Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-23 / 118. (1745.) szám
2 1928 május 23, szerda. Miinka kilépéssel fenyegeti a kealidét Megindult az áttalános Harc a n^ári váiasitások klMnyssariC^se Prága, május 22. A belpolitikában négy hét éta szokatlan szélcsend van. A szociálpolitikai albizottság szürke ülései nem nevezhetők politikai eseményeknek, a szocialista pártok beígért radikális ellenzéki akciója elaludt, a koalíció nyolcas bizottságának ülései a határozatlanság jegyében zajlanak le. Most végre váratlanul El in ka hangja zavarta meg a nyomasztó csendet: Hlinka a bécsi Reichspostnak adott nyilatkozatában megfenyegette a koalíciót, hogy a szlovák néppárt, ha az országos választásokat netalán őszre ha- lasztanák és a szlovénekéi országos elnöki tisztséget más párt exponensének adnák, kilép a kormánytöbbségből és a kormányból. A nyilatkozat föltétlenül fordulatot jelent a politikai életben, mert ezzel kezdetét veszi a döntő harc a nyári választások kiírása érdekében. Az ellenzék valamennyi pártja egyhangúlag követeli, hogy az uj közigazgatási törvény életbeléptével egyidejűleg alakuljanak meg a közigazgatást ellenőrző képviselőtestületek. Hogy most a Hlinka-párt is ezt az egyedül helyes álláspontot foglalja el, a halogató pártok egyszeriben kisebbségben maradnak s a kormány igen kényes helyzet elé kerül. A választások sürgetése érdekében Prága városi tanácsában is indítványt tettek s a főváros tanácsa az indítványt állásfoglalás végett kiadta a városi pártok klubjainak. A választásokat sürgető mozgalom országszerte egyre szélesebb hullámokat ver, iiffv hogy a kormány a közvéleménnyel szemben túlságos nagy kockázatot vállal az esetben, ha a választások elhalasztásával néhány hónapon át ex-lex állapotot kísérel meg az uj országos önkormányzat életében. Apponyi Albert gróf e képviselöházban állást foglalt a dunai konföderáció terve ellen Apponyi hatalmas beszédben fejtette ki nézeteit Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztőségünk telei mi jelenése.) A képviselő- ház maii ülésén az appropriációs vitáiban felszólalt Apponyi Albert gróf. Hatalmas beszédben fejtette ki nézeteit a politikai helyzetről és az ország gazdasági helyzetéről. Apponyi többek között a következőket mondotta : A kormány közgazdasági célkitűzései nem hatolnak a bajok mélyére, nem domborítják ki eléggé akcióikban, hogy a közgazdaság! bajok orvoslása és a közgazdasági élet talpra állítása a legfontosabb feladat. A mezőgazdaság helyzete rendkívül súlyos, szintúgy a mező gazdasági munkásságé. Tény az, hogy ez általános világjelenség, azonban sok olyan baj van, amely lokális jellegű. Apponyi ezután a súlyos adókat és az adók szigorú behajtását kifogásolja, majd áttér Csehszlovákiának a dunai konföderációra vonatkozó tervére, amelyről ezeket mondotta: Meg kell emlékeznem Csehszlováké törekvéséről, hogy Magyarországot úgynevezett dnmái konföderációba akarja beszorítani, ami a)zt jelenti, hogy egy idegen hatalomnak olyan hegemóniája alá akarják juttatni Magyarországot, mely egyáltalán nem kívánatos. — Általános komszoMdárltiórál még nem lehet beszélni, azonban a rSativ konszolidációnak bizonyos fontos eredményei már megvannak és pedig a költségvetés egyensúlya, a pénz stabilizálása, a jog. rend és a kormányzati stabilizáció. Ily körülmények között, ha az én szavazatomtól függne ennek a kormánynak a bukása, nem adnám erre a szavazatomat. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy több oldalról veszélyt látok a konszolidáció tekintetében. Nincs eléggé bizto&i'tva azon erőknek még fenm'aradása sem, amelyektől az elért eredmények fentartása függ. Áimíbátor nem célom a kormány megbuktatása, szükségesnek tartom oly fejtegetésekbe bocsátkozni, miszerint ideje volna bizonyos irányban a kormánynak politikáját módosítani. Kétszáxharsniiic áldozata van a hamburgi gázkatasztrűfánah Páris aaasdalmaskodlk a német gázóriás miatt — Hépszüvetségi vizsgálatot sürgetnek Hamburg, május 22. A hamburgi döbbenetes gázömlés katasztrófájának kétszázkor- mínc áldozata van. A megbetegedettek nagy része rendkívül súlyos állapotban fekszik a kórházakban. Páris, május 22. A Morning Pest szerint politikai körökből ajánlani fogják, hogy a hamburgi gázrobbanást népszövetségi vizsgálat tárgyává tegyék, éppen úgy, mint ahogy a szentgotthárdi affér is népszövetségi vizsgálatra kerül. Meg kell tudni azt, vájjon Németország olyan helyzetben van-e, hogy rövid időn belül nagymennyiségű robbanó gázokat gyárthat? A francia sajtó jelentéseiben a hamburgi robbanást rendkívül gyanúsnak minősíti. H Bajmóc fürdő kénes hőforrások kiváló gyógyhatás reuma, csuz, ischias eseteiben Iszapcsomágolások „Jazero-iszap- pal“, melynek radiumtartalma felülmúlja a szlovenszkói gyógy- iszapokat Hatalmas gyönyörű park Mérsékelt árak Hid,eg strandfürdő, 25 X 10 m medencével Prospektust küld az igazgatóság Bojnice, Nitra megye. A miniszterelnök nagyon helyesen rámutatott Debreceniben arra, hogy mindenféle keleti Locamo a mai határ rok mellett ki van zárva. E tekintetben a nehézségek nem aranyira közgazdaságii, mint inkább politikai jellegűek. Akik ilyen konföderációt akarnak Magyarország közgazdasági leigázása árán, azok politikai előnyökhöz akarnak jutni. A viszonyok javítására más helyen kell keresni az eszközöket. Apponyi Albert gróf ezután a nyílt választás rendszerét kritizálta és hangsúlyozta a titkos szavazásnak úgy bel, mint külpolitikai szempontból való nagy fontosságát. Az aüDroioriációs javaslatot elfogadja. Rassay és Sándor Pál állásfoglalása Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Politikai körökben élénk érdeklődéssel tárgyalják Ras- say Károly és Sándor Pál tegnapi felszólalásait, amelyek az Erzsébetvárosi Kör vacsoráján hangzottak el és amelyekben a két képviselő kijelentette, hogy ők a reális politika bázisán állanak. Szembeszállnak tehát az olasz barátsága gat, de teljességgel a Rothermere akció mögé szegődnek. Az Olaszországgal való együttmüiködést irreálisnak, sőt veszedelmesnek tartják. Borzalmak kastélya — BŰNÜGY! REGÉNY — Irta: Edgár Waliace (25) A detektív csak úgy látta, mint hirtelen elővdllanó víziót: a sovány, sápadt arcot, a vad vigyorgásra torzult szőrös ajkakat, a bozontos, kuszáit hajcsomót, a kopasz, fényes koponyát, a hegyes, fehér keoskeszakállt és a ragadozókéhoz hasonJló kezet, mely a lámpa után kapott . . . Abban a pillanatban, mikor a kéz elérte a lámpást, a detektív ©leugrott rejtőkéből é? lesújtott gummibotjíáival. Fájdalmas fenefcedő börgést Imii ott — mintha csak fen évadra sújtott volna le — aztán kialudt a lámpás mert a hátratámtorodő vízió eltépte a vékony drótvezetéket. A folyosón koromsötét&ég volt. A detektív ismét lesújtott, d)e nem talált; oly nagy volt az ütés lendülete, hogy m'agával rántotta. >Fóltérdre bukott és kiesett kezéből a gumi- bot is. Ahogy tapogatózva kereste, keze rátévedt valakinek a karjára . . . megragadta szilaj erővel berántotta a szobájába s fölcsavarta a villanyt. Gömbölyű, puha kar volt — selyem ujjasban . . . És ahogy a villamosláng fölgyult, — a detektív áilméLkodva nézett Olga Orewe halálsápadt arcába! X. FEJEZET. Pár pillanatig némán meredtek egymásra a leány rémülve, a detektív á'lmólkodva. Olga Orewe! . , . Aztán a detektív észbekapott, hogy méR mindig vas marokkal szorítja a leány (karját. Elbocsátottá tehát, de egy percre se vette ]e szemét a megkínzott kézcsuklóról. .— Nagyon wjpMwa , desen csóválva a fejét. — Honnan került ide? A lány ajkai vonaglottak. Szólni akart, de egyetlen hang se jött ki a torkán. Jó néhány másodpercig tartott, míg le bírta győzr ni az idegsokkot s akkor lassan, még mindig erőlködő dadogással szólalt meg: — Én . . . neszt . . . hal-lottaro... a fo- lyo-són... és és kijöttem... A nesz... a nesztől... m eg-tmieg íj edtem... Gépiesen dörzsölte a karját és Reeder látta rajta a széles, vörös sávot, ahol megmarkolta. Csoda volt, hogy össze nem Toppantotta a csuklóját. — Valami . . . baj . . . van... talán? Fájdalmas erőfeszítéssel nyögött iki minden szót. ügy látszott, hogy „jól megrágja*’ mielőtt a nyelvére veszi és kimondja. _ — Merre van a hall világításának kapcsolója? — kérdezte most Reeder. Már nem törődött a leány karjával: ez fontosabb volt — Szemközt az én szobámmal — felelt a leány. — Csavarja föl! — mondta Reeder és a lány azonnal engedelmeskedett. A detektív cs'ak akkor lépett ki szobájából, mikor a folyosó és a hall is világos lett, de még akkor is óvatos aggodalommal mintha nem nagyon bízna a kezében tartott browningban se. — Valami baj van talán? — ismételte a leány, most már nyugodtabb hangon. Lassanként erőt vett magán, halálsápadt arca is kezdett színesedni, de szemeiben még ott bujdosott a rémület. — Nem látott semmit a folyosón? — kérdezte a detektív felelet helyett. — Nem . . . semmit se láttam . . . semmit — rázta a fejét Olga. Crewie bizonytalanul. — Valami neszt hallottam és arra kijöttem . . „ Nyilvánvaló volt, hogy hazudik és eder pillanatig se kétkedett ebben. Mivel ; dulakodója alig tartott két másodpercig, aj leánynak ideje ae lett volna arra, hogy papucsba bujtassa a lábait és magára kapja a pongyoláját. Aztán meg Reeder azt se hallotta, hogy az ajtója kinyílt volna: — következésképpen a leány néma szem- és fül tanúja kellett, hogy legyen az egész orvtá- madásnak. A detektív megkereste gumnuiibotját a folyosón és visszajött a leányhoz. Ez félig nekidőlve az ajtófélfának, sziszegve dörcsöl- gette a csuklóját, közben azonban oly merően nézett abba az irányiba, ámenről a detektív jött, hogy Reeder ösztönszerüen hátratekintett, — de nem látott semmit. — Nagyon megnyomorított — panaszkodott a leány. — Valóban? — Igazán sajnálom. A vörös sáv már kezdett megkékülni Olga csuklóján és Reeder érdeklődve nézte. De, bár egyébként gyöngéd, részvevő lélek volt, most az egyszer igazán nem bánta meg, hogy „megnyomoritóttá“ a leányt. Sajnálkozott, igaz: de nem a leányt sajnálta, hanem egészen mást! — Azt hiszem, legjobb lesz, ha lefekszik — izé — asszonyom — mondta végül. Az én lidércnyomásom már elmúlt és reményiem, gyorsan elmúlik az öné is, bár meglepne, ha csakugyan elmúlna. Az enyém csak pillanatnyi lidércnyomás volt: az öné ellenben — ha csak nagyon-nagyon I nem tévedek — gyötörni fogja egész életén át! A leány ráfüggesztette sötét, mélytüzű - szemeit a detektív re, mialatt válaszolt: — Én is azt hiszem, hogy lidércnyomás ] volt -— Hogy gyötörni fog egész életemen át? — Azt hiszem, hogy igaza van! Hidegen biccentett, hirtelen sarkon fór- i dúlt, besietett a szobájába és Reeder hallót- i ta, hogy kétszer ráfordítja a kulcsot az : ajtóra. i A detektiy is visszament a szobájába ésjj- gondolkodva ült le ágya végében a karos- a székbe. Nem csukta be a szobája ajtaját se:- amig az ő szobájában sötét volt, a folyosón- pedig égtek a körték, nem kellett félnie at- tói, hogy megismétlődik a gonosz „lidiérc- nyomás**. A gumimibot — baklövés volt: ezt saj- nálkozva és bosszúsan állapította meg. Bán- tolta, hogy miért idegenkedett a revolvertől,- amelyet most kedvetlenül tett le az ágyára,- de egészen közel, hogy a kezeügyében le- ■ gyen. Mert nem lehetetlen, hogy a lidérc- • nyomás — ... Hangokat hallott! Suttogó beszélgetés — többen vannak s valami szilaj sziszegés szinte elnyomja a többi hangot. Nem a folyosón, hanem lent a hallban. A detektív lábujjhegyen az ajtóhoz osont és hallgatózott — — Valaki fojtott hangon nevetett: — vérfagyasztó, hörgő röhej volt — aztán kulcs fordult valahol a zárban és kiszólt valaki a folyosóra: — Ki jár itt? — Margaret volt. A szobája, Reeder ugy emlékezett, éppen szembe nyílt a lépcsővel. Zsebébe csúsztatva a revolvert, kisurrant a folyosóra. Margaret a lépcső korlátjára támaszkodva lefelé nézett a sötét hallba. De a suttogás már elhallgatott. A leány megpillantotta szeme sarkából a detektí vet és megrebbenve fordult feléje: — Mi történt, rnr. Reeder? — kérdezte.- Ki csavarta föl a villanyt a folyosón? Ugy rémlett., mintha beszélgetést hallottam volna lentről. — Semmi, csak én voltaim — Derült, mosolygó arca rendes körülmények közt megnyugtatta volna a leányt, de most nem ért semmit. Margaret ugy meg volt rémülve, mint az álmából fölriadt gyermek Beteges vágy kínozta, hogy sírva boruljon a detektiy vállára.., 4
