Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-24 / 119. (1746.) szám

7 1928 május 24, csütörtök. » Újságíró és vegyésza Van Prágáiban egy képes néplap, a Peetry Tydea, vagyis a „Tarka Bét". Legfrissebb számán többek közit egy finlberjiu tiairkátfa, melyet bizonyos jGerald Dxuce nevű angol ur adott a Tarka Ilét- nietk. Nem mondható, hogy a-z angol ur óitoké, akit a Pragar Presse „Jou'mal'ist und Chemdker" néven jfliiszftie!, a hét legjobb viccet .közé tartozna, mert ez az újságíráshoz és ohíémiiához egyaránt éritő ur a magyarokról csak rosszat tud mondani. Nem követem párhuzamát, melyet Magyarország és Csehszlovákia között von, elég egyedül azt idéz­nem, mtlyenformán (idealizálja Dxu.ce itteni kü- aefbbségi helyzetünket s ebből is mindjárt kellő Ítéletet miondhatunk az ő újságíród és vegyész! tárgyilagosságáról. csehszlovákiai magyarok korlátliui szabad­ságnak örvendenek, ami ideális állapot és min­den más nemzetiségi államban így kellene ennék tennie*', — írja. — „Hogy ez Gsebszflováikiiában va­lóban Így van, mindenki észreveheti a nyelvileg vegyes városokban. A csehszlovákiai magyarság­nak megvan a maga sajtója s megvannak az isko­lái, erről személyesen meggyőződhetünk", —• foly­tatja. — „Pozsony utidáin több német szót hallot­tam, mint magyart, pedig nem mondhatni, hogy itt a magyar kisebbséget a szlovákok és németek elnyomnák." Druoe ur tehát fölfedezte Csehszlovákiában a tnaigyatr sajtót. A saját tulajdon szemével. Szép. De miért. írja akkor a rezsim érdemiéül a sajtó ' ete­tését, amikor a magyar kisebbség nagy kultur- vitalitásának eme fölényes tanujetét nem a re­zsim, hanem kizáróliag a magyar kisebbség szo­morú sorsának tudata és kulturális önfentartási ösztöne élteti és tartja? Fölfedezte a saját pápa- szemével a magyar iskolákat is és csodálkozik azon, hogv egy hivatalos statisztika szerint is bá- xomnégy'edmilliónyi nemzetnek mégis vaunak né­mi' iskolái. Ezen ő csodálkozik. Arról nem tud, hogy előbb mennyi iskolánk volt és arról sem tud, hogy most mennyivel kevesebb van, mint amennyi járna. Fölfedezte Pozsonyiban a saját fü­lével a magyar és német nyelvet is, de azt már nem tudja, hogy a magyar kisebbséget a pozsonyi járásban a 20 százalék alá szorították csak azért, hogy a törvény előtt a magyarság ne használhassa nyelvét, holott a város lakosságában és képviselő- testületében még a kinevezett tagok beszámításá­val is a német-magyar pártok vannak többségben éis a magyar szavazók száma ma is több a 20 szá­zaléknál. Egy újságírónál esetleg megengedhető ■ ilyen iöl illet esség, de egy természettudós chémikustói az ember több alaposságot várhatna. Ez már nem is tudományos föl ületesség, hanem tudományos fe­lelőtlenség. A kisebbségi jogok annak a Druee- Séle „korlátlan szabadságinak" legföljebb a hánya­dát, a 20 százaléknak kijáró polgári jogegyenlősé­get jelentik. És mi nem kívánunk, nem kívánha­tunk imáét, mint emniek a 20 százalékos hányadnak a megadását és csak ennek a hiánya miatt pa- naszko dunk. Az még csak megérthető, ha egy Sco tus Viador kissé elfogult, elvégre ő kissé érdekelt fél ebiben az uj középemróipai rendben. No meg azonkívül egv kiesé egy olyan egyetemi katedrának a ta- j ©ára, melyet csehszlovák kéz alapított az ő szá­mára. Vagy talán már Druce is tanszékre pályá- ! zik ezzel az interjúval? Mert ezzel a nagyszerű ezubjetotívitásu újságírói talentummal még az új­ságírói főiskolán is nehezen számíthat katedrára. Legföljebb az ujságirófőisikolia vegyészeti tanszé­kére. Ilyen még nincs, milyen kár, Druoe meg­érdemelné. Mii, újságírók, föltétlenül hisszük, hogy , a vegyészeiben kiváló szakember lehet. Most már csak a vegyészedet kell megkérdezni, milyen véle­ménnyel vannak újságírói talentumáról. És kész a katedra. H seiiscfitp-pirlisn Bereiowslii? beismerte a szabotázst Moszkva, május 23. A sehachty-pör ne­gyedik napján még mindig kihallgatások folynak. Beresowsky vádlott beismerte a sza­botázst és ismertette a szabotázst irányitó szervezet keletkezését és működéséi. Bere- sowsky ilyen módon a vád koronatanúja lett. 1 igrSIisl rssáirsis lentKl Halálos repülöszerencsétlenség a francia világkörült repülők bukaresti fogadtatásán Bukarest, május 23. Costes és Le Brix világkörüli repülök bukaresti fogadtatása alkalmával halálos szerencsétlenség történt. A repülők elé egy román repülőraj ment. Az egyik repülőgépet Grigorescu őrmester vezette. Az őrmester a határozott utasítás ellenére több szaltót végzett a géppel, minek következtében a benzintartály tüzet fogott és a repülőgép lángba borult. Grigorescu tudta, hogy a repülőgépet nem lehet megmen­teni, meg sem kísérelte tehát a kényszerleszállást, hanem ejtőernyővel ugrott ki az égő gépből. Az ejtőernyő azonban nem nyílt ki és a szerencsétlen őrmester őriiletes gyorsa­sággal zuhant le a kétezerméteres magasságból és a íelismerhetetlenségig összeroncsolt testtel, holtan terült el a földön. A nyugattól háládatlanság, hogy Trianonig juttatta Magyarországot — mondotta Harmswortli Esmond Harmsworth ma meglátogatta a menekültek barakkjait kaifflBsnstíslá'k ősszeeskfivésé- isM íratott a nyomára Berlin, május 23. A berlini rendőrség lengyel kommunistáknak titkos szervezetét leplezte le. Berlin centrumának egyik is­mert vendéglőjében napok óta titokzatos összejöveteleket tartottak. .V társaság kifelé mint Esperanto-klub szerepelt. Hamarosan rájöttek, hogy a megbeszélések nem espe- rantóul, hanem lengyelül folynak. Hosszabb megfigyelések után a politikai rendőrség ■tisztviselői tegnap este behatoltak a gyűlés helyiségébe és útlevéléi!enőrzést tartottak. Megállapították, hogy a társaság tagjai len­gyelek, akik legnagyobbrészt hamis, útlevél­lel jöttek át a határon. A gyűlésnek mind a huszonhat résztvevőjét letartóztatták, azon­ban a beható kihallgatás ellenére még nem tudták megállapítani az összeesküvés célját. Budapest, május 23. (Budapesti szer­kesztőségiünk te 1 efon jelen té s e.) Harmsworth hortobágyi látogatásával kapcsolatban még a következőket jelentik: Hortobágyon nagysze­rű idő kedvezett a délibábnak, amely érde­kesebbnél érdekesebb képeket rajzolt Harms­worth elé. A hortobágyi nagy csárdában volt az ebéd, amelyen Harmsworth megköszönte a szives vendéglátást. A magyar lótenyésztésről igen hízelgőén nyilatkozati. Majd a következőket mondotta: A magyar harcos faj, harcolt a keresz­ténység érdekében, épp ezért más bánás­módét érdemelt volna Nyugat euró pa ré­széről. A nyugattól hálátlanság, hogy Tri­anonig jutMta Magyarországot. A román határon Az ebéd után Hamisworthot kivitték a trianoni határra. Itt négyszáz lépésnyire lát­ható volt a romáin határőr bódéja. A romá­nok, mikor kedden délelőtt értesültek Harms­worth útjáról, tömött sorokban katonaságot vonultattak ki a határ környékére, amely gépfegyverei csapat okát is hozott ntagá- va4, $őt gépfegyveres katonákat ültettek a fákra is. Harmsworth mindezek láttára rázta a fejét és mikor visszafelé indult, azt mondotta kisérő- jének: Valóban ez lehetetlen helyzet. Igen örülök, hogy eljöttem ide és személyesen győződtem meg ezekről a dolgokról. Este 9 órakor a debreceni Bika szállóban 600 terítékes bankett volt, amelyen Radházy főispán és Magos György polgármester köszön­tötték fel Rarmsworthoá. Nagy Emil is pohárköszöntőt mondott, majd Ward Price, a Daily Mail helyettes főszer­kesztője vidám pokárköszöntőt mondott a ■magyar lovagiasságról, hősiességről és ven­dégszer etet ről. A menekültednél Szerdán reggel érkezett vissza Harms­worth Debrecenből Budapestre, átöltözött, megreggelizett és a Magyar Nemzeti Szövet­ség helyiségébe ment, ahol Perényi Zsigmondi báró, a szövetség igazgatója és a vezetőség fogadta, akik átnyújtották Rarmsworthnak a szövetség díszoklevéléi. Harmsworth ezután felkereste az Augusztát elepi menekülte­ket, majd több barátit ele pet látogatott meg, ahol színén menekültek laknak. Majd a gyárak, malmok, egyéb vállalatok valamint menlielyek, klinikák, kórházak árva- házak megtekintésére indult. Holnap Kossuth Lajos és Deák Ferenc sírját fogja megkoszo­rúzni. Azután repülőgépen a vasmegyei Gyöngyösapátiba uta/ik, ahol App.myi Al­bert grófot fogja birtokán felkeresni. jy gea csigán, Háromévi börtönre ítélték a féltékeny farnadi gazdát, aki karácsony éjszakáján megölte apósát A farnadi parasztdráma az esküdtbirák előtt — A dolgos, becsületes gazdaembert biinbesodorta az asszony! csalfaság... Komárom, május 23. Móricz Zsigmond re­gényírói tollára kínálkozó téma bogozódott ki abból az esküdtszéki tárgyalásból, amelyet tegnap tartottak meg a komáromi törvényszé­ken egy farnadi földműves, Rózsa Károly bűn­ügyében. Az ügyé'pz vádiratából a dolgok kü­lönös misztériuma borong elő. Vádolja Rózsa Károlyt azzal, hogy tavaly karácsony böjtjének estéjén, \ami- kcr a keresztény emberiség, a betlehemi Istálló emlékének áld\oz békgaséges per­ceket, embert ölt Baltával gyilkolta meg apósát, azon az estén, amikor szerte a világban a tiszta asszony s a szent család eszméje melegíti szeretetve a lelkeket. Harminchétéves, középtermetű, ballábá­ra sántító, nyugodt értelmes arcú ember a vádlott. Szavait az őszinteség hatja át, miikor elmondja házassági f ragé diájának történetét. Tizenhat éves volt a felesége, midőn a házhoz hozta. Boldog időket töltöttek együtt, csak az utolsó esztendőben. tavaly szeptemberitől kezdve borult fel a családi béke. Gyanút fogott felesége ellen, hogy az erdész­szel, akihez mindketten napszámba jártak, dolgozni, szerelmi viszonyt folytat. A gyanúja, beigazolódott és egyizben ' meglepte \a> szerelmes 'párt. Kérdőre vonta az asszonyt és annyira össze­fűzlek, hogy felesége otthagyta gyermekeit és a családi tűzhelyet és elköltözött, ő gyer­mekét küldi az asszonyhoz és vi^zftiiönyörgi öt p hfáfa A helyzet azután sem változik és a szeren­csétlen férj hónapokon át gyötrődik tehetet­len féltékenységében. Utána les az asszony­nak és megtudja, hogy szerelmes leveleket küldözget alkalmi postásokkal kedvesének. Karácsony böjtjének napján felesége öccsétől hallotta, hogy apósa megint kimegy az er­dészhez, akinek hűtlen felesége leveleit vi­szi. Az após útja Rózsa Károly istállója mel­lett vezetett ©1. A féltékeny férj az istálló előtt várta apósát s amint az öreg odaért, be­hívta egy kis beszélgetésre. Odabent heves szemrehányásokkal vonta felelősségre és a leveleket követelte. Dulakodás támadt köz­tük. A fiatal férfi fölőretertttette apósát és kiragadta a zse­béből \a keresetit levelet. Lázas szemekkel futotta át felesége ismerős Írását, amelyben lángjaid szerelmi mUomás volt m erdészhez és róla, a férjről a csalfa asszony úgy emlé­kezett meg, mint egy „rongyról". Alighogy a levél végére ért, apósa feltápázkodott a földről éfe rátámadt. Ekkor felkapta az istálló falához támasztott fejszét és többször egymás­után lesújtott apósa fejére. A hatvanhatéves, jó erőben levő ember koponyáját a fejsze- csapások széthasogatták és küoccst'nt dgyvelvvel, holtan terült el 'az istáUó földjén. Rózsa gödröt ásoU az íís- láttó sarkában gs beletemette apósát, azután hazament, és csendesen, magába- roskadva töltötte a karácsonyi, ünnepet. Két nap múlva, mikor keresni kezdjék a meg­fürdő A «« kéneswöE@y** 8 hőforrása és iszapfürdői biztos sikerrel gyógyítanak : csúzt, köszvényl és ischiast. GRAND-HOTÉL 200 sí óba. Modern vezetés. Hideg-melegvíz- szolgáltatás. Többi gyógyházban kényelmes szobák és pens o 45 Kc-tol. — Felvilágosítás: Trencsenteplicziürdö igazgató­ságnál. _ Információs iroda Kassán: Váry Gyula cég, Kosice, Fő-u. 76. — Telelőn; 820. gyilkolt embert, Rózsa Károly felkészült, hogy bemegy Párkányba. Utoljára még megmutatta feleségének az áruló szerei­men leveleket. \ Az asszony erőszakkal el akarta kapni a le­veleket, mire Rózsa egy kömiveskalápáccsal fejére sújtja tt, azután kirohant az udvarból és a pár perc múlva induló vonattal Párkányba ment, hogy, jelentkezzen a csendőröknél. A párkányi ál­lomáson az időközben értesített csendőrök már várták és letartóztatták. A komáromi államügyészség foghájáiban a vizsgálati fogság ideje alatt szerzett tudo­mást arról, hogy : hűtlen felesége később is fenfapf\otta láap- csolatgit az erdésszel és elhanyagolta gyermekeit. „őszintén megbántam, amit tettem, de nem cselekedhettem másképpen. Becsül Mes, dolgos ember voltam, amig ez a szerencsét­lenség közbe nem jött." A főtárgyai ásón kihallgatott tanuk csak­nem kivétel né kül a vádlott javára vallottak és az asszony szerepét sötét színekkel ecse; telték. Egyedül a hűtlen asszony, Rózsa Ká- rolyné, a barnabőrü, kék szemű parasztszép­ség volt rossz véleménnyel férjéről. Rossz, munkakerülő embernek igyeke­zett föltűnteini férjét, és azt óMihitd, hogy ! férje beleegyezek az erdésszel folytatott : viszonyba. ‘ A védő keresztkérdései alatt az asszony bele­zavarodott vallomásába és ellentmondásokba keveredett. Bevallotta, hogy apja meggyilkolása után is ellátogatott az erdészhez, akit lüilálos szenvedéllyel sze­retett. A bíróság kihallgatta Siegle Miklós er­dészt, atragédia negyedik szereplőjét is, aki megerősitette az asszony azon állítását, hogy a férj tudott szerelmükről. Molnár Jenő államügyész vádbeszédé­ben kétségbevonta a jogos önvédelem felte­vését és még a jogtalan bántalmazásból ere­dő erős felindulás lehetőségét is. A szerelmi féltékenységen kívül vagyoni érdeket sejt Rózsa Károly tette mögött. Kendv Zoltán dr. védő hatásos beszédében fejti ki, hogy a vádlott nem követte volna el a bűnt, ha az asszony hűtlensége nem döntötte volna rom- | ba élete minden eredményét és reménységét. Az esküdtbiróság verdiktje ! erős felindulásbán elkövetett szándékom \ emberölés bűntettében és súlyos testi í sértés vétségében mondta ki bűnösnek a vádlottat, akit a bíróság háromévi börtönbüntetésre Ítélt. Meghal! Lukiéit Géza mumMsseít hsBvfelSSksrnok, a naiwiraffi KossraSh-nőta- affir Mise 1804-ben inkább nyugdijaztatta magát, sem­hogy a Iionvédtiszteket a Kossuth-néta miatt megbüntesse Nagyvárad, május 23. Lukách Géza nyu­galmazott honvédtábornok 78 éves korában ma szívbajban meghalt. Emlékezetes még, hogy 1904-ben, amikor Lukách a nagyváradi helyőrség parancsnoka volt, Ferenc József születésnapján, augusztus 18-án, a honvéd- tisztek a kaszárnyában a Kossuth-nótát hu- zatták. Ez az eset nagy port vert fel annak idején. Egy közös hadseregbeli tiszt felje­lentésére a magasabb parancsnokságok azt követelték Lukách Gézától, hogy szigorúan büntess© meg rebellis alantas tisztjeit. A tá­bornok erre nem volt hajlandó és inkább nyugdíjaztatását kérte. A világháború kitö­résekor Lukách önként jelentkezett és az első menetezred élén Montenegróba ment, ahol kétszer súlyosan megsebesült. Egy grá­nátlégnyomás következtében szívbajt kapott, ami most halálát okozta. Lukách Gézát tel­jes katonai pompával és kalonazene kísérete mellett temették el, mert mint nyugállo­mányban lévő tisztet a román hadsereg át­vette. 1 '

Next

/
Oldalképek
Tartalom