De miért jött ide, hogy ezt megmondja nekem? Margaret zavarba jött: erre a kérdésre nem volt elkészülve. — Magam se tudom — dadogta. — Lát­tam, hogy — hogy bizalmasabb barátság ké­szül — maguk között — Bocsásson meg: ér­zem, hogy tolakodás volt. — Valóban az volt — bólintott rá Olga Crewe hidegen: s ez a sértő válasz mindem vért Margaret arcába kergetett. Nagyon haragudott önmagára, mikor ezen az éjszakán hement a saját szobájába — e a keserűség nagyon rossz hálótárs, sőt valamennyi emberi érzés között ez a leg­jobb álomkergető. Egész éjszaka jobbra-bal- ra forgott az ágyában, igyekezett elfeledni, hogy Olga Crewe és Giorgio Ravini egyálta­lában a világon vannak, mindent megpró­bált, hogy elszunnyadjon — s amikor ez vég­re sikerült — Hirtelen fölült az ágyában. Valaki mo­toszkált az ajtaján; nem kopogott, csak mintha kapargált volna rajta — Fölcsavarta a villamos-lángot és, kiugorva ágyából, az ajtóhoz sietett hallgatózni — Valaki volt odakint, Margaret megfogta a kilincset. — Ki van odakint? — kérdezte. bel 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom