Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-01 / 101. (1728.) szám

r 1928 május 1, kedd. Az elhunyt Asquithlord naplója szenzációs ismeretlen részleteket hoz napfényre a világháború kitörésének körülményeiről Az angol kormány teljes tájékozatlanságban volt — A német követ kisírt szemekkel ment Asquith~hoz London, április 30. A Daily Tefegraph mai számában megkezdette Lord Asquitíh háborús memoárjainak közlését. Asquitb lordnak háborús visszaemlléíkez/ósei a szen­záció erejével hatnak az angol közvéle­ményre, de világszerte óriási feltűnést fog­nak kelteni, mert a napló adataiból megrázó fény derül arra a határozatlanságra, amely az an­gol kormányt a világ sorsát eldöntő na­pokban el töltötte és arra a tájékozatlan­ságra, amellyel az angol miniszterelnök a világ dolgaival szemben állott. 1914 július 24-ikén Asquith megállapítja, hogy a világháború veszedelmét aligha le­het elkerülni. Ha Szerbia Ausztriának ulti­mátumát visszautasítja, Oroszországnak, Né­metországnak és Franciaországnak be kell avatkozniok a konfliktusba. Még julius 26-án Asquith az északiror- szági (ulsteri) kérdéssel foglalkozik, föld­rajzi és statisztikai munkákat tanulmányoz és csak úgy mellékesen vezet be külpoliti­kai vonatkozású dolgokat naplójába. Eze­ket írja: — Nagyon érdekes, hogy a legtöbb pontban Ausztriának igaza van és Szerbiá­nak nincs igaza és ennek ellenére az osz­trák eljárás brutalitása a közvéleményben azt a felfogást gyökeresifci meg, hogy egy nagyhatalom minden jogos alap nélkül meg akar semmisíteni egy kis népet. Az osztrá­kok Európa legostobább népe. Julius 29-én azt jegyzi be Asquith nap­lójába, hogy igazán csodának kell bekövet­keznie, hogy a háborút elkerülje a világ. 'Angliát, amely egyedül tett pozitív közvetítő javaslatot, Németország é>s Oroszország azzal vádolja, hogy o idézi fel a háborút. Julius 30-án Bomar Law telefonon hívja fel Asquithot, hogy sürgősen menjen hozzá, mert meg akarja vele és a konzervatív ve­zérekkel beszélni a helyzetet. Bonar Law a megbeszélés elején bejelenti, hogy az észak­ír-kérdést el kell napolni. Asquith kijelen­tette, hogy mindaddig nem fogadhatja el a miniszterelnök javaslatait, mig Tiberálispárti vezértársaival nem tanácskozott. Augusztus elsején végre megkezdi As­quith tárgyalásait minisztertársaival az eset­leges angol intervenció ügyében. Lord Grey kijelentette, hogy demisszio- nálni fog, ha a kabinet az intervenció politikájának alapjára helyezkedik. Churchill nagyon háborús hangulatú volt és máris mobilizálni akart. Asqnith szolidárisnak jelentette ki magát Grey-jel. Augusztus 2-án Asquithot meglátogatta Lich- nowsky német követ. (Mintegy két hónap­pal ezelőtt halt meg, Asquith halálára né­hány héttel. — Szerk.) A német követ rend­kívül ideges volt. A szegény ember kisirt szemekkel jött hozzám — Írja Asqnith naplójában — és könyörögve kért, akadályozzam meg, hogy Anglia Franciaország érdekében beavatkozzék a háborúba. Németország ékben van Franciaország és Oroszország között és sokkal veszélyesebb a hely­zete, mint Franciaországé. Asquith ekkor a német követnek azt vála­szolta, hogy Angliában egyetlen komoly po­litikus sem kívánja az intervenciót. Német­ország megakadályozhatja Anglia beavatko­zását, ha lemond arról a szándékáról, hogy Belgiumba bevonuljon és nem támadja meg a francia csatorna kikötőit. Lidhuowsky na­gyon elkeseredetten nyilatkozott a német kormány ellen, hogy nem mérsékelte Ausz­triát Szerbia elleni ultimátumában. Lichnowsky távozása után ült össze az angol minisztertanács, amely három óráig tartott. A minisztertanács rendkívül izgal­mas lefolyású volt. Burns, a liberális szak- szervezeti vezér lemondott a munkaügyi mi­niszteri tárcáróL A minisztertanács Asqui- thot felhatalmazta annak a kijelentésére, hogy Anglia nem engedi meg a német flotta operációit a csatornán. Az augusztus 3.-án bejegyzett naplórész szószerint a következőképpen hangzik: Na­gyon érdekes minisztertanács volt és a szen­záció erejével hatóit, amikor az Ülés folyamán megloptuk a hirt, hogy 4 németek bevonultak BelghwmibQ és ki­jelentették, hogy a Belgiumon való átvo­nulást minden körülmények között, még fenyveres erővel is kikényszerítik. Ez megkönnyítette a mi állásfoglalásunkat. A németeknek tehát ultimátumot küldöttünk, amelyben Németországot fel szól itottuk, hogy Belgium semlegességét tartsa tiszteletben. A németek erre azt a meséi találták ki, hogy a franciák tervezték a Belgiumon való átvonu­lást és erről már tárgyaltak is a belga ku­NtagysawmiIwL április 30. Tegnap reggel ftultó- itüziként terjedt el a városban aiz a Mr, hogy DieM György, a Süezóik József-déle utradal om 36 éves gazdatisztje, öngyilScosságot követelt el. A .gazda­tisztet, aki kedvelt alakja volt a nagyszombati tár­saságoknak, a városiban mindenki ismerte, de az öngyilkossági Mr elterjedésiének első pillanatában selnki sem tudta magyarázatát adni, mi készítette a nyugodt, jó állásban lévő fiatalembert végzete® cselekedetéire. Az öngyilkosságról először csak annyi került nyilvánosságra, hogy tegnap reggel Kiuicsiliek Jó­zsef gazdasági intéző átlőtt koponyával, holtan ta­lálta irodájában a gazdatisztet. Kucöiliek reggel kopogtatott az irodaajtón s mikor senki sem vála­szolt, előkereste a kulcsot és felnyitotta az ajtót. Mér akkor rosszat sejtett, mert az iroda ajtaja a' reggeli órákban rendszerint nyitva szokott állni. A szobában megrendítő látvány tárult eléje. Diehl gazdatiszt levetkőzve ágyában feküdt, átlőtt homiloikllíial. vécrtócsábajn és görosbame- redt jobbkezében revolvert szorongatott. A gazdasági intéző orvosért rohant, akii áronban már csak az órákkal azelőtt beállott halált tudta konstatálni. Mint megállapította, az öngyilkos gazr datiszt jobbkalántékába röpített golyót, amely át­ütötte a koponyacsontot, átfúrta az agya és az ágy lábában akadt meg. Az öngyilkos mellett nyolc levelet találtak, amelyeket hozzátartozóihoz és barátaihoz irt. A leveleket a csendőréég lefoglalta és valószínűleg az öngyilkos buosuisorai fognak teljes fényt derí­teni tettének okaira. Léva, április 30. (Salját tudósitónktól.) A leg- raflfináltabb trükkökkel dolgozó szfélhám osságok sorában is első helyet foglal el az a körmönfont csalás, amelynek szálait pár nap ótta a zólyomi csend őrség bogozza. Egy d vetemedett ember a gyóntatószékst és a gyónást használta fel közvetítőül aatra, hogy jósai vü enaibertáirisíáiniak hászékeín|yséfe|étTteÖ vraz- gsBaóljen. Pár nappal ezelőtt a zólyomi templomban egy jóiöltözött, 4ő—50 év körüli idegen férfi jelentke­zett Mravdk segiédiedkész előtt gyónásra. A lelkész kiötelességsaerüem meggyóntafta az idegent, aki a templom kapujában megvárta a gyóntató lelkészt és hozzzálépett: — Engedje meg, hogy felkettteaseto tort a la­kásán. Nagyotn fouftoe m^ndiardvtafóitm vannak. Az életem forog kockán, ön jósami embernek lát­szik, talán segíteni tud rajtam. A lelkész készséggel tett eleget az idegen ké­résének és meghívta magához a plébániára. Csak mikor megtelepedtek a lakásban, mutatkozott be a rejtélyes vendég. Bandi® József osefh-teschetnd kálóknál számvizs­gáló kapitánynak Motadlta Magát és egy pár udvarias bevezető szó után rögtön a tárgyra tiért. Kezeit tördelve, könnyben úszó sze­mekkel beszélte el élete tragédiáját. — Mint számvizsgáló kapitány, kincstári pén­zeket kezeltem. Szám Másaimba hiba csúszott bele és a pénztáraimból kilenctizei- kotn^na hiányzót Megtudtam, hogy a napokban rovancsoMs lesz. Ha iránnyal Németország tehát csak megélőd? F'finciaorszagot. Churchill háborús mezbe öl­tözött és tengeri csata után vágyódik. Az egész ügy nagyon szomorúm fest az én sze­memben. Az alsóház az uj híreket arány’ag nyug' dt méltósággal fogadta és a parlament' munka fólöt órakor befejeződött. Így látta a vorskhirei fa:mer fia, Ang­liának felelő? állami érfia a világháború ki­törését. Az öngyilkos Diehl György hányatott sorsú, kalandos múltú ember volt, akit a világháború forgószele sodort a távoli finn városkából Nagysromíbatba. Minit finnországi lakos, az orosz hadseregben szó-i­gáit és 1916-ban hadifogságba esett. A fogolytá­borból mezei munkára adták a hadifoglyot, aki hamarosan Megszokta és megszerette a magyar -környeze­tet és nem vágyott vissza hazájába-. A világháború ut'án szabad ember lett Diehl György, de nem élt szabadságával éte nem mutatott hájilandós-ágot a hazatérésre. A Sl-ezák-uradalom gazda tiszti minős'égben alka-knazta és Diehl a gaz­daság fahkaeiMdai központjában dolgozott. 1920- ban megismerkedetit egy nagyszo-mbati urileány- nyal s hosszabb ismeretség után feleségül vette. Kieressiuirban, ahol felesége tanítónő volt, rendez­kedett be a kis család, de boldog és harmónikus életükben nemsokára zavaró momentumok buk­kantak fel. A gazdatisztnek ugyanis főnöke meg­tiltotta, hogy esbétakint hazajárjon Kereszturra és kénytelen volt a farkashidai központi irodában aludni. Búcsúzó soraiból arra lehet következtetni, hogy a fiatal férjet ez a szigorú hivatali retnd kese­rítette el és emliiaítt Már régebben fflgfailkotáoíbt az öoigyáilkosság gondolatéval. Az öngyilkos holttestét Nagyszombatiba hozták, boncolásától áronban eltekintenek, ment minden kétséget kizáróan megállapították, hogy önfeezével vetett véget életének. rájönnek a Mányra, már pedig airra biztosan szá­míthattam, akkor vége az oxÍ6Ztmráátm®aík és vele az életem­nek is. Mindent megkíséreltem, hogy az utolsó órában rendbehosaam a pénztári. Elhalt feleségem emlé­kül őrzött tulajdonait, ékszereket és ruhákat ad­tam el, de csak hatezer koronát kaptam értük. Honnan vegyem a hiányzó háromezer koronát? Eszembe jutott hogy van egy jó barátom, oki Zólyomban lakik s aki talán segítségemre tudna lenni. Vonatra ültem és egyenesen hozzáuitaZfam. De a végzet és a bafszewetncse nyomóimba szegődött. Az egyetlen ember, akire számíthattam, nem volt odahaza. Elutazott és csak pár nap múlva tár haza. Kétségbeejtő helyzetben vagyok... Barátom meg­menthetne, de nincsen íf-t, mástól, idegen, embe­rektől nem várhatok segítséget. Nincs más választásom, mint a revolver. Igen, főbelövöm magam ... A jólelkü. paipo-t annyira meghatotta az állító­lagos cseh kapitány előadása, hogy nyomban váJlaííko®ortt a hiányzó pénz öss-zeihoZásáaia. —• Ne csüggedjen, miegsaerzem a pénzt és megmentheti becsületét, — mondta a lelkész és már szaladt is ismerőseihez, barátaihoz, hogy nagyhiirtelenében kölcsönkérje a háromezer ko­ronát. Nemsokára diadalmasam hozta a pénzt, amit az állítólagos kapitány örömujj-ongva, háMl* kodra Tett át. Megígérte, hogy réssd-etekbeq vteaaMShwtt g W9­7 _ P'ónQCUnlfnÜ 8 hö!orráa« és iszapiürddl biztos sikerrel d jlvtüiöoV Jiy j gyógyitanak : csdzt, kösrrényt és ischiest. GRAND-HOTÉL 200 az óba. Modern vereté*. Hldcg-melegviz- szolgáltatás. Többi jjyógyházban kényelmes szobáit és penslo 45 Ké-lol. — Felrilájjositás: Trencséntepliczfürdö Ijjazgató- eátínáL— Információs iroda Kassám Váry Gyula cég, KoMce, F5-tt. 76. — Telelőn t 820. C80n.it, aziítán zaebretette a bankókat és eMvoroti, Pór nap múlva a segédldkéez megbányba-vie-' főtte a rejtélyes idegen látogatásának körülmé­nyeit és úgy gondolta, neon lesz célszerűtlen, hó' T-esdhienben érdeklődik pártfogolt ja sorsa iránt. I revei et irt a katonai parancenokságdiez. mely­ben megkérnl-ozte, visszaérik ezetit -e mátr Bandi® József szá/mvizsgálókapitány. Postafordultával megérkezett a válasz: a kaiteuM parancsnokság ilyen nevii katona­tisztet nem ismer. Gsak most eszmélt rá a segédtelkész, hogy egy gonoszlelkü csalónak esett áldoTiatAu.1. Bűnvádi feljelentést tett a csend őrségen, amely körözőleve- let adott ki a furfangos szélhámos ellen. Nyilatkozat A Magyar Újság szombati és A Nap va­sárnapi számában cáfolni igyekszik a Zay Károly dr. ajkáról előttem elhangzott és a Prágai Magy ar Hírlapban közzétett, A Nap megszüntetésére és a lap politikájára vonat­kozóan tett kijelentését és mindkét tényállí­tás valódiságát kétségbevonja. Ez a kétség­bevonás a maga desperátus formájában olyan részlettények és körülmények beis­merése mellett történik, amelyek nem az általam közölt tényállításnak, hanem ellent­mondásukkal éppen magának a cáfolatnak megcáfolására alkalmasak. Idézem erre A1 Nap vasárnapi számában „Nem szűnik meg A Nap“ című cikkének következő kitételeit: „ .. .A Nap tőkemobilitásában zavar ál­lott be ... Bekövetkezett egy tőkehiány, be­következett az a helyzet, hogy a lap adóssá­gait becsületesen likvidálni kell g egyben be kell kapcsolni egy aránylag nem nagy tőkét, amely a lap zavartalan pénzügyi helyzetét biztosítja... A bevonandó tőke­csoport nem történhetik máról holnapra..* Az ily irányú tárgyalások lezárása előtt biz­tosítanunk kell a lap körül támadt anyagi zavar megszüntetését s ezért következett el az adósságok likvidálása, amely azonban nem jelenti A Nap megszűnését... A meg­jelenésünk következő heteiben nem adha­tunk az eddiginél jobb és a fejlesztés jegyé­ben álló számokat, de adni fogjuk azt, amit terjedelemben és tartalomban a reális kö­rülmények figyelembe vételével adhatunk..* A Nap minden folyamatban lévő akcióját ai igazságnak és a tisztességes kötelességtelje- sitésnek jegyében be fogjuk fejezni és le fogjuk bonyolítani.M „A halálmadarak tévedtek. Azt hitték, hogy a betegágy mellett pislákoló gyertya fénye nár a ravatal gyertyáinak világítása. Azt hitték, hogy A Nap körül mesterségesen szított pánik komoly katasztrófa.“ A Miagyar Újság vasárnap reggeli szá­mában pedig a következőket írja: „A Nap olyan horribilis költségeket kívánt megj amelyeket a szlovenszkói magyar olvasó- közönség nem bir el és amelyek miatt bizo­nyos anyagi zavarok következtek be. A lap­nak összes adósságait likvidálják és nincs kizárva, hogy A Nap végleges megszünteté­sét rövid időn belül meg lehet akadályozni." Ezekből a kitételekből megállapítható, hogy lap még a maga súlyos válságát ilyen formában nem hozta nyilvánosságra. A Nap maga is beismeri, hogy betegágyban fekszik s a nagybetegnek lázálmai vannak. Csak en­nek tulajdoníthatom, hogy a saját gazdáju­kat dezavuálják, aki mint gentleman bizo­nyára egy jottányit sem tagadhat le abból a nyilatkozatából, amit nyilvános helyen előt­tem és mások előtt tett s amit én szóról-szóra híven adtam vissza. Pozsony, 1928 április 30. -----------■*---- Rehorovszky Jenő, a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi szerkesztője. R szovjelblrtfsás hét volt kommunistavezérf halálraítélt Moszkva április 30. A szovjetbiróság a Krim-félsziget kommunista központi végre­hajtó bizottságának volt elnökét, Ibraimof- fot és helyettesét, Musztafát, halálra Ítélte és az elítéltekre nem alkalmazza az am­nesztia kedvezményét. A halálraítélteket azzal vádolták, hogy banditákkal tartottak fenn kapcsolatokat és számos gyilkosság­nak. meg vesztegetésnek voltak tervezői és szereplői. Tizenegy más vádlottat hosszabb- rövidebb ideig tartó szabadságvesztéssel sújtottak, mig három vádlottat felmentettek.) Főbelőtte magát egy pozsonyinegyei gazdatiszt, akit a világháború sodort Finnországból Nagyszombat vidékére A volt hadifogoly megrázó tragédiája — A szigorú munka­rend keserítette el Gyóntató papjától csalt ki 3000koronát egy elvetemült szélhámos Tescheni számvizsgálókapitánynak mondta magát és öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem kap pénzt — Mravik zólyomi segédlelkész a szélhámos áldozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom