Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-05 / 104. (1731.) szám

4 4 _______________________T>X«caiM.\C^ARHÍRliAP —W MiMiirinijiiMii m.ini^urmgiwni.w tLJiaia!!U»U«UlliTO»aitW»^Sfe,a^«Ega?caE«irg^i'tf>^^^'yJ^^«WBPB»eg«MBWg<«8aMI „Egyetlen atyai kívánságom, hagy & Iliim a tárgyalás gyónjon meg“, mondja a gyilkossággal vádolt Sikorsky Miklós apja Beszélgetés idősb. Sikorshyval a kassai telekkönyvhivatalban — Kiküldött munkatársunk jelentése — Kassa, május 4. Sykorsky Miklós atyjának, az idősebb Sykonkynak harmincesz.tendős állami szolgá­lat áll a háta mögött. Büszke erre a harminc évre, melyet az állam becsületes és tisztes­séges szolgálatában töltött el. Ezt ki is hang­súlyozta, amikor a telekkönyv iktatójában föl­kerestem, hogy megkérjem, mondjon valamit a fiáról. A magasnövésü, 3zikár ember a tipikus kishivatalnok benyomását kelti. Hivatalában régi Ferencjóskát visel, melynek fakó, zöldes színéből arra lehet következtetni, hogy újko­rában még valóban Ferenc József székelt a bécsi Burgban. Csikós nadrágja s a magas gallérhoz kötött rojtos fekete nyakkendője alighanem egyidősek az ünnepélyes szalon­kabáttal. ivózeiőt nem visel, vagy talán le­kapcsolta az ingéről, hogy megkímélje a hi­vatalos teendőkkel járó bepiszkolódástól. A multszázadbeli beamter figurájának külső képét a császárszakái tenné tökéletes­sé, Sykorsky azonban angolosra stuccolta őszes bajuszát. Az akták tömegéből szolgálatkészen emel­kedik ki, amikor hallja, hogy magánügyben szeretnék vele beszélni. Leteszi a nikkelke­retbe foglalt pápaszemét és a kérdésemre a következőket mondja a fiáról: — Nagy csapás nekem a fi(hn esete. Har­minc éve becsülettel szolgálom a-z államot, a családimnak két pap tagja- is van és soha semmi olyan, dolog nem fordult elő nálunk, mm a tiszt-ességgel és a becsülettel nem tett volna összeegyeztethető. — Nagyon súlyos váddal terhelten felel most buráinak a fiám s én nem kutatom, hogy bünös-e, vagy sem, mert azt egyedül a bíró­ság illetékes megállapítani, de leszögezem, hogy az én lelkiismeretem tiszta, mert tő­lem csak jót tanulhatott és nálam csak jót lát­hatott ez a szerencsétlen gyermekem. —- Szegény ember vagyok. A fizetésem nem nagy, sőt régebben még kisebb volt, 'de mindent elkövettem, hogy derék embert és hasznos polgárt neveljek belőle. Elvontam magamtól a garast és iskoláztattam; hat pol­gárit végeztettem vele t igazán nem tehetek róla, ha nem fogott rajta a jó szó. — Fiatalabb éveiben, diákkorában, mi­lyen magaviseletét tanúsított? — Közepes tanuló volt, de jó gyerek, aki soha senkinek sem vétett. — Mit gondol, mikor romlott el? — Azt hiszem, nős ember korában, ami­kor mint tapasztalatlan fiatalember a politi­ka forgatagába került, rontották el a hőnyi- nyelmn és minden rosszra hajlamos barátai. — És nem lehetett volna ezt megakadá­lyozni? — Talán; de ez már a feleségének lett volna kötelessége. A fiatal párnak szerényen és takarékosan kellett volna élnie. Az asz- szonynak ügyelnie kellett volna arra, hogy Miklós fiam beossza a keresetét; sőt ellen­őriznie kellett volna, hogy honnan és meny­nyit keres a fiú. — Nem tartotta talán helyesnek Miklósi választását? — Semmi kifogásom sem volt Vörös­marty Jolán ellen; csak később táwMdit az a nézetem, hugy a házasság elhamarkodott lé­pés volt. A fiatalok rövid együttélés után szétmentek és ekkor özvegy Vörösmartyné, a fiam anyósa, elkövette azt a hibát, hogy nem tompította le a felmerült ellentéteket, hanem még kiélezte azokat. Ki tudja? Talán minden másképpen történt volna, ha a házasság bol­dogabb lett volna. — Fog a bűnügyben tanúskodni? — Nem, kérem. Ugyan mit is mondhatna ott egy megtört szivü apa? — Levelezik a fiával? — Mindössze egy levelet irt nekem. Ab­ban bocsánatot kér tőlem azért a szégyenért, amit a fejemre hozott. — Válaszolt? — Nem tudtam neki válaszolni; de küld­tem a részére harminc koronát a fogházba. Tudyom, nem sok, de mégis valami. Talán vehet rajta valamit, amire éppen szüksége var. Nem tudom, tudok-e, szabadre neki megbocsát,unf/m; de annyit tudok, hogy a vér nem, válik vízzé és minden bűne ellenére is csak a, fiam marad. Fáj, rettenetesen fáj, hogy ilyen bűnbe sodorták o barátai, de végered­ményben rólam mindenki tudja, hogy világ-, életemben becsületes ember voltam s becsü­letes munkával kerestem a kenyeremet. Én igazán nem tehetek semmiről. — Miklóson kívül vannak még gyerme­kei?- Két lányom van. Mind a kettő férjes asszony és Amerikában él. — Ismerte Miklós barátait? — Néhányat ismertem közülök, de Mi- chálkora nem tudok visszaemlékezni. Azt hi­szem, Michalkoí és Klepetárt soha sem. lá\- tcrni, Prága., május 4. A 6z«cláldeanokifata PráVo ládíu Írja: Az olasz dolqgácáá, xabfljfbett aa o»ta(sz ve­zérkar három mlaglas tisztijei is réttel voKt, már él- Uifiaaojbt Budapestitől s nuAtti a naa/gynjr sajtó csak azoknak a paráAk/imiak ás ünnotpsiSg'efk’neik aíz emlé­keiből él, melyeknek az otosz látafiiattóls alato tanúja voit. A nutig^srrjugu olal&z tisztek rtéöatvéteilo bizo­nyítéka aaitnalk, hogy Bertáim MatgyMonszága mind- ssorrtsaiMian hoz&á simul a fascista Oliaszotpszáighoís. Ezt bizoaiyátja edsősOttóm az, hogy az otasa tisztek a magyar featotniaá hcftyBdt, a hajdsvAvg fölsaertedése, továbbá a Szláfvetoszkó és Buflgtetóitawd állmai háibotam vagy mío®gósiíáfci testvei fedői érdeklődték. Mii# aas Arhedterzertrtimg jeleníti, ezen díasz tiportt(k xléfciat- vérteiéiveil dolgozta k ki a lejgiközoleibbi mbgya/r bad- gyakoffialöok terveit, molydkét a nyár folyamján a csohszftövák hartáir kö®veifl«ta közelébe# akajrtnialk uösgrtaihtemi. A hiviartaJoS okiba látogla#ík éls a irrta- gyair kormány vógeezeltü] miegtádiaipoditatk abbun, hogy a taseásrta kortmáíny fölsőért ed nélkül a triajnomi békó revíziója étrideSkéhm folyó Borthrnatecre-ialkició mögé áU. Emeffiteit szóinak artofk a mrignyilaitkoaá- sok Is. melyek o$as® rássrőí BuclapeEÍflcfci élhaaifeizort- rtak. Ilye® ekfcorbaoi Cippio gjréi beszédei, aM bú­csúzóul a köveiikezők-ert mondlta: „Az olasz ncünzot érzi, hogy ajir^képpeta Ofeszotttezágínjaik tetnnijészcrtes határa az Alpok votajala, épp úgy Magyarmsaagmak is a Kárpátok a termése ortös határai, melyek bizto­sítják a nemzet tértét és fejlődőkért, s miintt ahogy semmit nem váhotztat a helyziertem az, hölgy m Al­pok déli lejtőin méflrfcrtdk élnek, ugyamlugy nemi bár j ette®tőséggel, hogy a Kárpáitokban szlovákok és rottnándk lakinak, metrrt ezek egyedül csialk Magyar- ország keretei között, érhetik ed süoertete fejlődés ü- ket,“ Cippio gróf nyilatkoraaUa áLtal, melyeit a gtróf bizonyára neím tett Mussolini tudotmiáíslá néökül — fcflytaJtja a Práivo Iiidu —, Olaszország újból meg- erőoiti, hogy a másokét akarja oíszto^aitini és táimo- gaitni kiválnia Malgyatilotrszágoit, almély akár háiboaiu áráln is aíkcáót kezdett a szlhfvtetnlssákiói és kátttpártalljati tettiüHefttefk vissssasosetrzése érdekében. Ami a kaitiooiali nifihnelr.pJtf'/iifln n TiiflU-áiriníi n!knílti rpmdelzemlflrt hffiirl­Prága, május 4. A cseh sajtó az utóbbi napokban érdekes erőfeszítéssel igyekszik agyonhallgatni égy a koalíciónak és a Reme-s által dirigált szocialista baloldalinak egyaránt kényes ügyet: a Gajd a-affért. Gajda volt tá­bornok ugyanis megnyerte porét a polgári birőság előtt rágalmazói: Kratochvil és Szo- lovjev ellen és most abba az előnyös hely­zetbe került, hogy a bírói ítélet alapján ellentámadásba mehet át mindazokkal szemben, akik karriérjót kéttéroppantották. A Gajdia-pör uj fordulatának jelentősége tu­lajdonképp nem is abban rejlik, hogy Kra- toohvil volt őrnagyot és Szolovjev tisztiszol­gát becsületsértésben elmarasztalták, hanem abban, hogy a bíróság foglalkozott azokkal a külügyminisztérium és nemzetvédelmi (mi­nisztérium által betekintésre átengedett ter­helő okmányokkal, melyek alapján a kato­nai fegyelmi bíróság üajdát megfosztotta rangjától és A komoly állami hivatalban nem lehet beszélgetni. Folyton jönnek-mennek az ügy­felek és a szomszédos irodák hivatalnokai minduntalan beszólnak az öreg Sykorsky bá­csinak valamilyen aktáért s az öregur restan­ciája percek alatt derekasan félszaporodik. Elbúcsúzom Sykorsky úrtól, aki egészen a fo­lyosóra kisér ki. Ott kérdem meg tőle, hogy van-e még talán valami olyan mondanivaló­ja, amit nem akart odabent megmondani. Sy­korsky körülnéz előbb s azután a kezemet szorongatva ezeket mondja: — Szerkesztő Ur biztosan beszélni fog a fiammal Prágában. Mondja meg neki, hogy egyetlen atyai kívánságom vwi; még pedig az, hogy a tárgyalás előtt gyónjon meg. Akár­milyen bűn terheli is a lelkét, hivasson pa­pot és a tisztelendő urnák gyónjon meg őszin­tén mindent . . . Megszorítja a kezemet és eltűnik az üveg* ajtó mögött. Szinte látom, amint fölveszi a régimódi okulárét és belemélyed a kataszteri iratokba . . , gy akartaitokat illeföi, Magvarolriezág vaUósziniileg ea-ieiTét akarja d«m<tastráiiíii. Jó, hojgy Európa tudo­mást szettieahertertt a m^gvaír töttvokröll aibhaiti; az idő­pontban, amikor a szenrtgétrtMatdli ícgyveir’csrtr.ipé- szés ügye Vizsgáltat allaM vatn. Éppen azért sz/ükBié- ge« is volttá, hogy a hánolmtatgru népsizövpöslégi vizs- gálóhizorttság effldkkél az utókba eseményekkel ás foig|liallLo3®ék, még mielőtt a szakértők mejgfhozaaáik itéiieitüket. Ennyit ir a Pxávo lidu. A cikk szövegénél is rikoltóbhaik azeurban a cikk eimiei. melyeik míegléiv deanulík, hogy a szodiiailistia deinsjaMógtiifc ék umöKáis isikoSllaipéldáj gyanánt beanutafcsaik őkeit: Olasz tisiz- teík dolgozták ki a intagyar tántedáe tentvétt — Közös kiaitoniaá tanáícskozások Budapesten — Magyar had- gyajkoíikütok a oseüiszi&vák haiüárloik mentén — Egy olasz delegátus haílliatlafa mrgnyíitatköaiáisa — Olasz­ország & öli áttolná szerződés revtLzáójáért. A szocialista lap bjrtóknciózus hiiredvel széni­ben Kramár egyik lapp ja, a Nár,atd ma défla saáum - ban máidb állásit íogkk e a következő kotafmeo/tiáart füzá a Prtávo Iiidu editkéhea: A Piiávo Lddu azt ál­lítja. hogy Oippio gróf nyálajtkotoatát ^biztosam ttettn tértté Mussolini tudotailásia ttálkür<. Ettt az eszrteöan imsziittttációt, melyre setrairti Alapja és tárgyi bizo­nyítéka nincs, a szArláÜdémokralta lap elhagyhatta vodna, mert bizonyára neím 413 államunk érdeké­ben, hogy az olasz mániszrteírfeüaök állandó támadása miatt OliaSzoateiáig/niaik Csoíh&zllováíkiia. iitáinti vásasonya mega-ontassék. A bécsi Arbeíteírzdituttg miéig notm biblia. Mussioifená különben ndmrég oszrtenitartive ki- jeilchxtertte, hogy a békeszerződések miegválrtoBtat- hatailliamioik és csak bizonyos hartáirikortne-koiókiait en­gedett nőéig Magyarország javára, lévén bizony<áaia rosszul infoaunálivo. De vaJLószániüleg neon a Kárpá­tokat értette ez aíllaitt. Hc^y Mussoliná a* utóbbi időben Cséhszlováikia roTtásásti Magyaroretcágh oz közeledeltt, abban a mi szoríttltartáinik és kwniinn- nistáinik a bűnösek. ReniéSijük, hogy most, Gmaizíami prágai látogatása utón, aM az olasz míuiiszterteUnök' parancsára jötit idő, az olla/sz—csiéhszlovák viszony javulni fog. az okmányokat nem találta eléggé bizo­nyító erejüeknek. E határozat a Gajda- ellenes kampánynak épp az erkölcsi alapját támadta meg ós bizonyos tekintetben desavuálta Udrza! minisztert, aki a Gajda lefokozását kimondó fegyelmi bírósági ítéletet aláírásával meg­erősítette. A cseh sajtó csodálatos módon igyek­szik agyonhallgatni az uj stádiumba került Gajda-affért Benes szocialista koojcernjéuek lapjai természetszerűleg azért némultak el, mert Benes van érintve az uj fordulattal, a koalíció lapjai pedig azért, mert Udrza 1 a koalíció tudtával és hozzájárulásával tört pálcát annak idején Gajda fölött. Egyediül Gajda fascista lapja feszegeti a dolgot a nyilvánosság előtt. Ennek hasáb­jain nap-nap után jelennek meg különböző nyílt levelek, melyek Gajda ügyének teljes revízióját követelik. Paulius nyug. százados Benes külügyminisztert széli tolta föl, hogy (t. 1.) A bécsi és prágai szocialista lapok támadási siándékot impigtál^ak Nag^arorsságnak A Pr&w® Mdu í9irQfi as ©Sasi tisztikar áBlitdiagos haditerveirdl — A §*lár©d visszautasítja a szociálissá támadást Mussoíiai eiien A bíróságtól igazolt Gajda ellentámadásban Genessel szemben Sí cseSi lapok egyöntetűn agyon akarják halígatni az uj stádiumba jutott affért — A fascísták Benes és OdrzsaS Bemondását követelik Gajda megkurcoífatásáórt 1928 május 5, szombat. Klebelsberg Kunó gróf vonja le az uj fordulat következményeit és mint aki a vezérkari főnök ellen fölhozott s be nem bizonyosodott vádjaival a külföld, előtt rossz fényt vetett a hadsereg hírnevé­re, mint aki „elvesztette a játszmát", mond­jon le. Scheinost, Stribrny fegyverbarátja, pe­dig Udrzaft tessékeli ki a bársonyszékből hasonló vehemens tónusban. Paulus Benest nevezi meg a Gajda-elle- nes kampány főm őzgidájának s a ter­helő bizonyítékok főszállitójának. Paulus elmondja, hogy Benes egy személyi­leg érdekelt fél benyomását keltette a fe­gyelmi bíróság bizalmas tárgyalásain. Érdekes, hogy a Gajda-affér agyonhal'l- gatásának taktikája még a parlamentig is elhat. Úgy értesülünk, hogy Gajda hívei a képviselők közt nem tudják összehozni a szükséges aláírás okai, melyek az ügynek in­terpelláció formájában való fölvetéséhez ■szükségesek. A cseh ellenzék ebben az esetben egy húron pendül a koalícióval, a többi ellenzéki párt pedig még taktikai szempontból sem segítheti Gajdát a ff érje­nek visszacsinálásában. Gajdát, akinek a biróság .elégtételt szolgáltatott, most már mindenki elejtette. De vájjon sikerül-e az elhallgatás taktikájával végleg likvidálni a csehszlovákiai D revfus-affért ? Megjelent az írók Kiadóvállalatának négy első kötete Mikor a múlt őszön a* írók pozsonyi kiadó- vállalata szétkiildte a lapoknak a maga első jelen­téseit, nem minden aggodalom nélkül szemléltük a célkitűzéseket. Most, hogy itt feküsznek előt­tünk az írók Kiadóvállalatának első kiadványai, látjuk, hogy az IKVA emberei joggal beszéltek olyan merészen, mert nemcsak annyit adtak, amennyit ígértek, hanem — többet. Annyi esztendő hallgatása után uj regényt olvashatunk Barta Lajosnak tollából. Kivételes Írói tehetség, akit Nemzeti, Vig és Magyar Szin- báz-beli diadalainak idején a legmagyarabb sajtó is a magyar szellem és az ethikus művészet tiszta képviselőjeként ünnepelt. Sikereke, külföldi boly- gás és titokzatos hallgatás után, itt nálunk, Po­zsonyban tart Barta Lajos állomást. Irodalmi könyvkiadóváilalatot alapított Pozsonyban, ma­gyar írók irodalmi kiadóvállalatát. És most itt vannak előttünk ennek az alkotó kezdeményezés­nek első eredményei. Lesz még alkalmunk arra. hogy az egyes könyvekről külön-külön beszéljünk, most sokáig időzünk a könyvek gyönyörű színes fedéllapjai­nál, melyekről Reichental Ferenc kivételes te­hetségének, rajzoló művészetének tömör ereje szikrázik felénk. Barta Lajos, akinek annyi szép és nagyértékü munkáját ismertük eddig is, nem kevesebbet cselekedett ebben az uj regényében, minthogy magyar nép millióit tette meg regényének hő­séül. Vagy nem franciás elbeszélőink egyik legfi- nomabbját ismerjük-e meg Sándor Imrének ebben a munkájában?... Nem revelativ-e Egri Viktor kibontakozása a nagy horizonthoz, uj regényé­ben? ... És németországi sikerei után, ebben az első magyar könyvében, nem egyik legvárományosabb asszonyirónkat ismerjük-e meg Szucsich Máriá­ban? ... Magyar Írónőt, akinek berlini és lipcsei sikereken át kell a magyar közönséghez elérkez­nie... Mit jelent ez, csak igy első pillantásra is? Hogy az IKVA, a magyar irók pozsonyi kiadóvál­lalata már első lépésével igazolja, hogy tiszta irodalmi lelkiismeret áll őrt cselekedetei fölött... * G. D. (Az írók Kiadóvállalatának könyvei kapha­tók magánál a kiadóvállalatnál, Pozsony, Kórház­utca 18. szám és minden jobb könyvkereskedés­ben. Kiadőivatalunk is árusítja az IKVA köny­veit. Erről bővebbet mond a kiadóvállalat lapunk más helyén közölt hirdetése.! — Magyarnyelvű protestáns istentisztelet Prágában Kecskémétliv Lajos református ka­tonai secédlellíéRZ a prágai katonai evangéli­kus templomban (Uhelnv Irh) magyarnyelvű református és evangélikus istentászlblelet terk _ #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom