Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-27 / 122. (1749.) szám
6 • T7™ 1928 májna 27, ▼ Jézus azért, amint észrevevé, hogy jöni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre. János evangéliuma VI. rész 15. vers. Kedvenc evangélistámnak, Jánosnak, aki a férfiak között legigazibb rajongója volt Jézusnak, evangéliumából Írtam ki a fenti sorokat, amelyek a bibliának egy elhanyagolt részét képezik. Meggyőződésem szerint ebben van a Judás-probléma megoldása. A Judás-kérdés a középkor óta izgatja az embereket. Jézus, Istennek fia, egy tanítványt fogad, aki elárulja. Jézus csalódott-e tehát, vagy úgy volt előre elvégezve, vagy Ju- dás megváltozott? A középkor misztériumaiban, a városok piacain vagy a templomokban eljátszott egyszerű drámákban a maga módja szerint járt el akkor, amikor Judást egyszerűen ördögnek nevezte ki. Ez a kereszténységnek az a kezdő stádiuma volt, amikor még az arab-bizanci hatás alatt a nemkeresztény vallások dualizmusa belesugárzott a mi hitünkbe. Az Ősjó és az Ősgonosz, Ormuzd és Arriman, Isten és ördög, Allah és Iblisz a mohamedán hitben, kettős világuralmat jelentettek, ami ma megdőlt. Az ördög eltüut a világból az örök Isten előtt. Az újkori ember tehát uj megoldást keres a Judás-kérdésben is. Egy rendkívül olvasott német iró, Ludwig Emil, most adta ki „Dér Menschenssohn" (Az embernek fia) c. könyvét, amelyben Jézust akarja megmagyarázni és egyben a Judás-kérdést. is megfejteni. A könyv mindjárt 30.000 példányban, nyolc nyelven és Rembrandt-rajzokkal jelent meg, tehát nagy sikerre számit. Ludwigot az utolsó években eddig soha sem hagyta" el a siker. Göthe-biografiája tetszett, Napoleon-ja nagy hirt teremtett neki, Bismarck-ja a legeredetibb, amit a germán óriásról írtak. Mégis legelterjedtebb munkája, mély százötvenedik kiadását érte meg, II. Vilmosról szóló könyve, amelyben igen éles, igen drasztikus, de igen elfogult is. Ez még nem történelem, hanem pártirat. Most a legnagyobbhoz fog, Jézushoz. Az embernek fia című könyv messze elmarad ama plasztikum mellett, mellyel Ludwig az ő igazságait vagy feltevéseit a világ elé tárta és úgy látszik, hogy egy jeruzsálemi utazásnak az eredménye, amelynek költői hangulata meg is látszik rajta. Az olajfák, a kőváros, a Holttenger, a ciprusok s a méla keleti éj megütötték az iró képzelmét. ő Jézus alapját akarja megmagyarázni és ennélfogva a ránkmaradt bibliaszöveget más sorrendben adja elénk. Néha érdekes, amit felfedez, néha világosan látszik, hogy mesterséges fércelés. Hogy egyebet ne mondjak, Ludwig könyvéből kimaradt Jézus hegyi beszéde. Nemcsak kimaradt, de, ha Jézus az volt, akinek ő mondja, akkor Jézus a hegyi beszédet nem is mondhatta el, ha pedig nem mondta el, akkor nem született volna keresztény vallás. Ami azonban engem a könyvből ma érdekel, az a Judás-kérdésnek egy uj felfogása. Abba a teóriái vitába nem tudok belemenni, hogy vájjon az „embernek fia“ szó helyesen van-e fordítva és ez a kitétel: „Barnasha“ nem jelenti-e inkább az emberiség fiát. Miután kétezer éven át elhitték, hogy az ember fiát jelenti, bizonyosan igy van. Ludwig most már Judás árulását úgy magyarázza meg, hogy miután ez a tanitvány volt egyedül az, aki pénzzel tudott bánni, ő vette észre leghamarább, hogy Jézus vállalkozása nem sikerülhet s ekkor, Ludwig szerint, különös dologra határozta el magát, ő úgy érzi, hogy Jézus passzív, nem rohan, nem lázit s a templom megtisztítása után semmi forradalmit nem cselekszik. Judás tehát, — mondja Ludwig — azért, hogy Jézust rákényszerítse, hogy messiási hivatását betöltse, elárulja őt, hogy ezáltal Jézus, passzivitásából kilépve, a világ megváltója legyen. Ez igen eredeti gondolat, azonban minden olvasó rájön az első pillanatban, hogy ez egy XX. századbeli embernek, aki sok Ibsen- és Strindberg-darabot látott, az eszméje, amit vissza akar vitetni kétezer esztendővel előbbre. Ott az olajfák alatt, ama szépen leirí, mélabus keleti életben ilyen modern eszméje, ilyen drámai összeütközése annak az egyszerű Judásnak nem lehetett. Judás igenis, áruló volt, és most jön az én pünkösdi magyarázatom. A bibliának abban az elhanyagolt részében, amit fejszónak felírtam, világosan látszik, hogy egy óriási áramlat volt, amely Jézust zsidó királlyá akarta tenni. Másképp nem menekült volna a hegyre azért, hogy elhagyja azokat, akik éppen valamely izraeli királyságot, egyszóval Rómától való szabadulást akartak Jézuson át elérni. Hogy ezt akarták, bizonyítja annak a keleti földrésznek egész története, amely napjainkig nyúlik, amikor mindegyre előáll a szuezi csatorna körül egy-egy mádi, ki le akarja rázni az európai uralmat. Judás azt hitte, hogy Jézus ezt viszi keresztül, azért szegődött hozzá, és először nem akarta elárulni. Ezt bizonyítja az, hogy Jézus a maga tökéletes emberismeretével, amint röntgenszeme átlátott Péteren és Jánoson, úgy Júdásbán az árulást előre meglátta volna. Akkor, amikor kitűnik az, hogy Jézus elmegy a zsidó királyság gondolata mellett, csalódnak benne azok a hívei, akik őt ily mádi szerepben akarták látni és amikor kijelenti nagy hitét, hogy az ő országa nem ebből a világból való, akkor Judás, jaki nagy állást akart a zsidó királyi udvarban, — miután egyedül tudott a pénzzel bánni, nagyon hamar kitalálta, hogy milyen állást — mint zsidó fascista hagyja el Jézust és árulja el. Judás tehát, hogy Lombroso megkülönböztetését mondjam, nem született gonosztevő és nem ördög, mert azt Jézus benne mindjárt észrevette volna, hanem alkalmi gonosztevő, gonosszá lesz később, mikor csalódik. TTofry ez mind igy van, bizonyítja, hogy önmaga végrehajtja magán az Ítéletet, mikor felakasztja magát. Pünkösd világosságában igy áll Jézus, az örökkévaló és Judás, aki nem ördög, hanem egy csalódott és bünbeesett ember.Bizonysá- ga ez annak, hogy a biblia a világnak minden más könyvétől eltér, mert nem holt betű, hanem élő víznek forrása, amelyből minden kor újra meríthet. Ha az emberiség gyakrabban zarándokolna el az örök szeretetnek ehhez a felbuggyanásához, akkor sokkal több boldogabb pünkösd lenne. (Képek egy kezdő újság iró éleiéből) írja: KARINTHY FRIGYES Bevezetés. Kedves fiatal Barátom! Kedves kői tő társaim, vagy jrótársam, vagy szerkesztőtársam, vagy miinek nevezzem, hogy kiengeszteljem azért a feszengő és félszeg érzésért, amivel elhagyta szobámat délután, miután letette asztalomra a diszkrét kéziratot és né elkamorodva, kerülve a kegyed tekintetét, azt mondtam kegyednek: ei fogom olvasni, tessék majd úgy egy hét múlva feljönni. Kedves, drága barátom, ezúton közlöm kegyeddel — ne nézzen fel egy hét múlva, hagyjuk ezt a dolgot, jó? Én azt a kéziratot nem olvastam el és nem is fogom elolvasni — én kegyeddel szeretnék inkább beszélgetni és nem is akarom tudni, mi van a kéziratban — vers vagy novella, vagy drámavázlat, vagy moziszoená- rinim — vagy egyik se, egy uj, hallatlan és ismeretlen műfaj inkább, amit kegyed fedezett fel először, hogy csodálatos lelkét kiöntse benne. Nem akáirom tudni, amire kegyed kiváncsi, amit bátran megkérdezett tőlem, egy pillanatra szembenézve, daccal és elszántan — hogy kegyed lángész-e, vagy kontár Nem, nem akarom, hogy a kegyed kézirata kettőnk kötzé álljon és elrontsa azt. ami kegyedben drága és szent vágyakozás és drága s szent s halhatatlan volt, idők kezdetétől, idők végezetéig, minden kiben, lángész- ben és kontárban egyaránt — hogy szavakban fejezze ki, megmentse a pusztulástól, ami elpusztul és elromlik és amiért kér. Csak a rossz érzését szeretném eloszlatni, kezdő iró, drága barátom. Azt a zavaros kínos nyugtalanságot, mivel leballagott a lépcsőn és amiről azt hiszi, hogy erről senki se tud, ezzel senki se törődik és hogy egyedül van ezen a gonosz, szürke és kemény világon Szeretném valahogy megértetni kegyeddel, hogy igenis, tudok róla, ismerem, törődöm vele, — szeretném néhány futó képben közölni kegyeddel, hogy nincs ebben semmi különös, hogy ezek emberi dolgok, hogy nem kell szegéyenkeznie, nem is szabad, hogy igenis, fel kell emelnie a fejét és többre kell tartania magát másoknál, akár rosszak, akár jók azok a versek, vagy novellák, vagy napihirek, vagy einbertragódiák, amiket iti- hagyott az asztalomon. Tudom én fájdalmas, szégyenkező aggodalmait — és szeretném bebizonyítani kegyednek, hogy tudom. Ismerem a kínzó kényszert, amivel ilyen nehéz, megalázó percekben gyötri magát, hogy elképzelje, hogyan hatott rám a kegyed megjelenése és modora — és hogyan hat majd rám, amit itthagyott. Az irtózatot, hogy fűzfapoétának bizonyul és egyike lesz ama szerencsétlen, komikus figuráknak, akiket német vicclapokban és magyar humoreszkekben nevetett ki kegyed is és akiket kaméletlenebbül vet meg, néz le és aláz meg mindenki, művész és fi liszter, mint a póruljárt betörőt, vagy ro- vottmultu szélhámost. Kezdő iró, költőtárs — fel a fejfel! Fel a fejjel, akkoT is, ha rosszak azok a szegény versek — fel a fejjel, nincs oka szégyenkeznie ! Vallja nyíltan és bátran: költő vagyok! És a „pókhiasu polgárinak, aki (ugy-e, mi tudjnli) egymagában buta volna hozzá, hogy megítélje a kegyed verseit, de azért, ha mi szakértők rossznak találjuk, fölényesen és zsírosán röhög kegyeden — a szemtelen és ostoba bankárnak ,vágja büszkén a szemébe: én költő vagyok, ha rossz költő is — de mi vagy te? Te seminri se vagy, meri te meg se próbáltad, hogy költő légy! Amit én akartam, amin én ábrándoztam — az igaz és szép volt és önzetlen vágyakozás volt — g legtöbb és legnagyobb, amit ember tehet: hogy megfeledkezzék testi érdekeiről, kicsi, egyéni életéről és megkísértse legalább résztvenni a gigászi erőfeszítésben, mely az emberi fajtát fel akarja szabadítani végzete alól: hogy nyomtalanul pusztuljon el a porban, melyből vétetett. Miért vagyok én nevetséges — miért nem inkább te, akinek eszébe se jutott, hogy lehet valami szebb és jobb becsvágy, mint az, hogy a bendőd degeszre tömd és szorongva öleld érdekházasságban vásárolt asszonyod derekát?. Azért |i fl Kls6 szlovák ékszer-, arany- és ezüst pár H|| TMla2«S«»nBOseks FR©$TBQ TESTVÉREK Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. ' Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. ■ Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban * — 50°/0 megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon : - í- * I O-arany és ezüst, valamint érmék fazon '“Ni£j | ipp átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek .‘rí . ; íá,* Állami alkalmazottak 5 °/0 engedményt kapnak 1 M üű Wm Javításokat azonnal eszközlünk Ííuuh H röhögsz rajtam, mert én rímeken törtem a fejem, miig te pályát választottál és kiszámítottad, hogy az adott konjunktúra mellett bőr-* rel kereskedj inkább, vagy tarhonyával? Kinek szereztél örömet? Én csak magamnak ártottam — de mit használtál te másoknak? Semmi okod röhögni rajtam. Ha az igazi költő megvet engem, mert kontár vagyok — abban mégis közelebb állok hozzá, mint te, hogy téged mind a kelten megvetünk. így gondolkodjék kegyed, költőtárs — és tudjon hinni benne, hogy ez az igazság. Jól tudom, hogy ábrándjai nem egészen ilyen tiszták. Jól tudom, ha szórakozottan és kábul tan és ragyogó szemekkel kódorog az utcán: az álomkép, amit festeget maga elé, nem puszta elvi rajongás, nem testetlen vágy, hogy az eszme önzetlen lovagja legyen. A színházakra is gondol kegyed és a Ritz-szálléra, — és főleg Herceg Ferencre és Molnár Ferenc re és hogy milyen bódult mámor lehet, ugy-e, bódultabb és mélyebb mámor a szerelemnél is, állni kipirult és ujjongó és tapsoló közönség előtt — emelkedni a tömeg fölé, hatni, szédíteni, — közel lenni mindenhez, ami jónak jobb, örömnek örö- mébb az életben, mint rossznak a rossz és bánatnak a bánat: pénzhez, nőhöz, élethez, hirhez, megértéshez, elismeréshez! A hírnévre gondol kegyed é® mindarra, amit a himév jelent. Erről már nem fogok beszélni kegyednek. Mert amit erről tudnék mondani, azt kegyed már úgyse hinné el nekem, egyszerűen azért nem, mert kegyed húszéves. Nem értené meg kegyed, nem azért nem értené, mert én okosabb vagy több vagyok kegyednél, hanem csak azért, mert kegyed 20 éves, akár nagyobb költő nálam, akár kisebb. Kegyed húszéves és van valami, el- higyje nekem, ami miatt egy harmincéves csizmadia, vagy napszámos okosabb*" fcöl- osebb é® tudósabb ember, mint egy húszéves Goethe, vagy Newton. Bródy Sándor, mikor húszéves voltam, egyszer azt mondta nekem: az ember olyan gazdag, mint amennyi pénzt elköltött. Én ehhez csak annyit teszek hozzá: kegyed emelkedésről, hírnévről, karrierről ábrándozik, arról, hogy kegyednek most rossz, de kegyednek egyre jobb lesz majd a jövőben, ha sikerül az, amit nagy őrt-. akar. De valamit elfelejt kegyed. Azt felejti el, hogy az embernek nem mehet egyre jobban, még ha Napóleon lesz is az emberből, — hanem az embernek egyre rosszabbul mehet csak, mert hiszen egyre közeledik a biztos halál felé, ami a legfőbb rossz és legnagyobb baj, amihez képest hírnév, nő, pénz, karrier . . . De ez már nem tartozik ide. 1 ...1 “ BÁ BU Siess, siess a parkon át, Rég várlak már a hüs pádon. Míg ideérsz, csöpp madarak Esti miséjét hallgatom. Takard be váltad, melledet, A karodat is eltakard. Nézz a szemembe jó puhán, S mit én akarok, ne akard. A szavadra is Tégy ruhát, Hogy az se legyen meztelen, Csak akkor boldogít a báb, Amikor felöltöztetem. Falu Tárná*, I r________ . . „lerraszo" 1$ ^ Mar vany mozai klap-mu kő és I SCHMIDL és NAGY | |||^f Lucenec 1 ii Fiók és eladási iroda; | | Jb Bratislava, Stefanfk n. 1/11. | í Márványmozaik és cementlapokat, ti tó ^ Mükölépcsöket, Márványzuzalékot fj fp Ü S % minden színben és nagyságban, 1 P | Müvakolatot „Kristalit* néven. I | S ^ Terrazzo és Xylolith padlókat. I 'i .1® ,'.‘■-! t'í *".—***—-'" 11""11111111 n*-rrfT nii n w i i n i nr■! 1 I. ............. .. . . ■ ■ ■■. . M. n... mm..— " Jé zus és Judás pünkösdi pííágossághuft Irta; Hegedűs Lóránt
