Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-04 / 103. (1730.) szám
2 *■! 1926 májas 4, péntek. A román kormány még nem határozott a gyulafehérvári kongresszus ügyében Bukarest, május 3. A román kormánynak igen nagy gondokat okoz a nemzeti paraszti* árt által május 13-ára kitűzött gyulafehérvári kongresszus, amelyre Maniuék százezres tömeget ájkamak mozgási tani. Tegnap minisztertanács volt, amelyen azonban szintén nem tudtak határozatot hozni. Tata- reseu belügyi alállamtitkár még este az erdélyi Ajudba utazott s innen fogja irányítani a kongresszus idején a biztonsági szolgálatot A tegnapi minisztertanács foglalkozott még a múlt vasárnapi véres pár ászt zendüléssel, amelynek öt paraszt esett áldozatul. Davracestí és Germanesrti falvak határának megállapitása miatt a szomszédos községek lakossága között viszály tört ki. Amikor vasárnap a csendőr ség megjeleni a helyszínéin, (hogy a törvényéé döntésnek érvényt szerezzen, a két falu elégedetlen lakosai rájuk támadtak. A csendőrük fegyverüket használták. A kormánynak az a gyanúja, hogy a falusiakat politikai agitátorok hajtogatták fel s ezért elrendelte a legszigorúbb vizsgálat meginditását. Hoézsaeícsciíolía Zrínyit, Szapoíyait és Rákóczii Az iskolmsgyi miniszter magyarsértó töriéneSemelméleíe g Szent Koronáról — Hodzsa újból a konzervativizmus mellett tör lándzsát Huszonöt év a kisipar ossás szolgálatába! Komárom, május — A mai idők nem parádéra valók, — eati a mondással hárította el Boldoghy Gyula, a komi romi ipartársulatnak elnöke, márc. elején a működi se 25-ik évfordulója alkalmából tervezett íinnei lését. Ebben a mondatban kifejezésre jüt-Bp doghy puritán egyszerűsége, őszinie, sokszor t£ Ián majdnem nyers nyíltsága, mely, ha talán ner is szerzett mindig barátokat neki, — hisz az em berek félnek az igaz szótól, s inkább finoman be csomagolva a mérget veszik be, — de a közbecsü lést juttatta neki osztályrészéül. Boldoghy Gyula ács- és építőmestert 190£ március hó 1-én választották meg a komárom ipartestület elnökéül. Erős kézzel fogott hozzá ; testületi ügyek -endezóséhez és az iparos öntu dat emeléséhez. 1904-ben már a testület zászló avató ünnepélyét rendezte. Ugyanezen évben a győri Kereskedelmi éi Iparkamara közgyűlési tagjává választották, aho a legsúlyosabb kérdéseiméi is feltűnt nagy szaktudásával. Rövidesen ezután bevonták a kereskedelemügyi minisztérium tanácsadó testületébe. Tevékeny részt vett az országos Iparegyesület tanácskozásain. mely aleluökévé is választotta. Számtalan országos iparügyi kongresszuson vett részt. 1912-ben megtervezte és fáradságos munkával a társulati elöljáróság támogatása mellett a nehéz gazdasági viszonyok dacára létrehozta a testület jelenlegi székházát, Komárom város ma is legmodernebb épületét. Ezzel is maradandó alkotást végzett. A világháború nehéz viszonyai között őrizte i társulat tekintélyes vagyonát, mely munkájában odaadó segítőtársat talált Czike Dénesben, a társulat akkori pénztárosában. A háború utolsó idejében előkészítette, hogy » hazatérő iparosok az uj élet megkezdésére szerszám és pénzbeli segélyeket kaphassanak. Erre vonatkozó tervezeteit úgy -az Iprakamara, mint a kereskedelem és földművelésügyi minisztériumok jóváhagyták, a tervezetek áldásos, sok iparos nyomort elhárító végrehajtását azonban a forradalom megakadályozta. Folkmrnn komáromi zsupán ideje alatt miniden módon el akarták távolítani a testület elnöki székéből — a gerinces ember nem volt kívánatos — ipartársainak ragaszkodásán és Baloghv elhar tározottságán azonban ez a szándék is hajótörést ásenvedett. Azóta is nem lankadó erővel, kitartásfia] és tudással vezeti az Ipartársulat ügyeit. S hogy mit jelent a negyedszázadon át igaz akarattal és önzetlenül folytatott munka, azt csak azok tudják értékelni, akik rövidebb vagy hosz- szabb ideig a közélet terén működtek. Ünneplést, köszönetét, dicséretet soha sem várt. de munkájának legszebb jutalma a komáromi Ipartársulat nagy tekintélye, továbbá az az elismerés, melyet mindenhol élvez, végül az a tudata, hogy 25 évi önfeláldozó munkája a magyarság és az iparosság érdekében nem volt hiábavaló. — Munkásbaleset a handlovaí bányában. Nyitrai tudóritónk jelenti: Ichring Ferenc munkás a handlovaí bányában a bánya vasút tolatási munkálatainál volt elfoglalva. Egy bányakocsí élé került, amely elütötte és összeroncsolta. A munkást kórházba szállították. Prága május 3. Május elsején avatták föl Pozsonyban a Szent Szérűdről elnevezett egyetemi internátuet. A fölszentelest Jan- fausoh püspök végezte s Hod-za iskolaügyi miniszter mondott beszédet a szlovák kultúráról és föltűn ést keltő kirohanást intézett a magyar történetírás ellen. — Nem féltem Szlovén szívót — [mondta többiek között — s nem féltem a szlovákokat. Az egykori Magyarországon a magyar tudományos világ, a gazdasági és politikai élet kiemelkedő alakjai a mi szlovák vidékeinkről kerültek ki. Nem voltak a volt Magyar- ország egyházi hierarchiájának legkiválőbíb- jai szlovák származásúak? A régi és mostani Magyarország g szomszédaink még ina is azt hajtogatják, hogy a magyar nemzet von az, mely a kultúra határvidékén védte a világot, á kereszténységet és a civilizációt a törökök ellen. Közülünk is -sokan oly sokszor hallották és olvasták ezt, hogy utáljára egyesek tényleg hinnj, is kezdték, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet nagy érdemeket rzerzett Európa és a kereszténység megvé- delmezésében. Ha azonban közelebbről nézzük azokat a ‘ neveket, melyeknek viselői abban a korban Európa és a civilizáció védelmét ellátták, úgy találjuk, hogy azok a Hunyadiak voltak, alak románok, vagy egy Zrínyi vagy Zápolya, vagyis szlovákok vagy jugoszlávok, később Rákóczi, aki ugyancsak szláv s az o számos munkrdáa: sa, aMk szintén morvák, szlovákok vagy ruszinok Ha, jól szem ügyre vesszük a dolgot, megláthatjuk, hogy a mi drága magyar szomszédaink számos es ötben igen jó! tudtak szerződni a törökkel a a románoknak és szláv oknak nagy kegyesen átengedték a teret, hogy meghalhassanak a kereszténység és az európai kultúra védőbástyáin. Gyakran hallani, hogy olyan nemzet vagyunk, melynek nincs történelme. Nem történetnélküli nemzet vagyunk, hanem csak eLfer d i te tíéík, ellbüvé szk e d tiék, mégha m i s iíották történelmünket. A volt Magyarországon az áMamjcgi egységet a Szent Korona jelképezte. Sin azonban azt mondanám, hogy a Szent Korona nagy szirabólikus jelentőséget azzal vesztette el, hogy a magyarok a Szent Koronán át magúknak sajátították ki mindazt, amivel maguk adósok maradtak Európának. Hodza a továbbiakban a csehek és szlovákok viszonyát érinti és azt hangsúlyozza, hogy bár a csehek gazdag kultur tí adiciókkal bírnak, d» nagyon hajlanak a radikalizmusra. ’ szlovák kódtár tradíciók szintén erősek, de rom radikálisak. Egyetlen nemzet sem élhet meg tisztán rao kalizmusból. A cseh nyelvet az ér»-jzázadok folyamán erősen be- ' lyáoolta a német nyelv s meglehetősen megfosztotta szláv tisztaságától. Sokkal tisztább a szlovák nyelv. Végül a szláv szolida-1 rltés szükségét hangsúlyozza a miniszter. Szlovénszkó nagy föladata a Duna-vonal íön- tartása. Egy csöppet sem kételkedem abban — mondta Hodza —, hogy a lengyelekkel és a többi szláv nemzetekkel s a románokkal együtt egy szerve* nemzetközi egészet fogunk alkotni. Hód2a beszédében belpolitikai szempontból föltűnő, hogy az iskola-ügyi miniszter ismét a konzervativizmus mellett tör lándzsát. Úgy látszik, ennek tulajdonítható, hogy a máskor Hódiéval szemben oly szűkkeblű néppárti Sliovák oly nagy terjedelemben ismerteti a miniszter beszédét. Mit fog azonban ehhez mondani a radikális Srobár? Radics csehszlosák-jusoszláv vámanidt akar? Belgrádi május 3. A Osehszlovákiával való kulturális és gazdasági megértés ápolására kiküldött jugoszláv delegáció egyik tanácskozásán Radics István is felszólalt és felszólalásában a Csehszlovákiával való vámiunió szükségességét hangoztatta, miután a kereskedelempolitikai problémákat Jugoszlávia és Csehszlovákia között kereskedelmi szerződésekkel nem lehet megoldani. Egy híres lengyel repüld halálos zuhanása Varsó, május 3. LiÖa közelében egy katonai repülőgép szélörvénybe került, 500 méter magasságból lezuhant s, dirih-darabra tört. A pilóta, Ciehocki repülőhadnagy, nyomban szörnyethalt. Ciehocki a lengyel hadsereg legkitűnőbb repülője volt, aki a tmultévi svájci nagy repülőversenyen a második dijat nyerte. — A keresztényszocialista párt szervezkedése. Pozsonyból jelentik: Az országos ke- reszténvszocialista párt szépen sikerült gyűlést tartott vasárnap eVreknye községben. A nagv hatású beszédeket Matus János helyi elnök, Prikopszky Jakab és Poor Ferenc, titkár mondották. — E napokban a pártnak uj helyi szervezete alakult meg Szemere községben, ahol az eddigi Hlinka-párti szlovákok a keresztényszocialista párthoz csatlakoztak. A párt programját általános helyeslés mellett Buday Imre és Planiczky Gusztáv titkárok ismertették. — A párt zselizi járási választmánya e napokban Zselizen népes ülést tartott, amelyen 14 község képviseltette magát. Fekete Vince ár. esperes elnöki megnyitója után Magyar László körzeti titkár ismertette a közigazgatási választásokkal kapcsolatos tennivalókat. — Ugyancsak mostanában tartotta meg tisztújító közgyűlését a párt zse- lízi helyi szervezete.Elnöknek Váray Lajost, alelnöknek Gregor Albertét s titkárnak Varga Istvánt választották meg. Borzalmak kastélya- BŰNÜGY! LEGÉNY — Irta: Edgár WalSace (10) A rendőr meglepetésére mr Reeder ehhez .az ajtóhoz sietett. Próbálta kinyitni, lenyomta a kilincset, de az ajtó zárva volt. A detektív- benézett a kulcslyukon, majd odanyomta a fülé', és hallgatózott. — Odafent volt . . . valaki, — kezd te :a rendőr habozva. — Igen . . . izé • • • tudom, az emeletén — bólintott mr Reeder tűnődve. — Azt hiszem ... izé . . . megreccsent a parkett. Lassan visszajött a lépcső aljához és fölfelé nézett, aztán végigvilágitott lámpájával a ball padlóján. — Nincsen fürészpor — mondta halkan, mintha csak magának beszélne. — Akkor n-ern lehet az az ... izé. — Fölmenjek, uram? — kérdezte a -rend- őr s a lábát már töltette az első lépcsőre,' mikor mr Reeder h’rtelen visszarántotta, még ped.g olyan erővel, ami ki se látszott fáradt, banyeg tartásából. — Semmiesetre se — mondta határozottan — Ha az a hölgy odafent van . . . izé— úgyis meghallotta már a r angunkat. De a '/ a hölgy nincs cd a fönt. — Azt hiszi talán, ui'am, hogy a konyhában van? — kérdezte a rendőr meglepetve Mr Reeder szomorúan rázta a fejét. Sajnos, nagyon kevés modern hölgy tölti idejét a konyhában! - mondta és türelr metíonü! csettintett a nyelvével; de nehéz j lelt volna megmondani, hogy ez a cseítintés ■ tiltakozás volt-e a nők házi erényének fo- j gyatkozása ellen, vagy egyéb célja volt, — j meri. mr Keedert nagyon is elfoglalták a gondolatai. Vlo«i inpgint körül j^í a hallban . és kissé megkönny ebül ve szólalt meg: — Nézze csak, Dyer: két Bétabot van az ernyő-tartóban. Hozza ide, kérem, az egyiket. A rendőr csodálkozott a furcsa kívánságon, de szótlanul engedelmeskedett. Elhozta a hosszú, vastag’, kampiós: meggyfabotot, melyét mr Reeder figyelmesen megvizsgált. — Poros, tehát rég nem használták. A ház előbbi bérlője, vagy maga a háziúr hagyta itt'. A végében rhosszu vaosszög: annak a jele;' hogy turistabot és Svájcban vették , . . Dé önt talán' nem érdeklik ezek a detektiv- historiak és sohasem is olvasott arról a gentlemanről, . akinek módszerét és eljárását ón most utánozom? — Nem, uram, — felelte a rendőr nagyon is megzavarodva ettől a furcsa beszédtől. — Milyen kár, hogy neon horgászóvessző! — mondotta. — Maradjon itt, kérem és né mozduljon a helyéről — fordult a rendőrhöz. ő maga pedig fölfelé indiait a lépcsőkön A— de á térdeih kúszva és furcsáin, Összevissza hadonászva a bottal, maga előtt, a feje fölött. A karját egészen kinyújtva kotorászott .vele, végigsöpörve a lépcsőket, mintha láthatatlan akadályokat keresne vagy akarna elhárítani. Egyre följebb és följebb hágott — óriási, négy lábon mászkáló bogárnak látszott az árnyéka, villamos zseblámpája fényének reflexében és Dyer ,rendőrőrmester látott szájjal bámult utána. — Nem gondolja, uram, hogy én — A rendőr csak ennyit mondhatott, mert ekkor különös dolog történt. Borzalmas dörrenés rázta meg a hallt, hogy a rendőr belesiketült, a levegő megtelt porra] és fii stf el hővel, szilánkok röpköditek jobbra-balra és érezni lehetett, hagy valami ég... Es a rendőr, ahogy a rémülettől szám te kővóxneredve föltektotetit, ott látta ülni a ; } lépcsőn mr. Reeder-t, aki apró faszilánkokat pöckölgetett le a kabátjáról. — Azt hiszem — szólt le az átmélíkodó rendőrnek —, hogy most már egész bátran feljöhet. — Mi volt? — mi történt? — dadogta a-rendőr. A ,,gonosztevők réane“ gondosan tönül- gette kabátja ujjával a kalapját és nyugodtan ismételte: — Bátran feljöhet. Dyer hármasával ugrálta át a lépcsőket és követte a detektívet -az emeletre, ahol ez megállt és rávilágított lámpásával a különös szerkezetű, de pontosan beállított puskára, melynek csövét mindenféle ékek és kötések ngy irányították, hogy7 végigsöpörhette a lépcsőt, amelyen éppen feljöttek. — Fér lépcsővel feljebb — magyarázta mr. Reeder hanyag szórakozottsággal — fekete fonál volt keresztbe feszítve, úgy hogy aki megbotlott benne vagy elszakította, egyidejűleg elsütötte a-puskát is. — Es — és az a -hölgy? M-r. Reeder köhögött. — Az a hölgy — izé? — mondta nyájasan: — azt hiszem már nincs a házban. Alighanem a hátsó ajtón ^szökött meg. Mert kell lenni hátsó ajtónak is, a túlsó utcára, a kerten át. És az a hölgy — izé — már alighanem jó messze janhat — Sajnálom szegényt, mert ez a kis eset későbben történt, mint hogy bekerülhetne a reggelt lapokba s igy -meg leéli várnia «z esti újságokat, mielőtt még megtudná, hogy — még mindig élek. A rendőr mélyet lélefkzett és rekedten ' szólalt meg: — Azt hiszem, hogy jelentést kellene Írnom? — | i — Magam is -azt hiszem — sóhajtott mr. i , Reeder, — Talán felcsöngethetné Sunpson 1 < .felügyelő urat is, hogy ha errefelé jár, na- j < gyón szeretnék beszélni vele. > \ rendőr bólintott és habozva kérdezte: í t — Nem lenne jó, ha átkutatnánk a házat? — Hátha — hátha eltették láb alól azt > -a hölgyet? i Mr. Reeder szomorúan rázta a fejét. — Nem tettek azok el láb alól semmi- i féle hölgyet — -sóhajtott mr. Reeder: — csak Simpsonuak egyik csinos teóriáját durran- tották agyon! — De mr. Reeder — t-amáskodott a rendőr: akkor miért jött le ez -a lady7 a kapuba oly rémülten? Mr. Reeder jóindulattal simogatta meg a rendőr karját, mint ahogy az anya csititgatja a fiát, ha valami ostoba dolgot kérdez. — Az a hölgy7 már félórája ácsorgót! a kapuban, amikor ön jött — magyarázta szelíden: — félórája, vagy talán tovább is, Dyer, remélve — izé — minden valószínűség ellenére, hogy én majd észreveszem. És én lestem is, de nem abból a szobából — izé — amelyiknek világos volt az ablaka. Csak éppen nem jöttem le, mert — izé — nagyon szeretem az életemet, tudja. E furcsa beszéd után mr. Reeder kényelmesen visszaballagott a lakásába. V. FEJEZET Mr Reeder pongyolában volt, a lábán virágos hímzésű, tarka papucs, szájának bal- szögletéből füstölögve lógott lefelé a cigaretta. Szép csöndesen fejtegette az esetet Simp- son detektivfeliigyeiőnek, aki már korán reggel meglátogatta. — Egy percig sem gondoltam arra, hogy Ravini barátom csinálta r- magyarázta nyugodtan. — Nem ilyen furfangos és ráadásul aiig van intelligenciája is. Ezt a merényletet már hónapok óta készítik elő ... izé .. . valószínűleg átlói fogva, hogy ide költöztem . . . noha csak az éjjel hajtották végre. A ház egy öreg gentlemané, aki majdnem egész éven át Olaszországban él. A házat mindig bútorozva szokta bér beadni: most, is csak egy7 hónap óta volt üres. (Folytatjuk.)
