Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-24 / 119. (1746.) szám

4 <I>aA:GAI-./ v tA&YARH I WjA£» 1928 május 24, csütörtök* 5-én és 6-óm jöjjeraek fel Prágába és tiltakoz­zanak a kormáraytöbhség és a kapitalista osz­tály; terrorja ellem Szürke vifta J&ross csehszlovák szociáldemokrata párt­ja nevében bejelenti, hogy tiltakozik a jelen­legi kormánytöbbség eddigi eljárása ellen, amely nem törődik a műnk ás nép érdekeivel, a saját, belső áthidalhatatlan differenciái él- palás tolása mellett visszaél politikai hatal­mával. Kifogásolja azt, hogy a nemzetgyű­lést munkát lan ságra kárhoztatják. Hwitt német nemzeti párti a régi nyug­díjasokkal való igazságtalan bánásmódra mu­tat rá. A kormány a jelenlegi viszonyok kény­szerhatása következtében ugyan fokozatosan megjavítja a régi nyugdíjasok illetményeit, de ez még korántsem kielégítő, meri legfel­jebb egylwmWMt adja az álfáim nyug­díj ások illetményének, ami pedig őket az igazság és jog szerint meg­illetné, EeUer német szociáldemokrata szenátor pártja nejében tiltakozik az ellen, hogy a parlamentet teljesen kizárják a munkából és helyette az anomin és felelősségnélküli bizott­ságok dolgozzanak. Ez a demokrácia sülyedé- sét jelenti. Hogy a német kormánypártok is résztvesznek ebben a játékban, ez bizonyiité- ka annak, hogy ezek a pártok nem veszik ko­molyan a nemzeti kisebbségek jogainak vé­delmét Sochor kommunista szenior javasolja, hogy a régi nyugdíjasok illetményeit az 1926 julius 26-d.ki törvény rendelkezésed szerint emeljék fel. Ez a törvény az állami tisztvise­lők fizetésrendezésére vonatozik. Majd éle­sen kikel a csendőrség ellen. Tesehner német nemzeti szocialista kö- j veteli, hogy a régi nyugdíjasok ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint az uj nyug­díjasok. Braibec alelnök, aki közben átveszi az elnöklést, Sochort utólag rendre utasítja a csendőrség ellen használt sértő kifejezése miatt. Ezután még Kowtny kommunista szólalt föl, aki a jelenlegi rezsimet a burzsoázia dik­tatúrájának nevezi. Határozatképtelenség Minthogy a szenátus határozatképtelen volt és a többi feliratkozott szónok sem jelent meg, Br&bec elnök az illést bezárta. A szená­tus következő ülése holnap, csütörtökön tiz órakor lesz, amikor gyorsított eljárással már sodik olvasásiban letárgyalják a régi nyugdí­jasok törvényjavaslatát KÜLFÖLDI LEVELEK írja: SZVATKÓPÁL SENNEP, A RAJZOLÓ, Páris, májas 17. Franciaország legmérgesebb embere bizony- nyára Léon Daudet, aki brüsszeli biztonságából váltig küldi lapjának, a royalista Action Francai- senek a mély haragba mártott piszkos cikkeket, amelyekben annyi az átkozádás és az ocsmány személyeskedés, hogy szinte eltakarja már Író­juknak kétségtelenül meglévő szellemét és tehet­ségét. Szavakkal ily aljasan ütni nem szabad, de meg lehet tenni képekkel, melyek némák és soha­sem fájhatnak nsy, mint a precíz és plasztikus szavak. Képekkel meg lehet tenni és Sennep, a rajzoló megteszi. Úgy rajzol, oly gyilkosán és any- nyi szellemmel, hogy Léon Daudet is fölujoug Brüsszelből egyik legutóbbi vezércikkében. Sennep az Echo de Paris politikai rajzolója. Évek óta csak politizál és meglepő következetesség­gel kitart jobboldali meggyőződése mellett. Egy­másután jelennek meg rajrfiizeteí, melyeket a k“3Önség szétkapkod és minden ötlet és rajzgour- mandnak ünnep, ha egy képe megjelenik az E. d. P.-ban, vagy a Candideban. Karikaturista Scn- ncp vagy vicerajzoíó? Mindakettő együtt, vagy egyik sem. Epikus karikaturista, akinél a rajz imntent, egy egész groteszk történést, egy jellemző és gyilkos ötletet jelent. A rajz nincs imme!-ám- mal odabiggyesztve a tetszósszerinti tréfához, vagy megfordítva — mint a politikai élclapokban rendszerint lenni szokott — hanem autonóm, s talán a legegyszerűbben úgy jellemezhető, hogy elmondhatatlan, mert látni kell. Sokan vannak, akik Sennepet a világ legjobb politikai rajzoló­jának mondják, s van ebben valami. Zsánero egészen más, mint a nagy magyar rajzolóké, De­zsőé, Kelené, Majoré. Ezeket a karikaturistákat százszázalékosan kielégíti a rajz, amely alfájuk és ómegájuk, mindent vonalakba fognak, csak poríreiizáínak, s alig adnak mást, mint jellemző fejeket és alakokat, mig az olyan ötlet-rajzok, mint a híres genfi menükártya, vagy a genfi dip­lomatáktól megostremlott Marsszobor, már a rit­kaságok közé tartozik náluk. Sennep csak ötlete­ket rajzol, karikatúrákat, amelyek tesznek és je­lentenck valamit, s megalakítja a gunyképrajzo- lás Gesammtkunstwerkjót, amelyben a művészet és az ötlet, a rajz és az epika definiálhatatlan össz­hangba olvad, Stcphan Gross is ezt csinálja, de Sennep sohasem bánt osztályokat, ami francia felfogás szerint kegyetlenség, csak személyeket, ami helyénvaló. A tipizálás elkeseredett é9 ran- cunc-nel telt lélekre vall, presszimizmusra, mig a tökéletlen egyének megtámadása optimizmust, ja­vítani akarást, bátorságot jelent. Gross vonala sö­tét bárok, Sennep-é könnyű, champagnei renais- sance. Gross politizálva filozofál Sennep filozo­fálva politizál, Gross sokat akar, végtelent, nagy megváltó művészetet, Sennep semmit, s véges és közeli dolgokat rajzol pretenzió nélkül, csak jól. Mégis, Grosst és Sennepet teljes divergenci­ájuk dacára együtt kell emlegetni, mert mindket­tőjük hatása elemi erős. Tökéletesen elérik, amit akarnak. Gro-s és Sennep rajzairól álmodni kell, az elsőről megborzadva és félve, a másikról ne­vetve és gúnnyal, de a rajzolt alakok mindkét esetben megmaradnak az emlékezetben Sennep feladatává tette, hogy a francia baloldali pártokat és vezéreiket kigunyolja,. Valamikor külpolitikát is rajzolt, — senki annyi nevetséges és jellemző dolgot össze nem hordott Locarnóról, mint ő — de egy év óta m a hagyja el a belpolitikát és a Palais Bourbon környékét, ami kétségtelenül kés­lelteti külföldi hírnevét. A választások előtt ere­jét a baloldali kartell ellen koncentrálta és raj­zolt egy albnmoít, a „Kartelisták Vágóhídja" cí­men, amely szenzáció volt s művészek meg poli­tikusok — mily ritka találkozás! — betekig vi­gadtak képein. A „főmarha", akit a „valódi mé­szárszéki pakkolópapiron" kiadott mii a vágó- hidra yisz, Eerríot. A címlapon ott pihen kérődz- ve a kartell kövér vezére, a teste ökör, de a feje a saját feje, szájában az elmaradhatatlan pipa, amelyet éppúgy Sennep helyezett oda, mint szip- kás szivart Stresemann szájába Dezső és Kelen. Tekintetében valami kimondhatatlan bárgyuság van, amely nyomban megnevetteti az embert. Az album barna pakkolópapirját a feketevonalu raj­zokoD kívül nagy pirostinta vérfoltok és véres ujj­lenyomatok tarkítják, s mulattató groteszkséget kölcsönöznek neki. A képek pompásak. A kerge- kóros Painlevé-barom, aki körbe fut Francia- ország aklában, mert nem tud választókerületet kapni, a János arcú Rcnaudel-kecske, egyik arcával a rendes helyen, a másikkal nagyon há­tul, Léon Blum, a veszett eb, Briand, a kócos te­hén, a fölszeletelt és beleitől megtisztított Dala- dier-hizómarha, Poincaré, a mészárosinas és a füzet legvégén maga a pápaszemes Sennep, amint óriási vértől csepegő ceruzájával a vágóhidról ki­felé ballag, nevetségesebbet és kegyetlenebbet rit* kán rajzoltak Franciaországban. A jobboldal úgy ünnepelte Sennepet, mint a választási győzelem egyik legjelentősebb kato­náját. Párisban mindenesetre komoly hatása lehe­tett a Sennep-féle rajzpropagandának, legalább az intelligens és gourmand emberek között, akik nem tudnak komolyan venni olyan egyéneket, akik ugy „ki vaunak csinálva", mint ahogy Sen­nep kicsinálta a baloldaliakat. Amúgy is különös francia specialitás, hogy az ország igazi intelligen­ciájának nagy része s a vezérlő fejek közül sok, a legszellemesebbek, a legokosabbak, a legmiivészi- esebbek, testestül-lelkestül jobboldali felfogásokat vallanak, s ha. nen is nacionalisták, legalább vallási tekintetben állnak közel az úgynevezett reakcióhoz. A legjobb újságok jobboldaliak. A royalisták olyan egészen kiváltságos koponyákat tudtak összegyűjteni, mint Daudet, Maurras, Bain- ville, az Echo de Paris és a nacionalista informá- ciós-boulevard sajtó tüneményes publicistákkal rendelkezik; a legnagyobb irók olyasféle viszony­ban állnak Istennel, mintha hedves kuzinjuk vol­na, s a politikában — Léon Blumtól és esetleg Herriot-tól eltekintve — egyetlen baloldali vezér sincsen, aki versenyre kelhetne a jobboldali, vagy az idők folyamán jobboldalivá vált államférfiak­kal. Jellemző, hogy itt még a francia Stephan Gross a legnagyobb emberkivégző, Sennep is jobboldali és nemzeti, s nem áll más cél szolgálatában, csak Franciaországéban. Sőt León Daudet azt szeretné, s reméli is, hogy e nagy művész egészen a francia szélsőségbe sodródjék, s a royalisták udvari raj­zolója legyen, amire van is kilátás. Nagy nemzeti gejzírek törhetnek még föl abban az országban, ahol a nemzeti eszme ennyi vonzóerővel rendel­kezik a legkiválóbb intellektusokra is Az ébredező magyar fűm Felvétel Budán — A magyar mavész dicsérete Ezrekre mm®tiniéi zarándokolt Máriaviüyhe A beresztényszacialisták rendezésének óriási visszhangja Szlovenszkón Pozsony, május 22. A kereszté nyszocia- listák idei máriavölgyi zarándoklata a részt­vevők számát tekintve minden eddigi hason­ló rendezést fölülmúlt. A ibuesusok már szombaton özönlöttek a különböző irányból érkező vonatokból. Vasárnap kora reggel valósággal teke téliéit a tömegtől a vár­megyeház iér. Innen szentmise után reggel öt órakor elindultak Máriavölgybe. Mária- völgyön a különböző irányból érkezettekkel az ájtatoe tömeg úgyszólván megháromszo­rozódott. Koperarczky Ferenc nagyprépost mint­egy ötezer főnyi hivő előtt mondott nagymi­sét szabad ég alatt a máriavölgyi barlangnál. Feszült figyelemmel hallgatták Gregorovits Lipót Jókai plébános, nemzetgyűlési képvi­selő rendkívül szivreható beszédét. A szlo­vák hiveknek Páter József mondott szent- beszédet. Délután síáeiójárás és litániahallgatás után fölkerekedett a tömeg és visszatért a mélyuti kápolnához, ahová az esti órákban érkeztek meg. Itt a helybeli papság élén Kazaesay Árpád apátplébános fogadta a za­rándokokat. Felejthetetlen látvány volt, mi­kor a tízezer főre szaporodott tömeg zászlók­kal, fáklyákkal és gyertyákkal a Mély utón keresztül bevonult a városba. A villamos- és autóközlekedés percekig szünetelt, az ut kiét oldalán az érdeklődők állottak sorfalat, akik közül számosán csatlakoztak a menet­hez. A zarándokok kiindulási helyükre, a K a puc i nus-tem plo mba tértek vissza, ahol áldásosztá.s volt az ünnepség befejező ak­kordja. A mintaszerű rendezésnek tulajdonít­ható, hogy a nagy tömegmegnyilvánulás a legteljesebb rend keretében ment végbe. A rendezőség ezúton is köszönetét mond mind­azon egyesületeknek, vállalatoknak és egyé­neknek, akik a zarándoklat sikerében köz­iem üköd tek. Budapest, május 23. Kimaszkirozott alakok­kal futott két autó végig a városon. Az egyik ko­csiból sárga háromláb ágaskodik ki, kíváncsian néz szét feketefejü masina a tetején. Fiimezők, — legyint a hozzáértő — (és ki nem hozzáértő ma­napság?) — de kint, a budai hegyek hüse alatt ha megáll az autó és lekecmoregnek róla a höl­gyek és urak, senki sem bírja közönnyel s a fel­vevőgép mögött izgatott szemlélők beszélik meg halkan a jeleneteket. A rendező helyet választ ki, hogy minden tekintetben megfelelő legyen, a fílmoperatőr hurcolkodik hatalmas masinájával, aztán a rendező papirost vesz elő, kiáltja: — Totál plán! Az operatőr megcélozza a messziséget a ma­sinájával. A rendező most magyarázni kezd. Ide mégy, — szól a hőshöz, — leselkedsz a fa mö­gött s te, — szól a hősnőhöz, — futva jösz felé, megállsz és nevetsz. No, próbálni. Sose tudtam, hogy ilyen egyszerű játék meny­nyi körülményességgel jár. Hol a hősnő nem fut elég ügyesen, — (ne kacsázz!) — hol a hős lesel­kedik csámpás tartással. A helyzet sokszor olyan, mint a vihar előtti ég. Aztán váratlanul rendben megy minden, Gál Béla, — akinek filmiskolája tanul itten, — int, a filmorső peregni kezd az operatőr kezében, a jelenet úszik az időben. Aztán uj jön. Valami ro­hanás. Üldözés autóval. Sok összefüggés nincs a két jelenet között, nem is csoda, hisz az első kép az első felvonásba való, ez a rohanásos pedig a harmadikba. Egyedül a rendező tudja ezeket most összeszerkeszt-ni, az ő lelke rajta, ha fordítva csinálják. Ez a rohanás körülményes história volt. Az első autó rohan o budapesti utón lefelé, mi a másodikon utána, s felvevőgéppel, amelyik forog. Később egy sváb állja utunkat valami megrakott szekérrel, az egész társaság megáll és dühös, a sváb rettenetes flegmával döcög az ut közepén. Nagyvégre folytathatjuk a filmet. Aztán még egy végső jelenet a János-hegyen, a kilátó tetején, amely képbe legalább húsz pesti kiránduló sze­retné beilleszteni fejét-Iábát. Végre útban haza­felé, azaz a Síár-filmgyár hatalmas műhelyébe, ahol majd kidolgozzák a képeket s a szorongó növendékek láthatják magukat: kacsáznak-e, avagy folyamatos, szép szerelmi jelenetet csinál­tak. Holnap műtermi rósz következik, már két munkás rendezi is a szobadiszletet. Egy sarok csu­pán, a filmnéző pedig teljes szobailluziőt kap ben­ne mégis. Á műterem Bugában kezdjük a beszélgetést Gál Bélával, a magyar filmrendezők egyik legkiválóbbikával, majd át­tesszük székhelyünket a Belvárosi Szinház titkári szobájába, mert Gál Béla a Belvárosi Szinház rendezője és ma este darabja megy. — Nem rózsás a magyar film helyzete «*e­bogysem. Két évvel ezelőtt rendelet teremtette meg a filmipari alapot s kötelezte a kölcsönzőket arra, hogy minden behozott méter film után bi­zonyos összeget fizessenek az alapra. Ugy számí­tottak, hogy harminc behozott film után egyet ml magunk gyárthatunk. Hogy ez a rendelet •iWy#. vcütt . égési sor idegen ország is adott ki hasonló ren­deleteket, hogy hazájuk filmét védjék. Nálunk azonban, amerikai intervencióra a kötelezően gyártandó filmet elvetették, bizonyos megváltási összegért. így aztán a filmipari alap marriageokat kötött külföldi vállalatokkal, közös filmekre. Nem volt haszon belőle: idegen művészek, idegen té­mák, idegen felvételek. Német film lettünk. Itt van a Csárdáskirályné: tipikusan német film. Úgyszólván semmi magyaros benne a cifra ruhá­kon kívül. (— Igen, az nagyon szomorú, — mondom, — tschardas — betiar-tschikosch alapon készítik a filmeket, vajmi kevés hozzáértéssel a magyar lélekről. Még szomorúbb volt azonban Biró Lajos filmje, a Sárga liliom. Amerikai kitaláció.) Ezen kissé elbusulunk, Később: — E nyáron magyar film is lesz már. A Star- filmgyár állít elő hármat-négyet. Az a baj, hogy a sok jóindulat dacára kevés a hozzáértés. Magyar- országon két műterem van csupán: a Staré s a Corviné. A filmipari alap ezt bérbevette s felsze­relte. Talán meg is veszi, mert elárverezik. Pedig az ország hivatva van arra, hogy jó filmeket ké­szítsenek vidékein. S hogy jó művészei legyenek. De itt van a Noszty fiú esete Tóth Marival, ez a film, melyet legutóbb készítettek a németek, az is németekkel ment. Igaz hogy magyar rendezte, berlini magyar, Bolvóry Géza. Verebes Ernő is játszott benne. Mert szakembert, művészt ád a magyar, de az külföldre megy, itthon nincs talaja. Bánky Vilma, Nagy Kató, Sékely Ibolya, Rédey Imre, Putty Lia, Verebes Ernő, Korda Mária, Lucy Doraine, Eszterházy Ágnes, Várkonyi Mi­hály, Huszár Pufi, — ugy-e, mennyi nevezetes művész! Sztár is akad köztük. Megállják helyü­ket becsülettel. Aztán a rendezők: Bolváry, Ker­tész, Korda; hogy a szcenárium írókról ne is be­széljek. De mind külföldön élnek. — És Itthon? — Páran vagyunk. Pár krajcáros filmek men­nek, ugy, ahogy megkeresik a befektetést. Apró játékok, szkcccsek, ezek készülnek, meg a heti ri­portfilm. De pedagógiai filmgyártásunk kiváló és sok reklámfilm is készül itthon. Hiszen ha pénz volna. Egy nagy filmnél például tízezer métert is felvesznek, mig abból kétezret jónak találnak. Amerikában. Nálunk nem lehet megismételni, ki­vágni a jeleneteket, pjert nincs több filmünk például egy kétezres felvételre, mint kétezer. — Miből selejtezzem? (Át kell térnünk vigabb témára: — Mi nehezebb, filmet rendezni, vagy szín­padot?) — A film föltétlenül nehezebb. A filmrende­zőnek nagyobb koncepciójú, nagyobb fantáziájú embernek kell lenni. S főképen taktikai érzékre van szüksége. Tessék elképzelni, hogy a filmszí­nész nem látja a film vonalát. Nem látja az egy-1 séget. A színpadi munka folyamatos. Három óra alatt lepereg. De a filmfelvételnél a színész ma kinyitja az ajtót s lehet, hogy csak egy-két hét múlva történő felvételen lép is be rajta va­lóban. így aztán egy kézbe kell fogni a művész minden munkáját s ezt a rendező teszi. A játék : folyamatos voltát őrzi. A rendezőnek univerzális tudásra van szüksége. Éppúgy járatosnak kell lennie a képzőművészetben, mint ahogy a törté­nelemben sem szabad egy évet tévedni. Szép munka, de nem könnyű. (No, már lelkesedünk. Tovább: — Milyen a magyar szinész?) — Remek anyag. Külföldön elsők, mint fil­mesek. De, amelyik nem filmszínész, hanem színpa­don dolgozik, azzal, — bármily jó művész is, — nehéz dolgozni. Némelyik művésznek például nincs jő „film-arca". Aztán ők színpadi folytonossághoz vannak szokva, nem a film szaggatottságához. —i Ugy, hogy egy szinész mindig uj. Uj a játéka, sti-: lusa. Remek anyag volna pedig, ha csak filmezne. Van egy filmiskolám, inkább a remény élteti, mint a dolgozás ténye. A folytonosságot tartom meg, de jó művész-anyag kerül ki belőle mindig. Viszik őket külföldre. (— b a szcenárium ok?) — Az egész világon nagy filmszöveg-éhség van. Leginkább hires irók regényeit dolgozzák föl Nem szcenáriumot kell Írni, csak szüzsét.- Tartalmat. Még keresni is lehet vele... (Ez mindenesetre vigasztaló. Ezzel a vigasz­taló érzéssel megyünk is el. A vasajtón áthallat- szik Honty Hanna éneke, aztán Gőzön mond egy, viccet, a közönség morajlik. Egész jól megren­dezték ezt a „Nászcjszakát". Karácsony óta megy.) Szombathy Viktor. KORYTNICA 85o 11 - .7 Gyomor — bél — epemegbetegedések — diabetes — Basedow — neurastenia Kérjük mindenütt a kiváló KORYTNICA ÁSVÁNYVIZET! RÁDIÓMŰSOR PÉNTEK. PRÁGA: 11.00 és 22.25 Gramofon. — 12.05, 16.30, 19.15 és 21.30 Zene. — 17.50 Német előadás. — 20.10 A bagdadi kalifa, rádió-mesejáték. — POZSONY: 18.00 A szalonkvartett hangversenye. — 20.00 Hangverseny Prágából. — KASSA: 20.05 Hangverseny. — BRÜNN: 12.15 és 22.20 Zene. — 18.10 Német előadás. — 19.00 Marysa, Novák ze­nei drámája. — BUDAPEST: 9.30, 11.45, 15.00 és 21.30 Hirek. — 12.00 Harangszó, utána a Temes- váry—Kerpely—Polgár kamaratriő. — 16.00 Iro­dalomtörténeti előadás: „Egy magyar nábob". — 17.00 Onkel Hans mesél a gyermekeknek. — 17.40 Kárpát Zoltán dr. zongorán magyar nótákat ját­szik. — 18.40 Elekes Dezső felolvasása: Magyar- ország világhelyzete. — 19.25 Sportelőadás. — 20.00 Liszthangverseny a Zeneakadémián. — 21.45 Pertis Jenő cigányzenekara. — BÉCS: 11.00, 16.10 és 17.20 Zene. — 20.40 Avracsenko: A szerelmes- levél. — ZÜRICH: 16.00, 17.20 és 20.15 Zene. BERLIN: 20.10 A cigányprímás, Kálmán operetje. — STUTTGART: 16.15 Zene. — 20.00 Offenbach komikus operája. — 20.50 A baseli kamarazene- kar hangversenye. — HAMBURG: 21.00 Citera hangverseny, — KÖNIGSBERG: 21.00 A zenekari [muzsika kifejlődése. — RÓMA: 17.30 Tánczene. —1 21.15 Zenekari est. — MILÁNÓ: 16.35 Jazzband. —« 20.50 Szimfonikus hangverseny. — NÁPOLY: 20.50 La Servn Padrone, Pergolesi operája. —i ZÁGRÁB: Weigert Aladár budapesti zongoramű­vész hangversenye. — KATTOWITZ és KRAKKÓ; 20.15 A varsói filharmonikusok hangversenye, j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom