Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-04 / 103. (1730.) szám

1928 május 4, péntek.

pon „szívélyesen üdvözli“ a leányt Klepetár is.

„Kedves Margitka . .

Micihalkonak Vörösmarty' Margittal folytatott levelezése szintén igen figyelemreméltó, ezért a vádirat Michalko jellem ének illuszt-rálására e leveleket felihozza a Kaudnicba irt levelek mellett. Michalko Vörösmarty Margitnak ilyen leveleket írogatott:

„Kedves Margitka! Sokszor gondolok magára, kár hogy nincs Prága közelében. A szerelem az nagy szó, sokszor elképzelem magát milyen kedves, jó volt maga itt Prágában. Sokat-sokat gondolok magára." Más levél: „Egyetlen jó Margitkám, istenem, milyen jó, hogy itt van a maga fényképe, ez volt az ón legdrágább kincsem, nem adnám oda a világ minden kincséért.

Ismerjük be őszintén, szép dolog az, h>a valaki szeret,

de még szebb, ha valaki meg van arról győződve, hogy viszontszeretik." Egy más levélből: „Édes jó Margitkám! ... és ha az ember szerelmében megtalálja az ideálját, akkor könnyen járhatja az élet boldog útjait.. Más levelekből a következőket idézzük: „A nap fölragyogot. — Ami késik, az nem múlik, ne hallgass a rossz emberek nyelvére. — Meggyőződtem arról, hogy az én Margitén jó l-élek

és boldog vagyok, hogy az isten összehozott bennünket.*4

A levélek sorában a vádirat közli Sikor- szkynak feleségéhez, Vörösmarty Jolánhoz Írott leveleit is, Sikorsky egyik levelében azt írja: „Michalko nem irt nekem Párisból Margitról egy szót sem. Mit tud maga Margiról? ír magának? Mi a rendőrségi nyomozás eredménye?" Egy másik levelében Sikorsky azt írja haza Prágából, hogy Michalko Párisban valami nővel él, akinek leírása nagyon egyezik a Margitéval. Kicsi, kövér, szemüveget vi- 1 sel és amerikai útlevele van.

Lehetséges — írja Sikorsky — hogy ’ mindketten Boldog '"nyugalomban élnek Párisban és belőlünk bolondot csinálnak. í Közben SikoTskynak szorongással és aggoda- ! lommal teli leveleket Írnak hazulról, amelyekben a nyomtalanul eltűnt Margit sorsa iránt érdeklődnek.

„Légy óvatos, diplomatikus és okos, csak okos légy".

Kért őt, hogy azokban a lapokban, amelyek Michalko esketési komédiájáról Írtak, olyan hirt helyezzen el, hogy a magyar sajtó miszr tifakációjáról van szó és hogy azt politikai okokból a Midhalko-ellenés magyar propaganda teszi. Egy másik helyen ezt írja: Ha a csehek haragudnak rám, hogy szlovák vagyok, ez nekem nem fáj, mert az én politikai crédom az, hogy a cseheket a szlovákoknak politikailag uraíniok kell". Majd máshol: „Gondolom, hogy tanácsos volna Sikorskyt eltávolítani Prágából. Nincs valaki ismerőse a rendőr igazgatóságon, hogy elküldhetnők Prágából?" Egy

harmadik levél arról tanúskodik, hogy a két barát összeveszett. Michalko azt Írja: „Ez morál insanity. Ez lelki aljasság, amire csak te vagy képes. Miért? Ember, egyáltalában nincs ttszrtességérzefed, az életben találkozunk, jól ismered a jellememet". De Berlinből már azt írja .neki, hogy úgy szereti, mint a fivérét. Egy Sikorskyhoz írott levelében azt Írja:

„Minden ütés, amelyet nekem adtál, neked is fog fájni.

Ne feledkezzél meg rólam, Miklós". Sikorsky- nak egyhelyütt igy ir: „Kassára nem írtam meg, hogy Párásban vagyunk". A vádirat ebben a mondatban azt látja, hogy Michalko beismeri, hogy a Margit nevében irt levelet ő irta.

KÜLFÖLDI LEVELEK

A MEGNŐTT ESEMÉNYEK

Michalko első feleségének rejtélyes halála

A vádirat, amely Mihalkót főibünösnek nevezi meg, itt jut el jellemének megrajzolásához. Sikorsky és Klepetár azt állítják, hogy Mihalko szuggeszliv befolyása alatt állottak. Nos, Mihalko már tanulmányi évei alatt a pozsonyi teológián konfliktusba került tanáraival és elhagyta a tanintézetet Mihalko elvált feleségétől, Pogrebács Zdenr kától és noha az asszony lemondott a tamu- zás jogáról, itt vannak az akták a válóperükről, amelyekből kitűnik, hogy Mihalko az asszony előtt tanárnak és kassai főszerkesztőnek mutatkozott be és természetes, hogy amikor az asszony 'megállapította ennek valótlanságát, sokszor került ser civakodások- ra a két házastárs között. Mihalko ilyen alkalmakkor

durvának mutatkozott, verte a feleségét, agyoniövéssel fenyegette meg, hajánál fogva ráncigálta és egyizben megfenyegette, hogy leönti benzinnel és meg- gyujíja.

A vádirat Mihalko első házasságának kűlöMichalko berlini levelezése

Igen terjedelmes levelezést foglaltak le egy berlini szállóban, ahol Michalko otthagyott bőröndjeiben találták azt meg. Michalko ugyanis bőröndjei hátrahagyásával, számlája kifizetése nélkül utazott el Berlinből. Ezeket a bőröndöket Michalko letartóztatása után szülei próbálták kiváltani, de a csehszlovák hatóságok megelőzték őket és elszállították a bőröndöket a prágai államügyészségre. A kofferekben talált levelek bizonyítják, hogy Margit nem tudott semmit az álesküvöröl és Michalko törvényes feleségének tekintette magát.

Igen fontos dolgokat tartalmaz az a levél, amelyet Wertheim .Janett irt Margitnak Amerikából. Az 'asszony ebben azt írja, hogy Margit bármikor visszatérhet hozzájuk. Ebből a levélből a vádirat azt következteti, hogy Margit, ha visszatért volna Amerikába, egész bizonyosan jelentkezett volna Wertheim éknél.

Michalko — a pedagógus

Michalkonak a gyilkosságról vallott azon két ellentmondó állítását, hogy Margit elutazott, másrészt, hogy Margitot Sikorsky felindulásában ütötte agyon, levelezése a vádirat ezerint teljesen megcáfolja. Michalko Klepetár húgának is Irt leveleket. Ezek ilyen passzusokat tartalmaznak: „Minden igyekezetem odairányult, hogy az ön bátyjából rendes embert csináljak,

hogy ielvilágitsam őt a rendes életről". Egy másik helyen igv jellemzi barátját, Kle- petárt: „Fantaszta és romantikus ember s noha a realista párt hive.

olyan messze van az életrealizmustóL mint a hold a földtől.

Betegesen ambiciózus, ki alkar tűnni és olyan pozíciót kivívni magának, mint egy negyvenéves férfi, de munka nélkül. Hazug és szörnyen beképzelt. Arany szive vau és tönkretett idegzete, idegessége a nemi élete demorali- zációjának a következménye.

A nőért mindent odaad, amije csak van, minden szoknya izgatja őt, minden leánynak házáé i- ’ igér, egy pszichológiai probléma s.. m : i hazugságáért pofont Ígértem

nős esetét is felhozza. Pogrebács asszony ugyanis már második felesége volt Mihalkó- nak. Mihalko első felesége Eimöther Róza volt, egy villáéin kereskedő leánya, akivel Mihalko 1916—IS-ig tartott fenn ismeretséget. Midőn a nő teherbe esett, Mihalko valami magzatéiba jtő port adott be neki, A leány ennek következtében elvesztette szemevilágát, de a magzatelhajtás sikertelen maradt.

1918 julius 1-én Mihalko a frontra ment, de előbb feleségül vette a nőt. Midőn elment, őt port hagyott a számára. Kevéssel azután az asszony meghalt. Mihalko azt állítja, hogy spanyol náthában, de a vádirat rámutat arra, hogy

az asszony testén halála előtt kék foltok mutatkoztak, a halál bekövetkezése után fehér hab tajtékzott ki száján, amint az a mérgezése* haláleseteknél fordul elő.

Midőn Mihalkónak ez az „esete" Vörösmarty Margit meggyilkolásával kapcsolatban fölmerült, az elhunyt .asszony hozzátartozói lemondtak a tanuzás jogáról, főképpen arra való hivatkozással, hogy nem akarják ezt az ügyet a mostani esettel együtt le tárgya Itatni.

Ezért a vádirat fölemlíti, hogy a villadhi esetet egyelőre kihagyják a vádból és csupán Mihalko karakterizálására hozza fel.

Még első házassága idején Mihalko ismeretséget tartott fenn egy ungvári leánynyal, akitől pénzbeli támogatást kapott, sőt

el is jegyezte. Midőn a lányt kihallgatták, a következő jellemzést .adta Mihalfcóról: „Ein

Ehrenmeusóh". Ungváron egy másik lánnyal is tartott fenn ismeretséget, de ez a nő lemondott a tanuzás jogáról.

Klepetár — önmagáról

Klepetár jellemzésére az államtigyész Klepe- tárnak a Rozpravy Aventina cimü irodalmi folyóiratban „Emberekről, könyvekről, különböző dol- dokról és kicsit magamról is" címen megjelent cikkéből idéz. A vád a cikkből kiemeli azt a részt, amely arról szól, hogy egy kiadó Klepetártól életrajzot kért, de Klepetár nem határozta el magát ennek megírására, mert „a cenzúra nehézséget támasztana a körerkölcsre való hatása miatt".

Egy prágai könyvkiadónál Klepetár Jaromir No- vák néven a következő könyvet adta ki: „Utcai

nők, ahogy élnek, szeretnek és meghalnak". A könyv címlapja egy fotomontázs, amelyen többek között egy kép azt ábrázolja, hogy egy elegáns nő fojtogat egy prosztituáltat. Saját magáról azt írja Klepetár, hogy

a legnagyobb öröme: a* élet minden megnyilvánulásában megizlelni.

Ezért a vád Klepetár részvételét nem csupán azzal motiválja, hogy a barátjának segítségére akart lenni, hanem

ellenállhatatlan vágyat érzett, megélni azokat a benyomások:!, amiket egy ember meggyilkolásánál lehet szerezni.

A vádirat leközli azt a titokzatos levelet, amelyet a Klepetár lakásán tartott házkutatás alkalmával találtak. A levél többek között ilyeneket tartalmaz:

„Kedves János, több dolog érdekelne engem és kérlek, igazság szerint felelj nekem levélben. Reichenthal büntető följelentést tett ellenem csa- : lás miatt, ugyancsak ellened is. Büntető eljárásról ! természetesen szó sem lehet, mert polgári ügyről van szó és ezért kérlek, Írd meg nekem, mit csináljak. Találkoztam Sikorskyval, aki elmondta nekem, hogy valami rokonát tízezer koronával becsaptad ... Otthon

állandóan kellemetlenségeim vannak a koffer miatt, mert tudni akarják, mi van benne.

Ezért kérlek, ird meg nekem, mit tartalmaz és hogy áll a te ügyed? Igen rossz híred van itten. Miért nem jösz haza és miért nem rendezed dolgaid?... Semmit nem veszek tőled rossz néven, nem tudom, mit csináltál és milyen indító okaid voltak, de hiszékenységemet ne használd ki arra, hogy barátságomért Prágában lehetetlenné tégy engem. Üdvözöl Klepetár János." »

A vádirat azt állítja, hogy Klepetárnak az előzetes vizsgálat során nem sikerült Sikorsky vallomását megcáfolnia és nem sikerült bebizonyítania, hogy nincs része a gyilkosságban.

Azon állítását, hogy a kritikus időben Prágában tartózkodott egyetlenegy tanú sem tudja igazolni.

A vád összegezése

Michalko politikai és sajtómanőverei

Klepetár igen gyakran irt MicbaOkonak és egyik levelében ezt írja: „A rabbira vonatkozó hírek már igen elterjedtek". Majd azt írja neki: „A dolog komolyabb, mint gondoltam. Valaminek történnie kell. ' Beszéltem Peront kával és ez olyasmit mondott nekem, amiből fi’/A látom, hogy az ügyet lebecsültem". Michalko október nyoíícadákán irt^l epe tárnak

......J-T.-..*-. . ...... v„ ..'Viv.v

A vád összefoglalóan azt mondja, hogy amint a vádlottak vallomásaiból kitűnik, Sikorsky bevallotta a gyilkosságot, amelyet eg yMicnalkotól kiindult és Klepetár- ral megbeszélt terv alapján hajtottak végre.

Michalko beismeri, hogy Margittal és Sikorskyval a Csorbatóra utazott. Ami Michalko azon állítását illeti, hogy Margit a Csorbatóról bucsü nélkül Amerikába utazott, hajánál

fogva ráncigáit elő, ami pedig azt a védekezést illeti, amelyet Michalko a csempészlevelekben igyekezett Sikorskynak bebeszélni, — hogy tudniillik vállaljon magára minden bűnt és állítsa be Margit halálát olyanformán, hogy veszekedés közben bottal agyonverte, — ezt éppen maga Sikorsky dönti meg. Klepetár a gyilkosságban való bármilyen részvételt ta- cad és alibi iához ragaszkodik. A három vádlott intim viszonya, a tetestársi kapcsolat, a tett motívumai, valamint a nyomok eltüntetésére irányuló közös törekvésük kitűnnek Sikorsky vallomásaiból, Michalko csempészett leveleiből s a vádlott régebi levelezéséből. A vádirat végül felsorolja azokat a csalásokat, amiket a vádlottak részben Prágában, részben Párisban és Nancyban követtek el. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy

mindhárom vádlott szelemileg egészséges és tetteikért teljesen felelősek.

Mindhárman nemi betegségeken estek keresztül.

A vádirat felolvasása reggel háromnegyed tiz árától háromnegyed tizenkettőig tartott, amikor az elnök negyedórái szünetet rendeli eL A szünet letelte után ismét két óra hosszat olvasrták a vádiratot, majd délután félnégy iraikor befejezték.

Az ügyészség kiterjeszti a vádat Michalko elten

Ezután Papik ügyész feláll és bejelenti a következőiket: Miohalko panaszt emelt a törvényszéki elnöknél Sóin ár vizsgálóbíró ellen, hogy az nem; teljesíti kötelességét. Minthogy ezzel megsértette Michalko hivatalos ténykedésében a vizsgálóbírót, kiterjesztem a vádat, ellene ezen kihágásért, is.

iAz #li«ik löauláa 4>ejelen#* hogy a tágg^

Párás, április 22.

Kedves Retdaikció!

Ma mctgérkeízeitt a vasárnapi szám és látom belőle, hogy Prágáiban szintén magkezdődött a 6tae- zon. Az események növekvő tendenciája ilytínkatr tavasszal kimiairadhaitalilan, mert van valami törvényszerűség az újságírásban is, mint mindenben s az uborkaszezon épp úgy reális évenkinlt egyszer, mint most ez a tavasai elán a lapok hasábjain. A doiígek kirügyeznek cs kivirágoznák, — s ha ódáit ünn szinte sarcén, ahogy nő a fii, a redakcióbán szinte nő mindéin, ahogy 8ércén a teli; az írógép mtdkóbban kopog, a linotyp mohóbban olvasztja az ólmot és — micsoda boldogság! — a rotációs mohóbban ontja a fölemelt példányszámot.

Emlékszem, tavaíly még én is bent ültem nálatok a ezük kis szobákban. A nap hunyt és ragyogott a háztetők cinked és cserepei között, a rolót leengedtük a nyitott ablakon, a szűrt napfényben ingujjra kezdtünk vetkőzni már — és valaki a ezolmlszédban jobbam bömbölt dikfcálás közben, mint rendesen szokott. így áprilistől júliusig jó volt az élet, jött az anyag és jött a kedv, hogy szinte miár 6ok volt és kilógott lapunk hasábjaiból. Az óceánról ekkor volt először szó, szegény Nungesseir eil- vcszett. de Lindbergh és Chamberlin átjöttek s olyan lázasak lettek a leikék, hogy érdemes voft újságot írni, merít mindenki falta. Tudom, szóméra dolgokat is kifutottunk, csak a bécsi forradalomra célzók, vagy a balkáni bony odal makira, ámde a vezetőnk Lindbergjh maradt és irtunk róla három hétig naponta vagy tizenhárom hasábot.

Mi van most Prágával és Szíovenszkóvall? A Kárpátok bizonyára beöltöznek a tavaszba, — látjátok, ha futkostok Pozsony és Kassa, között összevissza, — a mezőkön talán már meg tudnám különböztetni a búzát a rozstól, ha jobban szemiigyre venném, de a parkok virágai sem maradnak tétlen és a lányok általában elkezdenek ragyegmi. Egyvalaki mondotta, hogy Prágában minden utálatos, de tavasszal ennek a városnak dolgos unalmát is megfertőzi a kiesárázás. A herlnyó-láhyokból valahogy lány-pillangók lesznek és pompáznak május négy hetében — avagy egyszerűen mi férfiak válunk íajdkialkaeofcká, akik csak szépet látnak és aftikulátlan hangon lihegnek szeredem után?

Neon pamaszkOldhatóm. A párisi tavasz csodaszép. Ebben a® időben kezdődik itt a valódi szezon: az emberek hazajöttek már a Riviéráról, de még nem mentek Bdaritzba, sem Dauvilloba, sem máshova. Az utcák hosszú fasorokká változnak s az utcajeárkokon megkezdődik a kutyás, macskás, háas- mesitemés, midinettes francia romantika, amelyet csak Mlaurice Chevalier tud mesterségesen megcsinálni a Oasdno de Parisban. A főfogfadtaítás/ok ideje tart, a lóversenyeké és a legszebb ruháké, langyos aranyszósz fekszik a városon s kikeílnek a szerelem összes Wlondgombái. A napokban kint jártaim a Bois-ban, sőt vasárnap Sainít-Oloudba is kirándultam hajón, boesásaatok meg, neon tudom már Midiéi et-t olvasni, sem Cambont, sem Garwint, sOm Pertmoxot.

De az események láza épp ngy tavaszi erővel tört ki bennem, mint tibsmneítek. El tudóm képzelni, odahaza mennyire örültök e tavasz szabályosan inleignőtt anyagárnak. Tavaly az óceánt balról-jobbra röpültük át lapunk hasábjain, most j óbbra 1-öaJra megyünk, újra, újra. Mfutunk keményen és megint falni fognak bennünket. Mobile is fölszállt, szomortf események is történnek, mint az a bomba Milánóban és választanak Franciaországban. Többet nem kívánhattok, turkálhattok az esÖrményekben és ordíthattok az írógépbe, hogy belerOmegnek a kis boxok falai és nem hallani a telefont, mert a rotációs földübörög odalenítről a nyitott ablakon. VitóL- golsság van és sirassa után még marad egy-két óra a napos* teraszoknak, avagy a Riegíer-parknak, avagy a Leírnának.

Nagyon modern az élet igy tavasszal, ha M ember újságíró. Egyszerre tóiul minden, egyszerre hat és istenments, hogy egyetlen részlet etikára Iné i figyelmünket. Mindent tudunk és mindent élv©- síink. A rinágjnyilás lelkesít őrjömgiimik a Bírómén itasáíéri, üdvözöljük OoBtes-f és Brix-et, együtt szál lünk a Vihariban Robiiéval, vagy Tuke Schillerrel, lázba ejt a milánói bomba és úgy számitgialtjuk i francia választások esélyeit, mintha Poincaré nx ;dédapánk volna. Nyáron elszáradunk, mint augusztusban a Tuileries-ák ketrjénck bokrai, ősszel nedvesem kókaidunk, télen hideg van — a métáé sak most érdekes és nemes. Most elünk úgy, imint- ia egyetlen lényt alkotnánk a teljes omberiséggcll, nőst üt ki rajtunk az univerzális érdeklődés, mélyéi Goethe mondja, hogy a legéraberibb erény. És . Démiiiirglos hálás, mert most adja a legtöbb és Bgtnagyobb esemény eket. amikor úgy tudjuk őket Ivezmi. mint Pmunier Ínyencei a langusztákat. Aa jságliró fontos stimuláns lesz ilyenkor. Az esemé- yékne éhes közönség a® akcióra vágyó tavaszi időén bizonyára nem tudna nélküle megélni.

Osalk azt akartam mondani, kedves redukció, igyázzatok, hogy a Breaníen utasai le ne essenek 9 hogy a bombák — Isten őrizz — ne érjék el ső- & céljaikat sehol. Szvotkó Pál.

A skót és az amerikai

— Látott ón már ilyen csodát, — mondja az amerikai, — ezzel a készülékkel a távolba lehet fényképezni.

A skót elfordul.

— Nem érdekel. Nálunk otthon ennél nagyobb csodát láttam. A kántornak van egy pulykája, amelyiknek kitöri a jobb lába és most f alábon járj

6

___

lást föl b északit ja és holnap reggel kilenc ára kor megkezdődik a vádlottak kihallgatása.

Miohalko és Sikorsky engedélyt kémei az elnöktől, hogy védőikkel lanácskózhassa nak. Az elnök az engedélyt megadja, s miköz ben a közönség a termet kiüríti, Michalko é: Sikorsky a birói emleveny mögött hosszat .főjükkel.