Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-30 / 123. (1750.) szám
-Jh- Nal számunk 12 oMsl ^ ^ ^ sz^m " SZ6Pda - 1928 május 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre 1150,' negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő-. politikai napilapja FetelSs ss^esxK. DZUMNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice Í2, ü. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311,—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Püflsburs ^ , (fi.) Prága, május 29. Holnap lesz tiz esztendeje annak, hogy 1 pensylvániai Pittsiburg városában az amerikai csehek tizenegy és az amerikai szlovákok tizenöt képviselője aláírta a híres és nevezetes szerződést, amely Szlovenszkó részére a (meg alaki tandó csehszlovák államban külön országgyűlést és külön bíróságokat helyezett .kilátásba. Ennek a szerződésnek, amelyet szándékosan egy amerikai nemzeti ünnepen kötötték meg, hogy ezáltal is kifejezésre hoznák ünnepélyes jellegét, kimagasló jelentősége legjobban abból tűnik ki, hogy azt Masaryk G. Tamás, a csehszlovák köztársaság mostani elnöke is aláírta. ,uY világforradalom" cimü müvében .Masaryk G. Tamás azt Írja, hogy a szerző- kést habozás nélkül aláírta, mivel ez az ame- i rikai csehek és szlovákok „helyi megállapo-; dása“ volt, amelyet — kettő kivételével — j osupán amerikai állampolgárok Írtak alá. Azonkívül arra is hivatkozik, hogy a pitts- burgi szerződés a csehszlovák köztársaság berendezkedésének részletes szabályozását a „fölszabadított csehekre és szlovákokra s jogszerű képviselőikre" bízta. Mivel pedig a csehszlovák alkotmányt nemcsak a csehek, de ! a szlovákok is elfogadták, az utóbbiak is a tel- j jes állami egység mellett foglaltak állást és ! az alkotmányra letett eskü nemcsak a szlová-' kokat, hanem a cseheket és őt magát is köte-: lezi. Különben is 1918 október 30.-án Turóc- j s zen tmárt ónban és még előbb május 1-én, te-. hát a pittsburgi szerződés előtt Liptószentmik-! lóson a szlovákok képviselői az egység mellett nyilatkoztak. Bármilyen nagy tisztelettel is viseltessünk az államfő személye iránt, ez a tisztelet nem akadályozhat meg annak a kimondásában, hogy a mi véleményünk szerint a pittsburgi szerződés nem egyszerű „helyi megállapodás", amelyet a csehszlovák alkotmány megszavazása tárgytalanná tett, hanem két j nép, sőt két terület egymáshoz való viszonyát j megállapitani hivatott ünnepélyes államokirat, i amelynek történelmi és erkölcsi tartalmát ép- j pen az adja meg, hogy a külföldön élő szlová- j kok csak azzal a föltétellel voltak hajlandók az önálló csehszlovák állam megalakítására j irányuló törekvéseket a maguk részéről is tá- í mdgatni, ha otthon lévő véreik megkapják az ■ autonómiát. Már az 1915 október 25-én Cleve- landban kötött megállapodás, amely ugyan- isak Masaryk G. Tamás hozzájárulásával jött létre, a csehszlovák államot föderációs államnak képzelte el, melynek keretem belül Szlo- yenszkónak autonómiája, külön közigazgatása, országgyűlése és pénzügyi igazgatása lenne s ez a gondolat vörös fonalként húzódik végig mindazokon a tárgyalásokon, amelyeket a csehek és szlovákok a világháború alatt a külföldön folytattak. Emlékirataiban maga Be- ties is elismeri, hogy a pittsburgi szerződés célja az volt, hogy a csehek és szlovákok ame- [ rikai akciójának egységét biztosítsák, mi any- r.yit jelent, hogy a szlovákok antonómista programjának elfogadása nélkül az Unióban glő csehek és szlovákok között az együttműködés sohasem jön létre és valószínűleg a későből események is más fordulatot vesznek. Ezt ax igazságot a prókátori rabulisztika fogásaival agyonütni nem lehet. Az amerikai csehek és szlovákok Masaryk G. Tamás bevonásával nem azért szerződtek egymással, hogy a közöttük felmerült helyi vitákat kiküszöböljék, hanem azért, hogy lefektessék a programot, ( amelynek jegyében a két nép közös erővel ve- j szí fői a küzdelmet az osztrák-magyar monarchia ellen. A szlovák nemzet tehát teljes joggal ra- ? A pünkösdi ünnepek alatt véres tüntetésekben robbant ki a iuéoszliv-olasz ellentét A iietiml eszmém ratifikálása sorozatos tüntetéseket váltott ki JasostüMAtiaii — Virbefoitották a belgrádi diáink demanstráeiilit lileitiiiiiifisai Olaszországban — Olaszország is Jugoszlávia ülcsünüsen elégtételt kivételnek Zágráb, május 29. A nettunói szerződés beterjesztése és ratifikálása körül egész Jugoszláviában viharzásnak indultak a kedélyek és az izgalom országszerte kilengésekben bővelkedő tüntetésekben vezetődött le. A tüntetők azt követelték, hogy a konvenciók jóváhagyását vegyék le a napirendről. A demonstráció éle mindenütt Olaszország ellen irányult és néhol annyira elfajult, hogy véres összetűzések támadtak, amelyek Sebenicóban egy emberéletet követeltek áldozatul. A zavargásokról beszámoló részletes jelentésekből kitűnik, hegy Spafato v©ifi, ahol a képviselőtestület közgyűlésen foglalkozott a nettunói konvenció ratifikálásának kérdésével. Grizogono független demokrata képviselő sürgősségi javaslatot tett a kormány eljárásának elítélésére. Utána Trumbics Ante volt külügyminiszter beszélt hasonló szellemben. Végül a képviselőtestület elhatározta, hogy a kormány eljárását elitéli és követeli, hogy a nettunói konvenció ügyét vegyék le a napirendről. Már a közgyűlés ideje alatt olaszellenes tüntető tömegek járták be a város utcáit és lármásan tiltakoztak a kovenciő ratifikálása ellen. Ugyancsak nagyarányú tüntetések zajlottak le Laibacliban, ahol az egyetemek valamennyi diákszervezete az Union szálló elé vonult és rögtönzött gyűlést tartott. Elkeseredett kifakadásokkal tüntettek a laibachi olasz konzul, Gavotti ellen, majd a Mária-tér- re vonultak, ahol ágy ^3as* és elégették. Á rendőrség tehetetlen volt a többezer főre verődött tömeggel szemben és csak nagysokára tudta a rendet helyreállítani. A tüntető tömeg az olasz konzulátus felé vette útját, de akkorára már erős rendőrkordon állta körül a konzulátus épületét és oszlatta szét az izgatott hangulatú tömeget. Hirss tüntetés Sebenlcoban az olasz konzul villila ilü Sebőnkéban halálos áldozata volt a tüntetéseknek. A tüntetők a mólón gyülekeztek, majd Lauzetti olasz konzul villája elé vonultak. Az épület valamennyi ablakát kővel beverték és a konzul kutyáját agyonlőtték. A villát csendőrség védelmezte, amely szembeszállt a tömeggel és formális harcot kezdett. A puskatüzben három tüntető és egy csendőr megsebesült, de a véres incidens nem szegte kedvét a lázongó tömegnek, amely folytatta útját a városba és szétrombolta a Dalmatica olasz bank helyi fiókját. Innen az olasz iskola, majd a Bublia olasz hajózási társaság irodájába vonultak és minden hozzáférhető hivatali helyiséget szétromboltak. A hivatalban egy olasz és egy jugoszláv zászlót találtak. Az olasz lobogót kivittek az utcára, darabokra tépték és a porba tiporták. A csendőrség minden áron meg akarta akadályozni az olasz zászló mcggyalázását. Puskatussal támadtak a tömegre és egy gyermek koponyájára olyan hatalmas ütést kapott, hogy koponyacsontja kettérepedt és nyomban meghalt. A tüntetők még két kisérletet tettek az olasz konzulátus megrohamozására, de a csendőrscg erélyes ellenállásán hajótörést szenvedett szándékuk. Az. olasz korDnársy és a közvélemény elégtételt követel Milánó, május 29. Az olasz kormánykörökben a jugoszláviai tüntetések és az olasz zászló meggyalázása komoly aggodalmat és némi izgalmat váltott ki. Minden jel arra mutat, hogy Olaszország presztízse megvédése érdekében diplomáciai lépéseket tesz a jugoszláv kormánynál és annak elisme rése mellett, hogy a jugoszláv hatóságok igyekeztek a rendet tőlük telhető- Ieg fentartani, magyarázatot, teljes elégtételt és az olasz külképviseleti megbízottak személyi biztonságának messzemenő garantálását kéri. A tegnapi minisztertanácsban Mussolini kormányelnök foglalkozott egy pár aktuális politikai kérdéssel és többek között szót ejtett a Dalmáciában lejátszódott véres zavargásokról is. Mussolini még nem konkretizálta, milyen lépéseket tesz az olasz kormány, de szavaiból tisztán kicsendül az elégtételkérés szándéka, amelyet olyan formában készül megtenni, hogy azért a jugoszláv kormányt ne hozza kínos szituációba. Az olasz közjvélemény és sajtó annál élénkebben foglalkozik a Dalmáicában lejátszódott eseményekkel, de a jelentésekből azt a megnyugtató megállapítást lehet leszűrni, hogy az olaszellenes tüntetések nem keltettek nagyobb izgalmat a közvéleményben, amely csupán az olasz külpolitika irányitóinak figyelmét kívánja fölhívni arra, hogy a tüntetések közvetlenül a jugoszláv minisztertanács gaszkodhatik a pittsburgi szerződésihez és követelheti, hogy a másik szerződő fél végreva- 'laJhára hozzá lát azoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséhez, amelyeket tiz évvel ezelőtt, a szükség óráiban elvállalt. Teheti ezt annál inkább, mert a szerződésben biztosított jogairól sem Liptószentmiklóson, sem Turócszentmár- tonban, sem a prágai alkotmányozó nemzetgyűlésen le nem mondott. Egyes centralista szlovákok, akiket az uj konjunktúra juttatott hatalomhoz és befolyáshoz, megtagadhatták a pitttsburgi programot, de a nép ma is a közjogi autonómiát tekinti legfőbb ideáljául. Más kérdés persze, hogy a szlovák nemzet mostani vezérei mindent megtettek-e az ideál megvalósítása érdekében? Hlinkáék ugyan állandóan PittsburgTól szavalnak és pünkösd hétfőjén Trencséniben nagy tüntetést rendeztek a szerződés végrehajtása mellett, de a hangos szó és ünneplés még nem jelent cselekvést. Amikor még ellenzékben volt a szlovák néppárt, törvényjavaslatot készített az autonómia becikkelyezéséről és hangosan fo- gadkozott, hogy mindaddig nem hajlandó belépni a kormányba, amig a pittsburgi szerződést az alkotmányba be nem iktatják. De amikor módjában állott volna, hogy Prágát rákényszerítse követeléseinek elfogadására, nem tudott kitartani és választási győzelmének gyümölcseit kiejtette kezéből. A pittsíbur- gi szerződés becikkelyezése helyett megelégedett a közigazgatási reformmal és most azzal vigasztalódik, hogy ez a törvény első állomása a szerződés végrehajtásának, holott tudnia kellene, hogy Pittsburgban területi és közjogi autonómiáról, nem pedig holmi közigazgatási önkormányzatról és osztrák mintára szabott tartományi rendszerről volt szó. Pártpolitikai ügyeskedések azonban sohasem téríthetnek el egy nemzetet attól- a programtól, amely lelkében termett és szivéhez nőtt. A szlovák nép Szlovenszkó autonómiája, külön közigazgatása, külön igazságszolgáltatása és külön országgyűlése utján ennek a területnek egyenjogúságát akarja elérni s egyenrangúvá akarja tenni a cseh történelmi országokkal. A szlovenszkói magyar kisebbségnek nem volt és ima sincs kifogása e program ellen, mert. neki is érdeke, hogy közös szülőföldünk fölemelkedjék mai szomorú helyzetéből és lakossága maga gondozhassa érdekeit. A magyarság is akarja Szlovenszkó autonómiáját, föltéve, hogy ez egész Szloven- szkót, annak minden nemzetségü lakosát, nem pedig csak egyedül a szlovákokat fogja megilletni. A magyarság sok évszázadon át jól megfért a szlovákokkal és a közös szülőföld védelmében velük együtt vérzett, joggal megkövetelheti tehát, hogy a szlovákok ugyanolyan mértékben ismerjék el jogait, mint ahogy a csehek tiszteletben tartják a n érne tokét. Ilyen értelemben mi is hívei vagyunk a pittsburgi programnak és mi is kívánjuk a Hz évvel ezelőtt kiállított váltó honorálását.
