Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-23 / 118. (1745.) szám

6 Ügyész: Sindelár rendőri irodatiszt a szomszédos asztalnál ült a Národni Daniban 6 végighallgatta beszélgetésüket. Kővárévá: Én csaik olyasmit vallók, ami­ről meg vagyok győződve. Ha valamire bizto­san nem emlékszem, akikor meg is mondom, hogy nem tudom biztosan. Ügyész: Ismételten figyelmeztetem, hogy vigyázzon arra, amit mond, mert ki fogjuk hallgatni Sindelárt. A kínos jelenetnek az elnök vet véget, aki behívatja Bustyovát és ismételten kérdezi, hogy julius 15-én hányt óra tájt ment a kávé­háziba. Bustyová.: Este, nyele óra előtt. Elnök: És mikor ment Kiepe tár Üzeneté­vel az állomásra? Bustyová: Kilenckor érkeztem az állo­másra s akkor a vonat már elindult. Cthmelik védő: Hol volt július 11-én? Si- korskynál volt? Bustyová: Sákorskynál voltam. Ohm élik védő: Többet nem volt együtt Sikoa*skyval ? Bustyová: Kettesben nem, hanem társa­ságban. A délelőtti tárgyalás utolsó tanúja Pro- hászka Milos volt, akit Klepetár alibitanunak idéztetett be, de a tanú nem tud semmit sem vallani, mert állítása szerint Klepetár nála utoljára 1926 februárjában volt. Félórás szünet után az elnök bejelenti, , hogy Vécsey Zoltán dr. hírlapírót az ügyés; kívánságára kihallgatják. Az ügyész odamő dositja indítványát, hogy csak az esetben hall gassák ki a tanút, ha valami uj momentum ról tud említést tenni. * Behivatják Vécsey Zolí&n dr.-t, aki el­mondja, hogy kötelességének tartja bejelen­teni, hogy Darvas János hírlapíró közlést teti neki Michalkonál, a fogházban tett látogatá­sáról, amely alkalommal Michalko a bűntett­re vonatkozólag is beszélt vele. Michalko Dar­vasnak említést tett egy méregről, amely Vö­rösmarty Margit meggyilkolásában szerepet játszott. Tudomással bir Darvas arról is, hogy Michalko 1927 tavaszán Vázsecen járt. Ügyész: Indítványozom Darvas János te­lefonon való beidézését. Kosztecska dr.: Tiltakozom a tanú be­idézése ellen. Az elnök erre telefonon beidézteti Dar­vast. Michalko megjegyzi, hogy Darvassal, akit régebbről ismer, Solnár dr. vizsgálóbíró je­lenlétében beszélt. Ezután kihallgatnak egy prágai ügyvéd- jelöltet, Vach Viktor dr.-t, aki arra vonatko­zólag tesz lényegtelen vallomást, hogy 1926 julius 15-én fizetési meghagyást irt Klepetár dr.-nak egy könyvkereskedő cég megbízásá­ból 1000 koronás tartozása ügyében, de Kle­petár a felszólításra nem reagált. Később a tartozását részletekben kiegyenlítette. jsz löm, hogy a bolondot alkarod játszani az esküdt- tó- szék előtt, azt Mezed, hogy kényszerzulbbonyt ad- 11- mk majd nád. Voltaim a törvényacaéki épületiben, m- Hadiktól (a tárgyalás elmeibe) megkérdeztem, hogy meddig tarthat a tárgyalás. Azt mondta, 3l- hogy ez csak tőlünk függ, lehet, hogy ilyenformáin n- csak három-négy napig. Ha nem fogadod meg a >tt tanácsaimat, a tragédia ©Ilmaradbataítlan ■ “ Chmelik dir. (Sikorsky Védője): Válaszolt 9i- tt- korsky ezekre a levelekre? f. Sikxxrteiky: Maga. Mdbalfco írja az egyik levéü- ö- ben, hogy nem képes megérteni, miért nem vála- et szolok. ^ „Klepetár adta Sikorskynak B_ a mérget" Ezután Darvas János hírlapírót hallgat- 5" ják ki. Vallomására megesfeetik. A tanú ke­vert szlovák-cseh nyelven mondja vallomását, r' de többször igénybe veszi a majgyar tolmács .. segítségét. Elmondja, hogy a tegnapi tárgya­ld láson felolvasták Miohalkónak egy csempé- szett levelét, amelyben azt írja, hogy Sikor- eky Klepetártól kapta a mérget Margit meg- mérgezésére s ezt egybehangzónak találta az- £ zal, amit Michalko a vizsgálati fogság alatt 6 közölt vele. Mickalkót levélbeli kérésére a r múlt év őszén meglátogatta a vizsgálati fog- ‘ Ságban s kívánságára papirt, ceruzát és tollat " is vitt neki a vizsgálóbíró engedelmével. A a vádlott elmondta neki, hogy jól érzi magát, csak már idegekkel nem bírja. Kérte, hogy egy ismert pszichiáterhez közvetítse azt a ké- | rését, hogy látogassa meg. A pszichiáter, aki nemzeti demokrata párti képviselő, régebben . idegbaját kezelte. Michalko egyúttal kérdezte- a vizsgálóbírótól, befejeződött-e már a vizsgá- t lat, mire Solnár vizsgálóbíró nem adott fele- i letet, csak azt közölte vele, hogy a vádat Pa- t pik dr. fogja képviselni. A tanú megkérdezte- Michalkót, hogy áll az ügye. — Jól. „Tiszta vagyok“ felelte Michalko. — Hát akkor ki van a dologban? — kér­- dezte a tanú. Michalko erre azt felelte: ! — Sikorsky. Klepetár adta neki a mérget. Ügyész: A vizsgálóbíró előtt csak családi ; és hasonló dolgokról lehet beszélni, de a bűn­ügyről magáról nem. Tanú: Ezt én nem tudom s különben is a vizsgálóbíró jelenlétében történt, aki minden szót jegyzett. Esetleg elkerülhette Solnár dr. figyelmét, aki irt valamit, vagy pedig iroda- kisasszonya jött h-ozzá. Sí egei dr.: Gondolja, hogy Solnár dr. nem hallotta beszélgetésüket? Tanú: Azt nem tudom, egyébként szlová­kul beszéltünk. Ügyész: Mit tud a tanú Michalko vázseci látogatásáról? Tanú: Michalkóval Berlinből való vissza- ’ térése után találkoztam a prágai tavaszi min­tavásár utolsóelőtti napján. Első kérdésem az volt, hogy mi igaz abból, amit a Csehszlo- ] vákiai Népszava irt róla. Michalko azt vála- , szólta, hogy ez semmi más, mint a szociális- j ták politikai bosszumüve, mert fascistának ( tartják. Ugyanakkor megemlítette azt is, hogy j valószínűleg Vázseere utazik. Elnök: Elutazott azután Vázseere? Tanú: Nem tudom. Két-három hét múlva, amidőn ismét találkoztunk, mondta nekem, c hogy Vázsecen volt. s Ügyész: Vázsecről mit beszélt? r Tanú: Azt mondta, hogy megerősödött, sokat napkurázott s annyira magához tért, s hogy fizikai munkát is végzett, a réten ka- t szélt. A tanú kihallgatása, miután sem a vé- b dők, sem a vádlottak nem intéznek hozzá kérdést, ezzel végétért. jn Zibrin dr. találkozása Michalkőval és Margittal * S' Ezután fölolvassák Zibrin Mihály dr. e nagymihályi ügyvédjelölt írásbeli vallomását, miután a tanú betegsége miatt nem jöhetett n el a tárgyalásra. A vallomás szerint Zibrin e 1926-ban feljött Prágába, a szokolkongresz- k szusra. Az egyik kávéházban találkozott Mi- Iá cbalkóval, aki egy hölgy társaságában volt. L Michalko a hölgyet feleségeként mutatta be. r( A tanú Michalko pénztárcájában több ötezer- és ezerkoronás bankjegyet látott. Mivel Mi- sí chalko régebbről tartozott neki, kérte, egyen- ki litse ki tartozását, de Michalko azt válaszolta, k hogy a pénz nem az övé, hanem a Národni ~ Listy kiadóhivatalának a megbízásából kell postára adnia. Néhány nappal később szlovák ü diákok mesélték a tanúnak, hogy Michalko es- éI ketési komédiát játszott el egy nővel. A tanú m azután Blaniskóban találkozott Michalkóval, sz aki ismét egy nő társaságában vol, de a tanú nc nem tudja, hogy ugyanaz a nő volt-e, akit Mi- chalko mint feleségét mutatott be neki. Csak kf a termetük egyezett. Később ismét találkozott ^ Michalkóval s midőn megkérdezte tőle, hol a felesége, Michalko azt felelte, hogy nyaral a sz Krkonosban. Elnök: Micsoda pénz volt az? Michalko: Az a pénz, amit visszaadtam Vörösmarty Margitnak. Kosztecska dr. védő megjegyzi, hogy Zib- , rln, aki most beteget jelentett, nemrégiben ^ még védőnek ajánlkozott a tárgyalásra. ,... Egy Martin János nevű szlovák müépi- tész jelentéktelen Írásbeli vallomása után fel­olvassák Stuchlik dr., kassai kórházi főorvos j Írásbeli vallomását. Stuclrlik Michalkóval 1926 sp] nyarán a Csorba-tónál találkozott. jgj Sic gél dr.: Ez az a Stuchlik dr., akit esem- ke 1928 május 28, ftseráa­. ....................—1 ■ — ■" ....... pészett 'leveledben említ, hogyha a kassai esküdtszékhez kerülnének, segítségükre le­hetne? Michalko: Lehet. Siegél dr.: Nem „lehet", mert magának' jobban kell tudnia, mint nekem, hogy kicso­da Stuchlik dr. Knohloch dr. orvosszakértö: Stuchlik dr. ismert pszichiáter. Kosztecska dr. indítványára felolvassák Miohalkónak egy érettségi bizonyítványát, amelynek csehszövegü fordítását Michalko — nem tudni, mi okból — hamisította. Az elnök kijelenti, hogy ez ügyben Michalko ellen nem lehetett vádat emelni, mert nincs bizonyíték arra vonatkozólag, hogy Michalko a hamisít­ványt valamely módon felhasználta volna. Papik dr. államügyész kéri azon bírósági iratok felolvasását, amelyek arról szólnak, hogy Klepetár háromezer korona előleget vett fel egy megírandó, de soha meg nem irt revüre a prágai Varieté színháztól. Az elnök ismerteti az iratok tartalmát, de Kosztecska dr. védő tiltakozik az iratok felolvasása ellen. Klepetár többször emeli fel kezét és enge­délyt akar kérni az elnöktől, hogy az ügyhöz hozzászólhasson, de Kosztecska leinti és jegy­zőkönyvbe véteti, hogy fentartja magának a semmiségi panasz bejelentésére való jogát. Az elnök megkérdi Klepetártól, hogy ap­ja kész-e tanúvallomást tenni, mire Kosztecs­ka dr. bejelenti, hogy Klepetár apja holnap fogja megtenni tanúvallomását. Az elnök vé­gül bejelenti, hogy holnap már az orvosszak­értők véleményének a beterjesztésére kerül a sor. A cipő múltja és jelene Hogy mit tartott nélkülözhetetlennek a divat­hölgy négyszáz évvel ezelőtt, mit érzett nélkülöz^ hetőnek, mely defektusaira volt büszke s hogyan restéit 6ok mindent, amitől ma ellennénk ragad­tatva, Bök történelmi, sok irodalmi feljegyzésnél jellemzőbb rá és korára. A selyem- és ékszerkultusz mindig a háború- nyertes országokban kezdődött. A női szépséget pedig ott kultiválták legjobban, ahol éppen baj volt az anyagiak körül, ilyenkor praktikus dolog volt elhitetni a nőkkel, hogy aki szép, legszebb dísztelen, ékszertelen ruhában s ugyan mi a gyöngy fénye a hajéhoz, mi a selyem színe az arc rózsáihoz képest? Mondom, ékszer- és selyem-, haj- és szemkul­tuszt, paróka- és pudermániát mutat a divat törté­nete, csak egy dolgot nem: cipőkultuszt. Több okból — melyek közül tán első. hogy a régi korok női főleg azt kultiválták ami látszott s a cipő soha nem látszott. A boka titok volt s vi­haros egy valcer volt az, amely felfedte a báli cipő karcsú sarkát. Josephine császárnő, Napóleon első neje volt az első, aki vérbeli fényűző lévén, úgy érezte, hogy nem elég az eleganciához az a háromszáz muszlin és más felhősebbnél-felhösebb indiai se­lyemruha, amelyet évente szállítanak neki a fran­cia divat nagyjai, nem a százhúsz kasmirsál és kétszázötven negligé, — cipő kell hozzájuk, stí­lusukhoz, anyagukhoz illő cipő. Aztán m'-g gyönyörű lába is volt a karcsú Josephinnek, aki ravasz nő létére kiaknázta min­den báját. (A természet úgy sem favorizálta túl­ságosan). A mint férje, ő is a végletekig kihasz­nálta minden diadalát. A női cipőkultusz megteremtője a polgári sori'''1 származó császárnő volt és bár az ő korá­ban az egyszerű görögös szandál járta, bámulatos, hányféle változatát tervezték számára cipészei. A császárné egyszer vett fel egy pár cipőt, mely oly finom selyemből készült, hogy végül már egeytlen hordástól is elhasadt. Mikor főkomornája emiatt panaszkodott a csá­szárné cipészének, az kezébe vette az elszakadt szandált, megnézte és így kiáltott fel: „De hiszen ebben őfelsége járt!!..." A korán elvirult Josepbinnel együtt letűnt a női cipő fénykora is. A krinolin, az uszály megint- eltemette egészen a cipőt. Nem érdekelt senkit. B kultusz azonba valóságos szenvendély formájában angolt fel ismét napjainkban és hogy a cipő hány fajtája divatos e percben, szinte alig lehet elso­rolni. Ami a földön, a vizben úszik, csúszik és má­szik, mind odaadja bőrét halála után a divat- íölgynek, aki választhat rózsaszín kígyó, sötét- cékre festett gyik, aligátor és krokodil között - melyik illik legjobban kedélyállapotához. Mindez a sok reptil azonban csak utcai cipő. )e mily rengeteg változatot mutat e kategória, ;pp oly szegény a délutáni cipők divatja. Még nindig a beige szín uralja itt a teret és aki nem zivesen viseli azt, amit száz nő közül száz visel, lem tehet többet egyéni érvényesülése érdeke­ien, mint azt, hogy beige színű antiloppal próbál- :ozik a szokásos sima bőr helyett, vagy drapp ki- yóval. Ami oly divatos külföldön, az ..off whité" zin, az a se nem fehér, se nem drapp, se nem zürke, amely némely sikerült púder színéhez ha- onlitható csak, nálunk még nem jelent meg. A szines selyemcipő épp olyan szerepet ját- zik, mint amilyen a rokokó-korban jutott neki. Kék és piros, lila és zöld moáré slipperekkel acérkodik az estélyi muszlinruha majdnem ildig érő széle. A téli drapp selyemcipőtől az ülönbözteti meg ezeket, hoyg teljesen disztele- ek. A francia nők nagyban favorizálják a crépe ?■ ehiue-cipőt. Az állítják, hogy igen célszerű vi­dék De ők nem kompetensek. Mint császárnő­ik, Josephine, ők sem járásra használják cipőjű- at. A sikert aknázzák ki vele It—e. 4, Majd az elnök utasítására Novotny sza- vazóbiró folytatja s befejezi Michalkonak Si- korskyhoz csempészett fogházi leveleinek fel­olvasását. Ezek a levelek, amelyek ma kerül­tek felolvasásra, megrendítő képét tárták az esküdtek s a hallgatóság elé Michalko lelki küzdelmeiről s válságáról. A leveleket Mi-i chalko közvetlenül a főtárgyalás előtt irta, egy-két héttel a tárgyalás megnyitása előtt, amikor a vádirat tartalmát már ismerte. A levelek tanúsága szerint kétségbeesetten, hol esdekelve, könyörögve, hol észszerű érvekkel, szellemi fölénnyel igyekezett Sikorskyt rá­venni arra, hogy a vizsgálóbíró előtt tett val­lomását vonja vissza s fogadja el a csempé­szett levelekben felvetett védekezési módoza­tok egyikét. Sikorsky azonban szilárd maradt s a leveleket beszolgáltatta. Az első levélben, amit felolvasnak, azt írja Michalko Sikorskynak, hogy Papik ügyész azt hiszi, hogy Margit valahol a külföldön él és fél hazajönni, mert kémnő. „Csinálj, amit akarsz. Politikai húrokat is megüthetsz. Csak ügyesen járj el. Mondd azt, hogy Margit fel­jött Prágába s belefult a Moldvába. Te a ha­jakat s a hajtiiket Vázseere vitted el, ahol el­szórtad. Hrabal (Michalko védője) azt mondja, hogy nem kellett volna neked engem is ma­gaddal rántanod, sőt ellenkezőleg, nekem kel­lett volna főtanudnak lennem. Hrabal sokat és sűrűn beszél Papikkal, mindkettő a re­publikánus párt tagja." Midőn a felolvasott levélben s a követ­kezőkben is szóbakerülnek a védők s az ál­lamügyész, a védők összenevetnek s némelyik el is pirul. Amikor felolvassák azt a részt, hogy Papik ügyész és Hrabal védő közös párt­ba tartoznak, a hallgatóságban hangosan ne­vetnek. A következő levélben Michalko figyel­mezteti Sikorskyt, hogy ne szimulálja az őrül­tet. „Hrabal jó jogászokkal tanácskozott a do­logról s ezt kilátástalannak tartja... Mi va­gyunk az első szlovákok a prágai bíróság előtt!" — ezzel is akar hatni Michalko Sikor- skyra, hogy vallomása megváltoztatására bírja. . Elnök: Michalko, maga itt megint uj vé­dekezést ajánlott Sikorskynak. Rá akarta venni, mondja azt, hogy Margit belefult a Moldvába. Michalko: Voltak különböző gyanúim, ezért ajánlottam ezt. Egy másik levélben ismét Sikorsky szá­jába ad egy vallomás-variációt Michalko. „Mondd azt, hogy Michalko ártatlan, Klepetár vett rá mindenre, ö uszított Margit és Michal­ko ellen ... Neked semmi bajod sem történ­hetik, ne félj. Kérlek, ird le ceruzával ezt s küldd el azonnal, hogy ellensúlyozza az én csempészett levelemet." Elnök: Milyen levelet ellensúlyozzon? Michalko: Azt, amelyben ezt Írtam. „Életem a kezedbe helyezem.. Majd folytatják a levél felolvasását: Mik- . Jóskám, kérlek, döntsd meg az utolsó pilla- ; natban, döntsd meg a vádat! Ne légy cinikus, ‘ mert ez a cinizmus téged is megöl. Szent bu­taság az, amit te csinálsz! Hová mehetnénk, 1 ha majd egyszer kikerülünk? Csak meztelenül az utcára! Külföldre? Nem tudsz ott semmit sem kezdeni. Meg vagyunk semmisítve! Nin- • csen lehetőség számunkra. Küldd el, kérlek, 1 nekem azokat az írásokat, miket kérek tőled. 1 Ne gondold, hogy majd az első tárgyalási na­pon bolondnak nyilvánítanak. Legfőbb ideje 1 ezért, hogy cselekedjünk, egy percet sem kés- ! lekedhetünk. Cselekedj, mint erős ember. Ne engedj az esküdtszék elé kerülni. Én ki akar- ; lak rántani a pocsolyából, ments meg és én a 1 te mindened leszek. Húzd át az egész mon- stre-pör kilátásait! Kérd magad Rózsahegy­re. Ott majd olyan vádiratot kapsz* hogy tel- 3 jesen tisztázni fogod magad. Ha itt az esküdt- < szék előtt őrjöngeni fogsz, akkojr ölvisagiek a j- klinikára s ott majd értelmet öntenek beléd.- Miklóskám, testvérem, ez az én utolsó kéré­- sem, apellálok a lelkiismeretedre. Ha most- sem fogsz úgy csclekdeni, ahogy azt kívánom ; tőled, úgy mindketten megérdemeljük, hogy a te butaságod miatt mint a kutyák pusztul­junk el. Életemet a te kezeidbe helyezem. t Elnök: Mit akart efflzel? MMiaílko: Sóimén* vizsgál őfaiirő aat. mondta ne­kem, hogy „m'i nem Mezünk Sikorsky szavainak és Védekezésének". A „írni" ezó alatt Sóimért és •Papikét értettem. Ezért Írtam art. Ügyész: Maiga tefhiát art Mtte, hogy én hiszek Sikorskynak? Nagyon téved. „Olts magadra morális pózt..." A következő levélben Michalko azt írja Sikor­skynak, Htrabai kijeliembette, hogy nem ítélhetik el őket, mert két csont és némi haj nem bizomyíiiték, nem jelentenek még semmit. „Ha a Nancyha ciim- zemdő leveleket s a nyugtáit, amiket kérek tőled, elklülldeméd nekem, sokat lehetne csinálni. Hétfő az utolsó nap. Oltsd magadra a morális és intelligeMs férfi pózát. Mondd art, ahogy Margit viselkedett a® nem egy komorna, hanem egy cseléd viiselikediélse volt." Egy másik levél: „Kértek, teljeöitsd kérése­met. EWiensnlyozd csempészett levelemet. Irdd azt: elvezettem a rétre, leesett és agyonütötte magáit. Mert tudod, hogy azt szeretnék, lia azt mlfVndíanók, hölgy nyárrSon megsütöttük." A következő levélben ismét arra 'kiért Miohal- ko Sikorskyt, hogy küldje el' neki hatadéktaíl anul a kívánt írásokat. „Jobban látom az ügyet, mint a te ügyvéded...“ „Senkiitől se félj," — írja Midhaillko — .nem az ügyvédeink fognak minket megmenteni, hanem asak mi ketten m'enJthetjiük meg magunkat. Ez azonban nem fog menni, ha az egyik csalóra, a másik bajszra bűz. Hagyd az ügyvédeket és a pszi­chiátereket. Szeriózus munka kezdődjék most kö­zöttünk, ne gondolj mindig az öngyilkosságra. Mlidbalko a levelek felolvasása, alatt zsebken­dőjét, melyet egyébként szája előtt tart, a szemére szorítja. Fejéit lehajtja, nyilván hangitaíta/niul zokog, mert vá/llai mégmiegrándulnalk. „Mélységbe taszítottál. • Ezután felolvassak az utolsó levelet, amelyet Midhálko közvetlenül a fötiárgyaiáö megnyitása előtt irt Sikorskynak s amelyben miég az ultolsó percben is rá akarta bírni Sikorskyt vallomása visszavonásiára. „Ó, én szerencsétlen ember, miért bíztam benned? Miiért nem külldtedi el' az írásokat? Csa­lódtam benned s ez tragikus csalódás. Nem hal­lod a lelkiismeretied hangját? iBeféketltettiél, beszwinyeBÖéJ, előkéstótteXtled. számomra, a halált. Pedig mindent megmenthettél volna, még mindent megtárgyalhattunk volna. Miért voltál cinikus? Nean érzel fájdalmat nem szólal meg benned az ész és a szív, hol ram bönned ©mlberf érzés? i Miért nyomod kezembe az öngyilkosság fegyveréi? , Sóiba nagyobb fájdalmat még nem éreztem, mint , •most. Szegény szüleim, milyen érzéseik ée gon- ; dolaitaik lehetnek. < Egy mélység fölött voltam s te a mélységbe < talszitottál. Pedig tíz ügyvéd sem segíthet rajtad annyira, 3 mint rá. Még egy napunk van, az utolsó nap. Ne ] félj Papiktól, ő tudja, hogy az egész ügy Soinártól függött. Solnár szabadságot kapott, ezért Papik nem. Ha megteszed uj Vallomásodat, Papik lesz ' az első, aki megérti, liogy észmetértél. Ezzel a vádirattal, miint szlovák újságíró, nem- mehetek , az esküdtszék elé. Tegnap olvastam egy nagy dk- , kot már ólunk a Prager Pressében. Nagy dolgot esínálbiiak az ügyből. Olyan nagy, ] mint ©gv mlinta,vásár. ( Legyen részvéted irániam. Mondta itt nekem egy i ember, hogy ne féljek, te szlovák ember vagy és i jó ertveid yan, nem. adse teögjédaláit gdjna&níi, BWj­t&í&h íJOtsrrcSl/ífifi Minhestht* IpíjipÍaÜipii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom