Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-26 / 121. (1748.) szám
4 1928 május 26, szomtyU. A GRÓFNŐ Irta: Márat Sándor Budapest, május 25. Egy kollégám a napokban magyar falvakban mászkált s néhány nagyon érdekes adatot hozott magával a magyar alföld népének olvasási igényeiről. Az ember a messziből azt hinné, hogy egy Szegedtől húsz kilométerre fekvő középközségnek az olvasási igénye minimális. Nagy tévedés: a magyar falu olvas és fogyasztja a nyomtatot' szót. Azt olvassa, amit adnak neki. A grófnő titkát olvassa, a Gorilla vagy Hőstenort, a Véres lakodalmat. Szóval a ponyvát olvassa. Ez még nem újdonság, mert a nép, nemcsak a magyar, hanem mindenféle fajtában a földművelő nép előszeretettel olvasott ponyvát, ami homályos és sötétkezü munkásságok jóvoltából került mindig és mindenhol el a faluba, olcsó füzetekben, miknek cimlapján vér folyt és a ovilkos baltáját suhogtatta és igy tovább; a ponyva természetrajzával nem lenne érdemes foglalkozni, mert az régi és örök dolog. Ponyva mindig volt és mindig lesz. Boldog iró, ha iró, aki eljut a ponyváig, mert az a halhatatlanságnak egy különös nemét jelenti. Pesti kirakatokban látok most például egy halhatatlan könyvet, ami címében Páris titkait Ígéri az olvasónak. A könyvet a literáris ponyva egy régi nagymestere irta s most határozottan takarékosabban fogok élni, hogy megvehessem és elolvashassam ezt a ponyvát, mert nagyon érdekelnek Páris titkai, amiről nem tudok semmit, bár évekig éltem ott; most utólag majd elolvasom. De: azt mondja a kollégám, hogy ma, 1928-ban, a magvar faluban, mondjuk egy nagy községben, ahol a négy-öt legelterjedtebb budapesti napilapból, mindegy, hogy melyikből, a legszorgosabb terjesztés mellett sem lehet több példányt eladni naponta, mint 30—40-et, — s itt négy-ötezer lelket számláló nagyközségekre gondolhatunk, — ugyanott hatszáz és hétszáz példányban fogy a Grófnő Titka. Aki olvasni tud, az megveszi hétről- hétre a vásáron, vagy abonnál rá s azt olvassa. A falu népe nem a fővárosi újságokat olvassa, amit talán lehetne azzal magyarázni, hogy ami Budapesten készül, az idegen a fa- i lunak hangban és véleményben, hanem nem i olvassa a neki, föld népének Írott szaklapo- i kát sem, amikben barázda van és állatvásár, : adoma és háziszerek, semmit sem olvas vég- < eredményben, legalább is nem lényeges pál- dányszámban. Példányszám csak egy van s i az a Grófnő Titka. ] Ha ez igy van, már pedig több oldalról ] lehet hallani, hogy igy van, akkor egy egész- ] iuáges kultúrpolitikának nagyon szép és na- ] gyón kézenfekvő lehetőségei nyitnak meg a s ponyvával kapcsolatban: az ügyesen terjesz- j lett és ügyesen csinált ponyva lehetne az ál-1 í kulcs, e mi felnyitja a könyvnek a magyar fa- < lu vastagon bedeszkázott kapuját. Ezt nem < úgy képzelem el, hogy a címlapon csak íoly- i jón továbbra Í3 a vér és suhogjon a balta, * nehogy az olvasó kedvét vészit?e. de benn az oldalakon a grófnő, mielőtt titka kiderül, részben erkölcsnemesitő, szellemet művelő, ] részben valláserkölcsi és hazafias szempont- ] ból buzdító párbeszédeket tartson r gorillá- ^ vai, hanem úgy, hogy a ponyva formáját, azt i a füzetes, cimiapos, filléres ponyva formát j megtartva kellene és illene irodalmat esem- i pészm a faluba, — megválogatott és nekivaló ] irodalmat, ami hat és dolgozik a lelkekben. Kívül lehet ponyva, belül lehet irodalom s ha ezt az igy becsempészett irodalmat Kecel ] megveszi 600 példányban, akkor mind felié- , legezhetünk és rágcsálódhatunk folyóirataink- j bán tovább a magyar jövő problémáin. t Ugylátszik, ez a ponyva sikerének a tit- z ka: a forma, a füzet, az ordító címlap. Vala- j hogy igy kell lennie, mert ne feledjük el, ] hogy Petőfi, Arany és Jókai a ponyváról in- t dúltak el, a János vitézt heti vásárokon árulták folytatásos füzetekben, nemkülönben a r Toldit s Jókainak sok szép regényét füzetes i vállalkozás vitte először a piacra. S szegény s Petőfi, mikor már végképpen nem volt pén- i ze, leült s megírta a Hóhér kötelét, ami neki c olyasféle munka lehetett, mintha ma egy Pe- tőfi-sulyu iró leül Ullstein-regényt írni, hogy g pénzt keressen. De ponyvában minden ment: ment a Toldi, a János vitéz is. A falu vala- 1 hogy csak ebben az adagolásban és csomaeo- < lásban veszi be és bírja el az irodalmat; hét- 2 ről-hétre egy kávéskanállal, cifra vignettával. Emlékszem reá, hogy tiz évvel ezelőtt a 1 magyar irodalomnak egv súlyos egyénisége t előkelő irodalmi folyóiratban védelmére £ kelt a ponyvának s egészen különösen a kri- a minalista ponyvairodalomnak, mondván, hogy 1 ez a jövő regénye, e Nick Carter-füzetekből 2 csírázik ki a ponyván az uj regény, aminek 1 eminens problémája az ember, a magánem- t bér viszonya az államhoz, mint hatalomhoz. £ Az irányregény, a szociális regény első ho- \ mályos és öntudatlan próbálkozásai voltak c ezek a detektivtörténetek, amiknek a végén 1 ma valahol Sinclair könyvei állanak, nem 1 irodalmi értékelésben, hanem az egységes < szándékból fakadt megismerésben. Az ember 5 viszonya a társadalomhoz, az is tudott ponyva I lenni valamikor. Ma is tudna ponyva lenni. : S lesz mindig ponyva, minden problémában 1 és minden vonatkozásban és ha nincs más móri rá megtalálni a tömeg és irodalom kö- 1 zölt a ka oesolatot, érdekes kísérlet lenne a < kegyes csalás, ami a ponyva maszkjában gon- 1 Egy szloveriszkói város, ahol minden az őslakosság kezében maradt meg Bártfa a csöndes fejlődés utján — Mit alkotott négy esztendő alatt az egységes őslakos várospolitika? — A fejlődés uj korszaka köszönt Bártfa-fárdőre — A magyar szó sorsa Északsárosban — Második közlemény. — Bártfa, május közepe. (Kiküldött munkatársunktól.) Bártfai riportomnak első részében Zsebráczky Géza kanonok, plébános, a város polgármestere vallomásszerü nyilatkozatával kapcsolatban igyekeztem megrajzolni az arcképét ennek a nagyszerű embernek, akinek erős kezeibe helyezte a közbizalom az ősi város életének irányítását. Mai második cikkemben a Zsebráczky Gézával folytatott beszélgetés további részeit hozom nyilvánosságra. Második kérdésem arra vonatkozott, hogy polgármesterségének eddigi ideje alatt ö és munkatársai mit csináltak a városgazdaság terén. — Hivatalom elfoglalása után — mondotta a polgármester — első lépésem az volt, hogy az illetékes felsőbb hatóságoknál kieszközöltem városunk háztartásának leszigorubb felülvizsgálását. Ez a revízió a széltében-hosszában elterjedt pletykálkodásokkal szemben a legfényesebb elégtételt szolgáltatta a jelenleg is működő városi tisztviselők számára, akiket addig alaptalanul rágalmaztak. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a város köz- igazgatásában nem történt semmilyen rendetlenség vagy szabálytalanság és hogy az ügyek elintézése körül szó sem volt restanciákról. A legnagyobb bizalmat öntötte belém az a tudat, hogy ilyen körülmények között és erre a tisztviselő- karra támaszkodva érdemes a város ügyeinek vezetésére vállalkozni és a város érdekében dolgozni. Az alkotások várospolitikája — Megvizsgáltuk a város gazdasági életének egészségi állapotát és azt szerencsére egészségesnek találtuk. Rendbehoztuk a város összes épületeit. Tisztaságot teremtettünk az egész városban. Rendbehoztuk a színházat 80 ezer koronás költséggel. Megalkottuk a város ötödik könyvtárát, úgyhogy ma már a következő könyvtárak állnak a közönség rendelkezésére: a városi könyvtár, a Matica, a Katolikus Kör, az Orol és a Kaszinó könyvtárai. Hatodik könyvtárként az én magán- könyvtáramat is igénybeveszi a tanulni vágyó közönség, Reorganizáltuk a város tűzbiztonsági állapotait s tűzoltóságunkat motoros fecskendőkkel láttuk el. A város külsejének szépítése céljából eredményes akciót kezdtünk a „virágos város", érdekében. A főtemplom főbejárata előtti téren kisajátítottunk egy épületet, hogy lebontassuk azt és hogy annak helyén közel százezer korona költséggel nagyszabású parkot csináljunk. Kiköveztük az utcákat, s járdával láttuk el azokat az utcákat, ahol eddig nem volt. A munka programm szerint most is folyik. Az uj hivatalokat megfelelően elhelyeztük a városi épületekben. — Mintegy húsz városi házban működnek a különböző közhivatalok. Inséglakásokat csináltunk nagy leolts éggel a szegény nép számára és aktive rés^t veszünk az általános épitkezési mozgalomban. Potomolcsó telkeket biztositoitunk az építkezni vágyó közönségnek s a kedvezményes áru építkezési fával legalább egvnegyedmilliő korona értékű ajándékot nyújtottunk már eddig az építkezőknek. A katonaságnak kaszárnyaépités céljaira kb. egymillió korona értékű telket ajándékoztunk. Hasonlóan ingyen telket adturk a tisztek és altisztek otthonai részére is. — Bártfa város patronátusa alá tizenkét pa- róchia tartozik kb. 24 templommal és iskolaépülettel, amelyeket az utolsó évek alatt a legteljesebb rendbe hoztuk. A lelkészi és tanitői lakások is oly kisogástalan állapotban vannak, hogy minden igénynek és kívánságnak megfelelnek. — A monumentális, történelmi nevezetességű dómunk rendbentartása is a várost terheli és dolatot és irodalmi élményt lop a legzárkő- zottabb néprétegekbe. A Grófnő titka tehát tetszik, — el kellene már olvasni egyet belőle. (A múltkor találtam egy tabáni trafikban egy egészen gyönyörűt, aminek ez a cime: „Kossuth Lajos viadala a farkasokkal/') Nem lehet elhinni, hogy például Gárdonyi egyes könyvei, (s bizonyára nem a Göre Gábor históriák pseudo- humora, hanem igenis szép emberi történetei) vagy a komplikáltabb Mikszáth egyes regényei (s valószínűleg megint csak nem a , paraszthistóriái) vagy a modern magyar irodalomnak őszinte és tiszta humanitással megalkotott regényei ne találjanak utat a falu- 1 hoz, ha olyan formában, olyan áron, olyan eszközökkel szervírozzák neki, amit már megszokott és amiben bizik. S ha észreveszi, hogy : becsapják (s aligha veszi észre) közben tanult ' már valamit s mindenesetre szakit a grófnővel. A Grófnő titka az, hogy házhoz megy és rikítóan öltözik fel. Fel kell öltöztetni az*íro- dalmat a ponyva külső csiricsáréjába és le kell küldeni ebben az álruhában a faluba. elmondhatjuk, hogy nincs sehol hasonló mütörté- nelmi becsű épület, melyet jobban gondoznának. Van középkori értékekkel túlzsúfolt megyei (zupné) múzeumunk, amelynek Csehszlovákiában nincs párja. A muzeum kincseinek ötven százalé- ’ ka a város tulajdonát képezi, s a muzeum fönntartására a megyén kívül a város is évenként jelentős összegeket áldoz. — Létesítettünk két sporttelepet részben a város költségén, létesítettünk egy uszodát és fürdőt, amelynek készítése épp folyamatban van. — Kielégítően rendeztük a szegényügyet, amelyhez közbejárásomra a zsupa is támogatást nyújtott. Egymillió korona értékű kórházunkat átadtuk a zsúpénak. Ez modern, berendezésével fölbecsülhetetlen értékű áldást jelent a környék lakosságára. A kórház legújabban kiváló sebészorvost is kapott dr. Cajka, a kassai kórház sebészeti osztályának volt vezetője személyében. Bárífa-gyógyflírdő a város kezelésében — A város vagyonának legbecsesebb objektumát képezi Bártfa-Gyógyfürdő, amelyből az eddigi bérleti rendszer következtében a városnak egyáltalában semmi haszna nem volt, s amelyben a bérlők a beigért beruházások helyett a város vagyonához tartozó felszerelést kihasználták, s emellett a község igényei sem nyertek kielégítést. Végre is a vezetésem alatt álló képviselőtestület belátta azt, hogy a legcélszerűbb a fürdővendégek érdekei szempontjából is áttérni a házi kezelésre; amivel a fürdőt a közönség számára értékesebbé tehetjük és biztosíthatjuk azt, hogy a fürdő magasztos ’ ivatását ismét tökéletesebben, s a kényelmi szempontoknak is megfelelőbben tölthesse be. A rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt nem mélyedhettünk már bele behatóbban a nagyszabású fürdőfejlesztési tervekbe, amelyekről a polgármester ur szives hozzájárulásával a Prágai Magyar Hírlap egyik szlovenszkói munkatársa a közeljövőben külön fog részletesen beszámolni. Zsebráczky Géza a Vöröskereszt élén A társadalmi és közjótékonysági szervezetek működése iránt érdeklődtünk még, amivel kapcsolatban megemlítette Zsebráczky polgármester, hogy még a prevrat idején emberbaráti szempontokból vállalta a Vöröskereszt Egylet bártfai fiókjának vezetését, és e minőségben a legválságosabb a legziláltabb időkben létesített egy évi 70 ezer koronás büdzsével dolgozó gyermekklinikát, ahol a szegény gyermekek és anyák ingyen orvosi tanácsokban és gyógykezeltetésben részesültek. — Megvalósította továbbá az évi 50 ezer koronás költségvetéssel rendelkező tüdőbeteggondozót, ahol az egész környék tüdőbetegei részint ingyenes orvosi tanácskozásban, részint kezelésben, részint pedig szanatóriumokban való elhelyezésben részesültek. Az angol és amerikai vöröskeresztek segítségével ezekben az időkben Zsebráczky kanonok több mint egymillió korona értékű ruhát, lábbelit és élelmiszereket osztott szét a szegények között. Ily irányú működésének elismeréseként az a magas kitüntetés érte, hogy Masaryk elnöktől meghívást kapott egy teaestélyre. Jellemző Zsebráczky Géza eredményes tevékenységére, hogy a bártfai Vöröskereszt-szervezet taglétszám tekintetében a csehszlovákiai Vöröskereszt fiókjai sorában négy-öt éven keresztül % második helyen állott. Ennek a feltűnő ténynek összes előnyeit a város közönsége élvezte s természetesen ez a tény nagy tekintélyt biztosított Zsebráczky Gézának a Vöröskereszt cseh központjánál is. Felszaporodott hivatalos teendői miatt Zsebráczky polgármester nem vállalhatja már e bártfai szervezet elnöki tisztét, azonban továbbra is támogatja annak munkáját és javaslatait még a cseh- és morvaországi vöröskeresztek is elfogadják s a gyakorlatban igyekeznek megvalósítani. Bártfa a statisztika tükrében A plebános-polgármestertől elbúcsúzva több, a vá/os közéletében szerepet vivő úrral találkoztam még, akiktől nyert felvilágosítások alapján még a mai Bártfára Jellemző következő adatokat sorakoztathatom fel:. A legutolsó hivatalos népszámlálás szerint Bártfa lakóinak száma 6598 (ezenfelül 600 volt a katonai egyének létszáma). Nemzetiség szerint ebből : szlovák 4120, zsidó 1853, magyar 172, rn- i szín 111, cseh 107, német 99, más 131. 1 Vallásfelekezetek szerint: római katolikus 3527, > zsidó 2000, ág. b. ev. 641, görög katolikus 349, j más 76. 1 Bár (fának két tanintézete van: szlovák tan- 3 nyelvű állam,! elemi iskolája 11 osztállyal és szkw vák tannyelvű állami polgári iskolája 4 osztállyal. Az előbbinek 542, az utóbbinak 173 tanulója van. Az újságolvasók számára és nemzetiségi megoszlására jellemző, hogy a szlovák napilapok: mindössze ötven példányban fogynak el, viszont a Prágai Magyar Hírlapból, a Kassai Naplóból és a Kassai Újságból naponként több mint száz példány fogy el. Amig tehát hivatalos megállapítás szerint Bártfán huszonnégyszer annyi szlovák van mint magyar, az ujságolvasóközönség körérében kétszer annyi a magyar mint a szlovák! A következő egyesületek működnek Bártfán:' 1. a Bártfai Kaszinó kb. 180 taggal, 2. a Bártfai Katolikus Kör 110 taggal, 3. a szlovák Orol-egye- siilet 230 taggal, 4. a Csehszlovák Vöröskereszt egylet fiókja 900 taggal, 5. a szlovák Matica ISO taggal, 6. a Keresztény Gazdaegyesület 204 gal, 7. a Sokol 50 taggal, s 8. a Katolikus Ij ifjúság csoportja 56 taggal. Magyar kultarélet Bártfán A bártfai magyarság a Kaszinóban tömörült amely az egyetlen hely, ahol rendszeresen magyai előadásokat is rendeznek. Úgyszólván bavonkint vannak itt ismeretterjesztő, kulturális és szórakoztató előadások szlovák és magyar nyelven. A Kaszinó tekintélyes könyvtárában predominál a magyar könyv. A szűk korlátok közé szorult bártfai magyar kulturélet az utóbbi időben lelkes munkaerővel gazdagodott Berg Géza, a bártfai magyar-német ág. h. evangélikus egyház fiatal lelkésze személyében. , Amikor búcsút vettem a régi, kedves bártfai utcáktól, még egyszer benső megelégedéssel álla-* pithattam meg, hogy az utcákon a járókelők nagyobb fele most is magyarul beszél, s hogy e ma-? gyár és szlovák beszéd oly békés megértéssel fér meg egymás mellett, mint amilyen testvéri békében élt egymás mellett ezer éven keresztül a két nemzet. Ennek a szlovák-magyar testvériségnek valóságos szimbóluma ma is: Bártfa, a régi Bártfa..* Forgách Géza. Az abzuj-zempiénl evangélikus egyházmegye közgyűlése Uiigváron Ungvár, május 25. (Ruszinszkói szerkesztős & günktől.) Május 21. és 22-én folyt le az ungvári evangélikus egyház templomában az abauj-zemp- léni egyházmegye közgyűlése. A gyűlés megelőzőleg, május 21-én délután bárom órakor a tisztujitást megejtő bizottság aj szavazatok felbontását végezte el melynek egyhangú eredménye az lett, hogy főesperessé továbbra is Margócsy Aladár eddigi főesperest, ungvári lelkészt választották meg, alesperessé Krcsmóry Gyula pazdicsi lelkész lett, mig egyház- megyei másodfelügyelővé Zsadányi Róbert kassai egyháztanácsost választották. Az egyházmegyei tanács előkészítve a nagygyűlés összes tárgyait, azt a május 22-én tartott nagygyűlés elé terjesztette. Közben az egyházmegyei Unitéi gyűlést is megtartották, melyen sok fontos, a taniigy körébe vágó dolgot intéztek el. Az egyházmegyei nagygyűlésen ünnepies keretek között iktatták be Margócsy Aladár főesperest, valamint Krcsméry Gyula alesperest, akiket Alth Lajos egyházmegyei főjegyző üdvözölt elsőnek, majd utána dr. Slabej felügyelő, Komjáthy Gábor ref. esperes, s végül a főváros részéről Hrabár Konstantin főpolgármester mondott üdvözlő szavakat. A közgyűlés emelkedett hangulatban folyt le, melyen Szlávik György kassai zsupán is részt vett. így fiatalít és szépit a Corall-créme CoralI'Piider teíÉ-szappan j FSIermkst • C. S. R. j rémére: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. j ffn:iii.—wiiiwmiv 11 iiipIWWWH 1 winw ■■ nwi— ■ wii.j ■> * — Ajándék a magyar nóta kedvelőinek. Döfi Gábor, az ismert nótaszerző, most. zenésitetto :.g Jászay-Horváth Elemérnek ..Minden pénzem mulattam... kezdetű hangulatos költeményét, inek a dalnak a kottáját Dezső Gábor (Rudast, VTTI., Szigony-utca 16b. I. emelet) ingyen és rmentve küldi meg annak, aki ezt tőle levele- lapon kéri. e .1
