Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-06 / 105. (1732.) szám
1928 május 6, vasárnap. Á cigány vagy a néger ? Sovánka Nándor hegedűje Irta: Révész Béla magukra a „biack bottora", „charlest-on" hang- zivatarait ... Kisértés. Ugyanazok a dalok, amiket Ady Endre dalolt és a mulatozás módja is ugyanazon szertelenség, ahogyan Ady ernyedt, vüh&ro- 20 tt cigány ózó kedvében. Borong a „Befútta az utat a hó ..köny- nyes pátbosz, melynek változatai a legnemesebb Griegre emlékeztetnek, hatalmas az apró cigány, érett hangok hangzanak, melyek garmadával ón tik az érzést és távlatot jelenít meg a taktus: „Céltalanul megy a fakó ..." Jazz-hangos magyar urak olvadva dano1 asszák a csöndességet, mint ahogy Ady Endre gyönge, rekedt hangja is sóhajtgatta a versezetet: „Betyárlegény megy a lovon, Nagyot sóhajt olykor-olykor .. A pillanat, amikor a megszelídült, hangoskodó magyarok, és a kettős arculatú cigány a magyar bánat végletei között mámorosodnak, megdaloltatja a régi melódiát... visszahalljuk az elereszkedett boldogtalanságot: „Hogy így megcsalt, sohse hittem .. És valahogy isiben, mögötte megzizegnek a kánkán fodrai és macélcsőt hujjázik Ady Endre. A vidéki közgyámok, szolgabirák, földesurak újra foxi róttál zajlanak. A cigány pedig nyalábolja a zengést igy is, meg úgy is ... Ismerőseim, akik leikukon viselték a gondját, hogy semmit ne mulasszak el a városból, utolsó párisi délutánjaim egyikén elcipeltek az elysiumi mezőkről elnevezett utcán abba a házba, ahol a vízzel egybekötött legújabb párisi csoda morajlik, a „Lido11. A parton, a járda szélén olasz lovassági liszteknek öltözött ajtónyitogalók lesték a taxikat. s nagy vörös ernyő védelme alatt kisérték be a vendégeket a kapu alá, — ilyen vörös ernyőket használnák Toscanában is a pásztorok, ha esik az eső, s maguk köré gyűjtik a nyáj zsengébb bárányait. A belépődíj ezzel szemben nappal 25 frank, este kilenctől 100 frank, ebben benne van a zene, a víz, a kávé 3 este egy vacsora. Az egész üzem módfelett ünnepélyes és bonyolult: a pincérek, ajtónyi'togatók és ruhatárosok arcán bizonyos áhítat észlelhető, valami merev, szinte komor elragadtatás, hogy egyszeri! ember létükre segédkezhetnek egy ilyen hatodik csoda létezésénél, közreműködhetnek egy intézménynél, amilyen méj; nem volt, amilyen még Párásban sem volt. Elfogódottság, nesztelen fegyelem, legfelsőbb pincér-diszciplína s megint egy lovassági tiszt, aki a liftet kezeli: ezek a személyzet ismérvei. A lift már önmagában véve meglepő, mert a liftek eredendő tulajdonságaival ellentétben nem fölfelé, hanem lefelé megy. A földszinten vagyunk, az elysiumi mezőkről beléptünk egy kapu alá, itt vár a lift, ami automatikusan zuhan velünk lefelé, nyilvánvalóan Hades sötét berkei felé, amit meg ás ■érdemiünk, mert maradtunk volna inkább fenn. De ilyen az ember, Hades örök vendége: nyughatatlan s állandóan pénzt ad ki fölösleges dolgokra. A lift, miután zuhant már két emeletet, megtorpan egy karmazsinba mártott táncterem előtt. Ennek a táncteremnek a falait az emberi vér színére emlékeztető függönyök borítják. Nagyjából reménytelenül Ízléstelen az egész, mint általában a modern francia belső-architektura, sok benne a műmárvány, a mü-mahagoni, a mü-kristály’ s mindazok a dolgok, amik már eredetiben is a gyomrán nőnek ki egy civilizációnak. A teremben két zenekar dolgozik, hat argentínai fiú csontkeretes intellektuelle- pápaszemmel, ezek csinálják a tangót, — s hat bécsi fiú, tüzes texasi szemekkel, ezek csinálják a csarlestont. Persze nem egyszerre, hanem felváltva. De rögtön jobbra, a vérfalu táncterem mellett, azzal szerves összetartozásban s mégis mellette és villanyiugasok közé rejtve morajlik a víz, a medence vize, márványstrandok között, — a víz, az elem, ami itt kissé idegenül oki l óg, minth a kér dezné, hogy kerül ide? Körben a márványstrandon asztalkák, a jazz s a tangó nem nlhennek, pezsgő, frakfcos urak és estélyi ruhás hölgyek, nagy, csöndes és előkelő mulató-üzem. S a vízben, éjjel kettőkor, fűidének, akik ennek szükségét érzik. A „lido" mindent ad: zenét, pezsgőt, finnyás fürdőruhát és tarka fürdőköpenyt. A. hölgyek és az urak, miután éjféltől reggel kettőig mustrálták egymást tánc közben s az asztaloknál, közös és udvarias megegyezéssel gondolnak egyet, bevonulnak a kabinokba, leveliik a frakkot, fölveszik a fürdőruhát s fürdők öpenybeo visszaülnek a pezsgő mellé és gummisapkát kötnek a fejükbe, igy ülnek reggel négyig. Aztán megfürdenek. így legalább, m a láda tűm élőm a tíStibi áráiga Melyük fog győzni, a jazz, amit a néger dübörgőt, vagy a dal, amelyet a cigány játszik? A néger inkább mulatt-külsejű és a cigány arculata is van olyan „füstös11. Mondja a cigány a jazzról fitymálva, panaszkodva: —- Kérem, az csak olyan divat, mint a fcrino!in, majd elmúlik ... De jazzt dübörög, a vad taktusokat nagyszerű temperamentummal zúdítja, a cifrázó sikcngásokat csakúgy szakítja a zenekarból, hangok kaiméválos hajszája, amit — úgy látjuk — jobban tud űzni a legmagyarabb cigány, Sovánka Nándor, mint a nomádivadék, aki csörgő szerszámaival valahonnan Indiából Pestre került. Igaz, hogy a cigány is onnan indult... Ellenségek, de valami letakart testvériség lehet közöttük. A másik furcsaság, hogy a csillárok verőfényében ugyanazok a magyarok vigadnak a jazz mellett, akik az előbb andalogva hallgatták, rendelték a legegyszerűbb fajta magyar nótákat, nem is megszokott pesti figurák; a vidéki csillogás csattan rajtuk, rejtett dalok kertecskéjét szüzebb tájékokon botani- zálták össze a maguk kedvére; az imént búgtak sorjában a legódonabb nóták, az illatuk kedvesen besurrant az embergyüjfő pesti ho- dályba és íme feldörög a jazz. Hogy tudja játszani, zilálni, rengetni a cigány! A csudálkozás világosodik. Hiszen volt úgy, hogy áfcfült hajnalokon már jazzt játszott a cigány, amikor még hire-hamva sem volt a mai divatnak. Például az ősi morfom! i rozások a „ripityom, gyere be“, „diri cliri dongó, csak azért is dongó11, „megőszül a fejemen a baj, haj, haj11 hogyan csörömpöltek-dörömböltek, bőgők döngetésével, pikuíák visításával, tálcák osapdosásával a virtusos kaszinókban, lumpos lokálokban. Gyeplőbe fogott muzsikás zűrzavarok, melyek tudtak úgy duhajkodni, ahogyan most a négerek rángatják a citerák és idegek hur- . jait. A forgalmi adókkal megforgatott magyar hídja hát, illő elkeserülten fogadni uj mezében a régóta daloló kergess éget. Valamikor is úgy volt, hogy a kifeszült indulat hahotás kedvét kapta szárnyaira ilyenfajta mulatozás és ma is úgy van, amikor kicsurranó hisztéria Ifivjárja a ‘bolondját. Bizonyára így dobognak előttünk a vidéki magyarok is, akik fél órával előbb még a kies népdalokkal évődtek. Ady Endre nótáit dalolták ... Furcsa este ez, a kicicomázott körúti szálában és a jazz-népdal-cigány-magyaremberek összefonódott problémájával megintve, úgy veszem észre, mellém ül Ady Endre. Az 6 bazsalikom lehetetü és orchideákkal remegő lelkisége, mintha eligazítaná az igazságot. A jazz-zajlásban rágondolok, mennyire szerette Ady Endre a macsics, kékvók, kánkán nevezetű zenei Niagarákat. E szökkelő, magasból mélységbe zuhanó, majd bizarrul fölvágódó hangfi n torok szövevényeiről elmondhatni, egykoron a korai jazz-t Ízlelgettük. Ady hallatlanul élvezte. Az időpontban, amikor már elúszott az idő és bizonytalan hajnaltájban a vágyakozás, mérgeiődés, ifjúság már nem találta a fegyelmét, Ady Endre szür- csölte a macsics nekivadult hoppszáit, a kék- vök harangozó ütemeit és a szelíd nevű, de cégeres „Ámor-kávéházban11 zugatta az automata sápládát, amelyből oly szüntelenül zuhogott elő a kánkán, hogy szinte a fodrai is ránk verték az odahagy ott párisi táncos lábaknak ... A tempót diktáló karakán magyarok olyanfajta származású emberek lehetnek,' amilyen Ady Endre volt. Urak, potentátok, körülöttük forog most a világ, még a dzsentridéi ylo-'-ég is terpeszkedik rajtuk és ácsi, száj- tátó pesti publikum, villódzó cigány, minden; éppen ocsúdnak a jazzból, keztyüs kezével int az egyik és már hallgatót hallgatnak a zenebonái garabonciások. Udvarol a cigány, előbb még rlvalgó hangszer volt maga is, már busul, a feje is meg- ’ nézni való, cigányifej, kettős arculatú, az egyik olyan, amilyennel a Rácz Palik, a Rádiósok, a Rigó Jancsik háborították a hercegnőket, a másik a szatiré, ördöngős, gyermeki, ahogyan most ránkfordul, gyügyög is a szája és muzsikálja az édességet, a bánatosságot: „Este van már nincsen csillag Barna legény haza ballag.. Olyan a tónusa a nótának, mint Iványi Grünwald tájainak a borulata, a kincses olasz hegedű nemzedékek óta dalol, a Sovánka-di- nasztia végigmuzsikálta vele a régi Felsőma- gyarországot, mígnem az ivadék itt a pesti kávéházban zengett a szomorúságot: „Viszik a menyasszony selyemágyát, Csörgő szánon viszik a ládáját..." Kicsiny, tengerszemes dalocskák, de mélységük vari, hamis asszonyt, elfogyó birtokot, Trianont lehet beléjük dalolni, majdnem, hogy imádkoznak a litiirgiások és az előimád- kíwóú ők, akik az előbír ujjongva rántották mulatóval szemben, nem árulhat senki zsákban macskát. A vízparton vízi selyemfiuk üldögélnek epedő testtartással s a maisonnak vannak szerződtetett uszónői — „nageuse de la maison11 — akik félórámként kötelességszemen lubickolnak egyet, mint a tánctermekben a szerződtetett táncosnők s kedvet csinálnak a vendégeknek a tisztasághoz: A finom terem asztalainál felváltva ülnek az emberek frakkban és úszónadrágban^ Ha a hölgyek fején kalap van, ez azt jelenti, hogy ma már nem mennek be többé a vízbe. Ez a jazzbanddel fölszerelt tengerimitáció itt morajlik a Champs-Elysées legszebb pontján a pincében, óriási költséggel építették, óriási költséggel tartják fenn. Paris költ az ilyesmire, teheti. Róma is költött ilyesmire: tehette. A nagy római nyilvános fürdők élete lehetett ilyesféle, mikor egy kultúra végén s egy civilizáció teljében, a cívis romanus reggel beült a márványmedencébe, rabnőkkel dörzs öltette magát s közben fecsegett és lábait. áztatva elintézte napi ügyleteit, amik, ah, már akkor is legalább olyan fontosak voltak, mint manapság, mert rosszak az idők és a zsidók letagadták a Jordán mellett az adókat s közben anatóliai rabszolgák háromhuru hangszeren fülébe zengették a hal lehljét vagy a „dúst a Memory"-!. Mi egy ilyen „Lido"? Egy éhes és kegyetlen prostitúció uj és újabb keretet keres kényszerű éhségében magának, — az egyszerű táncon túl, ami száz százalékig keretet nyújtott a háború utáni, szociális kényszerekből feli akadt, nyers és leplezetlen civilprostitució óriási méreteinek, az egyszerű táncon túl egy újabb etappeja a kényszerű nagy kerítésnek, uj és vonzóbb tálalása az örök árunak — ez az uj dancing, a legmagasabb prostitúció egyik legfinomabb találkahelye. Éjfél után a vizben találkozunk. A „Lido" iskolát fog csinálni a világvárosokban. A hölgy, akit a gavallér este szórakoztatni akar, vacsora után- nem azt mondja majd: „elmegyünk táncolni", — hanem: „menjünk fürödni, pucá". Mindenesetre higiénikusabb, mint a tánc. Az úszás állítólag fogyaszt is. A hölgyek részére persze aránylag kevés a rizikó, mert az estélyi ruha ma már olyan közlékeny, mint a fürdő trikó. De az urak már reszkíroznak illúzióikat az uj divatnál, mert ami a frakkban csak egyszerű, derűs és férfias göm- bölyüség, az bizony hegyes pókhas már az úszóinkéban. A zene ilyesmihez elengedhetetlen; ám a gavallér nem kér*még egy tourt, hanem így csábit: „most gyerünk háton úszni, Micike". S az alja az egésznek: A tengerpart s napfény segédletével minden meztelenség jámbor és tiszta. De ha a tenger a pincéiben van, a napfényt kvarclámpák csinálják s a fürdőmester frakkban dirigálja annak a tempóit, ami a vizben történik s általában a frakk és úszónadrág felváltják egymást az éjjeli társaságban, a meztelenség rögtön áru. A meztelen emberi test, ami a tengerparton a természet egy része, éjfél után egy pincében nem tud már naivan hatni. Ha egy hölgy és egv ur együtt fürödnek egy tengerben, az lehet sport, lehet szerelem, lehet szórakozás s kivételes esetekeben lehet egyszerűen fürdés is. De ha a hölgy úszónadrágban van s az ur frakkban nézi. az soha nem más. csak üzla*A nagy exhibiciónak, amit a háború nyavalyája és nyomora kitermelt divatban, hangban, Ízlésben, egyik legújabb fejezete az uszó- dancing. Nem adok néhány évet neki s Európa minden nagyvárosában lesz zenés éjféli uszoda, ahogy ma van mulató és tánclokál. S nagymamák fognak uszóórákat venni s vezérigazgatók sietnek fejes-ugrást tanulni s az egész verkli elbővül egy uj melódiával. Zene és éjfél és víz együtt, hát nem olyan az, egész, mint egy görög vers? És különben nem is szeretem a görög verseket,* mert untatnak. Reíomtáías leányhonierencia Rimaszombatban Rimaszombat, május 5. Nagy érdeklődés mellett kezdődött meg csütörtökön Rimaszombatban a Rimaszombat-környéki református lányszervezetek konferenciája. A református egyház vi lági no labili tásai közül Lukács Géza főgondmok, Szilasey Béla dr. főgondnok és felesége s Toraallyay Zoltán felügyelő jelent meg, az egyházmegye papsága Pálóczi Czinke István püspökkel az élén teljes számmal vonult föl. A losonci teológiai ifjúság Sörös Béla teológiai igazgató vezetésével tizenkét tagú küldöttséggel képviseltette magát. A konferencia elnökévé Pálóczi Czinke István püspököt, alelnö- kévé Kenessey Kálmán dr.-t választották. A1 gömöri egyházmegye nevében Buzy Márton es,peres, a rimaszombati ref. egyház részéről Simon Mihály lelkész, a rimaszombati er, egyház részéről pedig Gyürky Pál ev. esperes üdvözölte a konferenciát. Rimaszombat város üdvözletét Kapczv Tamás városi titkár tolmácsolta. A konferencia ezután meghallgatta és megvitatta Zsemlye Lajos, Kenessey Kálmán dr. és Zajdó László előadását. A vitában Czinke püspök állást foglalt a modern irodalom rontó hatása és a Szabó-, Mór leséé Kosztolánvi-kultúsz ellen. A konferencia résztvevői ezután megkoszorúzták Kamira Mariskának, a rimaszombati ref. lánykor korán elhunyt agilis ekvöknőjenek sírját. Este hét órakor a rimaszombati leánykor vallásos estélyt adott a konferencia tiszteletére. Este kilenc órakor a Polgári Olvasókör nagytermében szere te t-vendégséggel egybekötött ismerkedési estély volt. lm Károly is A lap Zay Károly dr. a következő sorolt közlését kéri: Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Tisztelettel kérem, szíveskedjék a Prágai Magyar Hírlap legközelebbi számában a sajtótörvényre való hivatkozással a következő nyilatkozatomnak helyet adui: A Prágai Magyar Hírlap 1928 április 28-iki számában „Megszűnt a pozsonyi A Nap" cim alatt pozsonyi keltezésű cikk jelent meg, amely a valóságnak meg nem felelő állításokat tartalmaz velem kapcsolatban. Ezekre az állításokra vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy én a Prágai Magyar Hirlap pozsonyi szerkesztője előtt, nem mondottam azt, hogy az aktív politikának és az aktivista irányú A Nap-uak nincs létjogosultsága, sőt kijelentettem a tudósító előtt, hogy A Nap létjogosultságát legfényesebben bizonyítja A Nap aránylag rövid idő alatt elért nagy példányszáma. Kijelentettem a tudósító előtt, hogy azok a számok, amelyeket ő a lap anyagi helyzetére vonatkozólag mondott, a valóságnak meg nem felelnek és kijelentettem, hogy tényleg folyamatban vannak a lap likvidálására vonatkozó tárgyalások, de nem ajánlom neki azt, hogy pozitív formában írjon A Nap megszűnéséről, mert ezzel könnyen bla- málhatja magát. Kelt Pozsony, 192S április 28. , Di. Zaj Károtfrj —------------------------- “—1 . " Al apítva 1333. Telefon 33. *.us* dfszmíl i ftveg, porcetlán nagykereskedése. ® i \ iá <• , «f| ! K O S I C E, F S - u t c a 19■Nagy választék. Jutányos árak. 4 „L I DO" Ma;MÁRA1 SÁNDOR
